|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2024-08-11 22:31:48, vasárnap
|
| |
| |
,,És ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről" (1Kir 10,6).
Azt volt a királynő benyomása: ,,Amit hallottam, az igaz." Meggyőződött arról, hogy a Salamonról hallott híresztelés nem túlzás, hanem teljes mértékben igaz. Sőt, az igazság messze felülmúlta a híresztelést.
Vajon mi is ilyen befolyással vagyunk-e a környezetünkre? Sokan vannak, akik kegyes keresztyéneknek mutatják magukat; de ezt csak hallani lehet róluk, látni nem. És csak az a keresztyénség igazi és élő, amelyiket látni is lehet. Mert Isten országa nem beszédben áll, hanem erőben.
Ez igaz, mondta a királynő.
Mi igaz Isten gyermekére? Igaz, hogy a hívő bűnbocsánatot kapott. A világ azt mondja: Ezt nem lehet tudni, ez beképzeltség és ábrándozás. De igaz: Van bűnbocsánat. Bátran mondhatja a keresztyén: ,,Ahogy igaz, hogy Isten napja az égen magasan ragyog, úgy igaz, hogy bűnbocsánatot kaptam." Igaz, hogy ezt a Golgota keresztje tette lehetővé számunkra, hogy Jézus értünk is meghalt, hogy értünk is kiontatott az Ő vére.
És az is igaz: Van békesség Istennel. Ha a bűnök megbocsáttattak, akkor az Istentől elrekesztő válaszfal is megszűnt. Akkor nem kell többé félnünk Istentől, ahogy a világ teszi, hanem megvalljuk: ,,Megigazultunk hit által, békességünk van Istennel Urunk Jézus Krisztusunk által." Megbékültünk Istennel, gyermekeinek tudjuk magunkat, gyermeki módon és bizalommal mondjuk neki: ,,Kedves Atyánk!"
És az is igaz: Bizonyosak vagyunk abban, hogy üdvösségünk van. A világ ennek ellentmond, szerinte nem lehet azt tudni. Rajongás így beszélni.
De hát akkor rajongó volt Pál apostol, aki azt mondta: ,,Bizonyos vagyok abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem a jelen, sem a jövendő nem szakíthatnak el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van."
Akkor János apostol is rajongó volt, aki azt mondta: ,,Tudjuk, hogy a halálból az életbe jutottunk."
Akkor Paul Gerhardt is rajongó volt, aki ezt a verset költötte: ,,Határozottan tudom és hiszem, szégyenkezés nélkül dicsekedve mondom, hogy Isten a leghatalmasabb és a legjobb, barátom és Atyám, és minden esetben jobbomnál áll, aki megfékezi a vihart és a hullámokat, és ami fájdalmat okoz nekem."
Nem, nem, ez egyáltalán nem beképzeltség, hogy Jézus Krisztusban üdvösségünk és életünk, s üdvösségünk van.
Igaz az, hogy rendelkezésünkre állnak a felső világ erői, hogy Isten gazdagságából kegyelmet kegyelemre vehetünk.
De - mindennek láthatóvá kell lennie az életünkben, amit a környezetünknek is meg kell ismernie.
Ernst Modersohn |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-11 22:19:27, vasárnap
|
| |
| |
Szükségben lévő emberek, hatalmas Isten
Lekció: Lukács 9:37-45
Textus: Lukács 9:43
Az egyik folyóiratban megjelent egy történet amely egy kétségbeesett házaspárról szól, akiknek a 11 éves fiúknál a CT vizsgálat során két daganatot fedeztek fel az agyban, amelyek veszélyeztették az életét. Sikerült kapcsolatba lépniük a világ egyik legképzettebb idegsebészével, aki képes volt megműteni és helyreállítani a fiú egészségét. A folyóiratban van egy kép is az orvosról a mosolygó, egészséges kisfiúval együtt. Amikor ilyen történetről olvas az ember, akkor sokakban ott a vágy, hogy idegsebész szeretne lenni. Egy ilyen történet megérint minket. Valaki látott egy filmet egy szívsebészről, aki egy négyéves kislány szívén lévő lyukat hozott rendbe. Az a film majdnem meggyőzte az illetőt arról, hogy orvosi pályára menjen.
