|
2023-05-17 19:45:48, szerda
|
| |
| |
GYIMÓTHY GÁBOR VERSEI
Gyimóthy Gábor Svájcban élő költő, műfordító, természettudós, feltaláló, ipari formatervező 1956-ban disszidált Ausztriába, majd onnan települt Svájcba. A kiváló humorú irodalmár a magyar mellett nyolc nyelven beszél, de örök szerelme a magyar nyelv. Ezt szemlélteti a NYELVLECKE c. verse is, amikor a megy szó jelentését annak 75 rokon értelmű megfelelőjével írja le. Kevésbé ismert érdekesség, Gyimóthy Gábor KURTA VERSEK GYŰJTEMÉNYE c. kötetében néhány rövid versét gyűjtötte össze, melyek mind gyöngyszemek, és aranyigazságok.
Talán már többen találkoztak Gyimóthy Gábor nevével, írásaival, verseivel.
Röviden így mutatkozik be:
1936 óta létezem. Falun nőttem föl 15-éves koromig.
Voltam kőfaragó inas, aztán lettem műszerész iparitanuló.
Az innsbrucki magyar gimnáziumban érettségiztem.
Aztán voltam a zürichi ETH-n (megfelel a magyar Műegyetemnek), ahol gépészetet tanultam.
Aztán jártam az ulmi híres (és hírhedt) HfG-re (Hochschule für Gestaltung), ahol ipari formatervezést tanultam.
Foglalkoztam egy darabig textilminta tervezéssel is, majd elkezdtem nyelveket tanulni.
Akkor már a német nem okozott gondot.
Az angolt erőltettem először, aztán a franciát, az olaszt, a japánt. Már Magyarországon (1956 előtt) tanultam egy kicsit latint, oroszt, spanyolt.
Mégis: idegennyelv-tudásom - mondjuk a németen és az angolon kívül - szóra sem érdemes! Viszont a nyelv-tanfolyamaimon rádöbbentem a magyar nyelv hihetetlen előnyeire és értékeire.
Nem túlzás, ha azt mondom, hogy beleszerettem a saját anyanyelvembe.
"Amikor verset írok, gyakran szándékomban sincs verset írni, csupán játszadozom a szavakkal, és a végén összeáll a vers. Lehet, hogy régimódi elképzeléseim vannak afelől, milyen is legyen egy vers, de én valahogy mindig úgy gondolkoztam, hogy rímelnie kell, üteme legyen, sőt még az sem árt, ha mondanivalója is van."
(Gyimóthy Gábor)
Link
Link
AMI A NYELVLECKÉBŐL KIMARADT
(további, a helyváltoztatással kapcsolatos igék)
Ha az ember külföldön van
és ott nyelvet tanul,
előfordul, verseket ír
meggondolatlanul.
Így történt ez énvelem is,
majd huszonnégy éve,
hogy magyarul írtam verset,
olaszt félretéve.
S ez a vers, mely felsorolás
-- ilyen csodát ki látott? -,
ímél által, újságokban
bejárta a világot!
Erre akkor nem gondoltam,
s bár itt nincsen teljesség,
hogy a versből sok kimaradt,
bizony nem csak sejlett rég.
És bár nem tanácsos lovat
agyonlovagolni,
tán nem okoz nagy bajt majd a
tovább sorolt holmi.
A régi vers alakzatát
átveszem hát "metódul",
és remélem, a sok ige
a szövegbe betódul:
Sokat kutyagolt a vadász
s nyúlra vágyik húsul,
kutyáját, bár uszítaná,
az nem uszul, búsul.
Így aztán, ha embere sincs,
nincs akivel hajtat,
lábát szedi s a nyúl után
sajátmaga kajtat..
A rossz kutya elbarangol,
kalandozik, csámborog.
Hívásra sem jön, csak bolyong,
erdőn, mezőn kujtorog.
Eközben a rókák gyorsan
kotorékba kúsznak,
s a magasban a vadlibák
Délnyugatra húznak.
A vezérlúd annak örül,
hogyha jár, nem kacsázik,
s hogy a nyulat űző vadász
most nem őrá vadászik.
A csikós a pusztán nyargal;
vad az úton átvált;
sereghajtó őz is fürgén
szedegeti lábát.
Jó katona puska-závárt
nem holnap, de ma zsíroz,
s ha menetel - noha fáradt -,
énekelve masíroz.
A rendőr az épületbe
fegyvert rántva behatol;
a bankrabló megpattan bár,
a géppisztoly zakatol.
A tolvaj meg odébbáll,
elillan vagy megugrik,
ám így viselkedni - tudjuk -
hasznos bár, de nem illik.
Hülyére vert csapatunkat
megtarthatjuk mi "csődül".
Nézősereg a pályára
üvöltözve becsődül..
Ott azután rohangászik,
futkározik, szaladgál,
pedig azt hitték, majd megáll
a körbevont szalagnál ...
Cserebogarat a fáról
csak hajnalban ráztál,
mert akkor a bogár merev
s a földön sem mászkál.
A lábad a sekély folyón,
hogyha kell, hát átgázol,
ám ha nagyon hideg a víz,
a csontodig átfázol.
A vén diák, ha "megérett",
nem bukdácsol, ballag.
Galoppozó lovak alatt
pergőn porzik parlag.
A mocsárba csúszott kanca
kilábol, kikecmereg,
ám ha nem sikerül neki,
kihúzzák az emberek.
A szarvas eliramodik,
a kivert eb eliszkol,
a medve meg cammog s bizony
tiszta állat, de piszkol.
A székely, ha kirándul, tán
hegyoldalon cöklet*
és kerül, ha útjában áll
szürke szikla-szöglet.
Ugyanő, ha olyat tett, mit
jó ha meg nem keserül,
fogja condragúnyáját s a
korcsmaajtón kisirül*.
A legény a söntésajtón
meg bependeredik,
noha elhatározta, hogy
már nem iszik - pedig...
Aztán kitántorog onnan,
szédeleg és támolyog.
