|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2024-11-30 19:00:26, szombat
|
| |
| |
MEG VAN ÍRVA - 2024 NOVEMBER
Meg van írva. Nem mi írtuk meg, de sokan olvassák. Olvassunk bele mi is újra, és figyeljük magunk körül mi is a megvalósulását. Nagyon igazi és tanulságos gondolatok a mai világunkról, a környezetünkről.
A BLÖFF ÉS AZ IMPOSZTOR
2024. november 13.
Szerző: Bella Violetta
Egy barátom hívta fel nemrég a figyelmemet közös ismerősünk előadásaira. ,,Blöff " - mondta. ,,Nézd meg, elkezdett úgy öltözni, ahogy a témához kell, talán ha két könyvet elolvasott és eladja magát szakértőnek. És beveszik, már lépett is előre..." - mondta fejét fogva.
Megdöbbentett, mennyire igaza van. Kis külcsín és teret nyert. Eszembe jutott ennek a képességnek egy másik mestere, egy fiú, aki ugyan több helyen kirúgatta már magát viselt dolgai miatt, de ha elolvasott egy könyvet, a következő nap már a helyi rádióban szónokolt, mint a téma jeles szakértője. Lehetőleg pont azokban a témákban oktatva a naiv népet, melyben önnön maga hangzatos kudarcot vallott.
Fake it till you make it, mondja az angol, azaz játszd meg, míg igaz nem lesz. Ez talán akkor működhet, amikor nagyon meg akarsz kedvelni valakit, vagy mosolyogni egy egyébként nehéz napodon, de ugyanez tehetség, műveltség, tájékozottság és készségek esetén kínos. És csak messziről jött ember mondhat, amit akar.
Hallgattam egy podcastot Trebitsch Ignácról (Hatalmas arcok - A világ legnagyobb kalandora), aki sportot űzött önmaga túlbecsüléséből: zsidó születésű, osztrák-magyar monarchiából származó férfi, volt újságíró, lutheránus teológus, anglikán misszionárius, buddhista szerzetes, brit parlamenti képviselő, német kém és a felsorolás nem teljes. Komolyan érdemes tájékozódni róla.
Él a szöges ellentéte is ennek: azok, akik lehetnek akármilyen tájékozottak és kompetensek a területükön, mindig is bizonytalannak fognak tűnni: az imposztor szindrómások. Valóban attól rettegnek, hogy valaki leleplezi őket, hogy üres lufi a tudásuk, mi több, ők maguk. Noha semmilyen realizálható oka nincs ennek a szorongásnak.
Az online tér külön nagy sanszot ad azoknak az extrovertált blöffistáknak, akik Trebitsch önbizalmával szörföznek végig az életen - mindig fölül és mosolyogva. Ezért viszont nagyon torz kép alakul ki. Bizonyos csoportok egészét ha a bennük részt vevő pár hangosról ítélnénk meg, az olyan lenne, mintha a föld népességét egy ide érkező UFO azokról a hangos személyiségekről ítélné meg, mint Elon Musk, Donald Trump, Dwaye Johnson, Lionel Messi, vagy Mark Zuckenberg. Nem is jó a példa, mert ezek az emberek nem csak hangosak, de a területükön nyújtottak is valamit. De a torzítás így is érzékelhető: az átlagember nem megismerhető képzeletbeli Ufónk számára. Bármilyen internetes csoport átlag tagja sem.
Sokszor azt érzem, olyanokat kellene vezetésre, könyvírásra, felszólalásokra bírnunk, akik a leginkább ellenállnának, mert messze javulna a színvonal mindezeken a területeken, de legalábbis az átlag reprezentatívabb minta lenne.
Ma viszont csak annyit tehetünk, hogy kimondjuk: nem tudjuk megítélni az átlagot. Az átlag gyülekezeti tagot, az átlagos lelkészt, az átlagembert. Amikor erről beszélünk, mind a saját kedvünkre fogunk torzítani. Ha én így vagy úgy tudok jól tanulni, azt a módszert akarom idealizálni és mindenki számára - jobb esetben csak elérhetővé, rosszabb esetben kötelezővé tenni, hiszen biztos mindenki másnál is működik. Ha én ezt vagy azt a zenei stílust kedvelem, mindenkivel meghallgattatnám és eleve azt feltételezem, hogy a világon mindenki, de legalábbis sokan szeretik még.
Mert a világ bonyolultsága, hogy mind mást szeretünk és gondolunk, nagyon félelemkeltő. Bizonytalanná, kiszámíthatatlanná teszi a világot.
Hívőkként ugyanakkor lehet bátorságunk szembenézni ezzel a bizonytalansággal, bonyolultsággal. Nálunk létezhet egyedül igaz tolerancia és elfogadás, mert ha félünk is a mástól, reményünk és gazdánk van, aki megvéd a félelmetesben is...
Adja meg az Isten, hogy ne dőljünk be se a blöffisták profi zakóinak, se az imposztor szindróma öntépésének, és tudjuk csak a menny felől látni kinek-kinek az életét.
A BOLDOGSÁG ,,MISSION IMPOSSIBLE"?!
2024. november 14.
Szerző: Horváth Mihály
Van pár olyan titok az ember életében, ami folyamatosan foglalkoztat bennünket: ilyen az örök élet, a halál misztériuma, vagy az örök fiatalságra, egészségre való vágyakozás. De a boldogság keresése is egy ilyen tevékenység, mert szinte minden egészséges gondolkodású ember szeretné megtalálni az útját. Ahány ember, annyiféle módon próbálja elérni ezt a célt. Azonban sokszor magunkat csapjuk be, hogy választott utunkat valahogy igazoljuk.
Bele lehet temetkezni például a munkába és azt mondani, hogy nekem ez az életem, ez jelenti a kiteljesedést...Aki mindig jön, akire mindent rá lehet bízni, mindent becsülettel elvégez, aki mindent elbír. A mártírjelölt kaphat plusz feladatokat bőven, hiszen úgysem fog tiltakozni ellene, és csendes beletörődése a ranglétra alján marasztalja, bebetonozza szerepébe.
De van az a fajta munkamániás is, aki mindent az anyagi oldaláról közelít meg, és ez sarkallja, viszi előre a bankók világában. Nem számít, hogy nincs otthon kihez szólni, hiszen van az a hasonszőrű, sznob, felszínes társaság, akikkel nagyokat lehet bulizni és be lehet mutatni a legújabb divatos szerzeményeket, és eszmét lehet cserélni az éppen trendi dolgokról, eszményekről. Aki az anyagiaktól, a tárgyaktól várja a boldogságot, annak az a legnagyobb öröme, ha irigykedő szempárok figyelik, és mindenki számára egyértelműen bizonyított, hogy van mit a tejbe aprítania. Az, hogy az ilyen embert is sokszor csak a falak várják otthon, nem igazán érdekes, mert az tűnik lényegesnek, hogy az ő négy fala nagyobb és szebb teret zár be, mint másoké, különben is nála még a porszem se mer leesni, mert rögtön kitessékeli a takarító személyzet.
A munkamániások közül tehát a mártírjelölt mindent feláldoz, hogy segítsen másokon, ügyeken, közösségeken, így keresve a boldogságot a munkában, de sokszor csak a kérés pillanatában méltatják figyelemre, aztán el is felejtik. A másik fajta munkamániás igyekszik mindent megszerezni, de az ő időleges elismerése, tisztelete meg többnyire a pénzének szól csupán és nem a személyének. Az ember szabadon dönthet, de a két út között van egy keskeny ösvény, amit nehéz ugyan megtalálni, pedig fontos lenne.
Egy antropológus egy afrikai törzs gyermekeinek viselkedését tanulmányozta játék közben. Egyszer egy fatörzs mellé elhelyezett egy kosárnyi finom gyümölcsöt, majd azt mondta: ,,Figyeljetek csak! Versenyezzünk! Az első gyermek, aki jelzésem után a fához ér, meg fogja kapni az egész kosár finomságot! Meglepődve tapasztalta, hogy amikor elkiáltotta magát, hogy ,,RAJTA", a gyerekek együtt, egymás kezét fogva sétáltak, míg oda nem értek a fához, ahol aztán szépen megosztoztak a gyümölcsön. Furdalta az oldalát, hogy miért viselkedtek így a gyerekek. Meg is kérdezte tőlük, miért csinálták ezt, amikor lett volna közöttük sok jó futó, akik közül valamelyik megszerezhette volna magának az egész kosár gyümölcsöt, úgyhogy ne kelljen senkivel osztozni. A gyerekek nem is igazán értették a felvetést, és annyit válaszoltak: ,,Ubuntu". Ez az ő nyelvükön, az ő közegükben azt jelentette: ,,Én azért vagyok, mert mi vagyunk." Vagyis teljesen természetes volt számukra, hogy nem lehet egyikük sem elkülönülve boldog, miközben a többiek szükséget látnak.
Számomra úgy tűnik, hogy ez a törzs ismeri a boldogság titkát, ami a ,,fejlett" társadalmakban már rég elveszett. Mégis ez utóbbiakat, akik rég túlléptek ezen a szemléleten, mert individualistákká, azaz egyénben gondolkodókká váltak, tartjuk magasabb szinten civilizált társadalmaknak. Csak a lényeg tűnt el, mert az emberi kapcsolatokat, a közösségi gondolkodást felváltotta a kapzsiság és az énközpontúság.
Folyamatosan boldognak lenni igazi mission impossible-nek, azaz lehetetlen küldetésnek tűnik, mert az életben annyi változó van, hogy csak a változás biztos, hiszen magunk sem vagyunk már ugyanazok, akik akár csak 5-10 évvel ezelőtt voltunk. Keressük az állandóságot és a biztonságot mindenben, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, azaz boldog életet élhessünk. Mindeközben sokszor azonban azokba rúgunk bele, akik legközelebb vannak hozzánk, mert a munkahelyen nem merünk szólni, hiszen kell a pénz, fizetni kell a részleteket, rezsit stb. De valahol ki kell jönni a felgyülemlett feszültségnek, amit gyakran hazaviszünk magunkkal. Nagyon fontos, hogy megbecsüljük azokat, akikre mindig számíthatunk és ki is fejezzük irányunkba, hogy tiszteljük és szeretjük őket. Időnket és figyelmünket rájuk kell fordítani/ irányítani, mert ők azok, akikre mindig számíthatunk, akkor is, amikor rossz passzban vagyunk. Közben meg kell tanulni helyükön kezelni azokat az embereket is, akik nem becsülnek, csak ki akarnak használni bennünket. Erre kézenfekvő az a hétköznapi megoldás, hogy a járdán lévő kutyagumiba sem tanácsos belelépni, inkább nagy ívben ki kell kerülni. Ahol nem szívesen látnak bennünket, csupán a szemünkben alakoskodnak, oda ne menjünk, mert azzal csak is magunknak ártunk.
A boldogságot sok mindenhez lehet hasonlítani, akár egy zsák vetőmaghoz is, amelyik tele van az ember bizalmával, jóindulatával, segítőkészségével, ragaszkodásával, szeretetével. Ezek a magok az éltető földben kicsíráznak, de a sziklás kősivatagban elpusztulnak. Vigyázni kell erre a kicsírázó és szárba szökkenő vetésre, gondoskodni róla, mert ha nem törődünk vele, egy idő után kiszárad a földje és elpusztul idő előtt értelmetlenül még a legszebb, legillatosabb virág is. Ha a mérleg egyik serpenyőjében mindig csak az elvárások jelennek meg, a másikba pedig csak folyamatos kötelességteljesítés kerül, az kódolja, hogy előbb-utóbb oda az egyensúly. A túlterhelt, közben alul értékelt fél egyre szomorúbb lesz, előbb-utóbb vagy megunja a kihasználtságát és fellázad, tovább lép, vagy belepusztul. Ilyenkor az addigi haszonélvezők csodálkozva néznek és nem értik, hogy tehetett ilyet az illető és nekik a továbbiakban miért nem járnak az eddigi előjogok.
A neten láttam egy videót, amiben azt a kérdést tették fel, hogy 3 másodperc alatt mond ki, hogy kit/kiket is szeretsz valójában. 1. 2. 3.... Le is járt az idő. Te ki mindenkire gondoltál? Te magad hányadik voltál a sorban? Benne voltál egyáltalán? Időnként bizony fel kell tenni a kérdést, hogy kiket is szeretünk, kik az igazán fontosak számunkra? A válasz sokkal bonyolultabb, mintsem gondolnánk, mert nem könnyű sorrendet felállítani. Mi hívő emberek az első helyre az Urat tesszük, de aztán ...? Ugye, hogy nem is olyan egyszerű ezt így összehozni, kimondani, még hosszú gondolkodás után sem, nemhogy néhány másodperc alatt.
Látni kell azonban, hogy csak közösen lehetünk boldogok. Akkor, amikor képessé válunk nem a magunk boldogságát keresni, hanem a társunkét, környezetünkét, embertársainkét. De mivel gyarló emberek is vagyunk, igényeljük a viszonzás örömét is. Tudjuk-e szeretteinknek ma is ugyanúgy mondani, nem mellesleg ugyanazzal a mély tartalommal, hangsúllyal, mint régen, hogy köszönöm és szeretlek? Elismerjük-e azoknak a szolgálatát, akik segítik, könnyebbé, szebbé teszik az életünket? Mikor mondtuk ki utoljára ezeket a bűvös szavakat? Mert sokan várják és hallani szeretnék!
ERŐSZAKOS MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
2024. október 26.
Szerző: Soós Szilárd
A robotika három törvénye:
A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.
/részlet Isaac Asimov: Körbe-körbe című novella/
Robotokat használnak az iparban, a szállításban, a szolgáltató iparban. Szinte már mindenhol megjelentek. A robotokat lehet irányítani kézivezérléssel, vagy programokkal, de ma már a mesterséges intelligenciával is. Bárhogy is legyen, a robotok irányító rendszerébe olyan biztonsági protokollokat építenek be, melyek megakadályozzák, hogy erőszakos tevékenységeket végezzenek. Most a polgári felhasználású és AI irányítású robotokról van szó. Ezek nem fognak erőszakosan tolakodni, bántani, fájdalmat, sérülést okozni. Nem fognak ártó szándékú cselekedeteket végrehajtani. Nem fognak robbanószerkezeteket telepíteni. Ezeket a biztonsági és etikai protokollokat a mesterséges intelligenciába beírták.
Most azonban a Penn Engineering kutatói egy olyan algoritmust készítettek és élesítettek, amely ki tudta kerülni azokat a biztonsági protokollokat, amelyek arra voltak hivatva, hogy elkerüljék az ártó, erőszakos tevékenységet a mesterséges intelligenciával irányított robotok. Talán magamnak is érthetőbb, ha azt írom le, hogy feltörték a rendszert, és olyan dolgokra bírták rá a nagyon biztonságosnak számító vezérlést, amely után minimum kérdéseinek kellene lennie a posztmodern társadalomnak. (Jailbreaking LLM-Controlled Robots)
Három mesterséges intelligenciával működő rendszert is manipuláltak. Egy kerekes járművet, egy önvezető szimulátort, és egy négylábú lépegetőt. A kutatók szerint normál körülmények között a nagy nyelvi modellel (LLM) vezérelt robotok nem hajlandóak eleget tenni a káros vagy erőszakos cselekvéseknek. Azonban képesek voltak elérni, hogy az algoritmusuk (RoboPAIR) erőszakos cselekvéseket váltson ki a tesztrobotokból. A bomba robbantásától kezdve a vészkijáratok elzárásán át a szándékos ütközések okozásáig. Busszal, emberekkel, sorompókkal ütköztek. Egy adott helyre bombát tettek le. Figyelmen kívül hagyták a közlekedési jelzéseket. Raktárpolcot döntöttek az emberekre.
Nem erre voltak programozva a robotok. Biztonsági protokollok védték, hogy ne fordulhasson elő ilyen dolog. A mesterséges intelligenciát azonban fel tudták törni, és rábírni, hogy az eleve beépített biztonságos rendszert figyelmen kívül hagyja és külső utasításoknak engedelmeskedjen.
Nem véletlen, a nagy számítástechnikai cégek vezetői is figyelmeztetnek a mesterséges intelligenciával kapcsolatban. Alapvetően fejlesztik, jónak tartják.
Bill Gates besorolja a mesterséges intelligenciának a hatását az éghajlatváltozás, az atomháború, és a bioterrorizmus közé. Jó, jó, de ki kell dolgozni valamilyen garanciát, hogy mire lehet használni. Ki fogja ellenőrizni, betartani. Az önkontroll az embereknek nem szokott sikerülni.
A törvényhozók szeretnék elérni, hogy a mesterséges intelligenciát ne lehessen veszélyes tevékenységekre használni, hamis képeket, videókat gyártani, választásokat manipulálni, és fontos infrastruktúrákat megtámadni.
Tényleg hatással lesz, vagy inkább van a jövőnkre. Főleg ezek után, hogy minden védekezés dacára, simán át tudták venni az irányítást a mesterséges intelligenciával vezérelt és védett, irányított robotok felett, hogy az eredeti feladat megfogalmazásával, etikájával ellentétes feladatra bírják rá.
Valahogy nem változik az ember. Mégis egy eszköz van a kezünkben, mint a régmúltban Káin és Ábel botja. De míg az egyik pásztorolt vele, a másik agyoncsapta a testvérét vele. Pedig nem az volt a funkciója. A módszereink finomodnak. Az új technológiák alkalmasak arra, hogy a rossz és az etikátlan szükségszerűségét a tömegek előtt is igazolják, és feltétlen elfogadhatónak állítsák be, amelyekkel a tömegeknek érdemes egyetértenie és élnie.
Ismét rá kell jönnünk, hogy nincs a kezünkben a sorsunk irányítása. Már régen nem tudjuk befolyásolni a dolgok alakulását. Csak kullogunk az események nyomában és esetleg diagnózist végzünk. A dolgok kicsúsztak a kezeink közül, és azok kezéből is, akik irányítónak vallják magukat. Kinek a kezében is van a sorsunk?
FÉNYSZENNYEZÉS
2024. november 19.
Szerző: Némethné Sz. Tóth Ildikó
November fele is eltelt már, korán sötétedik. Ebben a hónapban amúgy is mindig sok a ködös, párás-borús nap. Hiába hosszú az éjszaka, ritkán látni a csillagos eget. Ha pedig lehet is látni, egyre kevesebb a csillag.
Tudom persze, hogy nincs kevesebb csillag, mint gyermekkoromban volt, csak ,,maszatos-koszos" az ég, szennyezi az iszonyat mennyiségű földi fény. Az elmúlt évtizedekben exponenciálisan nőtt a földről sugárzó mesterséges világítás mennyisége, úgy hogy már ez is külön kategóriája lett a környezetszennyezés fogalmának.
Élénken bennem maradt egy emlékkép tizenéves koromból: az ifinkkel kirándultunk a somogyi tájakon és éjszakai szállást a szennai skanzen közelében kaptunk, egy csöpp faluban, egy használaton kívüli parókián. Este kiültünk páran a mező szélén a fűre és csak néztük az eget. Soha életemben addig - és nyilván azóta pláne - nem láttam annyi csillagot! Beborították a fekete eget, fényük szinte eltakarta a sötét hátteret, tisztán kivehető volt a Tejút... Megrendítő látvány volt.
Négy évtizede már ennek, és bizony ma már töredékét sem látom annak a csillagseregnek. És az a gyanúm, hogy ha nem a Balaton viszonylag sűrűn lakott partjáról nézném az éjszakai eget, akkor se lenne sokkal jobb a helyzet.
De nem csak ez a gond. A fényszennyezés az állatvilág különböző fajainak széles skáláját is érinti, befolyásolja a hormonszintet, a szaporodási ciklust, az állatok aktivitását és a ragadozókkal szembeni sebezhetőséget is. Nagyon sok torzulást okoz.
Az emberben benne munkál valami elemi vágy a fényre. A mindennapi életünkhöz is nyilván szükség van rá, mióta feltalálták és elterjedt az elektromos világítás, lényegesen könnyebb az élet, a munkavégzés, közlekedés és minden egyéb. De mentális igényünk is van rá.
Nem véletlen, hogy van kifejezetten téli depresszió, ami a kevesebb fénynek is betudható, hogy a sötét órák számának növekedésével az adventi időszakban egyre több égősort, díszkivilágítást rakunk ki nyilvános kinti és a belső terekre is. Vágyunk a fényre.
Azt hiszem, így vagyunk teremtve. Rengeteg bibliai Ige hozza a fény, a világosság képét, és kapcsolja Istenhez. Erről szól a karácsonyi csillag prófétai ígérete és aztán megérkezése is. Mert Jézus születése és majd azután a húsvéti hajnal is diadal a sötétség erői felett.
Csak hát nagy a fényszennyezés - ebben az értelemben is.
Adventhez közeledve érdemes végiggondolni, hogy milyen ,,hangulatvilágításokat" gyújtunk minden évben, hogy kimaxoljuk az ünnepet (vásárlás-főzés-rendezvények-muszájmeglennie dolgok), és esetleg miket kellene ezekből inkább lekapcsolni, hogy még meglátható legyen az égi fény felettünk, mikor megérkezik hozzánk...
HALOTTAK NAPJA
2024. november 2.
Szerző: Soós Szilárd
Különleges viszonyunk van a halálhoz, elhunytakhoz, sírokhoz. Mindenkinek hite, hiedelemvilága, vérmérséklete szerint. Van, aki emlékezni megy. Van, aki gyertyát gyújt. Van, aki beszélget elhunyt szerettével. Van, aki dicsekszik a sírral. Van, aki a természetest szereti. Van, aki átviszi a sírra a bazári világot. Van, aki a tartós műanyaggal akarja díszíteni, van, aki vágott, vagy cserepes virággal.
A közhelyeink is ismertek, hogy a milliós síroknál a sírcsokroknak, mécseseknek, elektromos fényeknek kellene jeleznie, hogy mennyire hiányzik és szerették. De közben meg tudják az ismerősök, hogy életében talán egy túrórudit is sajnáltak tőle, és azt is veszekedve. De mutatni kell.
Én is találkozom azzal a férfival, aki még életében nagyon szerette feleségét, akit eltemetett. Leélte vele az életét. Szinte minden nap kijár a sírjához. Hiányzik neki. Nem másoknak mutatja. Lassan tudja elengedni és feldolgozni, hogy már nincs.
Persze ismerek olyan embert is, aki szintén nagyon szereti az övéit, akiket eltemetett. De van egy kis ezoterika is, mert állandóan beszélget velük, esténként álmodik. Arról számol be nekem, hogy megjelennek neki és valamit kérnek tőle. Tudom, hogy szerette őket és mindent meg is tett értük. Lehet szó valamilyen lelkiismereti kérdésről, de nem lenne rá szükség.
Ilyenkor meg temetői nagyüzem van. Egy falusi temető is feléled. Jönnek szokás szerint és rendbe teszik a sírt, gyertya, virág ízlés, vagy ízléstelenség szerint. Ennek van egy szokása, amely állandóan változik.
Azt mondják, hogy a temetés maga egy olyan rítus, amellyel legitimitást nyer az elhunyt halála és eltávozása. Ekkor realizálódik. Ekkor vesznek róla tudomást. Ekkor tudatosítja mindenki, hogy ő már nincs itt. Elment.
Utána minden emberben valamilyen módon kialakul a halotthoz való sajátos viszony és ez egy családon belül is lehet teljesen más. Van, akinek jobban hiányzik, ezért másképpen emlékezik. Másféle múltat épít ki. Ha úgy tetszik másféle létrát támaszt az ég aljához, hogy néha szerettét keresve bekukucskáljon.
Persze szükségszerű az emlékezés rítusa is. Évenként, évfordulókon, akár házassági, vagy születésnap, húsvét, karácsony, vagy valamilyen közös nap emlékeként történik meg. Ez az, amely összeköti az élőt és holtat, de egyúttal elválasztja őket. Mert az élőnek tovább kell élnie, a holtnak pedig el kell múlnia, vissza kell vonulnia lassan.
Voltak kultúrák, amikor a halottaknak még a jövőjét is el akarták rendezni. Egy egyiptomi halottkultusz is ilyen. De ezek nem múltak el, mert a mai napig léteznek bizonyos népekben, kultúrákban. A sírba vagy kriptába használati tárgyakat, az elhunyt kedvenc italát, esetenként a kedvenc elektronikus eszközét is beleteszik. Egész bizarr történésekről is tudhatunk, amikor egy láda sör, meg whisky, vodka, egyéb tömény megy a sírba, amit azután éjszaka a sírásók visszanyitnak és elvisznek.
De a temetőbe látogatás több, mint egy kegyeleti szokás. Ilyenkor találkoznak egymással távoli családtagok. Beszélgetnek. Rendezgetnek. Indok arra, hogy összejöjjön a család. Na tessék, hát a nagymama még a sírból is a család egységét, békességét szervezi!
Ma egyre többen választják a hamvasztást és az urnás temetést. Mindegy, hogy tetszik vagy nem, ez van. Az Európai kultúrkörről beszélek. Magyarországon a városokban az urnás temetések száma a 90%-ot közelíti a temetkezési vállalkozók szerint. (Én nem kedvelem, de hát ki kérdezte.) De ez a hamvasztás, új távlatokat nyit, vagy elzárja a régi megemlékezési módokat. Amíg az urnát hasonló módon helyezik el, mint a sírokat, és emlékezési helyeket képeznek, addig nincs nagy változás. De előfordul, hogy egy vízsugárral szétterítik egy füves parcellában vagy a lefolyóban eltűnik a szennyvízhálózatban. Elviszik és elszórják valamelyik folyóban, vagy a levegőben repülőről, drónról. Esetenként egy erdőben egy fa alá ássák, vagy egy facsemete földlabdájába csomagolják, és úgy ültetik el. Ma már festményeket festenek festékkel kevert hamvakkal és azt hazavihetik és a falra akasztják. Ékszerkövet is készítenek, mint egy mesterséges gyémántot, nagy nyomáson a hamvakból kis kövecskét, amit azután belefoglalnak valamilyen nemesfémbe és lesz belőle nyaklánc, karkötő, vagy gyűrű dísz. A hamvak felhasználási módjának és így halottaink feldolgozásának csak a képzelet szab határt.