Egy ehhez hasonló jelenettel találkozunk a felolvasott igeszakaszunkban. Kétségbeesett apa akinek van egy beteg fia. Jézus, Péter, János, és Jakab lejönnek a megdicsőülés hegyéről, hogy találkozzanak a nagy sokasággal. A tömegből egy férfi kiabál, és könyörög Jézusnak, hogy tekintse meg egyetlen fiát, akit az epilepsziához hasonló betegség gyötör. De ez több mint egyszerű epilepszia: egy démon használta ki a fizikai betegséget, és sokkal rosszabbá tette azt. A kétségbeesett apa könyörgött a kilenc tanítványnak, akik nem kísérték el Jézust a hegyre, de nem tudták kiűzni a démont.
Micsoda éles ellentét van a hegyen uralkodó fenség és a síkságon uralkodó rendetlenség között! Péter, János és Jakab éppen az imént látta Jézust dicsőségében, amint Mózessel és Illéssel beszélgetett dicsőségben. A felhő beborította őket, és hallották Isten hangját! Most pedig szűkölködő emberek nyüzsgő tömegével találkoznak, élükön ezzel a szánalmas emberrel és a görcsösen rángatózó fiával. A Márk 9:14 hozzáteszi, hogy az írástudók vitatkoztak a tanítványokkal a helyzetről. Valószínűleg a tanítványok kudarcát arra használták fel, hogy azzal érveljenek, hogy maga Jézus nem rendelkezik elegendő erővel. Miközben ők vitatkoznak, ez a szegény, tehetetlen apa és a kétségbeejtően segítségre szoruló fia segítségért könyörög. Micsoda jelenet!
Lukács sok olyan megható részletet kihagy, amelyet a többi evangélium tartalmaz. Nem említi az apa szánalmas könyörgését: "Ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!", vagy Jézus válaszát: "‛Ha tehetsz?!". Minden lehetséges annak, aki hisz". Erre az atya azt a választ adta, amelyet mindnyájan gyakran használunk: " Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Márk 9:22-24). Lukács kihagyja a tanítványok ezt követő beszélgetését is Jézussal, amelyben ő elmagyarázza: "Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal" (Márk 9:29).
Lukács inkább a tanítványok kudarcára (a következő két eseményből is kiderül, hogy a tanítványoknak tanulniuk és fejlődniük kell) és Isten hatalmas erejére helyezi a hangsúlyt. Emellett Lukács összekapcsolja a tömegnek a gyógyulás feletti örömét Jézus haláláról szóló előrejelzésével és a tanítványok képtelenségével, hogy megértsék, miről beszél. Az általános kép az, hogy bár a tanítványok ezen a ponton alkalmatlanok, tehetetlenek és sötétben tapogatóznak, Jézus teljes mértékben ura a helyzetnek. Nem hagyja magát a tömeg szeszélyes rajongásának hatása alá kerülni. Tudja, hogy mit tesz, és hogy hová tart, nevezetesen a keresztre. A lecke számunkra az, hogy ...
Nagy szükségünkben megragadhatjuk Isten hatalmas erejét hit által.
Négy szál köti össze ezt a történetet: az emberek kétségbeejtő szükséglete; az ellenség pusztító ereje; Isten hatalmas ereje, amely megszabadít az ellenségtől; és a mi létfontosságú szükségünk a hitre és az engedelmességre, hogy megragadjuk Isten erejét.