Ingadozva tévelyeg, vagy
ha úgy tetszik, imbolyog.
A kerengő dervis kereng,
hiszen nevében a szó.
A gyerek elcsalinkázik
s szentül hiszi, hogy az jó.
Kecskegida öklelgetve,
ugrándozva szökdécsel,
szinte összetéveszthetnénk
egy óriás-szöcskével.
Egy rokkant az úton jövet
hazafelé sántikál,
átdöcög egy pallóhídon
és időnként meg-megáll.
A puli a labda után
vakkantgatva szökdel,
ha te kapod el a labdát,
arra vár, hogy lökd el.
A ház népe sürög-forog,
esküvőre készül,
térül-fordul, lót-fut, siet. -
A menyasszony szépül.
A vőlegény csetlik-botlik,
sertepertél, jöszmékel,
vendég lányokkal szemezget,
barnákkal s a szöszkékkel.
Csodanőt néz ki magának,
nem is látott még ilyet !
És a lány elindul felé,
ám mellette elsiet ...
Eközben a gyereksereg
sürgölődik, téblábol,
szétszedné a házat is tán,
ha nem lenne téglából ...
A nagyapó is lecsoszog,
a ház körül járkál;
megjöttek az örömszülők;
mért, te kire vártál?
Lakli fiú caplat elő:
a menyasszony öccse.
Húgocskája hetykén lépdel,
ne felejtsék őt se!
Karcsú cica az udvaron
sétál, csöndben mendegél,
szomszéd macska fújva hátrál,
ő itt bizony meg nem él!
*
Itt sincs vége az igéknek,
se nálam, se nálad.
Serénykedhet a magyarban
"igevonó" állat ...
Mindkét vers csak fölsorolás
-- örülök, hogy értem!
Anyanyelvünk itt a csodás,
nem enyém az érdem!
Gyimóthy Gábor Zollikerberg, 2008. IX. 7.
AMIT A KÖZMONDÁS ELHALLGAT
Ami késik, az nem múlik?
Ne bízd el magad!
Sok minden - ami nem múlik -
végleg elmarad...
Hägglingen, 2000 IX. 28.
ÁJULÁS
(86 évesen)
Eszméletemet vesztettem
kinn az utcán, négy hete.
Igaz, aztán megtaláltam,
tán öt perc sem tellett bele.
Szerencsém volt, mert e korban
a szív már csak ténfereg,
és elvesztett eszméletét
nem mindenki leli meg...
Zollikerberg, 2022 VII. 26.
ÁLMOMBAN
Álmomban tudok zongorázni.
És néha súlytalan vagyok.
Álmomban új színeket látok.
Álmomban repülni tudok.
Álmomban mindig teli nyár van,
Álmomban nincsenek telek.
Álmomban odaülök melléd.
Álmomban megérintelek...
Aix-en-Provence, 1981 X.20
ÁPRILIS KEZDETÉN
A városban sántikáltam
- fájt a lábam itt és ott -
szembejött a tavaszi szél
- s képzeld - megsimogatott!
Zürich, 1981 IV. 4.
BÁR ÍGY LENNE!
Ikszip Szilon írt egy regényt.
Nem tartották rossznak.
Ám a könyvből itt-ott szavak,
sorok hiányoztak.
E részeket az olvasók
hiába keresték,
eltűntek! - Mert van ám, amit
nem tűr nyomdafesték...
Zollikerberg, 2008 IX. 25
BÖLCSELET
A Filozó fia
s a Filozó lánya,
a Filozó uno-
és dédunokája,
rájöttek, hogy az
idő rohan,
és semmi sincs egészen
úgy, ahogy van...
Kilchberg, 1996 X. 5Bölcselet
CÍMTELEN (IV.)
Mondhatom, hogy a haláltól
- bár közeleg - nem félek.
Csak attól, hogy utána már
egyáltalán nem élek...
Zollikerberg, 2017 IX. 21.
CSALÓKA FÉNY
Az égbolt ma olyan kék volt,
azt hittem, hogy nem igaz.
(És nehéz volt hinni: egyszer
nélkülem jön a tavasz...)
Hägglingen, 2005 III. 16.
Csillapodott lendület
Hagyom futni az időt.
Nem futok utána.
Ha észrevesz, megvár.
Ha nem, az se dráma.
Ez a korom aranya:
tudok lassan főzni.
És senki sem kényszerít
időt megelőzni.
Zollikerberg, 2005 III. 14.
ELŐFORDUL
Verset írnék, mert egy téma
bennem régen lappang.
De nincs rímem s így előttem
üres, fehér lap pang...
Zollikerberg, 2019 V. 13
EMLÉKEZÉS
Oly szép voltál, oly csábító
S tüzes akár a nyár.
Tudod, ama csodás napon,
Mely emlék csak ma már.
Ha rá ma visszagondolok,
Megrezdül egy ideg ...
Az erdőt megmutathatom, --
A hely ma oly hideg ...
A napsütötte fák alatt
Izzott a lég akár ...
S ügyetlen voltam ott noha,
Feledni volna kár.
Ma persze több a változat,
Mint aznap, akkor ott,
Ámde hol van az ma már ..?
Az idő elfutott ...
Fordítás: Gyimóthy Gábor
Cannes-Zürich, 1985 X.17. - XI.3.
EGYENLŐTLEN VÉNÜLÉS
Megöregedett az arcom,
megöregedett a szemem,
megöregedett a bőröm,
megöregedett a kezem.
Az izmaim lagymatagok,
és centikkel kisebb vagyok.
Már csak a terveim nagyok,
s a vágyaim fiatalok...
Zollikerberg, 2004 XII. 18
ESŐS MAGÁNY
Sírnak az egek.
Nézegetek...
Nedvessé válnak a
tetőcserepek.
Sirályok szállnak;
halk seregek.
Ha téged nem tudlak,
mást szeretek...
Zürich, 1982 XI. 14.