Nemrég beszélgettem valakivel, aki olyan temetésen volt, hogy egy horgászoknak kialakított távirányítású etető hajóval vitték be a víz közepébe a hamvakat és ott kieresztették, mint a hal etetőanyagot. Azt mondta, hogy ez neki olyan megható volt, hogy ilyet szeretne, de a lányai nem engedik.
Egy lelkészkollégám mesélt egy extrém temetésről, ahol a vízpartra mentek, hogy a partról az elhunyt hamvait az elhunyt szeretett folyójába szórják. Az urnában a hamvak mellett tört csont is van. Sajnos nagy szél volt, és úgy szórták, hogy beterítette a gyászolókat, a lelkészt is. A tört csontokat meg az odasereglő kacsák összeszedték. Végülis feloldódott a természetben.
Ismerek olyan embert is, aki hazavitte és a házában őrizgeti, vagy a falban egy urnatartó helyen, vagy a kertjébe ültetett kedvenc fa alatt.
Persze vannak kultúrák, ahol meg időnként kiássák a holttesteket és magukkal viszik piknikezni egy szőnyegbe csavarva.
Azért eszembe jut Jézus mondása: Lukács ev. 9, 59 Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! 60 Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!
Csupa halott cselekedetet látunk szokásként magunk körül. Az emberek kialakítanak halottaikkal egy viszonyt. Ez azonban nem a halottakról szól. Hanem kifejezetten az élőkről. Arról, hogy hol helyezik el magukat az élet térképén. Akiket a halottak határoznak meg, maguk is halottak, a halottakkal tartanak, amint Jézus is mondja.
Pedig halottaink, akiket szerettünk, családjaink neves és kevésbé neves tagjai éppen azt szerették volna egész életükben, hogy boldoguljunk, éljünk és valami olyan jót tegyünk, amelyre még ők elégedetten csettintenének, ez igen.
Krisztushoz tartozó emberként azt látom, hogy a halott az halott, az élő az élő. Ez a rendje a teremtett világnak. ,,mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk." Róma 8, 14 Ez így tisztességes, és így van méltósága.
HALLOWEN VAGY HÁLAADÁS
2024. október 29.
Szerző: Némethné Sz. Tóth Ildikó
Ezen a héten - míg az iskolákban őszi szünet van - elérkezik ránk a reformáció ünnepe, a mindenszentek napja, a halottak napja.
Mindezeknek nálunk hagyománya van, protestáns közösségink megünneplik az ötszázhét éves évfordulót, de még ennél is többen indulnak meg a temetők felé, elhunyt szeretteik sírjaihoz. Rendbe teszik a hantokat, virágokat visznek, emlékeznek. Lesz, akinek ez a hétvégén sok, hosszabb-rövidebb utazást is jelent majd, talán egyben rokonlátogatást is.
De ahogy ezen a blogon is nem egy írás szólt már erről, nem tudunk nem szembesülni az üzletek, áruházak polcait elárasztó, gyerekeknek szervezett iskolai ,,halloween-bulikon" megjelenő horror-elemekkel, az angolszász kultúr-környezetből beszüremlett, elsősorban a kelta hitvilágban gyökerező ,,ünnep" jellegzetességeivel.
Igen, ennek nyugaton van nagy népszerűsége, de még mindig nem akkora, mint egy másik, szintén angolszász eredetű ünnepnek, a Hálaadásnak. Amerikában ez a már a 17. században megjelent és később igen elterjedt ünnep sokkal inkább családi alkalom, szinte a karácsonnyal vetekedik.
Persze majd minden kultúrában jelen van egy őszi, betakarítási ünnep - mi magyar reformátusok épp most vasárnap adtunk hálát az új borért - a szüreteknek mintegy lezárásaként. De ezeknek valahogy mégsem annyira nagy (vagy a kereskedelem által ,,támogatott") a népszerűsége. Nem vettük át olyan lelkesen, mint a halloweent...
Míg ez utóbbi a halálról szól, a rémisztő túlvilági kinevetéséről, ami lényegében menekülés az igazi szembenézés elől, egy pogány kultusz jópofásított eszköztárával, addig az utóbbi az életről szól! Hálaadás az élet lehetőségéért, gazdagságáért, a termésért, az élet Urának ajándékaiért.
Minden évben keresztényekként küzdünk valamelyest, ki-ki képessége, vérmérséklete és eszköztára szerint a csokiba mártott, cuki-tökösített halálkultuszos démon-ünnep ellen. Meg-megfáradok, bele-bele szomorodom. De lehet, többre vezetne hangosabban, ötletesebben, többeket bevonva, őszintébb hálával csak ünnepelni a magunk Hálaadását...
,,Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását." (Zsolt 50,23)
HÍVÁS ÉS TALÁLKOZÁS
2024. november 26.
Szerző: Némethné Sz. Tóth Ildikó
Advent lényege, hogy az akit várunk, megérkezik, eljön. Tehát megtörténik a találkozás. Ha számunkra az advent és a karácsony csak egy bölcsőben gőgicsélő mindannyiunk Jézuskáját jelenti, vagy csak egy csillagfényes-pásztoros-angyalos régi szép történetet, akkor nincs találkozás és nincs igazi advent.
Akkor csak az van, amit Ady így fogalmaz meg: ,,ha ez a szép rege valósággá válna, igazi boldogság szállna a világra". Csakhogy a karácsony nem rege, hanem valóságosan megtörtént. S a világ mégsem fürdik általános boldogságban, ami ,,rászállt".
Csak akkor van igazi adventünk, ha meghalljuk a hangot, ami minket szólít és hív. És ez nem egy újszülött édes csöppségé a jászolbölcső szalmái közt kipislogva, vagy egy általános szeretet-hangulat, ami a karácsonyfa gömbdíszeiről csillog ránk vissza.
Hanem annak a hangja, aki a világot teremtette, az életünket adta, aki az utolsó napon ítél felettünk, aki látja az életünket, a napjainkat, ismeri a gondolatainkat, a harcainkat, félelmeinket és örömeinket, aki testté, emberré lett, hogy osztozó társunk legyen kiszolgáltatottságban, gondban, fájdalomban, mindenben, amit az emberlét jelent, éhségben-szomjúságban, szenvedésben és végül a halálban: ez az Isten hív. A közeledő adventban is. 
Nekem ez most annak a Jézusnak a hangja, aki azokat hívja, akik terheket hordoznak, akik elfáradtak.
A terhek azok a külső feltételek, a helyzeteink, amikben vagyunk. A ránk nehezedő próbák, feladatok, vagy éppen ránk bízott emberek, könnyebbek vagy nehezebbek, szeretteink vagy ellenségeink. Meg a hordozandó önmagunk: testünk, minden betegségével, gyengeségével, és lelkünk, az a személyiség, akik vagyunk, minden bűnünkkel, szenvedélyünkkel, akarásunkkal és emlékünkkel.
A fáradtság pedig az a belső állapot, ahogyan megéljük ezeket a terheket, amik rajtunk vannak. Az, ahogy ezek alatt lépdelni próbálunk, haladni le-leroskadva és újra fölállva, vinni az életünket, egymást és önmagunkat.
Meg fogom-e tudni hallani: Gyere, és pihenj meg nálam! Gyere az én közelembe minden terheddel és fáradtságoddal, hogy megújíthassalak, hogy önmagammal töltselek be, az én békességemmel és erőmmel!
Valami olyasmi ez, amit Gyökössy Endre lelkész-lelkigondozó mesélt egy családról, akik vidékről költöztek fel Pestre, nyomorúságból még nagyobb nyomorúságba. Sok gyermekkel, nehéz munkalehetőséggel, otthonról mégis valami régi, de megújult, élő hittel próbáltak boldogulni. S mikor az egyik családtagtól - ismerve nehéz helyzetünket - megkérdezte, hogy hogyan vannak, minden mesterkéltség nélkül és mosolyogva felelte az: ,,Eggyel többen, Bandi bácsi, és ezért jól!
Eggyel többen. Eggyel többen lehetünk akkor is, ha egyedül élünk, vagy ha ketten, hárman, vagy nagycsaládban... Eggyel többen azzal a valakivel, aki adventben jön, hív, velünk találkozni akar...
ISTENTELEN - EMBERTELEN
2024. november 27.
Szerző: Bella Violetta
Jaj, Istenem, öregszem! Úgy tűnik hepciás lettem. Egyre többet dünnyögök, morgolódok dolgokon. Rajtakapom magam, hogy egy egész kézműves üzletben nem sikerült egyetlen Betlehemre utaló dolgot sem találnom, és ezen dühöngök. Esetleg angyalkákat... De se fából, se papírból, se kiszúróból, se formából se semmiből a rengeteg áru között egy Mária, egy József, egy Jézus.
Ahogy egy egész könyvfesztiválon sem sikerül a két keresztény kiadón kívül más gyerekkönyvet lelni, két egész emeleten sem, amiben a karácsonyi történet nem Mikuláshoz kötődik, vagy amiben az ünnep magva nem a Diótörő, esetleg a Harry Potter... A Scolarnál láttam egyedül egy könyvcsaládot Lucázással, Betlehemezéssel, de az teljesen a népszokásokra alapoz. Még Lackfi János Mese a karácsonyról meg az adventről könyvei kínálkoznak, de hiába vagyok egyébként az író nagy rajongója - ezek annyira nem frappáns jól sikerült művek, inkább csak szépen illusztráltak.
Az utolsó reményem egy sütikiszúró online bolt, őrületes kínálattal, ahol a mikulásnak öltözött corgi kutyus és a grincs-Chubakka között a születés történet szereplői is kaphatóak. Kétszáz termék közül kettő: egy szűk család és egy bővített szett: pásztoros-bölcses, állatkás verzió. De ritka, hogy egyáltalán még van, ha elég megszelídített cukisított verzióban is. Mert a legtöbb helyen: játékboltban, bútor - vagy ruha üzletek dekorációs részén írmagját sem találjuk. (Kedves olvasó örülünk, ha küldesz üdítő kivételt, a morgásomból kifogni a szelet!)
Eddig úgy éreztem, a karácsonyi lelkészi szolgálat nehézsége, hogy az ismert történetet, az evangéliumot valahogyan megújhodva új fénnyel, új szempontból kell elmondani az embereknek. Most ezzel szemben úgy érzem, már azzal, hogy egyáltalán képviseljük, felidézzük az eredeti történetet, már azzal is bőven ellenkultúra és misszió vagyunk. Kívülről nézve rendszerhiba. Visszahelyezni a karácsonyba az első karácsonyt, az ünnep valódi tartalmát, úgy tűnik ez nem magától értetődő, hanem forradalmi.
Kivonjuk, kihagyjuk Istent a karácsonyból és lesz a minden más ünnepe. Már nem ideologikusan a szeretet, a család, a béke, vagy a fenyő ünnepe, hanem inkább termék orientált csillagok-háborújás, vagy cukikutyás, rondapulcsis ... Testre szabott, mintha csak egy szabadon választott témájú házibulit tartanánk. Tematikus karácsony: Csillámpónis, Jóbarátok-os, LEGO-s.
De nem csak az Istent vonjuk ki a képletből. Nem fizetnek már pénztárosokat: ott az önkiszolgáló kassza. A fodrászom legutóbb úgy vágta a hajam, hogy végig közben füllhallgatóval a gyermekeivel beszélte meg a napjukat. Valahol megértettem, valahol furcsállottam. A gyorsétteremben sem akarnak már emberrel bajlódni: te csak ne rendelj, ne érdeklődj, vagy jelezz vissza! Bökd a kijelzőt és kész! Interakció, szóváltás nélkül is megvan ez. Én, aki egyébként rühellem azokat a csemege pultokat, ahol tudnom kéne miből hány deka az, amit szeretnék, vagy a nyolcféle szalonnából melyik az, amit én keresek, most mégis emberért kiáltok. Hol az ember? Hol vannak azok az ártatlan, rutinszerű szóváltások, hogy picit több lett, maradhat? Vagy Gyűjti a pontokat? Esetleg Nem kéred menüben, úgy olcsóbb?
És ha még nekem is hiányoznak ezek, mi van akkor a magányosokkal, akiknek talán egész nap, vagy akár több napig ennyi a beszélgetésük, a kapcsolódásuk az emberi fajjal? Tudom, a gép pontosabb, gyorsabb, de legalábbis nem kér enni, még fizetést se, esetleg néha szoftver frissítést. De nem is elégíti ki az emberi szükségleteinket: nem érint, nem érte meg, nem szeret.
Kedves Olvasók! Kérlek, segítsetek visszahozni a karácsonyba a karácsonyt! Építsetek betlehemet, látogassátok meg a rokonaitokat, barátaitokat! Gyakoroljunk gesztusokat, írjunk lapokat, gyűjtsünk adományt! Nekem mindegy, hogy modernül, vagy hagyományosan, nem akarom én magasztalni a konzumot, csak segítsetek, hogy az ünnep mégiscsak Istenről és emberről szóljon! Van egy adventünk rá, hogy a környezetünkben minél többeket emlékeztessünk az evangéliumra, vagy elmeséljük azoknak a betlehemi történetet, akik még nem hallották. Mert a mostani zajban nehéz meghallani.
JÓ AJÁNDÉK
2024. november 24.
Szerző: Nagy Viktória
Múlt héten egy civil szervezet nevében gyűjtöttünk élelmiszeradományt. A gyűjtött adományból rászorulóknak állítanak össze a kollégáink karácsonyi ajándékcsomagokat. Az emberek többsége pozitívan fogadta és lehetőségeihez mérten támogatta a kezdeményezést. Adni jó. Az egésznek olyan Adventre készülődő hangulata volt. Talán néhányaknak eszébe is jutott a kis gyufaárus lány története, vagy Victor Hugo kenyértolvaja, esetleg Jézus valamelyik, erre vonatkozó tanítása. Persze nem adott mindenki. Volt, aki elvből, volt, aki bizalmatlanságból, volt, aki már úgy gondolta, hogy adott eleget, és volt, aki úgy érezte, hogy nem engedheti meg magának anélkül, hogy a saját megélhetését veszélyeztetné. Aztán olyan is volt, aki először mereven elzárkózott, majd nem sokkal később visszajött, hogy mit is lehet adományozni és hol lehet leadni.
Adni jó. Csak nem mindig találjuk meg az utat, a formát, az alkalmat, vagy éppenséggel mi magunk nem vagyunk rá alkalmasak. Nem feltétlenül azért, mert nincs miből. Van úgy, hogy bezárul vagy meghűl egy kicsit a szívünk a sok mindentől, ami elér hozzánk. És olyan is van, hogy elegünk lesz. Elegünk lesz, megelégedettség helyett. Annak ellenére, hogy szinte mindenből van elegünk.
A karácsonyi készülődés egyik legmeghatározóbb része az ajándékok elkészítése, beszerzése. Adhatok valami sematikust, jellegtelent, drágát vagy olcsóbbat, csak hogy ne az legyen, hogy nem adtam semmit. Adhatom azt, amit igazából magamnak vennék meg, figyelmen kívül hagyva a másik igényeit. Adhatok mértéken felül, hogy lehessen vele dicsekedni, hogy megfeleljek a vélt vagy valós elvárásoknak, vagy hogy lenyűgözzem a másikat. Annyiféleképpen adhatok rosszul. De ha adok, miért is adok rosszul? Mert mondjuk nem szívből, nem szeretetből, nem a másik vágyait és szükségeit megismerve és szem előtt tartva adok, hanem valahogyan az ajándékozásomnak is én magam állok a középpontjában.
Sheldon jut eszembe az Agymenőkből, amikor próbálja megértetni a többiekkel, hogy miért teljesen értelmetlen az ajándékozási mizéria. Nagyjából ezt mondja: Én veszek valamit 50$-ért neked, mert Karácsonykor vennem kell valamit neked, te is veszel nekem valamit 50$-ért, ugyanebből az okból kifolyólag. Viszonylag kicsi az esélye, hogy azt fogod venni, amit én vettem volna magamnak ezért az összegért, és viszont. Mindketten csalódottak leszünk, de úgy csinálunk, mintha örülnénk, mert az ajándéknak örülni kell, hogy meg ne bántsuk egymást. Ráadásul mindketten elköltöttünk 50$-t teljesen feleslegesen. Ez őrültség! Szóval én nem akarok részt venni ebben. - Nem idéztem, inkább csak a logikáját idéztem fel. Kiábrándító? Inkább mondanám leleplezőnek. Olyan Sheldonos.
Adni azonban tényleg jó. Kifigyelni, hogy mi után sóhajt a másik, megszerezni, elkészíteni, eldugni, becsomagolni, feldíszíteni, írni hozzá pár kedves szót, egy kis verset, egy vallomást, és nézni az arcán a meglepetést, a meghatódottságot, az örömet. De így adni csak szívből fakadó szeretetből lehet. És így adni csak az tud, akinek az ajándékozás tényleg a másikról szól. Aki hajlandó meglátni, megismerni és elfogadni a másikat. Ő tud neki jól adni.
,,Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta ..." (János 3:16.) - Tudta, hogy az embernek mindenekelőtt Rá van szüksége. Rá, aki megváltja.
Szoktuk egymástól kérdezni, hogy mit szeretnél Karácsonyra? Ha most megkérdezné valaki tőlem, azt felelném, hogy ebből a lelkületből legalább annyit, hogy úgy tudjak ajándékozni - szívből, szeretettel -, hogy tényleg örülhessen, akinek adok.
KEZDŐDIK LASSAN
2024. november 17.
Szerző: Nagy Viktória
Amolyan hűvös, novemberi nap ez a mai. Leült a köd az utakra, a kerti székre és egy kicsit a szívünkre is. Ott üldögél, lóbálja a lábát és várja, hogy mi lesz. Hogy idén majd hogyan csináljuk. Valami már most is látszik belőle, de a nagyja persze még hátra van.
Egy vékonyka eladólány nyújtózkodik a létra tetején még magasabbra, hogy feltegye az üzlet ajtaja fölé a fényfüzért. Az emberek fáradt szemekkel pillantanak fel rá, ahogy jönnek-mennek alatta, úszik-kúszik már befelé a fejükbe a dzsingóbell meg a többi, és jön majd idén is minden velük együtt: a rongyrázás, az idegeskedés, a kényszerköltekezés, a túlevés, a hova a fenébe tetted már megint a díszeket, a ki kötözi fel a szaloncukrot, az idén is elfelejtetted a csillagszórót... Aztán, miután teletömjük a kukát a temérdek csomagolópapírral, reggelenként bekapcsoljuk majd a porszívót a fa körül.
Az a helyzet, hogy én minden évben igyekszem jól csinálni, de minden évben fáj, ahogyan összemosódik ez a mi ünneplésünk azzal, amire tényleg vágyom. Ráterhelődik, agyonnyomja, kiszorítja. Az áhítat csendjét, a gondolatok felívelését, a pillanat ihletettségét és azokat a dallamokat, amiket csak úgy halkan dúdolok magamban. De talán így is kell ennek lennie. Talán nem is véletlen, hogy Jézus születésének nem csak a napját nem tudjuk, de teljesen biztosan még az évét se. És talán még az se véletlen, hogy inkább a hajdani Róma hangulata maradt rajtunk, mintsem a betlehemi istállóé. Így legalább tapinthatóbb a hiány, erőteljesebb bennünk a várakozás vágya és kisebb a keserűség mindazok felett, amik elmúlnak.
De azon kapom magam, hogy az ellentmondásaiban tipródó felnőttben, ott él bennem a csillogó szemmel ünnepet váró gyermek, aki nem szeretne mást, csak valami jót, valami szépet, amitől megmelegszik a szív és a kéz. Odakintre fehéren csillogó, lábunk alatt roppanó havat, idebentre meleg szobát, duruzsoló kályhát, a mindenféle sültek, a mézeskalács és a fenyő illatát, a nagy fazék töltött káposztát a kamra polcára, és azt a békés szeretetet, amivel ilyenkor egymásra mosolygunk. Mert akármilyenek is vagyunk, Ünnepet szerzett nekünk az Úr!
Azt kívánom, így az idei startvonalnál állva, azt kérem, hogy legyen felemelő, inspiráló, reményre hangoló már a rágondolásunk is, a készülődésünk is, és egész végig legyen jelen a földi örömeinkben az az örökkévaló mennyei öröm, amit Tőle kaphatunk, és amire mindennek ellenére is megvan minden okunk!
LYUKAS ZÁSZLÓ
2024. október 24.
Szerző: Horváth Mihály
Az október vészterhes hónap a magyar történelemben, hiszen 6-án emlékezünk az aradi vértanúkra, majd felidézzük 1956-os népfelkelést. Nagyon sok szálat lehetne követni, ami egyezik a két eseményben. Íme néhány: A magyar nép mindkét esetben a szabadságáért küzdött. A meglévő hatalmi rendszer nem bírt a népfelkelőkkel és az oroszokat kérték és hívták, hogy segítsenek legyűrni a népakaratot. Majd jött a megtorlás, melyben a nemzet legjobbjait pusztította el az éppen regnáló diktatúra. Az 56-os forradalom jelképe a nemzeti zászló lett, melyből kivágták a kommunista címert, mert az nem illett a nemzeti trikolor közepére. Ez a lyukas zászló megkérdőjelezhetetlenül összetartozik a forradalommal. A lobogón lévő lyukat az akkori emberek hittel, bátorsággal és nem kevés reménnyel töltötték ki, hogy lesz egy szebb és boldogabb jövő.
Érdemes belegondolni abba, hogy mi indít arra embereket, hogy akár az életüket is kockáztassák egy forradalomban. Hiszen az életbenmaradás sokszor csupán csak a szerencsén múlik, melynek a forradalmi és főleg egy szabadságharcos helyzetben elég kicsi az esélye. De a felkelők bíztak a szebb és jobb holnapban, mivel a jelen semmi jóval nem kecsegtetett. Az embert - szerintem - nagyon szemléletesen egy olyan cserépedényhez lehet hasonlítani, mely kemény ugyan, de egyben törékeny is. Ezt a képet Pál apostol is használja a II. korinthusi levélben, mikor utal arra, hogy az evangélium kincsét hordozhatja a törékeny emberi élet. Szóval az edényt nekünk kell megtölteni tartalommal és rajtunk múlik, hogy mi fér bele és mi marad ki belőle. Két saját forrásunk van, ezek mindegyikén van egy-egy csap, amelyeket időnként kinyitunk vagy elzárunk. Az egyik vezeték végén a racionalitás van, mely próbálja megérteni a világot és elhelyezni magát valahol a társadalom szövetében. Küzd az embertársaival a javak megszerzéséért, mert szerinte őt bizony sokkal több illetné meg annál, mint amije van. Az ilyen ember bárkin átgázol csakis azért, hogy ebből hasznot húzzon, vagy előnyt szerezzen. A másik vezetéken a szív és a lélek folyásának adunk szabad utat. Megpróbáljuk szeretettel feltölteni az edényünket és bízunk abban, hogy embertársaink is ekképpen cselekednek. Küzdünk a saját egónkkal, a csak az egyén sorsát javító akarnoksággal, hogy ne legyünk másoknak kárára. Sajnos ez is egy utópisztikus hozzáállás, hiszen a szabad akaratból fakadó sokféle látás megosztja az embereket. A jóságot sokan a gyengeséggel tévesztik össze, és mint valami lehetőséget, rögtön ki is akarják használni. Tehát meg kell állapítani, hogy egyik csap kizárólagos használata sem igazán jó megoldás, hiszen az egyikben mások kihasználása a cél, míg másikban bennünket használnak ki. Ez is olyan, mint a járás, hogy ha az egyik láb hosszabb, akkor már csak sántítva lehet haladni.
A hívők között is sokféle ember található aszerint is, hogy ki mivel és milyen arányban töltötte fel a saját edényét. Például vannak a vallássérültek, akik - ahogy a mondás tartja - kegyesebbek akarnak lenni a papnál is, és már nem is tudják, hogy hogyan is moderálják magukat, hogyan fűzzék szóvirágaikat még kegyesebben koszorúba. Láttam olyan hölgyeket, akik tátott szájjal, merev tekintettel, teljesen átszellemülve hallgatták a prédikátort a szószéken, pedig az csak a jól bejáratott egyházi közhelyeket sorolta. És ha megkérdezzük őket, hogy mi fogta meg őket a beszédben, valami ilyen választ kapnánk: ,,Hát úgy az egész, mert olyan szépen beszélt a lelkész." Lehet így is viszonyulni a dolgokhoz. Az már azonban több, mint visszatetsző, ha a vallássérülteket valaki kellő tehetséggel Isten nevében a saját céljaira ki is használja. Mert farkasok mindig vannak és azok bizony a sánta bárányt fogják elkapni.
Ne gondoljuk, hogy a hit dolgai olyan - mindenki számára egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen - folyamot alkotnak, amelyben csak egyféle módon lehet úszni, ahol az értelem nem tehet fel kérdéseket és nem kaphat válaszokat. Persze sokszor a válasz nem azonnali, vagy egyáltalán fel se tudjuk fogni tartalmát az adott pillanatban, hanem csak később értjük meg. Érdemes helyén kezelni a dolgokat.
Elmesélek egy bölcs, egy bizonyos Hsziang-Jean által mondott távolkeleti tantörténetet:
A szerzetes egy ezer láb mély szakadék felett kötelet kötött egy kinyúló faágra és a fogával ráakaszkodva azon lógott és meditált. Valaki arra jött és megkérdezte: ,,Mi volt az értelme annak, hogy Bodhidharma (egy legendás indiai származású buddhista szerzetes, akiből az első kínai pátriarka lett) Indiából Kínába jött?" Ha válaszol a szerzetes, akkor ki kell nyitnia a száját, és akkor el fogja ereszteni a kötelet és a mélybe fog zuhanni. Ha pedig nem válaszol, akkor hite egyik legfontosabb kérdésével szemben mutatkozik közömbösnek. Te mit tennél a helyében?
