|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2024-08-08 21:42:49, csütörtök
|
|
|
Augusztus 9
Furcsa válaszok az imádságra
,,Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt." (János 11:6)
Kértem az Urat, hogy növekedjek hitben, szeretetben és minden kegyelemben, tudjak többet az Ő üdvösségéről, és komolyabban keressem az Ő arcát. Ő volt az, aki megtanított imádkozni, és Ő, bízom benne, válaszolt az imára; De olyan módon, ami majdnem kétségbe ejtett. Reméltem, hogy egy kegyes órában egyszerre meghallgatja kérésemet; És szeretetének kényszerítő erejével leigázza bűneimet, és megnyugvást ad nekem. Ehelyett inkább éreztette velem szívem rejtett gonoszságát, És hagyta, hogy a pokol dühös erői minden porcikámban megtámadják lelkemet... "Uram, miért van ez?" Reszketve kiáltottam: "Halálra üldözöd a Te férgedet?" "Így van ez", felelte az Úr, "válaszolok a kegyelemért és hitért való imádságra." John Newton bizonyára megragadta versében azt a frusztrációt, amit mindannyian érzünk, amikor imádkozunk, és Isten úgy válaszol, ahogyan azt soha nem is képzeltük - vagy akartuk. Mária és Márta bizonyára így érezhetett, amikor Krisztus szándékosan késleltette Betániába érkezését, miután hírt kapott Lázár betegségéről: Miért hagyja figyelmen kívül a Mester a kérésünket? Nem törődik a testvérünkkel? Bizonyára megfeledkezett rólunk! Jézus úgy döntött, hogy megnehezíti Mária és Márta életét. Pedig általában az imára adott furcsa válaszok rejtik magukban a legmélyebb, legjobb és legszebb célt. Mária és Márta nem egy meggyógyított testvért kapott vissza a gyengélkedőről; ők a temetőből feltámasztott testvérüket kapták vissza. Sőt, ennél is többet, a nagyobb, szilárdabb, erősebb hit ajándékát kapták.
Isten ugyanezt szeretné veled is elérni.
Istenem, segíts, hogy ne felejtsem el, hogy bár nem ígértél nekem boldog véget, de biztosítottál engem a nagyobb hitről. Számomra ez a legjobb befejezés.
Joni Eareckson Tada
|
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
2024-08-08 21:20:38, csütörtök
|
|
|
Augusztus 9
A szeretet több annál, mint hogy kedvesek vagyunk az emberekhez. Azt jelenti, hogy Istent mindenekfelett szereted, hogy úgy szeresd az embereket, ahogyan ő parancsolja neked.
Napról napra jobban meggyőződöm arról, ahogy vizsgálom a saját kapcsolataimat, és ahogy megfigyelek másokat a saját kapcsolataikban, hogy a kapcsolatok először függőlegesen rögzülnek, mielőtt valaha is vízszintesen rögzülnének. Pál meglepő szavakkal ragadja meg ezt a dinamikát a Galata levél 5. fejezetében: "Mert az egész törvény egy szóban teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat"" (14. v.). Most gondoljátok végig ezt velem együtt. Ha az imént azt írtad volna, hogy "Isten egész törvénye egyetlen parancsban foglalható össze", mit írtál volna ezután? Nos, azt írtam volna, hogy "Szeresd Istent mindenekfelett". Ez helyesnek tűnik. Nem ez a legnagyobb Isten összes parancsa közül (Márk 12:28-30)? Nem ez az a parancs, amelynek mindig az első és legfontosabbnak kell lennie a szívünkben? Úgy tűnik, a jó teológia megkövetelné, hogy ez legyen az az "egy szó", amelyről Pál beszél. De Pál nem ezt írja. Azt mondja, hogy az egész törvény egyetlen szóval teljesedik be, és aztán azt mondja: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat". Mi? Hogyan teljesíti ez mindazt, amire Isten elhívott minket, mint gyermekeit?
Pál itt valami nagyon fontos dologra mutat rá. Két dolgot tud. Először is, tudja, hogy csak azok az emberek, akik Istent mindenekfelett szeretik, fogják szeretni felebarátjukat, mint önmagukat. Csak akkor lesz megfelelő helyen az életemben, ha Isten az őt megillető helyen van a szívemben. Ez azért van, mert ha Isten nincs az őt megillető helyen, találd ki, kit helyezek be arra a helyre? A válasz egyszerű: magamat. A házasságomban meg kellett tennem ezt a vallomást - a problémám elsősorban nem az, hogy nem szerettem Luellát úgy, ahogyan kellene. Nem, a mélyebb problémám az, hogy nem szerettem Istent úgy, ahogyan kellene, és mivel nem szerettem, magamat helyeztem az ő helyére. Minden rólam szól, és ezért nem szeretem Luellát úgy, ahogyan kellene.
Pál egy második dolgot is tud: azt, hogy az Isten iránti szeretetünk hiánya többek között abban mutatkozik meg, hogy a kapcsolatainkban nincs aktív szeretet. János ezt így mondja: "Ha valaki azt mondja: szeretem az Istent, és gyűlöli testvérét, hazug; mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát" (1János 4:20). A mások iránti szeretet valóban az Isten iránti szeretetből indul, abból folytatódik és abból motiválódik naponta. Amikor az ő céljai fontosabbak, mint a te vágyaid, amikor az ő dicsősége értékesebb számodra, mint a te terveid, akkor megszabadulsz az önszeretet rabságából, és felszabadulsz, hogy szeress másokat. Ez valóban így van. A kapcsolatainknak többre van szükségük, mint horizontális rögzítésre. Vertikális megmentésre van szükségük, és erre ott van a készséges és türelmes Megváltó mindig elégséges kegyelme.
További tanulmányozásra és bátorításra: János 13:1-17
Paul David Tripp
|
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2024. Augusztus
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
103 db bejegyzés |
e év: |
1225 db bejegyzés |
Összes: |
36790 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 453
- e Hét: 3676
- e Hónap: 23168
- e Év: 483162
|
|
|