1. Az emberek kétségbeejtő szükséglete:
Mivel az emberi faj a bűn és a halál átka alatt van, amely a bűnbeesésből ered, mindnyájan kétségbeejtően rászorultak vagyunk. Szükségben vagyunk. Egyesek a szűkölködésüket a magabiztosság és a hozzáértés látszatát keltve próbálják leplezni. Másokat a fiatalságuk, az egészségük vagy az anyagi biztonságuk vakká tehet a szükségükre. De tény, hogy minden ember törékeny. Egy szívdobbanásnyira vagyunk az örökkévalóságtól. Egészségünket, vagyonunkat, szeretteinket és az életünket is egy pillanat alatt elveszíthetjük. A rászorulók három csoportját látjuk itt:
*A kétségbeesett apa és legyengült fia: "Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az egyetlen fiam". Minden szülő átérezheti ennek a férfinak a szánalmas segélykiáltását. A szívünk a gyermekeinkért dobog, különösen akkor, ha olyan legyengítő betegségük vagy problémájuk van, amelyet nem tudunk megoldani. A Márk 9:21 beszámol arról, hogy Jézus megkérdezte ezt az apát, mióta szenved a fiú ettől a problémától, mire az apa így válaszolt: "Gyermekkorától fogva". Valószínűleg a fiú ekkor már tinédzser volt. Más, vele egykorú fiúk szakmát tanultak, és kezdtek a férfikor felelőssége felé tekinteni. De ennek a fiúnak az életét a Sátán tönkretette.
Ez a démon fizikailag, érzelmileg, lelkileg és társadalmilag is tönkretette a fiút. A tünetek az epilepsziához hasonlóak voltak, plusz a beszéd elvesztése (Márk 9:17). De a probléma nem csak idegrendszeri volt, hanem démoni eredetű is.
Az ilyen jellegű problémák az egész családban nagy károkat okoznak. Vannak akik a családot a problémájuk által határozza meg. Mások úgy írják le őket, mint "a család a démoni fiúval". Gyakran előfordul, hogy a közösségben mások kényelmetlenül érzik magukat a közelükben, ezért elkerülik őket. Természetesen nem akarják, hogy a gyerekeik egy ilyen fiúval játszodjanak. Ki tudja, mi történhet? Lehet, hogy ez átragad a gyerekeikre, vagy az őrült fiú dührohamot kap, és bántja vagy megöli a gyerekeiket. Jobb, ha távol tartják magukat tőle.
Az ilyen fiúval rendelkező család számára az élet középpontjában a "probléma" áll. Minden nap minden percében figyelni kellett a fiút, attól való félelmükben, hogy erőszakos rohamot kap, amely a tűzbe vagy a vízbe dobja, ahol meghalhat. Ha az apának a munkájával kellett foglalkoznia, az anyának kellett szolgálatban lennie. Meg kellett próbálnia elvégezni a házimunkát a fiúval a hátán. Ha a piactérre ment, attól félt, hogy ott rohamot kap, és az egész város előtt látványosság lesz belőle.
Tudtad, hogy a párok 80 százaléka, akiknek fogyatékos gyermekük van, vagy akiknek a gyermeke meghal, nem tudja kezelni a nyomást, és válással végződik a házasságuk? Mint Isten családja, érzékenyen kell viszonyulnunk azokhoz a családokhoz, amelyeknek problémás gyermekük van - legyen szó testi, érzelmi vagy lelki problémákról -, és Krisztus szeretetével kell körül vennünk őket. Meg kell hallgatnunk őket ítélkezés nélkül, és gyakorlati módon kell segítenünk őket. Ez a kétségbeesett apa és legyengült fia megmutatja nekünk Isten előtti kétségbeejtő szükségünk egyik vetületét.
*A hiányosságokkal rendelkező tanítványok: "Nem tudták" kiűzni a démont, és "nem értették" Jézus kijelentését. Más szóval, a tanítványok híján voltak a lelki erőnek, és híján voltak a lelki megértésnek. Ily módon Isten előtti szűkölködésünk további vetületeit mutatják meg. Mindnyájan szembesülünk olyan helyzetekkel, akár a szeretteink kapcsán, akár magunkra vonatkozóan, amikor, ha tehetnénk, kimondanánk az igét, és megszabadítanánk a szerettünket vagy magunkat valamilyen nyomasztó problémától. De a helyzet az, hogy nem vagyunk rá képesek! Talán a világ által javasolt módokon megpróbáljuk megoldani a problémáinkat, de azok nem oldódnak meg. Hiányzik belőlünk a lelki erő, hogy legyőzzük őket.
