Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Mesék a tavaszi virágokról
  2023-05-30 22:50:55, kedd
 
 










MESÉK A TAVASZI VIRÁGOKRÓL


Az alábbi mesék tavaszi virágokról szólnak. Egy-egy történet mesélése során felidéződhetnek bennetek a közös kertészkedés, kirándulás, virággondozás élményei is, vagy éppen a cselekmény kelthet jó hangulatot bennetek. Sok ismeretet is rejtenek a mesék a tavaszi virágokról, évszakokról, vagy éppen a virágültetésről. A rózsa és a tulipán a népmesékben is gyakran megjelenő motívum, így erre is találtok példát az alábbi, tavaszi virágokról szóló mesék között.








A TULIPÁNNÁ VÁLTOZOTT KIRÁLYFI


Volt egyszer egy király, annak volt egy fia. Azt mondta egyszer a fiú az apjának:

- Édesapám, én most elmegyek, és addig vissza sem jövök, míg meg nem találom a legszebb lányt a világon.

-Menj, édes fiam - mondta az apja -, és járj szerencsével.

Ment a királyfi, ment, mendegélt, útjában sűrű erdőbe tévedt. Egy tüskebokorban varjú károgott kétségbeesetten, sehogy sem szabadulhatott a sűrű, tüskés ágak közül. Jószívű volt a királyfi, kiszabadított a varjút, az meg így szólt hozzá:

-Húzz ki egy tollat a szárnyamból, s ha valaha bajba kerülsz, röpítsd a levegőbe a tollat, nyomban ott leszek, és segítek rajtad.

A királyfi eltette a varjútollat, s ment tovább. Most országútra ért, s egyszer csak látja ám, hogy halacska vergődik az egyik kiszáradt keréknyomban. A királyfi megszánta a halacskát, elvitte a tóhoz, beledobta. Az meg így szólt hozzá:

-Vegyél le a hátamról egy pikkelyt, s ha valaha bajba kerülsz, dobd vízbe a pikkelyt, nyomban ott leszek, és segítek rajtad.

Ezután meg egy öregembert látott meg a királyfi, szomjas volt az öreg, meg éhes is; a királyfi jó szívvel megitatta, megetette, az pedig így szólt hozzá:

-Tépd ki két hajszálamat, s ha valamikor bajban leszel, ereszd csak szélnek, nyomban ott leszek és segítek rajtad.

Ment tovább a királyfi, harmadnapra egy falu határába ért. A falusiaktól meghallotta, hogy lakik itt egy öreg király, van annak egy világszép leánya, de ha azt valaki feleségül akarja venni, a kérőnek háromszor úgy el kell bújnia, hogy a királylány ne találja meg.

“No, ezt én megpróbálom" - gondolta a királyfi. El is ment a királykisasszonyhoz, feleségül is kérte, az pedig megmondta neki, hogy bújjon el háromszor; ha egyszer is el tud bújni úgy, hogy ő nem találja meg, hát a felesége lesz.

No, a királyfi levegőbe dobta a varjútollat. Jöttek a varjak seregestül, fölvitték egy magas hegy tetejére. De a királylány egyenesen oda ment, meg is taláta, ki is nevette a királyfit.

Másnap tóba dobta a pikkelyt. A partra úszott egy hatalamas hal, annak a hasába bújt a királyfi. De jött ám a királylány, merítőhálóval kifogta a halat meg a királyfit is, és még ki is nevette.

Harmadnap szélnek eresztette a két hajszálat. Jött az öregember, megcirógatta a királyfit, az nyomban tulipánná változott, és az öregember a kalapja mellé tűzte. Kereste a királylány a kérőjét, de hiába kereste. Estére ki is hirdette, hogy ő bizony nem találja.

Akkor a szépséges lány elé állt az öregember, a kezébe adta a piros tulipánt. A szép lány még meg is csókolta a virágot, s az nyomban újra királyfi lett.

-Te az enyém, én a tiéd - mondta a királylány, s mindjárt meg is tartották a lakodalmat. A királyfi így hát megtalálta, haza is vitte a falujába a világ legszebb lányát.







A VIRÁGOS BOLOND - BÁCSKAI NÉPMESE


Volt a világon egy szegény ember. Ennek a szegény embernek volt három fia. A két öregebb élénkebb volt, de a legfiatalabb egy kicsit bamba.

Hát egyszer hallják, hogy a város nagy szomorúságban van. A királynak volt egy lánya. Ez a királykisasszony mindig sírt. Nem tudták a kedvét eltalálni. Akármit csináltak, csak sírt, sírt. Kihirdette a király, hogy odaadja a fele királyságát annak, aki megnevetteti a királykisasszonyt.

Hát azt mondják a szegény ember fiai, hogy ők is elmennek szerencsét próbálni. A két öregebb felfegyverkezett, elbúcsúztak, és mentek a királyhoz. Beengedték a legöregebbet, de bizony nem bírt az semmit se. Csinált az mindent, talán még bukfencet is hányt, a királykisasszony sehogy se akart nevetni. El kellett neki takarodni onnan.

Hát akkor bemegy a középső. Az is hiába csinált mindenfélét, még cigánykereket is hányt, a királykisasszony egy pirikét se nevetett. A legénynek nagy szomorúságára ki kellett kullogni a palotából.

Nem tehettek mást, hát visszamentek apjukhoz. Látta ezt a legkisebb fiú is. Nem szólt senkinek semmit, csak elindult otthonról. Amerre csak ment, mindenütt összeszedte a virágot. Úton-útfélen, minden burgyingban talált virágot; leszakította, és magára rakta. Teletűzdelte a haját, fülét, orrát, száját, és a lábbelijébe is rakott. Mikor a palotához ért, be sem engedték. Szerencsére találkozott a kuktával, az beengedte valahol a királykisasszonyhoz. Ahogy bement, dallikázott egy kicsit, a virág meg szóródott róla, mint a záporeső.

A királykisasszony pedig csak nézte, nézte ezt a cifrába öltözött bolondot, s egyszer csak elkezdett kiabálni:

- Megjött a virágos bolond! Megjött a virágos bolond!

A virágos bolond meg elkezdett táncolni, amerre csak mozdult, pergett belőle a virág. A királykisasszony úgy elkezdett nevetni, hogy zengett a palota,. De még a király meg a királyné is kacagtak, meg az egész udvar.

Meg se várták, hogy kifújja magát a sok tánctól, mindjárt feleségül adták a királykisasszonyt a virágos bolondhoz. Csapott a király nagy lakodalmat. Megjelent a rengeteg fényes vendég. Táncoltak, mulattak, ittak, ettek. Talán még most is élnek ha meg nem haltak. Régen volt, talán igaz se volt.







Fésűs Éva: KIÉ A VIRÁG?


Malacka egyszer gyönyörű virágot talált az erdőben. Akkorát visított örömében, hogy a bükkfa oldalán dolgozó harkály félrenyelte a farontó kukacot.

- Ejnye! - bosszankodott. - Miféle csendháborítás ez?

- Én nem háborítok semmiféle csendet, csak kimondhatatlanul örvendezek az én szépséges virágomnak! - visított tovább malacka - Nézd meg, ha nem hiszed!

A harkály odasandított.

- Csakugyan gyönyörű. De mi a neve?

- Természetesen Neszepisze virág - ugrándozott a vadmalac, ekkor azonban odatoppant a kényes őzike.

- Tévedsz! Ilyen szép virágnak csak őzikefüzér lehet a neve!

- Semmi közöd hozzá! - visított a kukorifarkú. - Ez a virág az enyém, mert én találtam.

- De azon a tisztáson nőtt, ahol én szoktam játszani!

- Kár a szóért! - lépett közéjük fölényesen a rókakölyök. - Ez a virág a világszerte ismert rókatulipán és át fogom ültetni a saját kertembe!

- Ülteted ám az árvacsalánt! - huppant melléje a mókus. - Én láttam meg legelőször, onnan a magasból.

- Ugyan, mikor?

- Tegnap ilyenkor!

- Hiszi a piszi! Akkor mért nem szóltál?

- Mert a virág egyikőtöké sem, hanem az enyém! - válaszolt mókus helyett váratlanul macika, és mindjárt szagolgatni kezdte az üde szirmokat. - Mézszagú! Világos, hogy nekem termett!

Malacka segélyt kérőn tekintett fel a bükkfára.

- Harkály bácsi, tégy köztünk igazságot!

- Nem vagyok én bíró - berzenkedett a harkály - , és úgy sem tudnék olyat mondani, hogy mindannyian elégedettek legyetek.

- De hát akkor mi lesz?

- Egyszer csak kiderül az igazság magától.

- Csakhogy én addig nem várok! - kiáltott malacka, és mindjárt egy botocskát ragadott, hogy vonalat húzzon vele a földön a virág köré; bűvös kört, amibe senkinek sem szabad belépnie.

Hanem a többiek azt hitték, hogy malacka verekedni akar a botocskával. A róka nagyot kanyarított lompos farkával, hogy kiüsse a kezéből, de ugyanakkor a kényes őzet is meglegyintette. Az őz visszarúgott, és eltalálta macika balhátsó lábát. Macika sem volt rest, visszabokszolt a mancsával. Közben mindenki azt visította, kiabálta, brummogta, hogy:

- Enyém a virág! Enyém a virág!

Akkor arra jött a sün. Letette csigákkal teli kis kosarát, körülnézett, és csodálkozva kérdezte:

- Hol van itt virág?

A virág, amelyen összevesztek, eltiporva, tönkretaposva hevert a tisztáson. Akkora csend lett, hogy a hangyák lépteit is hallani lehetett a fűben. Legelsőnek malacka pityeregte el magát.

- Jaj, odavan a virágom! Most már mindegy, hogy mi lett volna a neve.

- Úgy láttam, őzikefüzér volt - fintorgott az őz -, de azt hiszem tévedtem.

Megnézte a letiport növényt, azután sántikálva odébbállt.

- Giz-gaz! - legyintett a sunyi róka.

- Gyim-gyom! - brummogta macika, a mókus pedig még megtoldotta.

- Söprűnek sem való!

Egykettőre otthagyta mindenki, harkály doktor pedig folytathatta a dolgát. Le sem nézett a tisztásra, csak három sikeres féreg-operáció után vetett egy sajnálkozó pillantást az eltaposott, szép virágra - de akkor azt hitte, káprázik a szeme attól, amit látott.

A virág újra egyenes száron állt, mert valaki gondosan karóhoz kötötte, földjét megkapálta, elegyengette körülötte.

- Nini! - kiáltott harkálydoktor - Hát mégis van ennek a virágnak igazi gazdája?

Jobban körülnézett, s akkor látta, hogy a kicsi sün jön a patakról egy öntözőkannával döcögve, és nagyon jókedvűen dudorászik magában.







Fésűs Éva: MESE AZ IBOLYÁRÓL, MEG MÉG VALAMIRŐL...


Valaki követ dobott az ibolyára.

Lehetséges, hogy nem is rossz szándékkal tette, csak véletlenül történt. Az ibolya gyönge virágdereka nem törött el, de fájdalmasan meghajlott a kő súlya alatt. Hamvas arcocskáját földhöz szorította, lila bóbitájáról messzire gurult a hajnali harmatcsepp. Körülötte zsongott-bongott a ta­vasz, furulyázott a szél, táncoltak a méhek.

- Nem bírok fölegyenesedni! - sóhajtotta panaszosan. - Segítsetek raj­tam! ... Hát nem látjátok, mi történt velem?

Bizony nem látták, mert ugyan ki veszi észre a mézillatú, madárfüttyös, tarkán kavargó tavaszi sokadalomban, hogy egy ibolyát baleset ért az erdőszélen? Legfeljebb az illatszedő szél, de annak nincs ereje köveket mozdítani. Most is csak annyit tehetett, hogy elvitte az ibolya sóhaját a legközelebbi csigaházig.

- Csigabiga, te olyan erős vagy, hogy a hátadon elbírod a házad. Gyere, segíts elgördíteni a követ az ibolyáról!

- Erősnek erős vagyok - felelte dölyfösen a csiga -, de az ibolya egyszer megsértett, mert nem látott szívesen a levelén, hát boldoguljon ezután is nélkülem!

Visszahúzódott a házába, az illatszedő szél pedig körülnézett, hogy kihez fordulhatna.

Nem messze onnan gyík sütkérezett egy sziklán: Ahhoz sietett, hátha az segítene.

- Gyíkocska, te olyan ügyes vagy, gyere, segíts elgördíteni a követ az ibo­lyáról!

A gyík azonban meg se moccant, csak drágakő szeme villámlott:

- Miért éppen engem zavarsz? Nem látod, milyen fáradt vagyok? Egész nap lótok-futok, és akkor még ezt a napfényes órát sem élvezhetem zavar­talanul.

A szél sóhajtott egyet, aztán tovább illant, mert nyulat látott a mező szé­lén, sárgarépával vesződni. Messziről nagyon derék fülesnek látszott, hát megszólította.

- Kedves nyulambulam, gyere, segíts elgördíteni egy követ az ibolyáról!

- Még mit nem?! - fordult meg a nyúl, és akkor derült ki, hogy szúrós a bajuszkája, morcos a képe, mert ahány répát eddig ki akart cibálni, mind belétörött a földbe. - Kit érdekel az ibolya? Még ha valami káposzta-féle volna ... !

A szellő meghallotta a közelben Harkály doktor kopácsolását. No per­sze, hát mindjárt ahhoz kellett volna sietnie!

De bizony Harkály doktor csak farontó férgekkel foglalkozott, és éppen bosszús volt, mert napok óta hiába keresett egy kukacot a tölgyfa dereká­ban.

- Egy madártapodtat se megyek innen! - jelentette ki. - Lehetséges, hogy éppen most fogom azt a kártevőt a csőröm végére kapni. Beláthatod, szellőcske, hogy nagyobb dolgok is vannak a világon, mint holmi erdőszéli ibolyácska ijedelme!

A szellő most már egyenesen a medvéhez szaladt.

- Te vagy az erdőn a legtekinté­lyesebb, a leghatalmasabb. Kérlek, segíts elgördíteni egy követ az ibo­lyáról!

- Szedte-vedte, brummadza! Ép­pen azért nem mehetek - mordult nagyot a medve. - Hát nem látod, hogy egy vadméh megcsípte az orromat, mókés akkorára dagadt, mint egy krumpli? Ha így meglát az erdő né­pe, odalesz a tekintélyem!

- Az ám! És megtudják, hogy mé­zet csentél! - gondolta magában a szellő, és szomorúan ült le egy faág­ra. Senkire sem számíthat, minden­kit csak a maga baja érdekel. A nagy sóhajtozásra egyszer csak kikukucskált odújából a mókus, akit az egész erdőben haszontalan mogyoró­pusztítónak, komolytalan bohócnak tartottak. Még a szellő is bizalmatlanul tekintett rá, amikor a mókus tudakolni kezdte, hogy mi történt.

- Könnyű neked, kutya bajod! - mondta keserűen.

— Már hogyne volna! — felelte a mókus. — Beázott az odúm, megavasodott a mogyoróm, és tegnap rám huhogott a bagoly. Egész éjjel nem jött álom a szememre!

- Akkor úgysem érsz rá törődni a más bajával!

- Dehogynem! Mondd csak el, olyan kíváncsi vagyok!

Addig kérlelte, míg a szellő kénytelen-kelletlen el nem mesélte az ibolya szerencsétlenségét. De lám, a haszontalan hamar megunta, végig sem hall­gatta, hanem egyszer csak se szó, se beszéd, faképnél hagyta. Úgy elillant ágon-bokron át, mint a villám.

- Minek is vesztegettem vele az időmet? - gondolta a szellő. - Inkább összeszedem, ami virágillat van az erdőn, és elviszem vigasztalásul sze­gény ibolyának.

Hanem azt a virágillattal teli kosárkát majdnem elejtette, amint az ibo­lyát újra meglátta. Mert az boldogan ágaskodott, nyújtózkodott a helyén, és éppen gyűrött szirombóbitáját igazgatta.

- Ugye, már jól áll?

- Ki vette le rólad a követ? - álmélkodott a szellő.

- Egy kedves mókus. De neked is nagyon hálás vagyok.

- Ugyan, semmiség. Hová lett az a mókus?

- Ugyanazt mondta, mint te, aztán elszaladt. Most ott hintázik fent, az ágon. Nézd csak! Alig bír a jókedvével!

- De hiszen annak egy batyunyi gondja van!

- Hát látod... mégis! - mondta az ibolya, és csak mosolygott boldogan, kéken.

Mindenki felnézett a fára, hogy a mókus világnagy jókedvét megcso­dálja. Csak a csiga nem bírta nézni, és újra behúzódott a házába, a gyík pedig bebújt a kő alá.

- Mitől van az, hogy egyesek mindig olyan szerencsések? - makogta iri­gyen a nyúl, aki végre répához jutott, de férges volt a répa.

- Megáll a tudományom! - csapta földhöz piros sapkáját Harkály doktor, a medve pedig fancsali képpel rakott friss borogatást az orrára.

- Csak azt szeretném tudni - dörmögte -, hogy hol árulják az ilyen jó­kedvet? Szavamra, vennék egy bödönnel belőle! ...







Fésűs Éva: MÓKUS PÉTER KISKERTJE


A napos, déli domboldalon már kinyitotta sok sárga ernyőjét a som, amikor Mókus Bence bácsi egy szép napon az odúablakon kinézett...
Ó, mennyi szépet látott! A nedves ágakon ezernyi napsugár táncolt! A parti füzeken sok kis bozontos barka bolyhosodott, mint megannyi icipici nyuszi farka!

Kék ibolya és sárga kankalin virult a réten meg a tavaszi vizek partjain. Vidáman énekeltek a hazatért madarak.

- Gyerekek! Ki az ágyból! - kiáltotta Bence bácsi. - Jó volna ott lent egy kiskertet csinálni, hogy barátságosabb legyen az odunk tája!

A három kismókus ujjongva, kiabálva dobálta le a mohapaplant. A lusta Peti is tüstént felpattant:

- Kertet? Pompás! Ugye most mindjárt megcsináljuk? Az őzeknek, rókáknak leesik majd az álluk, ha erre járnak!

A kis Balázs már magyarázta anyukának, hogy ő milyen szép kertet kerekít. Alig bírta izgalmában lenyelni a finom reggelit.
Az okos kistestvérke, Mókus Panna, tüstént keresni kezdte: van-e locsolókanna, ásó, kapa, gereblye.

- Van ám, kicsim, eredj le a fa alatti mély gyökérpincébe! - felelte Bence bácsi, mert arra volt kíváncsi, hogy fél-e a kislánya a sötétben.
Nem félt az! Okos volt! Lement, és hozta szépen a kiskapát, kisásót. Addigra Peti is, meg Balázs is lemászott a nagy fa derekáról. Szaladtak ki a napra, keresték, hol van egy jó földdarabka, hogy kiskertnek felássák.
Mosolygott Bence bácsi, mozgatta bajuszkáját. A mókuskák szorgalma neki is tetszett.

- Meglátjuk, kié lesz a legszebb!

- Itt legyen Petié! - és mindjárt kijelölte a kert helyét egy pálcikával.

-Ez lesz Pannié - most legalább meglátom, hogy milyen ügyes a kislányom! Itt meg a tiéd, nézd, Balázska!

- Tündérkert lesz az, akárki meglássa! - mondta büszkén a legkisebbik, és mindjárt nekilátott, hogy elkészüljön estig.

Forogtak a kisásók, fordult a sok rögöcske, de Peti tenyerét az ásó nyele törte, hamar melege lett, s a bükkfa árnyékában pihent egy keveset. Lám, nem is hitte volna, hogy egy kertésznek ilyen sok a dolga!

Ezalatt Pannika az édesanyját kérte, hogy adjon sok virágmagot a köténye zsebébe, rezedát, violát, petúniát. Azokat elültette szépen sorba, utána friss vízzel meg is locsolta, és tulipánhagymát is rakott a puha földbe vagy egy tucatot.

Peti látta, hogy mit csinált, de ajkát biggyesztve legyintett:

- Mikor lesz abból még virág?!

A kis Balázs megállt egy percre. Ő is elfáradt már.

- No, persze! Csinálhatnánk ezt okosabban is! - És nagyot nevetett a kis hamis.

- Tudom már, Péter! A kertésznek is ész kell, s mindjárt virul a tündérkertje! Minek megvárni, míg a mag kikel? A réten ezrivel hajlik a sok virág a szélbe, csak el kell menni érte! Máris szaladt, ahogy csöpp lába bírta:

- Apu! Hol a talicska?

Ráfektetett kisásót, kiskapát, s hajrá! Tolta is ki a rétre... Tengernyi virágot talált! A legszebbeket szépen körülásta, és gyökerestül kiemelte, úgy rakta fel a talicskára. A nagy munkát hümmögve nézte Péter.
Nem! Ez sem jó! A sok sáros gyökérrel szép bundácskáját kente össze, és kétszer annyit ásott a kisöccse! Minek is az a sok piszkos föld alatti ág-bog? Anélkül sokkal szebbek a virágok!
És homlokára koppintott vidáman:

- Ohó, butuskák! Csak fáradjatok! Estére fájni fog a hátatok, de bezzeg én már kitaláltam, hogy mit kell tenni!

Gyorsan hazaszaladt, hozott egy jó nagy kerek kosarat, és sebbel-lobbal, ahogy érte, a sok réti virágot mind letépte. Szedett kökörcsint, habszegfűt, fehér virágú tőzikét, egy korai árvácskát sem kímélt, aztán a sárga mezei tyúktaréj is belekerült a kosárba. Vitte a sok virágot, remegő rezedát nagy diadalmasan a napos réten át.

Csöppet sem fáradt, inkább dudorászott. Örült, hogy milyen jó dolgot csinált, aztán vágott magának egy hosszú pálcikát. Kiskertje földjét azzal mind kifúrta, s a virágokat sorba beledugta. Virult a kert egy pillantás alatt!
A fél erdő összeszaladt, és Panni összecsapta kis kezét:

- De szép! Peti, ezt hogy csináltad?

Peti dölyfösen nézte, hogy Panni kiskertjében semmit se mutatnak a virágágyak, a kis Balázsnak meg hátra van még rengeteg sok munka, nagyon szuszog, piheg, talán már meg is unta.

- Gyere, apu! - kiáltott Mókus Péter - az én kertem a legszebb, nem is mérhető össze senkiével!
Bence bácsi tüstént odajött, de csodálatosképpen egy szót sem szólt, csak hümmögött. Peti unszolta:

- Apu, szólj!... Nem értem, a kiskertemet miért nem dicséred?

Az öreg mókus bácsi furcsán nézett, pici szemei gyanúsan ragyogtak, míg végül így szólt:

- Kisfiam, majd holnap!

- Holnap?

- Az ám! A rendes munka nem egy napra készül!

Volt izgalom, míg másnap a piros hajnal nappallá nem sápadt, s a rigó ébresztőt nem fütyörészett! Akkor Peti a kiskertjére nézett, s a lélegzete is elállt! Azt hitte, rosszat álmodik - meg is csípte magát! - de mindhiába, mert hervadtan feküdt a kert minden virága.
A hős kertésznél eltörött a mécses, kis mancsát nyomkodta könnyes szeméhez:

- Gonosz varázsló tette ezt! - zokogta -, biztosan belebújt egy nagy bokorba, s amint aludni mentem, virágaimat lekaszálta menten!

A testvérkék hallgatták szívszorongva. Balázs részvéte jeléül az ujjacskáját szopta, míg meg nem szólalt Bence bácsi:

- A lustaságod volt a rossz varázsló, mert lám, a hamar munka sohasem igazán jó! A leszedett virág csak egy napig, ha él, elhervad, szárad, elviszi a szél. Hiába szép, hiába illatos... kell az a maszatos, erős, kis földbe markoló gyökér! Szavaira szepegő csend lett. A pajkos rigó sem füttyentett, úgy figyelte, hogy mi is történt?

De Peti szépen letörölte könnyét, és irulva-pirulva, de zokszó nélkül újra munkához látott. Most már magot rakott a puha földbe, nem letördelt virágot...
Egyszer később, amikor arra jártam, tulajdon két szememmel láttam, hogy a magocska mind kikelt, s egy vidám, hosszú nyáron át virágzott a pompás kicsi kert...







Jékely Zoltán: A HÁROM PILLANGÓ


Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér.

Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben. De hirtelen beborult az ég, közeledett a vihar.

- Repüljünk haza - mondta a sárga pillangó, s ijedten pergette szárnyát.

- Minél gyorsabban - mondta a piros is, a fehér is, s elindultak gyors szárnyalással.

Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt, s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban s jobban szakadt.

- Menjünk a sárga tulipánhoz - mondta a sárga pillangó -, az majd bebocsát.

S a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:

- Kis Tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől.

De a tulipán így felelt: - A sárgának meg a pirosnak szívesen kinyitom, de a fehérnek nem.

Erre a sárga meg a piros pillangó összenézett, majd így felelt a szívtelen tulipánnak:

- Ha fehér testvérkénket nem bocsátod be, mi is kint maradunk!

A tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig mind sűrűbben szakadt.

- Menjünk a liliomhoz - mondta a fehér pillangó.

Ázva-fázva elvergődtek a liliomhoz, s szépen kérlelni kezdték:

- Kis Lili, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől.

De a liliom így felelt: - A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem.

Erre a fehér pillangó így felelt: - Ha a testvérkéimet nem fogadod be, én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem elhagyjuk egymást.

A szívtelen liliom csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Továbbvergődtek hárman csuromvizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze-összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek-botlottak fűszálról fűszálra, s egy-egy lapu alatt húzták meg magukat, de a szél oda is besüvöltött, s bebecsapott az eső.

Süss fel, nap, süss fel, nap, szárogasd meg szárnyamat, nyisd ki a virágokat! - könyörgött a három didergő pillangó.

A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő kérését, s annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egykettőre megszárította.

S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem áldozott a nap. Akkor aztán szépen hazaszálltak, kis házukat kinyitották, lefeküdtek s elaludtak.







Mester Györgyi: EGYETLEN KÍVÁNSÁG


Még az ősidőkben történt, amikor a bölcs öreg Természet apó úgy döntött: minden növénynek legyen zöld a szára és a levele, de a virága maradjon fehér.

Úgy gondolta, ha külső formájukban változatosak, színben azonban egyformák lesznek, sohasem fognak összeveszni, nem irigykednek majd egymás szépségére.

Hosszú ideig így ment ez, mígnem egy télvégi napon a hóvirág, hogy megszabaduljon a
vállán lustálkodó utolsó hópelyhektől, megrázta harang alakú fejecskéjét, és az akkorát csendült, hogy felriasztotta álmából a békésen szunyókáló fehér ibolyát.

A bonyodalmak ekkor vették kezdetüket.

A szerény ibolyának ugyanis azon nyomban lelkiismeret-furdalása támadt: bizonyára elaludt, ezért egyenesen neki szánták a hangos ébresztőt. Nagy nehezen kikecmergett a még kemény hópáncél alól, hogy szétnézzen a külvilágban.

Körbekémlelve azonnal rájött: ez még nem az ő ideje, vagyis odébb van még a tavasz. Fázósan húzta magára zöld leveleit, de így is majd megfagyott, nem bírta abbahagyni a didergést. A dermesztő hideg hamarosan kékre festette fehér szirmait.

Mikor kissé megenyhült az idő és olvadni kezdett, a tócsák fénylő felszínén meglátta önnön tükörképét. Meglepődött nagyon, hogy milyen szépen mutatnak fagytól megkékült szirmai.

- Nem is bánnám, ha így maradna - szólalt meg fennhangon. Aztán magában továbbgondolta a dolgot: - ha Természet apó meglátja, biztosan nem engedi, hogy megtartsam a kék szirmokat. Bárcsak megtarthatnám őket! - sóhajtotta.

A pajkos szél felkapta a sóhajt, és maga előtt kergetve, űzve, egészen Természet apó füléig juttatta.

Természet apó nemhiába volt öreg és bölcs, a sóhaj a szívéig hatolt, és megértette, hogy minden virág, akármilyen kicsi és szerény is, boldogan viselne szebb külsőt, hiszen a szépség iránti vágy mindenki szívében titkon ott lapul. Végül is, attól a világ is tarkább, élvezhetőbb lenne.

Elhatározta hát, hogy korábbi döntését megváltoztatva, egyetlen kívánságát teljesíti minden virágnak. Az elhatározást tett követte, s elindult, hogy sorra látogassa kedves virágait.

A hóvirág - mely kitüntetésnek érezte, hogy a hóról kapta a nevét -, teljesen meg volt elégedve a külsejével, így azt kérte, maradjon minden úgy, ahogy van.

A kis ibolya a szirmai kék színére volt büszke, ezért azt kívánta, az ne is változzon meg többé.

A földből, a melengető nap sugaraira előbúvó kankalin magatartása azonban ugyancsak
meglepte Természet apót. A kis haszontalannak még ki sem simultak a hosszú, téli szunyókálásban meggyűrődött apró levelei, amikor máris megjegyzést tett a közelében viruló, új színben pompázó ibolyára.

- Egyeseknek lehet, másoknak meg nem, kiríni a tömegből?! Ezt meg ki engedte meg
neked?! - förmedt rá az amúgy is félénk virágra.

- Te is kívánhattál volna egyet, egyetlenegyet, ha nem lennél ilyen féltékeny és önző.
Látom, egészen elsárgultál az irigységtől - szólalt meg Természet apó. - Maradj is így,
mert ez meg az én kívánságom.

Természet apó a gyöngyvirágtól is megtudakolta, mit szeretne. Ez, hogy össze ne tévesszék a harangvirággal, fehér virágcsengettyűi kelyhébe finom illatot kért.

A harangvirág - mondván fehér harangjai a gyöngyvirágnak is vannak - világos rózsaszín
kívánt lenni. Meg is kapta.

Kívánság terén azonban a tulipán még a bölcs öregnek is fejtörést okozott, ugyanis nemhogy
nem kívánt semmit, megszólalni se volt hajlandó, szorosan összezárta a szirmait. A többiek azonban igen kedvelték ezt a társukat. Sorra dicsérték hát kecses alakját, karcsú, hosszú szárát, formás szirmait, lándzsa alakú leveleit. Még a szél is azt susogta, ,,szép vagy, nincs miért szégyenkezned".
A kis tulipán nem bírta sokáig elviselni a bókokat, egyszer csak elpirult tőlük az összes virágszirma. Ettől pedig még szebb lett, így a ki nem mondott kívánsága is teljesült: csodálatos, piros tulipánná vált, és úgy is maradt mindörökre.

Természet apónak köszönhetően a többi fehér virág is színt vagy illatot kapott, ki-ki kívánsága szerint. És mivel jól és okosan tudtak kívánni, így lett általuk sokszínűen tarka, illatos és gyönyörű a világunk.







Mester Györgyi: EGY TULIPÁN ÉLETRAJZA


,,Amikor először tettem említést arról, hogy megírom az életrajzomat, a környezetemben lévő tulipánok mind nevetésben törtek ki, mondván, írni csak az tud, akinek papírja és tolla van.

