|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2024-08-12 23:34:00, hétfő
|
| |
| |
,,Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat" (1Kir 10,8).
Sándor macedón király egyszer abba a városba érkezett, amelyben Diogenész, a különösen bölcs görög élt. Azt mondták a királynak, hogy ennek az embernek nincsenek szükségletei, minden létező között ő a legszerényebb ember. Egy hordóban él és alszik. Egyetlen használati eszköze volt, egy fapohár; de amikor meglátott egy fiút a tenyeréből inni, eldobta a poharát.
Sándor a nagy hódító elment ehhez a különös emberhez, hogy megismerje. Miután beszélt vele, azt mondta ennek a különcnek, aki nyugodtan feküdt a hordója mellett, kérjen tőle egy szívességet. Azt mondta Diogenész: ,,Ne takard el a napfényt!" Ezen a kívánság nélküliségen úgy elcsodálkozott a király, hogy azt kiáltotta: ,,Ha nem Sándor lennék, Diogenész szeretnék lenni!"
Ehhez hasonlóan beszélt Sába királynője is. Annyira tetszett neki Salamon udvara, minden olyan benyomást gyakorolt rá, hogy sajnálta, hogy ismét el kell utaznia.
Talán átsuhant a lelkén egy gondolat: Ha nem lennék Sába királynője, bizony szívesen maradnék Salamon király udvarában! Ezt ezekkel a szavakkal fejezte ki: ,,Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat."
Ha már az is boldoggá tette, hogy Salamon szolgája lehetne, mennyivel nagyobb boldogság nekünk mindenkor Jézus előtt állni! Ő több, mint Salamon!
Szolgáira ez más és magasabb értelemben vonatkozik: ,,Boldogok embereid és szolgáid, akik mindenkor előtted állnak!"
Milyen gyakran tesz hitvallást erről a Szentírás: ,,Seregek Ura, áldott az, aki Benned bízik!" Igen, valóban boldogok azok, akik közösségben élnek Jézus Krisztussal. Ezt látjuk a múltba, jelenbe és jövőbe tekintve.
Múltunk fölött feliratként áll ez a szól: Bűneik megbocsáttattak, bűnük ki lett fizetve.
Örvendezhetünk és ujjonghatunk: ,,Egészen az esküvésig tudhatom, hogy szét van tépve az adóslevelem!" Boldog emberek vagyunk, mert tudjuk, hogy Jézus Krisztus megmentett minket a bűn borzalmas verméből és az üdvösség kősziklájára állított minket.
A jelenben kegyelemből élünk, megőrizve a kegyelem által. Mindnyájan az Úrhoz fordulhatunk, kegyelme elegendő számunkra és minden szükségletünkre.Milyen nagyszerű tény ez! Nem szükséges, hogy agyondolgozzuk magunkat nagy erőfeszítéssel, az ő gazdagságából vehetünk kegyelmet kegyelemre.
És jövőnket így hívják: dicsőség. Hasonlók leszünk Jézus Krisztushoz, és olyannak láthatjuk, amilyen ő. Akkor hát nem boldog emberek a hívők?