Gyakran hiányzik belőlünk a lelki megértés is. Amikor a sokaság éppen Jézusról és az Ő hatalmas tetteiről áradozik, Ő bombaként dobja le a hírt a tanítványokra: "Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik!" (9:44). De ők egyszerűen nem értették meg. Sőt, Lukács azt mondja, hogy ez el volt rejtve előlük, hogy ne értsék meg, ami arra utal, hogy Isten rejtette el előlük.
A mi szemszögünkből nézve tompaságuk hihetetlennek tűnik. De könnyű a karosszékben hátvédet játszani! Az ő nézőpontjukból nézve Jézus a népszerűség hullámát lovagolta meg. Azt hitték, hogy a Messiás hódító király lesz, aki diadalmaskodik minden ellensége felett. Nem jöttek rá, hogy a Messiásnak először azért kellett eljönnie, hogy meghaljon népe bűneiért, és hogy újra eljön, hogy hatalommal és dicsőséggel uralkodjon. Ezért egy elutasított és megölt Messiás elképzelése teljesen érthetetlen volt számukra.
A tanítványok lelki megértésének hiánya megmutatja nekünk, hogy szükségünk van arra, hogy teljesen Istentől függjünk a lelki megértés és az igazság tekintetében. A harmadik csoport, amely megmutatja nekünk az Isten előtti szükségünket:
*A megromlott nemzedék: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék!" Jézus visszhangozza Mózes szavait a pusztában elbukott nemzedékről (5Móz 32,5). Talán miután éppen Mózessel és Illéssel beszélgetett a hegyen, és megbeszélte saját közelgő távozását, Jézus különösen tudatában volt annak, hogy ez a nemzedék milyen messze van Istentől. Viták folynak arról, hogy kinek címezte Jézus ezt a dorgálást. A tanítványok kudarcának említése (9:40) fényében úgy tűnik, hogy ők állnak az első helyen. De ez egy átfogó dorgálás, amely a vallási vezetőket és a sokaságot is érinti. Ez az egész nemzedék hamarosan elutasítja és megöli Messiását. Ebben az értelemben hitetlenek és elfajultak voltak.
Minden nemzedéknek megvannak a maga lelki torzulásai. Hitetlen és elfajult nemzedék vagyunk, és ez megmutatja, hogy kétségbeejtően szükségünk van Istenre.
2. Az ellenség pusztító ereje:
A Biblia azt tanítja, hogy a gonosz, a Sátán és a démonok akik léteznek és tevékenykednek, akik személyes lelki lények. Bár a Sátán egy csaló, aki gyakran azzal vonzza az embereket a hálójába, hogy azt ígéri nekik, amire vágynak, a célja mégis az ártás és a pusztítás. Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy az "ilyen" démont nehezebb eltávolítani, mint a többit (Márk 9:29), ami arra utal, hogy egyes démonok erősebbek, mint mások. Semmi sem utal arra, hogy ez a fiú vagy a szülei tettek valami olyasmit, ami megnyitotta a fiút a démoni hatalom előtt. Nyilvánvalóan valami olyasmi volt, amit Isten megengedett, hogy ezt a családot Krisztushoz vezesse.
Bár a legtöbb problémánk a bűnös természetünknek köszönhető, nem pedig közvetlenül a démonoknak, mégis résen kell lennünk a Sátán szörnyű pusztító hatalmával szemben. Ha jól értem, a démonok nem vehetik birtokba a hívőt, de a hívőket gyötörhetik és zaklathatják. Vigyázzunk, hogy ne tegyünk semmit, ami megnyitja az ajtót a démoni hatalom előtt. Szabadulj meg minden okkult kelléktől. Semmisítsd meg az Ouija táblákat. Ne fordulj horoszkópokhoz vagy jövendőmondókhoz. Ne nézz olyan filmeket és ne olvass olyan könyveket, amelyek sátáni témákkal foglalkoznak. Ne olvass beszámolókat a sátánimádókról. Ne legyünk naivak: olyan ellenséggel állunk szemben, aki sokkal erősebb és ravaszabb nálunk. Nem szabad félnünk tőle, mert a mi Istenünk sokkal hatalmasabb. De nem is szabad alábecsülnünk a hatalmát! Az ellenség pusztító ereje még inkább aláhúzza Isten utáni kétségbeejtő szükségünket.
