Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Három egyszerű szabály a prédikáció hallgatáshoz
  2024-10-07 23:55:05, hétfő
 
  Három egyszerű szabály a prédikáció hallgatáshoz

Nem elég, hogy templomba járunk és prédikációt hallgatunk. Lehet, hogy ötven éven keresztül tesszük ezt, és semmivel sem leszünk jobbak, hanem inkább rosszabbak. ,,Vigyázzatok", mondja Urunk, ,,hogyan hallgatjátok". Vajon tudja-e valaki, hogyan kell helyesen hallgatni? Akkor szívleljen meg három egyszerű szabályt.

1) HITTEL kell hallgatnunk , feltétlenül hinnünk kell abban, hogy Isten minden szava igaz, és megállja a helyét. A régi időkben a zsidóknak nem használt az ige, mert ,,nem párosult hittel azokban, akik hallották" (Zsid 4,2).

2) Tisztelettel kell hallgatnunk , állandóan emlékezve arra, hogy a Biblia Isten könyve. Ez volt a thesszalonikaiak szokása. Ők úgy fogadták Pál üzenetét, ,,nem mint emberek szavát, hanem mint Isten szavát" (1Thessz 2:13).

3) Imádsággal kell hallgatnunk , imádkozni Isten áldásáért, mielőtt a prédikáció elhangzik, imádkozni Isten áldásáért újra, amikor a prédikációnak vége. Itt rejlik sokak hallgatásának nagy hibája. Nem kérnek áldást, és így nem is kapnak. A prédikáció úgy halad át az elméjükön, mint a víz a lyukas edényen, és nem hagy maga után semmit.

Összefoglaló:

Tartsuk szem előtt ezeket a szabályokat minden vasárnap reggel, mielőtt elmegyünk meghallgatni Isten igéjét. Ne rohanjunk Isten jelenlétébe gondatlanul, meggondolatlanul és felkészületlenül, mintha nem számítana, hogy milyen módon történik ez a munka. Vigyünk magunkkal hitet, tiszteletet és imádságot. Ha ez a három a kísérőnk, akkor hasznosan fogjuk hallgatni, és dicsérettel térünk majd haza.

J. C. Ryle
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Mi az, aminek Jézus örül?
  2024-10-07 21:53:57, hétfő
 
  Mi az, aminek Jézus örül?