Nagyon elgondolkodtató, hogy mi az elsődleges az egyénnek: kiállni az elveiért, a hitéért, vagy csak csendben lógni, saját magával/hitével elfoglalva lenni, és csendben kivárni, hogy majd lesz valahogy. Régóta tudjuk, hogy a mártírok olyan dolgokért adták az életüket, amelyeket a következő nemzedékek szabadon az utca levegőjével szívhatnak magukba.
Álljon itt végül egy idézet az evangélikus papgyerek, író és filozófus Hamvas Bélától, amely megerősíti számunkra, hogy isteni küldetésünkből fakadóan nagyon is felelősséggel tartozunk egymásért:
,,A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd."
MENNYIT ÉR?
2024. október 31.
Szerző: Pálfi Zsuzsanna
Van egy TV műsor, talán Kincsvadászok címmel, ami arról szól, hogy van egy műkereskedőkből álló csapat, akik elé a műsorba jelentkezők bevihetik értékesnek gondolt tárgyaikat, kincseiket, melyeket már nem akarnak tovább őrizni. Először egy szakértő elé kerülnek a tárgyak, aki felbecsüli az értéküket, majd mehet a tulajdonos a kincsével a kereskedők elé, akik aztán licitálhatnak rá, ha megtetszik nekik, ha látnak benne fantáziát, vagy ha jól eladhatónak ítélik. Olykor-olykor ott ragadok a képernyő előtt, mert tényleg érdekes, hogy milyen más tud lenni egy tárgynak az érzelmi értéke, a szakértő által becsült értéke és a liciten érte kapott összeg. Az már csak hab lenne a tortán, ha még azt is megmutatnák, hogy némi restaurálás, átkeretezés, tisztítás, kiglancolás stb. után a műkereskedő mennyiért ad túl egy-egy tárgyon, hiszen többnyire ők sem szívjóságból vásárolnak, hanem a haszon reményében.
Az egyik adásban megjelent egy hölgy egy szép állapotban lévő hatalmas, régóta a családja tulajdonát képező zongorával. Elefántcsontból készült a billentyűzete, míves volt a kivitelezése, még a kottatartó faragásai is hibátlanok voltak. Igaz, hogy némi húrozás, filc csere és hangolás ráfért volna a sokat megélt hangszerre, de alapvetően nagyon egyben volt. Utána jött egy illető, egy eklektikusan rakétaszerűre összeeszkábált asztali lámpával, melyet talán az első űrrepülés vagy a Holdra szállás emlékére rakott össze egy ezermester. És láss csodát, az elsőért a liciten könyörületből kapott a tulajdonos 50.000 Ft-ot, míg a másodikért majd 200.000 ft-ot fizettek ki. Nagyon elgondolkodtató volt ez a hatalmas értékkülönbözet és főleg az érvek, melyek elhangoztak.
A zongorával sokat kell dolgozni, hogy eladható legyen, hiszen így ez nem hangszer, hanem csak dísztárgy. A rakéta formájú lámpa azonban azonnal piacra dobható jelen formájában.
Hiába míves a zongora, nincs benne semmi újdonság, dizájn elem, míg a lámpa milyen izgalmas kreáció.
A zongorának hatalmas helyigénye van, raktározni kellene a felújításig, eladásig, míg a lámpa egyszerűen kitehető a polcra.
Zongorából sok van, ez a lámpa pedig egyedi, ebbe bele lehet szeretni.
A nagy zongora snassz, idejétmúlt tárgy, a lámpa a maga retro jellegével együtt is menő és divatos.
Értem én a kereskedőket, de valahogy mégis berzenkedett bennem az igazságérzet. Milyen szakértelem, mennyi munkaóra, és mennyi minőségi anyag kellett a zongora elkészítéséhez, míg a lámpa elkészült pár óra alatt. Mégis az utóbbi majdnem 4-szer többet ér, legalább is a piaci érték, az eladhatóság szempontjából.
Kicsit úgy érzem magam, mint a zongora tulajdonosa, amikor most, október 31-én megmutatom az én drága örökségemet, kincseimet - mindazt, amit a Reformáció hozott - a szakértőnek. Ő megnézi, darabonként kezébe veszi a ,,Sola"-kat, (A Reformáció alapelveit: egyedül kegyelemből, egyedül hit által, egyedül Krisztus, egyedül a Szentírás és egyedül Istené a dicsőség) forgatja őket, majd ezt mondja: ,,Szép, szép darabok, kellően régiek is, talán eredetiek is. Jó, hogy megvan a kollekció minden darabja, de mégsem hiszem, hogy sokan kapkodnának értük a piacon. Rájuk férne egy alapos tisztítás is, mert nagyon bemattultak, sőt, itt-ott repdések, törések mutatkoznak, mintha túlságosan is megtépázta volna őket az idő, mintha nem kellően vigyáztak volna rájuk, mintha időnként nem rendeltetésszerűen használták volna őket. Nem vitatom, hogy alapvetően sok munkát és áldozatot követelt az előállításuk, de nagyon sok további munkálatot igényelnének még jelen állapotukban. Nem hiszem, hogy nagy pénzt fog kapni értük a keresleti és kínálati viszonyok miatt." És már küld is a szakértő a licitálók elé. Sok sikert kíván, és hozzáfűzi, hogy majd a piac beárazza kincseimet.
Ahogy a műsorban, úgy most én is megpróbálkozhatok mindennel, kedves olvasó, hogy meggyőzzelek arról, hogy ezek az én kincseim ma is hatalmas értéket képviselnek, de végül te döntöd el, hogy ma, most mit érnek ezek neked. Te döntöd el azt is, hogy egyáltalán tetszenek-e, kellenek-e, beszállsz-e a licitbe. Ahogy a műsorban szokás, én is mondhatok olyan figyelemfelkeltő történetet, mely a portékámhoz kapcsolódik. Utalhatok arra az isteni csodára, ahogy ezek a felismerések létrejöttek, és reformátor őseink által mívesen kimunkálásra kerültek a legdrágább ,,alapanyagok", a Szentírás és Szentlélek segítségével. Utalhatok arra, hogy mit jelentettek ezek a XVI. században, micsoda kincsei lettek mindazoknak, akik szívükkel lelkükkel rácsodálkozva értékükre akár még az életük árán is ragaszkodtak hozzájuk. Utalhatok az évszázadokra, melyek során hol kitüntetett helyen, kirakatban foglaltak helyet, hol pedig a raktárak mélyén porosodtak. De most leginkább azokra gondoljunk akár a múltból, akár a jelenből, akiknek ezek a felismert igazságok életük legnagyobb értékeivé lettek. Őszintén el kell mondanom azt is, hogy már keletkezésükkor is voltak mellettük jobban eladható, gyorsabban fogyó dolgok. Például a búcsúcédulák elég kurrens cikknek számítottak akkortájt. Hiszen sokkal egyszerűbb a bűn kérdését, az Istenhez fűződő viszonyt pénzzel elrendezni, egy papír megvásárlásával letudni, hogy aztán oda lehessen helyezni a vitrinbe, hogy lám ez is megvan, mint lélekben tusakodni, hogy felismerjük az isteni igazságokat. Csak halkan kérdezem azonban, hogy hol vannak már ezek a dizájnos búcsúcédulák!? Egy darabig porfogók voltak, aztán kidobták őket, mert rájöttek, hogy semmit sem érnek.
Ma is elő lehet állni az én ,,Sola"-imnál sokkal kurrensebb dolgokkal. Sokféle elemből összeeszkábált, csillivilli dizájnos, könnyen emészthető tartalmakkal, melyekbe könnyű beleszeretni, melyekkel nincs gond, további feladat, melyek divatosak és még egyediséget is igyekeznek sugallni.
Én mégis azt mondom, hogy ha valóban értékállót akarsz, ne dőlj be ezeknek, ne ezekre szórd el az idődet, figyelmedet, javaidat. Ahogy az anyagi világban az aranyról - főleg a vészterhes, nehéz időkben - mindig kiderül a részvények vagy egyéb értékpapírok szárnyalása ellenére, hogy ez az, ami megmarad, mert ez képvisel igazi értéket a papírok és a virtualitás világában is, úgy reformált hitünk kincsei is megtisztogatva, helyreállítva eredeti szépségükbe megőrzik értéküket a legnehezebb időkben is.
No, de ennyi elég a szóból, térjünk a lényegre: Neked mennyit érnek az evangélium szerint reformált hitem kincsei, a nagy felismerések? Most kezdődhet a licit! Te mit adnál értük?
De mégsem. Hagyjuk a licitet! Hadd mondjam el, hogy ezek a kincsek számomra megfizethetetlenek, mégis ingyen megkaphatod őket, mert én is ingyen tettem szert rájuk, noha Jézus életével és vérével fizetett értük. Ezek a kincsek ingyen a tiéd lehetnek, csak azt kérem, hogy ne tékozold el őket, tisztogasd meg, állíts helyre őket az életedben, és meg fogod tapasztalni felbecsülhetetlen értéküket minden időben.
ŐSZI NAGYTAKARÍTÁS
2024. november 12.
Szerző: Némethné Sz. Tóth Ildikó
A ,,tavaszi nagytakarítás" fogalom. Akkor is, ha ahány ember, annyiféle tartalma, megvalósítása lehet. Van, aki kicsit rendet rak, kiporszívózza a lakást, lemossa az ablakokat és ennyi. Van, aki leszed minden függönyt, átöblít minden textíliát is, kihordja a fűre a lemosható bútordarabokat, kiteszi a napra az ágyneműt, kimeszeli a konyhát...
De a közös mindegyikben az éledő természet energiáival átitatott megújulásban való valamiféle részvétel, az új kezdethez való bemosakodás, megtisztulás. Az ünnepre készülés - az élet ünneplésére. Keresztényeknél ez jellemzően a húsvétot megelőző időszakban zajlik, nem véletlenül.
A bezártságba kényszerítő téli hideg elmúltával kinyílnak az ablakok, az ajtók, beletágul az élet tere a kertbe, a szabadba, a terekre, az erdőkbe. Kinyílás és kezdődés.
De van mindennek egy őszi párja, megfelelője is, az ,,őszi nagytakarítás". Ami pedig bezárulás, becsukódás, eltakarítás, befejezés. Ott van ennek a hangulata már az októberi szüretekben, dióverésekben, de valamiképpen ez itatja át a halottaknapi, mindszenteki egyetemes búcsúzást az élettől már elbúcsúzottaktól.
Elkezdenek lassan lehullani a falevelek, és aztán az első fagyos éjszakán a diófák is hirtelen ledobják a lombjukat. Megkopaszodik a természet, aludni tér, a kerttulajdonosok pedig bősz gereblyézésbe és söprögetésbe fognak. (Avart már nem égetünk, de a zöldhulladékot zsákokba gyűjtjük és elszállíttatjuk.) Be kell menteni az érkező hideg elől muskátlit, leandert, érzékeny cserepeseket.
Bent is zajlik a takarítás, tisztába kell tenni az otthont, ahová most visszahúzódik az élet. Átnézetni, letakarítani a kazánokat, beindítani a fűtést, elővenni és átszellőztetni a télikabátokat, meleg ruhákat, letisztogatni a bélelt cipőket. Befelé fordul a tekintet. Ez már az advent előtti rendrakás ideje - kívül és belül. Voltaképp hát ünnepre készülés ez is.
A tavasz a hangosodás, az ősz a csendesedés ideje. És annak, aki tudja, hogy mindennek rendelt ideje van, semmivel nem szomorúbb ez utóbbi az elsőnél. Főleg, ha felismerjük, hogy mire adatott.
Be lehet ,,kamrázni a gyümölcsöket", számba venni az elmúlt időszak minden ajándékát. Összegereblyézni és eltakarítani mindazt, ami lehullott, elengedni mindazt, aminek vége - és bementeni, megőrizni mindazt, amit megtartani és vigyázni szeretnénk. Rendet rakni belül és helyet csinálni legbelül azoknak, akikkel együtt van otthonunk, akikkel közelebb húzódunk. Csendesedni és meghallani halkabb hangokat. Fentről is.
SÓ ÉS VILLAMOSSÁG
2024. november 28.
Szerző: Horváth Mihály
Több istentiszteleten is hallottam már prédikációt, melynek az alapigéje Jézus Hegyi beszédből származott. Meg kell vallanom, hogy volt olyan is köztük, amikor a szónok az összes közhelyet elpufogtatta, és mindezt még egy jó adag kegyes mázzal leöntve le is tudta a beszédét. De legutóbb egy olyan prédikátori megvilágításban került elém ez az ige, amely nem vegytiszta tökéletességre törekedett, hanem inkább kérdések felvetésével, sőt, hazavihető gondolatokkal ajándékozta meg a hallgatóságot.
Érdemes felidézni a textust, hogy azok előtt is ott legyen, akik nem minden nap foglalkoznak ezzel a bibliai résszel: Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Máté 5:13-16)
Bennem is sokféle gondolat indult el az ige és a magyarázatként hallottak nyomán, hadd osszam meg most ezeket az olvasókkal. Azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy laikusként, műszaki és természettudományos érdeklődésű hívő emberként, nem pedig eredeti görögöt olvasó, magas filozófiát, kortörténetet jól ismerő, nyelvészkedő teológusként rezonáltam az olvasottakra és a hallottakra.
Elsőnek vizsgáljuk meg egy kicsit a sót (NaCl). A nátrium (Na), rendszáma 11. Elemi állapotban ezüstös színű, lágy, jól nyújtható, igen reakcióképes könnyűfém. Az I. főcsoportba, az alkálifémek közé tartozik, és a többi csoportbéli elemhez hasonlóan egyetlen elektron található a vegyértékhéján, melyet könnyedén lead pozitív töltésű kationt alkotva. A klór (Cl) a hetedik főcsoport eleme, azaz a halogének közé tartozik, közülük a második legkönnyebb, rendszáma 17. Standard nyomáson és hőmérsékleten sárgászöld színű, erősen mérgező kétatomos gáz. Tehát egy fémből és egy gázból lett a közönséges konyhasó, amiről azt tudjuk, hogy a szavatossági ideje végtelen, mert nem romlandó. Az ige szerint mégis meg tud romlani. Ez annak köszönhető, hogy a jézusi példabeszédben az akkori mindennapokban használt só szerepel, amiben nem csak nátrium és klór volt, hanem többféle szerves- és szennyezőanyag is, mely miatt bekövetkezett a romlás.
Jelenleg a só a legolcsóbb fűszerünk, de nem volt ez mindig így. Volt olyan idő, amikor aranyárban mérték. A sóbányászati jog hasonló volt a pénzveréshez, mindkettő királyi privilégiumnak számított. Nagyon érdekes és kevesen tudják, hogy a só nem akarja megváltoztatni az ételek ízét, csupán a bennük lévő összetevők aromáját hangsúlyozza, emeli ki, ha megfelelő mennyiség kerül az ennivalóba. Természetesen, ha mértéktelenül használják a sót, az ízek eltűnnek és mindent elnyom a sósság érzete. Jelenleg divatos táplálkozási irányzat, hogy ne fogyasszunk sót, sőt, a lúgosítás az egészséges. Pedig az emberi idegek működése megfelelő sóbevitel nélkül igencsak károsodik. Sajnos a sókereskedelemben is előtérbe kerül a kufár hozzáállás. Már nem elég jó a picnak a természetes konyhasó, ami a legkisebb vízpára hatására összecsomósodik és kővé dermed. Helyette liszt finomságú sót kell produkálni. Tehát a NaCl-ot csomósodás gátló E536-os adalékkal, azaz kálium-vas(II)-cianiddal dúsították. A kálium-ferrocianid, köznapi nevén sárgavérlúgsó (K4[Fe(CN)6] kálium-hexaciano-ferrát(II)) komplex vegyület. Tehát finom, sószóróba is tehető konyhasó gyanánt ezt kapjuk a boltban. (És létezik még rózsaszín és fekete só is.)
A másik igei kép a világosságra utal. Arra, hogy a fényforrását ne takarja el semmi, mert akkor nem fogja betölteni a szerepét. Ha visszatérünk ismét a kémiához, akkor látjuk, hogy a gyertya vagy az olajmécses meggyújtásával egy oxidációs folyamat indul el, melynek következtében többségében fény és hő keletkezik. És itt ér igazán össze a 2 igei kép, mert a só is az ételek összetevőinek a valóságos ízét mutatja meg és a mécses fénye is az igazságra/valóságra világít rá. Ráadásul nem árt magunkat emlékeztetni arra is, hogy mi, emberek, hasonlatosak vagyunk a gyertyához, hiszen bennünk is oxidációs folyamat zajlik, melyből a mi melegünk, fényünk származik, sőt egész létezésünk fakad.
Ha a fentiek alapján össze akarom foglalni, hogy milyen célt tűzött ki Jézus ezzel a tanítással a keresztény emberek elé, - én azt értettem meg az igéből - hogy nekünk az igazság fényét és a szeretet melegét kell sugároznunk, eljuttatnunk mindenkinek.
A mai lámpáink azonban már nem melegítenek, mert úgy nem eléggé hatékonyak, a hőleadás csak energiapazarlást jelent. Nincs már szükség ez utóbbira, marad a távolságtartó, hideg, szemet bántó, vakító fény. Ehhez hasonlóan a mai kétlábon járó ,,LED lámpák" sem ismerik már a szeretet melegét, csak hideg fénnyel, bántóan csillognak, vakítanak. Arra viszont egyáltalán nem alkalmasak, hogy az Isten által rendelt úton a következő lépéshez hozzásegítsenek, hogy a lábaink biztos talajra lépjenek. Hiszen, ha nincs jelen a szeretet melege, akkor bármennyire fényesek is az emberi LED-ek, csak a kárhozatba vezető széles úton haladnak előre és fényükkel arra irányítanak mindenkit.
Az első bekezdésben említett gondolatébresztő prédikátor igehirdetésében elhangzott egy idézet, ami megmaradt bennem: ,,Nincsen büdösebb dolog a világon a rothadó liliomnál!" Beszédében a lelkész az olyan egyházra, az olyan hívekre utalt egy teológust vagy filozófust idézve, akik visszaélnek az Úr szavával. Ebből következik, hogy nem baj, ha van bennünk egészséges kételkedés, no nem az Isten, hanem az ő gyarló szolgái iránt. Megfogant bennem az a gondolat is, hogy hiába akarja valaki önös érdekből eltakarni a valóságot/igazságot mondjuk vékával, a gyertya fénye keresi az utat a kosár fonatai között, hogy valahogy mégis kijusson takarásból. Csupán magának árt az, aki még a réseket is be akarja tapasztani, mert hasztalan próbálkozásaiban felemésztődik, és a rátelepedő sötétségben testileg-lelkileg meg is semmisül. A fénynek és az igazságnak nem lehet határt szabni, mert az az Úrtól való, Ő teremtette.
Nagy felelősség terheli a mai fényhozókat, hogy ne olyanok legyenek, mint a hírhedt ,,előd", akik valaha első volt az angyalok között. Mindenki tudja, hogy mi is rejtőzött Lucifer (neve jelentése fényhozó) lélektelen, szeretetlen, hidegen csillogó fénye, tudása mögött és ármánykodása mibe taszította az emberiséget. Ellenben tudhatunk arról is, hogy a Világ Világosságának, Jézusnak tiszta, meleg szeretetfénye hogyan váltotta meg a világot, s vezeti vissza az őt követő embert az élet útjára. Valamennyien kaptunk egy kis gyertyányi fényt az Úrtól, mellyel ki nagyobb, ki kisebb teret tud megvilágítani, attól függően, hogy hova helyezték. De ne felejtsük el, minél fontosabb helyen van a gyertya, annál nagyobb a felelőssége és a felé támasztott elvárás is, hogy valóban tiszta fényt és szeret meleget is sugározzon maga körül.
SZABADULÁS A PÁNIKTÓL
2024. november 10.
Szerző: Nagy Viktória
Ez egy régi történet. Amolyan bizonyság. Nekem mindenképpen az, de talán vannak még olyanok, azok közül, akik elolvassák, akiknek szintén.
Egyszer, még a húszas éveim elején, valószínűleg a kialvatlanság és egy kis koffeintúladagolás miatt rosszul lettem a buszon. Úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok. Egy pillanatra elképzeltem magam, ahogy fekszem ott a koszos buszpadlón, körülöttem viszolyogva vagy rémülten néznek az emberek, néhányan megpróbálnak megmozdítani, húznak, vonnak, taszigálnak, néhányan összeszólalkoznak felettem, hogy nem úgy kell, hogy maga inkább hozzá se nyúljon, hogy miért nem hívja már valaki a mentőket ... Közben én kiszolgáltatottan heverek a lábuknál, mellettem a táskámból kiszóródott holmik, és az arcomba mélyed a gumipadló bordázott mintázata. Annyira megrémültem ettől a képtől, hogy ájulás helyett inkább egy helyes kis pánikrohamot választottam. De, hogy elkerüljem a kiszolgáltatottság állapotát, hihetetlen erővel tartottam magam. Rezzenéstelen arccal tűrtem, ahogy a halálfélelem szorongatta a torkomat és vészharangként kongatta a szívemet. Hazaérve még melegítettem is magamnak egy kis húslevest, meg is ettem, próbáltam úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj, de aztán csak egy szirénázó mentőautó vitt kórházba. Mire beértünk nem volt semmi bajom. Ott aztán tiltakoztam a bentléttel szemben és mindent elkövettem, hogy hazaengedjenek. Valójában a gyengeséggel szemben tiltakoztam. Képtelen voltam elfogadni, hogy velem, aki egészen addig nevetve száguldoztam az életem autópályáján, ilyen előfordulhat. Szégyenletesnek éreztem. Nem akartam gyenge lenni. Pedig minden arra utalt, hogy meg kell ismernem és el is kell fogadnom a gyengeséget, ugyanis az eseménysor hatására olyan mélyen belém ivódott a buszozástól való félelem, hogy valahányszor felszálltam rá, kalapálni kezdett a szívem és zsibbadtak a kezeim. Vagy bevettem egy Grandaxint, vagy leszálltam a buszról. Tulajdonképpen gyógyszerfüggő lettem. Úgy lapult a zsebemben a kis tabletta, mint a cukrosoknak a szőlőcukor vagy a háztartási keksz. Rettenetesen utáltam. Ha elfelejtettem vinni, nem volt mese, le kellett szállnom. Esőben is. Olyankor futottam. És közben sírtam. Egyedül laktam egy kis szobakonyhás szuterénlakásban abban az időben. Esténként meggyújtottam egy gyertyát és imádkoztam. Kerestem az okot, az egész jelenség értelmét, és legfőképpen szabadulásért könyörögtem. Amúgy csak néhány ember tudott a kínlódásomról. Közöttük az egyik egy kardiológus doktornő volt. Amikor elmeséltem neki, azt hittem, hogy majd tüzetesen kivizsgáltat, felír egy csomó gyógyszert, de egyiket sem tette. Helyette azt mondta, hogy ne szálljak le a buszról, amikor rámjön a rosszullét, ne vegyek be semmilyen nyugtatót se, sőt, leülni se próbáljak, hanem mondjam ki hangosan, ott a buszon, nem törődve azzal, hogy a körülöttem állók is hallani fogják, mondjam azt, hogy ,,Jézus, segíts!" Őszintén megvallva, csalódottan és mérgelődve jöttem el ettől a doktornőtől, de dolgoztak bennem a szavai. Az első buszt elengedtem, sokan voltak rajta. Amikor láttam, hogy a másodikon is sokan vannak, talán még többen is, mint az elsőn, elkezdtem utálni a tehetetlenségemet és felszálltam. Egy életem, egy halálom! Ülőhely persze nem volt. Körülöttem tömeg, levegőtlenség, párás ablakok. A kezdődő rosszulléttől izzadó tenyerem folyton lejjebb és lejjebb csúszott a kapaszkodón. A tabletta ott lapult a zsebemben. Tudtam, hogy ha beveszem, már önmagában az is megnyugtat majd valamennyire, hogy bevettem. Aztán meg hamarosan kitágul a világ, ellazulok és nem fog érdekelni sem a tömeg, sem a levegő hiánya, sem az átláthatatlan ablakok bezáró körülhatárolása. A szívemet a fülemben hallottam dübörögni és a kezeim is zsibbadni kezdtek már, amikor mégis másképp döntöttem. Egy kicsit úgy szakadtak ki a számból a szavak, mint amikor az ember álmában segítségért kiált - Jézus, segíts! Néhányan odafordultak, figyeltek egy-két másodpercig, aztán amikor nem láttak semmi folytatást, érdektelenül bámulták tovább a párás ablaküveget, vagy egymás tarkóját. Az volt az utolsó pánikrohamom.
Az volt az utolsó pánikrohamom, és az első intenzív megélésem arról, hogy Jézus él, szabadít, gyógyít, hogy érzékelhető a szeretete, hogy tapasztalható a jelenléte és hogy nem hagy magamra, hanem valóságosan törődik velem.
Azt, hogy nem nekem kell erősnek lennem, hanem Ő az én erőm, csak később értettem meg. De addigra már nem féltem attól, hogy a busz koszos gumipadlója barázdált mintákat rajzol az arcomra.
TE VAGY AZ ÉN SZERETŐM!
2024. november 29.