Hát ezekkel én valóban nem rendelkezem, viszont ezért is írok gondolatban. Hiszen akinek ,,feje" van, az ugye képes a gondolkodásra. Mivel ezt az érvemet senki nem tudta megcáfolni, hozzá is fogtam a megvalósításhoz.

A kezdetekről szinte semmi élményem nincs. Az akkor történteket valaki másnak kellene
megírnia, aki már akkor is ott volt, amikor a lényemet rejtő hagymácskát a kertészkedő kedvű öreg hölgy ledugta a földbe, és gondosan rányomkodta a porhanyós talajt.

Valószínű, a tavaszi nap, és a májusi langy esők együttesen keltették bennem az első
bizsergető érzést, mely a testemet formázó zöld szár gyors növekedését eredményezte.

Kellemesen csiklandó emlékeket elevenít fel a levelek kibújása is, de az igazi mámorító érzés
akkor fogott el, amikor a szoros bimbóból kibontakoztak a szirmaim.

Jaj, hogy mit aggódtam a színük miatt! Vajon szűziesen tiszta, de jellegtelenül fehérek
lesznek, esetleg rikító sárgát kell viselnem életem végéig?

Leginkább persze a piros után áhítoztam, mert az a legszebb szín, a tűz színe, ráadásul fiatalos külsőt is kölcsönöz. Szerencsém volt, piros lettem.

A környezetemben persze mindenféle szín előfordult, még cirmos is akadt a szomszédok
között, de hamarosan rájöttem, így voltunk szépek.

Életem, társaimmal együtt, az előkertben folyt. Ez afféle díszkert volt, középen sziklacsoporttal, benne a kövek között apró, pozsgáslevelű zöldek, és kis tarkaszirmú virágok bújtak meg. Mi, tulipánok, félkörben fogtuk közre a kis halmot, tömött sorokban álltunk egymás mellett és mögött.

Amikor fújt a szél, mint színes pillangók tengere hajladoztunk jobbra és balra, félő volt, hogy egyszer csak fölrepülünk. De miért is akartuk volna elhagyni a szülőhelyünket?

Mögöttünk öreg ház fala magasodott, előttünk rozsdás kerítés emelkedett, de mindez nem zárta el előlünk a világot. Nem csak a szél susogta el minden nap a kert távolabbi részének híreit, a rovarok is rendszeresen látogattak bennünket. Néha kis féltékenykedés is kitört közöttünk, amikor egy-egy méhecske gyakrabban látogatta meg valamelyik társunkat, mint a többit, de azután hamar helyreállt a békesség.

Kutyát, macskát nem tartott az öreg hölgy, gyerek se volt már a háznál, nem kellett tartanunk attól, hogy letarol, eltipor, vagy kitépked bennünket bárki.

Szép volt így ez az élet. Kár, hogy e pár hét gyorsan eltelt. A napsugár még ugyanúgy csókol, a szellő hordja a híreket, s az eső is meghozza nap mint nap a felüdülést, de a testem már lankad.

Félek, hogy egykor élettől duzzadó, hetykén feszülő, mára meglazult piros szirmaim egyszer majd mind lehullanak.

De mi lesz azután?

Néhány öreg társunk azt mondja, hagymáikat korábban sziromhullás után a földben felejtették. Ők állítják, több ilyen szép tavaszt is megértek. De vajon valóság ez, vagy csak
beteljesületlen vágyakozás?

Érzem, gyengülök. Egy remegéssel utolsó, legszebb szirmom is földet ér, álom borul rám, és nem tudom, csak remélem, hogy jön még számomra is új tavasz..."







Mester Györgyi: A PIPACSOK HERCEGNŐJE



Először a töltéseket borította el, majd a szántóföldeken a gabonatáblát pöttyözte be, végül az utak mentén, s helyenként a kissé gazosabb kertekben is feltűnt a sok tűzvörös pipacs.

Ha a bolondos, késő tavaszi szél végigfutott közöttük, úgy hajladoztak, mint valami gyönyörű piros lepkeraj, szinte félő volt, szárnyra kapnak, s fölröpülnek a magas égbe.

Kár lett volna értük, hiszen itt, a földön is szükség volt a szépségükre. A tengernyi pipacs ragyogott a napsütésben, s időről-időre, újabb és újabb lepkeszárnyak keltek életre a kis, szoros, babszem nagyságú, zöld bimbókból.

Egy napon azonban, az útmenti töltést elborító pipacstenger közepén, egy különleges kis pipacs bontotta ki szirmait. Az ő virágleveleinek mindegyike azonban hófehér lett!

Ilyet se látott még a világ! - hüledeztek a körülötte viruló pipacsok. Kíváncsian nézegették, barátkozni próbáltak a szokatlan látvánnyal. Először el sem hitték, hogy a rokonuk, de aztán látták, szára, virágja, bibéje mind olyanok, mint az övék. Elfogadták, megtűrték, de azért egy kicsit mind kételkedő szemmel néztek rá, azon tanakodván, mi lehet a nagy különbség oka, a külső megjelenésében.

A kis pipacs is azonnal látta, hogy mennyire más, mint a többi társa. Érezte az őt körülvevő bizalmatlanságot, hát bánkódni kezdett, szomorkodott.

Talán én valamiféle hiányossággal, hibával jöttem a világra - gondolta. Biztosan nem is érek annyit, mint a többiek. Bennem nem
gyönyörködik senki, mert én nem is vagyok ,,igazi" pipacs.

Telt-múlt az idő, amikor egyszer csak az úttesten folyamatosan elsuhanó autók egyike
megállt. Az útpadkán parkoló autóból fiatal nő szállt ki, s kezében furcsa masinát tartva,
óvatosan, hogy le ne tapossa a virágokat, begázolt a pipacstenger közepébe.

Már az autóból észrevette, azonnal feltűnt neki a sok piros között, az egyetlen, különleges, hófehér pipacs.

A fényképezőgépével meg akarta örökíteni. Mert rózsaszínűt már fotózott, de ilyen szép
fehérrel még nem volt szerencséje találkozni.

Gyönyörű vagy - suttogta a kis virágnak. Olyan vagy, mintha te lennél a pipacsok hercegnője! - mondta ki hangosan.

És a kis pipacs mintha megértette volna. Egyszeriben valami jóleső, melengető érzés töltötte el, hogy őrá irányul a figyelem, őt nézi valaki, és nem bántja, nem haragszik rá, hanem mosolyogva csodálja.

A fiatal nő visszaült az autójába, és a magával vitt képeket beküldte egy természetfotó
pályázatra, amit meg is nyert a pipacshercegnő fotójával...

Azóta a szél is azt susogja a kis pipacsnak: légy büszke magadra, mert nemhogy rosszabb vagy, mint a többi társad, hanem te vagy a töltés legkülönlegesebb tavaszi virága.







Molnár Andrea: MESE A FELEDÉKENY TAVASZRÓL


A Forrás gyémántos vonójával muzsikált egy szikla tetején. Erre a csodálatos dalra ébredezni kezdett a Tavasz. Igaz, még igen álmosan pislogott, de azért elindult a hang irányába.

Fel is frissült nyomban, amint megfürdött a muzsikáló Forrás habjaiban. Majd gyorsan magára öltötte a ruháját, kibontotta sugárhaját, és mint egy óriás pillangó, kiröppent a rétre. Amint azonban körülnézett ott, kis híja, hogy el nem pityeredett, mert a kegyetlen Tél lehelete még ott dermedt a fűszálakon.

- Jaj de fehérek vagytok, kedveseim! Vajon most mit tegyek?! - kiáltott a Tavasz kétségbeesetten. - Hiszen nincs még annyi erőm, hogy lefújjam minden egyes fűszálról, minden ágról a Telet!

Már éppen visszaindult nagy búsan, hogy a Naphoz bújva egy kissé átmelegedjen, amikor az erdei ösvényen egy öreganyókát pillantott meg, aki rőzsét vitt a hátán, közeli kis házikójába. Olyan árván bandukolt szegény, mint akinek senkije sincs ezen a világon. Erre aztán a Tavasz meleg sugarával máris táncba kezdett az anyóka kendőjén, görnyedt hátán, fáradt kezén.

- Nicsak! - örvendezett az öreganyó. - Itt a Tavasz! Talán már nem kell sokáig fagyoskodnom. S milyen kedvesen simogat, mintha csak mindeni körém gyűlne, mindenki, aki oly távol van tőlem.

Aztán feltekintett az égre, s szinte hinni sem akarta, hogy maga a Tavasz röppen felette. De aztán mégis felbátorodott, és így szólt hozzá:

- Köszönöm jóságodat, köszönöm, hogy átmelegítetted dermedt csontjaimat. De engedd meg, hogy megkérdezzem: hol maradt szépséges ruhádról, napsugár-hajadról a hóvirág, az ibolya, és a többi virág?

S ekkor tekintett végig önmagán a Tavasz. Rémülten vette észre, hogy hajnalban a nagy kapkodásban mind-min odahaza, a hótakarója alatt felejtette hírnökeit, a hóvirágokat és kökörcsineket.

- Milyen bölcs vagy te, nénikém - mondta hálásan. S még egyszer úgy ráborította sugárhaját az anyókára, hogy az egyszeriben elfelejtette, hogy valaha is fagyoskodott.

“Most már tudom, miért nem rázta le magáról jégbilincsét fű, fa, bokor!" - gondolta a Tavasz.

Elszégyellte magát feledékenységéért, és gyorsan hazarohant. Hótakarója alól előbűvölte a hóvirágokat és ibolyákat. A karjába ölelte valamennyit, s a föld fölé lebbent. Könnyű fátyla mint lenge pára úszott-lebegett utána.

Amerre csak elrepült, mindenfelé széthintette a hóvirágokat és ibolyákat. Most már bezzeg megismerték a mezőkön a fűszálak, hogy itt a rügyfakasztó, virágnyitó Tavasz. Boldogan intetettek neki, s a harmatcseppek úgy tündököltek rajtuk, mint az örömkönnyek. A fák, bokrok is kibontották leveleiket, súgy lengették feléje, mintha apró zöld zászlókkal üdvözölnék mindenfelől.

A jószívű, de feledékeny Tavasz aztán utolsó virágait is odaadta a földnek, de az öreganyóról sem feledkezett meg, aki figyelmeztette a mulasztásra. Olyan csodálatosság varázsolta hálából a kertjét, hogy arról már csak a legszebb mesék mesélhetnek.







Tompa Mihály: A PITYPANG MESÉJE


A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók.

A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres - mert irigy volt ez a kerti rózsa, irigyelte a viola édes illatát, azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.

A virágok tündére jószívű volt, mint az egy tündérhez illik, megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát.

A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani; a liliom élesebb kardokat kért; az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.

A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt, rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat, s lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé, az erdőbe.

Így történt, hogy meglátta az út szélén, a porban virító pitypangot. Megállt előtte:
- Mondd, kedves pitypang, nincs valami kérésed, panaszod?

A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.

- Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek?

Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de mikor a tündér továbbment, fölsóhajtott. Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:
- Talán mégis szeretnél kérni valamit, pitypang?
- Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni - mondta a pitypang.
- Messze földről kerültem ide, ebbe az országba, meggyökereztem itt, tudom, hogy soha többé nem láthatom a hazámat, s ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyerekeim elmehetnének..., de hát azoknak sincs szárnyuk!

Gondolkozott egy kicsit a tündér, s mert csodatévő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái - a termésbóbiták - ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, röpíti őket hegyen-völgyön át, messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik-másik fia, lánya visszaröpülhet a rég elhagyott hazába is.










 
 
0 komment , kategória:  Évszakok  
Út a nő szívéhez: Hogyan ébresszünk szerelmet egy nőben?
  2023-05-30 21:00:12, kedd
 
 










ÚT A NŐ SZÍVÉHEZ: HOGYAN ÉBRESSZÜNK SZERELMET EGY NŐBEN?


Beszélik, hogy Tibet legmagasabb hegycsúcsán él a világ legbölcsebb embere. Egyszer egy ifjú elment hozzá, hogy megtudja, milyen út vezet annak a nőnek a szívéhez, akibe beleszeretett. Amikor
találkozott vele a hegytetőn, megkérdezte:



- Mondd meg nekem, mesterek mestere, mi a legrövidebb és
legbiztosabb út egy nő szívéhez?

A mester így felelt:
- Nincs biztos út egy nő szívéhez, fiam; csak szakadékok
menti ösvények, térképek és iránytű nélküli utak tele szirtekkel,
tüskés bozóttal és mérges kígyókkal.

- De mester, akkor mit tegyek, hogy meghódítsam szerelmesem szívét?

- Jegyzed meg, kedves tanítványom: vésd elmédbe és
szívedbe tanításaimat és tanácsaimat, melyeket most adok neked...
Kövesd őket, és el fogsz jutni a szeretett nő szívéhez.

1. Moss fogat.

2. Ne vakard előtte a töködet.

3. Vigyél neki virágot és sok-sok ajándékot.

4. Vizelés előtt emeld fel a WC deszkáját, és utána ne felejtsd el lehajtani, de ne úgy, hogy lecsapod, és mindenkit zavar.

5. Moss kezet, mielőtt kijössz a mosdóból.

6. Ne csámcsogj.

7. Ne böfögj hangosan, vagy inkább sose böfögj.

8. Ne fingjál.

9. Ne beszélj csúnyán az anyjáról, szeresd őt, mint a saját anyádat.

10. Ne káromkodj.

11. Mindig nevess a rossz viccein.

12. Ne légy rá féltékeny, vagy ha mégis, csak kicsit.

13. Hagyd, hogy ő féltékeny legyen rád. Neki szabad.

14. Ne növessz pocakot. Sőt mi több, sose hízz meg. Neki viszont szabad (de sose mondd neki).

15. Ne időzz a fürdőszobában.

16. Ne hagyd ledobva a törülközőt.

17. Ne mondd neki, hogy nem tud vezetni.

18. Ne gyere későn haza. Indulj el a munkából és azonnal menj haza.

19. Ne szórakozz a barátaiddal. Vagy inkább ne is legyenek barátaid.

20. Ne álmodj barátnőkről.

21. A barátnőinek mellét és seggét ne nézd és szóba se hozd.

22. Ne légy fösvény. Használj legalább két hitelkártyát és két betéti kártyát.

23. Ne nézz más nőkre. Sőt, értsd meg egyszer és mindenkorra, hogy más nők nem léteznek.

24. Ne beszélj az ex nődről. Neked sosem volt más valakid előtte.

25. Mondd neki, hogy 'szeretlek' legalább 24-szer naponta.

26. Tanulj meg főzni.

27. Mosogass és tartsd tisztán a konyhát.

28. Ágyazz be (mindig).

29. Hívd fel őt, akárhol és akármilyen elfoglalt vagy is.

30. Hagyd, hogy ruhát, cipőt vegyen, amikor csak akar. Sőt, segíts neki az órákig tartó vásárlásban és válogatásban. (És mosolyogj eközben.)

31. Hagyd, hogy órákig beszéljen telefonon, és ha lehet, fizesd a mobilját.

32. Ne horkolj.

33. Jusson eszedbe, te nem szereted a focit és utálod a Forma-1 versenyeket.

34. Borotválkozz naponta, nehogy felsértsd a bőrét.

35. Ne gondolj csak a szexre, de túlzásba se essél; javasold neki gyakran, még ha fáradt vagy is.

36. Tartsd tiszteletben, ha fáj a feje, de ha ő kéri tőled, azonnal járj a kedvében. Ah!, és nehogy azonnal elaludj, amint befejezted; nézz a szemébe és simogasd, míg ő alszik el szép csendben.

37. Mondd neki minden percben, hogy ő a legszebb nő, akit valaha láttál.


A kimerült tanítvány megfordult, hogy lemenjen a hegyről.

A mester így szólt utána:

- Várj fiam, gyere vissza!

Mire a tanítvány:

- Neeem, mester... Most már értem, miért van annyi facér!

Link








9 DOLOG, AMIT MINDEN FÉRFI KERES EGY NŐBEN!


Nem csak az a lényeg, hogy valaki vékony, tökéletes alakú, szépen kisminkelt legyen. Ezeken túlmenően számos külső és belső tulajdonság, apró női kellék szükséges ahhoz, hogy valakiből jó nő legyen. Az alábbi 9 dologtól minden bizonnyal az összes férfi valósággal megvadul!

1.Kellemes illat
A csabításban nagyon fontos szerepe van egy kellemes illatnak. Nem kell túlzásba vinni, mert a túl erős parfüm már akár taszító is lehet. Arra is vigyázzunk, hogy ne használjunk egyszerre túl sokféle illatot.

2.Gondoskodás
Az anyai ösztön, a védelmező gondoskodás, a konyhában való sürgés-forgás nagyon vonzó a férfiak számára

3.Bikini
Ha egy nőt bikiniben látnak, mindig elolvadnak. Ilyenkor nem számít, hogy hogy néz ki a nő, vagy van-e rajta egy pár plusz kiló.

4.Jó lehet vele beszélgetni
A férfiak jobban szeretik a nő barátokat, mivel velük sokkal jobban lehet beszélgetni, és receptívebbek a problémákra is.

5.Ahogy kifejezik az érzéseiket
Még, ha úgy is tűnik, hogy a férfiak nem fektetnek túl nagy hangsúlyt az érzelmekre, nagyon imponál számukra, ahogy a nők kimutatják az érzéseiket.

6.Összegömbölyödés
Az éjszaka folyamán a nők leginkább magzati pozícióban alszanak, a férfiak pedig imádják védelmezően átölelni őket ilyenkor

7.nem szabnak gátat az érzéseiknek
Egy nőn mindig látszik, hogy éppen mérges, csalódott, vagy szerelmes. Nem tudja, és nem is nagyon akarja titkolni az érzéseit. A nő, ha sírni akar sír, egy férfi pedig mindig inkább elfojtja a bánatát.

8.Csípő
A férfiak szeretik a szépen ívelő, kerek csípőket

9.Tűsarok
Nincs olyan férfi, akit ne hatna meg egy piros tűsarkú cipő, ezzel tuti, hogy mindig elérheted a célod

Link








EZEK A DOLGOK FOGJÁK MEG A FÉRFIAKAT EGY NŐBEN - MÉG MIELŐTT BEMUTATKOZNÁTOK


Ha tisztában vagy azzal, mi csavarja el a férfi fejét, akár tudatosan is rásegíthetsz egy picit.

A viselkedés- és kommunikációkutatók szerint nem elsősorban a külcsín és a verbális megnyilvánulás számít, mikor az ember felfigyel a másikra. Rengeteg apróság van, ami közrejátszik abban, hogy két ember vonzódni kezdjen egymáshoz.
Mint minden társas szituációban, a legmélyebb és első benyomást a metakommunikációs jelzésekből vonja le a másik. Mi az, ami mindent megelőz, mi vonzza a férfit ellenállhatatlanul, annyira, hogy odalépjen és bemutatkozzon?

Tudatosan kell figyelned a kommunikációdra

Az első benyomás rányomja a bélyegét a további kapcsolatra. Ha előfordult már, hogy egy-egy első találkozás után nem jelentkezett a vágyott pasi, vagy problémáid akadnak az ismerkedéssel, érdemes tudatosan átgondolnod azt, hogy mit látnak belőled az emberek. Nemcsak az a fontos, hogy mutatkozol be, mit mondasz, hogyan viselkedsz, hanem az is, hogy milyen arculatot alakítasz ki magadról a testbeszédeddel, mimikáddal és gesztusaiddal.

A vonzó nők ismérve az, hogy első látásra nyomot hagynak másokban: a következő dolgokra érdemes odafigyelni ahhoz, hogy lehengereld azt a férfit, akivel szeretnél mélyebben megismerkedni.

A testtartás árulkodik. A görnyedt hát magadba fordulást, az összefont kéz bizalmatlanságot sugároz. Az egyenes hát, az emelt fő érdeklődést és nyitottságot sugall, amit majd viszonozni akar a másik.

Riasztó, ha valaki idegesen gesztikulál, de az is hervasztó, ha a testével, kezeivel egyáltalán nem kommunikál az illető. A lassú és kifejező mozdulatok vonzóak, mert nyugodtságról árulkodnak.

A szemkontaktus fontos. A másikon időző tekintet tanúbizonyságát adja annak, hogy érdeklődsz, és esélyt adsz neki a megismerkedésre. Ha önkéntelenül összeakad a két tekintet, ne kapd el a szemed.

Talán evidensnek számít, mégis a mosoly az, ami két ember között láthatatlan hidat képez. A mosoly önbizalmat, biztatást és kedvességet sugároz, és bátorítást ad a férfinak, hogy odalépjen.

Az éles, magas hangszín és a hadarás rossz hatással van a férfiakra. A kellemes orgánumú és jó tempójú beszéd nyugtatóan hat, a mélyebb hangszínt pedig erotikusnak találják.

A kézfogással rengeteg dolgot el lehet árulni. A jó kézfogás határozott, de nem csontropogtató, és a bemutatkozás végéig tart. A férfi a neve visszaismétlését ellenállhatatlannak fogja találni.

A megfelelő távolságra figyelni kell. Ne mássz bele az intim zónájába, ami fél méter. A személyes zóna körülbelül egy méterig tart, ez az ideális első randevúnál, hogy ne légy se túl közel, se túl messze.

A közvetlenség kardinális minden találkozásnál. A karót nyelt nőket nem bírják a pasik, de a közönséges, alpári viselkedést sem. Utóbbit megtalálják a haveroknál, te találd el az arany középutat.

A mosoly és a nevetés mellett még fontosabb a humor. Ha viccelődni is tudtok az első randikon, az teljes felszabadultságot sugároz mindkét részről, és megfelelő alap lehet egy komolyabb kapcsolatra.

Link








KIDERÜLT, MILYEN NŐ KELL A FÉRFINAK - Ezek a tökéletes partner legfontosabb tulajdonságai
De az is kiderült, melyek a leginkább zavaró szokások.

Talán minden férfi és nő kíváncsi arra, hogy milyen párra vágyik a másik nem, melyek azok a tulajdonságok, szokások, amelyeket vonzónak tartanak, és amelyek szerepet játszanak a leendő partnerük kiválasztásában.

Mi kell a férfinak?

Lehet, hogy meglepő, de a férfiak egy őszinte és hűséges lelki társat akarnak, aki nem mellesleg érti a viccet minden helyzetben. És, hogy mi kell még nekik? Az alábbi képről ezt is megtudhatod.





Mi kell a nőnek?

Az eredmények szerint a nők egy védelmező, művelt férfira vágynak leginkább, de az alábbi fotón azt is elolvashatod, mi az, amit még fontosnak tartanak a partnerben





Melyek a legzavaróbb tulajdonságok?

A felmérésben nemcsak a legvonzóbb, hanem a legzavaróbb tulajdonságokról és szokásokról is lerántották a leplet. A hölgyek például a teszetosza, határozatlan és nyámnyila pasiktól akadnak ki a leginkább, de a nők több mint fele - 56% - azokat sem kedveli, akik úgy gondolják, hogy mindent jobban tudnak náluk. Viszont csak közel minden negyedik nő utálja, ha egy férfi állandóan meccset néz a tévében, vagy, ha a párja megbámul egy másik nőt, miközben vele van.

Ezzel szemben a férfiakat a legjobban az idegesíti, ha egy nő azt mondja, semmi baja - 53% -, de közel minden második férfi kivan, ha egy nő folyamatosan féltékeny, vagy túl sokszor fáj a feje. A pasik harmada azon is kiborul, ha egy nő mindig mindenhonnan elkésik, vagy mindig kell neki egy újabb cipő, ruha, netalántán táska. Viszont tízből csak egy férfinak böki a csőrét, ha egy nő nem akar fizetni egy randin.

Link








,,FÉRFIAK ÉS BUSZ UTÁN NEM FUTUNK!" - HARCOLHAT-E A NŐ A FÉRFIÉRT?
/ Michaletzky Luca/


A klasszikus felállás: a nő a vad, a férfi a vadász. A férfi csábít, a nő ellenáll, aztán előbb vagy utóbb, de lehetőleg inkább utóbb megadja magát. De a mai, nemi egyenlőséget hirdető világban megfordulhatnak-e a szerepek? Harcolhatunk, harcoljunk-e a férfiért mi, nők?

Ebben a témában általában két, egymással szöges ellentétben álló szemlélet uralkodik manapság. Az egyik képviselői azt hirdetik: manapság, amikor sok családban a nő viseli a nadrágot, amikor Svédországban kötelező a férfiaknak is a gyes, amikor egyenlő mértékben csenget a közös kasszába a férj és a feleség, teljesen természetes és egyértelmű, hogy a csábítás szerepei is, ha nem is felcserélődnek, de kiegyenlítődnek. Szerintük a nő nyugodtan bevallhatja a férfinak, ha tetszik neki, elhívhatja randira, mi több, megkérheti a kezét. Természetesen e szemlélet képviselői nem kívánják meg azt sem, hogy a szexszel a harmadik randiig várjunk, vagy hogy a férfi fizesse a számlát, mert hiszik, hogy a férfi és a nő egyenlősége ezeken (is) múlik.

A másik nézet szerint még akkor is, ha az élet más területein ők is hisznek a nemi egyenlőségben, úgy vélik, hogy a csábításban a hagyományos szerepek nem felülírhatók. Szerintük a férfi génjeibe van kódolva a vadászösztön, és ha egy nő önként és dalolva nekiadja magát, elveszik a varázs. Ők azt, ha a nő ,,fut" a férfi után, a gyengeség, sebezhetőség jelének tekintik, ami miatt a férfi azonnal elveszíti érdeklődését.

Hol az igazság?!

A brit tudósok mindennel foglalkoznak, csak az igazán fontos kérdésekkel nem! Nevezetesen, most akkor mi a helyzet: valóban ott a vadászösztön még a férfi génjeiben, vagy az evolúció felülírta ezt, és a nő is nyugodtan bepróbálkozhat, mert ettől még nem homokra épül kapcsolatuk vára?

Az emberi kapcsolatokról egy állandó tényező biztosan elmondható: hogy egyediek. Nincs két egyforma ember, így két egyforma kapcsolat sem. Természetesen nagyon széles út húzódik a két szélsőség, a jégkirálynő és a zaklató nadrágpecér között, de a szerelem képes kihozni a legrosszabb oldalunkat. Ezért sokat segít, ha ezt a témát végiggondoljuk egyszer, amikor nincs épp a szemünk előtt rózsaszín köd - azaz éppen nem vagyunk fülig belehabarodva senkibe. Kik vagyunk mi? Mit tennénk meg egy férfiért, mit szeretnénk, hogy ő megtegyen értünk? Meddig mennénk el a csábításban? Megmaradnánk passzív szempilla-rebegtetőnek, vagy odaállnánk elé, és meghívnánk egy kávéra? Milyen számunkra egy ideális első randi, és hogy kezdődjön egy kapcsolat? Az ezekre adott válaszainkból rájöhetünk, kik vagyunk mi, és ezzel a nehezén túl is vagyunk.

Anyai bölcsesség

Tinikoromban, ahogy kortársaim legtöbbjét, úgy engem is ez a kérdés izgatott legjobban: hogyan kelthetném fel a kiszemelt fiú figyelmét? Hogyan kerülhetnék hozzá közelebb? A lánymagazinokban először mindig a flörttippeket olvastunk el: titkos üzenetek, véletlenül elkapott pillantások, matekkorrepetálás és társaik... A kedvencem: amikor belépsz a helyre, ahol ,,Ő" is jelen van, gondolj valami szexire, így csábítóbbnak fogsz tűnni. Ejha! Aztán egyszer anyukám rajtakapott minket, mibe merültünk bele olyan nagyon. Ha már ott volt, megkérdeztem őt is, hiszen neki már bejött az élet, mit ajánl. ,,Ha eljön az, akivel tényleg illetek egymáshoz, nem lesz szükség ilyen tippekre." És tényleg. Amikor az első pillanattól megvan a szimpátia, amikor rögtön egy hullámhosszon vagytok, és csak beszélgettek, beszélgettek órákon át... Akkor nem kell azon morfondírozni, vajon nyomulás-e ráírni chaten. Hagyjuk el a felvett femme fatale és feminista harcos szerepeket, és legyünk önmagunk legjobb verziói, hogy tényleg minket ismerjen és szeressen meg a kiszemelt férfi!

Link











 
 
0 komment , kategória:  Életmód   
Tanmesék
  2023-05-29 21:00:29, hétfő
 
 







TANMESÉK







A FAVÁGÓ /tanmese/


Réges-régen élt egyszer egy öreg favágó a fiával. Nagyon szegények voltak, de volt egy csodaszép, hófehér lovuk.Mindennap elment a két férfi az erdőbe, tüzelőfát szedegettek, majd fillérekért eladták a faluban. A falu népe a fejét csóválta ezen.,,Öregapám" - mondogatták neki:

- Miért nem adod el a lovadat? A gróf egy vagyont ígért érte. Úgy élhetnél a fiaddal, mint egy fejedelem.

- Reménytelen ezekkel az emberekkel. Mindig ugyanazt fújják" - gondolta az öreg magában.

- Ez a ló több, mint egy állat - hangzott mindig a válasza. - Ő a barátom. Mondjátok meg, hogy adhatnám el a barátomat?

- Jól van - felelték a falubeliek, de egyszer majd ellopja valaki a lovadat. Akkor aztán sajnálhatod majd.

És valóban: egy reggel nem volt ott a ló az istállójában. Az öregember és a fia mindenütt keresték, de nem találták meg.

Látod, nekünk volt igazunk! - csúfolták a falubeliek. - Valaki ellopta a lovadat. Jobb lett volna, ha ránk hallgatsz, és megszerezted volna a pénzt, amíg megvolt rá a lehetőséged.

A saját ostobaságod változtatta átokká azt, ami áldásodra lehetett volna!

Az öregember csöndesen így felelt:

- Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom megítélni. Csak annyit tudok, hogy a ló ma nincs az istállóban.

Néhány nap múlva visszatért a ló - egy egész sereg vadlóval együtt. A falu népe teljesen elképedt, és gratulált az öregnek a nem remélt ,,szerencséhez".

- Mégiscsak neked volt igazad, öreg - mondták. - Nem kellett volna olyan elhamarkodottan ítélkeznünk. Amit átoknak gondoltunk, áldásnak bizonyult. Egy egész vagyont szerezhetsz ezekből a lovakból!

Az öreg favágó értetlenül rázta a fejét:

- Hát már soha nem fogják föl ezek az emberek? Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom megítélni. Annyit tudok csak, hogy újra itt a lovam, és tíz vadlovat hozott magával.

Néhány nap múlva a favágó fia eltörte mindkét lábát, miközben a vadlovakat akarta betörni.

A falu lakói újra elámultak az öreg bölcsességén. - Most is neked volt igazad - vélekedtek.- Amit mi áldásnak tekintettünk, arról kiderült, hogy átok. Most ágyban fekszik a fiad, és arra sem képes már, hogy veled menjen.

Mély sóhajjal válaszolt a favágó:

- Hát már sohasem lesztek bölcsebbek? Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom megítélni.

Csak annyit tudok, hogy a fiam mindkét lábát eltörte.

- Hogy milyen bolond ez az ember!' - gondolták a falubeliek, és otthagyták. -Hát nem látja, hogy mi a baj?