1924 TÁJÁN ÍGY TÖRTÉNHETETT
Sztalin elvtársban elterjedt
egy kis buja érzés,
és nyomon követte azt a
nagy, sékszpíri kérdés:
Lenin vagy nem Lenin?
Kevés tanakodás után
utasítást adott:
Építsenek egy gyönyörű,
nagy mauzóleumot...
Hägglingen, 2001 I. 10
EZ ILYEN EGYSZERŰ?
Hosszú élet titka?
Csekélység csupán:
Vidáman éldegélj,
s ne halj meg korán!
Hägglingen, 2012 IX. 10.
ÉLETELV
Az orromban nincs karika,
a bőrömön nincs tetova,
az ujjamon nincsen gyűrű,
és a fülemen nincs szegecs.
Ez csupa önmegcsonkítás,
melyhez a testünk túl nemes!
Zollikerberg, 2021 IX. 5
ÉRDEMES HÍRESSÉ VÁLNI?
Híres lettél? Szobor leszel...
Megsúgom neked a titkot:
Nem tudod majd lepucolni
fejedről a galambpiszkot!
Budapest, 2010 VIII. 8
GYAKORI NYAVALYÁK
Eret, ideget fenyeget
az elmeszesedés.
Ám azt megelőzheti az
elme-szeszesedés...
Hägglingen, 2002 IX. 12.
GYILKOLNÁM A GYILKOS IDŐT
(Egy képsorozat függelékeként)
Színészek néznek rám képről:
Fiatalon. - Öregen.
Nagyon hamar szomorúan
lesz belőle elegem.
Mivé rokkantott az idő
sok, egykor gyönyörű nőt!
Szeretném torkon ragadni
és megölni az időt!!
Zollikerberg, 2016 VIII. 1
HA BIZTOS VAGY BENNE, SE TEDD!
Aki világvéget hirdet,
bizony szánalmasan gügye,
mert a bevált jóslat után,
nem mondhatja, hogy: Na ugye?!
Hogyha pedig nem jön be a
koromsötét prófécia,
ő lesz a földkerekségnek
a leglesajnáltabb fia ...
Zollikerberg, 2010 XI. 21.
Johan Christian Günther: DAS FELD DER LÜSTE - KÉJEK ÉJE
Tárd föl nekem gyönyörmeződ,
Ölednek kéjterhes honát,
Nyisd ágyékod szép bársonyát,
Irigyre Holdat késztetőt !
Az éj nekünk jó alkalom,
S a tündöklő csillag-halom
Példát mutatva bújtogat.
Nyútsd hát szerelmed zálogát,
S a kéj borát én nyújtom át,
Mely kelyhedbe' szent áldozat.
Fordítás: Gyimóthy Gábor,
Kilchberg, 1996. II. 29.
V. Hugo: VIEILLE CHANSON DU JEUNE TEMPS - FELNŐTT DAL FIATAL IDŐKRŐL
Rózsa lépkedett velem
Ott az erdei úton.
Csevegtünk közömbösen;
Miről is? - Már nem tudom.
Hideg voltam és rideg;
És a séta untatott.
Magyaráztam fát, füvet.
Szeme szólt: “Csak ezt tudod?"
Fű kínálta harmatát,
A cserjék az árnyukat.
Hallgatám rigók dalát;
Rózsa: csalogányokat.
Tizenhét évem se volt.
Ő húsz; szeme ragyogó.
Neki csalogány dalolt,
Engem kifütyült rigó.
Rózsa, sudár, mint a nád,
Szederért ágaskodott
Karja fehérsége, - hát -
Akkor rám mégsem hatott.
Patak folyt ott, tiszta, mély,
Mohák bársonya fölött;
A szerelmes szenvedély
Ott aludt a fák között.
Cipőt vetett Rózsa, hogy
Lábacskáját fesztelen
Vízbe mártsa, - s én sehogy
Nem láttam, mily meztelen.
Sétánk aztán csendbe` folyt;
Nem tudtam mit mondani.
Néha láttam rajt` mosolyt;
Hallottam sóhajtani.
Szépségét nem láttam én.
És ő szólt: “Fonák dolog;
Feledjük!" - De én szegény
Folyton csak rá gondolok.
Fordítás: Gyimóthy Gábor,
Zürich, 1983 X. 24
IDE A NYELVRÉGÍTÖKKEL!
Ősi nyelvet örököltünk,
mely nem csak szép, hanem jó.
Ezt ma megerőszakolni,
bizony mondom, nem való!
Tizenkilencedik század
közepétől legalább,
virulni kezdett a nyelvünk,
mint egy liliom nyaláb.
Czuczor Gergely, Fogarasi
azt már régen belátta,
egységes a szókincsünk és
nem franciasaláta.
Hivatalos lett a magyar,
tagadhatatlan e tény,
addig közel ezer évig
árnyékban bujkált szegény.
Ámde nem volt versenyképes,
sok szó hiányzott nagyon.
Ott tolongott a rengeteg
nevezetlen fogalom.
Jöttek hát a nyelvújítók.
(- Ezt tetted volna te is -
és ha őket ma becsmérled,
még a szemszög is hamis!)
A huszadik században már
szépen beszélt a magyar.
Ám a század vége előtt
túl éles volt a kanyar!
Ezt nem vette be a nyelvünk,
s azóta csak elvadul...
Aki tud még emlékezni,
fájón ma ezen búsul.
Oda kéne visszatérni,
azok voltak szép idők...
Nyelvújítókra nincs szükség,
ami kell: nyelvrégítők!
Minden, minden megváltozik,
csak a változás örök.
Mondják nálam dörzsöltebb, de
főleg trehányabb körök.
Mi változtatjuk a nyelvet,
magától nem változik,
és aki nem figyel oda,
megváltozottra szokik!
​*
Koncert helyett hangverseny volt,
fotó helyett fénykép.
idegenszók áradata
idegem nem tépték!
Lárva helyett álcát mondtunk,
alga helyett moszatot.
Nem vettünk át más nyelvekből
fölösleges kacatot.