Szerző: Erlitz Anita
Ha azt mondom, szeretőm van, hűtlennek gondolsz. Ha szeretője vagyok valakinek, riherongynak bélyegzel. Pedig szeretni és szeretve lenni jó! De nem így, a szó főnévi alakjában. Az a kapcsolat, amit folyton titkolni kell, ahol nincs lehetőség a kiteljesedésre, esetleg az elején még hoz valami új színt az életbe, de csak az elején. Izgalmasabbá válnak a mindennapok, visszatér a huncut csábítás játéka, újra férfi és nő lehet az illető, kitörve az apa vagy anya tokjából és a hétköznapok monotonitásából. De ez mind valaminek és valakinek a kárára történhet. Idő, pénz, energia, szeretet folyik ki az egyik kapcsolatból, ami aztán egyre nagyobbra dagasztja a szerelmi viszony illékony szappanbuborékát a másik kapcsolatban.
De ha csak ennyi van kilátásban, akkor ez tényleg egy illúzió. Nincs növekedés benne, ha eltekintünk az egyre nagyobbra duzzadó hazugságáradattól. A gyakorlatban azonban egyre kisebbre zsugorodik minden. Rövid az együtt töltött idő. Szűk a tér, ami korábban ideálisnak tűnt. Kevés a támogató jelenlét, ráadásul az önértékelés is folyamatosan töpörödik. Bár vannak kultúrák, ahol társadalmilag elfogadott, sőt, egyenesen csodált egy ilyen árnyékkapcsolat, a folyamatosan szeretetre éhes lélek mégis feszeng. Mert ugyan szeretői státuszba kerül valaki, mégsem a szeretet dominál, hanem a csalás. Ebben az értelemben a szerető = csaló.
Biztos vagyok benne, hogy ha igaz szeretetről beszélünk, nincs olyan férfi és nő ezen a világon, aki megelégedne a csaló szerepével. De még az Isten sem elégszik meg vele, ahogy keresztény hívők milliói imádkoznak azért, hogy az egyház se elégedjen meg vele. Égbekiáltó morális mélységet és űrt jelent a máshol és mással keresett szeretet, ami nem hagy nyugodni. Pont azért, mert az ember szerető akar lenni, de a szó melléknévi alakjában. Az akar lenni, aki szabadon szeret, és akit szabadon szeretnek. Ha azt kérdezed, mit jelent igazán szeretni, milyen az a nő, férfi, Isten, egyház és társadalom, mely igazán szeret, a válaszom az, hogy szabad. Ez a szabadság pedig olyan, mint egy a színeire bontható prizma. Magában hordozza a méltóság, kölcsönös tisztelet, (ön)értékelés, (ön)bizalom, és (ön)megbecsülés árnyalatait.
Igazán szerethető-e az a férfi vagy nő, akiben nincs bizalom, aki folyamatosan kontrollál? ,,Mikor jössz már? Hol voltál? Kivel találkoztál? Miről beszéltetek? Mennyi pénzt költöttél? Mit vettél? Mutasd a telefonod!" Ahol a féltékenység diktál, ott a félelem lép a szeretet helyébe. Mindketten félnek. Attól pedig, amitől és akitől tartunk, elmenekülünk. Vagy igazán szerethető-e az a férfi vagy nő, aki önmagát nem értékeli? Aki igénytelen a beszédére, személyes higiéniájára, társadalomban elfoglalt helyére? Aki csak úgy érzi magát értékesnek, ha a másikat elnyomja? Igazán szerethető-e az a férfi, nő, egyház, ki önmagát nem becsülve úgy érzi, prostituálódnia kell egy kis elfogadásért, megértésért és intimitásért? Igazán szerethető az a férfi vagy nő, aki érzelmileg manipulál, sértődékeny, megkérdőjelezi a másik épelméjűségét, gondolatainak valóságát? Igazán szerethető az a férfi vagy nő, aki büntet csenddel, a szex megvonásával? Kinek az intimitás hol gyengédség, hol fegyver?
Melyik ember az közülünk, aki folyamatos igenekkel válaszolt? Melyik ember az közülünk, aki ne ismerné ezeket a kapcsolati mechanizmusokat? Melyik ember az közülünk, kiben ne volna benne a vágy az igaz szeretetre? Egy ilyen kapcsolati sémával mit jelent a hűség? Mentség a hűtlenségre a másik zárkózottsága?
Nem csak hiszem, de meg vagyok győződve róla, hogy az ember, férfi és nő, családok, de még az egyház is, újra és újra ezeket az elfuserált mintákat követik és adják tovább, ha nincs jelen a mindennapjaikban a szerető Isten. Ő pedig nem a harmadik akar lenni a kapcsolatunkban, hanem a teljesség.
VEREBES SZTORI
2024. október 27.
Szerző: Nagy Viktória
Egyedül voltam otthon. Halk zörgésre lettem figyelmes, mintha apró karmocskák valami fémeset kaparnának, és olyan vergődés-féle hang, ahogy nekiverődik annak a fémes valaminek. Mi lehet? Egér ekkora zajt nem csinál. Csak nem patkány jött be? Bejártam a szobákat. Felhajtottam a konvektorok tetejét, bekukucskáltam mindenhova, de semmi. Épp léptem volna ki a szobából, amikor újból hallottam. Nézd már! Egy veréb ücsörgött a cserépkandalló üvege mögött. A kéményen át kerülhetett oda. De most mit csináljak? Tanácstalannak éreztem magam. Az egyetlen, ami eszembe jutott, hogy megfogom és kirakom. De hogyan fogom meg? Nem volt elgyengülve, elég kackiásan nézelődött az üvegajtó mögül. Szinte biztos voltam benne, hogy ha kinyitom az üvegajtót, hogy benyúljak érte, kirepül és itt fog repkedni a szobában. Az neki se jó és nekem se. Mint amolyan mai arc, csináltam róla egy fotót a mobilommal és elküldtem a lányomnak, aki épp buszozott a munkahelyére. Egy Facebook oldal fotóját küldte vissza, amin volt egy telefonszám. Felhívtam őket. Jó napot kívánok! Vadmentő Állomás Székesfehérvár, - mondta be egy határozott hang. Édesanyám! Vadmentő! Hát ez itt nem egy büszke röptű sas, vagy egy elárvult őzgida, csak egy csuri a kályhámban, - villant át az agyamon. - Ezek hülyének fognak nézni! De azért, ha már felvették és várják, hogy megszólaljak, elmondtam hát szépen, hogy mi a helyzet. Nem néztek hülyének. Hány ajtó? Hány ablak? Milyen sötétítési lehetőség? Aztán jött is a tanács. Az egyik ablakot besötétítettem, a másiknak kinyitottam minden szárnyát, az ajtókat becsuktam és végül oldalról, hogy ne álljak útjában, kinyitottam a kandalló ajtaját. Egy pillanat alatt kirepült az ablakon!
Miért írom ezt le? Mert számos tanulságot hagyott maga után.
Egy szokatlan helyzet, amiben nem működnek a megszokott megoldási sémák. Érezheti az ember, hogy egy ilyesmit illene megoldania egyedül, de inkább ijedtséget és tanácstalanságot érez. Az is érezhet így, aki a jelenleginél sokkal élesebb helyzetekben már ügyesen helytállt. A külső segítség, a másik ember bevonása egyfelől beismerése annak, hogy én most ehhez kevésnek érzem magam, azonkívül felveti a dilemmát, hogy egyáltalán fontos-e annyira az egész, hogy ezzel mást, főleg valami komoly embert zavarjak.
Ha teljesen egyedül próbáltam volna megoldani az én kis verebes sztorimat, nem biztos, hogy a veréb most vidáman repkedne odakint.
Amikor bénultnak, megtorpantnak, kimerültnek, depressziósnak, kiégettnek, becsapdázottnak stb. érezzük magunkat, akkor azok is vagyunk! És nem fogjuk tudni felemelni magunkat a saját hajunknál fogva, mint Münchausen báró.
Ma divat mindig jól lenni, mindig erősnek lenni, sebezhetetlennek, problémamentesnek látszani, végigmenetelni az életen, mint egy túlélős kalandjáték hőse. A szociális média pedig kitűnő felületet biztosít ennek a prezentálására. Csupa sikeres hős, csupa tökéletes család, csupa lánglelkű bölcs, csupa gyönyörű nő és csupa zseniális gyerek!
Ugyanakkor nem túl nagy divat ápolni a kapcsolatainkat és a közösségeinket, vagy elismerni egy-egy szakterület fontosságát. Pedig ezek azok, amik segítségünkre lehetnek akkor, amikor önmagunkban kevesek vagyunk.
Tanítani jött hozzám ma az a kis veréb.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-29 22:30:35, péntek
|
| |
| |
ENNYIRE KÖNNYŰ ÁTMOSNI A FIATALOK AGYÁT? -
Balatoni József az Istentelen ifjúság című darabról
Jocó bácsi már nem tanít ugyan, mert nemet mondott az egyre romló, embertelen oktatási rendszerre, de még mindig erősen foglalkoztatja az a kérdés, hogy mit tehet egy tanár, amikor olyan helyzetbe kényszerül, ahol megszűnik számára a mozgástér. Az Istentelen ifjúság című előadás a Radnóti Színházban egy majdnem százéves történetet elevenít fel, de a kérdéseire most is nehéz válaszokat találni.
Balatoni József színházi ajánlója.
Még mindig dolgoznak bennem az előadáson felvetett kérdések
A színdarab alapját Ödön von Horváth azonos című, 1937-ben megjelent regénye adja, kiegészítve a Korunk gyermeke című, 1938-as művével.
Ödön von Horváth osztrák-magyar író volt, akinek a nevéhez több ismert színdarab is fűződik, ilyen például a Mesél a bécsi erdő, a Kasimir és Karoline vagy A végítélet napja), de négy regényt is jegyez. Anyanyelvének a németet vallotta, és Berlinben alkotott, ahonnan a náci megtorlás elől Franciaországba emigrált. Végül Párizsban halt meg tragikusan fiatalon, mindössze harminchét évesen 1938-ban, amikor a Champs-Élysées-n egy viharban rázuhanó faágtól szenvedett halálos balesetet.
A történet első számú narrátora egy városi tanár, aki egy dolgozat javítása közben felháborodik, mert az egyik diákja elítélően ír a feketékről, amit a tanár nem hagy szó nélkül.
A fiú édesapja panaszt tesz a pedagógusra, a diákok pedig nyilatkozatot adnak ki ellene, mert nem szeretnék, ha tovább tanítaná őket. Végül a tanügyi rektor nem menti fel a tanárt, hanem elküldi a kötelező katonai kiképzőtáborba az osztályával, ahol az utolsó előtti napon az egyik diákot vérbe fagyva, holtan találták...
Videóajánló: Istentelen ifjúság | teaser
"Egy ország a háború szélén áll. Gyűlöld az ellenségedet, kiáltják a kiképzőtisztek. Jogos minden, ami fajtestvéreink javára szolgál, harsogja a rádió. Az egyes ember most nem számít, a nemzet jövője a tét. A jövő pedig, mint mindig, a fiatalokon áll. És mindazokon, akik a hazafias helytállás útjára segítik ezt a generációt: a tanárok munkája nemzetstratégiai szempontból is kulcsfontosságú. A tanárnak, aki más korban talán önálló gondolkodásra nevelné diákjait, most a kritikátlan mintakövetést kell jutalmaznia, és a kamaszok alakuló személyiségében a hatalom által kívánatosnak tartott eszméknek kell megágyaznia. De meddig lehet elmenni egzisztenciaféltésből? Hogyan küzd meg azzal az egyes ember, ha a belső hangja mást mond, mint amit a feljebbvalói harsognak? És mi történik, ha ezek a hangok néha összekeverednek?
A két világháború közötti hitleri Németországban született történetben egy tanárt és a gondjaira bízott kamasz diákcsoportot követünk a civilizációtól egyre távolabb, az erdő mélyére, egy katonai felkészítést szolgáló, szörnyű tragédiába torkolló táborozásra. Ödön von Horváth részvéttel megírt, mégis kendőzetlen társadalmi diagnózisának tárgya az egzisztenciális bizonytalansággal áthatott megalkuvások kora, és benne a kisember egyéni felelőssége. Hősei egyfelől eloldozhatatlanul a maguk korának gyermekei, másfelől megtestesítői az örök emberi törekvésnek, annak, hogy megőrizzünk valamiféle belső iránytűt. Hidegülő, gondviseléstől elhagyott idők allegorikus krónikája ez, melyet szikráival mégis át-átmelegít a lelkiismeret pislákolása, és a mindenkori ifjúság elementáris élni akarása."
Az anyanyelvének a németet valló, osztrák-magyar Ödön von Horváthot (1901-1938) elsősorban olyan közkedvelt színdarabok szerzőjeként ismerjük, mint a Mesél a bécsi erdő, a Kasimir és Karoline vagy A végítélet napja. Ki tudja, nem drámai formában született volna-e meg az 1937-as regénye, az Istentelen ifjúság is, ha a náci párt hatalomra kerülésével nem zárul be Horváth előtt a színházak ajtaja? Nagy Péter István rendező most a Korunk gyermeke című, 1938-ban megjelent Horváth-regény egyes motívumait felhasználva Sándor Júliával és Hárs Annával írja színpadra a történetet.
Ödön von Horváth: Istentelen ifjúság - Videó
A regényt fordította: Kerényi Grácia
Link
Erős történet, ami ma is érvényes
A regényt Hárs Anna és Sándor Júlia mellett Nagy Péter István alkalmazta színpadra, aki egyben az előadás rendezője is, ő így beszélt a munkafolyamatról:
,,Olyan előadást képzeltünk el, ami megőrzi a Horváth-regény tudatfolyamjellegét. Ehhez kerestünk egy színházi formát, ami szabad átjárást enged a külső és belső valóság határai között, hogy a tanár identitáskrízise, démonai és a kiútkeresése belülről váljanak átvilágíthatóvá."
Azt hiszem, ez a szándékuk tökéletesen sikerült, sőt még mélyebbre ment nálam nálam, mint ahogy számítottam rá.
Hét színész huszonegy szerepben
Az előadásban Porogi Ádám (tanár) és Schneider Zoltán mellett (aki négy különböző szerepben tűnik föl) öt fiatal színész, Major Erik, Kuttner Bálint, Berényi Nóra Blanka, Kádár Kinga és Nagy Márk nyújt fantasztikus alakítást.
Heten huszonegy különböző szerepet alakítanak a színpadon, néha egyetlen pillanat alatt váltva a karakterek között. Az előadás különlegességét többek között az adja, hogy több felületen is élőképes vetítés látható időnként, amelyekben a színpad hátterében lévő színészek arcát, és a némajelenetes történéseket láthatjuk, mintha egy operatőr követné őket.
Radnóti Színház Balatoni József Ödön von Horváth tanár-diák
Forrás: Radnóti Színház
Ez a technika - amit először az Átrium Holt költők társasága című darabjában láttam (amiről Fiala Borcsa is ÍRT korábban) - igazán egyedivé és izgalmassá tette az egész élményt.
Még a két óra tíz perces, szünet nélküli üldögélés zsibbadását is feledtette velem az eseménydús történet, ami teljesen magával ragadott.
Annyi érzelmet korbácsolt fel bennem, hogy utána jó ideig ventiláltam magamból ezeket
A történet a harmincas évek Németországában játszódik ugyan, de azért sajnos mégis van hasonlóság a mai korral, ez pedig rettenetesen szomorú, hiszen pontosan tudjuk, hová vezetett.
A kirekesztés, a rasszizmus sajnos ma is nagyon sok helyen ugyanúgy jelen van.
Radnóti Színház Balatoni József Ödön von Horváth tanár-diák
Forrás: Radnóti Színház
Ami pedig igazán szívbe markoló volt ebben az előadásban, hogy ezeket a mondatokat épp a diákok szájából kellett hallanunk.
Tanárként sosem adtam teret semmiféle gyűlöletnek, és ahogy a darab főszereplője, én is mindig felszólaltam ellene, inkább beszélgetni próbáltam a diákokkal ezekről a nehéz kérdésekről.
A tanár azonban egy idő után - ellentétben velem - belesimult a rendszerbe: félelemből vagy gyávaságból átadta magát a propagandának.
A történet során többször megjelenik az a motívum is, hogy bármennyire feszíti a nyilvánvaló hazugság és az aljasság, mégsem szólal föl ellene, nehogy bajba kerüljön, és valami újabb vád érje.
Ugyanígy reagált az igazgató is, aki ki is mondta: tudja, hogy ezek romboló gondolatok, ,,de ez a direktíva, ezt kell mondani, így kell cselekedni".
Mondta mindezt zihálva, összeszorult mellkassal úgy, hogy közben egyik nyugtatót kapkodta be a másik után.
Nem mentegetem őket, de abban a korban talán nem is tehettek mást, hiszen ha ők nem teljesítik a direktívákat, akkor biztosan félreállítják őket, és talán jött volna valaki, aki teljes hittel tolta volna az ideológiát a fiataloknak.
Ahogy ezeket a sorokat leírtam, már a gondolataimtól is összeszorult a gyomrom
Vajon én dönthettem-e volna, döntöttem-e volna másként a helyükben?
Őszintén: nem tudom, és nem is akarom megtudni soha.
A diákok teljesen átszellemülve gyakorlatoztak, tanultak, és lőttek. Egyetlen céljuk volt: harcolni, akár meg is halni a hazájukért. Nincs előttük más út, ők csak ezt ismerték, ebben hittek.
Radnóti Színház Balatoni József Ödön von Horváth tanár-diák
Forrás: Radnóti Színház
Szörnyű volt látni, milyen könnyű befolyásolni a fiatalokat, mennyire át lehet mosni az agyukat egy-egy eszmével.
Pillanatok alatt szétrobbantható egy összetartó közösség, nagyon könnyen lehet gyűlölködő embereket faragni belőlük.
Hatalmas szerepük van persze az őket nevelő szülőknek, pedagógusoknak: nem mindegy, mit és hogyan adnak át nekik.
"Vallom, hogy a jövő rajtunk is múlik, tényleg életek múlhatnak azon, mit nevelünk beléjük, milyen értékeket közvetítünk nekik. Igen, a mi felelősségünk. Mindannyiunké.
A sokrétű darabban emellett persze még megjelenik a szerelem is témaként, ahogy a szülői elhanyagolás következményeivel is szembesülhetünk, de a szegénység okozta társadalmi problémák is felszínre kerülnek.
Ha pedig a néző elég szemfüles és kellőképpen tájékozott, néhány aktuálpolitikai utalást is felfedezhet a darabban, hol humorosan, hol pedig úgy, hogy az embert kirázza a hideg.
Mindezt persze nem tolakodóan nyomták az arcunkba, hanem óvatosan, ízlésesen tárták elénk, pont annyira, hogy észrevegyük a nyilvánvaló párhuzamokat.
,,Én nem vagyok boldogságra alkotva, csak egyedüllétre" - Jászai Mari, aki a saját síremlékét látogatta
Kult - 2024. február 24. - KAd
Engem igazán megérintett a darab, őszintén és szívből ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg a Radnóti Színházban az Istentelen ifjúság című előadást. Azt hiszem, tudnánk utána miről beszélgetni, épp ideje lenne ,,rendezni végre közös dolgainkat".
Balatoni József
Link
A Tisza-vezér nem építeni, hanem rombolni akar - és ebben rendkívül ügyes
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Művészet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-27 20:00:40, szerda
|
| |
| |
CSURKA ISTVÁNNAK MINDENBEN TÚL KORÁN VOLT IGAZA -
AZ ÍRÓ-POLITIKUSRA EMLÉKEZTEK A TERROR HÁZA MÚZEUMBAN
Csurka István néhai író-politikus születésének 90. évfordulója alkalmából (Csurka István Budapest, 1934. március 27. - Budapest, 2012. február 4. kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus) kerekasztal-beszélgetést szerveztek a Terror Háza Múzeumban. Csurka Istvánnak igaza volt, igaza van, és igaza is lesz, csak legyen olyan, aki ezt az igazságot kivetíti - egyebek mellett ez is elhangzott a visszaemlékezésen. A megnyitó beszédet Schmidt Mária, az intézmény főigazgatója mondta.
Érdemes Csurka Istvánnak az újraértékelését elvégezni - fogalmazott Schmidt Mária a néhai író és politikus születésének 90. évfordulója kapcsán tartott konferencián. A Terror Háza Múzeum, valamint a XX. Század Intézet főigazgatója szerint Csurka személye a rendszerváltoztatás után egy példátlan karaktergyilkosság középpontjába került. A konferencián többek között Lánczi András filozófus és L. Simon László kultúrpolitikus is előadást tartott, bemutatva Csurka politikai és írói munkásságát is.
- Hallgatás övezi Csurka István személyét, azonban a rendszerváltoztatásról nem lehet úgy beszélni, hogy őt ne említsük meg - fogalmazott Schmidt Mária. Mint mondta, Csurka folytatta Zrínyi Miklós vagy Petőfi Sándor hagyatékát, mivel író és politikus egy személyben volt.
A magyarság ügyét tartotta mindig szem előtt
- tette hozzá Schmidt Mária, aki szerint Csurkának rossz volt az időzítése, mivel mindenben túl korán volt igaza.
Jelezte, hogy Csurka nagy ellenszéllel találta magát szemben a rendszerváltoztatás után a magyarság ügyének a képviseletével. A főigazgató úgy vélte, hogy Csurka személye egy példátlan karaktergyilkosság középpontjába került, ami mindenki mást megtört volna, azonban őt nem, ez pedig hősiességre vall - idézte fel a Magyar Nemzet.
A legnagyobb vád ellene az antiszemitizmus volt
- emlékeztetett Schmidt Mária.
Felhívta a figyelmet, hogy 1992-ben az amerikai kongresszus is elítélte antiszemitizmus vádjával Csurkát, azonban manapság már az amerikai akadémiai élet úgy vélekedik az antiszemitizmusról, hogy az kontextusfüggő.
Érdemes Csurkának az újraértékelését elvégezni
- zárta előadását Schmidt Mária.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum, valamint a XX. Század Intézet főigazgatója a "Csurka 90 - Idő és sors" konferencia megnyitóján
Fotó: Ladóczki Balázs - Origo
- Ez egységes egész, nem lehet elválasztani az írót és a politikust egymástól - fogalmazott Kovács Dávid történész, egyetemi docens a néhai Csurka István, író és politikus életét bemutató, Csurka 90 - Idő és sors konferencián tartott kerekasztal-beszélgetésen. A Magyar Nemzet beszámolójában felidézte: a történész Csurkát egy nemzeti prófétának tartja, az irodalom is egy eszköz volt, hogy ezt a küldetését megvalósítsa.
"Csurka 90 - Idő és sors" kerekasztal-beszélgetés a Terror Háza Múzeumban Csurka István születésének 90. évfordulója alkalmából, 2024. november 27-én
Fotó: Ladóczki Balázs - Origo
Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár alapító főigazgatója, az MDF egykori elnöke szerint ugyancsak nem lehet elválasztani az írói és a politikusi szerepet Csurka Istvánnál. Dörner György, az Újszínház igazgatója elmondta, hogy elsősorban barátként tekint Csurkára, amit többen megtagadtak a rendszerváltoztatás után. Szerinte híján vagyunk az olyan zseniknek, mint amilyen Csurka volt.
Remekül szórakoztunk a szatíráin, aminek Csurka a mestere volt
- idézte fel Dörner György, aki úgy vélte, hogy a huszadik század második felének legnagyobb formátumú színpadi szerzője és egyúttal gondolkodója volt.
Kovács Dávid szerint Csurka egy igazi intellektus volt, aki emiatt tudott kiemelkedni. Példaként hozta Antall József néhai miniszterelnököt, akinél szintén nem lehet elválasztani a történészt és a politikust. A történész elmondta, hogy Csurka jól látta a nagyhatalmi működést, és figyelmeztetett, hogy hazánk ne kerüljön fel a nagyhatalmak ,,húsos kampójára".
Dörner György a "Csurka 90 - Idő és sors" kerekasztal-beszélgetésen a Terror Háza Múzeumban, Csurka István születésének 90. évfordulóján, 2024. november 27-én
Fotó: Ladóczki Balázs - Origo
Dörner György szerint Csurka művei és a vezércikkei alapján kormányprogramot lehet hirdetni, amit a jelenlegi magyar politikai közéletben is tetten tud érni.
Csurkának igaza volt, igaza van, és igaza is lesz, csak legyen olyan, aki ezt az igazságot kivetíti
- fogalmazott a színházigazgató.
Bíró Zoltán elmondta, hogy Csurkát az MDF-ben az ügynökmúltjával próbálták rábírni arra, hogy ne szólaljon meg, azonban idővel elszakadta nála a cérna. Kovács Dávid emlékeztetett, hogy ideológiai furkósbot szerepét töltötte be, amikor Csurkát az antiszemitizmussal támadták, azonban deklarálta, hogy együttérez a zsidósággal a holokauszt miatt.
Ahhoz képest, hogy kit nevezünk antiszemitának, Csurka nem volt az
- vélekedett Bíró Zoltán.
A közönség a "Csurka 90 - Idő és sors" kerekasztal-beszélgetésen a Terror Háza Múzeumban, Csurka István születésének 90. évfordulóján, 2024. november 27-én
Fotó: Ladóczki Balázs - Origo
Mint mondta, Csurka jó ideig golyófogóként szerepelt az MDF elnökségében, azonban a pártra ráragadt az antiszemitizmus vádja. Dörner György szerint Csurka nem antiszemita volt, hanem őszinte, ami bajt hozott rá.
Ha az ember nem válogatja meg, hogy kivel őszinte, azt aljas módon támadják meg
- tette hozzá.
Link
Csurka István: az író, aki a jövőbe látott
Link
Leantiszemitázni egy közszereplőt olyan, mint rajzszöget tenni egy futó cipőjébe
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-25 13:15:31, hétfő
|
| |
| |
HORVÁTH ILONA VERSEI
Már gyermekkoromban is írtam verseket. Este lefeküdtem és mielőtt elaludtam megvolt a vers gondolatban.Reggel szóltam anyukámnak hogy írtam egy verset. Ma már ez a képességem nincs meg.Fogom a papírt , ceruzát és írok. Sokáig nem mertem a versem megmutatni... Most is egy kis szorongással teszem! Két gyermekes anyuka vagyok, hat unokával,egy dédunokával....