Néhány nap múlva a király hadat üzent egy másik országnak, és az összes falubeli fia bevonult. Volt miért panaszkodnia és sírnia a falu népének, amikor látták, hogy a fiaik szép rendben menetelve otthagyják őket.

- Biztosan elesnek a fiaink ebben a gonosz háborúban - jajveszékelték. - Sohasem látjuk viszont őket! Milyen szerencse hogy a fiad eltörte a lábait! Amit átoknak tartottunk, végül áldásnak bizonyult!

Az öreg újra csak a fejét rázhatta. Türelmesen megpróbálta elmagyarázni nekik:

- Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom megítélni, csak azt tudom, hogy a ti fiaitok bevonultak a háborúba, és az enyém itthon maradt. Egyedül Isten tudja, hogy végül mi lesz mindezekből.

(Elizabeth Mittelstädt)


Talán mostani életedet átokként éled meg, de Isten képes azt is áldássá tenni. Bízzunk benne!







A KIS CSAVAR /tanmese/


Az emberi test Isten csodálatos alkotása. Egyetlen testrészünk sem felesleges. Miképpen egy hatalmas szerkezetben egyetlen kis csavarnak is megvan a maga szerepe. Az alábbi történet is erről beszél:


A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:

- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés...

A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.

- Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!

A vasgerendák nem hittek a fülüknek:

- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!

Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:

- A kiscsavar forgat valamit a fejében!

Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból...

A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak:

- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!

Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:

- Maradok, ahol vagyok!...


Kis csavarnak látod magad a családodban, a munkahelyeden, településed közösségében? Maradj a helyeden, és tedd azt, amit rád bízott az Úr!

Attól se többet, se kevesebbet.





-


AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA


Milyen lenne a Biblia, ha ma íródott volna, az atomkor nyelvén?


Történt egyszer, hogy valaki a reggeli imaóráról a munkahelye felé tartva rájött, hogy bizony otthon felejtette a bérletét.

- Istenem segíts, hogy ne jöjjön ellenőr, - gondolta,- igazán nem teheted meg velem, hogy pont ma büntessenek meg, amikor ilyen korán felkeltem, hogy imával kezdhessem a napot!

A Mennyei Atya azonban, úgy látszik, allergiás az ilyesféle alkudozásokra, mert a második megállónál megjelentek az ellenőrök.

Történetünk magát igen vallásosnak tartó főszereplője csalódottan és ijedten suttogta oda (szintén templombajáró) útitársainak:

- Ezeknek is pont most kell jönni Otthon felejtettem a bérletem! Most mit csináljak?

- Igazán figyelhettél volna jobban! - mondta az egyik.

- Nekem szintén bérletem van, azt nem adhatom oda - mondta a másik.

- Majd kidumálod valahogy, ha ideér - így a harmadik.

Nem messze tőlük állt egy csavargó külsejű cigány férfi is, akitől hiába igyekeztek felszálláskor minél messzebb húzódni, mégis meghallhatott valamit a beszélgetésükből, mert szó nélkül a lyukasztóhoz lépve új jegyet kezelt, és a meglepetéstől elakadt szavú idegen kezébe nyomta.

Mit gondoltok, ki volt a bajbajutott igazi felebarátja???







EGY KÖTEG RŐZSE /tanmese/


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt a veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok húztak hasznot. Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket. Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb lett.

Sokszor próbálta már elmagyarázni nekik, hogy senkinek nem használ a veszekedés, de mindhiába. Falra hányt borsó volt minden intelme, lepergett minden a fiairól, mint zsírosbödönről a víz.

Az apai jótanács egyik fülükön be, a másikon ki.

Elmegy egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készít a lenyesett gallyakból egy köteget, megköti kötéllel. Feje tetején egyensúlyozva viszi a szegény öreg favágó hazafalé a rőzsét. Útközben eszébe jutott valami. Talán így visszatérítheti a fiait a jó útra. Elmosolyodott magában. Gyorsabban szedte a lábát, hogy hamar hazaérjen. Hazaérve a favágó a rőzsét kint hagyta a kertben. Fiai még nem érkeztek haza. A favágó izgatottan várta őket. Mikor a nap lebújt a hegyek mögé, a madarak fészkükbe bújtak, és előbukkant a hold, a favágó fiai egymás után értek haza. Alighogy megvacsoráztak, hivatja őket az apjuk.

Odamegy a négy fivér. Kérdezik:

- Mi az, apánk?

Erre a legidősebb fiának szól a favágó:

- Törd csak, fiam, kettőbe ezt a rőzsét!

Odalépett erre a legidősebb a köteghez, és megpróbálta kettétörni. Persze nem sikerült. Hogy is sikerült volna! Megszégyenülten ment vissza az apjához:

- Nem megy ez nekem, apám.

A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiúnak:

- Most te próbáld meg, fiam, törd csak kettőbe ezt a rőzsét!

Ő is megpróbálta. Pont, mint a bátyja, ő is kudarcot vallott. Lógó orral ment vissza az apja elé. Így próbálta meg a harmadik meg a negyedik is. Egynek sem sikerült. Mind csüggedten ültek le a földre.

Fölállt akkor mosolyogva az öreg favágó. Kicsomózta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor a fiainak:

- Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat!

Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik egy-két gallyat, és azon nyomban eltöri. Nagy büszkén állnak apjuk előtt. Szól a favágó:

- Látjátok, míg össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni. Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind. Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön. De ha együtt maradtok, összetartotok, nincs, aki legyőzne titeket.

Végre megértették apjuk intelmét a favágó fiai. Minden ellenségeskedéssel felhagytak ezek után. Békében és boldogan éltek, míg meg nem haltak.







RÖVID TÖRTÉNETEK


VERHETETLEN


A riporter interjút készít a Sorssal.

- Ütéseim - mesélte büszkén a Sors -, ütéseim kemények és kivédhetetlenek. Balom ugyanolyan rettegett, mint a jobbom! A hűséget, a büszkeséget, a szeretetet, a tudást, a barátságot - és tudni kell, ezek a legkeményebb ellenfelek - egymás után küldtem padlóra. Valamennyit kiszámolták.

- Így tehát - érdeklődött nem minden csodálat nélkül a riporter -, senki sincsen, aki méltó ellenfélként vehetné fel önnel a harcot?

- Hát, ugye, meg kell mondanom - nyilatkozott kelletlenül a Sors -, egyvalakivel eddig még nem boldogultam. Valahányszor kiütöttem, mielőtt végleg kiszámolták volna, mindig újra lábra állt...

- De hát ki ez az ellenfél, akit még Ön sem tud legyőzni?! - türelmetlenkedett a riporter.

- Reménynek hívják... - válaszolta alig hallhatóan a Sors.

W. Hoffsümmer nyomán





A SUSZTER IMÁJA


Megkérdezte a suszter a rabbit:


- Hát mondd, hogyan mondjam a reggeli imámat? Szegény embereknek dolgozom, csak egy pár cipőjük van. Este hozzák, én egész este dolgozom, gyakran reggelig, hogy elkészüljenek, mire reggel munkába mennének. Hát mondd, hogyan tartsam meg a reggeli imát?

- És eddig hogy tartottad?

- Néha nagyon gyorsan imádkozom, mert sürget a munka, de ez nem jó imádkozás, nem érzem jól magam ilyenkor. Máskor meg, hát, máskor meg még erre sincs időm. Ilyenkor nagyon elszorul a szívem, nagyokat ütök a kalapáccsal a cipőtalpakra és felsóhajtok: Milyen szerencsétlen ember vagyok, még a reggeli imára sem jut időm!

A rabbi elgondolkodott, aztán így felelt:

- Ha én lennék az Úr, számomra ezek a sóhajok értékesebbek lennének, mint az imáid...


"Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem. Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat."
Zsoltárok 55,17-18








TANMESE A SÁRTÓCSÁRÓL ÉS AZ IGAZ BARÁTSÁGRÓL


,,Mindig szeret a barát, de szükség idején testvérnek bizonyul."
Péld 17,17



Ültem a kocsiban a feljáró előtt, és fogalmam sem volt, mit fogok mondani ismerősömnek, ha kinyitja az ajtót.

Nem úgy készültem, hogy beugrom hozzá boltba menet, de mondott valamit tegnap, ami azóta is szomorúan visszhangzik a fejemben.

A játszótéren ültünk a homokozó deszkaperemén, apróságaink várat építettek a lábunknál, és az ismerősöm pár szóban megemlítette egy belső küzdelmét, ami sok fájdalmat okoz neki.

Nem tudtam, mit mondjak, ezért csak együttérzően bólintottam, és egy pillanatra átkaroltam a vállát. Mindketten igyekeztünk kellemesebb témára terelni a szót, milyen könyvet olvasunk éppen, hogy készülünk a közelgő gyülekezeti eseményekre, de szóba került a bilire szoktatás és a fociedzésekre járás is.

Mielőtt ma elindultam otthonról, elolvastam a mai elmélkedést. A napi ige hatására hirtelen tudtam, mit kell tennem.

,,Mindig szeret a barát, de szükség idején testvérnek bizonyul." Péld 17,17

Itt ültem tehát a kocsiban a bejárat előtt bizonytalanul, s nagyon jó lett volna tudni, most mit csináljak.

Mi van, ha bekopogok, és mindent elrontok? Végül is nem vagyok sem pszichológus, sem lelkész, sem orvos vagy tanácsadó. Kialvatlan anyuka vagyok, akinek megvannak a maga küzdelmei.

Már-már tolatni kezdtem visszafelé, eldöntve, hogy figyelmen kívül hagyom a késztetést a lelkemben, mikor eszembe jutott egy jelenet nyolcéves kislányommal.

A másodikos Hannah pulóvere ujján apró vérfolt, a nadrágja fenekén pedig megszáradt sár éktelenkedett, amikor hazaért az iskolából.

Almát majszolva és Goldfish kekszet ropogtatva mesélte el, mi történt.

,,Grace a szünetben megütötte magát. Mikor a labda után ugrott, elesett, beverte a térdét, és beleült a sárba."

Vissza kellett tartanom a kuncogást, ahogy elképzeltem a jelenetet.

,,Elkísérted a rendelőbe?" - kérdeztem, hogy kitöltsem a nyelési szünetet.

,,Nem" - jött a válasz szerény vállvonogatás kíséretében. - ,,Túlságosan fájt a lába ahhoz, hogy menni tudjon. De a leggyorsabb fiú az osztályban vállalta, hogy elfut a tanító néniért. Úgyhogy én addig ott ültem mellette."

,,A sárban?" - kérdeztem hitetlenkedve.

,,Igen..." - válaszolt Hannah csendes sóhajtással. ,,Szerintem csak egy barát kellett neki, aki vele maradjon, míg várakozik."

Büszke anyai ölelésbe vontam a kislányomat, és megfogadtam, hogy sosem felejtem el, amit sáros kis csivitelőm már tudott.

Ha nincs, mit adnunk, adjuk az időnket.

Ha nem tudjuk megoldani a problémát, felajánlhatjuk a jelenlétünket.

Ha nem tudjuk enyhíteni valaki fájdalmát, a kezét akkor is meg tudjuk fogni.

Ha nem találjuk a szavakat, a ,,vele-levést" adhatjuk neki.

Még egyszer felnéztem a bejárati ajtóra, majd lehajtottam a fejem, és imádkoztam. Uram, mutasd meg, mit tegyek.

Amikor felnyitottam a szemem, észrevettem egy megszáradt csokifoltot kopott farmernadrágom térdén.

A reggeli rohanás káoszának csatanyoma volt, de akkor ott a feljárón az ormótlan csokipaca furamód egy megszáradt, sötét sárfoltra emlékeztetett.

Így hát egy másodikos kislánytól tanulva, aki anyukájánál jobban érti a barátság lényegét, kiszálltam a kocsiból, és felmentem a bejárati ajtóhoz. Becsengettem és vártam, tudva, hogy nem nyújthatok semmit barátnőmnek, csak foltos önmagamat és a ,,vele-levés" szerény ajándékát.

Mert küszködő barátaink néha elsősegély doboznál és bibliai idézetnél, kimenekítésnél és megjavításnál is jobban vágynak valakire, aki hajlandó melléjük kuporodni a piszokba.

Istenem, adj bátorságot, hogy felajánljam jelenlétem ajándékát szükségben lévő barátomnak.
Ámen.







Tanmesék: ANTHONY de MELO ÍRÁSABÓL


AZONOSSÁG


- Hogyan keressük az egységet Istennel?
- Minél jobban keresed, annál nagyobb lesz a távolság közte és közted.
- Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?
- Értsd meg, hogy az nincs ott.
- Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?
- Nem egy, de nem is kettő.
- Hogyan lehetséges ez?
- A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy. Nem is kettő.





Cselekedetekkel vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget?


- Cselekedetekkel vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget?
- Egyikkel sem. Az üdvösség látáson keresztül jön.
- Mit kell látni?
- Hogy az arany nyaklánc, amit annyira szeretnél, már ott van a nyakadon. Hogy a kígyó, amitől úgy félsz, csak egy kötél a földön.

.



LÉTEZIK-E TÁRSADALMI FELSZABADULÁS...?


- Létezik-e társadalmi felszabadulás?
- Persze, hogy létezik - válaszolta a Mester.
- Hogyan írnád azt le?
- Felszabadulás az alól az érzés alól, hogy a hordához kell tartoznod.

.



A LELKI KERESÉS TÁVOLSÁG NÉLKÜLI UTAZÁS...


A lelki keresés távolság nélküli utazás. Elindulsz a pillanatnyi helyedtől oda, ahol mindig is voltál. A tudatlanságtól a felébredésig, mert csak annyi történik, hogy életedben először megpillantod, amit egész életben láttál.

Ki hallott már arról az ösvényről, ami önmagadhoz vezet, vagy arról a módszerről, amely azzá tesz, ami mindig is voltál?

A lelkiség végső soron, nem más, mint hogy azzá válsz, ami valójában vagy.

Egy fiatalembert megszállt az Igazság keresésének a gondolata, ezért elhagyta családját és barátait, elindult az Igazság keresésére. Keresztülutazott sok országon, átszelt sok óceánt, rengeteg hegyet megmászott, és mindent összevetve sok nehézség és szenvedés érte.

Egy nap ráébredt, hogy már hetvenöt éves, és még mindig nem találta meg a keresett Igazságot. Szomorúan elhatározta hát, hogy felhagy a kereséssel és hazamegy.

Hónapokba telt, mire szülővárosába ért, hiszen már idős volt. Amikor hazaért, kinyitotta a ház kapuját - és ott találta az Igazságot, aki türelmesen várt rá annyi éven keresztül.

Anthony de Mello





GYERMEKLÁNCFŰ


Egy ember, aki roppant büszke volt a pázsitjára, bosszankodva látta, hogy a gyepe tele lett gyermekláncfűvel. Kipróbált minden ismert módszert, hogy megszabaduljon tőlük. Mindhiába.

Kétségbeesésében végül a Mezőgazdasági Minisztériumhoz fordult levélben. Felsorolta mindazt, amit addig tett a gyermekláncfű kiirtására, s azzal a kéréssel zárta levelét, hogy mit tegyen?

Postafordultával megérkezett a válasz: "Azt ajánljuk, tanulja meg szeretni a pitypangot!"

*

Nekem is volt egy pázsitom, amire nagyon büszke voltam, s azt is ellepte a gyermekláncfű. Én is küzdöttem ellene minden lehetséges eszközzel.

Nem volt hát könnyű megtanulnom szeretni.

Azzal kezdtem, hogy minden nap beszéltem a pitypangokhoz. Szívélyesen és barátságosan. Baljós csenddel válaszoltak. még szenvedtek az ellenük folytatott háborúmtól. És valószínűleg a motivációimat is gyanakvással fogadták.

Nem telt el azonban sok idő, és visszamosolyogtak rám. És már nem voltak feszélyezettek, mi több, még válaszoltak is arra, amit mondtam nekik. Hamarosan jó barátok lettünk.

A pázsitom persze tönkre ment. De milyen gyönyörű azóta a kertem!





HAZATÉRÉS


- Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és az isteni mondta a Mester.
- Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.
- Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják.
- És a lelki?
- Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokba, s a fa már nem fa, a hegy pedig már nem hegy többé.
- És az isteni?
- Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva -, amikor a fa újból fa, s a hegy újból hegy lesz.

Anthony de Mello










F.Farkas Rozália: Ő A CSODÁS ERŐ


Ha elfáradt már tested-lelked
és vége felé tart életed,
ha elfog a félelem az aggódás,
Jézusnál van új erő,van biztatás.

Ha keresed Őt mindig megtalálod,
ha imádkozol Hozzá,mindig meghallgatja azt,
nem hagy magadra,mert jó barátod Ő,
végtelen az irgalma,Ő a csodás erő...ÁMEN







Túrmezei Erzsébet: A TE HELYED


Ahová Isten állított,
bizonnyal az a te helyed.
Csak ott lehet Ő pajzsod,
csak ott lehet mindig veled.
Áldást, ha kíván adni rád,
a földön szerte nem keres,
csak ott keres, a helyeden,
és jaj neked, ha a helyed üres.

Álld meg hát híven a helyedet,
ha elhagyod helyedet, a magadét,
az áldástól fosztja meg
Istennek egy más gyermekét.
Gondold meg jól, a te helyed,
te töltheted be, senki más.
Az Úr rád bízta, s Ő veled,
tied lesz majd a szabadulás.

Fogadd naponként a helyet,
mint Isten ajándékát.
Ne szőj magadnak más terveket,
add élted mind az Úrnak át.
Győzelmet akkor ad csupán,
imád csak úgy hallgatja meg,
ha mint az Ő hű harcosa,
el nem hagyod őrhelyed.

Halálig légy hű, s igaz,
úgy nyerhetsz majd égi koronát.
Benned az Úr, ha hű maradsz,
megdicsőítheti magát.
Örvendezve töltsd be helyedet,
boldog reménnyel várd a Urat.
Hadd lássák meg mindenek,
hogy, Ő békét és üdvöt ad.

Ha majd Királyod megjelen,
A földön szerte nem keres,
Csak ott, a saját kis helyeden,
S ÖRVENDEZVE LÁTJA NEM ÜRES.
Óh, MILY BOLDOG NAP SZÁMODRA EZ,
Ha itt a helyeden megtalál,
Magával visz a Mennybe fel,
S a trónon neked helyet ád.







ERŐT VISZ GYENGESÉGEINKBE


,,Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal." Róm 8,26


Mindenkinek vannak gyengeségei. Amik miatt azt hisszük, sosem fogunk úgy teljesíteni, mint az ,,erősek". Amik miatt kevesebbnek érezzük magunkat. Kevésbé vagyunk győztesek. Kevésbé vagyunk hódítók. Kevésbé vagyunk erősek.

Engem nagyon zavarnak a gyengeségeim. És nem szabadulok a gondolattól, hogy nem tudok megváltozni.

Pedig Krisztus erejében minden meg tud újulni. Minden újraépül, ami összetört. De néha belefáradok a próbálkozásba, és nagyon, de nagyon gyengének érzem magam. Ismered ezt az állapotot?

Engedd, hogy ez az ige egy kis erőt leheljen ma a gyengeségedbe:

,,Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal" (Róm 8,26).

Nem kell tudnunk minden választ. Nem kell ötleteket adnunk Istennek. Az is rendben van, ha gyengeségünkben már imádkozó szavaink sincsenek.

Olvasd csak ezeket a gyönyörű sorokat, amik épp nekünk szólnak gyengeségünkben, ahogy a Róm 8,26-ban ígéretet kaptunk rá:

,,Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek" (Róm 8,1).

,,De ti nem test, hanem Lélek szerint éltek," (Róm 8,9a).

,,Ha Isten velünk, ki ellenünk?" (Róm 8,31b).

,,De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket" (Róm 8,37).

Talán jó lenne, ha néhány percig csendben üldögélnénk. Nyugalomban, az ítélkezés terhe nélkül, kívül az elvégzendő feladatok mókuskerekén. Nyugodtan, tudva, hogy a Lélek megsegít gyengeségünkben.

Ő megérti gyengeségeinket. Ő tudja, hogyan imádkozzunk. A gyengeségnek célja van. Rossz érzés, de biztos, hogy valami jó kerekedik ki belőle - ahogy a Róm 8,28 biztat: ,,akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik".

A csendben, a nyugalomban, mialatt a Lélek imádkozik helyettünk, s mi csak szívjuk magunkba az éltető igazságot, megcsillan valami. Egy reménysugár. Elképzelhetetlen kegyelem, és érezni fogjuk hogy az Ő ereje ráborul gyengeségünkre.

Isten erejének legapróbb szemcséje is több, mint amennyire szükség van, hogy elfedje botlásainkat, töredékességünket, gyengének hitt pontjainkat. És már nem tartjuk gyengének magunkat.

Nem vagyunk gyengék. Istentől függünk.

Rá vagyunk csatlakoztatva az Egyetlenre, aki képes segíteni nekünk. Az Egyetlenre, aki kegyelmébe burkol minket, míg a folyamat lezajlik.

Emberi kapcsolataink nem elégségesek. Körülményeink nem elegendők. Anyagi javaink sem. Az akaraterőnk sem. Az önbizalmunk sem. De Ő mindig elég volt, elég most és elég lesz mindörökké.


Uram, tudom, hogy nélküled semmi vagyok. Azt szeretném, ha erőd átjárná életem minden területét. Köszönöm, hogy meghallod szívem esdeklését, mikor nincsenek szavaim, amikkel kifejezhetném, mit érzek. Jézus nevében, Ámen.





JÓ ÉJSZAKÁT!









 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Szentlélek jöjj, lobogó láng, Szentlélek jöjj, a világ vár
  2023-05-28 21:15:50, vasárnap
 
 







SZENTLÉLEK JÖJJ, LOBOGÓ LÁNG, SZENTLÉLEK JÖJJ, A VILÁG VÁR







Szentlélek jöjj, lobogó láng,
Szentlélek jöjj, a világ vár.
Szentlélek jöjj, viharos szél,
Jöjj, áradj szét.

Jöjj el élő vízforrás,
Jöjj, a szívünk Téged vár,
Jöjj, ki fényt adsz lelkünknek,
Jöjj, úgy vágyunk Rád.







Szentlélek jöjj, lobogó láng,
Szentlélek jöjj, a világ vár.
Szentlélek jöjj, viharos szél,
Jöjj, áradj szét.

Jöjj igazság forrása,
Jöjj, imádunk mindnyájan,
Jöjj, reményünk éleszd fel,
Jöjj kegyelmeddel.







Szentlélek jöjj, lobogó láng,
Szentlélek jöjj, a világ vár.
Szentlélek jöjj, viharos szél,
Jöjj, áradj szét.

Jöjj, a néped gyűjtsd egybe,
Jöjj, az alvót ébreszd fel,
Jöjj, a bűntől tisztíts meg,
Bátoríts minket.







Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója,
közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt!
Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek.
Példázatra figyel fülem hárfakísérettel adom elő talányomat.
Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosak bűne,
akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?
Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek.
Mert olyan drága az életnek váltsága, hogy végképp le kell tennie róla,
még ha örökké élne is...
De Isten engem kivált a holtaknak hazájából, és magához fog venni.
49.zsoltár







Ő altat el hullámot, Ád jó vagy zord időt,
űz fagyot, téli álmot, Kizsendül rá a föld.
Ha szívünk néki enged, Boldogságra vezet.
Ki méri meg mélységed, Te örök, égi szeretet?

Sok ajándékodért szánk Most hálát zeng neked.
Te áldottad meg munkánk, Adsz napi kenyeret.
Segíts törődni mással, Add, hogy neked éljünk,
És téged szívvel-szájjal Szüntelen áldjunk, dicsérjünk!







És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra... És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
HISZEK EGY ISTENBEN, mindenható Atyában, mennynek és földnek
Teremtőjében. aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától







,, Szenvedett Poncius Pilátus alatt,
Megfeszítették, meghalt és eltemették "







Egy plébános reggelen, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga kalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára.







Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni.
A plébános elkezdte a prédikációt:







Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a kalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:







Na, mit viszel magaddal?







Csak ezt a három vacak madarat - felelte.







Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.







Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom!







De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?







Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst.
Megetetem őket velük.







Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?







Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.







Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha
megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: Húszezer forintot.
Kivettem a zsebemből a húszezer forintot és odaadtam a gyereknek.







A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.
Én aztán felemeltem a kalitkát, elvittem a közeli parkba,







...ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.







Miután a plébános elmondta a kalitka történetét,
mindjárt egy másik történetbe kezdett:







Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt.
A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:







Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam.
Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni.
Mind az enyémek!







Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.







Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást;







...hogy részegeskedjenek és kábítószerezzenek, meg arra,
hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást.







Nagyon fogom élvezni!! - mondta a Sátán.







Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?







Megölöm őket! Felelte a Sátán!







Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.







Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket,
ők pedig csak gyűlölni fognak és leköpnek, megátkoznak és megölnek.
Nem kellenek ők neked!







Mennyit kérsz értük? - kérdezte újból Jézus.







A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:
A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!







Jézus így szólt: Megegyeztünk...







aztán kifizette az árat...







A plébános ezzel megfogta az üres kalitkát és lesétált a szószékről.







Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda,
hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Jn 3.16







Áldott a vér, mely értem is kifolyt,
Bűnöm lemosta: nincsen semmi folt.
Oldó hatalmad áraszd, Jézusom,
Szent szerelmed vezessen jó úton.










SlidePlayer

Link
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .












 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Áldott szép pünkösdöt!
  2023-05-27 21:00:20, szombat
 
 













ÁLDOTT SZÉP PÜNKÖSDÖT! . . . . .




Pünkösd a húsvét utáni 50. napon kezdődik. Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele utána Szentlélek leszállt az apostolokra. A pünkösdölés ősidők óta a tavasz ünnepe. Pünkösd az egyház születésnapja is.

A Pünkösd arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus ígéretei beteljesültek. Akik Jézust szeretik, ajándékba kapják a Szentlelket! Nem lankadnak meg az imádkozásban. Betöltekeznek Szentlélekkel! Tovább adják azt, amit Jézussal átéltek!











































Pünkösd

Link



Jeles napok - Pünkösd

Link



Piros pünkösd napján imádkoztam érted - Kalmár Pál

Link




















 
 
0 komment , kategória:  Húsvét - Pünkösd  
Tanulságos történetek, mesék 2.
  2023-05-26 21:00:33, péntek
 
 







TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK, MESÉK 2.







ALEXANDER FLEMING


A férfit Flemingnek hívták, szegény skót farmer volt.

Egy napon, miközben valami megélhetést próbált szerezni a családjának, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaszaladt a láphoz. Egy rémült fiút talált ott, derékig elmerülve a fekete iszapban, aki kiáltozva próbálta kiszabadítani magát.

Fleming farmer megmentette a fiút a hosszú, borzalmas haláltól.

Másnap egy díszes hintó gördült a skót szegényes portájára.

Egy elegáns nemes ember szállt ki belőle és a megmentett fiú apjaként mutatkozott be.

- Szeretném megfizetni neked - mondta, - hogy megmentetted a fiam életét.

- Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem - válaszolta a skót farmer és egy legyintéssel
elutasította az ajánlatot.

Ekkor a farmer saját fia jelent meg a család viskójának ajtajában.

- Ez a te fiad? - kérdezte a nemesember. - Igen - válaszolta büszkén a farmer.

- Akkor egyezzünk meg. Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a
gyerek olyan, mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember lesz belőle, akire mind a ketten
büszkék leszünk.

IGY IS LETT!

Fleming fia a legjobb iskolákba járt és mikor eljött az ideje, diplomát szerzett a St. Marys kórház
orvosi karán Londonban, majd nemsokára az egész világ megismerte a nevét: ő volt a kíváló Sir Alexander Fleming, a penicillin feltalálója.

Évekkel később, ugyanannak a nemesembernek a fia, aki megmenekült a mocsárból, tüdőgyulladást kapott.

És ekkor mi mentette meg az életét?

A penicillin!

Hogy hívták a nemesembert?

Lord Randolph Churchill.

És a fiát?

Sir Winston Churchill.

Egyszer valaki azt mondta: kölcsönkenyér visszajár!

Dolgozz hát úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre.
Szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg.
Táncolj úgy, mintha senki sem nézné.
Énekelj úgy, mintha senki sem hallgatná.
Élj úgy, mintha a földi paradicsomban volnál.







AZ ÉG KÉK, A FŰ ZÖLD - TANMESE


A szamár azt mondta a tigrisnek:
- "A fű kék".
A tigris válaszolt:
- "Nem, a fű zöld."
A vita elmérgesedett, és mindketten úgy döntöttek, hogy döntőbíróság elé viszik, és ezért az oroszlán, a dzsungel királya elé mentek.
A szamár már azelőtt kiabálni kezdett, hogy elérte volna az erdei tisztást, ahol az oroszlán ült a trónján:
- "Őfelsége, igaz, hogy a fű kék?".
Az oroszlán válaszolt:
- "Igaz, a fű kék."
A szamár sietett és továbbment:
- "A tigris nem ért egyet velem, ellentmond és bosszant, kérlek, büntessétek meg."
A király ekkor kijelentette:
- "A tigris 5 év hallgatással lesz büntetve."
A szamár vidáman ugrott, és elégedetten, ismételgetve folytatta útját:
- "A fű kék"...
A tigris elfogadta a büntetését, de előtte megkérdezte az oroszlánt:
- "Felség, miért büntettél meg engem, elvégre a fű zöld".
Az oroszlán válaszolt:
- "Valójában a fű zöld."
A tigris megkérdezte:
- "Akkor miért büntetsz engem?"
Az oroszlán válaszolt:
- "Ennek semmi köze ahhoz a kérdéshez, hogy a fű kék vagy zöld. A büntetés azért van, mert egy ilyen bátor és intelligens teremtmény, mint te, nem vesztegetheti az idejét arra, hogy egy szamárral vitatkozzon, és ráadásul még idejön és ezzel a kérdéssel is zaklat engem."

A legrosszabb időpocsékolás a bolonddal és fanatikussal vitatkozni, akit nem érdekel az igazság vagy a valóság, csak a hite és az illúziói győzelme. Soha ne vesztegessük az időt olyan érvekre, amelyeknek nincs értelme...
Vannak emberek, akik bármennyi bizonyítékot és bizonyítékot is mutatunk be nekik, nem képesek megérteni, másokat pedig elvakít az ego, a gyűlölet és a harag, és csak azt akarják, hogy igazuk legyen, még akkor is, ha nincs igazuk.

Amikor a tudatlanság ordít, az intelligencia hallgat.

A Te békéd és nyugalmad többet ér!











A BUDDHIZMUS TANÍTÁSAI AZ EMBERI KAPCSOLATOKRÓL


1. Ne érezd magad rosszul azért, mert vannak, akiknek csak akkor jutsz eszébe, mikor szükségük van rád. Érezd magad kiváltságosnak, hogy te vagy elméjükben a gyertya, amely akkor gyullad fel, mikor sötétben van elméjük.

2. Mindig lesz olyan ember az életedben, aki nem bánik veled jól. Köszönd meg neki, mert erősebbé tesz.

3. Ha valaki rosszul bánik veled, emlékezz:
Vele van valami baj, nem Veled. Egészséges emberek nem pusztítják el egymást.