Szélsőséges, rendkívüli
volt, ami ma extrém,
a tanfolyam ma csak kurzus.
Mi ez, ha nem agyrém!
Földrész volt a kontinens és
ki tudja azt vajon még,
hogy a híres kompromisszum
egyszerűen egyezség?
Autentikus, hiteles volt,
a horizont: láthatár.
És ki vette át a sztrókot?!
Üldözte tán száz tatár?
A gyógymód ma terápia!
A viszály ma konfliktus.
Vetélytárs volt a rivális,
sértés volt - s nem inzultus ...
Orvos ma nem megállapít,
hanem diagnosztizál.
A kétkedő szkeptikus ma,
tétovázó: hezitál.
Már a nemzedék sem ízlik,
csak a generáció!
És a minősítő verseny
ma kvalifikáció ...
A döntős ma finalista,
s a döntő a finálé ...
Számlát ezért olaszoknak
a miniszter kínál-é?
Ifjúsági, junior lett,
új játékos debütál,
és a bőrápoló szerben
a formula hidratál ...
Fizikailag jön rendbe
a sportoló mára már.
Hogy testileg jobb szó lenne,
eltitkoljuk ugyebár ...
Fizikailag? Kis csacsi!
- Csak azt tudnám, hogy hol élsz?
,,Fizikálisnak" - mondják ma,
ezt hallod, merre csak mész ...!
Ibolyántúli sugárzás?
Ma úgy mondják: úvé...
Országot ma nyelvőrzőkért
senki sem tesz tűvé!
Tömegvonzás ma már nincs, csak
gravitáció!
S a tüntetést fölfalta a
demonstráció ...
Sztráda lett az autópálya,
s ilyet ki hihet?
Tünetet mondtunk vidáman,
szimptóma helyett!
Opció helyett, ha igaz
nem is olyan rég,
bátran mertük azt mondani,
hogy lehetőség ...
Zűrzavaros? Paraszti szó!
Jöjjön a kaotikus!
És az ősi túl rövid. S így
,,menőbb", hogy archaikus ...
Régen, aki rögtönzött, ma
csak improvizál,
s aki régen elmélkedett:
teoretizál!
Hagyományos? Micsoda szó!
Említeni kár is,
hisz jóval elkelőbb a
tradicionális!
Magánosítás? Mily rémes!
Kiszáradna Sió?
Ha nem mondod azonnal, hogy
privatizáció?
Régi bombára találtak.
A lélegzetem is eláll:
a rendőrség nem kiürít,
embereket evakuál!!
Ugyanakkor a környéket
elővigyázatosan
lezárták, de - Uram fia!
mindjárt hermetikusan!
Levegő most se ki, se be,
s most már az is halottá vált,
kit a rendőrség előtte
hullává nem evakuált ...
Régen, egykor volt az anno,
vagy más szóval hajdanán.
Melyik szó szebb? Nyelvész gárda
kapjon ezen hajba tán ...
Visszapillantás - de szép szó!
Ám a kor szelleme megró,
ha a múltakon merengek
és nem úgy mondom, hogy retro ...
És a szervátültetés ma
csupán transzplantáció
(mely muskátli esetében
ugyanaz a büszke szó ... )
Új divatszók sereglenek:
regnál, ráta, dominál ...
S aki régen beszélgetett,
ma már csak kommunikál!
S a virágpor - kérdem én, hogy
mit vétett a magyarnak -,
mit a bárgyú pollen szóval
kiirtani akarnak?
A szerves ma organikus,
ünnepély ma fesztivál ...
Összpontosít? Régen kihalt.
Ma mindenki koncentrál!
Ám a rosszra még rosszabb jön,
s a koncentrál messze száll:
újmagyarban a ,,legkúlabb"
szorgalmasan fókuszál!
Emblematikust mondanak;
a jelképes mért nem jó?
Sírjában forog szerintem,
mindegyik nyelvújító ...
Ki inspirál, ihlet, sugall,
avagy akár ösztönöz.
Ki az aki magyar szókat
elűz és bebörtönöz?!
Identitás? Azonosság!
Mért jobb itt az idegen?
Petíció? Folyamodvány!
Kit hagy mindez hidegen?
Kemikáliának mondják,
ami régen vegyszer volt!
Poloska pusztul e szótól
és a csótány szörnyetholt ...
Akartok még botránkozni?
A helyzet nem elég ,,tré"?
Mit keres a magyar nyelvben
egy ilyen szó, mint a spré?
És aztán még sorolhatnám -
tudjuk - sajnos ezerig.
Időtlen időkig nyúlna
míg e tengert kimerik.
Ám de nem is meri senki
és a régi, szép idők
emlékek maradnak, hogyha
Nem jönnek nyelvrégítők.
JÓ TANÁCS
Ne babusgassad agyon a múltat
- az emléke bármit is jelent -,
mert árnyéka túl hosszúra nyúlhat,
s élvezni nem tudod a jelent.
Zollikerberg, 2020 III. 17.
JÖN AZ ŐSZ
Eltettem a rövidujjú ingeket.
Kívül már az aranyló ősz integet.
Vajon lesz-e jövőre még egy nyaram,
hogy ily lenge ingekben lássam magam?
Hogy jő az ősz, természetes - nem bánom -
csak a nyárnak elmúlását sajnálom...
Zollikerberg, 2020 X. 10.
KÁRPÓTLÁS?
A festőt - noha éhenhalt -
(vászna sem volt, nemhogy festék!),
amint elhunyt, egy hétre rá,
vagy kettőre, fölfedezték.
Képeiből egyet-egyet,
ma csak miliomos vehet.
Őróla meg elneveztek
itt egy utcát, ott egy teret...
Hägglingen, 2009 III. 12
KEDVENCEIM
Sándor, József, Benedek,
hogyha ők nem, hát ki más
intézi, hogy jöjjön a
hidegösszeroppanás?
Budapest, 2010 X. 21.