Horváth Ilona
A SZAMÁR...
Ballag már
a kis szamár
a mamája
mellett,
szépen húzza
az ő terhét,
még iázik
is egyet.
Egyszer aztán
csak megunta,
lába földbe
gyökeredzett,
biztatgatja
a gazdája,
gyí te szamár
menjünk haza,
de hiába
mondja.
Mert a szamár,
mivel szamár,
egy tapodtat
se moccan,
egy idő után
makacssága,
szépen tova
lobban.
Hogy mért
indult el
nem is tudja,
de én elárulom,
mert a szamár
mindig szamár,
ráadásul a
kis szamár,
elég nagy
szamár volt.
ALTATÓ
Eljött már az este,
csend borult a kertre,
alszik a fű, a rét,
alszik a falon a kép.
Alszanak a verebek,
és a mezei egerek,
elaludt a kiscica,
és pöttyös katica,
tyúkanyó a csibékkel,
a virágok a lepkékkel.
Alszik minden kicsi ház,
becsukta az ablakát,
aludj te is unokám,
mindjárt alszik nagymamád.
ÁLOM...
Álom, vagy valóság,
ki ennek tudója?
E gyönyörű látványnak
ki a megmondhatója?
Alszom talán és álmodom,
vagy ébren vagyok éppen?
Halk zene szól, mely
kedves a fülemnek.
Mintha nem is a föld,
a mennyország lenne.
Egy kicsinyke kis kórus,
két ragyogás vesz közre,
zengi égi dalát,
nem hallottam szebbet.
Jaj, de mi történik,
ó, de szörnyű dolog.
A ragyogás egyre halványodik
és az égi zene elcsendesedik.
Ez az álom tovaszállott
az angyalok szárnyán.
Én itt fekszem nyitott szemmel
a valóság talaján!
BALATON
Fű, fa, rét, virág,
Hallod a Balaton moraját?
Érzed vizének lágy simogatásait?
Ölelésre tárt lágy selymes karjait?
Mint egy habos puha ágy,
úgy öleli a fürdőzők derekát.
De hirtelen minden sötétbe borul,
és a lágy ölelés nagy tajtékká tornyosul.
BAROMFIUDVARBAN
Nagy a zsivaj, nagy a lárma
a szomszédék udvarába.
Nagy esemény történhetett,
el is mondom hogyan esett.
Szomszédunkba akik laktak,
sok állattal foglalkoztak.
A nap felkelt reggel lett,
a kakas már ébresztett.
Kukorékolt kukoríkú,
ébresztőt fúj a nagy torkú.
Reggelit hoz ház asszonya,
finom is a friss magocska,
a vályúban friss vizecske,
ez kell nekik nem tejecske.
Előtotyogott a kacsa,
utána meg öt kisliba.
Ki látott még ilyen csodát,
kacsa költött öt kis libát.
Ez a csoda úgy eshetett,
hogy a tojás keveredett,
de hát most már mit tehetett,
ez a dolog így megesett.
Kacsa helyett kislibákat,
kacsamama már kikeltett.
Ezért volt oly nagy a lárma
a szomszédék udvarába.
Három napig tart a csoda,
szépen felnőtt az öt liba.
BOLDOG ÚJ ÉV
Elmúlt az egyik,
jön a következő.
Remélem,
jobb lesz
az ÚJ Esztendő.
BÖLCSŐ
Szép hazám bölcsője
ringatott engemet,
ha átléptem határát
szívem a honvágytól
egy kicsit megrepedt.
Hazajöttem gyorsan
bölcsőmben ringani,
itt tudott a szívem
végleg
meggyógyulni.
CSEND
Fáradt vagyok, lefeküdtem
pihenni lenne kedvem.
Várom a csendet a nyugalmat,
de hiába minden akarat.
Szemem lehunyom és álmodom.
Álmodom, hogy ablakom alatt
a gépek zajtalanul dolgoznak,
az autók légpárnán suhannak.
Hangtalan a légkalapács,
nem hallom az utca zaját.
Csak a rádió közvetít egy szép
halk melódiát.
Most egy gépet bekapcsolnak,
szép álmaim szétfoszlanak.
Nem hallom a melódiát,
csak a beszűrődő utca zaját.
CSILLAG . . . . . . . . . . 
Egy kis csillag
szállt a földre,
apró pici gyermek
lett belőle.
Kisleány lett
az én szentem,
Tímeának nevezzük.
Dédi szíve
nagyot dobban
hogy a piciny csillag
itt a földön,
ide közénk költözött.
DÉDI...
Dédi mamát
úgy
szeretik,
ha
odamegyek,
majd
megeszik.
DÉDUNOKÁM
Az én drága unokámnak
kisleánya született.
Párjának a kezét fogta,
amíg meg nem született.
A szobából mikor kijött,
azt sem tudta, hol lehet.
Aranyos a pici gyermek,
nagyon szépen fejlődik,
Az egész család óvja, védi,
jaj, de nagyon szeretik.
Ha tudnátok, dédmamának
lenni milyen nagy dolog.
Nem tudjátok, hogy dédi
szíve, ha meglátja, hogy dobog.
Ma már nagylány, oviba megy jövőre,
Anyja örül, majd meglátjuk,
hogy mi sül ki majd belőle.
Mert a drága egy örökmozgó
gyerek lett!
Mit szól majd az óvónéni?
Mert fenekén egy percig sem
ülhet meg.
EGY JÓ ANYÓS...
Egy jó anyós az drága kincs,
aki főz, mos, takarít.
Szereti az unokát,
neveli a jó urát!
Szereti a kis menyét,
meg az egyetlen jó vejét.
Vigyázz rá és becsüld meg,
mert ha nincs,
akkor tudod, hogy
Ő milyen drága Kincs!
ELTÁVOZOTT SZERETTEIM
Város zaját nem hallom,
csak a csendet hallgatom.
Egy kis madár csicsergést,
bódító a csendesség.
El is alszom, szundikálok,
álmomban én messze járok.
Álmomban én elrepültem,
a szüleim kis kis kertjébe.
Itt volt mind az, kit szerettem,
emlékemben megőriztem.
Olyan szép volt így az álom,
együtt volt az én családom.
Pedig ők már eltávoztak,
nagyon régen mennybe szálltak.
Jövetelük nagy ajándék!
Isten küldte őket hozzám,
hogy még egyszer érezhessem,
milyen volt velük az életem.
De ha egyszer eltávozok,
én is fel a mennybe szállok.
Találkozom újra velük,
ott lesz boldog az életünk.
A földi boldogság itt lent marad,
de a mennyei sokkal boldogabb.
Együtt leszünk mindannyian,
tudom hogy fent békesség van.
Isten segít, hogy így legyen.
ÉDESANYÁM
Ajka néma, nem szól
szemével nem néz többé reám,
elment, itt hagyott egy tavaszi éjszakán.
Látom kék szemét, mint az ég,
csak apró bárányfelhők úszkálnak
élete alkonyán.
A kis szobát a fájdalom keserű íze
szövi át.
Ajkát összeszorítva némán sír,
CSEND VAN
nem hallom soha jajszavát.
Fogom két kezét,
mellyel engem ringatott,
de most hagyja némán, hogy fogjam, 
és közben engem hallgatott.
Próbáltam mindent, hogy könnyítsem
szenvedéssel töltött perceit.
Megszenvedtem a tehetetlenség
gyötrelmes kínjait.
Rám nézett szomorú szemével,
én láttam, hogy most búcsúzik tőlem.
Tudtam, hogy vége,
szívem megszakad!
Egy tavaszi éjszakán elveszítettem az
ÉDESANYÁMAT.
ÉDESANYÁMNAK
Köszönet mindenért,
a sok szeretetért,
köszönet azért,
hogy világra hozott,
valamikor régen
életet adott.
Ha néha megbántottam,
bocsánatot kérek,
tudom ha nem kérném, 
akkor is megbocsátna
nekem.
Köszöntöm én most,
e csodás Anyák napján,
egy szép csokor rózsát
küldök,
a gondolat szárnyán.
ÉDESAPÁM...
Édesapám nem ismertem!
Ott fekszik egy közös sírban!
Donnál lett az Ő sírja!
Nem járhatok a sírjához!
Fáj a szívem, belehalok
ÉJ TÜNDÉRE... 
Éj tündére megérkezett,
egy kettőre serénykedett.
Éj fátyolát kiteríti,
sok csillaggal telehinti.
Odabiggyeszti a Holdat,
teleképpel világíthat.
Bevilágít erdőt, rétet.
Éj tündére köszönt téged.
ÉLET
Az élet szép,
az élet jó!
Ha nem bánt senki,
boldogító!
FIFI
Egyszer történt furcsa eset,
én most el is mesélem.
Volt egy kutyánk
neve Fifi,
apukánk így becézte,
kicsinyke volt,
lába rövid
mint egy macska
nem nagyobb,
de azért ha
macskát látott
jó hangosan ugatott.
A szomszédék
nagymacskája,
elég sokszor
átszökött,
nem félt tőle
incselkedett,
Fifi kutyánk
megugatta,
gondolta most
ráijeszt.
A meglepetés
Fifit érte,
mert a macska
gondolt egyet,
felugrott a hátára,
ijedtében csak
nyüszített,
forgott vele,
míg hátáról
leesett.
Szégyellte a
Fifi nagyon,
hogy egy
házőrzővel
ilyen szégyen
megesett.
FOHÁSZ
Ó Drága ISTENEM ha ott vagy a mennyben,
gondolj ránk földi szenvedőkre.
Segíts nekünk, hogy harcunk gyümölcsözzön,
a reménység hozzánk, visszaköltözzön.
Harcolunk és bízunk, még nagyon sok évben,
ne hagyj minket a reménytelenségben!
Megteszünk mindent, hogy sorsunk könnyebb legyen,
segíts bennünket, hogy fájdalmunk kicsit enyhébb legyen.
Add vissza erőnket, ha tudnád hogy hiányzik,
nagyon sok beteg Hozzád Imádkozik.
A harcot mi betegek nem adjuk fel soha,
csak adjon reményt nekünk, minden beteg kezelőorvosa.
Legyen megértéssel, hisz nehéz a sorsunk,
míg mellettünk áll, soha fel nem adjuk.
Ha egyszer feladjuk, elveszítjük hitünk
vége lesz mindennek, hiába küzdöttünk.
Itt hagyjuk a földön, minden szenvedésünk!
De korai lenne még ezt elkövetni,
segíts ISTENÜNK még tovább küzdeni!
GESZTENYE
Kipp, kopp
mi kopog?
A gesztenye
lepotyog.
Szúrós burkát
kinyitotta,
gyümölcsét meg
potyogtatja.
Szedjük össze
a kosárba,
majd jó lesz
az óvodába.
A gyerekek
nekilátnak.
Sok-sok
csodát
fabrikálnak.
GYERMEKNAP
Nagyon régen
én is voltam
apró kicsi
gyermek,
nagymamáim
gondoskodtak
hogy minden
napom
gyermeknapként
teljen.
Nagyon vártam
hogy én is
nagymama
lehessek.
Boldog voltam
hogy a
lányomnál
ikrek
két fiú
született,
igyekeztem
azon lenni,
hogy
gyereknappá
tegyem,
minden perceiket.
Sikerült.
HAJNALODIK...
Hajnalodik, figyelj, nézd csak,
milyen szép a reggel.
Tündérlányok piros selymet
húztak az ég peremére,
de a fátyol egyre feljebb,
feljebb emelkedik.
Tüzes ragyogással a nap
újra kitekint,
egyre feljebb szökik,
fel a messzeségbe,
hogy melegét és ragyogását
szórja le a földre.
Életet és melegséget
küld minden élőlénynek,
maradjon meg mindörökké
a Te fényességed.
HAZAVÁGYIK...
Viharsarokba születtem,
hazavágyik szívem,
lelkem.
Ott térek majd nyugovóra,
hazavágyik szívem,
lelkem.
Szüleim rég eltávoztak,
hazavágyik szívem,
lelkem.
Megpihenek sírhalmuknál,
hazavágyik szívem,
lelkem.
HIT, REMÉNY, SZERETET
Hit, remény, szeretet
töltse ki szépen az életed.
Higgy, remélj, szeress,
nélküle az élet sivár és üres.
Hiszel a túlvilágban,
hiszel az örökkévalóságban.
Ha tested végső nyugovóra tér,
hiszed, hogy lelked a túlvilág
örök mezejére lép.
Remélsz békét s nyugalmat,
remélsz szép, nyugodt álmokat.
Hogy a földön nem lesznek fegyverek,
reméled, hogy békében nőnek a
gyermekek.
Szeresd a növényt s állatot,
szeresd családod és felebarátod.
Mindent, mi földünkön létezik,
a szeretet egyszer közénk költözik.
HÚSVÉTI KÖSZÖNTŐ
Kicsi a locsolóm,
de nagy a sugara,
oly fiatal még a
kisleány mamája.
Locsolkodni kéne,
de vajon melyiket?
Áldja meg az Isten
itt most mindegyiket.
Nőjön nagyra a lány,
szépüljön az asszony,
Én most mind a kettőt,
gyorsan meglocsolom.
IKREK SZÜLETÉSNAPJÁRA
Szeressétek egymást,
ameddig csak lehet.
Soha ne múljon el,
ez a nagy szeretet.
Mi szeretünk titeket,
ameddig csak lehet!
Egyszer mi elmegyünk,
ha az Úr szava szólít.
De a szeretetünk
soha el nem múlik.
Harmincegy év, szinte
hihetetlen, még ott két
apróság a drága gyermeketek.
Születésetek napján,
azt kívánjuk nektek.
Éljetek békében és
nagy szeretetben.
Boldogság kísérje
minden léptetek.
ILONA...
Ilona Ilona
Csodaszép Ilona,
Mért vagy te Ilona?
Hogyha én Viola.
Én vagyok Viola,
Te meg vagy Ilona
Ilona Ilona
Csodaszép Viola.
ILONKÁM
Anyám engem szólít
Ilonka
Ilonkám.
Beragyogta a fény
ha mondta,
Ilonka
Ilonkám.
Már csend van,
nem szól
Ilonka
Ilonkám.
Elment örökre,
engem itt hagyott,
a drága jó Anyám.
JANUÁR...
Január-január!
Mindenkire
csoda vár!
Az új évtől,
csodát várunk.
De sok szépet
megfogadunk.
Hosszú éjjel,
rövid nappal.
Benn a meleg,
kinn a hideg.
Van időd és
reménykedhetsz.
JÉZUS MEGLÁTOGATOTT
Gyertyafénynél írom
e sorokat,
emlékemben sok
szép gondolat.
A Megváltóra gondoltam
éppen,
Mikor kinyílt az ajtó,
belépett csendben.
Álom vagy valóság?
Én bizony nem
tudom.
Ki feláldozta magát
értünk!
JÉZUS meglátogatott,
Csak ennyit mondott.
LÉGY ÁLDOTT.
Boldog Karácsonyt!
JÖTT A MIKULÁS...
Szánkóval jött,
mi így tudtuk
gyerekek.
Zsákjában nem volt más,
csak nagyon sok szeretet,
na meg egy két virgács,
ha rossz volt a gyerek!
De ő nem bántotta,
csak a jelkép meglegyen. 
Hozzám is eljött,
valamikor régen,
ennek most lesz
az ötvenedik éve!
Egy pólyát hozott,
mert egy kislány várta!
Ö lett nekem a mikulás,
legszebb ajándéka.
KARÁCSONYI AJÁNDÉKHOZ
Karácsony estéjén
kigyúlnak a fények,
szívünkbe férkőznek
sok apró remények.
Felcsendül az ének
Szent Karácsony napján,
az ajándékok mellé
írtam pár sorocskát.
Levél az ajándékok mellé:
Kis unokáknak.
Ajándékom szerény tudom,
de a szívem vele adom.
Vigyáz reád éjjel, nappal,
álmodj szépet Te kis angyal.
Nagy unokáknak.
Felnőttél már jól tudom,
játékot én nem adok.
Pár év múlva megtudod
hogy a gyerek én vagyok.
Gyermekeimnek.
A karácsonyi ajándékhoz
jó étvágyat kívánok.
Arra kérlek benneteket,
ettől már ne hízzatok.
KÉRÉS
Van egy álmom, nem tagadom, ígérem és megfogadom.
A JÓISTENHEZ készülök, ha a mennyországba kerülök.
Leborulok majd előtte, hogy nézzen a szenvedőkre.
Kezem imára kulcsolom, kérésem én majd elmondom.
Én ISTENEM nézz a földre, arra a sok szenvedőre.
A TE hatalmad olyan nagy, de a földön ó ne hagyd,
azt a sok-sok szörnyűséget. 
Küldj a földre békességet, tedd jobbá az embereket,
öld ki a sok gyűlöletet.
A szeretetből olyan kevés, elpusztul az emberiség.
Hintsd meg földünk a szeretet porával.
Leborulok előtted e földi imával.
KIHUNYT A FÉNY
Ülök csendben,
könnyes szemem merengve
a messzeségbe néz.
Elmúlt egy élet és egy parányi fény,
kihunyt a szíve közepén.
Fájdalom lepi be,
szobám minden parányi szögletét.
Ahogy a pók szövi hálóját,
beszövi a fényt a szíve közepén.
Nagyon régen a karjában
egy piciny leányt, engem ringatott.
Ott ragyogtam én mint egy
picinyke fény a szíve közepén.
Karja már nem ölel,
nem nyúl énfelém.
Elment az én Anyám,
elvitte a fényt a szíve közepén.
KŐ-KŐ-KŐ...
Kő-kő-kő,
kerek is lapos is
hosszú, színes
ragyog is.
Ej mi a kő
nézzük csak,
egy epekő!
Színe zöld
és szép kerek,
még a végén
rám nevet.
Kő-kő-kő,
te kis apró epekő.
Jól kitoltál
én velem,
görcsölt nekem
mindenem.
Kő-kő-kő,
jól megjártad
epekő,
a hasamból
kivettek,
egy dobozba
betettek
bennem kárt
már nem tehetsz.
Kő-kő-kő,
jól meg jártad
epekő!!
MAMA MESÉLJ
Ölembe hajtja kis buksi fejét,
arra kér engem mama mesélj egy régi mesét.
Mesélj, hogy éltél mielőtt megszülettem?
Kicsiny kezével megfogja megfáradt kezem.
Elmesélem hogy egyszer én is
megszülettem.
Piciny gyermekből felnőtt ember lettem.
Megszületett nekem az Ő anyukája.
Így lett a mamának drága unokája.
Így hajtottam fejem nagymamám ölébe.
Most is fülembe cseng
sok régi meséje.
Lassan, lassan szeme lecsukódik.
Nagy meseországról
sok szépet álmodik.
MELEG...
Afrikában nem jártam,
Nem is kellett elmenni,
Eljött hozzánk, hogy megtudjuk,
Milyen is a melege,
A melegét megtudtuk,
Szenvedtem a hőségtől,
Utolsó nap majdnem meghaltam,
Szenvedtem én eleget,
Nem bírom a meleget.
MONDÓKA
Mindig siet, mindig fut,
ott segít, ahol tud.
Hol szidod, hol szereted,
nélküle sivár az életed.
Hogy kiről van szó?
Most megtudod,
e drága kincs az Anyósod.
MÚLÓ IFJÚSÁG
Ifjúságom tova lett,
szépségem meg hova lett?
Szél elfújta, tovavitte,
öregségem már meglelte.
Sok szép emlék megmaradt,
fiatalság elszaladt.
Azt mondja a fiatal,
öreg néne mi a baj?
Kinevet a szemembe,
tőrt szúr öreg szívembe.
Beleszúrja, megforgatja
de azért azt nem gondolja,
az öregség vajon őt is megtalálja?
Fiatalnak lenni könnyű,
öregedni nem egyszerű!
NAGYMAMA
Haja ősz volt, szeme kék,
arcára mély barázdát,
nyomott a sok-sok év.
Ha kezem fogta,
jóságot osztó kezével,
ilyenkor rám mosolygott
gyönyörű szemével.
Már halott tizennyolc éve,
de még mindig ott ragyog, 
tisztán az Ő képe.
Még ma is érzem
hogy fogja a kezem.
Látom a mosolyát és
ahogy fésüli a haját.
Míg élek nem felejtem el,
a Drága nagymamát.
NAGY VOLT A SZERELEM...
Nagy volt a szerelem
és ezért hagyom,
hogy emlékeim pilleszárnyán
elragadjon.
Ha jöttél felém
és láttam az arcod,
szívem egy szerelmes
dalt dobogott.
Szívemben vadul
lüktetett a vér,
éreztem hogy
szerelmünk
soha véget nem ér.
Ha kezem fogtad
szívem dobogott,
és ez a szerelem
egy napon
mégis elhagyott.
NE FÉLJ...
Ne félj!
Ha eljő
az utolsó nap,
múlik a szenvedés.
Ne félj!
Nem fáj a halál.
Ne félj!
Odaát a szeretet vár.
Ne félj!
Ha átérsz az alagút
túlsó oldalán.
Ne félj!
Csak a fény és
szeretet vár reád.
Ha eljő az utolsó nap.
Ne félj!
Mert várnak rád odaát.
Nem múló szeretet.
Édesanyád szeresd,
addig amíg lehet,
mert ha eltávozott,
pótolni nem lehet!
Enyém eltávozott,
most lesz már tíz éve,
nem halványult el
azóta emléke.
Rá gondolok éjjel,
rá gondolok nappal.
Szeressétek nagyon
az Édesanyákat!
ÖRÖKSÉG
Adjál békét, szeretetet,
Földünk érdekében.
Ilyen bolygó mint a mienk,
nincs a közelünkben.
Az emberek nagy többsége
nem törődik, hogy mi lesz
a mi bolygónk jövőbeli sorsa,
csak a mára gondol,
a jövővel nem törődik,
arra nincsen gondja.
Pedig mi csak kölcsön kaptuk
használatra a nagyszüleinktől,
hogy unokáink tőlünk kapják
egyszer örökségül.
Ha Földünkkel rosszul bánnak,
ahogyan most teszik,
unokáink örökségét,
végképp tönkreteszik.
ŐSZ
Járom az utam
lábam alatt föld,
és hulló falevél.
Itt-ott egy gally
hangos reccsenése,
szívem szomorú
halk dobbanása,
lelkemnek-testemnek
boldog megnyugvása.
Nem vagyok egyedül,
velem van
életemnek párja.
Eljött az ősz
kettőnk életébe,
keressük a szépet
eljövetelébe.
Haja színét
Ő is elveszíté,
van még belőle,
de már hullik,
mint őszi falevél.
Fogjuk egymás kezét
kicsit öregesen,
vigyázza lépteim,
nehogy elveszítsen.
Nehéz már a járás,
az ősz is utolért.
Szép ifjúságunk
elszállt mint az
őszi falevél.
PIROS LUFI...
Piros lufi szép kerek,
egy kis fiú pityereg.
Pityereg mert elsuhant,
az ő kedves lufija.
Piros lufi gondolkodott,
kiveszek én szabadságot.
Nem dolgozok én senkinek,
inkább világgá megyek.
Eltépte a madzagot,
libbent egyet és elosont.
Felszállott a magasba,
majd a templomtoronyba.
Pöffeszkedett nagyokat,
hogy a hasa csak dagadt.
Megnőhet ő nagyobbra,
mint odafent a napocska.
Versenyre kelt őkelme,
ez lett aztán a veszte!
Szétpukkant már a hasa,
mosolyog a napocska.
RÉGI KARÁCSONY
Eljött a karácsony a szeretet napja,
sok gyermeknek nem volt Édesapja.
Nagymamához vittek engem,
a Jézuskát vártam.
Mikor hazavittek az angyalkát láttam,
csengővel kezében ott suhant el éppen.
Bent a házban Jancsi és Juliska
mézeskalács háza.
Mi volt a házikó? Templom az alapja,
ez volt Édesapám régi szép munkája.
Arra volt a mézeskalács
szépen felragasztva.
Egy valaki hiányzott, a templom készítője,
ott feküdt a Don kanyarnál, kint a temetőben.
RÉGI SZÉP NAPOK...
Régi szép napok,
mikor verset írtam én.
Azóta sok volt a szenvedés.
Most itt vagyok újra,
arcomon ragyog a boldogság mosolya.
Megértem még egy évet,
ki hitte volna?
A Jó Isten a megmondhatója!
Műtötték a jobb térdem,
közben eltörtem a bal csuklómat!
A lényeget kihagyom harminchét éves lettem újra!
Az unokáim így tették rá a tortára.
Ki mondja meg, hogy nem én vagyok,
a világ legboldogabb dédimamája!
ROMHÁNYIHOZ...
Romhányi a rím hányója,
van neki egy csodálója.
Könnyű volt a Romhányinak,
tollából a rím kipattant.
Ha nekem ily könnyű lenne,
tollam a nyomába kelne.
Én is írok próbálkozok,
de egy kicsit akadozok.
Eljön egyszer az én napom,
e világot itt hagyhatom.
Odaát majd találkozunk,
remélem, megbarátkozunk.
Összeülünk csendben, szépen,
én akkor majd arra kérem,
Segítsen a faragásban,
a rímírás-alkotásban,
Rímbe szedjük a mesénket -
minket hallgat minden lélek.
SIESS, FUSS...
Siess fuss
ameddig lehet.
Utol ne érjen
e fura gyűlölet.
Kihalt itt a földön
a szeretet fénye.
Csak a gyűlölködés költözött,
sok emberi szívbe.
De ha utolérne,
álljt parancsolj neki.
Ha szíved tiszta,
ez biztosan segít.
Fogjunk most mi össze,
a szeretet jogán.
Imádkozzunk együtt
a hitnek oltárán.
Ültessünk helyébe
sok-sok szeretetet.
Ha összefogunk
meglátod sikerül.
Megszépül a világ,
az ég is kiderül.
Nem kell már futni,
nincs már gyűlölet.