Lekció: Lukács 10:17-24
Textus: Lukács 10:21

Mi az ami a legboldogabbá tesz téged? Ami a legboldogabbá tesz minket, az mutatja meg, hogy mi a legfontosabb nekünk, hogy mi a legértékesebb számunkra. Vajon a mulandó vagy az örökkévaló áldásoknak örülünk jobban? Jobban örülünk egy új autónak, egy háznak, egy nagyobb pénzösszegnek amit valakitől kapunk vagy egy új testvérnek Krisztusban? A mi szövegünk egyedülálló abban a tekintetben, hogy ez az egyetlen alkalom a Bibliában, ahol arról van szó, hogy Jézus nagyon örült. Az ,,örülni" szó önmagában túl gyenge fordítás. A görög szó azt jelenti, hogy ujjongani vagy túláradóan örülni. Jézus legalább két másik alkalommal is beszél a saját öröméről (János 15:11; 17:13), de itt olvasunk arról, hogy nagyon örült a Szentlélek által. Aminek nagyon örült, az annak a híre volt, hogy Isten szuverén kegyelme a 72 tanítvány szolgálatán keresztül lelkeket mentett meg. Ha a szuverén kegyelem ezen dolgain való gondolkodás Jézust ujjongásra késztette, akkor ugyanez igaz kell, hogy legyen ránk is, amint növekedünk, hogy egyre jobban hasonlítsunk Jézushoz.
Isten szuverén kegyelme a megváltásban nagy örömet okoz Jézusnak, és nagy örömet kell, hogy okozzon nekünk is.
Ahhoz, hogy megértsük, mi késztette Jézust ujjongásra, és mi az, aminek minket is ujjongásra kell késztetnie, ahhoz meg kell értenünk, hogy mit jelent Isten szuverén kegyelme:
1.Isten szuverén kegyelme azt jelenti, hogy a megváltás teljesen Istentől származik, és egyáltalán nem az embertől.
A Szentírás világosan tanítja, hogy a bűntől és Isten ítéletétől való megváltás Istentől van, és egyáltalán nem tőlünk, hogy ne dicsekedjünk. Pál apostol ezt hangsúlyozza ki (1Kor 1:26-28) háromszor is, hogy Isten az, aki kiválasztott minket, és hogy az Ő választása nem függött semmitől ami bennünk van, hanem csakis Tőle függött. Következtetése az, hogy ,,senki se dicsekedjék Isten előtt". Majd hozzáteszi: ,,Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: ,,Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék" (1Kor 1,29-31).
János apostol is világossá teszi, hogy az újjászületés nem emberi erőfeszítés vagy emberi akarat által történik (Jn 1:12-13):
,,Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."
Jakab ugyanezt tanítja: ,,Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek" (Jakab 1:18).
Néhányan azt mondják, hogy Isten kezdeményezi a megváltást, de aztán a mi döntésünkön múlik, hogy hiszünk-e. A Szentírás azonban azt tanítja, hogy mind a hit, mind a megtérés Isten ajándéka (Ef 2:8, 9, ahol a ,,hogy" szó magában foglalja az egész kegyelemből, hit által történő megváltás folyamatát). A Fil. 1:29 azt mondja, hogy nekünk adatott, hogy higgyünk Krisztusban. Az ApCsel 11:18 világossá teszi, hogy Isten az aki adja a megtérést (lásd még 2Tim 2:25). Jézus azt mondta: ,,Senki sem jöhet hozzám, hacsak nem adatott meg neki az Atyától" (János 6:65).
Egyesek ezt azzal próbálják kijátszani, hogy azt állítják, hogy Isten előre tudása alapján vagyunk kiválasztva (1Pét 1:1, 2). Azt mondják, hogy ez azt jelenti, hogy Isten az Ő mindentudásában előre tudta, hogy kik fognak hinni Krisztusban, és hogy az ő hitük miatt választotta ki őket . Ez a nézet azonban az embert teszi azzá, aki meghatározza Isten örökkévaló tervét, jóllehet Pál apostol az üdvösségre való kiválasztottságunk kapcsán kijelenti, hogy Isten mindent az ő akaratának tanácsa szerint cselekszik (Ef 1:11). Továbbá, ha a mi választásunk lenne az oka annak, hogy Isten kiválasztott minket az üdvösségre, akkor a kiválasztás nem az Ő kegyelmének, hanem a mi választásunknak lenne köszönhető. Továbbá, az ,,előre tudás"-nak fordított görög szó többet jelent annál, mint hogy Isten előre tud valamit. Arra utal, hogy Isten személyesen és meghatározó módon választ ki egy személyt (Róm 8:29) vagy népet (például Izraelt, Róm 11:2). Azt jelenti, hogy Isten már az idők kezdete előtt elhatározta, hogy különleges módon megismeri ezeket az embereket, hogy szeretetét az Ő terve szerint kiárasztja rájuk. Ha Isten nem ismerne, nem választana ki és nem vonzana minket az üdvösségre, elvesznénk.