KÉRDŐSÓHAJ A XXI. SZÁZAD ELEJÉN
Hogy akartok ti Kínával
bármiben is versenyezni,
ha nálunk az iskolában
nem szabad pofont lekenni?!
Zollikerberg, 2010 XII. 8.
KIKELEP
Itt a tavasz! Itt a szele!
Serdül fű és fa levele.
Csacska fecske röpte villan;
tarka lepke, hopp! - Elillan.
Fönn az égen lökös cirkál,
fehér csíkkal hurkot firkál.
Vidám vagyok - s örök kamasz -
tetszik nekem ez a tavasz!
Zürich, 1960 (április?)
KOZMIKUS TÉNY
Naplemente, napfölkelte,
holdlemente, holdfölkelte...
A Földünkön könnyen látszik
mindkettőnél, hogy fölkelt-e?
Forgásainkat az idő
olyan irányba terelte,
hogy a Holdon napkelte van,
de soha sincs földfölkelte.
Zollikerberg, 2019 I. 10.
A LEGJOBB KORBAN LEVŐ NŐK SÓHAJA
Ez a fiú átnéz rajtam.
Tekintete rémít!
Én őbenne férfit látok,
ő énbennem nénit...
Zollikerberg, 2002 IV. 10.
Meglátszik a korom
(mint kéményen a korom)
Ránézek egy lányra,
majdhogy rám nem ásít.
Én nőt látok benne,
ő énbennem bácsit...
Zollikerberg, 2000 X. 28
MERENGÉS A TAVASZRÓL
Veréb szállt a csatornára.
Onnan átrepült egy ágra.
Aztán őrá szállt a párja,
s rájöttek a boldogságra...
Zürich, 1983 XII. 21
MONDHATNÁ VALAKI
(mondjuk 2038-ban)
Itt állok a Marson, ahol
nincsen semmi zöld.
Viszont két estcsillag csillog:
Vénusz és a Föld...
Zollikerberg, 2022 I. 11.
NYELVLECKE
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok-sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmespár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, eloldalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz
Itt kóvályog, itt ténfereg
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
Firenze 1984. X. 12.)
NYELVÜNK REJTELMEI
(Bencze Imre tiszteletére)
Nem egyszerű ám a magyar,
ne hidd azt barátom !
A rendhagyás csődületét
majd' mindenütt látom:
,,Együtt élnek" vér és az ér.
A vér ,,eret szeret".
Tárgyesetben vért mondunk csak,
másrészt viszont eret.
A vér, a bér, a dér, a tér
,,rokonhangzó" szavak,
sőt a csér is, mely madártól
rettegnek a halak.
A többesszám: vérek, bérek,
nem különben: csérek,
de mit művel dér és a tér ?
Azonnal rátérek:
Nagy hidegben talajmentén
dúlnak derék derek.
Városokban nem ritkák a
tágas, kerek terek.
A vár, a szár, a zár, a gyár,
tár és sár, sőt cár is,
hogy' festenek tárgyesetben ?
Megmutatom máris:
Várat, szárat, zárat, gyárat,
tárat, viszont sarat !
S hogy a cár csak cárt-tá válik,
meglepetést arat !
Szén és a kén egy-egy elem,
ám ne húnyjunk szemet:
Szenet a szén tárgyesetben,
de nem mondunk kenet !
Kénes kenőcs kézre kenve,
viszont lehet kenet
(kénes gyógyfürdő után meg:
büdös hazamenet ...).
Jelöljük hát eként a ként,
ha a mondat tárgya:
,,Ki mondja meg, tartalmazhat
ként is a műtrágya ?"
A kén, a mén, a gén, a szén
hasonlón csengenek.
Többesszámuk: kének, mének,
gének, viszont szenek !
A hal, a fal, a dal, a bal,
vegyük ezt a négyet.
Ki ezeket rendben hiszi,
bizony nagyot nézhet:
A tárgyeset: halat, falat,
ámde dalt és balt !
E két utóbbinál a t
vajon a-kat falt ?
Halon, falon, dalon, balon.
Rend van itten kérem !
o áll az n előtt mindig,
vagy tán csak e téren ?
Dalok s balok a többesszám,
ámde: halak, falak !
Mért bukkant föl megint e két,
különböző alak ?
Az ilyesmi nem kivétel,
van egy egész nyaláb.
Többek között - amint látjuk -
ilyen a báb s a láb.
Lábat mondok, bábot mondok,
s ezért lábak, bábok.
Láb a bábon, báb a lábon,
ha mindent jól látok.
A kéz, a réz, a méz, a géz,
Íme eme négyek,
ki kívánná, hogy közöttük
különbséget tégyek ?
Pedig látjuk: kezek, rezek,
ámde: mézek, gézek,
hogyha merő gonoszságból
többesszámra nézek.
A tárgyeset kezet, rezet
és hát persze mézet.
De félszegen gézt mondunk csak,
világért sem gézet !
A dél, a bél, a fél, a tél,
nyél és cél, e hatok:
hangzásukban különbséget
sehol sem láthatok.
Delek, belek, felek, telek,
nyelek, viszont célok !
E tény fölött meghökkenni
bizony nem csak fél ok !
Delet, belet, felet, telet,
nyelet, de csak célt !
Volt, ki ezen úgy elámult,
hogy csak addig élt !
A rög, a dög, a szög - ezek
hármasát, ha nézzük,
különcködésben - úgy tűnik -
nincsen semmi részük.
Tárgyesetük rögöt, dögöt
- Uram fia ! - szöget !
Hát erre a magyarázat
vajon honnan jöhet ?
Tű és a fű miért választ
egy-egy külön utat,
ha az ember tárgyesetet,
többesszámot kutat ?
Fenyők alatt gyakran látunk
fenyőtűt és füvet;
nem szeretek tűkön ülni,
enyhébbek a füvek ...
Hasonlóan cseles szavak:
a kő, a tő, a cső,
amelyekhez csatlakozik
a nő, a vő, a hő.
Hármuk-hármuk, melyen járnak,
külön-külön ösvény.
Magyarázatot keresel ?