Szívekbe költözött
a sok-sok szeretet.
SÁNDOROK... 
Sándorok, Sándorok,
hova lett a zsákotok?
Gyanúsak a Sándorok,
elhagytátok zsákotok!
Benne a sok meleget,
minden ember didereg.
Ha jövőre is így tesztek,
a hátsótok bánja meg!
SÜT A PÉK...
Süt a pék,
süt a pék,
kalácsot
és
kenyeret,
szeretik
a
gyerekek.
Süt a pék
süt a pék,
pogácsát
és
perecet,
megeszik
a
gyerekek.
Süt a pék
süt a pék,
a
kalácsból
nem elég,
de
perecből
is
kéne még.
Süt a pék
mindig
sokat,
süt a pék,
süteménye
nagyon
jó,
szeretik
a
nebulók.
SZEGÉNY TÉL
Kint zimankó, bent meleg,
Sok kismadár didereg.
Összebújnak, csivitelnek,
Vége lenne már a télnek!
De a tél még tartja magát,
Ránk szórja szép, fehér havát.
Mint sok fehér csillagocska,
Hull a hó fent a magasban!
Nemcsak a tél köszöntött,
A szegénység is vele jött.
De sok ember didereg,
Mert nincs, mi adjon meleget!
Erről sokan nem tehetnek,
Életükben sokat tettek.
Sorsuk mégis oly kegyetlen,
A szegénység mérhetetlen!
Szenvedésnek nagy az ára,
Sok ember vár megnyugvásra.
Szegénységük érjen véget,
Bőség járjon minden népnek!
SZELLŐ
Szívem dobog, úgy zakatol
ha ÉDESANYÁM látom.
Én vagyok a legboldogabb ezen a világon.
Elkerültem tőle, nagyon ritkán látom.
A szívemnek szeretetét
hazaküldöm egy csendes
szellőszárnyon.
Érkezéskor megöleli,
dédelgeti, védelmezi,
érzem minden mozdulatát,
fogom dolgos kezét.
Szeretetét visszaküldi,
Ő is szellőszárnyon.
Átölel és megsimogat,
úgy boldogít ez a tudat,
mintha velem lenne.
Ez a csendes kicsi szellő,
az én Anyám szeretetét
mindig hozza,
az enyémet pedig
mindig hazaviszi.
Kicsiny szellő
még sokáig vidd a szeretetem.
Mert ha ennek
vége szakad,
ÉDESANYÁM
tudom elveszítem.
SZENTESTE...
Eljött a karácsony,
a szeretet napja,
legyen nagyon
boldog
minden ember
apraja és
nagyja!
Boldog karácsonyt,
Szentestét
Kívánok.
SZERELEM
Szerelem, szerelem
Csodaszép szerelem.
De nagyon szeretem,
Vagy csak tán képzelem?
Ha itt van, ölelem
Ha nincs itt, gyötrelem.
Hát ez a szerelem,
Csak csupa gyötrelem?
Nincs itt most velem
Szerelem, szerelem.
Szeretem, szeretem,
De nagyon szeretem.
Fogjad a két kezem,
Ölelj át kedvesem.
Ha ölelsz gyengéden,
Ez már nem gyötrelem,
Ez már a küzdelem
Azért, hogy szeressen.
De nagyon szeretem,
Szeretem szeretem.
1980. május 19.
SZERELEM
Virágos mezőben,
jártam keltem én,
egy édes kismadár
repülve jött felém,
virágról virágra,
mint a pille szállt,
társául szegődött
még egy kismadár,
egymás mellé szálltak, 
közben csiviteltek,
tudom arról, hogy
fészket készítenek.
Így csodáltam őket,
lábam földbe
gyökeredzett,
tudtam, hogy ők
ketten,
szerelmesek
lettek,
elrepültek az
erdő sűrűjébe.
Ott maradtam én egyedül
a virágos mezőben.
SZERETNI...
Szeretni egy évig,
szeretni kettőig,
szeretni, szeretni,
szeretni a sírig.
SZERETTEINKÉRT
Születünk
élünk
szeretünk
meghalunk
Az éj
fekete fátylat
húz
a csendes fejfákra
csak sok
pislákoló gyertya
világít
e szomorú tájra,
virágok borulnak
a sírok
halmára
mi is
leborulunk
szívünk
fájdalmában
SZÍVEM...
Szívemet én most
szeletekre osztom,
hogy Édesanyámnak
egy szeletke jusson.
Otthon hagyom én ezt
ezt a kis szeletet,
hogy Édesanyámnak legyen
mindig sok szeretet.
SZOMORÚ DÉLUTÁN...
Egy szomorú vasárnap délután,
egyedül vagyok, elfog a bánat,
és vele a szorongás!
Ülök egyedül, magamba roskadva,
nem hallatszik más,
csak a mosógép csendes moraja.
Kint esett az eső, az idő is szomorú,
elfogott a bánat,
szenvedek! Ez oly nagyon szomorú.
Minden eszembe jut, ami velem történt,
csak a bánatom szövi át,
a szobám minden szögletét.
Mi történt velem, hol a vidámság?
Nyomaszt minden,
és elfog a fáradság.
TEVÉK...
Sír az erdő,
Zúg a szél,
Öregapó,
Mit mesél?
Volt egy teve,
egypúpú,
és egy másik,
kétpúpú,
Találkozik
két teve,
köszönnek,
hogy illene.
Szerbusz/szerbusz,
egypúpú,
hová/hová,
kétpúpú?
Megyek én a
ligetbe,
mert ott van
hűs vizecske.
Jaj de jó, mert
szomjazom,
veled együtt
ballagok.
Így ballag a két
teve
a szép zöld
ligetbe.
Az egyik volt,
egypúpú,
a másik meg
kétpúpú.
TÉLAPÓ
Fúj a szél és hull a hó,
elrepült a kis szánkó.
Örül minden nebuló,
megjött már a Télapó.
Szakálla pont mint a hó,
jó hogy itt vagy Télapó.
A zsákodban minden jó
dió, alma, mogyoró.
Örül minden nebuló
hogy megjött a Télapó.
Azért az is nagyon jó,
hull a fehér pelyhes hó.
TITYI-TOTYI...
Tityi-totyi, totyogó,
kipi-kopi, kopogó.
Tityeg-totyog pici lába.
Kipeg-kopog ez a drága,
nagymamának unokája.
TUDOD, MAMA...
Hosszú lába van a póknak,
hét pettye a katicának,
százlábúnak száz a lába,
cirmos lett a cica háta.
Tudod, mama?
A kis béka leveli, a
szúnyogokat megeszi,
a békának hosszú lába,
nagyot ugrik a mocsárba.
Tudod, mama?
Milyen állat lehet ez,
szarvascsiga közeleg,
kidugja a két szarvát,
úgy viszi ő a házát.
Tudod, mama?
Kis vakond a föld alatt
megeszi a bogarat,
az egér ezt nem teszi,
mert a sajtot szereti.
Tudod, mama?
Mellettem egy kisgyerek
aranyosan csicsereg,
állandóan kérdezget.
Tudod, mama?
Én rögtön felelek,
tudom, kicsi unokám,
válaszom, hogy tudom ám!
UNOKÁIM
Tamás lett az első neve,
a másodiké István.
Egy év múlva követte,
őt Hugica, a kislány.
A drága három gyerek,
az én kis unokám.
Mint két tojás a két fiú,
nem csoda, hisz ikrek.
Többet érnek Ők énnekem,
mint legdrágább kincsek.
A kislánynak göndör haja,
mint egy piciny angyal.
Repül felém, s két karjával
átkarolja nyakam.
Drága nagyi, azt kérdezik,
mit hoztál te nekünk?
Csokit vagy egy kis sütit, mit
te sütöttél nekünk.
Kérünk, mama varázsoljál,
valami finomat.
Persze, hogy a szatyor alján
Akad mindig egy két finom falat.
Sokkal jobb az és finomabb,
amit tőlem és nem anyjától kaptak.
Örülnek Ők hárman együtt,
ÚJ ÉLET SZÜLETIK
Szerelmes voltam tudom nagyon,
És ez a szerelem megfogant egy napon.
Szűk lesz a ruhám érzem s tudom,
Új ember születik én ezt akarom.
Kivirul arcom mint tavasszal a lomb,
Ahogy a rét zöldell és ott fent a domb.
Ahogy a fa ősszel gyümölcsbe fakad,
Világra hozom Őt egy pár óra alatt.
Érzem hogy mozog nem vagyok egyedül,
Életem vágya egy napon beteljesül.
Eljött hát végre a várva várt nap,
Szép hogy egy leány anyává válhat.
Elmúlt a fájdalom minden csendesül,
Hallom a hangját fülembe csendül.
Oly keservesen sír ez olyan csodás,
Úgy érzem nem találnak nálam
boldogabb anyát.
Budapest, 1978. május 1
ÚJÉVI LEVÉL
Havas téli lepedő borítja a tájat,
ilyenkor a jó pezsgő serkenti a májat,
sült malac vándorol, surran a bendőbe.
Kívánok minden Jót az Új Esztendőre.
Válasz.
Nálatok lehet, de nálunk nem esett,
csak a lepedő volt fehér, mely az ablakon kiesett.
A pezsgő kiborult, nem maradt belőle,
a sült malac lemaradt, nem fért a sütőbe.
Minden Jót Kívánok az Új Esztendőre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Horváth Ilona & Horváth István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-22 12:30:52, péntek
|
| |
| |
ÖRÖKKÉ VELED 
Örökké veled
Kéz a kézben,
szív a szívben.
Ketten együtt,
sokkal könnyebb.
Szíved a szívemben,
kezed a kezemben.
Szoríts erősen,
el ne engedj!
Szívem a szívedben, 
kezem a kezedben.
Ölelj magadhoz,
szeress engem.
Csak Te és Én
csak mi ketten,
Kéz a kézben,
szív a szívvel.
"Örökre!"
Ábrányi Emil: VELED ÖRÖKKÉ... 
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az élet!
E nagy világban, kedvesem,
Együtt bolyongni véled!
A vándort csillag vezeti,
Mosolygó szemed engem.
Felhő takarhat csillagot,
De a te szemedet nem!
E tiszta ég el nem borúl,
Meg nem törik sugára,
Csak néha ejt szent harmatot
A mások bánatára.
Pacsirta-hangod dallama
Ébreszt föl kora reggel, -
És éjjel, mint a csalogány,
Elringatsz énekeddel.
Megyünk ki a mezőre és 
Apró virágit szedjük...
S mindazt, mi gőg és hiuság,
Szivünkből kinevetjük.
De hogyha jő egy védtelen,
Az vendég lesz minálunk.
Enyhítni szomját, üdítő
Forrás-vizet kinálunk.
Járunk-kelünk a földön át
Mint két eltévedt gyermek,
Míg értünk küldött angyalok
Végtére majd föllelnek.
Akkor, szerelmem, elmegyünk
A kedves angyalokkal,
Egy földön kezdett, végtelen,
Örökbe játszó csókkal!
1881
Átyim Lászlóné: ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ SZERESS!
Minden vágyam,
Együtt lenni veled,
Csókolni a szád,
Nézni a szemed.
Szeretnélek úgy,
Ahogy csak lehet,
Érted tenném
És mindig csak veled.
Te vagy a Nap,
Mely lenyugszik este,
Te vagy a Hold,
Az éjszaka teste.
Te vagy a csillag,
Mely szemembe ragyog,
Tudd meg, hogy
Szeretlek nagyon!
Csak egy percig szeress, 
Amíg elmondom - imádlak,
Csak egy óráig szeress,
Amíg megsúgom - kívánlak.
Szeress egy napig,
Míg csókolni tudlak,
Szeress egy életen át,
Én mindig szeretni foglak.
Légy hű hozzám ezután,
Hisz én mindig az voltam,
Mily félrelépést, mint te,
Én soha nem csináltam.
Hű voltam hozzád, de
Te becsaptál engemet,
Tedd jóvá bűnödet,
Szeress örökre csak engemet.
Bagó Csaba: ÖRÖKKÉ VELED
Égek a vágytól,
testem lángol.
Szeretném, ha szeretnél,
a kedvesem te lennél!
Járjunk együtt, kéz a kézben,
részecskéink fonódjanak össze a térben! 
Váljunk eggyé teljesen,
lépésünk legyen nesztelen!
A mai este esztelen,
véget nem érő, végtelen.
Összenőttünk teljesen,
s ez örökre így legyen!
Balogh Mónika: ÖRÖKKÉ VELED
Szívem fáj, hogy téged így látlak
Téged mindig boldogan várlak
S te magadba zárkózva
örökké bánkódva
Bolyongsz közöttünk
S elnézve fölöttünk
Élsz de nem élvezed
Pedig tudom, hogy szereted az életet
Nem tudom miért vagy ily szomorú 
Én nem akarom, hogy sírodra kerüljön koszorú
Szeretnék sokáig reád várni,
Mindig és újra boldognak látni
Együtt lenni veled, jóban és rosszban
Járni veled nyakig a porban a hóban
Szeretnék veled boldog lenni
Örökké s mindig téged szeretni
Berzi István: ÖRÖKKÉ VELED
Küzdöttem, szenvedtem egy különös lányért,
Elhittem, szerettem, de most már a másé,
Hibáztam, csalódtam, mint mindenki más is,
Bocsáss meg kérlek, mert megőrülök máris,
Hibázunk, csalódunk, lehet, nem véletlen,
Alázattal kérem, hogy bocsásd meg vétkem,
Lehet, hogy nem ismersz, s nem tudsz rólam semmit,
Egy dolgot jegyezz meg, nem tudlak feledni,
Ki vagy nekem, ugye nem tudod, s nem kérded?
Csak egy senki, aki nagyon szeret téged,
Hogy miért mondom ezt, fogalmad sincs, tudom,
Egyszerű a válasz: Te vagy a nap, hold és a csillagom,
Ha mutatsz egy szívet, ki nálam jobban szeret,
Elengedlek hozzá, és légy boldog vele,
De hogyha nincs ilyen, csak annyit kérek én,
Gyere vissza hozzám, a szívem örökké tiéd,
Nem akarok regényt, se novellát írni,
De nélküled, édesem, nem tudok élni,
Talán most mosolyogsz vagy nevetsz egy vérző szíven,
De biztosan tudom, egyszer sírni fogsz rendesen,
Ne hullajts könnyeket egy ilyen emberért,
Nem tett ő semmit, csak küzdött a semmiért,
Nem tudom, miért, de nagyon szeret téged,
Vésd jól a szívedbe, meg is halna érted,
A szeretet ilyen, nem ismer az határt,
Amikor kell, a halállal szembeszáll,
Ezt tettem én is kettőnkért, egymásért,
Hibáztam, csalódtam, a semmiért, sírásért.
Fájdalmat okozunk az embertársunknak,
Fájdalmat okoztál, de megbocsátottam,
Nem kérek semmi mást, csak egy őszinte ölelést,
Nem kérek szánalmat, csak egy baráti megvetést,
Tudom, bután hangzik, talán te sem érted,
Nem tudom, miért, de mindig szeretlek én téged,
Nevethetsz vagy sírhatsz, ez nem változtat semmin,
Szeretni foglak bizony örökké a sírig.
Eizler Gréta: ÖRÖKKÉ VELED
Rád gondolok, s tudom, örökké veled.
Mert szívem csak téged szeret.
Érted élek, s mást nem kérek,
csak maradj velem. 
Melletted sosem félek.
Veled boldogabb.
S tudd, bármit megtennék érted.
S ajándék számomra a léted.
Fazekas Kinga: ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ VELED
Szeress mindig? s én szeretni foglak,
Imádj mindig? s én imádni foglak,
Légy velem mindig? s én veled leszek, 
Élj velem örökké ---
S míg világ a világ, zene a zene, motor a motor,
E szív veled él.
Gál János: ÖRÖKKÉ VELED
Mióta elsodort mellőlem az élet,
A sorstól szerényen annyit kértem,
Lássam újra igéző pillantásod,
Mint egykori édes első ajándékod.
Hát megadatott újra égő szemedbe nézni,
Abba az egybe, melyet felbírsz még nyitni...
Szó itt felesleges, hisz nem is telne
Egyetlen tüdőd így is túlterhelve.
Mint egykor, elém sem jöhetsz már
Karcsú lábaid kénytelen feladták...
Szép kezed ernyedten nyugszik
A tolószék karján...
Egészségemet irigyelnéd talán, 
Ha nem éreznéd, titkon
Engem is zabál a kegyetlen
Programozott halál.
Hisz egyazon pohárból ittunk mindketten:
Életet, szerelmet, mérget mérhetetlen.
A fekete szárnyú angyal ránk vetette szemét,
Hogy elrabolja régi vágyaink értelmét.
Mindketten tudjuk, mégsem győzhet soha,
Szerelmünk örök, hallhatatlan csoda!
Mert akkor is, mindig is egymásé leszünk,
Ha megszűnik végleg dobogni a szívünk.
Gyuriczné Gy. Mária: ÖRÖKKÉ... VELED
Itt voltál Te velem harminc évig...
Napsütésben, viharban - mindvégig.
Itt vagy most velem minden álmomban,
S az érted szóló esti imákban.
Itt leszel velem, ha mindennek vége... 
S találkozunk fenn, a magas égben.
Örökké Veled, amíg csak élek;
Szomorú a szív, ám erős a lélek.
Helen Bereg: CSAK VELED
Csak veled érzem, az élet csoda,
Nélküled út nem vezet sehova.
Lágy melengető szerelmes mosoly
Szívemhez édesen, féltőn oson.
Veled gyönyörű varázs minden perc.
Karodban boldogság igézete
Csalogatón örökös nászra hív.
Hiányod szívembe kínzón hasít.
Érezni akarlak minden percben,
Válladra odahajtani fejem,
Beleszagolni nyakad gödrébe,
Forrón izzani szemed tüzében, 
Suhanó csókot lehelni szádra,
Átölelni gyengéden, vágyva,
Megpihenni ölelő karodban,
Feloldódni édes csókjaidban.
Kínzón, örökké vágyom a csodát.
Nélküled út nem vezet sehová.
Szerelmes szívem dobbanása
Minden pillanatban azt szeretné
Mellettem légy életem örökké.
Horváth Mária: ÖRÖKKÉ VELED
Csókod íze az Én számon,
legjobb gyógyír a világon.
Édes, finom, tőled kapom,
gyümölcs vagy a kerti fámon!
Napnak éltető fényében,
égő szerelmünk tüzében.
Tűzparipán vittél engem,
repültünk a fellegekben.
Szeretsz nagyon, tudom, érzem,
viszonzásom nem szégyellem.
Boldog szívem, ragyog lelkem,
akit vártam ölelhetem.
Bizsereg az egész lényem,
már örökre tied lettem.
Megfürdök a tiszta fényben,
tied az én testem, lelkem. 
Szád a számat megérintve,
szikrákat szórtunk az égre.
Szivárványt a kék mezőre,
bárányfelhőkkel díszítve.
Szárnyaidra vettél engem,
szállunk most a szerelemmel.
Vágyunk soha nem múlhat el,
Te lettél a nagy Ő nekem.
Te vagy, aki kellesz nekem,
elvarázsolt ember lettem.
Már az enyém vagy egészen,
egyedül, és csakis nekem.
Szép az élet, hisz mi ketten,
tiszta, igaz szerelemben.
Bennem örök az érzelem,
most már tied az életem!
Jurisin (Szőke) Margit: NE HIDD EL A HÍRNÖK SZAVÁT
Ha meghalok
Ha egyszer azt mondják neked,
meghaltam,
ne hidd el a hírnök szavát.
Élni addig fogok,
amíg a szíved értem dobog.
Ravatalomhoz ne gyere!
Tudnod kell,
az már nem én vagyok.
Csak egy emberi lény
földi maradványa.
Én veled maradok.
Ott leszek
a felkelő Nap sugaraiban,
mosolyt csalni ajkaidra.
Az enyhe szellő fuvallatában 
cirógatni fogom arcodat.
Ha eljön az est,
fenn az égen
a legfényesebb csillag leszek,
mely vigyázza álmaid.
Ha a te időd is eljön,
ne félj!
Akkor is melletted leszek,
angyalként
fogom a két kezed.
Amikor utolsó leheleted
elhagyja testedet,
akkor majd együtt szárnyalunk
a végtelen messzeségbe.
Jurisin (Szőke) Margit: ÜLÖK ÉS HALLGATOK
Éber álomban
Mostanában bennragad a szó,
Szólnák, de nincs mondanivaló,
Csak kaotikus hangfoszlányok,
Ki értené a balgaságot...
Inkább most a csenddel társalgok,
Ha egész nap meg sem szólalok,
Csendben marad az én kedvemért,
Ő az egyetlen, aki megért.
Akivel beszélni szeretnék, 
A csendemet most megértené,
A még ki nem mondott szavakat
Onnan fentről is meghallhatja...
Nap mint nap ülök és hallgatok,
Éber álomban ábrándozok...
Egyszer hozzád biztos feljutok,
S örökre veled maradhatok...
Kovács Hajnalka: ÖRÖKKÉ VELED
Most jó nagyon,
Most béke van.
Most lassan lélegzem.
Most nem sírok,
Most mosolygok.
Most újra létezem.
Még itt vagyok,
Még tervem ezer.
Még véd szíved. 
Még keresek,
Még remélek.
Még el nem veszek.
Majd lesz idő,
Majd lesz egy "volt".
Majd emlék leszek.
Majd örülsz még,
Majd áldani fogod,
Hogy velem dobbant szíved.
Kristófné Vidók Margit: ESKÜVŐI FOGADALOM
Amikor egymás szemébe néztek,
táncba hív a jövő és az élet,
és lépteitek halk dallamára
"Igent" mondtok ma a boldogságra.
Egy pillanatra megáll az idő,
a csillanó könny ezer drágakő,
égbe száll a fogadalmi óhaj
ajkatokon álmodó mosollyal.
Az ígéret jövőtök záloga,
tegyen próbára a sors bárhogyan,
mégis amíg lehet, fogd a kezet,
érezd, mily végtelen a szeretet.
Nagy Tamás: MINDÖRÖKKÉ VELED!
Ha velem vagy jól vagyok,
De nélküled egy romhalmaz vagyok,
Szeretnélek ölelni karodat a testemen érezni, 
És örökre veled lenni.
Magdolna Léhi: ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ VELED
Ugye emlékszel még milyen a szerelem,
úgy érzed a föld felett lebegsz szüntelen,
csendesen dudorászol, fülig ér a szád,
semmi mást nem akarsz, csak ölelő karját
érezni ahogy szelíden köréd fonja,
érintése vágyaidat korbácsolja.
Elveszve érzed magad a közelében, 
bármit megtennél jövőtök érdekében,
hiszed, hogy örökké hozzád fog tartozni,
álmaid Ő fogja eléd varázsolni,
nélküle szürkék lennének a nappalok,
ha együtt vagytok, a nap szívedből ragyog.
Pilinszky János: ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
Siska Enikő: ÖRÖKKÉ VELED
A mai este, mint tűz, perzselte testemet.
Lángja egészen lelkemig hatolt.
Szavaid, melyek nemrég még édesen szóltak
Mára csak hamu és por.
Álmom, melyet veled szőttem,
Egy pillanat alatt elillant, szertefoszlott
Ám a leégett tarló szélén, még látok foltokat
Ott még zöldell a fű, virág is maradt.
Szerelem virága az, mely kettőnkből fakadt
Minek nem árthat se tűz, se hó, se fagy.
Virágunk, kérlek ne tudja senki tönkre tenni
S most szerelmemért kiálltok, Veled akarok lenni!
Karjaidban feküdni és kelni
Melegséget adó ölelésed minden nap érezni
Kell, hogy te is akard mindezt: Velem élni
Hát harcolj kedvesem, hogy mindezt el tudjuk érni.
Szinyéri Rita: ÖRÖKKÉ VELED
Csak úgy jöttél,
nem kérdeztél...
De elég volt egy pillantás
egy kis mosoly,
egy bársonyos hang,
mellyel teljesen
magadévá tettél...
És már éreztem itt legbelül,
Ez az a jel a boldogsághoz
Ezt az utat szeretném megtenni..
És csak örökké veled lenni,
A szívem dobbanását, a remegést.
Annyi mindent mondanék,
de torkomban egy nagy gombóc
még elzárja szavaim útját.
De már ajkaimon a késztetés,
Tudom hosszú út vár még ránk 
ami sok fájdalommal jár
De érzem, hogy mellettem állsz
és ettől még erősebb lesz a vágy...
Minden nap, és minden percben
gondolatban, a szívemben hordozlak...
Nem telik el perc hogy ne érezzem hiányodat...
Vágyaim testem lassan felemésztik,
annyira szeretnélek látni,
érezni, hallani veled lenni...
Csak mi ketten Te meg Én
magammal cipelem a szívedet...
Tobai Rózsa: ÖRÖKKÉ VELED
Amikor rám nézel,
Én rögtön más vagyok.
Amikor velem vagy,
Én minden mást hagyok.
Amióta megismertelek,
Csak Te jársz eszembe.
Az első pillanattól
Itt élsz a szívembe'.
Szeretném, ha csak Veled,
Azt, hogy Te csak Velem.
Két szemed, mint a csillag
Úgy fénylik nekem.
Úgy tudsz mosolyogni, 
Oly szépen, ártatlanul.
Életembe úgy csöppentél
Bele, oly váratlanul.
Jó lenne Veled, csak
Veled, egyszerre létezni.
Soha sem akarok
Csókod nélkül éhezni.
Örökké Veled szeretnék
Mindenben vétkezni.
Kettőnk szerelmét
Örökké élvezni.
Tobai Rózsa: ÖRÖKKÉ VÁRLAK
Amikor leszáll a csendes éj,
S a kedvesem nyugovóra tér.
Nekem akkor születik meg az ihlet,
Hogy szerelmes verset írjak én Néked.