A szövegünkben Jézus azt tanítja, hogy ...
A.Istenre vagyunk utalva, hogy kijelentse nekünk az üdvösség útját.
Kijelenti, hogy ,,senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni" (10:22). Legalább négy oka van annak, hogy miért vagyunk Istenre utalva, hogy kijelentse nekünk az üdvösség útját:
a.)Istenre vagyunk utalva, hogy kijelentse nekünk az üdvösség útját, mert véges értelmünk képtelen megismerni a végtelen Istent.
A filozófia az emberből indul ki, és megpróbál Isten felé érvelni, de a véges emberi elme önmagában nem képes felfogni a végtelen, Szentháromság Istent (figyeljük meg a Szentháromság minden egyes személyére való utalást a szövegünkben). Jézus itteni kijelentése határozottan bizonyítja mind istenségét, mind emberségét. Az a tény, hogy az Atya mindent átadott neki, Jézus emberségét mutatja; az a tény, hogy csak Jézus tudja kijelenteni nekünk az Atyát, az ő istenségét mutatja, mert sem egy egyszerű ember, sem egyetlen teremtett lény sem tudná nekünk kijelenteni az örökkévaló Istent. ,,Fiúként egyenlő volt az Atyával, de emberként az Atya alatt volt, és 'mindent' tőle kapott" (R. C. H. Lenski). Mint emberi testet öltött Isten, Jézus azt mondta Fülöpnek: ,,Aki engem látott, az Atyát látta" (Jn 14:9). De a mi problémánk nagyobb, mint végességünk ténye:
b.)Istenre vagyunk utalva, hogy kijelentse nekünk az üdvösség útját, mert természetünknél fogva lelkileg vakok vagyunk.
Ahogy Pál kifejti, ,,A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1Kor 2:14). Ahogyan egy vak ember nem látja a gyönyörű naplementét, mert nincsenek meg hozzá a szükséges szervei, úgy egy bűnös, aki nem rendelkezik a Szentlélekkel, nem tudja felfogni Isten dolgait. Amikor Jézus örök életet ad azoknak, akiket az Atya adott neki (János 17:2), akkor átadja nekik a képességet, hogy mind a lelki dolgokat megértsék, mind pedig azt, hogy személyesen megismerjék Istent Krisztusban. Ahogy Jézus imádkozott: ,,Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit elküldtél" (János 17:3). Ilyen lelki élet nélkül Krisztusban éppúgy nem vagyunk képesek megismerni Istent, mint ahogy egy holttest sem képes látni és megismerni egy élő embert. De az, hogy lelkileg halottak és vakok vagyunk, nem az egyetlen problémánk.
c.)Istenre vagyunk utalva, hogy kijelentse nekünk az üdvösség útját, mert a Sátán uralma és hatalma alatt vagyunk.
Amikor a 72 tanítvány visszatért, beszámoltak Jézusnak arról, hogy még a démonok is engedelmeskedtek nekik az Ő nevében (10:17). Jézus ezzel egybehangzóan elmondja, hogy látta, amint a Sátán villámként hult le az égből. Ezt még jobban kiemeli, amikor azt mondja, hogy hatalmat adott nekik, hogy kígyókra és skorpiókra tapossanak, anélkül, hogy bajuk esne (10:19). A szövegkörnyezetből (10:18, 20) egyértelműen kiderül, hogy Jézus arra a hatalomra utal, amelyet a Sátán és a démonok felett adott nekik, nem pedig valamilyen szó szerinti képességre, hogy kígyókkal vagy skorpiókkal bánjanak el. A tanítványok sikere a szolgálatban ,,a Sátán teljes és végleges legyőzésének szimbóluma és bizonyítéka volt" (Alfred Plummer).
Tény, hogy a lélek megmentéséhez a Sátán legyőzésére van szükség, mert ő ,,elvakította a hitetlenek elméjét, hogy ne lássák a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki Isten képmása" (2Kor 4:4). Amikor Isten megment minket, akkor kiszabadít a sötétség birodalmából, és átvisz minket szeretett Fia országába (Kol 1:13). Mi nem tudjuk magunkat kiszabadítani a Sátán rabságából. Ezt Istennek kell megtennie helyettünk és értünk (2Tim 2:25-26).
d.)Istenre vagyunk utalva, hogy kijelentse nekünk az üdvösség útját, mert nincs bennünk semmi, ami arra kötelezné Istent, hogy kijelentse magát nekünk.