4. Amikor fáj, figyelj. Az élet próbál neked valamit tanítani.

5. Három megoldás van minden problémára: elfogadni, változtatni, vagy elengedni. Ha nem tudod elfogadni, változtass. Ha nem tudsz rajta változtatni, akkor engedd el.

6. Engedd, hogy az emberek megítéljenek. Engedd, hogy félreértsenek. Engedd, hogy pletykáljanak rólad. Az, amit rólad gondolnak, nem a te problémád. Véleményük nem fogja a számláidat kifizetni. Tehát maradj kedves, szeress kitartóan és légy szabad egyéniség, bármit is mondanak vagy tesznek, soha ne kételkedj értékességedben és az igazság szépségében. Ragyogj tovább és hagyd a gyűlölködőket gyűlölködni.

7. Mindegy mennyire tanultnak, tehetségesnek, menőnek, vagy gazdagnak hiszed magad, az, ahogyan másokkal bánsz, végeredményben mindent elmond rólad. A becsületesség minden.

8. Minél kevésbé érdekel, hogy mit gondolnak rólad az emberek, annál boldogabb leszel.

9. A csend a legjobb válasz annak, aki nem értékeli a szavaidat.

10. Ha azt hiszed, minden valaki másnak a hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Majd amikor megérted, hogy minden belőled indul ki, akkor fogsz békére és örömre lelni.

11. Ahol nincs tisztelet, ott szeretet sincs.

12. A kapcsolatok sohasem halnak természetes halált. Megöli őket az ego, az elutasítás és a hozzáállás.







DOLGOZNI VOLTAK


Angliában kigyulladt egy 3 emeletes ház. Porig égett. Mindenki föl volt háborodva:

Hogy lehet,hogy az

1. emeleten egy közel keleti család lakott. Mindenük oda lett 6-an meghaltak.

A 2. emeleten egy arab család lakott. Mindenük oda lett. Meghalt 3 ember.

A 3. emeleten egy Magyar család lakott, oda lett mindenük és nem halt meg senki.

Másnap megírta az újság:

A Magyarok közül azért nem halt meg senki, mert dolgozni voltak.







AZ EGÉR ÉS AZ EGÉRFOGÓ


Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál:

- Egérfogó, egérfogó!

A tyúk ránéz, és azt mondja:

- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.

Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:

- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.

Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:

- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!

Az egér lehajtott fejjel tér haza. Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát.

A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el.

Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.

Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.


Tanulság:

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...











EZ ANNYIRA IGAZ!


Istennel beszélget egy ember:

- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.

Az embernek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.

De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak képesség' kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön.







A FAVÁGÓ KÍVÁNSÁGA
(Német mese)


Egy favágó télen át kinn dolgozott az erdőn. Egyszer, amikor már ugyancsak elfáradt a nehéz munkától, úgy beleszorult a fejszéje egy fatörzsbe, hogy meg se bírta mozdítani. Húzta jobbra, vonta balra, feszegette, de a fejsze csak nem mozdult. Megdühödött a favágó, s úgy ordított, hogy hangos lett tőle az erdő. Amint éppen így zúgolódott, egyszer csak előlépett egy vén fa mögül egy töpörödött, ráncos képű anyóka, s így szólt

- Miért szidod a fákat meg a fejszédet, amikor belőlük élsz? Talán bizony azt kívánnád, hogy munka nélkül legyen meg a kenyered?

Rávágta erre a favágó:

- Igenis, hogy éppen azt kívánom magamnak! Azt, hogy ami fához csak hozzáérek, az tüstént darabokra essék szét!

Az anyóka megcsóválta a fejét, de aztán rábólintott:

- Jól van, legyen úgy, ahogy kívánod. Én a manók öreganyja vagyok, és teljesítem a kívánságodat. Hanem te lásd majd, hogy mennyi örömöd lesz benne!

Azzal visszalépett a vén fa mögé, s eltűnt. A favágó pedig odament ahhoz a fatörzshöz, amelyikbe a fejszéje szorult, s próbaképpen óvatosan megérintette a kérgét. Hát uramfia, abban a pillanatban négyfelé esett a vastag törzs, a fejsze is kifordult belőle! Nagyot kacagott a favágó, belerúgott a fejszébe, s vidáman indult hazafelé. Útközben mindjárt el is tervezte, hogy vesz magának egy csilingelő szánt, egy pár jó lovat, s ezután mindennap csak kiszánkázik az erdőbe, megérinti a fákat, s már rakja is a szánra, és viszi a városba eladni.

Hanem ahogy belépett a házába, s fáradtan lezöttyent egy székre - a szék reccsent egyet, s összecsuklott alatta. Amikor meg fel akarta húzni az otthoni facipőjét - hát a cipő kettéhasadt a kezében.

Amikor meg benyúlt a szekrénybe tiszta harisnyáért - recsegve-ropogva összedőlt a szekrény, csupa gyújtós lett belőle. Megszeppent erre egy kicsit a favágó, no de sebaj - gondolta, s kihúzta az asztalfiókot, hogy elővegye a kenyeret. Akkor meg az asztal esett le nyekkenve a négy lábáról.

Ekkor már csak egy vágya volt: lefeküdni, kipihenni ezt a különös napot - de az ágy deszkái is szétestek alatta, ő meg nekigurult a gerendából meg deszkából ácsolt falnak, s úgy rádűlt az egész ház, hogy alig bírt alóla kikecmeregni. Ilyenformán háza se volt már.

Kiment az erdőbe, hogy ott háljon, de álmában nekidőlt egy hatalmas bükkfának, s az is olyan iszonyú ropogással zuhant a földre, hogy a favágó halálosan megrémülve ordított fel:

- De hiszen ne is tudjak én többé másképp fát vágni, mint a fényes fejszémmel meg a két karom erejével!

A töpörödött, ráncos anyóka alighanem megszánhatta, mert az erdőkerülő másnap látta a favágót, amint kinn dolgozott az irtásban, döntötte a fákat, vidáman forgatta a fejszéjét, és fütyörészve rakta ölbe a széthasogatott tuskókat.

(Átdolgozta Bor Ambrus)







A KÉT FAVÁGÓ


Az erdőben egymás mellett dolgozott két favágó. A fák törzseinek hatalmas volt az átmérője. Sokat kellett dolgozni a fakitermeléssel. Mindketten egyformán jól kezelték a fejszét, de a munkamódszerük nem egyezett: az első kitartó munkával vágta a fába fejszéjét, egyiket a másik után. Ritkán és akkor is csak rövid szünetet tartott. A másik favágó óránként hosszabb pihenőre megpihent.

Naplementekor az első favágó csak a munka felét végezte el. Izzadtan és fáradtan tette le a szerszámot, szinte teljesen kimerült. A második, szinte hihetetlen, de befejezte a munkát. Egyszerre kezdték a favágást és a fák is nagyjából egyformák voltak. Az első favágó nem hitt a szemeinek.

- Nem értem a dolgot - mondta. Minden órában kiadós pihenőt tartottál és mégis előbbre vagy.

- Igen, láttad, hogy minden órában megálltam pihenni. Amit viszont nem láttál, az az volt, hogy a szünetet arra is felhasználtam, hogy megélezzem a fejszémet - mondta a másik favágó.


Tanulság:

Rengetegen elkövetik azt a hibát, hogy mindent bele adnak a munkájukba, vállalkozásuk építésébe, látástól-vakulásig dolgoznak, még sem jutnak egyről a kettőre. A sikerhez vezető úton saját magunk fejlesztése, képzése ugyanolyan fontos, mint a kitartó, kemény munka. Ezért hát mindig szánjunk időt arra, hogy fejlődjünk.








KISMADÁR


Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha szabadon engedi, három felbecsülehetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.

A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz, hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt: bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal. A vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon egy közeli fára.Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült. A vadász utána kiáltott, és megkérdezte,mi olyan mulatságos, mire a madár így válaszolt:

- Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el.És még jobban nevetett.

A vadász dühbe gurult, é kiabálni kezdett, hogy a madár azonnal jöjjön vissza. A madárka persze, ügyet sem vetett rá.
- Hát jó, de akkor legalább tartsd be, amit ígértél-mondta. Halljam a harmadik tanácsot!
- Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a dolgokat.Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az érzékeidben sem bízol, különben felfognád,hogy egy olyan apró madár, mint én nem rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét.

A madár nevetve elfordult, hogy elrepüljön.

- Mivel nem az első két tanácsom szerint cselekedtél, nem vesztegetem rád a harmadik bölcsességemet.

Azzal messze szállt.
Ezzel tulajdonképpen megadta a vadásznak a harmadik és egyben legjobb tanácsot is:

Bármilyen tanács felesleges, ha nem fogadjuk meg.







MIRE FIGYELSZ?


Történt egyszer, hogy egy indián sétált a New York-i Times Square környékén. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián:

- Hallok egy tücsköt.

- Az nem lehet - mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?

- Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt - mondta az indián

- Ez őrültség- mondta újra a barátja.

Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett:

- Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.

- Nem - válaszolt az indián. - Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.

- Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban. Nem, nem lehetetlen - hitetlenkedett tovább a barátja.

- Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.

Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat. Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.

- Látod már, hogy mire gondoltam?


Tanulság:

Minden azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.








A SASFIÓKA TÖRTÉNETE


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szikla, s rajta egy sasfészek. A szikla alatt volt egy házikó, mellette egy kis udvaron élt egy tyúk. Egyszer csak nagy szél kerekedett, s a sasfészekből az egyik tojás legurult a kis udvarra a tyúkhoz. Az meglátja a tojást, hozzáteszi a sajátjai mellé, s kikelti.

A tyúk azt hiszi, hogy csibét keltett ki, és a “csibe" egyre csak nő. Gyorsabban nő, mint a testvérei, s jár-kel az udvaron. Egész életében arra van nevelve, hogy magot kell felcsipkednie a talajról. Ha szerencséje lesz, kihúz a földből egy gilisztát. Arra van tanítva, hogy nem szabad a kerítésen kívül mennie, különben meg lesz büntetve. És ez így van rendjén, mert ez mindig is így volt. Így van a kis csirke (sas) nevelve...

A kis sas úgy is viselkedik, mint a többi csibe. Jár-kel az udvaron, szedegeti a magot. Egyszer, amint így kapirgál, felnéz az égre, s mit lát: egy óriási sast, amely csodálatosan repül.

A kis sas megszólal:

- Gyönyörű lenne, ha én is tudnék ilyen csodálatosan repülni.

A sas meghallja, s így szól hozzá:

- Hiszen te repülhetsz.

- Á, dehogy. Én még a kerítésen kívül sem mehetek. Magot kell kapirgálnom. Ha jól megy, kihúzok magamnak egy gilisztát és egyszer talán vasárnapi ebédként végzem majd. Így volt ez mindig.

- De te repülhetsz. Legalábbis megpróbálhatod.

- Hogyan?

- Normálisan. Úgy, mint én. Próbáld meg! Lehet, hogy párszor lepottyansz. Lehet, hogy az elején nem sikerül. De legelőször is meg kell próbálnod.

A beszélgetést meghallja a tyúkanyó, odaszalad és rákezd:

- Ki látott már ilyet, hogy egy tyúk repüljön? Itt maradsz és kész!

Szól hozzá a sas:

- Próbáld meg! Amíg nem próbáltad meg, nem tudod, hogy sikerül-e.

A tyúkanyó erre ezt mondja:

- Itt maradsz! Nem mehetsz el az udvarról. Egész életedben azt magyaráztam, hogy te nem tudsz repülni. A kerítés mögé sem szabad menned!

A kis sas egy darabig tétovázik, nem tudja, mitévő legyen. Odasereglenek hozzá a csibebarátai, akik végül meggyőzik arról, hogy nem képes repülni, és ezért ő meg sem próbálja.

A sasfióka ezek után az egész életét abba a tudatban éli le, hogy ő egy átlagos tyúk, akinek semmi keresnivalója nincs az égen a sasok között.


Tanulság: Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A “kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz.







A SZAMÁR TÖRTÉNETE


Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.

Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni, nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba.

A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött.

Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott... Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba.Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat tesz. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!


A tanulság:

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!








A SZEGÉNY EMBER ÉS A KECSKE


Volt egyszer egy nagyon gazdag ember. Az ifjú tanítványával járta a világot. Közben mindegyre csak tanította, okította az ifjú tanítványát.

Egy este a hegyekben jártak, és rájuk esteledett. Nem volt hol aludniuk. Nem messze megláttak egy rozzant házat. Odamentek. Bekopogtak. Szállást és vacsorát kértek.

A gazda mondta nekik, hogy szívesen ad vacsorát, de csak nagyon kevés és szegényes ételük van. Egy kis kecskesajt, egy kis tejföl, meg egy kis túró. Szállást is csak a pajtában, a szénán tud adni nekik, a kecske mellett. A gazdag ember azt mondta, hogy nem baj, örömmel veszik ezt is, és nagyon köszönik. Vacsora közben a gazdag ember megkérdezte a gazdát, hogy miből élnek, mit csinálnak.

- Van nekünk ez az egy szem kecskénk. Abból élünk. Az asszony minden nap megfeji. A tejből túrót, tejfölt és sajtot készít. Én meg minden nap lemegyek a városba, és a vásárban eladom őket a piacon.

- Jól meg lehet ebből élni? - kérdezte a gazdag ember.

- Hát nem igazán. Rettentő szegények vagyunk. Nincs semmink, csak a kecske, meg ez az egy helyiségből álló viskónk a pajtával.

Vacsora után nyugovóra tértek. A gazdag ember az ifjú tanítványával a pajtában aludt, a kecske mellett. Hajnalban nagyon korán felébresztette a tanítványát, és mondta neki:

- Keljél gyorsan, és lökd bele a kecskét a szakadékba!

- De mester! Hát hogy lökném már azt a szegény kecskét a szakadékba? Ez mindenük. Semmi másuk nincsen. Ebből élnek!

- Ne vitatkozz velem! Amikor a tanítványom lettél, megfogadtad, hogy mindig azt csinálod, amit én mondok Neked.

Mit volt mit tenni. Felkelt az ifjú tanítvány. Kivezette a kecskét a pajtából. Aztán belelökte a szakadékba. Ezután csendben elmentek.

Sok év telt el azóta.

A gazdag ember tanításainak köszönhetően mára az ifjú tanítványból is nagyon módos ember lett.
De egész életében lelkiismeret furdalása volt amiatt, hogy annak idején titokban a szakadékba lökte azt a szegény kecskét.

Így hát, egyszer csak gondolt egyet. Fogott egy nagy szekeret. Telis-tele pakolta mindenféle földi jóval, ennivalóval, ajándékokkal, meg még pénzzel is. Befogott elé két gyönyörű lovat. Aztán felszekerezett vele a hegyekbe, hogy megkeresse a szegény embert, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Gondolta, hogy ezzel a szekérnyi ajándékkal jóváteszi, amit annak idején tett.

Hát, alig ismerte meg azt a helyet, ahol annak idején a szegény ember viskója állt. Mert a viskó helyén most egy gyönyörű, hatalmas ház állt, gazdag birtokkal, szép kerttel és istállókkal. Nem győzött csodálkozni.

Megy föl a lépcsőn, ott áll a gazda. Ugyanaz az ember volt, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Mondja neki szégyenkezve-csodálkozva:

- Biztos nem emlékszik már rám. A mesteremmel jártam maguknál sok évvel ezelőtt. Vacsorát és szállást kértünk és kaptunk maguktól.

- Dehogynem emlékszem, mondja a gazda amikor itt voltak, másnap reggelre eltűnt a kecskénk.

- A mesterem parancsára én löktem bele a szakadékba. Azóta is rettentően szégyellem magam érte. Jóvátételként hoztam maguknak ezt a szekeret.

- Ne szégyellje magát. Örökre hálás vagyok érte.

- De miért?

- Miután már nem volt meg a kecském, ezért aztán valami más megélhetés után kellett néznem. És ez sokkal jobb, mint a kecske volt. Magának köszönhetően gazdag ember lettem. Rájöttem arra, hogy mivel volt egy kecském, az foglalta le minden gondolatomat, időmet és energiámat. Amiatt a kecske miatt beértem az ínséggel, az éhséggel és a szegénységgel. Pedig nem ez a méltó az emberhez.


Tanulság:
Mindannyiunk életében elérkezik egyszer az a pillanat, amikor a kecskét a szakadékba kell löknünk. Lehet, hogy elsőre veszteségnek, fájdalomnak tűnik... És azt sem tudjuk, mi lesz velünk a kecskénk nélkül. De az élet mindig megjutalmazza azokat, akik készek a változásra, akkor is, ha az átmeneti fájdalommal jár...








SZÓKRATÉSZ HÁRMAS SZŰRŐJE


Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották a tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:

- Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?

- Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész.

- Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?

- Nem - válaszolta az ember. Éppenséggel csak hallottam róla, és...

- Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem. Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?

- Nem, épp ellenkezőleg...

- Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?

- Nem igazán.

- Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?


Tanulság:

Sokszor össze-vissza beszélünk és pletykálunk, amitől nem leszünk boldogabbak és elégedettebbek, de már megszoktuk. Ráadásul mi sem szeretjük, ha kibeszélnek minket a hátunk mögött. Mi lenne, ha pozitív irányban változtatnánk a beszédünkön is?








TANMESE A FAVÁGÓRÓL


Egy nap a favágó egy a folyó fölé behajló ágat kezdett el levágni, de hirtelen a baltája beleesett a vízbe. A férfi keservesen sírva fakadt, mire megjelent előtte maga az Úristen. Megkérdezi a szegény embert, hogy mi az oka a reménytelenségének? A favágó elmeséli.

Legnagyobb meglepetésére az Úristen belevetette magát a habokba, és amikor feljött, a kezében tartott egy színarany baltát.

- Ez volt a te baltád? - kérdezte.

- Nem - válaszolta a favágó.

Az úristen visszaugrott a vízbe és visszatérve kezében tartott egy ezüst baltát.

- Ez volt a te baltád?

A favágó megint azt válaszolta, hogy nem.

Erre az Úristen ismét alámerült és felhozott egy acélbaltát. A favágó örömmel kiáltotta, hogy ez az ő baltája. Az Urat mélyen meghatotta a becsületesség, és nekiadta mind a három baltát. A favágó határtalan örömmel tért haza.

Néhány nappal később a folyón csónakázott a feleségével. Egyszer csak az asszony beleesett a vízbe és elmerült. A favágó keserves sírására megint megjelent az Úristen, és belevetette magát a habokba. Hamarosan visszatért, kezében Jennifer Lopezzal.

- Ő a feleséged?

Mire a favágó: igen!

Na, az Úr nagyon dühös lett, de a favágó így rimánkodott:

- Kérlek, bocsáss meg nekem! Mert ha azt mondom, hogy nem, akkor legközelebb Catherina Zeta-Jonessal térsz vissza. És ha ismét nemet mondok, akkor visszatérsz az igazi feleségemmel és én igent mondok. Erre jutalmul nekem ajándékozod mindhárom asszonyt. De én egy szegény ember vagyok, és hogyan is tarthatnék el három asszonyt. Ez volt az egyetlen oka, hogy én a hazugság szégyenét vettem magamra.

Mi az erkölcsi tanulság?

Ha a férfiak hazudnak, annak mindig tisztességes oka van és minden esetben megmagyarázható.







TÖRŐDJÜNK TÖBBET AZ IDŐSEKKEL!



A 86 éves Eta néni rosszul lett és kórházba került..Amikor a nővér a zsebébe nyúlt ezt találta, még a Főorvos is elsírta magát

Egyszer a néni rosszul lett, és sajnos már nem tudták megmenteni az életét... Amikor az egyik nővér átnézte a néni holmiját, észrevette, hogy egy levelet hagyott az ágya mellett:


"Kedves nővér!

Mit láttál, ha rám néztél? Egy vén boszorkányt, nevetséges szokásokkal? Egy szenilis öregasszonyt, akit etetni kell, de akkor is kiesik a szájából a falat, és csak takarítani kell utána?
Egy magatehetetlen testet, aki összemocskolja magát, és alig lehet lesikálni róla a koszt?

Nos, amit te láttál, az nem én voltam!

Hogy ki voltam én?

Én is voltam kisbaba, még mindig emlékszem az édesanyám és az édesapám szerető mosolyára. Voltam 10 éves kislány, és a testvéreimmel mindig a kertben játszottunk, fára másztunk és kunyhót építettünk.

16 éves bakfis voltam, élveztem, hogy a fiúk megbámulnak! De rég is volt! A világ óriásinak tűnt, tele volt végtelen lehetőségekkel! Mindig elbújtam a kis kerti kunyhónkba, és az igaz szerelemről álmodoztam...

20 éves fiatal feleség voltam, Kálmánnal örökre összekötöttük az életünket, és be is tartottuk, amit ígértünk egymásnak! 30 éves boldog családanya voltam, gyermekeim szeretete mindenkinél boldogabbá tett! 40 éves voltam, amikor a gyerekek már nem a körülöttem játszottak, hanem a barátaikkal töltötték az idejüket. Olyan gyorsan felnőttek! 50 éves voltam, és ők már elköltöztek otthonról. Ketten maradtunk a férjemmel. 60 éves nagymama voltam, a kisunokáim “drága mamija". Imádták a dobostortámat és a szilvalekváromat! Minden olyan tökéletes volt

Aztán szegény férjem meghalt. A gyerekeim külföldre költöztek, egyre kevesebbet találkoztunk... Az évek teltek és egyre magányosabb lettem, egyre jobban rettegtem!! Az élet olyan gyorsan eltelt... Mostanra egy magányos öregasszony lettem! Se szép, se egészséges nem vagyok többé, a természet könyörtelen!! Annyira szeretnék újra fiatal lenni... de tudom, hogy nem lehet!!! Lassan beletörődtem, és békében várom a halált.

Kérlek, hogy ha visszagondolsz rám, annak láss, aki voltam! Egy ember voltam, kislány, édesanya, nagymama, aki valaha sok embert szeretett, és akit sokan szerettek!"

A nővér percekig csak nézett maga elé, és ömlöttek a könnyei. Végre meglátta az apró, törékeny testű, sokat megélt néniben mindannyiunk közös sorsát...



Törődjünk többet az idősekkel, mert egy nap mi magunk leszünk a gondoskodásra szoruló, szeretetre szomjazó öregek.

Szerinted is tanulságos történet?








MARK TWAIN


Mark Twaint egy napon, amikor egy Hardford utcán sétált megszólította egy öreg koldus:

- Adjon egy pár centet, uram, könyörgöm...

Épp egy kocsma előtt mentek el.

- Jöjjön, barátom - mondta a nagy író -, fizetek magának egy-két pohár italt, hogy felejtse el a szegénységét...

- Én sohasem iszom, uram

- No, és mi lenne, ha vennék magának egy doboz jó szivart?

- Soha életemben nem dohányoztam...

Közben egy fogadóiroda elé érkeztek.

- No és mit szólna, ha megtennék egy lovat a maga nevében? Remek tippem van!

A koldus tiltakozott:

- Ne tessék! Én soha életemben nem játszottam...

Erre aztán Mark Twainnek hirtelen jó ötlete támadt:

- Jöjjön barátom! Öt dollárt kap, de velem kell jönnie, hogy bemutassam a feleségemnek.

- De kérem - kiáltott fel a koldus -, engem a nők sem érdekelnek!...

- Maga félreért engem barátom - válaszolta Mark Twain jóízűt nevetve -, csak azért akarom bemutatni magát a hitvesemnek, hogy lássa az asszony, hogy mire viszi egy ember, aki nem iszik, nem dohányzik, nem játszik és akit még a nők sem érdekelnek...
















 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
Kezdődjön jól ez a Heted! - Humor
  2023-05-22 21:00:02, hétfő
 
 










KEZDŐDJÖN JÓL EZ A HETED IS!


Mottó:
Szeretettel és humorral kell élni az életet:
- a szeretet a megértéshez,
- a humor az elviseléshez KELL!



A belgyógyász tud mindent, de nem csinál semmit.
A sebész nem tud semmit, de mindent csinál.
A boncmester tud mindent, megcsinál mindent, csak későn.

A cigány egyhetes utat nyer Londonba. Mivel nem tud egy szót sem angolul, tanácsot kér a barátjától.
- Há' beszéljél lassan oszt maj' megértik! - javasolja a barátja.
Londonban a cigány bemegy egy gyorsbüfébe:
- Há' ké-rek egy per-kel-tet nok-ked-li-val! - tagolja a pincérnek.
- Há' de csak ri-zsa van! - tagolja vissza a pincér.
Megörül a cigány:
- Há' te is ci-gány vagy?
- Há' per-sze!
- Há' ak-kor mi-ért be-szé-lünk an-go-lul?

A cigány elviszi a fiát névadásra. Ott az előadó megkérdezi:
- Mi legyen a neve a gyereknek?
- Jacobs! - mondja a cigány.
- Dehát ilyen név nincs is!
- Már hogyne lenne nagysága! A reklámban is azt mondják: Jacobs a roma.

A cigány feleség telefonál a férjének a börtönbe:
- Szia drágám, képzeld örökbe fogadtam az öcséd fiát, 2 hónap múlva szülöm.

A cigány meglátogatja a barátját. Belép a lakásba, és meglepetten látja, hogy az éppen leskelődik a fürdőszoba kulcslyukán keresztül.
- Mi van, Gázsi, nem láttad még meztelenül az asszonyt?
- Meztelenül már láttam, de fürdeni azt még nem!!!

- A feleségem zongorázik, a fiam trombitál, a lányom hegedül.
- És te?
- Én tűröm.

A feleség otthagyja a férjét, és visszaköltözik a mamájához.
- És képzeld - meséli -, alighogy kiléptem a lakásból, durranást hallottam! Most mit gondolsz? Agyonlőtte magát, vagy pezsgőt bontott?

A férj egy pár órai horgászat után úgy dönt, hogy kiköt a csónakjával, és pihen egy kicsit. A feleség ekkor úgy dönt, hogy elviszi a csónakot egy kicsit, és majd olvasgat a tó közepén. Be is indítja a motort, behajózik, és lehorgonyoz. Nem sokkal később megjelenik a horgászellenőr.
- Hölgyem! A tónak ezen a részen tilos a horgászat!
- De kérem, én nem horgászok, hanem olvasok!
- Igen, de minden eszköze megvan a horgászathoz, és barmikor elkezdheti!
- De mondom, hogy olvasok!
- Ha nem megy máshova, föl kell hogy írjam!
- Olvasásért?
- Nem, hanem mert tiltott területen horgászik! Most lehet, hogy olvas, de minden eszköze megvan a horgászathoz, és barmikor elkezdheti!
- Jó, de én meg akkor följelentem szexuális zaklatásért!
- De hisz magához sem értem! Nem is csináltam semmit!
- De minden eszköze megvan, és bármikor elkezdheti!
- További szép napot Hölgyem! - és ezzel továbbállt.
Tanulság: soha ne vitatkozz olyan nővel, aki olvas, mert az valószínű gondolkodni is tud

A férj és feleség a karácsonyi halvacsoránál beszélgetnek:
- Emlékszel édesem? - kérdi a feleség - Tavasszal amikor elmentél a Balatonra pecázni és fogtál két fogast?
- Persze aranyom, emlékszem.
- Képzeld drágám, az egyik épp ma telefonált, hogy fiad született.

A férjem úgy bánik velem, mint egy kutyával.
- Csak nem ver?
- Nem, de azt szeretné, hogy hűséges legyek!

A férj csak hajnalban ér haza. A neje vészjósló hangsúllyal kérdezi:
- Hol voltál egész éjszaka?
- Képzeld, drágám, az új titkárnőm munkaidő végén behozott nekem egy kávét, sejtelmesen rám mosolygott, majd amikor lerakta a kávét az asztalra, szétnyílt a blúza, én nem bírtam visszafogni magam, és belecsókoltam a nyakába, erre ő teljesen megvadult, egymásnak estünk, elvesztettük a fejünket, végül a lakásán kötöttünk ki, és egész éjjel szeretkeztünk.
- Hazudsz! Fogadjunk, hogy már megint azt a qrva Windowst akartad felinstallálni a gépedre







A férfi és a nő még sosem találkoztak, de mindkettőnek van házastársa otthon. Véletlenségből egy hálófülkébe tették őket a Transcontinental vonaton. Kezdetben kicsit szégyellték, hogy egy fülkében kell aludniuk. De mivel mindketten nagyon fáradtak voltak, nagyon hamar elaludtak.
A férfi a felső, a nő meg az alsó ágyon. Éjjel 1 körül a férfi finoman szólongatva felébresztette a nőt a kérdéssel:
- "Hölgyem, sajnos zavarnom kell. Tudna rajtam segíteni, mivel nagyon fázom. Fel tudná adni nekem a szekrényből a másik takarót? Tényleg borzasztóan fázom!"
- "Nekem jobb gondolatom van" - mondta a nő - "csak ma éjszakára - úgy látszatból - tegyünk úgy, mintha házastársak lennénk."
- "Hooó!..Ez nagyszerű" - válaszolta a férfi.
- "Jó"- mondta a nő - "Akkor mássz le magad azért a rohadt takaróért!"

A fiatal. jóképű, nőcsábász taxist egy csinos, fiatal lány inti le a balatoni országúton:
- Kérem, vigyen el Balatonkeresztúrra!
- Érdekes - válaszolja a taxis -, maga ezen a héten a harmadik terhes nő, akit Balatonkeresztúrra viszek.
- De én nem vagyok terhes - tiltakozik a lány.
- De nem is vagyunk még Balatonkeresztúron!

A fiatal házaspár éppen visszatérve a nászútról meglátogatja az háziorvosukat. Panaszkodik a férj:
- Doktor úr, már több mint 2 hete házasok vagyunk és még mindig nem tudom mit kell csinálni.
- Na jó, figyeljen ide, megmutatom!
A doktor mondja a feleségnek, hogy vetkőzzön le és feküdjön le a díványra - ő is levetkőzik és bemutatja a férjnek mit kell csinálni.
- Szóval megfigyelt engem? Minden világos?
- Igen doktor úr - csak azt nem tudom mit kell csinálni, ha maga épp nem ér rá!







A főnök azt mondja négy dolgozójának:
- Sajnálom, de létszámleépítés van, valakit el kell küldenem.
Megszólal a roma: - Sajnos, én kisebbségi vagyok, nem küldhet el, mert panaszt teszek.
Mire a másik: - Én pedig nő vagyok, ha elküld, panaszt teszek.
A harmadik: - Én idős vagyok, ha elküld, beperelem hátrányos megkülönböztetésért.
Mindenki a negyedik, fiatal, fehér férfire néz. Az megszólal:
- Azt hiszem, akkor én vagyok a meleg...

A HÁROM KÍVÁNSÁG.
A cigány, a zsidó és a magyar horgásznak egy tónál és véletlenül együtt fogják ki az aranyhalat. A három kívánságból mindenkire jut egy.
- Mi a kívánságod, cigány? - kérdezi először az aranyhal.
- Igencsak szétszóródott a népünk, Európa szinte minden országában ott vagyunk, de sehol sem érezzük magunkat igazán otthon. - Azt kívánom, népünk minden tagja ismét egy országban,
együtt éljen Ázsiában, ahonnan jöttünk.
Az aranyhal teljesíti a kívánságot, s egy pillanat alatt az összes cigány Ázsiába kerül egy saját országba.
- Hát te, zsidó, mit kívánsz? - kérdezi Ismét az aranyhal.
- Igencsak szétszóródott a népünk, a Föld szinte minden országában ott vagyunk, de sehol sem érezzük magunkat igazán otthon. Azt kívánom, népünk minden tagja ismét egy országban, együtt éljen Izrael földjén, ahonnan jöttünk.
Az aranyhal teljesíti a kívánságot, s egy pillanat alatt az összes zsidó Izraelbe kerül.
- És neked mi a kívánságod, magyar? - kérdezi végül az aranyhal.
- Nekem már minden kívánságom teljesült, de egy pohár bor, azt hiszem jól esne... !!!