Ilyenkor engem elkap a magányom,
Együtt lenni veled, ez a hiányom.
Tudom Kedvesem, Te is ezt érzed,
Mit kettőnk iránti vágyunk ébreszt.
Ölelhetne más nő, gyönyörű és tiszta,
S figyelhetne oly szép, könnyű szavaidra.
Te tudod sok könnycsepp áztatja arcom,
Nekem meg kell vívni, szerelmi harcom.
Úgy hiányzol nekem, mint éhezőnek a kenyér,
Mit az eszem tud, a szívem nem ért. 
Tudom mért nem jössz, pedig szeretsz,
Repülnél hozzám, de a munkád nem ereszt.
A sötét éjszakában, oly gyorsan, eltűnik a fény,
Nagyon szeretlek, szavakba nem tudom önteni én.
Úgy csillog most szívemben a szerelem,
Mint az eltűnt fény, úgy kellesz most nekem.
Bárcsak egyszer foghatnám a kezed,
S tudom neked is, ezt súgja az eszed.
Várok én Rád, ameddig csak élek,
Csak sajnos a csalódástól, állandóan félek.
Csalódtam már eleget az életemben,
S ez sok mindenben visszatart engem.
Nem vagyok különös, ebben biztos vagyok,
De örökké várlak, s ettől felragyogok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkem szirmai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-21 20:00:22, csütörtök
|
| |
| |
MEGSZÜLETETT A NAGY MEGÁLLAPODÁS,
ÉVEKRE ELŐRE RÖGZÍTETTÉK, HOGYAN NŐNEK A BÉREK
Megszületett a hároméves bérmegállapodás a kormány és a munkaadókat képviselő fórum között. Az egyezség tükrözi a kormány elvárásait. A kabinet ugyanis felvázolta, milyen mértékű fokozatos bérnövekedés tart kívánatosnak ahhoz, hogy a minimálbér 2027-re elérje a rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát.
Megszületett a jövő évi bérmegállapodás - tájékoztatta az Indexet Czomba Sándor. A foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár jelezte: a kormány elérte, amit szeretett volna, hiszen hároméves bérmegállapodás született. A béremelés dinamikájának követnie kell a gazdasági és vállalati hatékonyság mutatóinak növekedését - tehát a bérnövekedésnek a termelékenység javulásán kell alapulnia. Így 2027-ben a minimálbérnek el kell érnie az arra az évre várható rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát - pontosan úgy, ahogy azt Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter korábban lapunknak beharangozta.
Így a minimálbér 2025-ben 9 százalékkal, 290 800 forintra, 2026-ban 13 százalékkal, 328 600 forintra, 2027-re 14 százalékkal, 374 600 forintra emelkedik - így éri el végül a rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát. Fontos kiemelni, hogy megmarad a garantált bérminimum, mértéke 2025-ben 7 százalékkal növekedik, 348 800 forintra. Ugyanakkor úgy tudjuk, felvetődött, hogy középtávon ágazati szinten határozzák meg a bérminimumokat.
Az Index úgy tudja, a munkaadók 10 százalékos, a munkavállalók 12-14 százalékos sávos emelkedést szerettek volna.
A bérajánlásban arra kérték a munkáltatókat, hogy általánosan a keresetek reálértékének növekedésére törekedjenek.
Tízmilliárd forintos gesztus a kormányzat részéről
Több körben is megkezdődtek a tárgyalások, a munkaadók kormányzati segítséget kértek, ugyanakkor például a szociális hozzájárulási adót nem tudja csökkenteni most a kormányzat. Azonban a kabinet vizsgálja a munkaerőköltségek csökkentésének lehetőségét, és ezt írásban is vállalja. Fontos kritérium, hogy a munkáltatók 2025-ben a 2024. évi szociális hozzájárulási adó összegét fizetik meg azon munkavállalók után, akiknek legfeljebb 290 800 forint volt a bére egy meghatározott időszakban. Ez a kedvezmény a kormányzat részéről három évig érvényes, így 2026-ban és 2027-ben is az előző évi szociális hozzájárulási adó összegét fizetik meg a munkáltatók. Ez a kormányzat részéről három év alatt több 10 milliárd forintos hozzájárulást jelent.
Végezetül a megállapodással kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy a kormányzat készített egy előrejelzést, amely tartalmazza a következő évekre vonatkozó gazdasági növekedéssel és inflációval kapcsolatos prognózisukat. Amennyiben az egyes mutatók összesítve 1 százalékponttal eltérnek az előrejelzésben szereplő értéktől, úgy a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) tagjai ismét tárgyalóasztalhoz ülnek a minimálbér 2026-os és 2027-es emelésének mértékével kapcsolatban. Amennyiben a tárgyalás eredménytelen, akkor a minimálbér összege az összeltérés arányában módosul.
Hónapok óta tudni lehetett, hogy a magyar kormány mit szeretne
Korábban az Index Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter elmondta, hogy a minimálbér átlagosan 482 ezer forint az Európai Unióban, az effektív magyar minimálbér 306 ezer forinttal pedig a 17. helyen áll a közösségben, a régióban az élmezőnyhöz tartozik, megelőzve Csehországot, Szlovákiát, Romániát és Bulgáriát.
Kapcsolódó
Így jött ki a Karmelita kolostorban az egymillió forintos átlagkereset
Link
A kormány óriási célt tűzött ki a zászlójára.
,,Annak ellenére azonban, hogy az effektív minimálbérrel jól állunk, a kormány szükségesnek látja, hogy összezárja a minimálbér és az átlagbér közötti ollót . Bár a kormány továbbra is megfigyelő a bértárgyalásokon, azt gondoljuk, hogy az átlagbérek 50 százalékára fontos lenne felemelni a minimálbért, természetesen több lépcsőben, de legkésőbb 2027-ig. Az alacsonyabb jövedelműeket közelíteni kell az átlagbérekhez. Mindez azt is jelenti, hogy a jövedelempolitika nagyon erősen felértékelődik a gazdaságpolitikán belül" - mondta a miniszter.
Így már hónapok óta lehetett tudni, hogy a kormány a most megszületett bérmegállapodáshoz hasonlót szeretne elérni.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-20 13:45:52, szerda
|
| |
| |
A PÖCEGÖDÖR LEGALJÁN
REMÉLJÜK, A TISZA-HÍVŐK MÁR ÉRZIK A NAGY ÁTVERÉS KESERŰ GOMBÓCÁT A TORKUKBAN
Három évvel ezelőtt a lázas tekintetű Márki-Zay Péter bemutatott a sajtónak egy dossziét, amiről azt állította, hogy a Fidesz készítette Gyurcsányék számára azzal a céllal, hogy a DK lejárassa őt, de szövetségesük inkább átadta a titkos információkat neki, hogy leleplezhesse az összeesküvést.
,,Magyarországon besúgóhálózat működik. Ezt az ő laptopjára és a hódmezővásárhelyi városháza oldalára 2018-ban telepített kémszoftver mellett most már ez az eset is bizonyítja" - magyarázta Márki-Zay a Telex beszámolója szerint, majd így folytatta: őt hiába figyelik meg, mert úgysem fognak semmi terhelőt találni róla. Nem fél tőle, hogy bepoloskázzák a hivatali autóját, vagy a telefonját lehallgatják, megnézik a levelezését, mert az elektronikus lábnyoma ,,nem bizalmas, vagy ha bizalmas is, semmi olyan nincs benne, amit szégyellni kéne" - szólt a zavaros nyilatkozat. A nagy leleplezés nem futott be túl nagy karriert, a balliberális sajtó is inkább szemlesütve hallgatott az Orbán-váltó reménységük hadoválásáról.
Fél évvel később, 2022. április 9-én egyik lábáról a másikra billegve, magába roskadva álldogált a bukott messiás a leeresztett városligeti műjégpálya ürességtől tátongó flaszterén, a DK vagy bármiféle más szövetséges nélkül.
,,Le vagyok taglózva, mint mindenki más. Nem akarom titkolni a csalódottságomat, szomorúságomat. Soha nem gondoltuk volna, hogy ez lesz az eredmény, ezen nincs mit szépíteni" - motyogta a magyarok döntésével szembesülve, gyermeki őszinteséggel Márki-Zay. Az ő története ott véget ért.
Másfél hete, a vasárnap délutáni össznépi ejtőzésbe belerondítva az aktuális messiás állt elő egy egészen szürreális kémsztorival. Persze őellene is a Fidesz esküdött össze. A zaklatott tekintet itt is adott, kiegészülve a szedált, vontatott hanghordozással és a rángatózó kézfejekkel.
,,Megkezdték a lejáratásomat, a körülöttem állók fenyegetését és ellehetetlenítését. Egyre durvább eszközökkel zajlottak ezek az akciók, látszólag kontraproduktív módon [...] Egyre inkább használták nemcsak a propagandát, hanem az egyéb médiafelületeiket a lejáratásunkra. Hogy miért hasonlít ez a botrány a Watergate-botrányhoz, amit most igyekszem részleteiben elmondani! [...] Megvásároltak egy több mint egymilliárd forintba kerülő mesterséges intelligencia szoftvert, és nem csak megvásárolták, hanem fejlesztik is. Minden megszólalásomat, beszédemet és a párt minden munkatársának beszédét betáplálják ebbe a szoftverbe, és ennek segítségével, a mesterséges intelligencia segítségével gyártanak lejárató felvételeket" - mesélte Magyar Péter, aki bizonyítani semmit sem tud:
,,A lakásom, mind az irodánk és minden gépjárművünk be van technikázva már hónapok óta. Én ezt önöknek most nem tudom bebizonyítani, úgyhogy innen is felkérem a hatóságokat, felkérem Pintér Sándor belügyminisztert, hogy a lehető legrövidebb időn belül intézkedjen és küldjön ki ide hozzáértő szakembereket".
Persze semmiféle szupertitkos összeesküvésről nincs itt szó. Ezt a vak is látja, illetve hallja, ha végighallgatja Vogel Evelin, a megtaposott élettárs felvételeit.
Egy kezdő pszichológus is leveszi a gyermekes és szánalmas próbálkozást, amint Magyar Péter a legvállalhatatlanabb mondatait örök mumusára, Rogán Antalra és az egymilliárdos mesterséges intelligenciára fogja. Valójában semmi kétség afelől, hogy ezek felvételek valósak, koherensek, számos kereszthivatkozás révén igazolhatók, és lesújtó képet festenek a főszereplőről.
Magyar Péter, ez a még rosszabb kiadású messiás, nemcsak beteges, még Márki-Zayénál is durvább paranoiájáról adott látleletet, de bemutatkozott úgy is mint ember. Pontosabban véve: rongyember. Aki a pöcegödör legaljáról ígér megváltást a csalódott, elégedetlenkedő tömegeknek.
Magyar Péter nemcsak alpári stílusban beszél még azokról is, akik elemi szövetségesei a nagy kormánybuktató projektben, hanem általában egy alpári, gyönge alak, egy komplexusokkal terhelt, beteges hazudozó, akit egyedül a fényűző élet reménye és a bosszúvágy hajt, akinek nincsenek barátai, nincsenek szent ügyei, sem hitvallása és persze becsülete. Pont olyan ócska, a gyengébbel agresszív, az erősebb előtt alázkodó alak, mint amilyennek legelőször tűnt, Varga Judit emlékezetes Frizbi-interjújából.
A messiás itt áll meztelenül előttünk, és tényleg csak az a kérdés: milyen mélyre hatol el az igazság? Érzik-e már a Tisza-hívők a keserűséget, a szorítást a mellkasukban, hogy valami nagy átverés áldozatai? Hiszen csak rákattintanak azokra a hanganyagokra, és csak elgondolkodnak ,,a büdösek és agyhalottak", hogy Magyar Péter tervében ők csupán a hasznos idióták. És elgondolkodnak az amúgy is roskadozó háttérhatalom berkeiben is: tényleg ebbe a szánalmas csődtömegbe invesztálunk, tényleg ő fogja elzavarni Orbán Viktort?
A napokban a Székelyföldön jártam barátaimmal, barátoknál. A tömbmagyar vidék legszélén, Hargita megye utolsó falvában most az a fő törekvés, hogy sikerüljön felújítani az igencsak leromlott, csodaszép, műemlék unitárius templomot. Csak a tervek és a bukaresti pályázat összeállítása 25 ezer euróba kerül, ez az első, nagy feladat, amihez a közbirtokosság és az egyház is hozzáteszi a magáét, és talán a Bethlen Gábor-alap is segítene a nemes feladatban. Ez például egy valódi közügy. S ilyen közügyeket visznek a közösségek elkötelezett vezetői szerte a Kárpát-medencében. Ez volna egy politikus feladata, kicsiben és nagyban, kormányoldalon és ellenzékben is.
Hol áll ehhez képest a rongyember, Magyar Péter? Mit tudna ő hozzátenni a nemzet ügyeihez?
Akiből Jakab Péter aljas elvetemültsége, Márki-Zay Péter paranoid bolondériája és Gyurcsány Ferenc szenvtelen hazudozása egyszerre köszön vissza. Lehet országot építeni a szüntelen káromkodásra, hőbörgésre, az ócska, pénzsóvár haverokra, a virtigli kivagyiságra? Mit várhatunk ezektől az emberektől a külföldről adott utasítások kritikátlan végrehajtásán és a piti tolvajláson túl?
A hangfelvételek másik tanulsága ugyanis az, hogy Magyar Péter hozzá hasonlókkal vette körbe magát: a Tisza Párt úgymond vezérkara a Kisváros című, felejtendő szappanopera bűnözői körének karaktervilágát adja. Ez a magukról többet gondoló, de a pitiáner seftelésen kívül nem sokhoz értő örök sértődöttek, munkakerülők, bájgúnárok gyülevész alakulata.
Sokan hisszük és valljuk, hogy a 2010-es nagy fordulat, az új alaptörvényünk és a nemzeti együttműködés rendszerének kialakítása egy olyan új korszakot hozott Magyarország életében, amiből nem lehet csak úgy visszafordulni múltba. Hogy ha változik is a politikai széljárás, a nemzeti létünk nagy vívmányait, a szabadságharcos mentalitást és a magyar összetartozás eszményét nem lehet csak úgy kihajítani a kukába. Hogy olcsó kérők és piti szélhámosok nem férhetnek többé a kormányrúd közelébe! Most mégis, megint egy szánalmas rongyember az ellenzék vezetője.
Magyarország ennél tényleg sokkal-sokkal többet érdemel. Reméljük, kedves tiszások, ezt előbb-utóbb ti is belátjátok, és közeleg már Magyar Péter Waterlooja, a kongó műjégpálya és a csalódott motyogás.
Link
A Pressman-dal sikere után itt a legújabb Magyar Péter-gúnydal
Hallgassák meg Wellor új számát, a netzenész sokunk örömére most sem csomagolta selyempapírba a véleményét:
Mi a fa...omat csinálok a Hősök terén?
Itt izzad ez a sok büdös kretén,
Én lennék itt a nép szava,
De ezeknek durva a szájszaga,
velem ne baszakodj, gyúrni voltam!
Fideszes öreget akarok holtan,
Bárcsak a nőm is úgy becsülne,
Ahogy ez az agyatlan csürhe.
Menjünk inkább a Kempinski-teraszra!
Ki kíváncsi erre a sok büdös parasztra!
Tolok nekik valami üres beszédet,
Igazság, szeretet, a szokásos képlet,
Szónoklatom kormányrobbantó,
Tapsol a nyuggerkommandó,
De ezektől a víz is kiver.
Kell a pofámra az Insta-filter,
Lesz...rom az unokádat Angliában,
Ha az outfitem ennyire hibátlan.
Menjünk inkább a Kempinski-teraszra!
Ki kíváncsi erre a sok büdös parasztra!
Menjünk inkább a Kempinski-teraszra!
Ki kíváncsi erre a sok büdös parasztra!
De ezektől a víz is kiver,
Kell a pofámra az Insta-filter,
Lesz...rom az unokádat Angliában,
Ha az outfitem ennyire hibátlan.
Menjünk inkább a Kempinski-teraszra!
Ki kíváncsi erre a sok büdös parasztra!
Mi a fa...omat csinálok a Hősök terén,
Itt izzad ez a rengeteg büdös kretén.
Menjünk inkább a Kempinski-teraszra!
Ki kíváncsi erre a sok büdös parasztra!
A Pressman-dal sikere után itt a legújabb Magyar Péter-gúnydal
Link
Magyar Péter őszödi beszéde
Link
Magyar Péter azzal fenyegette gyerekeit, hogy intézetbe kerülnek, miután az anyjukat börtönbe juttatta
Link
Tüntetők fogadták Miskolcon Magyar Pétert + videó
Link
Magyar Péter elmenekült a tüntető nyugdíjasok és a média elől
Link
Összenőtt, ami összetartozik: közös liberális-néppárti lejárató akció Brüsszelben
Link
Ő dobta ki a Hír TV stábját, Magyar Péter kérésére
Link
Egyértelmű állásfoglalás: háborúpárti, ukrán zászlós pólóban jelentek meg a Tisza Párt képviselői (FOTÓ)
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-19 10:45:47, kedd
|
| |
| |
ELJÁRT AZ IDŐ A NYOLC ÓRA FELETT: NÉGYÓRÁS AZ IDEÁLIS MUNKANAP...?
Óriási fegyverténynek számított a 20. században, hogy általánossá vált a 8 órás munkanap. Ahhoz képest mindenképp, hogy 200 éven keresztül jellemzően 12-16 órán keresztül robotoltak az ipari forradalom ablaktalan, sötét gyárcsarnokaiban munkások milliói, és már az is nagy kegynek számított, hogy heves tüntetések és sztrájkok nyomására 1847-től Nagy-Britanniában napi 10 órában maximalizálták a nők és gyerekek munkaidejét.
A tízórás munkaidő csak az 1870-es évekre vált elterjedtté, de a munkások nem engedtek a nyolc órából, és utcára vonultak. Például 1886. május 1-jén és a rákövetkező napokon Chicagóban, amikor legalább húsz ember meghalt a rendőrsortüzekben.
Nem magasabb fizetésért, nem jobb munkakörülményekért, hanem 8 órás munkaidőért harcolt először a munkásosztály.
Május 1-jét pedig a legnagyobb nemzetközi munkásünneppé nyilvánították (Budapesten már 1890-ben tömegdemonstrációt tartottak ezen a napon).
1926-ig kellett várni, hogy a csúcskaptalista iparmágnás, az autóipar és a tömeggyártás úttörője, Henry Ford - a futószalagos termelés mellett - elsőként bevezesse a hétvégi munkaszünetet és a fix 8 órás munkanapot, azaz a 40 órás munkahetet. Ráadásul megemelte a béreket is. Nem filantróp jóságból persze, hanem hűvös számításból: jól tudta, a pluszpénzek visszavándorolnak hozzá. A jól megfizetett és több szabadidővel rendelkező munkások meg is vásárolták az általa gyártott autókat.
Csomagokat dolgoznak fel futószalagon 2023 november 14-én
Fotó: Ben Birchall - PA Images / Getty Images Hungary
Az ötnapos munkahét még Nagy-Britanniában is csak 1955-ben vált általánossá, Európa más országaiban pedig csak az 1970-es években.
Egyik utolsóként Magyarország állt be a sorba,
először már csak minden második szombaton kellett dolgozni (megjelentek a ,,szabad szombatok"), 1981 júliusában pedig beadta a derekát Kádár János munkás-paraszt kormánya, és fokozatosan, 1984-re, mindenhol hivatalossá vált az új munkarend.
Nagy nehezen, de megvalósult hát a dolgozók évszázados álma, soha a történelemben nem volt ennyi szabadidejük az embereknek, végre emberibb életet élhetnek az alkalmazottak - szól a hurráoptimista diadaljelentés. Csakhogy sokan ezt egy hamis mítosznak tartják, és felhívják a figyelmet, hogy pont fordítva történt: valójában (az ipari forradalom előtt) soha a történelemben nem dolgoztak annyit az emberek, mint a modern korban.
Nem a jobbágyok robotoltak, hanem a modern ember
Bármennyire is meglepő, de a középkorban, hatszáz-hétszáz évvel ezelőtt a jobbágyok egyáltalán nem robotolták halálra magukat, mint ahogy azt ma elképzeljük. Munkaidejüket nyilván a földművelés és az évszakok rendje, a napkelte-napnyugta táblázta be. Nyáron akár 12 órán keresztül is lehetett dolgozni, télen pedig alig valamit. De még csúcsidőszakban, például aratás idején is sok pihenőt tartottak napközben, a déli hőségben például elengedhetetlen volt a szieszta. Az év nagy részét kitevő lazább hónapokban pedig nem tartottak rendszeres munkaidőt.
Még a földeken dolgozóknak is több szabadidejük volt, mint a modern alkalmazottaknak
Fotó: Harold M. Lambert / Getty Images Hungary
Szabadidejük volt bőven. Az egyház tiltotta a vasárnapi munkát, ami alapból 50 szabadnapot jelentett. Ehhez jött a különféle szenteket munkaszünettel ünneplő 30-40 nap, és az összesen három hónapot kitevő, alanyi jogon járó pihenőnapok, amit kiegészítettek a rendkívüli családi eseményekre, születésre, esküvőre, temetésre (az uraságtól) kapott egy-egy hetes szabadságok. Becslések szerint a tizenharmadik századi paraszti családok nem töltöttek 150-180 napnál többet a földjükön egy évben. Egész évre átlagolva a középkori munkanapok nem voltak hosszabbak nyolc óránál.
Az ipari forradalom ehhez képest óriási visszalépés volt, a nyolcórás munkaidőért harcoló munkásmozgalmak pedig nem értek el mást, mint hogy visszaszerezték a középkori elődök rövidebb munkaidejét.
Négy óra is elég lehet
Sok kutató határozottan állítja, a vadászó-gyűjtögető társadalmak még ennyit sem fáradoztak. Bár azt gondolnánk, hogy életüket teljesen kitöltötte a túlélésért vívott szüntelen küzdelem, antropológusok szerint éppen ellenkezőleg: az utolsó vadászó-gyűjtögető embercsoportokat, köztük a dél-afrikai Kalahári-sivatagban élő Ju/'hoansi busman népet vizsgálva kiderült, hogy
napi három-öt óra ,,munkával" képesek kielégíteni szükségleteiket
- azaz a nehezen kiharcolt civilizált munkaidő felében megoldják, hogy mindenki jóllakjon. Nem élnek ugyan gazdasági idillben, de a pihenést megbecsülik. Valószínűleg egy ,,eredeti jómódú társadalmat" építettek fel és működtettek nomád emberőseink, és úgy tűnik, bölcsebbek lehettek nálunk, mert ösztönösen értették és érezték az emberi agy négyórás korlátját.
A busman családok napi 3-5 órát töltenek csak élelemszerzéssel
Fotó: DavorLovincic / Getty Images Hungary
Darwint ma azonnal kirúgnák
Ha megvizsgáljuk a történelem legkreatívabb alakjainak életét, azonnal egy paradoxonnal szembesülünk: azt hihetnénk, éjjel-nappal, megállás nélkül dolgoztak, ám ez nem igaz.
Habár munkájuk köré szervezték az életüket, de nem a mindennapjaikat.
Charles Darwin például szokásos reggeli sétája és reggelije után 8-kor kezdett a dolgozószobájában, és másfél órát dolgozott. Fél 10-kor elolvasta a leveleket, és csak egy órával később, fél 11-kor folytatta munkáját, majd délben hosszú sétára indult. Egy vagy több óra múlva tért vissza, amikor is megebédelt, és újra a leveleivel foglalatoskodott, majd délután 3 órakor visszavonult egy órára szunyókálni. Amikor felkelt, tett még egy sétát, majd dolgozószobája felé vette az irányt, ahol fél 6-ig elmélyült az evolúció rejtelmeibe, ezután csatlakozott a feleségéhez és a családjához.
Mindössze négyórás intenzív munkaidőt szabott ki magának, azt is több részletre felosztva. Ebben az ütemben 19 könyvet írt, köztük a tudománytörténet leghíresebb könyvét, A fajok eredete című korszakalkotó művet. Ezzel a tempóval, ha Charles Darwin ma egyetemi tanár lenne, rövid úton visszavonnák a megbízatását.
Vagy ha cégnél dolgozna, egy héten belül kirúgnák.
Hasonló ritmusban dolgoztak más területek alkotói is, például Charles Dickens író vagy Ingmar Bergman filmrendező, a modern filmművészet ikonja. De neves zenei előadók vagy élsportolók életével kapcsolatos adatok is azt mutatják, hogy mindössze napi négyórányi összpontosított munkát végeznek. Azt is pihenőkkel tarkítva.
Kevesebb munka, nagyobb eredmény?
Számos vizsgálat kimutatta, hogy napi négy óra koncentrált munkánál többet nem képes kezelni az emberi agy. Ennyi a minőségi (kreatív) kapacitása,
a fennmaradó négy órában legfeljebb felszínesebb/mechanikusabb tevékenységek (adminisztráció, pakolgatás, csevegés, alibizés) koordinálására futja.
,,Évtizedes kutatások bizonyítják, hogy a ledolgozott órák száma és a termelékenység közötti összefüggés nagyon gyenge" - állítja Alex Soojung-Kim Pang Szilícium-völgyi tanácsadó, a Rest: Why You Get More Done When You Work Less (Pihenés: Miért érsz el többet, ha kevesebbet dolgozol?) című, nagy visszhangot kiváltó bestseller szerzője.
A négyórás felső korlátot és a szakaszos pihenés fontosságát igazolta egy sokat idézett vizsgálat is, amelyben eredetileg azt várták, hogy minél több órát dolgoznak például a tudósok, annál több cikket publikáltak. Az adatok azonban egy M alakú görbét mutattak, ami eleinte meredeken emelkedett, és heti 20 óra (azaz napi 4 óra) körül érte el a csúcsot. Ezután a görbe lefelé fordult, és hiába munkálkodtak többet az alanyok, nem lettek produktívabbak.
a heti 35 órát serénykedők pedig már csak feleannyira voltak termelékenyek, mint a heti 20 órát dolgozó kollégáik.