Jézus kijelenti, hogy kinyilatkoztatja az Atyát annak, akinek Ő (a Fiú) akarja (10:22). Istennek az is tetszett, hogy az Ő szabadítását inkább a csecsemőknek, mint az értelmeseknek nyilatkoztassa ki. A ,,tetszett" kifejezés Isten szuverén tetszésére utal az Ő titkos tanácsa szerint. Nyilvánvaló, hogy Jézus szavainak nem lenne értelme, ha mindenkinek egyformán kijelentené az Atyát. Amint az egész Szentírásból kiderül, Isten kiválaszt bizonyos személyeket, és kijelenti magát nekik, másokat azonban hagyja, hogy tovább éljenek lelki sötétségükben. Kiválasztotta Ábrahámot, de nem választotta ki Ábrahám apját, testvéreit vagy szomszédait. Kiválasztotta Izsákot, de nem választotta ki Izmaelt. Szerette Jákobot, de gyűlölte Ézsaut. Ahogy Pál rámutat, Isten ezt még az anyaméhben megtette, mielőtt bármi jót vagy rosszat tettek volna, hogy az Ő kiválasztás szerinti szándéka megmaradjon (Róma 9:11). Ha esetleg lemaradtunk volna a lényegről, Pál határozottan állítja: ,,Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené" (Róm 9:16).
Más szóval, a megváltás nem az emberi akaraton vagy emberi erőfeszítésen múlik. Teljesen Isten kegyelmétől függ, és egyáltalán nem tőlünk. Luther Márton megjegyzi: ,,Itt minden emberi érdem, az értelem minden ereje és képessége, vagy az emberek által megálmodott szabad akarat kudarcra van ítélve, és mindez Isten előtt semmit sem számít; Krisztusnak kell mindent megtennie és neki kell mindent megadnia" (idézi Lenski, 593. o.).
Ha harcolsz ez ellen a tanítás ellen (és a legtöbbünk valamikor harcolt), akkor szerintem ez azért van, mert túl nagyra értékeled az embert, és nem értékeled eléggé Istent az Ő abszolút szentségében. Túl nagyra értékeled az embert, amikor azt gondolod, hogy Isten valahogyan köteles mindenkivel egyformán kegyelmesnek lenni. A Szentírás azonban világosan kimondja, hogy Isten nem köteles senkinek sem kegyelmet adni. Úgy is bánhatott volna velünk, mint a bukott angyalokkal, és hagyhatott volna minket a kárhozatunkban, Megváltó nélkül. Vajon igazságtalan-e Isten, mert az összes bukott angyalt a mélységre ítélte, a megváltás esélye nélkül? Természetesen nem! Fellázadtak, és nem tarthatnak igényt Isten kegyelmére. Ugyanez igaz a lázadó, bukott emberre is. Az Ő szentségében Isten tökéletesen igazságos lenne, ha az egész emberi fajt a pokolra ítélné. De Ő úgy döntött, hogy néhány ember iránt kegyelmet gyakorol, ami az Ő felségjoga.
B.Istennek tetszett, hogy Jézus Krisztusban és Jézus Krisztus által kijelentse az üdvösség útját az Ő választottainak.
Erre gondolt Jézus a Lukács 10:22-ben. Ezt értette Jézus, amikor a zsidók azt kérdezték: ,,Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk világosan", mire Ő így válaszolt: ,,Megmondtam nektek, és ti nem hisztek; a cselekedetek, amelyeket Atyám nevében teszek, ezek tanúskodnak rólam". De ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallják az én szavamat, és én ismerem őket, és követnek engem; és örök életet adok nekik, és soha el nem vesznek, és senki sem ragadja ki őket a kezemből" (János 10:24-28). Isten szuverén kegyelme azt jelenti, hogy az üdvösség teljes mértékben Istentől származik, és egyáltalán nem az embertől.
2.Isten szuverén kegyelme nagy örömet okoz Jézusnak.
Az öröm gyakori téma Lukácsnál, de ez az egyetlen alkalom, amikor arról olvashatunk, hogy Jézus nagyon örül. Nyilvánvaló, hogy ami ujjongásra késztette Őt, az a 72 tanítványnak a beszámolója és az Isten szuverén kegyelméről szóló gondolatok a megváltásban, ahogyan azt a 10:21-22-ben kifejti. Legalább négy oka van annak, hogy Jézus ujjongott Isten szuverén kegyelmének:
A.Jézus ujjongott Isten szuverén kegyelmének, mert az dicsőíti az Atyát.
Ha az ember dicsekedhet megváltásának bármely részével, az megfosztja Istent a teljes dicsőségtől, amely egyedül őt illeti meg. Ha azonban a megváltás kizárólag Isten választásának és hatalmának köszönhető, akkor csak az Úrban dicsekedhetünk (1Kor 1:26-31).