Aki adná, fösvény !
Követ, tövet, csövet, viszont:
nőt és vőt és hőt !
Első hármuk tárgyesete
v-betűvel szőtt.
Ugyanígy a többesszámban !
S törheted a főt:
eme ,,kétirányú szabály",
milyen üstben főtt ?
A szó, a jó, a só, a tó,
hó s végül a ló,
nézzük meg, a szabály rájuk
vajon miket ró ?
A szót, a jót, a sót, ámde
csak: tavat és havat.
Akkor viszont vajon miért:
lovat és nem lavat ?
Heg és a szeg, két szép szavunk,
de ki venné zokon,
hogy hangzásuk nem azonos,
csupán félig rokon ?
Zárt e-vel mondom ki, hogy: szeg
(ha levegőt veszek),
másképpen hangzik itt az e,
mint e szóban: keszeg !
A heg e-je nyitott hangú
- teljesen elrontom -,
ha olyan e kerül bele,
mint a szegnél mondom !
Nézzük most a tárgyesetet,
t előtti e-ket,
nyitott e, vagy zárt e tölt majd
e szavakba lelket ?
A hegnél a nyílt e után
zárt e következik,
a szeg után - pont fordítva -
nyitott e kérkedik !
Hegek, szegek - heget, szeget,
viszont: hegen, szegen !
Hogy rendhagyott rendetlenség
rendhagyottabb legyen ?
Miért van ez így ? Ki tudja ?
Ne törj rajta fejet.
Elég, ha az én fejembe
ütögetett szeget !
(Kihúztam én a fejemből,
nem maradt ám bent szeg,
már a helye is begyógyult,
s nincs heg, amely henceg ...!)
(A vas, a has, a sas, a kas,
róluk nem mesélek,
mert a rendhagyással már egy
másik versben élnek.)
Ámde kérdés, ha szavaink
több úton is járnak,
melyik út a rendhagyója
és melyik szabálynak ??
Mennyi mindent kell tanulni
szegény idegennek,
míg nála e nyalánkságok
önműködőn mennek !
Gyimóthy Gábor,
Zollikerberg, 2012 XII. 15.
86 ÉVESEN . . . . . . . 
Nem zavar, hogy elpusztulok;
itt az ideje.
Nem lehet örökké élni;
eszi a fene!
De addig, míg meg nem halok,
éltet a sok emlék.
(Bár ettől úgy érzem magam,
mintha öreg lennék...)
Zollikerberg, 2022 V. 12.
OTT A PARLAMENT!
Négyes villamoson állok
(vagy talán a hatoson)
-- kis iskolások közt --, amint
az a Körúton oson.
Fáradtnak tűnnek a srácok,
mögöttük nagy út lehet.
Tanítónénik kísérik
A jónéhány gyereket.
A Jászai Mari térről
A jármű a hídra ment,
s fölkiált az egyik gyerek:
“Ott a Parlament!"
Sátoraljaújhelyiek
- mit kérdezve megtudok -
s a nagy lelkesedést látván
szinte könnybe lábadok.
És egyszer csak rádöbbenek,
hogy nekem is mit jelent,
ha nagy ritkán itthon járok
s látom: ott a Parlament ...!
Budapest, 2OO1 V. 12
ÖREGKORI GYÖNYÖRÖK
Régi-régi filmből,
régi-régi dallam...
Régi-régi emlék
árad e zenén.
Noha percekig csak
itt ül - jómagammal -
régi-régi fényben
az ősrégi én...
Hägglingen, 2000 II. 21
,,ÖRÖK SZERELEM"
Majd' minden ezen a Földön
a szerelem körül pörög,
mely minél beteljesültebb,
annál kevésbé lesz örök.
Mondjuk így - s itt helyeselnek
e téren tapasztalt körök - ,
akkor, hogyha reménytelen,
évekig is lehet örök...
Hägglingen, 2000. I. 18.
A POHÁR ÉS A HOLD
(vannak, akik holdtöltekor
nem tudnak aludni)
A poharunk lehet üres,
lehet félig, avagy tele.
Attól függ, hogy mennyit ittunk,
vagy hogy mennyit tettünk bele.
Nem olyan ügy, mint amire
csodálkozván szánkat tátjuk.
Ám a Holdunk mindig teljes,
csak nem mindig teltnek látjuk..
.
Zollikerberg, 2020 VI. 11.
POLITIKA, 2020
Sajnos az egy főre eső
hazaárulóknak száma
nagyon nagy Magyarországon!
Tisztán látható ez máma.
Zollikerberg, 2020 I. 20.
Edgar Allan Poe: ALONE - EGYEDÜL
Gyerekkorom hajnalától
Különböztem bárki mástól.
Másképp - mint ahogy más látott,
Néztem s láttam a világot.
Örömöm is másban telett
És más okozott gond-terhet.
S ha szerettem - ezt és amazt -
Csak egyedül szerettem azt.
S már kirajzolódott korán
Vad életem, melynek során
Minden mélység - jó, rossz között -
Rejtélye rám béklyót kötött:
Források áradó sodra,
A hegyekben vörös szikla,
És a nap, mely sugarat ont
S őszi aranyfényébe vont. -
Ès a villám, zord ég alatt,
Amint fölöttem elhaladt. -
Az égdörgés és a vihar
És a felhő, mely oly hamar,
Hogyha úszott a kék égen,
Gonosz szellemnek tünt nékem.
Fordítás: Gyimóthy Gábor,
Zollikerberg, 1999 V. 9.
RÉGI EMLÉK
Csókot vártál? - Nem tudom,
mert gyerkőcök voltunk nagyon.
De úgy láttam, hogy ajkadon
megérett már az alkalom...
A kelő Hold áthaladt
a bárányfelhőcskék alatt,
s a bokrok közt ott szaladt
az elszalasztott pillanat...
Zürich, 1983 XII. 18
ROHANÓ ÉLET
Orgona illatát
mennyire szerettem... 
Idén elvirágzott,
s én észre se vettem...