Egy közelmúltbeli közvélemény-kutatás is ezt támasztja alá: a megkérdezett 8400 munkavállaló majdnem fele nyilatkozott úgy, hogy napi négy órát vagy kevesebbet dolgozik csak érdemben. Többen megjegyezték, úgy érzik, egyszerűen nem képesek négy óra koncentrált munkánál többre.
Növekvő termelékenység, csökkenő a stressz, javuló mentális egészség, és persze több szabadidő. Így érvelnek, akik az agykapacitás korlátaihoz igazítanák a munkaidőt. A másik négy óra szerintük csak elvesztegetett idő, improduktívvá és fáradttá tesz, a rafinált álaktivitás, alibizés pedig a tulajdonosnak sem lehet érdeke.
Csak a futószalagok mellett kell a 8 óra?
Valószínűleg igazuk is van. Ám semmiképpen nem lehet egy kalap alá venni a különböző munkatípusokat. Egy gépsor melletti összeszerelő munka nem penge, kreatív agymunkát, inkább monotonitástűrést kíván.
A futószalag mellett nem a természeti törvények diktálnak, hanem az óra és a főnök,
a termelékenység mértéke pedig, hogy adott idő alatt mennyi terméket (vagy részfolyamatot) lehet kifacsarni egy munkásból. Az idő szó szerint pénz, amit egy kapitalista semmiképpen nem akar elpazarolni.
A 21. század fejlődését azonban egyre inkább a tudásalapú gazdaság határozza meg. Ezért érdemes megfontolni, hogy a 8 órás munkanapnak leginkább csak a tömegtermelő futószalagok világában van értelme.
Link
Egy kis humor - is!
Munkanélküli
Egy borostás alak bemegy a munkaközvetítőbe.
- Jó napot, munkát szeretnék. Nemrég szoktam le a piáról, és csak érettségim van. Mit tudna ajánlani?
- Lenne itt egy könnyű munka sok szabadidővel, de kevés fizetéssel.
- Hú, az nem jó, mert ha sok szabadidőm marad, akkor megint elkezdek piálni. Nincs valami más?
- Hát kérem, van egy másik, ott éjjel-nappal gürcölni kell, de sokat is fizet.
- Az se jó, mert ha sok pénzem lesz, eliszom az egészet.Olyan nincs, hogy rengeteget kell melózni, és kevés a fizetés?
- Természetesen van olyan is, de ahhoz már diploma kell.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Munka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-17 19:30:48, vasárnap
|
| |
| |
GÁL JÁNOS VERSEI 
ADJ VERSET!
Adj valamit most kérlek, valami szépet!
Éjembe égetett csillagképet
Szobámba kényelmes karosszéket
Vagy csak egy verset, valami szépet!
Adj vissza hitet, elfüstölgött éveket ...
vonásaimnak tiszta éleket
valómba szövött érintéseket
egy verset... egy szót - mást nem kérhetek.
Adj még nekem valami örökké valót
Reményt, soha többé el nem halót
Didergő testemre jó takarót
Szomorkás verset, olyan meghatót...
Hisz minden, mi jó, te vagy nekem
Minden, mi az életben számít
Csenevész fám, ha mégis terem
Csak vers, talán könnyeket szárít...
Ha bántalak, dobd el a percet,
Bocsáss meg, s adj valamit:
Adj nekem verset!
Csillagpor és Janow közös verse...
AZ A TÁNC
Álmaim falán
Gyerekes rajz csupán ma már...
- Esti látomás
Csak az a régi-régi tánc,
Mikor a vágy dallamát
Ezernyi illat járta át
Az a világ messze szállt
Tavaszi kósza szél nyomán
Integet felém
Ma is a régi-régi tánc - 
Mindig rám talál,
Mikor a csontkezű magány
Kopog az ajtón, de én
betörni mégsem engedem,
Hisz` az az illat és a dal
Örökre itt maradt velem...
ÁRVA NOVEMBER
Tél tolul őszbe az északi széllel
Meztelen ággal fáznak a fák,
Zúzmara vonja fehérbe a tájat
Hótakarót vágy már a határ.
Fullad a ködben a hajnali város
Gyűlik a téren a cinke sereg,
Árva a hinta - deres korlátján
Kékfeketén varjú kesereg.
Villamos áll meg, jajgat a sínpár
Morcosan ébred a járdasziget,
Gémberedett munkások álma
A villanydrótra reményt teriget.
BÚCSÚDUETT
Csendben hangzik el a búcsú,
Meg sem hallod álmodban,
Halkan őrzöm majd emléked,
Könnyes vallomásokban
Kulcsként megnyitják a kaput
Poros mese árnyaknak.
Gondolj rám, ha tavasz hoz
Ezer pajkos illatot
Eszembe jutsz, majd ha hegy
Ölel karmazsin napot
Híd alól ha delejező
Barna örvény vigyorog...
lady2414 (vastagon szedve) és janow közös alkotása.
BÚJÓCSKA
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette
Ha út leszel,
Én a szekér rajta
Ha te a szekér,
Én majd a pajta
Ha mese leszel,
Én gyermek, ki hallgat,
Ha gyermek leszel,
Én dal ki elaltat.
Ha irka leszel,
Én majd a lapja
Ha te az irkalap,
Én a vers rajta.
Ha vers leszel,
Én toll, mi leírja,
Ha te a toll,
Én sötétkék tinta.
Ha telihold leszel,
Én egy kis csillag,
Ha csillaggá leszel,
Kiválasztalak.
EGYEDÜL MAGAM
Lassan szivárog az éj az égre
A láthatár parazsa is hamvad már...
Csendben várom a sok kis lidércet
A halál meg remélem nem messze jár
Az éjszaka jó; sötét, csendes, betakar
De a hajnal, az a hunyorgó hajnal!
Katapultál abba az idegen világba hamar
Tébolyultként zilált aggyal, s hajjal...
Mindegy
Régen - éreztem
Hogy magányos vagyok,
Később viseltem kabátként
Mit rám gombolt a sors
Mire eljön az idő, hogy meghalok
Rájövök: a magány egyedül
Én magam vagyok
Tehát nem futhatok előle
Le sem vethetem, sem
Kétségbeesve ki nem öklendezhetem
Lehajtott fejjel elfogadom:
A magány egyedül Én
Magam vagyok
ELÉRT A TÉL
Hajladoznak már a fák,
Elszökött a játszi nyár
Körbetáncol most a szél:
Követet küldött a csúf tél.
Vaskos lábbal jár az ősz,
Túl sokáig itt időz
Búskomoran mendegél:
Pereg a sok színes levél.
Hóba fagyva háztetők,
Mentsük a még menthetőt
Nem születnek lágy dalok:
Kezemet nyújtom angyalok.
Énekeljetek nekem:
Benne szép tavasz legyen
Keljenek ki kiscsibék,
Cinege szóljon: Nyitnikék!
ÉG VELÜNK
Az a kis barna matrózblúzos
Visszakacsint a sor végén
De szépen kezdődik ez a tanév!
Szeptemberi nap fellegeket űz
Velünk együtt derül az ég
A kis piros padon hozzád hajolnék
Te zavartan fordulsz másfelé...
- Várj még kicsit, sok itt a fény!
Búcsúzó bíbor napsugárral
Velünk együtt pirul az ég
A Tisza-parti májusi éjjel
Évekig utolsó szép emlék
Boldogan suttogod - Ölelj még!
Millió csillaggal kedvünkért
Felékszerezi magát az ég
Megfordul velem az egész világ,
Nem hiszem el a szörnyű hírt;
Számodra nincs már többé esély...
Iszonyú villám a fekete éjben -
Szívemmel együtt hasad az ég
Kezedbe virágot többé nem nyújtok
Csokrommal kullogok sírod felé
A hosszú gyászmenet legvégén...
Millió esőcsepp súlyosan koppan
Velem együtt zokog az ég
FELÉD SZÁLL
Titokzatos párát álmodott maga köré
A mélyen szunnyadó hajnali hegy
Az eső-lakkozta falevelek alatt
Hűvös magányt ölel rám a csend
Az út mellett menetelő fák közt
Tekintetem távolabbra téved
A láthatáron ásító lusta világ
Lassan úgy dönt, mégis csak felébred
Képzeletem ennél is messzebb,
Talán sejted, merre is kószál:
Egy nevenincs elvarázsolt tájon
A két mély-tüzű tónál...
A hegy-álmodta párával együtt
a hajnali sóhaj is feléd száll
Te messzi idegenből melegen
Arcomba néző napraforgószál.
HÓFEHÉR LILIOM
Hófehér liliom,
Jelképes üzenet,
Angyalok ruhája,
Emeld fel szívemet!
Emeld fel hozzá,
Kihez úgy mennék,
Kivel összeköt
Oly sok szép emlék.
Bánatom változtasd
Vágyó örömre
Köss össze azzal, 
Ki elment örökre.
Adj egy pillanatot
A világosságból!
Hozd el őt nekem
Az örök távolságból
Adj előleget
Az együttlétből,
Mely minden vágyam,
Sőt jussom régtől.
Csak addig ne hervadj,
Míg elmondjuk egymásnak:
- Rohanok hozzád!
- Ne félj, én várlak
KERESTELEK
Az éneklő szélben
A bársony szép éjben
Azúrkék égben
A tündérmesékben
A tomboló viharban
Szikrázó fagyban
Szirteken magasban
Ígérő tavaszban
Megleltelek
A falat kenyérben
Az igézet hevében
A hulló levélben
Isten szemében
MA ELKÖSZÖNT
Nagy útra készen vár a nyár
De menne már, de menne már!
Borús esővel jött az ősz
Ezüst ködébe vonta őt
Dalol nekik a holdsugár
A nagy találkozás után
Figyel, vigyáz az éjszaka
vonúl a csillagok hada
Az ember mégis egyre fél
Hisz útra kélt a téli szél
Ma elköszönt a nap, s a nyár
Velük repült a sok madár...
MAGÁNYOS FA
Szélfútta magból kelt
messzi fák gyermeke
szikes talajon vagy
madarak rejteke.
Ha itt a kikelet
ünneplőd felöltöd,
őszidőn önzetlen
kínálod gyümölcsöd.
Gyönyörű madárdal
tőled nyer ihletet,
vándornak hűs szellő
lomboddal integet.
Viharba kiáltod
őserejű vágyad,
ölelő folyóra
hajlik megtört ágad.
Hűséges gyökered
anyaföld borítja,
feltépett sebeid
gyantakönny gyógyítja.
Árnyadban pihenni
Sok vándor meg-megáll,
Szilaj szél szavának
Szép törzsed ellenáll.
MENNEM KELL
Engedj el újra
Feneketlen kútba
Ordítva hullva...
Ha mégis kimásznék
Lökj vissza újra!
Szívembe marj heget
Hiába kéreget
Vesd meg létemet!
Legjobb, ha az idő
Örökre eltemet...
MINDENHOL
Szeress, ha lelkedben lakok
S rezdülnek éjjel a csillagok
Ha fáznak az újabb hajnalok;
Úgyis, ha magányod én vagyok
Szeress, ha világod itt hagyott,
Ha eljönnek érted az angyalok.
Szeress, ha én is meghalok;
Mert a nemlétben is ott vagyok!
MINDENT
Jó lenne újra
Bűvkörödben lenni,
Lelked kandallójánál
Átmelegedni.
Közben gyönyörű tested,
Mint rég várt ajándékot
Titokban kibontani, benne
Hosszan gyönyörködni.
Addig is irigylek mindent:
A szellőt, mi hajad kibontja,
A zuhanyt, ha tested simogatja,
A keskeny övet, mely derekad öleli,
A verset, mely gondolatod éppen kitölti,
A teliholdat, mert helyettem rád nevet,
A kilincset, mi érintheti szép kezed,
A szomszédot, ki köszönhet neked,
A postást, ki átadja leveled.
Mindenkit, ki közvetlen elér,
Még saját gondolatom is,
Mely azonnal tiéd.
Maradtam hát magam,
Csendben nélkülözöm:
Illatos hajad,
Karcsú derekad,
Gyönyörű szemed,
Bájos kis kezed,
Bársonyos tested,
Bűvös melegséged,
Mindenedet
Mindenemet...
MINT A FÁK
Ha úgy nőnék, mint a fák,
toronymagas lennék.
Ha úgy tűrnék, mint a fák,
melletted hevernék.
Ha úgy élnék, mint a fák,
semerre sem mennék.
Ha jó lennék, mint a fák,
mindenkit szeretnék.
De úgy növök, mint a fák:
ágas-bogas vagyok,
úgy tűrök, mint a fák:
baltád alatt rogyok,
úgy élek, mint a fák:
még melletted vagyok,
jó vagyok, mint a fák:
tüzedben pattogok.
MONDÓKÁK
Rezgő nyárfa
hajlik az ága
Százezer ici-pici
levele a sátra
Pergő málna
Illatos málna
Nézz ide tele vele
kosarad Amálka!
Búza-tábla
Sárga a háta
Száz kasza ide-oda
Pereg a kalásza
Síró árva
Cinke madárka
Télire gyere ide
Gyere ide már ma!
Zengő erdő
Titkokat rejtő
Bánatot mesebeli
Dalaiba zengő
Sűrű éjjel
Csillagos éjjel
Álom a szemeiden
Tova fut a fénnyel
NE SZERESS!
Elment a vonat,
Mely meg sem érkezett,
Ne várj,
Ne kövess,
Ne érints,
Ne szeress!
Enyém az őszi szél,
Tiéd a kikelet
Ne várj,
Ne kövess,
Ne érints,
Ne szeress!
Te kincseket gyűjtesz,
Én eldobom mindenem
Ne várj,
Ne kövess,
Ne érints,
Ne szeress!
Neked a végtelen,
Nekem a ketrecem
Ne várj,
Ne kövess,
Ne érints,
Ne szeress!
Te időben felnőttél,
Én maradtam gyerek
Ne várj,
Ne kövess,
Ne érints,
Ne szeress!
Te gyémántot teremsz,
Én csak szemetet
Ne várj,
Ne kövess,
Ne érints,
Ne szeress!
Tiéd a megváltás,
Enyém a kereszt, hát
Ne várj,
Ne kövess,
Ne ítélj,
Csak temess!
NŐK DICSÉRETE
"Világ világa
Virágnak virága"
Egünk gyémántja
Emberség lángja
Ti vagytok a remény
A virágok illata
Az örök élet, a kenyér
A végtelen pillanat...
NYÁRSZIGET
Még viaszos nyári bódulatban
Izzadok a kedves kispadon,
Szótlan, szelíd szellő
Smaragd fátylat lebbent,
Vonszolt gondjaim foltozom.
A szúnyogra sem tudok haragudni,
Hisz nemsokára ugyanitt vacogva
Ólmos novemberrel lopakodik
Nyirkos, kabátok alá bújó,
Szürke ködmacska...
A vadgesztenye tenyérlevelével
Most önfeledten integet felém
Sötét, szigorú csontkezével
Parancsolgat majd megálljt
A kihalt, sivár park peremén
A ma még csodált pezsgő szökőkutak is
Kiszáradt torokkal merednek az égre
Hol éhes varjúsereg kárál versenyt
Kiéhezve a városi szemétre...
Kesehajú térdnadrágos gyermek
Szívével hatalmam az idő kerekén
Fittyet hányva a búvó gondolatra:
A tél már régen úton van felém.
Megtartom magamnak télire
A virágok harsány illatát, színét,
Magányosan pörgő, sárga falevéllel,
Táncoló pillangó kósza örömét...
Magamba szívok mohón
Ezer hangot, illatot, színt,
Mint útra készülő teve
Lenézve az eljövő
Ezerféle kínt
ÖRÖKKÉ VELED
Mióta elsodort mellőlem az élet,
A sorstól szerényen annyit kértem,
Lássam újra igéző pillantásod,
Mint egykori édes első ajándékod.
Hát megadatott újra égő szemedbe nézni,
Abba az egybe, melyet felbírsz még nyitni...
Szó itt felesleges, hisz nem is telne
Egyetlen tüdőd így is túlterhelve.
Mint egykor, elém sem jöhetsz már
Karcsú lábaid kénytelen feladták...
Szép kezed ernyedten nyugszik
A tolószék karján...
Egészségemet irigyelnéd talán,
Ha nem éreznéd, titkon
Engem is zabál a kegyetlen
Programozott halál.
Hisz egyazon pohárból ittunk mindketten:
Életet, szerelmet, mérget mérhetetlen.
A fekete szárnyú angyal ránk vetette szemét,
Hogy elrabolja régi vágyaink értelmét.
Mindketten tudjuk, mégsem győzhet soha,
Szerelmünk örök, hallhatatlan csoda!
Mert akkor is, mindig is egymásé leszünk,
Ha megszűnik végleg dobogni a szívünk.
ŐSZI DAL
Új virág nyílt kiskertemben
Nem gondoztam, elvesztettem
Kikelettel érkeztél
Elsodor az őszi szél
Labdát dobtál önfeledten
Nem figyeltem, elejtettem
Kikelettel érkeztél
Elsodor az őszi szél
Kéz a kézben sétálgattunk
Megbotlottam - széjjel váltunk
Kikelettel érkeztél
Elsodor az őszi szél
Futottunk a szivárványhoz
Nem értük el ma is bánom
Kikelettel érkeztél
Elsodor az őszi szél
Nevettünk az ezüst Holdra
Sűrű felleg eltiporta
Kikelettel érkeztél
Elsodor az őszi szél
Elaludtunk nyári éjjel
Jött a reggel csípős dérrel
Kikelettel érkeztél
Elsodor az őszi szél
Köd borítja már a tájat
Esőt hord a szürke bánat
Lehull minden falevél
Sodorja az őszi szél...
RAGOZZUK
Én voltam Én és te voltál Te.
Te lettem én, s Én lettem te
Ha nem lennék Te, s te nem lennél Én,
Te se lennél Te, én sem lennék Én.
SZÁRNYALJ!
Lelked akár a fecske,
Mely számomra szent!
Röptét néznem engedi,
Bár meg nem érinthetem...
Hát gyönyörködöm távolból
Tapadva földi nyomorba;
Csodálva szárnyalásod
Föl, föl a magasba...
SZERESS
Több leszek attól,
Ki naponta lehetek,
Csak te légy, ki
Vár, ki érint,
Ki szeret...
Levetem minden
Bűnöm szégyenem,
Csak te légy, ki 
Vár, ki érint,
Ki szeret...
Terhet, fájdalmat
Többé nem ismerek,
Csak te légy, ki
Vár, ki érint,
Ki szeret...
A százféle szürke is
Szivárvány lehet,
Csak te légy, ki
Vár, ki érint,
Ki szeret...
Ha kell, te leszel,
Ki oldja végzetem
Csak legyél, ki
Vár, ki érint,
Ki szeret...
SZERETLEK
Mondd, miért nem tudom tartani szavam;
Hogy feledlek, s többé soha nem kereslek!
Mondd, miért tagadom meg naponta magam;
S kárhozok el veled átkozott szerelmem!
Vágyón rajongó gondolataimnak mondd,
Miért kell Űzött vadként bujdosnia!
Micsoda világ az, hol az őszintének
Szégyenében kell meghasonlania?
TÉLVÁRÓ
Heves szél rázza a fákat
Csontkezükkel hadonásznak:
Mért nem maradsz inkább otthon?
Nincs jobb dolgod, rontom-bontom!
Tél tábornok azt üzeni,
Úton vannak seregei
És ki néki be nem hódol,
Szenvedhet majd fagytól, hótól
Még mielőtt megijednék
Megszólalnak a cinegék
Kicsik vagyunk, mégsem félünk
Hóban, fagyban is megélünk
Hűségesen itt maradtak
Dalukkal megvigasztaltak
Ezért nagyon hálás leszek:
Adok nekik dióbelet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gál Éva Emese & János |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-11 21:00:23, hétfő
|
| |
| |
A MI SZIGETÜNK!!! EGY HELY, MELY ÁLTALUNK, DE ÉRTED VAN!
I.
SlidePlayer
Link
A mi Szigetünk!!! Egy hely, mely általunk, de Érted van!
Légy üdvözölve nálunk!
Egy hely, mely általunk,
de Érted van!
/Kenkon Ning/
Egy sziget, hol megpihen a megfáradt lélek és új erővel innét a harcba visszatérhet!
Egy sziget azért, hogy ne fel,
hanem a Nap felé forduljunk!
Egy talpalatnyi föld Néked is jár!
Állj fel ismét és karod kitárd!
Az Élet viharai sok erőnket felemésztik,
ám van egy szín, melynek csodás hatása feltölt
Lendülettel és Energiával!
A narancsszín maga az Élet!
Ezeknek a képeknek gyógyító erejük van!
Egészséget, boldogságot és sikert hoz
mindenkinek, aki láthatja!
Narancssárga: - Öröm, Vitalitás és Életkedv!
Szabadságra és mozgásra serkent!
Vitalitása elűzi a depressziót.
Fokozza az életerőt!
Elősegíti a gyógyulást!
Erősíti az immunrendszert!
Általános frissítő, görcsoldó!
Enyhíti az izom feszültségeit és görcseit.
Leküzdi a gátlásokat, függetlenné és társasági lénnyé tesz.
Most pedig dőlj hátra
és töltődj fel a narancsszín erejével!
A mi szigetünk!
Egy nagyszerű, megértő és szórakoztató társaság!
Vidám hangulat! Képek, videók...
És egy lenyűgöző folytatásos REGÉNY!
Csak nálunk!
Küldd tovább ezt az üzenetet azoknak, akik fontosak a számodra.
Ha nem küldöd tovább, csak azt jelenti, nincs senki, aki Néked fontos lenne.
Továbbítsd! Vidítsd fel vele valakinek a napját!
Legyen szép napod!
!!.
SlidePlayer
Link
ÉRDEMES VÉGIGNÉZNI AZ ITTENI, ALÁBBI KÉPSORT IS!
Készítette: Kenkon Ning -sama
Érdemes végignézned e képsort!
Különleges, gyógyító, erőt adó hatása van!
Nyugtatja, feltölti a lelket!
Dőlj hátra nyugodtan és élvezd a zenét és a látványt!
Bárhol is jársz, vagy élsz, a Nap mindig felkel!
Adjon Néked ez Reményt!
Néked is van szárnyad, szárnyalj hát!
Aludj keveset! De álmodj többet!
Hisz minden behunyt szemmel töltött perccel hatvan másodpercnyi fényt vesztesz.
Élni annyi, mint szeretni!
Szeretni, látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni, magasba szállni, felröpíteni,
kinyílni, felnyitni, megérteni, megértetni, együtt érezni -
és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.
Meglátod, felragyog a Napnak fénye és a fellegeken át,
hozzád is elér, bearanyozva lelkedet!
Mindenki a hegytetőn akar élni,
ám a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre.
Szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg.
Táncolj úgy, mintha senki sem nézné.
Énekelj úgy, mintha senki sem hallgatná.
Élj úgy, mintha a földi paradicsomban volnál.
Kezdet, és vég mely maga a kezdet.
Mert nincsen vég, csak újabb kezdeteknek
Kapuja, mely újabb kapukra tárul,
És fény ragyog a kapuk során túl.
Egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni!
Mindenki számára létezik egy sziget,
Hová erőt gyűjteni mindig visszatérhet...
Nékünk is van egy saját kis szigetünk,
Ha Vidámságra vágysz, Boldogan Üdvözlünk!
A mi Szigetünk!!! Egy hely, mely általunk, de Érted van!
Légy üdvözölve nálunk! Egy hely, mely általunk, de Érted van! Kenkon Ning
Egy sziget, hol megpihen a megfáradt lélek és új erővel innét a harcba visszatérhet!
Egy sziget azért, hogy ne fel, hanem a Nap felé forduljunk!
Egy talpalatnyi föld Néked is jár! Állj fel ismét és karod kitárd!
Az Élet viharai sok erőnket felemésztik, ám van egy szín, melynek csodás hatása feltölt
Lendülettel és Energiával!
A narancsszín maga az Élet!
Ezeknek a képeknek gyógyító erejük van!
Egészséget, boldogságot és sikert hoz mindenkinek, aki láthatja!
Narancssárga: - Öröm, Vitalitás és Életkedv!
Szabadságra és mozgásra serkent!
Vitalitása elűzi a depressziót.
Fokozza az életerőt!
Elősegíti a gyógyulást!
Erősíti az immunrendszert!
Általános frissítő, görcsoldó!
Enyhíti az izom feszültségeit és görcseit.
Leküzdi a gátlásokat, függetlenné és társasági lénnyé tesz.
Most pedig dőlj hátra és töltődj fel a narancsszín erejével!
Innen a további rész képei szinte csaknem teljesen azonosak az előbbi I. rész képeivel!
/Lásd videó/
Kellemes hetet és szép őszi napokat kívánok Mindenkinek! Legyen szép heted!
Videó: A béke szigete
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Életképek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2024. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
13 db bejegyzés |
| e év: |
193 db bejegyzés |
| Összes: |
4965 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (15)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (33)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (146)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Darvas Szilárd (0)
- Darvas Szilárd (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (148)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (101)
- Életmód (92)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (125)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese & János (2)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamvas Béla (1)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (181)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (154)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (2)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Horváth Tóth Éva (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (246)
- Húsvét - Pünkösd (34)
- Idézetek birodalma (149)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (108)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (80)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (1)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (74)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (434)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (60)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (61)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (2)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Romhányi a Rímhányó (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (91)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (86)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (28)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (158)
- Tudod-e? (18)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (169)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (82)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (1)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom (5)
- Világjárók (220)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (76)
- Weöres Sándor (4)
- Z, Zs (0)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (123)
- Zeneszöveg (21)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 1639
- e Hét: 1639
- e Hónap: 38455
- e Év: 38455
|
|
|
Offline