B.Jézus ujjongott Isten szuverén kegyelmének, mert az legyőzi a Sátán hatalmát.
Szinte hallom, ahogy Jézus nevet örömében, amikor a 18. verset mondja. Senki sem tudja, miért engedi meg Isten, hogy a Sátán ilyen sokáig uralkodjon ezen a bukott földön. De azt tudjuk, hogy eljön a nap, amikor ez a csaló a tűzzel és kénkővel teli tóba vetetik, ahol éjjel-nappal gyötrődni fog örökkön-örökké (Jel 20:10). Minden alkalommal, amikor egy lélek megmenekül a pokoltól, az Isten végső és teljes győzelmének előszele a Sátán felett.
C.Jézus ujjongott Isten szuverén kegyelmének, mert az megalázza a büszke bűnöst.
Amikor Jézus azt mondja, hogy Isten ezeket a dolgokat elrejtette a bölcsek és értelmesek elől, és kinyilatkoztatta a kisdedeknek, ez nem azt jelenti, hogy a bölcs és értelmes emberek nem fognak üdvözülni, míg azok, akiknek nincs intelligenciájuk, igen. Sokkal inkább az ellentét azok között van, akik büszkén bíznak a saját értelmükben és intelligenciájukban, szemben azokkal, akik alázatosan meghajolnak Isten Krisztusban kinyilatkoztatott bölcsessége előtt. A büszke ember azt gondolja, hogy a saját módján, a saját feltételei szerint és a saját érdemei által közeledhet Istenhez. De ahogy Pál elmagyarázza, Isten a kereszt üzenetének ereje által megsemmisíti a bölcsek bölcsességét: ,,Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket" (1Kor 1,21).
Nyilvánvaló, hogy maga Pál intelligens, jól képzett ember volt. De, mint mondja, mindazt, ami nyereség volt számára, veszteségnek tekintette Krisztusért (Fil 3:7). A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy ,,Isten ellene van a kevélyeknek, de az alázatosoknak kegyelmet ad" (Péld 3:34; 1Pét 5:5). Az alázatos ember az, aki rászoruló bűnösként jön Jézushoz, és teljesen Isten kegyelmében bízik, és egyáltalán nem bízik önmagában.
D.Jézus ujjongott Isten szuverén kegyelmének, mert az elősegíti a szentséget az Ő választottaiban.
Joggal mondják, hogy a büszkeség minden rossznak az anyja, az alázat pedig minden erénynek az anyja. Azok, akik ismerik Isten szentségének nagyságát, dicsőségét és Krisztusban megnyilvánuló üdvözítő kegyelmét, állandóan megítélik büszkeségüket, és mindenben Őrá támaszkodnak, ami a szent élethez szükséges. Mindezen okok miatt és még sok más miatt Jézus nagyon örült a Szentlélek által, amikor Isten szuverén kegyelmére gondolt a megváltásban.
Talán néhányan közületek azt gondolják: ,, El tudom fogadni az Isten szuverén kegyelméről szóló tant a megváltásban, de nem tudok nagyon örülni neki". Ha ez így van, akkor ez egy olyan területről árulkodik, ahol még nem vagy Isten Fiának képmására átformálódva. Jézus ujjongott ennek az igazságnak.
3.Isten szuverén kegyelme nagy örömet kell, hogy okozzon nekünk.
Nagy örömet kell okozzon nekünk ugyanazért, amiért Jézusnak is nagy örömet okozott, nevezetesen azért, mert dicsőíti az Atyát, legyőzi a Sátán hatalmát, megalázza a büszke bűnöst, és elősegíti a szentséget az Ő választottaiban. De emellett ...
A.Isten szuverén kegyelme, azzal, hogy megmentett minket, nagyobb örömet kell, hogy okozzon nekünk, mint a mi szolgálatunk.
Jézus erre hívja fel a 72 tanítvány figyelmét a 20. versben. Örültek annak, hogy Isten hogyan használta fel őket a Sátán erőinek legyőzésében a szolgálatuk révén. Jézus nem azt mondja nekik, hogy egyáltalán ne örüljenek az ilyen győzelmeknek. Inkább helyes megvilágításba helyezi a dolgot. A legnagyobb örömünk nem abban kell, hogy legyen, hogy Isten hogyan használ minket az Ő szolgálatában, hanem inkább abban az egyszerű tényben, hogy a nevünk fel van jegyezve a mennyben. A szolgálatunknak vannak hullámvölgyei; de az Isten kegyelme általi üdvösség és az a bizonyosság, hogy akit Ő megment, azt megtartja, állandó örömmel kell, hogy eltöltsön bennünket.
B.Isten szuverén kegyelme, azzal, hogy megmentett minket, minden más örömnél nagyobb örömet kell, hogy okozzon nekünk, mert ez örökkévaló.