Ernst Modersohn |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-12 21:41:12, hétfő
|
| |
| |
Egy hatalmas boltív
,,Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért." (Zsidók 2:17)
Egy napon, réges-régen, maga Isten emelkedett fel a legmagasabb mennyei trónról, miközben az angyali seregek döbbent csendben nézték. Átlépett a mennyei korláton, és belevetette magát a világtörténelembe Mária méhén keresztül, egy fiatal hölgy méhén keresztül, akit a Szentlélek beárnyékolt az ókori Izrael egyik poros városában. Soha nem fogjuk teljesen megérteni, de a titokzatossága csodálatra késztet bennünket. A Végtelen csecsemővé lett! A Zsidókhoz írt levél 1:8 szerint Jézus Krisztus a Mindenható Isten, a Szentháromság második személye, és mindig is az lesz. Az Atya Isten így szólt hozzá: "A te trónod, ó Isten, örökkön-örökké tart". A Zsidókhoz írt levél 2. fejezetében azonban azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus emberré is lett - emberré -, és belépett az emberiség családjába. "Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak" (14-15. v.). A 17. vers így szól: "Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez". Teljesen Isten, mégis minden tekintetben teljesen ember! Az Isten-ember! Sokan nem igazán értik ezt Jézus Krisztussal kapcsolatban. Ő mindig is isteni - vagyis Isten. De amikor a Szentlélek beárnyékolta Szűz Máriát, valahogyan, a fogantatás csodája által Jézus Krisztus emberi természetet is felvett. Nem hagyta hátra emberi természetét, amikor visszatért a mennybe. Ő egyszerre Isten és ember, és mindig is az marad. Amikor a mennyben meglátjuk Őt, egy emberi lényt fogunk látni, ugyanakkor Istent is, mindkét természetet egy személyiségbe szőve. Miért? Azért, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten szolgálatában, és hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mint a ti nagy főpapotok, Jézus hűséges volt ahhoz, hogy szeressen benneteket, hogy kiontsa értetek a vérét, hogy kapcsolatot teremtsen veletek, és hogy örök életet adjon nektek. Hűséges ahhoz is, hogy minden lépésedre vigyázzon, minden szükségedért imádkozzon, minden terhedet hordozza, és minden dolgot jóra fordítson az életedben. Ó, mennyire szeret téged és engem!
Isten hűsége olyan, mint egy hatalmas boltív, amely átível az emberi történelem kezdetétől a végéig.
(J. Sidlow Baxter)
Robert J. Morgan
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-12 21:25:31, hétfő
|
| |
| |
Drágább, mint az arany
Textus: Róma 8:28
Ez volt az ezüstlakodalmunk évfordulója - 2001. augusztus 28. -, és történetesen a napnak az a része, amelyet a gyermekünkkel együtt töltöttük, kissé ingatagnak bizonyult. Mélységesen nyugtalan voltam. Egy barátom a neki küldött e-mailem hangvételéből érzékelte lehangoltságomat, és ezt írta vissza: Nyugodj meg, és hagyd, hogy én imádkozzak. Ma én viszem a terhet. Ne feledd, hogy ez az évfordulótok - augusztus 28-a. A naptárban ez 8/28, mint a Róma 8:28-ban. Isten megígérte, hogy minden, ami ma történik, jóra válik. Most én vállalom az imádkozást, te pedig élvezd a napot a feleségeddel.
Az ilyen barátok értékesebbek, mint a mindennapi kenyerünk, és drágábbak, mint az arany és az ezüst.
Robert J. Morgan
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-12 21:08:10, hétfő
|
| |
| |
Augusztus 13
Erő a vérben
,,Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1János 1:9)
Zavar, amikor azt hallom, hogy csak a gyengeelméjűek küzdenek súlyos depresszióval. Engem ugyanis néha nem csak a lehangoltság érzései ütnek meg. Van, amikor úgy érzem, legszívesebben eltűnnék - nem akarok beszélni senkivel, és nem akarok szembenézni a világgal. Nem én vagyok az egyetlen, akinek vannak ilyen napjai. Úgy gondolok rájuk, mint "a gonosz napra", amelyről az Efézus 6:13-ban van szó. Amikor eljönnek, életem árán is kapaszkodom néhány jól bevált igeversbe, amelyek biztosítanak arról, hogy reggelre eljön az öröm. És bátorít, hogy a nagy énekszerző, William Cowper depresszióban szenvedett. Folyamatosan küzdött az öngyilkosság ellen. Egyszer még fel is akarta akasztani magát. Egy másik alkalommal egy késsel esett neki, de a penge eltörött, egy alkalommal pedig egy folyóba vetette magát, remélve, hogy megfullad. Mentális összeomlást kapott, és tizennyolc hónapra elmegyógyintézetbe került. Fogsága alatt a Róma 3:25-öt olvasta, azt a részt, amely szerint Krisztus vére olyan hatalmas, hogy minden múltbéli bűnt - még az öngyilkos gondolatok okozta bűnt is - kiengesztel. Megtérése után összebarátkozott John Newtonnal, aki az "Amazing Grace"-t írta. Ez volt az az inspiráció, amire Cowpernek szüksége volt a "Van egy forrás" című gyönyörű himnusz megírásához. Cowper egész életében továbbra is súlyos depresszióval küszködött, és gyakran próbált véget vetni az életének. Leghatásosabb himnuszai ezek után születtek.