A kémikus, a biológus és a villamosmérnök vár a kivégzésre. Szólítják a kémikust:
- Akar valamit mondani előtte?
- Nem.
Beültetik a villamosszékbe, bekapcsolják, nem történik semmi.
- Az érvényben lévő törvények szerint a kivégzést nem lehet megismételni. Elmehet.
- Akar valamit mondani előtte? - kérdezik a biológust.
- Nem.
Beültetik a villamosszékbe, bekapcsolják, ismét nem történik semmi. Őt is elengedik.
Kérdezik a villamosmérnököt:
- Akar valamit mondani előtte?
- Igen. Ha felcserélik a piros és kék vezetéket, működni fog.

A kis béka elmegy a jósnőhöz. A jósnő azt mondja:
- Nemsokára találkozni fogsz egy nagyon szép lánnyal, aki majd mindent tudni akar rólad.
- Valóban? És ugye egy partin fogunk találkozni? - kérdezi a béka.
- Nem. Biológia órán.

A kőműves, az ács és a villanyszerelő azon tanakodnak, hogy ki élt előbb a Földön.
- Mi építettük fel a gizai piramisokat - mondja a kőműves - tehát először mi léteztünk.
- Dehogy! - szólt az ács - mi már jóval korábban elkészítettük Noé bárkáját.
- A teremtés első napján az Úr így szólt: Legyen világosság! - így a villanyszerelő - addigra mi már lefektettük a kábeleket.

A milliomosnak az autó kiállításon megtetszik egy olyan kocsi, amelyik vazelinnel megy.
Hiába mondja neki a feltaláló, hogy ez csak egy prototípus, a milliomost nem érdekli,
megveszi ott rögtön. Ahogy aztán megy hazafelé, a pusztaságban kifogy a tankból a vazelin. Emberünk körbenéz, honnan lehetne segítséget kérni, mikor a távolban észrevesz egy tanyát. El is indul arra felé. Eközben a tanyán épp a vasárnapi ebédet fejezte be a család, apuka,
anyuka, meg a 18 éves lányuk. Azt mondja az anyuka:
- Jaj, én úgy elfáradtam, ma nincs kedvem elmosogatni. Majd elmosogat a gyerek.
- Na, anyu! Ma van a szülinapom, nehogy már én mosogassak el! Majd elmosogat az apu!
Az apának bedurran az agya, és az asztalra csap.
- A k**** életbe, ilyet nem játszunk! Akkor az fog mosogatni, aki először megszólal! És
addig itt fogunk ülni az asztalnál!
Ülnek, nézik egymást, mikor odaér a házhoz a milliomos és bekopogtat:
- Jó napot! Ne haragudjanak a zavarásért, de lerobbantam a kocsival és szeretnék segítséget kérni.
Csend.
- Bocsánat! Mondom, segítséget kérnék!
Csend. Gondolja a milliomos, hogy ezek biztosan nem teljesen normálisak. Beljebb lép, és észreveszi az ételt az asztalon.
- Hú, de megéheztem! Megengedik, hogy harapjak valamit?
Csend. A milliomos megvonja a vállát és letelepszik enni. Amikor készen van, végignéz a családon.
- Hmm! Milyen csinos lányuk van! Megengedik, hogy megcsókoljam?
Csend. Megcsókolja.
- Megfoghatom a mellét is?
Csend. Megfogja.
- Fel is vihetem a szobába megdugni?
Csend. Elviszi, és jól megdugja. Mikor visszajön, ismét kérdez:
- A felesége is csinos. Őt is elviszem megdugni.
Csend. Vele is elmegy, aztán amikor végzett odafordul az apához.
- Ha nem most már arra válaszoljon, van-e itthon vazelin?
Az apa dühösen felpattan az asztaltól és felkiált:
- A büdös k**** életbe! Akkor inkább mosogatok!

A nő leparkol a kocsival és megkérdezi a férjét:
- Drágám, nem álltam meg túl messze a járdaszegélytől?
- Melyiktől?

A nyomozó kérdi a csinos titkárnőt:
- Hölgyem, nincs valami ötlete, hogy miért ugrott ki a főnöke az ablakon?
- Sajnos nics. Pedig olyan kedves ember volt. A múlt hónapban vett nekem egy igazi szőrmebundát, a múlt héten egy sportkocsit, ma pedig egy igazi gyémántgyűrűt! Aztán azt mondta, szeretne velem lefeküdni, és megkérdezte, hogy mit kérek cserébe.
- És mit mondott neki?
- Azt, hogy az irodában mindenki 50 dollárt szokott adni...

A nyugdíjas arra ébred, hogy betörő járkál a lakásában.
- Segítség! - kiabál.
- Ne csapjon zajt - csitítja a betörő. - Nekem csak pénz kell.
Mire a nyugdíjas
- Ja, az más. Akkor keressünk együtt, mert az nekem is kellene...

A pszichiátrián felmérést végeznek. Megkérdezik az egyik betegtől:
- Mennyi 6x6?
- Negyvenkettő.
A másiktól is megkérdezik:
- 6x6?
- Péntek.
A harmadiknak is felteszik a kérdést:
- 6x6?
- Harminchat.
- Ez fantasztikus! Hogy számolta ki?
- A 42-ből kivontam a pénteket

A rendőr megállítja a szabálytalanul előző Ladát és a vezetőjét 500 Ft-ra bírságolja.
- Biztos úr ! Mondja, ha tudok olyan találós kérdést feltenni Önnek, amire nem tud válaszolni, akkor elengedi a bírságot?
A rendőr igencsak kedveli a találós kérdéseket, így rááll az alkura.
- Tudja-e, hogy mikor születik a legtöbb gyerek?
- Nem én.
- Hát a kilencedik hónapban.
A rendőr továbbengedi, mert így szólt a megállapodás. A legközelebbi szabálysértőt, aki fennakad a hálóján már ő kérdi:
- Uram! Ön szabálytalanul közlekedett, ezért megbírságolom, de ha egy találós kérdésre megfelel, akkor továbbengedem. Melyik hónapban születik a legtöbb gyerek?
- Sajnos nem tudom - válaszolja bánatosan az autós.
Mire sugárzó arccal a rendőr:
- Ilyet nem tudni! Hát szeptemberben!

A rendőrnek gyereke születik. A rendőr röviddel a gyerek születése után elmegy az orvoshoz.
- Az a helyzet, hogy született egy kisfiam.
- Ez nagyszerű, gratulálok!
- Csakhogy doktor úr, az én fiamnak vörös a haja.
- Na és? Nincs ebben semmi különös.
- Csakhogy az én hajam fekete, a feleségemé is, és a családunkban mindenkinek fekete volt a haja. Ez mégiscsak különös. Az orvos gondolkodik egy ideig, majd megkérdi.
- Kedves uram, milyen gyakran szeretkezik ön a feleségével? Naponta?
A rendőr erre élénken tiltakozik.
- Dehogy!
- Hetente?
- Ugyan már!
- Havonta?
- Á, dehogy.
- Évente?
- Nem, ritkábban.
- Hát akkor mégis mikor?
- 3 évente.
- Látja, ez a baj! Rozsdás a cső!

A románok bejelentik, hogy felépítik a világ legnagyobb stadionját. A vállalkozáshoz minden ország segítségét kérik. A felajánlások sorban meg is érkeznek minden országtól, kivéve a magyarokat. Rettentő diplomatikusan felteszik a kérdést:
- Hát ti magyarok, mit adtok?
- Miért, a telek nem volt elég?

A skinhead nagyban pörgeti a láncot, amikor meglátja a cigány, és megkérdi tőle:
- Mire vágsz fel?
Erre a skinhead:
- Miszlikre!

A székely feleség pöröl az urával:
- Te Ábris, azt hallottam, terhes a Maris!
- Ü dóga.
- De azt hallottam, tüled terhes.
- Én dógom.
- Én ekőtözöm!
- Te dógod.

A szőke nő boldogan újságolja a barátnőjének:
- Ezzel a gáztűzhellyel jó vásárt csináltam! Három hete gyújtottam meg a lángot, és még most is ég!







A tanárnő kérdezi a diákokat:
- Csabi. Te mért szereted Szandit?
- Mert olyan szép!
- Pistike. Te mért szereted Szandit?
- Mert annyira jól énekel!
- És te Móricka miért szereted Szandit?
- Mert nyáron nem izzad benne a lábam

Anya és lánya beszélgetnek.
- Hallom váltok lányom!
- Igen mama.
- NÖ van a dologban?
- Igen mama.
- És ki az a no?
- Hát... te mama.

Az anya nyulat készített az újévi ebédre, amelyet az apa saját maga vágott le. A gond csak az volt, hogy a gyerekek nagyon szerették a nyuszikat, így nem mondták meg nekik az igazat. Ebéd közben a kisfiú, aki nagyon jóízűen eszi a nyulat, megkérdezi:
- Apa, milyen hús ez?
Az apa büszkén mondja:
- Találd ki... adok egy tippet... az anyátok néha szokott így becézni engem!
Ekkor a kislányuk mindent kiköp a tányérba, és azt mondja a testvérének:
- Úristen, nehogy megedd, ez egy f@sz!

Az orvos fia is orvos akar lenni. Tanácsot kér az apjától, milyen szakot válasszon.
- Menj bőrgyógyásznak! Először is, a bőrgyógyászt sosem hívják beteghez éjszaka.
Másodszor: bőrbetegségben nem hal meg senki.
Harmadszor: ki sem gyógyul belőle.

Az öreg skót élete utolsó perceiben, a halálos ágyon körbenéz az egybe gyülteken.
- Itt van mellettem mindenki?
- Igen papa, itt az egész család.
- Akkor mi a f*sznak ég a konyhában a villany?!

Az öt éves kislány örömmel az anyjának:
- Te anyu! Képzeld, tegnap, mikor nem voltál itthon, apu áthívta a szomszéd nénit, bezárkóztak a kisszobába, de én leskelődtem a kulcslyukon és láttam, hogy levetkőznek, lefekszenek az ágyba...
Anyuka félbeszakítja:
- Várjál csak, majd délben ebédnél, mikor apád is itthon lesz, akkor meséld el!
Apuka megjön, ebédelnek, a gyerek rázendít:
- Te anyu! Képzeld, tegnap, mikor nem voltál itthon, apu áthívta a szomszéd nénit, bezárkóztak a kisszobába, de én leskelődtem a kulcslyukon és láttam, hogy levetkőznek, lefekszenek az ágyba és apu azt csinálta a szomszéd nénivel, amit a múltkor veled a postás bácsi.

Az 5 éves Pannika egyszer csak odaszalad a szülei ajtajához és beront. Apu és Anyu éppen nagy szeretkezésben vannak és most zavartan néznek a gyerekre. A kislány kérdi:
- Mit csináltok?
A szülők/?/ úgy döntenek, nem hazudnak.
- Tudod kicsim így csinálják a felnőttek a gyerekeket és meg akarunk lepni karácsonyra egy kis testvérrel!
- Nekem nem kell kistestvér! - ezzel kirohan.
Másnap, sikerül a kislánynak úgy berontania, hogy apu, hátulról... anyut. Felkiált:
- Kiskutyát sem akarok!

Az anyós így szól a vejéhez:
- Fiam! Miért öltöztél egy hétköznapi vacsorához talpig feketébe?
- Azzal ne törődjön mama! Egye inkább azt a finom gombapaprikást







Az öreg székely bemegy a városi bordélyházba és mondja:
- Nőt akarok !
- Papa, mostanság már nem nővel szokták hanem csirkével!
- Akkor kérek egy csirkét! Megkapja, felmegy a szobára és jól elhancúrozik
vele.
Másnap megy megint:
- Kérek egy csirkét!
- Ma már nem a csirke hanem a peepshow a menő!
- Akkor legyen az. Beül a fülkébe és látja hogy egy nő öt palival szexel.
Nézi nézi és átszól a szomszéd kukkolónak:
- Nem semmi a műsor!
- Ez semmi, látta volna tegnap az öreget a csirkével!

Az újgazdag apuka elviszi a kisfiát az orvoshoz. A doktor megvizsgálja, s így szól:
- A gyerek vérszegény, vasat kell szednie.
- Csak ne kímélje a költségeket - válaszolja az önérzetes apa -, rendeljen csak nyugodtan aranyat.

Az útépítésen a főnök odamegy a munkásokhoz:
- Fiúk, nem érkeztek meg a lapátok.
- Sebaj, majd egymásra támaszkodunk.

Agresszív kismalac sétál az erdőben, találkozik Nyuszikával. Hozzávágja a palacsintáját, mire a Nyuszika:
- Ez szándékos volt?
- Nem! Lekváros!

Amikor egy férfi grillsütésre szánja el magát, a következő eseménysorozat indul el:
1. A férfi előveszi a kerti grillt és a faszenet.
2. A nő letakarítja a grillrácsot.
3. A nő lemegy a zöldségeshez.
4. A nő lemegy a henteshez.
5. A nő előkészíti a salátát és a zöldségeket.
6. A nő előkészíti a húst a sütéshez.
7. A nő egy tálcára készíti a fűszernövényeket a szükséges eszközökkel.
8. A nő kiviszi a lesikált grillt és a tálcát a férfinek, aki elterülve sört iszik.
9. A férfi elhelyezi a hússzeleteket a grillen.
10. A nő bemegy és megterít.
11. A nő elkészíti a zöldségeket.
12. A nő kimegy, hogy szóljon a férfinek, hogy a hús épp odaég.
13. A férfi leveszi az odaégett húst, és átadja a nőnek.
14. A nő tálal.
15. A férfi italt tölt.
16. A nő leszedi az asztalt.
17. A nő elmosogat és rendberakja a konyhát.
18. A férfi otthagyja a grillt, mert még van rajta némi parázs.
19. A férfi megkérdezi a nőtől, hogy örül-e, hogy ma nem neki kellett főznie.
20. És bizonytalan arcát látva megállapítja, hogy a nők soha nem elégedettek.







Arisztid és inasa kimennek a galoppversenyre.
- Jean, miért futnak a lovak?
- Babérért, uram.
- És melyik kapja a babért?
- Az első, uram.
- Akkor a többi minek strapálja magát?

Azt mondja a férj a feleségének:
- Meghívtam egy barátomat vacsorára.
- Megőrültél? Nincs semmi kaja itthon, tiszta kosz minden, a hajam szörnyű! Miért hívtad meg?
- Segíteni akartam neki. Szerencsétlen nem tudja eldönteni, megnősüljön-e vagy sem...

Bemegy a kocsmába egy 16 éves fiú, és így szól a pincérnőnek:
- Kérek egy korsó sört!
A pincérnő - látva a fiú korát - megkérdezi:
- Bajba akarsz keverni?
- Talán majd később, előbb egy sört kérek.

Bíróságon:
- Vádlott! Tud valamit mondani, ami enyhítené a büntetését?
- Igen. Magánzárka, kábeltévé, hifitorony, számítógép.

Búcsúbeszéd a villanyszerelő temetésén:
- Jó vezető voltál, mindig nagy volt körülötted a feszültség. De most, hogy kiverted a biztosítékot, földelünk.

Csörög a telefon. A gázszerelőt kártyázni hívják a kollégái.
- Szívecském, muszáj sürgősen elmennem - fordul fiatal feleségéhez a férfi, miután leteszi a kagylót.
- Olyan komoly az eset? - kérdezi az asszonyka.
- Igen. Három szerelő már ott van.

Csőtörés van egy orvos villájában. A doki épp telefonon beszél egy ismerős vízvezeték szerelővel.
- Azonnal ugorj kocsiba, csőtörés van nálunk, a pincében már minden úszik!
- Nem mehetek. Tudod, hogy ünnepelünk. Itt vannak a gyerekek, az egész rokonság, hívjál valaki mást.
- Bezzeg mikor beteg valaki a családból, mindig engem hívsz, és én mindig szó nélkül indulok.
- Igazad van, már indulok is.
A vízvezeték szerelő megérkezik, kinyitja a pincébe vezető ajtót, és a harmadik lépcsőfokról bedob a vízbe két aszpirint és így szól:
- Ha hétfőig nem apad le, hívjál vissza.







- De jó színben van Mama! Modellt állhatna egy kínai festőnek.
- Miért éppen Kínainak?
- Mert azok festenek sárkányokat!

Dolgozók esti iskolájában:
- Van házid?
- Van, tölthetek?...

Egy asszony együtt van a szeretőjével, mikor hallja, hogy nyílik az ajtó és hazajön a férje.
- Gyorsan, menj a sarokba! - kapkodva befújja a szeretőt babaolajjal és púdert fúj rá.
- Meg ne mozdulj, amíg nem szólok - súgta neki - csinálj úgy, mintha szobor lennél.
- Ó kedvesem - szól a férj, mikor belép a hálószobába. Mi ez itt?
- Egy új szobor - vágta rá rögtön a feleség. Szabóék is vettek egyet a hálószobájukba. Olyan remeknek találtam az ötletet, hogy én is vettem egyet.
A férj megelégedett a válasszal és fáradtan lefeküdtek.
Hajnalban két óra felé felkel a férj, kimegy a konyhába, csinál egy szendvicset, hozzá egy pohár tejet és visszamegy a hálószobába.
- Tessék - mondja a szobornak, - egyél valamit. Én három napig álldogáltam a Szabóék hálószobájában, mint egy hülye és nem kínáltak meg semmivel.

Egy bomba csaj, szinte minden férfi álma, a kocsmában odalép a pulthoz és int a csaposnak, mire az odamegy. A nő erotikusan az ujjával még közelebb inti addig, míg a füle majdnem a nő szájához nem ér. Akkor a nő megcirógatja a csapos szakállát és azt mondja:
- Te vagy itt a főnök?
A csapos nagyot nyelve válaszolja:
- Sajnos, nem! De segíthetek valamiben?
A nő tovább cirókázza a csapos arcát, majd így szól:
- Akkor kérlek, hívd ide a főnöködet, édes!
A csaposunk már izzad, mire kinyögi:
- Sajna nem tudom, mert nincs bent, de hagyhatsz nálam üzenetet neki, bébi.
És közben a szája is tátva marad, amibe a nő szép lassan bedugja minden ujját, és erotikusan végig szopogattatja a csapossal. A csapos, miután végig szopogatta a nő ujjait, megkérdi a nőt, miközben nagyokat nyel:
- És mond csak édes, mit mondjak a főnöknek???
- Hát csak azt, hogy a WC-ben se papír, se szappan, se víz, se kéztörlő.

Egy csávó meghal, és a pokolba kerül. Nagyban szomorkodik, amikor megjelenik előtte egy ördög:
- Hát te mér szomorkodsz?
- Most legyek boldog, hogy a pokolban vagyok?
- Figyelj! Szereted a piát?
- Naná, alkoholista voltam.
- Tessék! A hétfő a pianap, mindenféle piából választhatsz és annyit iszol, amennyit akarsz, mert meghaltál, úgyhogy nem rúghatsz be!
- Húúú!
- Szereted a cigit?
- Ja!
- Na! Kedd a cigi-nap! Annyit bagózhatsz, és olyan dohányárúval, amennyit csak tudsz és az egészségednek nem árthat meg!
- Nem rossz...
- Szereted a kaját?
- Aha! Csak nem kaja nap a szerda?
- Dehogynem! Annyit ehetsz, amennyi beléd fér! Szereted a drogot?
- Viccelsz? Túladagolásban haltam meg!
- Csütörtök a drog nap, minden van itt! LSD, spangli, minden!
- Hát ez tök jó! Nem tudom mért mondják a pokolra, hogy szar hely!
- Mondd, te homokos vagy?
- Nem!
- Akkor a pénteket utálni fogod...

Egy egyetemista az ebédlőben le szeretett volna ülni egy üres helyre az egyik tanára mellé, de az így szólt rá:
- Egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak.
- Jó, akkor továbbrepülök. - válaszolt a diák.
A tanára ezen vérig sértődött, és elhatározta, hogy majd a vizsgán megbuktatja. Amikor eljött végre ez a nap, a lehető legnehezebb kérdéseket tette fel a diáknak. Ő azonban minden kérdésre parádés választ adott. A tanár ezért úgy határozott feltesz a diáknak egy "mindent vagy semmit" kérdést:
- Mész az úton és találsz két zsákot, az egyikben arany, a másikban pedig ész van. Melyiket választod?
- Az aranyat. - vágta rá a diák.
- Én bizony a másikat választanám, az értelemmel teli zsákot, mert az fontosabb, mint az arany. - mondja vigyorogva a tanár.
- Hát. Mindenki azt választja, ami neki hiányzik - vágja rá a diák.
A tanár majd felrobban dühében, és azt írja az indexbe: "Szamár".
A diák kifelé mentében belenéz az indexébe, majd visszafordul, és kinyitva a tanára elé teszi:
- Elnézést professzor úr, aláírta, de nem írta be a jegyemet!

Egy férfi költözködik, de a kanapéja sehogy sem fér ki az ajtón. Erőlködik, de a végén a kanapé beszorul az ajtóba. Ekkor áthívja a szomszédot, aki az ajtó másik oldalán erőlködik. Így megy vagy 10 perce, majd a tulaj lihegve megszólal:
- Ej szomszéd, azt hiszem, ezt sose fogjuk kivinni!
Mire a szomszéd:
- Ja, kivinni?

Egy doktornak viszonya van az ápolónőjével, aki teherbe esik tőle. Mivel nem akarja, hogy a felesége is tudomást szerezzen a gyerekről, kitömi egy kis pénzzel az ápolónőt és megkéri, hogy menjen el Olaszországba és ott szülje meg a gyereket.
- De, hogyan fogom veled tudatni, hogy a gyerekünk megszületett? - kérdezi az ápolónő.
- Csak küldj egy képeslapot és írd a hátoldalára, hogy "spagetti" és én gondoskodni fogok a kiadásaidról.
Az ápolónő jobbat nem tudván, fogta a pénzt és elrepült Olaszországba. Hat hónappal később egy nap a doktor felesége felhívja őt a hivatalában.
- Kedvesem, kaptál egy nagyon különös képeslapot Európából és egyáltalán nem értem, mit jelent.
- Csak várj, míg hazaérek és azonnal elmagyarázom - mondja a doki.
Amikor a doki hazaér és elolvassa a lapot, azonnal szívrohamot kapott. Rohammentő száguldott vele az ügyeletre. Egy orvostanhallgató hátramaradt, hogy vigaszt nyújtson a feleségnek és a szívroham előzményeiről kérdezze.
Ekkor a feleség előveszi a képeslapot, amin a következő áll:
"Spagetti, Spahetti, Spagetti, Spagetti - kettő kolbásszal és húsgombóccal, kettő pedig anélkül.

Egy hatalmas oroszlán kerget egy vézna keresztény embert. Az ember bukdácsolva menekül árkon-bokron keresztül, ám a vadállat nem tágít, továbbra is a nyomában van. Amikor az üldözött érzi, hogy már nem bírja tovább ezt az örült hajszát, letérdel és kétségbeesetten imádkozni kezd:
- Uram, végtelen a te hatalmad! Kérlek tedd meg, hogy ez a vad oroszlán kereszténnyé váljon!
Ugyanebben a pillanatban megáll, és térde borul az oroszlán is.
- Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk...

Egy házaspár lakásába éjszaka egy betörő mászik be. Mikor felfedezik, odaugrik a feleséghez és egy kést nyom a torkához, majd felkiált:
- Hogy hívnak? Szeretem tudni az áldozataim nevét!
- Elizabeth - mondja az asszony remegő hangon.
- Ó, az anyámat is Elizabethnek hívják! - mondja a rabló. - Nem tudok megölni valakit, aki rá emlékeztet!
Majd odaugrik a férjhez:
- Na, és téged hogy hívnak?
A férj remegő hangon szól:
- Az én nevem Philip, de a barátaim csak Elizabethnek szólítanak...

Egy nyugdíjas megkapja élete legelső golfszerelését.
- A labdát úgy kell ütni, hogy afelé a zászló felé menjen - mondja az edző.
A nyugdíjas nagyot üt a labdába. Az végigrepül a pálya felett, és a lyuk előtt két centivel ér földet.
- És most mit csináljak? - kérdi a nyugdíjas az elképedt edzőtől.
- Most bele kell találnia a lyukba.
Mire a nyugdíjas dünnyögve:
- Ezt előbb is mondhatta volna...



Uraim, hozhatok valamit? egy sört,
unicumot, vagy valami mást?





Egy részeg ember botorkál hazafelé az utcán. Megállítja az első járókelőt:
- Elnézést! Nem tudja véletlenül, merre lakik a Kovács Józsi?
- De hiszen maga az!
- Azt én is tudom, csak azt nem, hogy hol lakom

Egy utazási iroda előtt álldogál egy idős férfi és egy idős asszony, a kirakatot nézegetik.
Az iroda vezetője felnéz a papírjaiból, meglátja az idős párt. Megesik rajtuk a szíve, és beinvitálja őket az irodába.
- Feltételezem, hogy az önök kis nyugdíjából nemigen engedhetnek meg maguknak egy külföldi utat, ezért úgy gondoltam, hogy cégünk most egy rendkívüli akció keretében megajándékozza önöket egy tengerparti nyaralással, és nem fogadunk el semmilyen elutasítást.
Az öregek természetesen örömmel elfogadták az ajánlatot. A főnök az egyik alkalmazotthoz fordult, és azonnal foglaltatott nekik egy ötcsillagos hotelben szállást és repülőjegyet.
Egy hónap elteltével megjelenik az idős hölgy az utazási irodában. Kedvesen fogadják.
- Milyen volt az utazás?
- Köszönöm, minden nagyon tetszett. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy ki volt az az öregúr, akivel meg kellett osztanom a szobámat?

Egy vevő belép az órásüzletbe, és az eladó rögtön oda lép, és kínálja az áruját:
- Jöjjön kedves uram! Miben segíthetek? Van itt egy falióra, itt ez szép karóra, homokóra, ingaóra, melyiket adjam, mire lenne szüksége?
Vevő:
- Nekem egy pásztorórára, a pénztáros hölggyel.

- Édes nagyon hiányoztam, hogy most két hétig nem voltam itthon?
- Nem voltál itthon?

Ég a cigány putrija, a cigány meg kint óbégat, hogy:
- Jaj nekem odavan az atómata mosógépem, a mikrohullámú sütödém, a tévé a házi-mozival, a mosogatógép, há ki fogja eztet nekem megfizetni?!
Odalép hozzá a polgármester, és azt mondja:
- Ne akarj átverni cigány, be sincs vezetve az áram!
Mire a cigány:
- Jáááájj, a generátort majdnem el is felejtettem!

Felirat a kocsma ajtaján:
"Ki a dalt, nőt, bort szereti, rossz ember nem lehet."
Két nap múlva valaki a következőt írta alá:
"Innád az én boromat,
Élnéd nőmmel sorodat,
Az anyósom tanítana dalra,
Nem írnád e sorokat a falra!"

Frankfurtban ma délelőtt leégett egy ötemeletes lakóház.
Egy Közel-Keletről érkezett muzulmán család élt az első szinten, mind meghaltak.
Egy cigány család élt a másodikon, ők is elpusztultak.
Egy afrikai menekült fekete család a harmadikon, szintén odavesztek.
Egy pakisztáni család a negyedik szinten égett meg.
Egy német házaspár az ötödik szinten lakott, ők megmenekültek.
A muzulmán közösség vizsgálatot követelt, hogy állapítsak meg, miért csak a fehérek élték túl a katasztrófát?
A cigány szervezet is vizsgálatot szorgalmazott a fehérek ellen.
A feketék egyesülete (mert az már van nekik...) szintén kérte a vizsgálatot.
A pakisztáni menekülteket védelmezők is ordítottak nyilvános vizsgálatért.
Végül is megkérdezték a tűzoltófőnököt, mondjon véleményt, hogy lehet,
hogy a fehérek életben maradtak?
Hát kérem, ez úgy történt, hogy azok reggel elmentek dolgozni...

Gyerekek az iskolában a koncentrációs táborokról beszélgetnek. Kérdezi a tanár:
- Gyerekek, van-e valaki, akinek valamelyik rokona koncentrációs táborban halt meg?
Móricka jelentkezik:
- Igen nekem a nagyapám ott halt meg.
Az osztály egyből feláll, és 1 perces néma gyászt tartanak.
- És mond Móricka el tudnád mesélni hogyan halt meg a nagyapád?
- Persze. Részeg volt és leesett az őrtoronyból.







Gyorshajtót elkap a rendőr, előveszi a jegyzetfüzetet:
- Neve?
- Mastapha Toktolobot Dzleiseshade.
- No -, így a rendőr, míg elteszi a tollat -, aztán nehogy még egyszer gyorshajtáson kapjam!

Gyógyszertárban
- Kérem, kisasszony, nem dolgozik itt maguknál véletlenül férfi is?
- Nem.
- Nekem ugyanis olyan problémám van, amivel szívesebben fordulnék egy férfihoz.
- Már tíz éve, hogy a nővéremmel ketten megnyitottuk ezt a patikát. De nekem is bátran elmondhatja a problémáját, hátha találok rá én is megoldást.
A férfi feszengve, krákogva, szemlesütve kiböki:
- Hát tudja, kisasszony, nem múlik az erekcióm. Állandósult. Tudnak ajánlani valamit?
A patikusnő elképed, megkéri a vevőt, hogy várjon, azonnal konzultál az ügyben a nővérével. Pár perc után vissza is jön. A férfi megkérdi:
- Mit tudnak ajánlani, kisasszony?
- Harmadrész tulajdonjog az üzletben, bentlakás teljes ellátással, korlátlan mobiltelefon használat és céges autó...

Hazamegy a cigány és így szól az asszonyhoz.
- Hallod e te ásszony! Há lement a bútor ára!
- Aztán hol?
- Hát itt á torkomon.

Három mérnökhallgató beszélget arról, ki tervezhette az emberi testet.
- Szerintem gépészmérnök volt, nézzétek csak meg ezeket a csuklókat, illesztéseket.
- Szerintem villamosmérnök lehetett, milliónyi elektromos kapcsolatot tervezett bele.
- Biztosan építész volt - ellenkezik a harmadik - ki más tervezné a szennyvíz csatornát a szórakozó központ mellé?

3 nyugdíjas beszélget az öregkorról:
Az első:
- Kimentem a kertbe kapálni, de csak lihegtem, nem bírtam semmit csinálni. A szívem nem bírja, tudjátok, a szív, a szív már nem a régi.
A második:
- Kimentem én is a kertbe kapálni, de amikor lehajoltam, alig bírtam felegyenesedni. Tudjátok, az ízületek, az ízületek már nem a régiek.
A harmadik:
- Rápillantottam a hitvesemre és olyan erős férfiúi késztetést éreztem, hogy muszáj volt házastársi együttlétet kezdeményeznem. Intim közeledésemre azonban úgy válaszolt:
- Hülye vagy papa? Most fejeztük be 5 perce!
- Tudjátok, a memória, a memória már nem a régi!