Minden öröm, amit a Krisztuson kívüli ember élvez, mulandó. Most nyert 100 millió lejt a lottón? Most kapott előléptetést a karrierjében? Most vett feleségül egy gyönyörű fiatal nőt? Most választották meg egy magas közhivatalba? Egy pillanatig se irigyeld őt. Miért irigyelnél egy olyan embert, aki rövid időn belül a tűz tavába kerül? Ha úgy látna, ahogy Isten lát, az a sikeres ember szívesen és gyorsan helyet cserélne azzal, akinek a neve be van írva az élet könyvébe, még akkor is, ha az a szent halálos betegségben szenvedne! Örömünk örökkévaló, és csak még nagyobb lesz, amikor átmegyünk Megváltónk jelenlétébe!
C.Isten szuverén kegyelme, azzal, hogy megmentett minket, nagyobb örömet kell, hogy okozzon nekünk, mint amilyenben bármelyik ószövetségi szentnek része volt.
Bizonyára minden Krisztus előtti szent üdvözült és várta, hogy Istennel legyen az örökkévalóságban. De ahogy a Zsidókhoz írt levél írója mondja, ,,hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre" (Zsid 11:40). Vagy ahogy Péter fogalmaz: ,,Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak". De ,,ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni" (1Pét 1:10, 12). E nagy üdvösség miatt mi, akik hiszünk, ,,kimondhatatlan, dicsőült örömmel kell örvendezzünk" (1Pét 1:8).
Következtetés
Vannak, akik meg vannak fosztva az örömtől, amikor Isten szuverén kegyelmére gondolnak, mert olyan következtetéseket vonnak le ebből a tanításból, amelyek logikusnak tűnhetnek, de nem biblikusak. Egyesek például azt mondják: ,,Ha Isten mindent szuverén módon elrendelt, akkor minek imádkozni? Aminek meg kell történnie, az meg fog történni". De amint azt a két héttel ezelőtti istentiszteleten hallottuk, Jézus azt parancsolja nekünk, hogy imádkozzunk az aratás Urához, hogy küldjön ki munkásokat (10:2). Nyilvánvaló, hogy Jézus minden dologról tudott, ami bekövetkezik, mégis gyakran imádkozott. Nekünk is így kell tennünk.
Mások tévesen azt a következtetést vonják le, hogy ,,Ha Isten szuverén az emberek megmentésében, akkor minek evangelizáljunk?". De ismétlem, az Úr elküldte ezeket a munkásokat, hogy hirdessék az evangéliumot. Pál azt mondta, hogy mindent elszenvedett a választottakért, hogy ők is elnyerjék az üdvösséget, amely Krisztus Jézusban van (2Tim 2:10). Amikor Pál kísértésbe esett, hogy az üldözés veszélye miatt elhagyja Korintust, az Úr azt mondta neki, hogy folytassa a prédikálást, és megígérte, hogy megvédi őt. Aztán az Úr hozzátette: ,,Mert sok népem van ebben a városban" (ApCsel 18:10). Mivel Istennek voltak választottai Korinthusban, akik még nem voltak üdvözülve, Pálnak tovább kellett prédikálnia. Korábban, amikor Pál szolgálata során a zsidók makacsul elutasították az evangéliumot, és ellenálltak Pálnak, Pál a pogányokhoz fordult. Az ApCsel 13:48 feljegyzi: ,,és akik az örök életre rendeltettek, hittek". Isten szuverén kegyelme, hogy egyeseket kiválaszt az üdvösségre, motiválnia kell bennünket az evangelizálásra, hiszen tudjuk, hogy erőfeszítéseinket Isten felhasználja az Ő választottainak megmentésére. A Jelenések könyve biztosít minket arról, hogy Krisztus a vérével vásárolt meg némelyeket minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből (Jel 5:9).
Talán valaki azt gondolja: ,,Mi van, ha Isten nem írta be a nevemet az élet könyvébe a világ megalapítása előtt? Mi van, ha nem tartozom a kiválasztottak közé? Hogyan üdvözülhetek?" A Szentírás válasza egyértelmű: Jöjj hitben Jézushoz, és Ő meg fog menteni téged. Ne aggódj Isten örökkévaló rendeletei miatt. Válaszolj Krisztus hívására. Ő mondta: ,,Mindenki, akit az Atya nekem ad, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen sem vetem ki" (János 6:37). Az Ő ígérete neked szól: Jöjj Jézushoz, és Ő nyugalmat ad a lelkednek! Meg fogod ismerni azt a nagy örömet, amelyet Jézus érzett, amikor Isten szuverén kegyelmére gondolt a megváltásban. Ámen.

