Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Az ajándék
  2023-12-08 23:02:04, péntek
 
  Az ajándék

Egy fiatalember diplomavédés előtt állt. A készülés hónapjaiban gyakran elment az egyetem utcájában lévő autószalon felé, és vágyakozva nézegette a kirakatban lévő csillogó-villogó piros sportkocsit. Tudta, hogy édesapja - egy jól menő cég tulajdonosa - megteheti, hogy megveszi neki ajándékként, ezért közölte is vele, hogy ez az autó minden vágya.
Ahogy a vizsgák letétele után közeledett a diplomaosztó napja, a fiú próbált otthon az édesapján olyan jeleket felfedezni, amelyek arra utaltak, hogy a vágyott autó lesz az ajándék.
Végül elérkezett a nagy nap. Reggel az apa behívta a fiát a dolgozószobájába. Elmondta neki, hogy milyen büszke rá, mennyire szereti őt, megölelte, és átnyújtott neki egy szépen, gonddal becsomagolt ajándékdobozt. A fiú kíváncsian, de kissé csalódottan bontotta ki: egy nagy, bőrkötésű Bibliát talált benne, rajta a neve aranyozott dombornyomással. Elvesztette az önuralmát, és elöntötte a harag.
- A sok pénzedből csak ennyire tellett rám? - kiáltotta, és a Bibliát otthagyva kiviharzott a házból. Többet nem akarta látni az apját.
Sok év eltelt, és a fiatalember sikert sikerre halmozott saját üzleti vállalkozásában. Szép családja, nagy háza és drága autója volt. Néha eszébe jutott, hogy meg kellene látogatni öreg apját, akit a diplomaosztó napja óta nem látott.
De mielőtt rászánta volna magát a találkozásra, táviratot kapott, hogy az apja meghalt. Haza kellett mennie a szülővárosába, és intézni a temetéssel, a hagyatékkal kapcsolatos teendőket.
Amikor szülei házához ért, hirtelen szomorúság és bűnbánat töltötte el a szívét. Miközben a dolgozószobában átnézte néhai apja fontos papírjait, meglátta az asztalon a még mindig új Bibliát: úgy, ahogyan sok évvel azelőtt ott maradt. Könnyekkel a szemében kinyitotta, és elkezdte lapozni.
Észrevette, hogy az apja gondosan aláhúzott egy verset, a Mt 7,11-et:
,,Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!"
Egyszer csak a hátsó borítón belülről kicsúszott valami, és koppanva a padlóra esett. Egy slusszkulcs volt az, rajta egy kulcstartó a piros sportkocsis autókereskedés nevével és emblémájával, a másik oldalon pedig a diplomaosztó mívesen begravírozott dátumával.
Milyen sokszor test szerint járunk, és elmegyünk, elfutunk Isten áldásai mellett csak azért, mert azok nem úgy vannak ,,csomagolva", ahogyan mi azt elképzeltük!

,,És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! (Lk 15,21)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A teáscsésze története
  2023-12-08 22:44:56, péntek
 