Zollikerberg, 1999 VI. 7
ROSSZ TANULÓ MÁSHOL IS VAN
Lusta diák, ha nem tanul,
a vizsgákon rosszul fest.
Romániában sincs másképp,
sőt, főleg ott buk'a rest ..
.
Zollikerberg, 2011 VI. 2
SÓHAJ
Fehér a fatörzsek
egyik oldala.
Szélvésszel jött a tél
orvul, éjszaka.
Hol leng most jázminok
édes illata?
Jó lenne elmenni
örökre oda!
Zürich, 1983 III. 26
SÓS VÍZ
Szeretem a tenger vizét,
ha partra fut habzón, hosszan,
vagy ha olyan lomhán mozdul,
hogy csak lábujjhegyen loccsan.
Akkor is, ha bőrön gyöngyöz,
és ha meg-megcsillan pillán,
vagy pedig, ha szél paskolja,
s bukfencet vet minden hullám.
És ha sima, mint az olaj
- a homok, mint sárga cukor -
de leginkább alkonytájban,
vérvöröslő naptöltekor.
Cannes, 1985 X. 5
SÜRGŐS TANÁCS
Az aranyló homokparton
csikkek között baktatok.
Szomorúan szennyezett a
sok évmilliós homok.
Rágógumi leng a vízben
és hasonló undorok.
Paradicsom volt ez egykor,
mit elpusztítottatok.
Ne hidd azt, hogy amit eldobsz,
lemossák a záporok.
Nincsen annyi zápor sehol,
ahány eldobott dolog.
Tajtékzott egykor a tenger;
talán öröm mámorok
zálogaként bukkantak föl
hullámán fehér habok.
Azonban, ha ma tajtékzik,
ki előtt lehet titok ?
Az irdatlan szemét fölött,
haragjában hánytorog !
Tanulj meg tisztábban élni.
Szebbet nem ajánlhatok:
ne maradjon más mögötted,
legföljebb csak lábnyomok ...
Juan-les-Pins, 1981. VIII. 16.
SZÉCHÉNYIRE EMLÉKEZVÉN
Amíg magyarul beszélünk,
nemzet vagyunk. - Régi elv.
Ámde csakis mitőlünk függ,
fönnmarad-e ez a nyelv?!
Hägglingen, 2009 XI. 23
SZOMORÚ MESE
Élt egyszer egy tündér
Tündérszép ruhákban
Tündérszép csipkében
Tündérszép palástban
Tündérszép kastélyban
Tündérszép szobákban
Tündérszép álmok közt
Tündérszép világban
Tündérszép kastélynak
Tündérszép környéke
Csak a tündér nem volt
Tündérszép szegényke..
.
Zürich, 1984 I. 18.
SZÓ A SZÉLHEZ
Tajtékot korbácsolt vízből a szél,
S azt hittem, belőlem szíjat metél !
Süvöltve, tombolón nekem futott,
Szikrázva szórt szemembe homokot.
Jól van szél, itt állok, játszhatsz velem !
Hatalmas uradnak azt üzenem:
Látom a kihívást, elfogadom !
S amit most hallasz, szent fogadalom.
Lábamat megvetem e partokon.
Lépésről-lépésre meghódítom.
Kifújná alólam ezt a talajt,
El innen engem már azzal se hajt !
Már most, mint kőszikla, kemény vagyok.
Később majd fémekké átolvadok,
S én játszom veled, mint vízzel a hal.
Enyém lesz a legszebb áramvonal !
Meséld el uradnak, nem tágítok.
Elmúltak azok a régi napok,
Mikor még tetszésszerint lökdösött,
S barlangban bújkáltam férgek között.
Ilyen vagyok, mert ő bánt így velem.
Mondd meg, hogy ezt neki köszönhetem.
Mondd el, hogy dühös rá mégsem vagyok.
Terveim nagyok csak ! - Nagyon nagyok ...
Mondd meg, hogy csikland csak bármely veszély.
Arra, hogy ő győzzön, nincs több esély.
Hasztalanná válik minden csele,
Legföljebb percekre nyerhet vele !
Mondd meg, hogy lábaim nőnek, -- nagyok,
Melyekkel a tengerbe gázolok,
Átmegyek azon és túl a vizen,
Ami az övé még, mind elveszem !
Vívom a kegyetlen harcot vele,
Amíg csak el nem áll lélegzete.
Kacagásomat aztán viheted,
Ha akkor leszel még, s tetszik neked.
Ne hidd, hogy hencegek, mindezt tudom !
Enyém a pálma - s az aggodalom,
Hogy amit teremtek, engem rekeszt,
S velem teszi majdan, ugyanígy, ugyanezt ...
Firenze, 1984 X. 1.
SZÜLETÉSNAPI VERS
Minden akác virágdíszben áll most,
az illatuk bódítja a várost.
Szédülnek a kipuffogó gázok.
Szélvédőmről holt szirmokat rázok.
A meleget köszönöm a főnnek...
A pókok is nyári álmot szőnek
(Zürich, 2008 V. 27.)
SZÜRKÜLETI HANGULAT
Elharapódzik az esti homály,
De az ég nyugaton csupa tűz.
Kis denevér röpül itt szaporán -
Puha szárny, ami árnyakat űz.
Fűszeres illatot árul a lég,
Mialatt melegen megölel.
Kósza kalandot igér a sötét,
S a tücsök dalokat ciripel...
Aix-en-Provence, 1982 IX
TALÁLÓS VERS
E kis versben az a lényeg, mondhatnám, hogy az a _ _,
Találd ki a sorok végét, fejed ettől bárhogy _ _!
Az efajta rejtvényektől talán sosem fáj a _ _,
Hiszen játék s szórakoztat, kedved sorról sorra _ _.
Gyerekeknek anyukája sosem lehet más, csak _ _,
És ha vásznat készít gépen, akkor nem köt, hanem _ _ _.
Ezzel szemben mindig férfi, lányod férje, ő a _ _;
S amit szívrepesve várunk, hát az bizony jó, ha _ _!