3. Isten hatalmas ereje Krisztusban amely megszabadít minket az ellenségtől:
Ha ez egy tündérmese lenne, akkor megszépítené és hangsúlyozná azt a módot, ahogyan Jézus megszabadította és meggyógyította ezt a fiút. Lukács azonban szinte alábecsüli magát a gyógyítást. Részletesen leírja a fiú szörnyű görcseit, de aztán egyszerűen csak annyit mond: "Jézus megdorgálta a tisztátalan lelket, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának" (9:42). Ezután a tömeg reakciójának bemutatásával tisztázza a történteket: "Mindnyájan elcsodálkoztak Isten nagyságán" (9:43). A jó hír az, hogy "Nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van" (1Jn 4:4). Vagy ahogy Jézus mondja ennek a kétségbeesett apának (a Márk 9:23-ban): "Minden lehetséges annak, aki hisz".
Ez egyike azoknak a kijelentéseknek, amelyeket elméletben mindnyájan elhiszünk, de a gyakorlatban egyre nehezebb elhinni, minél többet gondolkodunk rajta. Ha Isten hatalma olyan nagy, hogy minden lehetséges a hívők számára, akkor miért van annyi fájdalom és szenvedés ebben a világban? Miért szenved annyi jó ember, miközben a gonoszok jólétben élnek? Miért vannak makacs családi problémák és válások sokasága, még a keresztény családokban is? Miért nem szűnnek meg a kórházak, és miért nem oszlanak fel a rendőrség és a hadseregek a szükség hiánya miatt, ha Isten hatalmas ereje az Ő népe számára elérhető?
Helytelen lenne Jézus szavait tovább értelmezni, mint amennyire Ő maga értette azokat. Nyilvánvaló, hogy a "minden" azt jelenti, hogy "minden, ami Isten akaratán belül van". És meg kell erősítenünk, hogy a jelen korban Isten akarata a legtágabb értelemben magában foglalja a gonoszság és a szenvedés jelenlétét. Ha a "minden" valaha is vonatkozott valakire, akkor az Jézusra vonatkozott. És mégsem használta Isten hatalmas erejét, hogy megmeneküljön a kereszt elől. Sőt, éppen ebben az összefüggésben erősíti meg a keresztet (9:44).
Emellett könnyű összetéveszteni a saját akaratunkat Isten akaratával, még akkor is, ha azt hisszük, hogy Istent követjük. Ha például ismernél egy istenfélő, nagyhatalmú fiatal evangélistát, akinek az üzenetei sokakat Isten felé fordítottak, nem gondolnád, hogy Isten akarata lenne, hogy kevesebb mint egyéves szolgálat után kivégezzék. Mégis, Keresztelő Jánossal pontosan ez történt. Valamilyen oknál fogva Isten akarata volt, hogy néhány évvel később Pétert kiszabadítsa a börtönből és meghosszabbítsa az életét, de nem volt Isten akarata, hogy Jakabot kiszabadítsa, akit Heródes megölt. Miért Jakab és miért nem Péter? Erre a kérdésre senki sem tud választ adni. De amikor Isten akarata az volt, hogy Pétert kiszabadítsa, a legbiztonságosabb börtön és a legerősebb őrök sem tudtak ellenállni Isten hatalmának. De óvatosnak kell lennünk, hogy ne állítsuk, hogy előre biztosan tudjuk, hogyan fog Isten cselekedni, mert hajlamosak vagyunk tévedni.
De amikor Isten úgy akarja, hogy cselekedjen, akkor az Ő ereje nagyobb minden más erőnél. Az Ő ereje nagyobb, mint bármilyen probléma, amivel szembenézünk. Isten gyakran nem azonnal vagy csodával határos módon szabadít meg minket, mert meg kell tanulnunk hitben járni. Néha egyáltalán nem szabadít meg minket, olyan okokból, amelyek az Ő szuverén akaratában rejlenek, és amelyeket nem értünk. De hitben kell Istenhez kiáltanunk, és bíznunk kell az Ő erejében, amely Krisztus által rendelkezésünkre áll. Ahogy Jeremiás imádkozott, amikor Nabukodonozor serege Jeruzsálemet ostromolta: "Ó, Uram, Istenem! Íme, Te teremtetted az eget és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal! Semmi sem túl nehéz számodra" (Jer 32,17).