- Hogy hívják a cigány légitársaságot?
- KOLOMP-AIR.

Hogy hívják?
- A mongol hőst?
- Ezasztán Bátor.
- Hülye japánt?
- Ikunuku.
- Kopasz japánt?
- Hayasima.
- Japán agglegényt?
- Maradoka Magamura.
- Japán szexboltost?
- Sikosito Szadiruci.
- Belga impotenst?
- Van de Logh.
- Görög kártyást?
- Namilesz Teosztasz.
- Görög szakácsot?
- Szarakoszt.
- Német perverzt?
- Speiz Bankurt.
- És a finn kidobóembert?
- Hallja menjeninnen tűnjöninnen







Hogy is van ez?
Ha egy férfi letehenezik egy nőt. az sértés...
Ha egy nő viszonozni akarja, és lebikázza a pasit, az dicséret...

És minden olyan férfinak, aki azt mondja "minek vegyek meg egy egész tehenet, ha csak tejet akarok inni?", üzenem, hogy változnak az idők.
Manapság a nők 80%-a ellenzi a házasságot. Miért? Mert ők is rájöttek. hogy nem érdemes megvenni az egész disznót, azért a kis kolbászért!
/Hölgyeim, elnézést kérek érte!/







- Jean! Hol a feleségem?
- Meghalt, uram!
- Hogyhogy? Egy órával ezelőtt beszéltem vele!
- Igen uram, de pár perce rászállt egy darázs és azt mondta, hogy üssem agyon!

- Jegyeket, bérleteket kérem!
- Én már elmúltam hetven éves.
- Tudja ezt valamivel igazolni?
- Persze. Ha fiatalabb lennék, fellökném magát és elszaladnék.

Joe-t megkérdezi barátja, hogyan sikerült lefogynia.
- Az orvosom ősi kínai diétát írt elő. Három hete nem eszem mást, csak tyúkhúslevest - válaszol Joe.
- Tyúkhúslevest? Cérnametélttel?
- A fenét! Pálcikával!

Juliska, a gyönyörű fiatal lány, kapál a TSZ földjén. Arra megy Jancsi és megszólítja:
- Te Julis! Olyan gyönyörű vagy! Úgy megfognám azokat a telt kebleidet.
- Mégis mit képzelsz, Jancsi!
- Te Julis, adok 5000 Forintot, ha megfoghatom!
- Hát, ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van.
Jancsi adja a pénzt, megtörténik a dolog.
Jancsi folytatja:
- Olyan kívánatos vagy! Megsimogatnám ott a lábad között, adok megint 5000 Forintot!
- Ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van, csak gyere menjünk oda a bokorba.
Jancsi adja a pénzt, megsimogatja, és folytatja tovább:
- Te Julis! Most már annyira kívánlak! Úgyis itt vagyunk a bokorban, adok 30000 Forintot, ha magamévá tehetlek.
- Jól van akkor, ha adod a pénzt.
Megtörténik a dolog. Jancsi megszólal:
- Na jól van, most már megyek.
Juliska megigazítja a szoknyáját és folytatja a kapálást. Nem sokkal később arra jön a TSZ-elnök:
- Juliska, láttad erre a Jancsit?
- Igen, láttam.
- Kiküldtem vele a fizetésedet, odaadta?

- Képzelje, mama, egész éjjel le se hunytam a szemem. - panaszolja a vő az anyósának. - Van százötvenezer forint adósságunk, és nem tudom, hogyan fizessük vissza.
- Hát miért nem szóltál nekem, fiam?
- Miért, mama talán adott volna százötvenezer forintot?
- Nem, de egy altatót, azt igen.

Két cigány beszélget:
- Láttad az újságot?
- Igen.
- És mi volt benne?
- Töpörtyű.

Két férfi beszélget, az egyik odaszól a másiknak:
- Nézze milyen csinos az a szőke nő ott! Mit gondol, meg lehet kapni?
- Nem tudom, ám ha sikerül, kérem közölje velem.
- Miért?
- Mert én vagyok a férje.

Két idegen srác egymás mellé kerül egy repülőn. Az egyiknek van egy jó könyve, azt olvasná, de a másik nem hagyja:
- Beszélgessünk, úgy jobban telik az idő!
- Miről akarsz beszélgetni?
- Mondjuk az atomenergiáról!
- Jó, de mielőtt erről beszélgetnénk, meg tudnál magyarázni nekem valamit? A kecske, a tehén és a ló ugyanazt a füvet eszik, és mégis más-más a trágyájuk: a kecskéé bogyó, a tehéné lepény, a lóé pedig száraz fű. Miért van ez így?
- Nem tudom.
- Hát akkor hogy a francba akarsz te az atomenergiáról beszélgetni, amikor még a szarhoz sem értesz?

Két nő beszélget.
- Láttad már a férjed arcát szeretkezés közben?
- Ne is kérdezd. Szörnyű volt mikor benézett az ablakon.

Két nyugdíjas beszélget:
- Te mit választanál: a szexet vagy a karácsonyt..?
- A karácsonyt.
- És miért? A szex már nem tetszik?
- Tetszeni tetszik. De karácsony sűrűbben van.

Két nyugdíjas találkozik tavasz táján egymással. Azt mondja az egyik:
- Szervusz komám ugye Te is alig várod már a nyarat? Akkor legalább az életszínvonalunk 50 %-al jobb lesz!
-Hogyhogy!?!?
- Úgy, hogy télen fáztunk is és éheztünk is, de nyáron csak éhezünk!!

Két szőke nő beszélget Szent István király szobra előtt:
- Milyen jó pasi! És oda is van írva, hogy 975-1038.
- Ja. Csak azt nem írták ki, hogy Pannon, Voda vagy Témobil.


Két szöszi beszélget:
- Mit csinálsz?
- Hajat mosok!
- De víz nélkül?
- Persze, mert az van ráírva a samponra, hogy "Száraz hajra


- Kik találták fel a triatlont?
- ???
- A cigányok. És miért?
- ???
- Mert lefutottak a tóhoz, úsztak egyet és biciklivel jöttek haza. .

Kinek a szemszögéből nézzük
A két asszony:
- Milyen volt a szex tegnap?
- Katasztrofális... A férjem megjött a munkából, a vacsorát megette 3 perc alatt, 4 percig szexeltünk, 2 perc múlva már aludt is. És Te?
- Fantasztikus. A férjem miután hazajött, egy csodálatos vacsorára vitt el, majd egy órán keresztül haza sétáltunk. Gyertyafény és egy óra előjáték után egy órán keresztül fantasztikus szexben volt részünk. És képzeld, a végén még egy órát beszélgettünk... Meseszerű!
A két férfi:
- Milyen volt a szex tegnap?
- Szuper! Amikor hazaértem, a vacsora már asztalon volt; ettem, szexeltem, majd rögtön elaludtam. És te?
- Katasztrofális... Hazamegyek és nincs áram, mert elfelejtettem a villanyszámlát befizetni. Ezért el kellett vinnem a feleségem vacsorázni. Az étel rossz volt és oly drága, hogy nem volt pénzem taxira. Gyalog kellett hazamennünk. Otthon persze nincs áram, megint meg kellett gyújtani azt az átkozott gyertyát. Oly mérges voltam, hogy egy órába tellett, míg felállt, majd még egybe, amíg elmentem, és így olyan dühös voltam, hogy még egy órán keresztül képtelen voltam elaludni....

Liberális anyukák sétálnak egymás mellett, tolják a gyerekkocsikat. Az egyik megkérdezi a másiktól:
- Mondd, neked mid van: fiad vagy lányod?
- Majd eldönti ő maga, ha felnő.

- Magával mi történt?
- Az úgy volt, hogy este lefekvéshez készülődtünk az asszonnyal. Állt a tükör előtt és panaszkodott: Jajj, tele vagyok ráncokkal, a cicim a hasamig csüng és a fenekem is megereszkedett! Mondj már valami biztatót! Én erre mondtam: De legalább a szemeddel nincs semmi gond.
Ezután már csak a mentőautóban tértem magamhoz...

Matek órán a logaritmusból írnak dolgozatot a diákok. Pistike, mivel nem tudja a megoldásokat, megkéri a padtársát Jancsikát, hogy nézhesse róla a megoldásokat.
Jancsika azt mondta, hogy jó, csak változtasson rajta valamit.
Szünetben megkérdezte Jancsika, hogy sikerült a dolgozat és hogy mit változtatott rajta.
Pistike megszólalt, hogy jól és meg is változtattam valamit.
Jancsika:
- Mit?
Pistike:
- Ahová te azt írtad, hogy log, én azt írtam, hogy fityeg.

Megbetegszik a férj. Feleségével elmegy az orvoshoz. Az orvos megvizsgálja, majd behívja a feleséget egy négyszemközti beszélgetésre.
- Asszonyom, a férjének megártott a stressz. Segítenie kell neki.
- Hogyan segíthetek?
- Először is a táplálkozás: minden reggel főzzön zsírmentes ételt, ebédre húst, vacsorára sok gyümölcsöt. Aztán a pihenés: ne veszekedjen vele, ne kritizálja. Lehetőleg sok meccset nézessen vele. Fontos a sok szex is, lehetőleg hetente többször csinálják. Ne szóljon neki erről a beszélgetésről, mert ez tovább rontaná a helyzetét. Ha ezt a következő pár hónapban betartja, a férje meggyógyul, ellenkező esetben sajnos meghal.
Visszamegy a feleség. Férje megkérdezi:
- Na, mit mondott a doki?
- Azt, hogy meg fogsz halni!

Megy a cigány gyerek vezetésoktatáson. Elsuhannak ezerrel egy stoptábla mellett. Az oktató kérdezi:
- Há Gazsi. Milyen tábla vót ez?
Erre a cigány:
- Há álumínium. Visszamenjünk érte?







- Meséld el, Marikám, mit éreztél a szénakazalban. amikor az enyém lettél végre?
- 3 dolgot Misikém, fokhagymaszagot, pálinkaillatot, és egy szúnyogcsípést a combjaim közt!

- Mi a hasonlóság a nyugdíj és a sír között?
- Egyikből sem lehet kijönni!

- Mi az abszolút lehetetlen?
- ???
- Hímvesszőből kosarat fonni.
- És mi az abszolút csoda?
- ???
- Ha sikerül.

- Mi az?
- Fekete pötty a Holdon?
- Cigány a Holdon.
- Kettő fekete pötty a Holdon?
- Kettő cigány a Holdon.
- Sok fekete pötty a Holdon?
- Megoldás

- Miért karikás az anyós szeme?
- ???
- Mert az ördög nem alszik.

- Miért nem szereti a roma a szovjet zászlót?
- Mert sok rajta a szerszám.

- Miért van a Parlamenten kupola?
- Mert még senki se látott lapos tetejű cirkuszt.


- Mi történik, ha keresztezzük a pulit egy zsiráffal?
- Szívinfarktust kap a juhász.


- Mit csinál a szőke nő ha egy süllyedő hajón van és a nyakáig ér a víz?
- Fejre áll hogy csak bokáig érjen.

- Melyik négy szóval lehet egy férfit igazán irritálni?
- Biztos, hogy benn van..?


http://s7.images.www.tvn.hu/2023/04/23/21/33/www.tvn.hu_44e84cc4c2b196f18eb39dd54 5b2dbb8.jpg


Móricka és az anyukája vacsoráznak. Móricka megszólal:
- Anyu...
- Kisfiam! Evés közben nem beszélünk, majd vacsora után elmondod!
- De anyu...
- Mit mondtam?
Vacsora után:
- Mit akartál mondani Móricka?
- Csak azt, hogy egy csótány volt a tányérodon, de már mindegy, úgyis megetted!


Móricka a villamoson ül, mikor felszáll egy öreg néni, de nem kap
ülőhelyet.
- Néni, fáj a lába?
- Igen.
- És a néni gyerekkorában átadta a helyét az idösebbeknek?
- Igen, kisfiam.
- Na látja,..ezért fáj.

Nagydarab kamionos betér a fogadóba. Látja, hogy egy vézna ürge ül a sarokban, előtte egy pohár sör. Odamegy, felkapja a poharat, és kiissza.
Az ürge sírva fakad. A kamionos megsajnálja:
- Miért sír? Csak vicceltem, kérek helyette másikat.
- Már hogyne sírnék, amikor ma semmi nem jön össze. Reggel nem csörgött az órám, ezért elaludtam, és elkéstem a munkahelyről. A főnököm észrevette, és kirúgott. Indulnék haza, de nem találtam az autóm, ellopták. Hazamentem taxival, hát a legjobb barátomat az ágyban találom a feleségemmel. Erre lejövök ide a csehóba, kérek egy sört, belerakok egy csomó lassan ölő mérget. Maga meg jön, és kiissza?

Nudista strandra téved tengerparti sétája közben három izraelita.
- Micsoda szemérmetlenség! Ez egy Szodoma! Azonnal be kell tiltani! - kiabálja magából kikelve az öreg Schwarcz.
Grün, akinek tetszik a dolog, suttogva megkérdezi Kohnt:
- Ennyire ortodox az öreg?
- Mit ortodox! Fürdőruha nagykereskedő!

Orvos a beteghez:
- Érdeklik önt a léha nők?
- Nem különösképpen! - von vállat a beteg.
- Hát az ital?
- Cseppet sem.
- És a dohányzással hogy áll?
- Nem dohányzom.
- A fenébe is! Magának semmi rossz szokása nincsen?
- De, van egy kis hibám.
- Micsoda?
- Sokat hazudok.

Öreg paraszt bácsi felmegy Budapestre, mert valami elintéznivalója van és javasolják neki, hogy ha már úgy is ott van, akkor menjen be az operába. Este el is megy, nézi a darabot.Éneklik,hogy:
- Add ide a kulcsot!
- Nem adom!
- Add ide a kulcsot!
- Nem adom!
Öreg parasztbácsi feláll és bekiabál,hogy:
- Az *sten b@ssza meg,adja már oda azt a k*rva kulcsot, aztán kezdődjön már az előadás!

Párbeszéd az SZTK-ban:
- Maga is a fülészetre vár?
- Mit mondott?
- Tessék?




-


Peti az iskolából piszkosan érkezett haza. Az apja megdorgálja:
- Úgy nézel ki, mint egy malac. Tudod-e mi az, hogy malac?
- Tudom édesapám, egy nagy disznónak a fia.

Piroska megy a nagymamájához. Találkozik a farkassal.
- Hova mész Piroska?
- Megyek a nagymamámhoz elmondani, hogy kétszer megerőszakolt a farkas.
- Kétszer?
- Miért? Nem érsz rá?

Pszichológiai vizsgálat
- Állva szokott vizelni?
- Igen, persze.
- Általában vagy minden esetben?
- Hát ha sz@rok, azért külön nem állok fel!

Régi barátnők találkoznak:
- Mondd, milyen férjjel áldott meg az ég?
- Rosszal! Olyan, mint maga az ördög!
- Ne mondd, tán szarva is van??
- Lesz!

Sétálnak a cigányok a járdán, arra megy a rendőr is, rájuk förmed:
- Hova-hova Gazsikáim?
- Hát moziba kezicsókolom, tábornokuram!
- Moziba. És mit játszanak?
- Hát a Milliomos cigányok című filmet.
- Mért nem nézitek, meg a Cigányok dolgoznak címűt?
- Ja kérem alássan tekintetes tábornokom, mi a fantasztikus filmeket nem szeressük

Sportos házaspár érkezik haza kocogás után. Az asszony beugrik a zuhany alá. Amint kilép a fülkéből, a férje rögtön beáll a forró vízsugár alá. Ebben a pillanatban csengetnek.
Az asszony felkap egy törülközőt, maga köré tekeri és kinyitja az ajtót. Robi, a szomszéd áll előtte. Illendően köszön, majd huncutul elmosolyodik:
- 200 ezer forintot adok neked, ha ledobod a törülközőt! - és meg is villantja a pénzköteget.
Az asszony csak egy pillanatig töpreng, aztán dönt, a törülköző a földön landol. A férfi elégedetten végigméri, átadja a pénzt, majd távozik.
A nő visszasiet a férjéhez.
- Ki volt az? -kérdi a férfi.
- Csak Robi, a szomszéd.
Erre a férj felkapja a fejét:
- És nem mondott semmit arról a kétszázezer forintról, amivel tartozik nekem?

Szemüvegcsere
- Doktor úr, azt hiszem új szemüvegre lenne szükségem!
- Az biztos, mert ez egy hentesüzlet!

Szent Péter sétál a Váci utcán. Köré gyűlnek az emberek, és csodálják. Péter odalép egy vakhoz, ráteszi a kezét a vak szemeire, mire az rögtön látni kezd. Odalép egy sükethez, ráteszi a kezét a süket füleire, az rögtön hallani kezd. Péter odalép a cigányhoz... mire az rémülten hátrál:
- Hozzám ne nyúlj, rokkantnyugdíjas vagyok!

Szerelmi matematika:
Okos férfi + okos nő = szerelem.
Okos férfi + buta nő = viszony.
Buta férfi + okos nő = házasság.
Buta férfi + buta nő = terhesség.

Szőke nő a lottózóban:
- Ez milyen játék?
- Elkell találni 5 számot.!
- És milyen mesziről?

Szőke nő: - Főúr, mennyibe kerül a sör?
Pincér: - A pohár 220, a korsó 330.
Szőke nő: - Aha, értem. És a sör?

15 éves házasság után egy pár a pszichológusnál.
Miután a pszichológus megkérdezte őket, hogy mi a gond, a nő egy hosszadalmas, szenvedélyes és szívtépő listát zokogott el a szakembernek az elmúlt 15 év összes létező problémájáról. Csak mondta, mondta: elhanyagolás, bensőségesség hiánya, üresség, magányérzet, szeretet hiány, s egy egész lista a soha ki nem elégített érzelmi igényeiről, melyeket ki kellett bírnia házasságának eddigi
szakaszában. A szakember miután végig hallgatta a listát, felállt, körbe járta az íróasztalát, majd egy hatalmas szenvedélyes csókkal magához ölelte az asszonyt.
A nő elhallgatott, s mint akit elkábítottak, szótlanul leült. A pszichológus a férjhez fordult és így szólt: - Látja, erre van szüksége a feleségének, hetente legalább háromszor!... Meg tudja tenni?
A férj gondolkodott egy kicsit, majd válaszolt:
- Nos, el tudom hozni önhöz hétfőnként és szerdánként, de péntekenként horgászok.

- Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor csaltál meg - így a férj lefekvéskor a bombázó feleségének.
- Hát jó - így a nő -, bevallom. Háromszor.
- Elmesélnéd, édesem?
- Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez? A bankigazgató felajánlotta, hogy...
- Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt tőled, drágám, hogy megmentetted a családi fészket. És aztán másodszor?
- Emlékszel, amikor beteg voltál, és nem volt elég pénzünk a műtétre? Nos, akkor a sebész felajánlotta, hogy...
- Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! És harmadszor?
- Hááát... Emlékszel, amikor polgármester akartál lenni?
- Igen.
- És akkor hiányzott még ezerkétszáz szavazatod...

Új matek tanárnő van Pistikéék osztályában, fiatal és szép. Éppen ír egy példát a táblára, mikor combig felcsúszik miniszoknyája, még magasabbra kell írni, felcsúszik a szoknyája a fenekéig, még magasabbra kell írni, már az egész segge kinn van. Vége a példának, megkérdezi Pistikét:
- Pistike, neked mennyi jött ki?
- Ennyi a kezemben - (mutatja két markát), - de még a padban is van!

Ül a roma árus a cucca mögött a piacon. Arra megy egy másik, hopp, felkapja az egyik árucikket, majd gyorsan elszalad vele. Mire az árus nagy búsan megszólal:
- Nnna, ez is beszerzési áron kelt el.

Világméretű felmérést indított az ENSZ. A felmérésben egy kérdés szerepelt:
"Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszer hiányt a világ többi részén?" A felmérés nagy kudarccal vegződött:
- Afrikában nem tudták, mit jelent az "élelmiszer".
- Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az "őszintén".
- Nyugat-Europában nem tudták, mit jelent a "hiány".
- Kínában nem tudták, mit jelent a "vélemény".
- Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a "megoldás".
- Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a "kérem".
- Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi része".

Zsernyák megy az erdőben, jön a jótündér:
- Csá, most kívánhatsz kettőt!
- Hmm, yo, kérek egy korsó sört, amiből soha nem fogy ki a sör.
A rendőr kezében hirtelen ott terem a korsó, tele sörrel. Issza vagy fél óráig, de nem fogy ki. Ekkor vidáman felnéz:
- Hö, ez király! Kérek még egyet!











 
 
0 komment , kategória:  Humor  
Táncolni az esőben
  2023-05-21 21:00:47, vasárnap
 
 







TÁNCOLNI AZ ESŐBEN

Link







Egy gyakori kérdés "Mi a szerelem?"...
Nos, a legszebb magyarázatot pár évvel ezelőtt hallottam egy asszisztens barátnőmtől. Ezeken az esős napokon visszaemlékeztem a történetre, és szeretném ma veletek megosztani.





"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr.
Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos.





Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.
Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó.





A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem.
Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére.





Azt válaszolta;
Feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi,
hogy reggelizzen a feleségével
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem.





Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, felizgatja magát az ő késése miatt, siettem,hogy kezeljem a sebét,..





De az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel a felesége.
Akkor csodálkozva megkérdeztem:
"És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?"





Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta:
"Az igaz, hogy Ő már nem tudja, én ki vagyok, - de én jól tudom, ki Ő".





Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam,
miközben néztem a távolodó öreget... siető léptekkel
Lenyeltem a könnyeimet, közben arra gondoltam:





"Ez a szerelem,...? hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem, - szeretet!
Nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.
Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, - ami van, - ami lesz, - és azt ami még nem történt meg.





Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, -
akiknek minden dologból a legjobb van,-





,,Hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van".





Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy
" Tudjunk táncolni az esőben "




]


 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
Humoros versek
  2023-05-19 21:15:38, péntek
 
 







HUMOROS VERSEK


Link








Andrássy Réka: UNOM


Unom a plafont és unom a falakat,
az anyut, az aput, és végül magamat.
Unom a tesómat, egész nap követ.
Unom hogy hozzánk senki se jöhet.
Unom az estéket és unom a reggelt,
unom, hogy nincs suli, apa mégis felkelt.
Unom a valót és unom az álmokat,
unom a betűket, unom a számokat.
Unom a kesztyűt és unom a maszkot,
unom az egész macerás vackot.
Unom a kupit és unom a rendet,
unom a zenét és unom a csendet.
Unom a tesómat, mindenhol ott van.
Folyton csak követ. Vagy ez már mondtam?
Unom az olvasást, unom az írást.
unom a nevetést és unom a sírást.
Unom az evést, unom az ivást,
unom a dicséretet, unom a szídást.
Unom a mindent és unom a semmit.
unom az annyit és unom az ennyit.
Unom ezt a vírust, vigye az enyészet,
unom a, unom a, unom az egészet!

Egy magyar kislány verse robbantotta fel a magyar internetet. Közel 1 millió megtekintés és 12 ezres megosztás... Önmagáért beszél! Elgondolkodtató sokunk számára!
Hogy érzi magát egy hétéves kisgyerek, aki a családjával együtt hetek, hónapok óta be van zárva a koronavírus-járvány miatt.
Nem csak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is próbára tette a négy fal közötti lét. Ezt az érzést fogalmazta meg remekül Andrássy Réka, aki a gyerekeknek külön átírta az Unom című versét.
Egy tehetséges kislány, Léna adja elő a mindannyiunk által átélt érzéseket nagy átéléssel.
"Léna hétéves iskolás. Mint bármelyik ilyen korú gyermek, imád rajzolni, kirakózni, társasjátékozni, babázni, biciklizni, játszótérre járni... de egyvalamit még ezeknél is jobban szeret:

Verset mondani.

Andrássy Réka: UNOM - Videó

Link








Bujáki Lívia: VOLT EGY KISLÁNY (VERSES MESE)


Volt egy kislány. Ez a kislány
nem szeretett mosdani.
Neki azt, hogy fürödjön meg,
többször kellett mondani,
és még azt is elengedte
füle mellett biztosan,
s állandóan hangoztatta,
hogy milyen jó piszkosan.

Hogyha felkelt és hajában
egy tollpihe ott ragadt,
nem fésülte ki belőle,
így egész nap ott maradt.
Hogyha egyszer sárba lépett,
és az a sár rátapadt,
meg se látta! Tovább játszott
akkor is a fák alatt.

Ebéd után nem mosta meg
ő a száját sohasem,
s reggelente soha nem volt
megmosva a foga sem.
Ezért aztán sose hívták
játszani a gyerekek.
Pedig szegény sírdogált és
könyörgött is eleget.

De a válasz mindig az volt:
- Menj azonnal mosdani!
Az a kislány sokkal szebb lesz!
Nem úgy, mint a mostani!
- Nem mosdok meg csakazértse!
- szól a kislány komolyan -
- nem leszek a kedvetekért
sem ilyen sem amolyan!

- Találok én barátokat! -
el is indult sebesen,
hogy azonnal, csakazértis
barátokat keressen.
Így ért el a tyúkudvarba.
- Adjon isten, jó napot!
- szólt a tyúkhoz és és tyúk is
ráköszönt egy jó nagyot.

- Mi járatban errefelé?
- Barátokat keresek.
Vannak páran, na de hozzám
nem valami kedvesek.
Azt mondják rám csúnya vagyok!
- Csúnya lennél? Nem hiszem!
Főleg az a toll hajadban
nyerte meg az én szívem.

Megörült a kislány erre.
Mert a tyúkra úgy talált,
hogy még mosdani se kellett,
s máris itt az új barát.
Ám de rájött, hogy a tyúk egy
rém unalmas társaság,
egész nap csak kapirgálni,
kotkodálni balgaság.

Ezért aztán továbbindult.
Alig ment egy darabot,
amikor egy pocsolyában
meglátott egy malacot.
- Szervusz, malac! - köszöntötte,
s megállt az ól véginél.
- Szervusz, kislány! Mi fújt erre?
Tán bizony a déli szél?

- Magam jöttem - szólt a kislány. -
Barátokat keresek.
A gyerekek azt mondják rám
csúnya vagyok! - kesereg.
- Már hogy lennél csúnya, mikor
kezed-lábad csupa sár?
Mért hagyod hogy ilyet mondjon
rád egy rakás buta lány?

- Úgy gondolod? Igazad van!
- és a kislány kacagott,
s azon nyomban barátjává
fogadta a malacot.
Ám de rájött, új barátja
rém unalmas társaság,
röfög, csámcsog, dagonyázik,
s néha eldől mint a zsák.

Elbúcsúzott, s még remélte
barátot lel majd talán,
s nemsokára szürke kandúr
jött ki egy ház ajtaján.
- Szervusz kandúr! - kiáltott rá.
- Szervusz kislány! Merre mész?
- Barátokat keresek, mert
így az élet szenvedés.

- Barátokat? Na de miért?
Hol vannak a gyerekek?
- Azt mondták rám, csúnya vagyok,
és egyik sem szeretett.
A kandúr csak csodálkozik,
két szeme is csuda nagy.
- Hiszen a szád csupa tejföl,
mért mondják, hogy csúnya vagy?

Így lettek ők jóbarátok,
és így ment el napra nap,
volt barátja, ám a kislány
nem lett ettől boldogabb.
Hiszen rájött, hogy a kandúr
rém unalmas társaság,
egész nap csak egerészik,
sütteti a nagy hasát.

Ezért aztán gondolt egyet,
fogta magát, hazament,
egyenest a fürdőkádba.
Jó sokat volt odabent.
Aztán ment a játszótérre.
Mit szólnak a gyerekek?
És félénken megkérdezte:
- Játszhatok már veletek?

Körbevették, nézegették.
- Milyen szép vagy! Gyere csak!
Mindannyian tudtuk, hogy majd
egyszer eljön ez a nap!
Volt egy kislány, az a kislány
úgy szeretett mosdani!
Neki azt hogy fürödjön meg,
nem is kellett mondani....







Egy napon, mikor Micimackónak száraz torka beszakadt,
Eszébe jutott, hogy inni kéne valami nagyon károsat.
Elment tehát Malackához, mert jobban csúszik párban,
De a részeg disznó a földön feküdt, arccal a hányásában.
Így hát elindult a kocsma felé, miközben sűrűn szomjazott.
Arra gondolt, milyen rég volt, mikor legutóbb berúgott.
Eltelt azóta két nap is, de könnyen lehet, hogy három,
S ez borzasztóbb volt számára, mint a legszörnyűbb rémálom.
Minél inkább berúgok, annál inkább szédülök.
Minél inkább szédülök, annál inkább berúgok.
Folyik a sör és habzik, Micimackó ázik,
Folyik a sör és habzik, nagyokat rókázik.







AZ ÉLET


Az élet csak egy film; olyan mint a Dallas,
S benne néha Te is kudarcokat vallasz.
A lányokat folyton lakásodra hordod,
hogy megmutasd nekik csodás fúrótornyod.
Próbafúrást végzel, nem egyet nem százat,
s persze aztán végül tátod majd a szádat,
amikor először olajkutad sztrájkol,
s neked csak ennyi tör elő majd a szádból:
kedvesem ma inkább aludj másik ágyban,
úgy érzem ezúttal olaj helyett gáz van!







HA...


Ha eltűnnek a pasik, az ágyjelenet után,
Hogy miért történik veled, te csak csodálkozol bután,
Főzni azt nem tudsz, és nem akarsz gyereket,
Egy liter tejért, mi meg nem tartunk tehenet,







FIZIKUS CSALÁDI KÖR


Este van, este van, erők nyugalomba.
Ferdén van sávozva az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, sebessége V0,
F erő hat rá, azután elnémul.
Nyomatéka lészen valamennyi rögnek,
M tömegű békák szanaszét görögnek.
Udvaron egy tehén szaggatottan látszik,
Dugattyú, szivattyú meleg tejben ázik.
Jön egy futó macska és hármasba kapcsol,
De oly hirtelen fékez, hogy majd' elpatkol.
Az ajtóban hasal egy kiszolgált kutya,
Lábát a harmadik képsíkon átnyújtja.
Benn a technikusné megszűri a tejet,
deformált fiának enged inni egyet.
Körül az apróság Heron-labda mellett,
Csúszó- és gördülő csapágyakat kerget.
Dudálás hallatszik, megjött már a gazda,
Ne kapjon defektet a hátsó gumija!
A gazdán kék overálruha fekszik,
Statikus terhelés nyomja szegény lelkit.
Homlokát megtörli porlepte ingével,
Egész nap szántott a jó német ekével.
Kétütemű pipáját zsebéből kihúzza,
Egy ütemben rágyújt, a másikban megszívja.
Térül-fordul ám a jó háziasszony,
Illő, hogy urának nyersanyagot hozzon.
Gépszalagon hozza az egyszerű ételt,
Jól kiszámították a kerékáttételt!
De vajon ki csenget? Nézz ki fiam, Sára!
A csengő zsinórját rezgőmozgás rázza.
Egy vándor van odakint, ki is dobná Sára,
Ám a vendég bejön, s jó estét kívánna.
De már menne is a szegény,
Csak nem hat rá az erő,
Működik a gazda, mint kétkarú emelő.
Kiveszi a vándort tulajdon székéből,
S gyorsulást ad a szoba közepéről.
A vándor először forgómozgást végez,
Aztán megjátszik egy TU-154-est.