Ha az izzó vasat nézed, arcodba csaphat a _ _,
És ha ősszel szőlőt metszel, nem marad más, csak a _ _!
Üres belül, vizet vezet - bármiből van - neve: _ _ _,
S ami a malomban őröl, mi lenne más, ha nem _ _?
Ha a szoknyád lehull rólad, akkor nem szűk, hanem _ _,
És a vadász - magaslesről - nem csak céloz, hanem _ _!
Klagenfurt, 1980. V. 30.
TANÁCS
Ne vessétek ki a rosszat,
testvére a jónak,
hisz nélküle azt se tudnánk,
mi mondható jónak.
Nevessétek ki a halált
addig, amíg éltek.
Búsulni miatta kínos,
s időtrabló vétek.
Zollikerberg, 2020 II. 5.
TANÁCS ÉS ELLENTANÁCS
Próbáld meg az életedet
nem komolyan venni.
Ideiglenessége tény,
nem segít rajt' semmi...
Vedd komolyan az életet;
több éltet nem kapsz,
s nem mindegy, hogy holtad után
milyen nyomokat hagysz..
Zollikerberg, 2022 VII. 4
A TRÁGÁRULÓ NEMZET
Vécéajtók szókincsével
él a mai náció.
Nyelvünknek csak ez hiányzott:
a klóbelizáció!
Zollikerberg, 2007 VII. 3
TENGERPARTON
Ott ült, ahol álmodoznak,
Nap szaga van a homoknak,
fénysugarak táncot ropnak,
s háttal ült a hullámoknak.
Ült és nézte a vidéket,
pálmafákat, eget, kéket.
Sajnáltam, mert bármit nézett,
én láttam csak tényleg szépet!
Juan-les-Pins, 1981 VII
UNTATGATÓ
Unalmasat álmodtam.
Fölébresztettem magam.
A hajnal még nem hasadt,
sehol nem volt pirkadat.
Kicsit borús volt az ég,
gondoltam, hogy alszom még.
Éj még bőven juttathat
izgalmasabb álmokat.
Azonban már nem jött más,
mint néhány, bús ásítás.
(Vers lettem, mely unalmas.
Sajnálom, ki elolvas...)
Zollikerberg, 2020 V. 5
VELENCEI DAL
(Légkör-fölmelegedés)
Ha a vízszint tovább mászik,
csónakázhatsz akármerre,
erkélyeknél köthetsz majd ki!
Gondoliere gondolj erre...
Zollikerberg, 2010 V. 10.
NÉHÁNY CÍM NÉLKÜL . . . . . . . . . . . . . . 
A lustaság egészséges,
és ihlet az unalom.
Ezzel szemben a szorgalom
győzedelmes hatalom.
Változik a világ,
és egyre gyorsabban.
Furcsán érzi magát,
aki változatlan...
Nem valósult meg az álmod?
Boldog lehetsz, mondhatom!
Különben törhetnéd fejed
egyre újabb álmokon...
Ha zabálnál, de nem teszed:
önmegtagadás.
Ám, ha nem tudsz ellenállni:
önmegdagadás...
Ne hidd, mert az életedet
teszi csupán rosszá,
hogy akibe beleszeretsz,
jogod is van hozzá.
,,Hegyeket mozdít el a hit".
Mondjuk - s nem hiába.
Az azonban sajnos baj, hogy
gyakran rossz irányba.
Mondják - s én tapasztalatból
osztom ezt a nézetet:
a közvetlen útnál gyakran
rövidebb a közvetett.
Minél többet tapasztalsz
- álljon itt most írva -,
annál többet viszel majd
magaddal a sírba.
Két tűz között nem jó lenni.
Egymást lövik? - Akkor sem!
Ám a helyzet rosszabb, hogyha
téged lőnek mindketten.
Annak, amit tenni akarsz,
majdnem biztos csőd,
hogyha elhalasztod, mire
lesz majd több időd...
Nincsen kézügyesség,
tőled függ a kezed!
Gyakori gyakorlat
ügyességhez vezet.
,,A lassú víz partot mos".
- Ha kegyes a sors. -
E célra - hidd el nekem -
sokkal jobb a gyors.
Elméleted bármily bárgyú
- és legyen az bármily tárgyú -
s eszmefuttatásod dőre?
Ne félj! Találsz követőre...
Van-e, ki ne ismerné e
kellemetlen szitut:
Amíg nézed, nem forr a tej,
ha otthagyod, kifut!
Ropogós bőrű malacot
noha élvezettel eszed,
az állatkát meg is ölni,
talán sosem lenne szived...
Ha a szappant kopás ellen
biztosítja Sára,
kétszer annyit fizethet majd,
mint a szappan ára...
Hagyjál nyomot a világban,
amely szép és emberi.
És ne bántson, hogy az idő
egyszer azt is elnyeli.
Írd a bölcs kis füzeted
legelső sorába:
Ami olcsó, de vacak,
az rettentő drága!
Hogyha százéves leszel is,
mire utolér a holtad,
az életet itt a Földön
éppen csak hogy megkóstoltad...
Minden kezdet nehéz!
- Mondta ezt már más is -
csakhogy gyakran nehéz
ám a folytatás is!
UTÓSZÓ
Van, aki az idegen szót
használja, mert az a ,,menő".
Legalábbis ezt hiszi ő,
míg a feje lágya benő ...
Másik meg, nem gondolkozik,
hisz az idegen szót hallja,
utánoz csak, mint a majom,
a vegyes nyelv nem zavarja ...
A harmadik - őt sajnálom -
zagyva nyelvet dehogy akar!
Csak szegény, mert mást nem hall ma,
nem tudja már, mi a magyar...
Tudatosan idegen szót
használni - és e súly mázsás -
nem csak buta dolog, hanem
nyomorult önmegalázás!
TOVÁBBI SZÉP ESTÉT, JÓ ÉJSZAKÁT MINDENKINEK!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyimóthy Gábor |
|
|
|
|
|
Online