 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Az erő országa
  2024-10-07 21:46:55, hétfő
 
  Október 8

Az erő országa

,,Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben." (1Korinthus 4:20)

Egy dolog biztos: tudunk beszélni. A bibliaolvasás és az imádság fontosságát magyarázzuk. Szívből egyetértően bólogatunk, amikor a belvárosi menhely igazgatója a templomi szószék mögött áll, és dicsőíti Isten szeretetét a peremre szorult emberek iránt, legyenek azok hajléktalanok vagy fogyatékkal élők. Könyveket olvasunk, kazettákat hallgatunk, és videókat nézünk ki a gyülekezeti könyvtárunkból, a tanúságtételtől kezdve a Szentírás memorizálásáig mindenről. De a sok beszéd, a sok show, a sok külsőség ellenére, amilyen szépen alkalmazkodunk külsőleg, néha elgondolkodom azon, hogy nem vagyunk-e olyanok, mint akiket a 2Timóteus 3:5 említ, ,,akik a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják". Nem szándékozom bűntudatot kelteni, de szánjunk egy pillanatot, és gondoljunk azokra a lelki gyakorlatokra, amelyekről beszélünk: ima és böjt, tanúságtétel és imádság, memorizálás és elmélkedés. Most álljatok meg, és nézzétek át újra a listát. Hányat gyakorolsz ezek közül a lelki gyakorlatok közül - nem csak úgy, hanem rendszeresen? Isten országa nem a beszédről szól (amiben mi olyan jók vagyunk), hanem az erőről, ahogy az igeversünk mondja. Az istenfélelem látszata hamarosan repedéseket és kopást fog mutatni. A beszéd üresen fog csengeni. Ahogy Jézus mondta: ,,Isten országa bennetek van" (Lukács 17:21), és lelki életünket csak belülről kifelé lehet élni - igazán élni -. Még ma elkezdheted. Azzal kezdődik, hogy megkéred Istent, hogy belülről kifelé adjon neked energiát. Az istenfélelmet nem tudod formálni, de hagyhatod, hogy az istenfélelem formáljon téged. És Isten ereje akkor hatással lesz mindenre, amit mondasz és teszel. Élj belülről kifelé, ,,hogy hited ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején nyugodjék" (1Kor 2:5).