Miközben ez a történet arról szól, hogy Isten képes volt megszabadítani ezt a fiút ettől a démontól és a betegségtől, ez a történet Isten hatalmát is ábrázolja, amellyel a legnehezebb embereket is megmenti a Sátán birodalmából. Ha rendelkeznénk a mennyei szemlélettel, rájönnénk, hogy sokkal nagyobb csoda, hogy Jézus Krisztus megment egy elveszett bűnöst a Sátán hatalmától, mint az, hogy meggyógyít valakit egy fizikai betegségből. A testi gyógyulás csak ideiglenesen hosszabbítja meg az életet, de a lelki szabadulás az örökkévalóságig tart. Földhözragadt elménk hallja a testi gyógyulás csodáját, és csodálkozik. De a mennyei angyalok csodálkoznak egy pokoltól megmentett lélek felett. Ha ezt felismernénk, akkor több időt töltenénk azzal, hogy Istenhez könyörögjünk az Ő nagyobb csodáiért, hogy megmentse az elveszett embereket, és kevesebbet imádkoznánk olyan csodákért, amelyek kényelmesebbé tesznek minket. Ha a bűn és a Sátán rabságában vagy, akkor ha az Úr Jézus Krisztust hívod segítségül, Ő kegyelméből megment téged.
Láttuk nagy szükségünket; az ellenség pusztító erejét; és Isten nagyobb erejét Jézus Krisztusban.
4. A hit és az engedelmesség létfontosságú szükségessége (a mi létfontosságú szükségünk a hitre és az engedelmességre, hogy megragadjuk Isten erejét):
A hit szükségességét jelzi Jézus dorgálása: "Ó, hitetlen nemzedék!". Máté beszámol arról, hogy a tanítványok négyszemközt megkérdezték Jézust, hogy miért nem tudták kiűzni ezt a démont, mire Ő így válaszolt: "Kishitűségetek miatt" (Mt 17:20). Az igazi hit mindig elválaszthatatlan az engedelmességtől, amire utal az, amikor Jézus "elfajult nemzedéknek" nevezi őket! Elfajultnak lenni annyit jelent, mint letérni Isten igaz útjáról, ahogyan azt az Ő Igéje kinyilatkoztatja. Nem állíthatjuk joggal, hogy bízunk Istenben, ha tudatosan nem engedelmeskedünk az Ő Igéjének.
Ez az apa próbált hinni, bár gyorsan beismerte hiányosságát, amikor felkiáltott: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen" (Márk 9:24). De megmutatja nekünk, amit minden szülőnek meg kell tennie, ha aggódik a gyermekei miatt, nevezetesen, hogy Jézushoz viszi őket. Ezt kellene tennünk mindnyájunknak minden problémánkkal és szükségünkkel: vigyük Jézushoz. Vigyük azokat hozzá, olyan gyakran, amilyen gyakran csak kell, mert Ő arra szólít fel minket, hogy minden gondunkat vessük rá (1Pét 5:7). Vigyétek Őhozzá, abban a hitben, hogy Ő sokkal többre képes, mint amit kérni vagy gondolni tudunk (Ef 3:20). Miközben szükségleteidet Hozzá viszed, vizsgáld meg az életedet, kezdve a gondolatok szintjén, hogy van-e valami, ami nem tetszik Neki. Valld meg és fordulj el minden ismert bűntől, és kérj tőle kegyelmet, hogy növekedj a szent gondolatokban és tettekben.
Ez a történet arra kell, hogy bátorítson bennünket, hogy problémáinkat az Úr elé vigyük, mert Ő kegyelmes, Aki akkor is munkálkodik értünk, amikor hitünk gyenge, és értelmünk félre van vezetve. Ő nem várta meg, amíg ennek az apának nagy hite lesz, hogy megszabadítsa a fiát. Nem várta meg, amíg a tanítványok erős hitre és kristálytiszta megértésre jutnak, mielőtt felhasználja őket a céljaira. Ő tele van könyörülettel és irgalommal. Ha gondjainkat és problémáinkat Hozzá visszük, még ha hitünk gyenge is, és megértésünk zavaros is, Ő gyakran kegyelmesen megszabadít minket hatalmas erejével.