Lehet, hogy az örökkévalóságnak ezen az oldalán depressziósak leszünk, de nem örülsz-e annak, hogy apránként, centiről centire, napról napra Isten megújítja elménket... mindezt azért, mert van egy vérrel teli kút?
Köszönöm, Atyám, a múltbeli szentek életének bátorítását. Emlékeztetnek bennünket arra, hogy itt a földön nincs végleges gyógymód a szenvedéseinkre, amitől még inkább vágyakozunk átalakító kegyelmed és irgalmasságod után.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-12 20:52:48, hétfő
|
| |
| |
Augusztus 13
Az önigazultság azt jelenti, hogy jobban érdekel és jobban motivál mások bűnének ismerete, mint a sajátodé.
Ez a régi kérdés spirituális változata: "Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás?". Az önigazultság az oka a személyes lelki vakságnak, vagy a személyes lelki vakság az önigazultság gyökere? Akárhogy is van, a kettő egymást motiválja és erősíti, és mivel így van, komoly veszélyt jelentenek mindazok számára, akikben még mindig bűn él (ez mindnyájunkat érint).
Láttam, hogy ez olyan erőteljesen működik házaspárokban, hogy a házasságukat a bénultság állandó állapotába zárja, ami kizárja a valódi, tartós változás reményét. A férj a felesége bűneinek, gyengeségeinek és hibáinak hosszú listájával érkezik a tanácsadásra, de a saját bűneinek kevéssé van tudatában, és a felesége pedig a férje hibáinak részletes listájával érkezik, de a saját hibáira kevéssé utal. Amikor megkérdezem a férjet, hogy mi a baj a házasságával, nem magáról beszél, hanem a feleségéről, és amikor megkérdezem a feleséget, hogy mi a baj, nem magáról beszél, hanem a férjéről. Hogyan lehetséges, hogy van két teljesen igaz ember, és a házassága megromlott és működésképtelen?
Légy őszinte itt és most, miközben ezt az áhítatot olvasod. Kinek a bűne zavar téged jobban: a sajátodé vagy egy hozzád közel állóé? Kinek a változását szeretnéd mindenáron látni: a magadét vagy valaki másét az életedben?
Az önigazultság / lelki vakság / mások elítélése dinamikát, amely annyi lelki és kapcsolati kárt okoz a "már" és a "még nem" között, Krisztus közvetlenül a Máté 7:1-5-ben tárgyalja:
"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! - miközben ott a gerenda a saját szemedben? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát."
Az önigazultság azt jelenti, hogy nem látod magadat vagy a másik embert pontosan. Azt jelenti, hogy az ő szálkáját gerendának látod, a te gerendádat pedig szálkának. Tehát elítéled őt, és felmented magadat. A másik emberrel ítélkezve bánsz, míg magaddal szemben türelmes vagy. Ez a nyugtalanító dinamika egy újabb erős érv amellett, hogy égető szükségünk van a megmentő kegyelemre. Csak ez a kegyelem, ahogyan a Szentlélek belátást adó és meggyőző szolgálatában eljut hozzánk, segíthet nekünk abban, hogy önmagunkat pontosan, másokat pedig tisztán lássuk. Látod, kegyelem kell ahhoz, hogy felismerd, mennyire szükséged van még kegyelemre.
További tanulmányozásra és bátorításra: Máté 18:21-33
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2024. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
103 db bejegyzés |
| e év: |
1225 db bejegyzés |
| Összes: |
36790 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 536
- e Hét: 3759
- e Hónap: 23251
- e Év: 483245
|
|
|
Offline