Uram, segíts, hogy vigyázzak a nyelvemre, ha elkezdek fecsegni a lelki fegyelmekről anélkül, hogy valóban megélném azokat. És aztán segíts, hogy belülről kifelé a te erődben éljek.

Joni Eareckson Tada
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Paul David Tripp Október 8
  2024-10-07 20:59:52, hétfő
 
  Október 8

A közös istentisztelet emlékeztet arra, hogy a remény nem egy helyzet, hely, eszme vagy dolog. A remény egy személy, és az ő neve Jézus.

,,De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek. Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek." (Titusz 3:4-8)

Mindenki ezt akarja. Ez az a dolog, ami táplálja azt, amit csinálunk. Ez az, ami bátorságra és kitartásra ösztönöz. Ez az, ami átsegít a nehéz időkön, és nem hagyja, hogy feladjuk. Nehéz boldognak lenni, és nehéz felállni és folytatni, amikor nincs belőle semmi. Mi ez? Természetesen a remény. Mindenki vágyik a reményre.
Nos, a Biblia radikális üzenete, amelyet a Titusz szakasz jól érzékeltet, az, hogy a szilárd remény, a remény, amely soha nem hagy cserben vagy nem hagy zavarban, csak függőlegesen található meg. A mindennapi élet vízszintes helyzetei, helyszínei, tapasztalatai és kapcsolatai veszélyes helyek a remény keresésére. Hogy miért? Mert mindegyik cserbenhagy téged. Először is, bárhol is keresgélsz vízszintesen, a bűnbeesés valamilyen módon érintette azt. Egyszerűen nincsenek tökéletesen ideális helyzetek, nincsenek paradicsomi helyszínek, nincsenek teljesen kielégítő tapasztalatok, és bizonyára nincsenek tökéletes emberek sem az örökkévalóságnak ezen az oldalán. Tegyük hozzá, hogy mindezek a dolgok múlandóak. Egyik sem tart örökké. Minden horizontális dolog, az örökkévalóságnak ezen az oldalán, a bomlás folyamatában van. Tehát az a remény, amely a legmélyebb szükségleteiddel foglalkozik, amely okot ad a folytatásra, bármilyen nehéz is az élet, és amely örök jót ígér, mindig csak függőlegesen található meg.
Talán nem elég azt mondani, hogy a reményt Istenben és az ő szövetségbeli ígéreteiben találjuk meg. Ez bizonyára igaz, de ennél többet kell mondani. A remény valóban annak a vállán nyugszik, aki mindezen szövetségbeli ígéretek beteljesedése. Nem elég azt mondani, hogy a megbízható remény a Jézusban való reménység. A Biblia üzenete még ennél is erőteljesebb és célratörőbb. A megbízható remény Jézus! Az ő életében, halálában és feltámadásában a te életedet is átjárja a remény. A kereszt kegyelme nem csak megbocsátó és elfogadó kegyelem, hanem olyan kegyelem, amely ellát téged mindennel, amire szükséged van, amíg nem leszel többé rászoruló. És mit eredményez ez a reménység a Titus-részlet szerint? Egy vadonatúj életmódot eredményez. Mivel az, aki a remény, reménységgel töltötte be az életemet, nem kell többé reményt keresnem, és most már átadhatom magam a jó cselekedetek életének. Ismered ezt a reményt? Ha nem, akkor egy jó első lépés a megtalálása felé az lenne, ha ezen az Úr napján összegyűlnél más hívőkkel, hogy imádjátok azt, aki a reménységetek. Hogy megtaláld a reményt, találd meg Őt.

További tanulmányozásra és bátorításra: Róma 5:1-11

Paul David Tripp
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2024.09 2024. Október 2024.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 98 db bejegyzés
e év: 1367 db bejegyzés
Összes: 36932 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 103
  • e Hét: 2128
  • e Hónap: 3991
  • e Év: 523776
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.