Következtetés
Évekkel ezelőtt egy tengerjáró kapitánynak a fedélzetén volt a családja, amikor hajója Angliából Amerikába tartott. Egy éjszaka, amikor mindenki aludt, hirtelen vihar támadt, és a hajó hevesen himbálózott. Az utasok a vihartól megrémülve felébredtek. A kapitány nyolcéves lánya is felébredt. Először megrémülten kérdezte édesanyjától, hogy mi történik. Az anyja elmagyarázta, hogy hirtelen vihar támadt. A kislány megkérdezte: "Apa a fedélzeten van?". "Igen" - válaszolta az anyja - "apa a fedélzeten van". Ezt hallva a kislány visszabújt a takaró alá, és néhány perc múlva mélyen elaludt. A szél még mindig fújt, és a hullámok még mindig csapkodták a hajót, de a kislány nyugodtan aludt, mert tudta, hogy az apja van a kormánynál ( "Mindennapi kenyerünk", 1985).
Bármilyen szükségünk is van, és bármilyen erős is az ellenség, tudjuk, hogy Mennyei Atyánk még erősebb. Még akkor is, ha magával a halállal nézünk szembe, tudjuk, hogy hatalmas Megváltónk felment a keresztre, és ott győzedelmeskedett a bűn és a halál felett. Nagy szükségünkben hit által megragadhatjuk Isten hatalmas erejét. Ha ennek a kétségbeesett apának nem lett volna ilyen problémája a fiával, talán soha nem bízott volna az Úr Jézusban. Bár a probléma nem volt kellemes, mégis ez volt az az eszköz, amellyel Isten megszabadította a férfit attól a hitetlen és elfajult nemzedéktől. Ha hagyod, hogy a problémáid Krisztushoz vezessenek, akkor te is megszabadítva leszel ettől a hitetlen és elfajult nemzedéktől. Szűkölködő, szükségben lévő emberek vagyunk, de Krisztus hatalmas Megváltó! Ámen!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-11 22:08:41, vasárnap
|
| |
| |
Augusztus 12
Úrvacsora vasárnapja
,,Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." (Galata 2:20)
Az úrvacsora vasárnapja emlékezetes nap. Vegyük észre, hogy Jézus nem rendelt el sákramentumot születésének, életének, csodáinak vagy akár feltámadásának emlékére. Csak a halálára kér minket, hogy újra és újra emlékezzünk. Túl gyakran közeledünk lazán az Úrhoz. Miközben a kenyeret vesszük, ahelyett, hogy az Úr összetört testére gondolnánk, egy letört körmöt veszünk észre. Néha felkészületlenül jövök az úrvacsorához, nem figyelek arra a nagytakarításra, amelyre a szívemnek szüksége van. Egyszer-egyszer (amikor előző este nyugtalanul alszom) lehajtom a fejem és a többiekkel együtt lehunyom a szemem a csendes elmélkedés és bűnbánat idejére - és ásítok, jobban küzdök a szunyókálás ellen, mint a rejtett hibák megvallásáért. Csak amikor a poharat a számhoz emelem, akkor jövök rá, hogy: Bocsánat! Jobban fel kellene készülnöm. Őszintén őszinte vagyok a bűnbánattal kapcsolatban? Értékelem-e ezen az úrvacsorán keresztül mindazt, amit Jézus értem tett? Annyira megkönnyebbülök, hogy "megemlékezik arról, hogy porból vagyunk" (Zsolt 103,14). Újra és újra eszébe jut, hogy agyagból vagyok, hogy nélküle semmivé leszek. Ezért dicsérem Istent az úrvacsora vasárnapjáért, a kenyérért, amelyet megízleltem, lenyeltem, megemésztettem, és amely csontom csontja és húsom húsa lett. Dicsőítem Istent a Galata 2,20-ért: "Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Az életet, amelyet testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem."