  A teáscsésze története

Egy házaspár a 25. házassági évfordulója alkalmából Angliába utazott. Mivel szerették a régi tárgyakat, különösen a kerámiákat, egyik vidéki útjukon betértek egy kisvárosi antikvitásba. Az asszony a régi vázák, étkészletek, tálak mellett meglátott egy mívesen elkészített teáscsészét.
- Meg szabad nézni közelebbről? Még sosem láttam ilyen szépet! - mondta az asszony.
A boltos elővette a vitrinből a teáscsészét, és odaadta a házaspárnak. Egyszer csak a csésze megszólalt.
,,Tudják, nem voltam mindig teáscsésze. Régen, sok évvel ezelőtt még csak egy vörös agyagrög voltam. Akkor a fazekasmester megfogott, meggyúrt, ököllel ütögetett, az asztalhoz csapkodott, és hengergetett, úgy, hogy csak kiabálni tudtam:
- Ne tedd ezt, nem szeretem! Hagyjál békén!
De ő csak mosolygott, és azt mondta: Még nem lehet!
Akkor puff!, odavágott a fazekaskorongra, és hirtelen elkezdett forogni velem a világ, csak forogtam, egyre csak forogtam. Közben erre-arra taszigált, nyomkodott, húzgált, hajlítgatott, és az oldalamat pálcával szurkálta.
- Állíts meg, ez fáááj! - kiabáltam. Szédülök, és hányingerem van!
De ő csak csóválta a fejét, és azt mondta: Még nem lehet!
Azután berakott a tüzes kemencébe. Soha nem éreztem még olyan forróságot, azt hittem, hogy el akar égetni. Csak ordítottam, és dörömböltem a kemence ajtaján.
- Segítség! Vegyél ki innen!
Bentről egy résen láttam őt, ahogy ingatta a fejét, és ismét csak azt mondta: Még nem lehet!
Amikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább egy percig sem, végre kinyílt a kemenceajtó: megmenekültem! Óvatosan kivett, rátett egy polcra, ahol elkezdtem kihűlni. Milyen jó érzés volt!
Egészen más!
De miután kihűltem, kezébe vett, és egy ecsettel mindenhol befestett. Kibírhatatlan, tömény szaga volt a máznak.
- Kérlek, hagyd abba, hagyd abba! - köhécseltem, és könnyeztem.
- Még nem lehet! - mindig ezt mondta.
És ekkor... Hirtelen újra betett a kemencébe! Ez sokkalta tüzesebb volt, mint az első, azt hittem, abban a pillanatban elégek, vagy ha nem, hát megfulladok. Ordítottam, ahogy a torkomon kifért. Sírtam, könyörögtem, esedeztem.
És csak annyit láttam, hogy csak ingatta, ingatta a fejét: Nem lehet! Még nem lehet!
Iszonyúan szenvedtem, úgy éreztem, hogy itt a vég, nincs remény: kész voltam feladni. De egyszer csak kinyílt a kemenceajtó, kivett onnan, és feltett egy polcra. Úgy tűnt, hogy nem égtem szénné. És valóban nem! Lassan elkezdtem kihűlni, de már előre féltem: Vajon ezután mi következik???
Egy óra múlva odajött hozzám, egy tükröt tartott elém, és megszólalt:
- És most nézd meg magad!
Megnéztem, és nem hittem a szememnek.
- Ez nem lehet, ez nem lehetséges! Ez én vagyok? Hát ez csodálatos! Csodálatos!!!
Akkor kedvesen ezt mondta:
- Igen, az, de szeretném, ha most visszaemlékeznél, hogy hogyan lettél ilyenné.
Tudom, hogy kellemetlen volt a gyúrás és az ütögetés, de ha agyagrögként ott hagytalak volna, akkor hasznavehetetlenül kiszáradtál volna.
Tudom, hogy nehezek voltak a korong megpróbáltatásai, de ha mindezeket nem végeztem volna el rajtad a megfelelő időben a megfelelő módon, akkor szétmálltál volna.
Tudom, hogy fájt, és égetett a tűz, de ha nem tettelek volna be a kemencébe, el is repedhettél volna.
Tudom, hogy rossz volt a máz szaga, amikor befestettelek, de ha nem tettem volna, nem lettél volna ilyen ékes.
És végül tudom, hogy a kemence másodszorra még sokkal fájdalmasabb volt, mint elsőre, de ha nem tettelek volna be ismét, akkor soha nem keményedtél volna meg eléggé e 'páncél' által.
De most már egy kész kerámia vagy, szép, erős és tartós, éppen olyan, mint amilyennek a legelejétől fogva elterveztelek."
Mindenható Istenünk végtelen bölcsességében mindenkoron tudja, hogy mit miért tesz velünk, és hogy mi az, amire valójában szükségünk van, még ha az sokszor nehéznek, fájdalmasnak vagy soknak tűnik is.
Elrendelt örök tervének elvégzésében olykor kemény próbák által vizsgálja meg gyermekei szívét, ekképpen erősít meg bennünket, hitünket, és így formál, alakít folyamatosan Krisztus tökéletes képére.
Vegyük teljes örömmel, alázattal, reménységgel és hű szívvel e próbákat, és Jóbhoz hasonlóan adjunk hálát az Úrnak szüntelen gondoskodásáért és az erőért, amelyet hatalmas kegyelméből bőkezűen ad az övéinek!

,,Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor." (1Pt 1,7)

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy kis ideig
  2023-12-08 07:28:58, péntek
 
  Egy kis ideig

,,A melyben örvendeztek, noha most kissé (egy kis ideig), ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között." (1Péter 1:6)

A múlt héten a kanapén feküdtem, és olyan rossz volt a kedvem, hogy sírtam, mint egy gyerek. Nem tudtam, miért sírtam, de egy apróság könnyekre fakasztott. Egy kedves barátom mesélt egy szegény öreg lélekről, aki nagy fájdalmakat szenvedett, mégis tele volt örömmel és örvendezéssel. Annyira elkeserített ez a történet, és annyira szégyelltem magam, hogy nem tudtam, mit tegyek. Itt volt egy szegény asszony, akinek szörnyű rákja volt, és mégis a legszörnyűbb kínok között is tudott örülni, "kimondhatatlan és dicsőséggel teljes örömmel" (1Pét 1:8).
Egy pillanat alatt az 1Pt 1,6 valódi jelentése villant át az agyamon. "Bár most egy kis ideig, ha kell, különböző megpróbáltatások gyötörnek téged." Sírásra kényszerítettek, és nem tudod elviselni a fájdalmadat. A halál porába jutottál, és azt kívánod, bárcsak meghalnál. Úgy tűnik, mintha a hited cserbenhagyna téged.
Ez az, amit a szöveg kijelent: a kereszténynek időnként derűs és örömteli szívvel kell elviselnie a szenvedést. Néha a lelketeknek el kell süllyednie. Néha olyan leszel, mint egy kisgyermek, akit Isten keze megütött.
Szeretteim, néha beszélünk a vesszőről, de más dolog látni és más dolog érezni. Az erősek megtörése az Isten csapásának eredménye. Sokszor mondtuk már: "Ha nem érezném magam lélekben olyan alacsonyan, nem bánnám ezt a nyomorúságot." Ez nem más, mint azt mondani: "Ha nem érezném a vesszőt, nem bánnám." Végül is a nyomorúságod ereje és középpontja az, ahogyan érzed.
Ez az egy gondolat elég volt ahhoz, hogy napokig tápláljon engem. Talán van itt Isten valamelyik gyermeke, akinek ez némi vigaszt nyújthat. "Bár most egy kis ideig, ha kell, különböző megpróbáltatások gyötörnek téged."

C. H. Spurgeon

 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2023.11 2023. December 2024.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 108 db bejegyzés
e év: 2155 db bejegyzés
Összes: 35704 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 733
  • e Hét: 2498
  • e Hónap: 62064
  • e Év: 117754
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.