FORGALOM


Forgalmas a budink,
Mert romlott a puding.
Karom erős, szívem bátor.
Szülőhelyem: inkubátor!
Megszületett, virágzott,
eltemették, kimászott.
Voltam, mert lettem,
untam hát mentem.
Úgy váglak téged homlokon,
hogy átrepülsz a dombokon.
Gondolnám ősz van, a hulló levelekről,
Pedig csak a postás esett le az emeletről.
Ütlek borulsz, rúglak feksző,
velem többet nem köteksző







KARAVÁN


Elöl megy a vezető,
kinek bajsza kurta.
Akinek a felesége
egy oltári nagy...
kutyát vezet a sivatagban.
Hátul megy a hajcsár,
kinek arca aszott...

Ici-pici karaván
Tekereg a Szaharán.
Itt is nyomok.....
Ott is nyomok.....
Mindenütt csak......
tevenyomok

Megszólal a hajcsár,
kinek arca aszott.
Meg is látszik rajta,
hogy egész éjjel.....
Járta a sivatagot.

Van, akinek feláll.
Van, akinek nem áll fel.
Van, akinek csak
hosszas simogatás
és húzogatás után áll fel...
A tevéje.







Kelt levelem élesztő nélkül,
hogy vagy drágám nálam nélkül?

Szerettem szemed,
mely kancsal és üveg,
szerettem szád, mely -
ha nem lenne füled -
körberöhögné az egész fejed.
Szerettem orrod két piciny lyukát,
melyen két kamion röhögve fut át.
S végül: szerettem lábad,
mely görbe és rühes,
nem értem, apád
hogy volt ilyen ügyes?

Ha méh lennék,
neked gyűjtenék mézet eleségül,
ha bolond lennék,
hozzád mennék feleségül!
Mivel nem vagyok se méh, se marha,
így hát kedvesem, menj a POKOLBA!!







LEGENDA A NŐ TEREMTÉSÉRŐL


Amit mondok, nem ma történt,
sok millió év előtt,
elmesélem, hogy az Isten
valamikor réges-régen
hogy teremtette a nőt.
E legenda őse hindu,
s oly igaz, hogy ki hallja,
nem lehet, hogy meg nem indul.

Szóval az Úr legelőször
férfiembert alkotott,
ezzel teltek hosszú évek,
nappalok és alkonyok,
ami szép volt, ami jó volt,
mindent ebbe fektete,
ő maga is megcsodálta,
mire készen lett vele:
domború mell, magas homlok,
sziklát görgető karok,
és a többi. Részletezni
nem is nagyon akarok,
szeme, füle, lépe, mája,
lába is, hogy lépne rája,
hogy így visszagondolok,
csupa, csupa jó dolog.

No, de közben hiba történt:
elfogyott a nyersanyag,
míg a férfi ily remek lett,
a szegény nő megfeneklett,
rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
véghetetlen bölcsessége
mindig jó dolgokra inti,
tudja, hogy ha segít magán,
az isten is megsegít.
Hogy ily nagy volt a probléma,
csak merészebb lett ő attól,
és nekiállt nőt csinálni
- ahogy azt ma mondanátok-
mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
bizony nem lesz könnyű dolgom
véges-végig elsorolnom.

Az ezüsthold kereksége,
pálma sudár merevsége,
őszi felhő mélabúja,
mélyhegedű néma húrja,
őzikéknek kecsessége,
majmok csacsi fecsegése,
május üde tavaszsága,
csörgőkígyó ravaszsága,
fák közt nyögő szél fuvalma,
bősz oroszlán rémuralma,
pávca tolla, pulyka mérge,
gyáva nyúlnak rettegése,
kis verébnek puha pelyhe,
illatozó rózsa kelyhe,
mérges fullánk kis darázsba',
felparázsló tűz varázsa,
csorgatott méz édes íze,
szomjúság a tiszta vízre,
nyári zápor, rét keserve
tél dühétől szétseperve,
bátor tigris vad haragja,
kis pacsirta trilla-hangja
és a többi, és a többi,
az is, ami ki lett hagyva.

Nem volt már a férfi árva,
mert az Úr az új teremtményt
neki adta illetőleg
rásózta az ő nyakára.

Nem telt bele alig pár nap,
hát az Úrhoz mén a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti.

Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
egyszer nyugös, másszor beteg,
minden semmiségért zokog,
és veszélyes és szeszélyes,
hogyha egy kis öleléshez
néhanapján hozzáfogok,
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
csak az a baj, hogy sose jókor.
Elpusztulok vele élve,
így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom nincs belőle hasznod,
nem erőszak a disznótor,
visszaveszem én az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
s hát megint csak jön a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
de hiányzik az a némber,
ettől vagyok én most bajba',
hiányzik a dalos ajka,
milyen kedves, mikor fecseg,
megható, ha néha beteg,
hogyha szenved, hogyha zokog,
s milyen hálás, milyen boldog,
hogyha egy kis öleléshez
néhanapján hozzáfogok.
Mámorító, mikor mohó
izzik,mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
sose rosszkor, mindig jókor,
nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
szükség van a feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom, látod már a hasznod,
visszaadom hát az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
s hát csak újra jön a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
de csak némber az a némber,
sok bosszúság, kevés öröm,
és a csóknál több a köröm,
köröm, karom, fecsej, szitok,
ha úgy látja jónak, kidob,
minden bajért engem okol,
vele élnem tüzes pokol,
így könyörgök, legyen vége,
vedd őt vissza, sose lássam,
nincs szükségem feleségre!

Ez már sok volt az Istennek,
nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
nekem is van egy kis eszem,
többé vissza sose veszem,
oktalanságodon okulj,
ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
ezt a mérget hordanod kell,
akárhogyan éget is,
vidd az asszonyt, mert különben
beszüntetlek téged is!

Sok millió éve ennek,
de semmi se változott,
ma is így vagyunk a nővel,
hol áldott, hol átkozott,
nyögünk, hogyha velünk van és
hogyha elhagy akkor is,
ezt csináljuk amíg élünk,
így jön el az aggkor is,
amíg ez a világ világ,
össze sosem békülünk,
tragédiánk egy mondatban:
sem velük, sem nélkülük!

Darvas Szilárd: Legenda a nő teremtéséről - Koltai Róbert - Videó

Link



































MODERN KISLÁNY VERSE
/Vári Józsefné: Egy mai lány verse alapján/


Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli,
a foglalkozásom: nem háztartásbeli.
Főzni én nem tudok, mosáshoz nem értek,
a házimunkához csöpp kedvet sem érzek.

Viszont egyet büszkén be merek vallani,
sok mindent nem tudok, de van ám valami:
Amihez én olyan pompásan értek,
mint kevés asszony ezen a vidéken.

Mert tudom azt bármiféle pózban,
közepes, gyors és lassú tempóban.
Tudom oldalt, fekve, bedőlve vagy háton,
mindig úgy csinálom, ahogy jónak látom.

Tudásom e téren több mint tökéletes,
s hogy hason is tudom, az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,
mivel tanítóm volt egy fiatal legény.

Fiatal volt mégis jól megtanított ő,
igaz, én sem voltam olyan tudatlan nő.
Bevallom nekem is borsódzott a hátam,
mikor a fiúval először próbáltam.

Eleinte azt hittem leszakad az ég is,
lihegtem, szuszogtam, de csináltam mégis.
Idővel rájöttem mi ennek a titka,
s feltárult előttem mindennek a nyitja.

Később már oly rutint szerezhettem,
hogy tudásommal pénzt is kereshettem.
Csináltam én reggel, jó korán felkelve,
ilyenkor van ám az embernek rá kedve.

És nagyon boldogan vidáman műveltem,
még estefelé is, míg el nem szédültem.
Lehullt rólam a ruha, mint fazékról a zománc,
a testem olyan volt, mint a fénylő topáz.

Akad, aki gumisapkát húz fejére,
viszont ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt el kéne hallgatnom,
én a nedvességet érezni akarom.

De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,
és nem is kell mindjárt a rosszra gondolni.
Nincsen abba semmi, amit elmeséltem,
ha hiszitek, ha nem: az úszásról beszéltem.







Szilágyi György: MASZEK BALLADA


Kedves Kendtek és Kegyedek!
Régi és új lakónegyedek lakói,
Sok Pestre költözött makói.
Többek és egyedek, s egyebek között,
lengén öltözött ifjú hölgyek,
kik vén tölgyek tövében búcsúztok az évtől.
Hévtől csillogó szemű lányok,
kik nagy talányok titkát kutatjátok,
s kutatás közben megmutatjátok az utat,
mely után sután kutat az,
kit a tudásszomj épp arra űz....
Szűzsültre váró agglegények,
vadregények kései hősei.
Nősök, ők már nem hősök.
Szeplősök, szeplőtlenek, nőtlenek,
bőszen őszülők és szülők.
Hámból kirúgni készülők,
orozva borozók, szeszt szopogtatók,
bőrös malacot ropogtatók,
korhelyek, kik bor helyett
rummal fűtitek fejetek
Pesten és Aligán,
s nejetek éppen most gurít
haza titeket taligán.

Ivók és evők, kedves vevők!
Nevem Vince.
Egy pince helyiségben kardigánt kötök,
hetenként négyet-ötöt.
Kimondottan príma darabok,
rendelnek tőlem a svédek, arabok
és ha netán ön is rendelne nálam,
most épp van ausztrál gyapjúszálam.
S ajánlhatok kedvező részletet,
S az árukészletet házhoz szállítom
s állítom, talál majd árumban örömet
s én is örömmel bővítem majd
önnel növekvő vevő körömet.

De, ha nem vesz!
Attól még nem lesz több a gondom,
mert magunk közt mondom,
a rendszer előtt le a kalappal.
Még sosem bírtam ily fix anyagi alappal.
De miért verjem dobra,
hogy sorsom jobbra fordult,
hisz, aki egykor koldult,
az is úgy ül ma a posztján,
mintha sosem élt volna
Sipőcz konyha kosztján.

Ismerek egy delnőt,
már rég felnőtt,
s ki most a presszóba hozza szóba,
hogy manapság nincs része jóba.
Kint több a bóna,
csicsereg az agg Csicsóné,
s teli szájjal nyugatot dicséri,
pedig a csóró hajdan a cséri
telepen csámborgott
fagyos teleken fázva,
s bokázva járta a foxot,
míg kiguberált pár kiló kokszot...

De terítsünk terítőt a múltra,
mint szabó a pultra szövetet,
még azt hinnék, hogy politizálok,
ha folytatom e szöveget.
Márpedig nekem higgadt a vérem.
Épp ezért nem politizálok kérem.
Kapjam meg a bérem,
minden egyébtől személyem
mélyen megkímélem.

A politika, rázós téma.
De aki néma, azt elkerüli a tréma.
Ha egy kis észt is befektet,
tuti, hogy nem kap defektet.
Amúgy is fáj a térdem.
Meg aztán kérdem,
minek az érdem?
Nekem nem kell érem.
Beérem kevéssel,
ivással, evéssel,
maximum taxi rum, s egy
kis lósport gyéren.
Politizálni ugyan kérem!
Totózom, lottózom,
időnként fotózom.
S nem ugrálok, mint a veréb,
egy maszeknak legyen elég esze,
hoci nesze, nem kell belég.

S végül, mi gyönyört nyújt a szemnek,
a női nemnek hódolok.
Mert esküszöm, hogy jobb dolog
nézni a blúzt a sok kis fruskán,
mint politizálni! Nem igaz apuskám?
Későn fekszem, korán kelek,
nem dicsekszem, de a felek
csőstől jönnek rám,
már cserepes a szám,
szaggat a vállam,
de én nem lógatok,
engem nem fizet az állam.
Nincs időm a boltból
egy, percre sem kimenni.
Ha majd beadom az ipart
egy szövetkezetbe, ott fogok pihenni.

Már bánom, hogy kiszaladt a számon,
ne vegyék komolyan,
ez csupán amolyan férc élc,
mit az ujjamból szoptam.
Hiszen amint mondtam,
politizálni sosem szoktam.
Nem mintha nem tudnám,
mi van a Glóbuszon, hisz én is
trolin járok, nem pedig lóbuszon.
De busz ide, busz oda,
kimondom nyersen,
az élet egy versenyuszoda.
Ám ha úszni kell, elmondom titkon,
hogy úszom inkább itthon,
hol jó ismerek minden medencét,
s Floridánál jobban kedvelem a Dagályt,
e délibábos magyar Velencét.

Én innen ki nem vándorlok!
Inkább mángorlok a patyolatnál,
az is jobb üzlet százszorta nyugatnál.
Bár! Van aki kikerült,
és sikerült vagyonra szert tennie,
s most van egymillió pennyje.
Például a dadám, Madám Melitta,
ki a csecsemőtej árát mindég elitta,
most Palm Beach-ben,
a Hotel Weach-ben, masszíroz,
és dollárt passzíroz a pasasokból,
főleg a hasasokból,
és már annyit kasszírozott,
hogy a masszázsból és másból,
egy házat összemasszírozott.
Nekem nyugattól nem kell más,
csak zene Xavir Cugat-tól,
Nálam keletje van a nyugati jazznek,
de mivel kardigánt csak keleten vesznek,
maradok Pesten tisztelettel,
Pomázon egy kis telekkel,
s nem komázom miszterekkel.

Persze, ha van esemény, lesem én,
de csak, mint csöndes idegen.
Bár a nemzetközi helyzet,
egy cseppet sem hagy hidegen.
Mondhatom az ok, a sok atom kísérlet,
mitől ez a kis élet, ürömmel vegyül.
S gyakran nagy hegy ül a mellemen,
és kezdek hebegni, mert, már
lebegni látom a saját szellemem.
S bár a politikához nem értek,
s, ha véleményt kértek,
a válasz mindig nemleges.
Nem vagyok teljesen semleges.

Csak ingadozom, mint a bója,
s a fejemet vakarom,
de hogy akarom a békét,
annak végképp,
OTP betétem a megmondhatója.







Varró Dániel: SZÁJBER-ÖZVEGY


Hazajössz, és ledobod magad a computer elé,
Se csók, se puszi, se ölelés, csak egy odavetett helló.
Azután késő estig csak a billentyűzet zörög,
Hallom, ahogyan zárnak az áramkörök.

Bezárkózol valami cédé-rommal,
Én meg kettesben maradok a vibrátorommal,
Már éjfél van, és te csak azt a szart vered,
Hogy száradna le lassan a hardvered.

Egy hangyányit sem törődtem a józan ésszel,
Pedig többre mehettem volna egy jó zenésszel,
És most a lakásomba költözött egy PC-görény,
Aki havonta egyszer szexel, ilyen szar az arány.

Az ember sose tudhatja, hogy melyiktől van baja:
A tejszínes tea, vagy a kínai kaja?
A dobozos sörök, a csipszek, a neten rendelt pizzák?
Kezek, amik egy virtuális műnő mellét tapizzák.

Már éjjel kettő, de te csak ezt a fost vered,
Hogy aszna össze minden egyes softvered!
Látom, valami az agyadra ment, ez már tuti biztos,
Egy pasi, aki reggel büdös, estére meg piszkos.

Ez rosszabb, mint egy halálos karambol.
Kitépem a dugódat a falamból.
Hapsikám, a cuccaidat holnap estig vidd el,
Töröltelek végleg egy shift delete-tel.











 
 
0 komment , kategória:  Szép versek és idézetek  
Gyimóthy Gábor versei
  2023-05-17 19:45:48, szerda
 
 




GYIMÓTHY GÁBOR VERSEI


Gyimóthy Gábor Svájcban élő költő, műfordító, természettudós, feltaláló, ipari formatervező 1956-ban disszidált Ausztriába, majd onnan települt Svájcba. A kiváló humorú irodalmár a magyar mellett nyolc nyelven beszél, de örök szerelme a magyar nyelv. Ezt szemlélteti a NYELVLECKE c. verse is, amikor a megy szó jelentését annak 75 rokon értelmű megfelelőjével írja le. Kevésbé ismert érdekesség, Gyimóthy Gábor KURTA VERSEK GYŰJTEMÉNYE c. kötetében néhány rövid versét gyűjtötte össze, melyek mind gyöngyszemek, és aranyigazságok.


Talán már többen találkoztak Gyimóthy Gábor nevével, írásaival, verseivel.

Röviden így mutatkozik be:

1936 óta létezem. Falun nőttem föl 15-éves koromig.
Voltam kőfaragó inas, aztán lettem műszerész iparitanuló.
Az innsbrucki magyar gimnáziumban érettségiztem.
Aztán voltam a zürichi ETH-n (megfelel a magyar Műegyetemnek), ahol gépészetet tanultam.
Aztán jártam az ulmi híres (és hírhedt) HfG-re (Hochschule für Gestaltung), ahol ipari formatervezést tanultam.
Foglalkoztam egy darabig textilminta tervezéssel is, majd elkezdtem nyelveket tanulni.
Akkor már a német nem okozott gondot.
Az angolt erőltettem először, aztán a franciát, az olaszt, a japánt. Már Magyarországon (1956 előtt) tanultam egy kicsit latint, oroszt, spanyolt.
Mégis: idegennyelv-tudásom - mondjuk a németen és az angolon kívül - szóra sem érdemes! Viszont a nyelv-tanfolyamaimon rádöbbentem a magyar nyelv hihetetlen előnyeire és értékeire.
Nem túlzás, ha azt mondom, hogy beleszerettem a saját anyanyelvembe.

"Amikor verset írok, gyakran szándékomban sincs verset írni, csupán játszadozom a szavakkal, és a végén összeáll a vers. Lehet, hogy régimódi elképzeléseim vannak afelől, milyen is legyen egy vers, de én valahogy mindig úgy gondolkoztam, hogy rímelnie kell, üteme legyen, sőt még az sem árt, ha mondanivalója is van."
(Gyimóthy Gábor)



Link



Link








AMI A NYELVLECKÉBŐL KIMARADT
(további, a helyváltoztatással kapcsolatos igék)


Ha az ember külföldön van
és ott nyelvet tanul,
előfordul, verseket ír
meggondolatlanul.

Így történt ez énvelem is,
majd huszonnégy éve,
hogy magyarul írtam verset,
olaszt félretéve.

S ez a vers, mely felsorolás
-- ilyen csodát ki látott? -,
ímél által, újságokban
bejárta a világot!

Erre akkor nem gondoltam,
s bár itt nincsen teljesség,
hogy a versből sok kimaradt,
bizony nem csak sejlett rég.

És bár nem tanácsos lovat
agyonlovagolni,
tán nem okoz nagy bajt majd a
tovább sorolt holmi.

A régi vers alakzatát
átveszem hát "metódul",
és remélem, a sok ige
a szövegbe betódul:

Sokat kutyagolt a vadász
s nyúlra vágyik húsul,
kutyáját, bár uszítaná,
az nem uszul, búsul.

Így aztán, ha embere sincs,
nincs akivel hajtat,
lábát szedi s a nyúl után
sajátmaga kajtat..

A rossz kutya elbarangol,
kalandozik, csámborog.
Hívásra sem jön, csak bolyong,
erdőn, mezőn kujtorog.

Eközben a rókák gyorsan
kotorékba kúsznak,
s a magasban a vadlibák
Délnyugatra húznak.

A vezérlúd annak örül,
hogyha jár, nem kacsázik,
s hogy a nyulat űző vadász
most nem őrá vadászik.

A csikós a pusztán nyargal;
vad az úton átvált;
sereghajtó őz is fürgén
szedegeti lábát.

Jó katona puska-závárt
nem holnap, de ma zsíroz,
s ha menetel - noha fáradt -,
énekelve masíroz.

A rendőr az épületbe
fegyvert rántva behatol;
a bankrabló megpattan bár,
a géppisztoly zakatol.

A tolvaj meg odébbáll,
elillan vagy megugrik,
ám így viselkedni - tudjuk -
hasznos bár, de nem illik.

Hülyére vert csapatunkat
megtarthatjuk mi "csődül".
Nézősereg a pályára
üvöltözve becsődül..

Ott azután rohangászik,
futkározik, szaladgál,
pedig azt hitték, majd megáll
a körbevont szalagnál ...

Cserebogarat a fáról
csak hajnalban ráztál,
mert akkor a bogár merev
s a földön sem mászkál.

A lábad a sekély folyón,
hogyha kell, hát átgázol,
ám ha nagyon hideg a víz,
a csontodig átfázol.

A vén diák, ha "megérett",
nem bukdácsol, ballag.
Galoppozó lovak alatt
pergőn porzik parlag.

A mocsárba csúszott kanca
kilábol, kikecmereg,
ám ha nem sikerül neki,
kihúzzák az emberek.

A szarvas eliramodik,
a kivert eb eliszkol,
a medve meg cammog s bizony
tiszta állat, de piszkol.

A székely, ha kirándul, tán
hegyoldalon cöklet*
és kerül, ha útjában áll
szürke szikla-szöglet.

Ugyanő, ha olyat tett, mit
jó ha meg nem keserül,
fogja condragúnyáját s a
korcsmaajtón kisirül*.

A legény a söntésajtón
meg bependeredik,
noha elhatározta, hogy
már nem iszik - pedig...

Aztán kitántorog onnan,
szédeleg és támolyog.
Ingadozva tévelyeg, vagy
ha úgy tetszik, imbolyog.

A kerengő dervis kereng,
hiszen nevében a szó.
A gyerek elcsalinkázik
s szentül hiszi, hogy az jó.

Kecskegida öklelgetve,
ugrándozva szökdécsel,
szinte összetéveszthetnénk
egy óriás-szöcskével.

Egy rokkant az úton jövet
hazafelé sántikál,
átdöcög egy pallóhídon
és időnként meg-megáll.

A puli a labda után
vakkantgatva szökdel,
ha te kapod el a labdát,
arra vár, hogy lökd el.

A ház népe sürög-forog,
esküvőre készül,
térül-fordul, lót-fut, siet. -
A menyasszony szépül.

A vőlegény csetlik-botlik,
sertepertél, jöszmékel,
vendég lányokkal szemezget,
barnákkal s a szöszkékkel.

Csodanőt néz ki magának,
nem is látott még ilyet !
És a lány elindul felé,
ám mellette elsiet ...

Eközben a gyereksereg
sürgölődik, téblábol,
szétszedné a házat is tán,
ha nem lenne téglából ...

A nagyapó is lecsoszog,
a ház körül járkál;
megjöttek az örömszülők;
mért, te kire vártál?

Lakli fiú caplat elő:
a menyasszony öccse.
Húgocskája hetykén lépdel,
ne felejtsék őt se!

Karcsú cica az udvaron
sétál, csöndben mendegél,
szomszéd macska fújva hátrál,
ő itt bizony meg nem él!

*

Itt sincs vége az igéknek,
se nálam, se nálad.
Serénykedhet a magyarban
"igevonó" állat ...

Mindkét vers csak fölsorolás
-- örülök, hogy értem!
Anyanyelvünk itt a csodás,
nem enyém az érdem!

Gyimóthy Gábor Zollikerberg, 2008. IX. 7.







AMIT A KÖZMONDÁS ELHALLGAT

Ami késik, az nem múlik?
Ne bízd el magad!
Sok minden - ami nem múlik -
végleg elmarad...

Hägglingen, 2000 IX. 28.







ÁJULÁS
(86 évesen)

Eszméletemet vesztettem
kinn az utcán, négy hete.
Igaz, aztán megtaláltam,
tán öt perc sem tellett bele.

Szerencsém volt, mert e korban
a szív már csak ténfereg,
és elvesztett eszméletét
nem mindenki leli meg...

Zollikerberg, 2022 VII. 26.







ÁLMOMBAN


Álmomban tudok zongorázni.
És néha súlytalan vagyok.
Álmomban új színeket látok.
Álmomban repülni tudok.

Álmomban mindig teli nyár van,
Álmomban nincsenek telek.
Álmomban odaülök melléd.
Álmomban megérintelek...

Aix-en-Provence, 1981 X.20







ÁPRILIS KEZDETÉN


A városban sántikáltam
- fájt a lábam itt és ott -
szembejött a tavaszi szél
- s képzeld - megsimogatott!

Zürich, 1981 IV. 4.







BÁR ÍGY LENNE!


Ikszip Szilon írt egy regényt.
Nem tartották rossznak.
Ám a könyvből itt-ott szavak,
sorok hiányoztak.

E részeket az olvasók
hiába keresték,
eltűntek! - Mert van ám, amit
nem tűr nyomdafesték...

Zollikerberg, 2008 IX. 25







BÖLCSELET


A Filozó fia
s a Filozó lánya,
a Filozó uno-
és dédunokája,
rájöttek, hogy az
idő rohan,

és semmi sincs egészen
úgy, ahogy van...

Kilchberg, 1996 X. 5Bölcselet







CÍMTELEN (IV.)


Mondhatom, hogy a haláltól
- bár közeleg - nem félek.
Csak attól, hogy utána már
egyáltalán nem élek...

Zollikerberg, 2017 IX. 21.







CSALÓKA FÉNY


Az égbolt ma olyan kék volt,
azt hittem, hogy nem igaz.
(És nehéz volt hinni: egyszer
nélkülem jön a tavasz...)

Hägglingen, 2005 III. 16.







Csillapodott lendület
Hagyom futni az időt.
Nem futok utána.
Ha észrevesz, megvár.

Ha nem, az se dráma.
Ez a korom aranya:
tudok lassan főzni.
És senki sem kényszerít
időt megelőzni.

Zollikerberg, 2005 III. 14.







ELŐFORDUL


Verset írnék, mert egy téma
bennem régen lappang.
De nincs rímem s így előttem
üres, fehér lap pang...

Zollikerberg, 2019 V. 13







EMLÉKEZÉS


Oly szép voltál, oly csábító
S tüzes akár a nyár.
Tudod, ama csodás napon,
Mely emlék csak ma már.

Ha rá ma visszagondolok,
Megrezdül egy ideg ...
Az erdőt megmutathatom, --
A hely ma oly hideg ...

A napsütötte fák alatt
Izzott a lég akár ...
S ügyetlen voltam ott noha,
Feledni volna kár.

Ma persze több a változat,
Mint aznap, akkor ott,
Ámde hol van az ma már ..?
Az idő elfutott ...

Fordítás: Gyimóthy Gábor
Cannes-Zürich, 1985 X.17. - XI.3.







EGYENLŐTLEN VÉNÜLÉS


Megöregedett az arcom,
megöregedett a szemem,
megöregedett a bőröm,
megöregedett a kezem.
Az izmaim lagymatagok,
és centikkel kisebb vagyok.

Már csak a terveim nagyok,
s a vágyaim fiatalok...

Zollikerberg, 2004 XII. 18







ESŐS MAGÁNY


Sírnak az egek.
Nézegetek...

Nedvessé válnak a
tetőcserepek.

Sirályok szállnak;
halk seregek.

Ha téged nem tudlak,
mást szeretek...

Zürich, 1982 XI. 14.







1924 TÁJÁN ÍGY TÖRTÉNHETETT


Sztalin elvtársban elterjedt
egy kis buja érzés,
és nyomon követte azt a
nagy, sékszpíri kérdés:

Lenin vagy nem Lenin?

Kevés tanakodás után
utasítást adott:
Építsenek egy gyönyörű,
nagy mauzóleumot...

Hägglingen, 2001 I. 10







EZ ILYEN EGYSZERŰ?


Hosszú élet titka?
Csekélység csupán:
Vidáman éldegélj,
s ne halj meg korán!

Hägglingen, 2012 IX. 10.







ÉLETELV


Az orromban nincs karika,
a bőrömön nincs tetova,
az ujjamon nincsen gyűrű,
és a fülemen nincs szegecs.
Ez csupa önmegcsonkítás,
melyhez a testünk túl nemes!

Zollikerberg, 2021 IX. 5







ÉRDEMES HÍRESSÉ VÁLNI?


Híres lettél? Szobor leszel...
Megsúgom neked a titkot:
Nem tudod majd lepucolni
fejedről a galambpiszkot!

Budapest, 2010 VIII. 8







GYAKORI NYAVALYÁK


Eret, ideget fenyeget
az elmeszesedés.
Ám azt megelőzheti az
elme-szeszesedés...

Hägglingen, 2002 IX. 12.







GYILKOLNÁM A GYILKOS IDŐT
(Egy képsorozat függelékeként)


Színészek néznek rám képről:
Fiatalon. - Öregen.
Nagyon hamar szomorúan
lesz belőle elegem.

Mivé rokkantott az idő
sok, egykor gyönyörű nőt!
Szeretném torkon ragadni
és megölni az időt!!

Zollikerberg, 2016 VIII. 1







HA BIZTOS VAGY BENNE, SE TEDD!


Aki világvéget hirdet,
bizony szánalmasan gügye,
mert a bevált jóslat után,
nem mondhatja, hogy: Na ugye?!

Hogyha pedig nem jön be a
koromsötét prófécia,
ő lesz a földkerekségnek
a leglesajnáltabb fia ...

Zollikerberg, 2010 XI. 21.







Johan Christian Günther: DAS FELD DER LÜSTE - KÉJEK ÉJE


Tárd föl nekem gyönyörmeződ,
Ölednek kéjterhes honát,
Nyisd ágyékod szép bársonyát,
Irigyre Holdat késztetőt !
Az éj nekünk jó alkalom,
S a tündöklő csillag-halom
Példát mutatva bújtogat.
Nyútsd hát szerelmed zálogát,
S a kéj borát én nyújtom át,
Mely kelyhedbe' szent áldozat.

Fordítás: Gyimóthy Gábor,
Kilchberg, 1996. II. 29.







V. Hugo: VIEILLE CHANSON DU JEUNE TEMPS - FELNŐTT DAL FIATAL IDŐKRŐL


Rózsa lépkedett velem
Ott az erdei úton.
Csevegtünk közömbösen;
Miről is? - Már nem tudom.

Hideg voltam és rideg;
És a séta untatott.
Magyaráztam fát, füvet.
Szeme szólt: “Csak ezt tudod?"

Fű kínálta harmatát,
A cserjék az árnyukat.
Hallgatám rigók dalát;
Rózsa: csalogányokat.

Tizenhét évem se volt.
Ő húsz; szeme ragyogó.
Neki csalogány dalolt,
Engem kifütyült rigó.

Rózsa, sudár, mint a nád,
Szederért ágaskodott
Karja fehérsége, - hát -
Akkor rám mégsem hatott.

Patak folyt ott, tiszta, mély,
Mohák bársonya fölött;
A szerelmes szenvedély
Ott aludt a fák között.

Cipőt vetett Rózsa, hogy
Lábacskáját fesztelen
Vízbe mártsa, - s én sehogy
Nem láttam, mily meztelen.

Sétánk aztán csendbe` folyt;
Nem tudtam mit mondani.
Néha láttam rajt` mosolyt;
Hallottam sóhajtani.