Ezt soha nem szabad elfelejtened. Amíg úrvacsorázol, emlékezz erre.
Uram Jézus, bocsásd meg nekem, hogy néha érzéketlenné - megkeményedetté és érzéketlenné - válok a kereszten hozott áldozatoddal szemben. Emlékeztess újra és újra. Nem akarom elfelejteni.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-11 21:51:44, vasárnap
|
| |
| |
Augusztus 12
Emlékezz, hogy ami nem a te irányításod alatt áll, az annak a gondos irányítása alatt áll, aki mindentudó, bölcs és jó.
Érzelmi energiánk túl sok részét elszívja az aggodalom. Túl sokunkat foglyul ejt a csüggedés. Túl sokunkat túl gyakran motivál a félelem. Túl sokan közülünk rendszeresen elvesztjük az álmunkat az aggodalom miatt. Túl sokan érezzük úgy, hogy az életünk kicsúszik az irányításunk alól. Túl sokan közülünk azt kívánjuk, hogy bárcsak olyan hatalmunk lenne, amelyet soha nem kapunk meg. Túl sokunkat bénít meg a bánat. Túl sokan tűnődünk azon, hogy hol van Isten, és mit csinál. Túl sokan érezzük magunkat egyedül és meg nem értettnek. Túl sokan irigyeljük mások életét. Túl sokan gondoljuk azt, hogy mi vagyunk a világ ellen. Túl sokan közülünk, amikor életünket értékeljük, kihagyjuk a végső magyarázó tényt - Isten létezését, jellemét és tervét.
Meggyőződésem, hogy sokunknak szüksége van arra, hogy befogadjuk vagy visszatérjünk ahhoz a világnézethez, amelyet Dániel könyve mutat be nekünk. Dániel világa a bajok világa. Az igazságtalanság, az elnyomás, a bálványimádás, a veszély, a politikai korrupció, a háború és a különböző másfajta bajok világa, de ez nem egy olyan világ, amely irányíthatatlan. Sőt, a sok bajjal szemben Dániel éppen az ellenkezőjét mutatja be nekünk annak, amit hajlamosak lennénk gondolni, ha az ő világát értékelnénk. Dániel egy olyan világot mutat be nekünk, amely minden tekintetben és minden ponton annak az irányítása alatt áll, aki hatalmas és bölcs, és aki az emberi történelem eseményeit a tenyerében tartja. Az események az ő terve szerint történnek. A történelem az ő akarata szerint halad. Az egyének életét az ő szándéka alakítja. Ez egy uralom alatt álló világ. Gondoljunk ezekre a szavakra: "Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön" (Dán 6:27-28).
Sok dolog az életedben kívül esik az irányításodon. Sok olyan dologgal kell szembenézned, ami miatt felkészületlennek, kicsinek vagy gyengének érzed magad. De nem szabad engedned annak a gondolatnak, hogy az életed nincs irányítás alatt. Emlékeztetned kell magadat azokra az igazságokra, amelyekkel Dániel mindnyájunkat szembesít - hogy minden baj fölött, amely összezavar és megdöbbent minket, egy dicsőséges bölcsességgel, hatalommal és kegyelemmel rendelkező Isten áll, aki minden helyzet minden pillanatában uralkodik. Nem, nem fogod mindig látni a kezét. Gyakran nem fogod megérteni, hogy mit tesz. Lesznek olyan pontok, amikor az életnek nem lesz értelme számodra. Időnként azt fogod kívánni, bárcsak másképp alakulna az életed. Lesznek pillanatok, amikor úgy fogod érezni, hogy nem vagy felkészülve arra, ami rád vár. Ezekben a pillanatokban nézz fel, és emlékezz arra, hogy mindezek felett ott van egy trón, és azon egy elképzelhetetlenül fenséges Isten ül, aki mindent az ő dicsőségére és a te javadra irányít.
További tanulmányozásra és bátorításra: Dániel 6
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2024. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
103 db bejegyzés |
| e év: |
1225 db bejegyzés |
| Összes: |
36790 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 536
- e Hét: 3759
- e Hónap: 23251
- e Év: 483245
|
|
|
Offline