Szépségét nem láttam én.
És ő szólt: “Fonák dolog;
Feledjük!" - De én szegény
Folyton csak rá gondolok.

Fordítás: Gyimóthy Gábor,
Zürich, 1983 X. 24







IDE A NYELVRÉGÍTÖKKEL!


Ősi nyelvet örököltünk,
mely nem csak szép, hanem jó.
Ezt ma megerőszakolni,
bizony mondom, nem való!

Tizenkilencedik század
közepétől legalább,
virulni kezdett a nyelvünk,
mint egy liliom nyaláb.

Czuczor Gergely, Fogarasi
azt már régen belátta,
egységes a szókincsünk és
nem franciasaláta.

Hivatalos lett a magyar,
tagadhatatlan e tény,
addig közel ezer évig
árnyékban bujkált szegény.

Ámde nem volt versenyképes,
sok szó hiányzott nagyon.
Ott tolongott a rengeteg
nevezetlen fogalom.

Jöttek hát a nyelvújítók.
(- Ezt tetted volna te is -
és ha őket ma becsmérled,
még a szemszög is hamis!)

A huszadik században már
szépen beszélt a magyar.
Ám a század vége előtt
túl éles volt a kanyar!

Ezt nem vette be a nyelvünk,
s azóta csak elvadul...
Aki tud még emlékezni,
fájón ma ezen búsul.

Oda kéne visszatérni,
azok voltak szép idők...
Nyelvújítókra nincs szükség,
ami kell: nyelvrégítők!

Minden, minden megváltozik,
csak a változás örök.
Mondják nálam dörzsöltebb, de
főleg trehányabb körök.

Mi változtatjuk a nyelvet,
magától nem változik,
és aki nem figyel oda,
megváltozottra szokik!

​*

Koncert helyett hangverseny volt,
fotó helyett fénykép.
idegenszók áradata
idegem nem tépték!

Lárva helyett álcát mondtunk,
alga helyett moszatot.
Nem vettünk át más nyelvekből
fölösleges kacatot.

Szélsőséges, rendkívüli
volt, ami ma extrém,
a tanfolyam ma csak kurzus.
Mi ez, ha nem agyrém!

Földrész volt a kontinens és
ki tudja azt vajon még,
hogy a híres kompromisszum
egyszerűen egyezség?

Autentikus, hiteles volt,
a horizont: láthatár.
És ki vette át a sztrókot?!
Üldözte tán száz tatár?

A gyógymód ma terápia!
A viszály ma konfliktus.
Vetélytárs volt a rivális,
sértés volt - s nem inzultus ...

Orvos ma nem megállapít,
hanem diagnosztizál.
A kétkedő szkeptikus ma,
tétovázó: hezitál.

Már a nemzedék sem ízlik,
csak a generáció!
És a minősítő verseny
ma kvalifikáció ...

A döntős ma finalista,
s a döntő a finálé ...
Számlát ezért olaszoknak
a miniszter kínál-é?

Ifjúsági, junior lett,
új játékos debütál,
és a bőrápoló szerben
a formula hidratál ...

Fizikailag jön rendbe
a sportoló mára már.
Hogy testileg jobb szó lenne,
eltitkoljuk ugyebár ...

Fizikailag? Kis csacsi!
- Csak azt tudnám, hogy hol élsz?
,,Fizikálisnak" - mondják ma,
ezt hallod, merre csak mész ...!

Ibolyántúli sugárzás?
Ma úgy mondják: úvé...
Országot ma nyelvőrzőkért
senki sem tesz tűvé!

Tömegvonzás ma már nincs, csak
gravitáció!
S a tüntetést fölfalta a
demonstráció ...

Sztráda lett az autópálya,
s ilyet ki hihet?
Tünetet mondtunk vidáman,
szimptóma helyett!

Opció helyett, ha igaz
nem is olyan rég,
bátran mertük azt mondani,
hogy lehetőség ...

Zűrzavaros? Paraszti szó!
Jöjjön a kaotikus!
És az ősi túl rövid. S így
,,menőbb", hogy archaikus ...

Régen, aki rögtönzött, ma
csak improvizál,
s aki régen elmélkedett:
teoretizál!

Hagyományos? Micsoda szó!
Említeni kár is,
hisz jóval elkelőbb a
tradicionális!

Magánosítás? Mily rémes!
Kiszáradna Sió?
Ha nem mondod azonnal, hogy
privatizáció?

Régi bombára találtak.
A lélegzetem is eláll:
a rendőrség nem kiürít,
embereket evakuál!!

Ugyanakkor a környéket
elővigyázatosan
lezárták, de - Uram fia!
mindjárt hermetikusan!

Levegő most se ki, se be,
s most már az is halottá vált,
kit a rendőrség előtte
hullává nem evakuált ...

Régen, egykor volt az anno,
vagy más szóval hajdanán.
Melyik szó szebb? Nyelvész gárda
kapjon ezen hajba tán ...

Visszapillantás - de szép szó!
Ám a kor szelleme megró,
ha a múltakon merengek
és nem úgy mondom, hogy retro ...

És a szervátültetés ma
csupán transzplantáció
(mely muskátli esetében
ugyanaz a büszke szó ... )

Új divatszók sereglenek:
regnál, ráta, dominál ...
S aki régen beszélgetett,
ma már csak kommunikál!

S a virágpor - kérdem én, hogy
mit vétett a magyarnak -,
mit a bárgyú pollen szóval
kiirtani akarnak?

A szerves ma organikus,
ünnepély ma fesztivál ...
Összpontosít? Régen kihalt.
Ma mindenki koncentrál!

Ám a rosszra még rosszabb jön,
s a koncentrál messze száll:
újmagyarban a ,,legkúlabb"
szorgalmasan fókuszál!

Emblematikust mondanak;
a jelképes mért nem jó?
Sírjában forog szerintem,
mindegyik nyelvújító ...

Ki inspirál, ihlet, sugall,
avagy akár ösztönöz.
Ki az aki magyar szókat
elűz és bebörtönöz?!

Identitás? Azonosság!
Mért jobb itt az idegen?
Petíció? Folyamodvány!
Kit hagy mindez hidegen?

Kemikáliának mondják,
ami régen vegyszer volt!
Poloska pusztul e szótól
és a csótány szörnyetholt ...

Akartok még botránkozni?
A helyzet nem elég ,,tré"?
Mit keres a magyar nyelvben
egy ilyen szó, mint a spré?

És aztán még sorolhatnám -
tudjuk - sajnos ezerig.
Időtlen időkig nyúlna
míg e tengert kimerik.

Ám de nem is meri senki
és a régi, szép idők
emlékek maradnak, hogyha
Nem jönnek nyelvrégítők.







JÓ TANÁCS


Ne babusgassad agyon a múltat
- az emléke bármit is jelent -,
mert árnyéka túl hosszúra nyúlhat,
s élvezni nem tudod a jelent.

Zollikerberg, 2020 III. 17.







JÖN AZ ŐSZ


Eltettem a rövidujjú ingeket.
Kívül már az aranyló ősz integet.
Vajon lesz-e jövőre még egy nyaram,
hogy ily lenge ingekben lássam magam?
Hogy jő az ősz, természetes - nem bánom -
csak a nyárnak elmúlását sajnálom...

Zollikerberg, 2020 X. 10.







KÁRPÓTLÁS?


A festőt - noha éhenhalt -
(vászna sem volt, nemhogy festék!),
amint elhunyt, egy hétre rá,
vagy kettőre, fölfedezték.

Képeiből egyet-egyet,
ma csak miliomos vehet.
Őróla meg elneveztek
itt egy utcát, ott egy teret...

Hägglingen, 2009 III. 12







KEDVENCEIM


Sándor, József, Benedek,
hogyha ők nem, hát ki más
intézi, hogy jöjjön a
hidegösszeroppanás?

Budapest, 2010 X. 21.







KÉRDŐSÓHAJ A XXI. SZÁZAD ELEJÉN


Hogy akartok ti Kínával
bármiben is versenyezni,
ha nálunk az iskolában
nem szabad pofont lekenni?!

Zollikerberg, 2010 XII. 8.







KIKELEP


Itt a tavasz! Itt a szele!
Serdül fű és fa levele.

Csacska fecske röpte villan;
tarka lepke, hopp! - Elillan.

Fönn az égen lökös cirkál,
fehér csíkkal hurkot firkál.

Vidám vagyok - s örök kamasz -
tetszik nekem ez a tavasz!

Zürich, 1960 (április?)







KOZMIKUS TÉNY


Naplemente, napfölkelte,
holdlemente, holdfölkelte...
A Földünkön könnyen látszik
mindkettőnél, hogy fölkelt-e?

Forgásainkat az idő
olyan irányba terelte,
hogy a Holdon napkelte van,
de soha sincs földfölkelte.

Zollikerberg, 2019 I. 10.







A LEGJOBB KORBAN LEVŐ NŐK SÓHAJA


Ez a fiú átnéz rajtam.
Tekintete rémít!
Én őbenne férfit látok,
ő énbennem nénit...

Zollikerberg, 2002 IV. 10.










Meglátszik a korom
(mint kéményen a korom)

Ránézek egy lányra,
majdhogy rám nem ásít.
Én nőt látok benne,
ő énbennem bácsit...

Zollikerberg, 2000 X. 28









MERENGÉS A TAVASZRÓL


Veréb szállt a csatornára.
Onnan átrepült egy ágra.
Aztán őrá szállt a párja,
s rájöttek a boldogságra...

Zürich, 1983 XII. 21







MONDHATNÁ VALAKI
(mondjuk 2038-ban)


Itt állok a Marson, ahol
nincsen semmi zöld.
Viszont két estcsillag csillog:
Vénusz és a Föld...

Zollikerberg, 2022 I. 11.










NYELVLECKE


Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok-sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmespár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, eloldalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz
Itt kóvályog, itt ténfereg
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

Firenze 1984. X. 12.)







NYELVÜNK REJTELMEI
(Bencze Imre tiszteletére)


Nem egyszerű ám a magyar,
ne hidd azt barátom !
A rendhagyás csődületét
majd' mindenütt látom:

,,Együtt élnek" vér és az ér.
A vér ,,eret szeret".
Tárgyesetben vért mondunk csak,
másrészt viszont eret.

A vér, a bér, a dér, a tér
,,rokonhangzó" szavak,
sőt a csér is, mely madártól
rettegnek a halak.

A többesszám: vérek, bérek,
nem különben: csérek,
de mit művel dér és a tér ?
Azonnal rátérek:

Nagy hidegben talajmentén
dúlnak derék derek.
Városokban nem ritkák a
tágas, kerek terek.

A vár, a szár, a zár, a gyár,
tár és sár, sőt cár is,
hogy' festenek tárgyesetben ?
Megmutatom máris:

Várat, szárat, zárat, gyárat,
tárat, viszont sarat !
S hogy a cár csak cárt-tá válik,
meglepetést arat !

Szén és a kén egy-egy elem,
ám ne húnyjunk szemet:
Szenet a szén tárgyesetben,
de nem mondunk kenet !

Kénes kenőcs kézre kenve,
viszont lehet kenet
(kénes gyógyfürdő után meg:
büdös hazamenet ...).

Jelöljük hát eként a ként,
ha a mondat tárgya:
,,Ki mondja meg, tartalmazhat
ként is a műtrágya ?"

A kén, a mén, a gén, a szén
hasonlón csengenek.
Többesszámuk: kének, mének,
gének, viszont szenek !

A hal, a fal, a dal, a bal,
vegyük ezt a négyet.
Ki ezeket rendben hiszi,
bizony nagyot nézhet:

A tárgyeset: halat, falat,
ámde dalt és balt !
E két utóbbinál a t
vajon a-kat falt ?

Halon, falon, dalon, balon.
Rend van itten kérem !
o áll az n előtt mindig,
vagy tán csak e téren ?

Dalok s balok a többesszám,
ámde: halak, falak !
Mért bukkant föl megint e két,
különböző alak ?

Az ilyesmi nem kivétel,
van egy egész nyaláb.
Többek között - amint látjuk -
ilyen a báb s a láb.

Lábat mondok, bábot mondok,
s ezért lábak, bábok.
Láb a bábon, báb a lábon,
ha mindent jól látok.

A kéz, a réz, a méz, a géz,
Íme eme négyek,
ki kívánná, hogy közöttük
különbséget tégyek ?

Pedig látjuk: kezek, rezek,
ámde: mézek, gézek,
hogyha merő gonoszságból
többesszámra nézek.

A tárgyeset kezet, rezet
és hát persze mézet.
De félszegen gézt mondunk csak,
világért sem gézet !

A dél, a bél, a fél, a tél,
nyél és cél, e hatok:
hangzásukban különbséget
sehol sem láthatok.

Delek, belek, felek, telek,
nyelek, viszont célok !
E tény fölött meghökkenni
bizony nem csak fél ok !

Delet, belet, felet, telet,
nyelet, de csak célt !
Volt, ki ezen úgy elámult,
hogy csak addig élt !

A rög, a dög, a szög - ezek
hármasát, ha nézzük,
különcködésben - úgy tűnik -
nincsen semmi részük.

Tárgyesetük rögöt, dögöt
- Uram fia ! - szöget !
Hát erre a magyarázat
vajon honnan jöhet ?

Tű és a fű miért választ
egy-egy külön utat,
ha az ember tárgyesetet,
többesszámot kutat ?

Fenyők alatt gyakran látunk
fenyőtűt és füvet;
nem szeretek tűkön ülni,
enyhébbek a füvek ...

Hasonlóan cseles szavak:
a kő, a tő, a cső,
amelyekhez csatlakozik
a nő, a vő, a hő.

Hármuk-hármuk, melyen járnak,
külön-külön ösvény.
Magyarázatot keresel ?
Aki adná, fösvény !

Követ, tövet, csövet, viszont:
nőt és vőt és hőt !
Első hármuk tárgyesete
v-betűvel szőtt.

Ugyanígy a többesszámban !
S törheted a főt:
eme ,,kétirányú szabály",
milyen üstben főtt ?

A szó, a jó, a só, a tó,
hó s végül a ló,
nézzük meg, a szabály rájuk
vajon miket ró ?

A szót, a jót, a sót, ámde
csak: tavat és havat.
Akkor viszont vajon miért:
lovat és nem lavat ?

Heg és a szeg, két szép szavunk,
de ki venné zokon,
hogy hangzásuk nem azonos,
csupán félig rokon ?

Zárt e-vel mondom ki, hogy: szeg
(ha levegőt veszek),
másképpen hangzik itt az e,
mint e szóban: keszeg !

A heg e-je nyitott hangú
- teljesen elrontom -,
ha olyan e kerül bele,
mint a szegnél mondom !

Nézzük most a tárgyesetet,
t előtti e-ket,
nyitott e, vagy zárt e tölt majd
e szavakba lelket ?

A hegnél a nyílt e után
zárt e következik,
a szeg után - pont fordítva -
nyitott e kérkedik !

Hegek, szegek - heget, szeget,
viszont: hegen, szegen !
Hogy rendhagyott rendetlenség
rendhagyottabb legyen ?

Miért van ez így ? Ki tudja ?
Ne törj rajta fejet.
Elég, ha az én fejembe
ütögetett szeget !

(Kihúztam én a fejemből,
nem maradt ám bent szeg,
már a helye is begyógyult,
s nincs heg, amely henceg ...!)

(A vas, a has, a sas, a kas,
róluk nem mesélek,
mert a rendhagyással már egy
másik versben élnek.)

Ámde kérdés, ha szavaink
több úton is járnak,
melyik út a rendhagyója
és melyik szabálynak ??

Mennyi mindent kell tanulni
szegény idegennek,
míg nála e nyalánkságok
önműködőn mennek !

Gyimóthy Gábor,
Zollikerberg, 2012 XII. 15.







86 ÉVESEN
. . . . . . .




Nem zavar, hogy elpusztulok;
itt az ideje.
Nem lehet örökké élni;
eszi a fene!

De addig, míg meg nem halok,
éltet a sok emlék.
(Bár ettől úgy érzem magam,
mintha öreg lennék...)

Zollikerberg, 2022 V. 12.







OTT A PARLAMENT!


Négyes villamoson állok
(vagy talán a hatoson)
-- kis iskolások közt --, amint
az a Körúton oson.

Fáradtnak tűnnek a srácok,
mögöttük nagy út lehet.
Tanítónénik kísérik
A jónéhány gyereket.

A Jászai Mari térről
A jármű a hídra ment,
s fölkiált az egyik gyerek:
“Ott a Parlament!"

Sátoraljaújhelyiek
- mit kérdezve megtudok -
s a nagy lelkesedést látván
szinte könnybe lábadok.

És egyszer csak rádöbbenek,
hogy nekem is mit jelent,
ha nagy ritkán itthon járok
s látom: ott a Parlament ...!

Budapest, 2OO1 V. 12







ÖREGKORI GYÖNYÖRÖK


Régi-régi filmből,
régi-régi dallam...
Régi-régi emlék
árad e zenén.

Noha percekig csak
itt ül - jómagammal -
régi-régi fényben
az ősrégi én...

Hägglingen, 2000 II. 21










,,ÖRÖK SZERELEM"


Majd' minden ezen a Földön
a szerelem körül pörög,
mely minél beteljesültebb,
annál kevésbé lesz örök.
Mondjuk így - s itt helyeselnek
e téren tapasztalt körök - ,
akkor, hogyha reménytelen,
évekig is lehet örök...

Hägglingen, 2000. I. 18.







A POHÁR ÉS A HOLD


(vannak, akik holdtöltekor
nem tudnak aludni)

A poharunk lehet üres,
lehet félig, avagy tele.
Attól függ, hogy mennyit ittunk,
vagy hogy mennyit tettünk bele.

Nem olyan ügy, mint amire
csodálkozván szánkat tátjuk.
Ám a Holdunk mindig teljes,
csak nem mindig teltnek látjuk..
.
Zollikerberg, 2020 VI. 11.







POLITIKA, 2020


Sajnos az egy főre eső
hazaárulóknak száma
nagyon nagy Magyarországon!
Tisztán látható ez máma.

Zollikerberg, 2020 I. 20.







Edgar Allan Poe: ALONE - EGYEDÜL


Gyerekkorom hajnalától
Különböztem bárki mástól.
Másképp - mint ahogy más látott,
Néztem s láttam a világot.
Örömöm is másban telett
És más okozott gond-terhet.
S ha szerettem - ezt és amazt -
Csak egyedül szerettem azt.
S már kirajzolódott korán
Vad életem, melynek során
Minden mélység - jó, rossz között -
Rejtélye rám béklyót kötött:
Források áradó sodra,
A hegyekben vörös szikla,
És a nap, mely sugarat ont
S őszi aranyfényébe vont. -
Ès a villám, zord ég alatt,
Amint fölöttem elhaladt. -
Az égdörgés és a vihar
És a felhő, mely oly hamar,
Hogyha úszott a kék égen,
Gonosz szellemnek tünt nékem.

Fordítás: Gyimóthy Gábor,
Zollikerberg, 1999 V. 9.







RÉGI EMLÉK


Csókot vártál? - Nem tudom,
mert gyerkőcök voltunk nagyon.
De úgy láttam, hogy ajkadon
megérett már az alkalom...

A kelő Hold áthaladt
a bárányfelhőcskék alatt,
s a bokrok közt ott szaladt
az elszalasztott pillanat...

Zürich, 1983 XII. 18







ROHANÓ ÉLET


Orgona illatát
mennyire szerettem...


Idén elvirágzott,
s én észre se vettem...

Zollikerberg, 1999 VI. 7







ROSSZ TANULÓ MÁSHOL IS VAN


Lusta diák, ha nem tanul,
a vizsgákon rosszul fest.
Romániában sincs másképp,
sőt, főleg ott buk'a rest ..
.
Zollikerberg, 2011 VI. 2







SÓHAJ


Fehér a fatörzsek
egyik oldala.
Szélvésszel jött a tél
orvul, éjszaka.

Hol leng most jázminok
édes illata?
Jó lenne elmenni
örökre oda!

Zürich, 1983 III. 26







SÓS VÍZ


Szeretem a tenger vizét,
ha partra fut habzón, hosszan,
vagy ha olyan lomhán mozdul,
hogy csak lábujjhegyen loccsan.
Akkor is, ha bőrön gyöngyöz,
és ha meg-megcsillan pillán,
vagy pedig, ha szél paskolja,
s bukfencet vet minden hullám.
És ha sima, mint az olaj
- a homok, mint sárga cukor -
de leginkább alkonytájban,
vérvöröslő naptöltekor.

Cannes, 1985 X. 5







SÜRGŐS TANÁCS


Az aranyló homokparton
csikkek között baktatok.
Szomorúan szennyezett a
sok évmilliós homok.

Rágógumi leng a vízben
és hasonló undorok.
Paradicsom volt ez egykor,
mit elpusztítottatok.

Ne hidd azt, hogy amit eldobsz,
lemossák a záporok.
Nincsen annyi zápor sehol,
ahány eldobott dolog.

Tajtékzott egykor a tenger;
talán öröm mámorok
zálogaként bukkantak föl
hullámán fehér habok.

Azonban, ha ma tajtékzik,
ki előtt lehet titok ?
Az irdatlan szemét fölött,
haragjában hánytorog !

Tanulj meg tisztábban élni.
Szebbet nem ajánlhatok:
ne maradjon más mögötted,
legföljebb csak lábnyomok ...

Juan-les-Pins, 1981. VIII. 16.







SZÉCHÉNYIRE EMLÉKEZVÉN


Amíg magyarul beszélünk,
nemzet vagyunk. - Régi elv.
Ámde csakis mitőlünk függ,
fönnmarad-e ez a nyelv?!

Hägglingen, 2009 XI. 23







SZOMORÚ MESE


Élt egyszer egy tündér
Tündérszép ruhákban
Tündérszép csipkében
Tündérszép palástban

Tündérszép kastélyban
Tündérszép szobákban
Tündérszép álmok közt
Tündérszép világban

Tündérszép kastélynak
Tündérszép környéke
Csak a tündér nem volt
Tündérszép szegényke..
.
Zürich, 1984 I. 18.







SZÓ A SZÉLHEZ


Tajtékot korbácsolt vízből a szél,
S azt hittem, belőlem szíjat metél !
Süvöltve, tombolón nekem futott,
Szikrázva szórt szemembe homokot.

Jól van szél, itt állok, játszhatsz velem !
Hatalmas uradnak azt üzenem:
Látom a kihívást, elfogadom !
S amit most hallasz, szent fogadalom.

Lábamat megvetem e partokon.
Lépésről-lépésre meghódítom.
Kifújná alólam ezt a talajt,
El innen engem már azzal se hajt !

Már most, mint kőszikla, kemény vagyok.
Később majd fémekké átolvadok,
S én játszom veled, mint vízzel a hal.
Enyém lesz a legszebb áramvonal !

Meséld el uradnak, nem tágítok.
Elmúltak azok a régi napok,
Mikor még tetszésszerint lökdösött,
S barlangban bújkáltam férgek között.

Ilyen vagyok, mert ő bánt így velem.
Mondd meg, hogy ezt neki köszönhetem.
Mondd el, hogy dühös rá mégsem vagyok.
Terveim nagyok csak ! - Nagyon nagyok ...

Mondd meg, hogy csikland csak bármely veszély.
Arra, hogy ő győzzön, nincs több esély.
Hasztalanná válik minden csele,
Legföljebb percekre nyerhet vele !

Mondd meg, hogy lábaim nőnek, -- nagyok,
Melyekkel a tengerbe gázolok,
Átmegyek azon és túl a vizen,
Ami az övé még, mind elveszem !

Vívom a kegyetlen harcot vele,
Amíg csak el nem áll lélegzete.
Kacagásomat aztán viheted,
Ha akkor leszel még, s tetszik neked.

Ne hidd, hogy hencegek, mindezt tudom !
Enyém a pálma - s az aggodalom,
Hogy amit teremtek, engem rekeszt,
S velem teszi majdan, ugyanígy, ugyanezt ...

Firenze, 1984 X. 1.







SZÜLETÉSNAPI VERS


Minden akác virágdíszben áll most,
az illatuk bódítja a várost.
Szédülnek a kipuffogó gázok.
Szélvédőmről holt szirmokat rázok.
A meleget köszönöm a főnnek...
A pókok is nyári álmot szőnek

(Zürich, 2008 V. 27.)







SZÜRKÜLETI HANGULAT


Elharapódzik az esti homály,
De az ég nyugaton csupa tűz.
Kis denevér röpül itt szaporán -
Puha szárny, ami árnyakat űz.

Fűszeres illatot árul a lég,
Mialatt melegen megölel.
Kósza kalandot igér a sötét,
S a tücsök dalokat ciripel...

Aix-en-Provence, 1982 IX







TALÁLÓS VERS


E kis versben az a lényeg, mondhatnám, hogy az a _ _,
Találd ki a sorok végét, fejed ettől bárhogy _ _!
Az efajta rejtvényektől talán sosem fáj a _ _,
Hiszen játék s szórakoztat, kedved sorról sorra _ _.
Gyerekeknek anyukája sosem lehet más, csak _ _,
És ha vásznat készít gépen, akkor nem köt, hanem _ _ _.
Ezzel szemben mindig férfi, lányod férje, ő a _ _;
S amit szívrepesve várunk, hát az bizony jó, ha _ _!
Ha az izzó vasat nézed, arcodba csaphat a _ _,
És ha ősszel szőlőt metszel, nem marad más, csak a _ _!
Üres belül, vizet vezet - bármiből van - neve: _ _ _,
S ami a malomban őröl, mi lenne más, ha nem _ _?
Ha a szoknyád lehull rólad, akkor nem szűk, hanem _ _,
És a vadász - magaslesről - nem csak céloz, hanem _ _!

Klagenfurt, 1980. V. 30.







TANÁCS


Ne vessétek ki a rosszat,
testvére a jónak,
hisz nélküle azt se tudnánk,
mi mondható jónak.

Nevessétek ki a halált
addig, amíg éltek.
Búsulni miatta kínos,
s időtrabló vétek.

Zollikerberg, 2020 II. 5.







TANÁCS ÉS ELLENTANÁCS


Próbáld meg az életedet
nem komolyan venni.
Ideiglenessége tény,
nem segít rajt' semmi...

Vedd komolyan az életet;
több éltet nem kapsz,
s nem mindegy, hogy holtad után
milyen nyomokat hagysz..

Zollikerberg, 2022 VII. 4








A TRÁGÁRULÓ NEMZET


Vécéajtók szókincsével
él a mai náció.
Nyelvünknek csak ez hiányzott:
a klóbelizáció!

Zollikerberg, 2007 VII. 3







TENGERPARTON


Ott ült, ahol álmodoznak,
Nap szaga van a homoknak,
fénysugarak táncot ropnak,
s háttal ült a hullámoknak.

Ült és nézte a vidéket,
pálmafákat, eget, kéket.
Sajnáltam, mert bármit nézett,
én láttam csak tényleg szépet!

Juan-les-Pins, 1981 VII







UNTATGATÓ


Unalmasat álmodtam.
Fölébresztettem magam.
A hajnal még nem hasadt,
sehol nem volt pirkadat.
Kicsit borús volt az ég,
gondoltam, hogy alszom még.
Éj még bőven juttathat
izgalmasabb álmokat.
Azonban már nem jött más,
mint néhány, bús ásítás.

(Vers lettem, mely unalmas.
Sajnálom, ki elolvas...)

Zollikerberg, 2020 V. 5







VELENCEI DAL
(Légkör-fölmelegedés)


Ha a vízszint tovább mászik,
csónakázhatsz akármerre,
erkélyeknél köthetsz majd ki!
Gondoliere gondolj erre...

Zollikerberg, 2010 V. 10.







NÉHÁNY CÍM NÉLKÜL
. . . . . . . . . . . . . .




A lustaság egészséges,
és ihlet az unalom.
Ezzel szemben a szorgalom
győzedelmes hatalom.

Változik a világ,
és egyre gyorsabban.
Furcsán érzi magát,
aki változatlan...

Nem valósult meg az álmod?
Boldog lehetsz, mondhatom!
Különben törhetnéd fejed
egyre újabb álmokon...

Ha zabálnál, de nem teszed:
önmegtagadás.
Ám, ha nem tudsz ellenállni:
önmegdagadás...

Ne hidd, mert az életedet
teszi csupán rosszá,
hogy akibe beleszeretsz,
jogod is van hozzá.

,,Hegyeket mozdít el a hit".
Mondjuk - s nem hiába.
Az azonban sajnos baj, hogy
gyakran rossz irányba.

Mondják - s én tapasztalatból
osztom ezt a nézetet:
a közvetlen útnál gyakran
rövidebb a közvetett.

Minél többet tapasztalsz
- álljon itt most írva -,
annál többet viszel majd
magaddal a sírba.

Két tűz között nem jó lenni.
Egymást lövik? - Akkor sem!
Ám a helyzet rosszabb, hogyha
téged lőnek mindketten.

Annak, amit tenni akarsz,
majdnem biztos csőd,
hogyha elhalasztod, mire
lesz majd több időd...

Nincsen kézügyesség,
tőled függ a kezed!
Gyakori gyakorlat
ügyességhez vezet.

,,A lassú víz partot mos".
- Ha kegyes a sors. -
E célra - hidd el nekem -
sokkal jobb a gyors.

Elméleted bármily bárgyú
- és legyen az bármily tárgyú -
s eszmefuttatásod dőre?
Ne félj! Találsz követőre...

Van-e, ki ne ismerné e
kellemetlen szitut:
Amíg nézed, nem forr a tej,
ha otthagyod, kifut!

Ropogós bőrű malacot
noha élvezettel eszed,
az állatkát meg is ölni,
talán sosem lenne szived...

Ha a szappant kopás ellen
biztosítja Sára,
kétszer annyit fizethet majd,
mint a szappan ára...

Hagyjál nyomot a világban,
amely szép és emberi.
És ne bántson, hogy az idő
egyszer azt is elnyeli.

Írd a bölcs kis füzeted
legelső sorába:
Ami olcsó, de vacak,
az rettentő drága!

Hogyha százéves leszel is,
mire utolér a holtad,
az életet itt a Földön
éppen csak hogy megkóstoltad...

Minden kezdet nehéz!
- Mondta ezt már más is -
csakhogy gyakran nehéz
ám a folytatás is!







UTÓSZÓ


Van, aki az idegen szót
használja, mert az a ,,menő".
Legalábbis ezt hiszi ő,
míg a feje lágya benő ...

Másik meg, nem gondolkozik,
hisz az idegen szót hallja,
utánoz csak, mint a majom,
a vegyes nyelv nem zavarja ...

A harmadik - őt sajnálom -
zagyva nyelvet dehogy akar!
Csak szegény, mert mást nem hall ma,
nem tudja már, mi a magyar...

Tudatosan idegen szót
használni - és e súly mázsás -
nem csak buta dolog, hanem
nyomorult önmegalázás!





TOVÁBBI SZÉP ESTÉT, JÓ ÉJSZAKÁT MINDENKINEK!


 
 
0 komment , kategória:  Gyimóthy Gábor  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2023.04 2023. Május 2023.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 251 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1707
  • e Hét: 8051
  • e Hónap: 34674
  • e Év: 172046
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.