|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2024-11-01 23:18:48, péntek
|
| |
| |
A jelen üdvösség
TEREMTŐ ÉS MEGVÁLTÓ ISTEN,
minden létezés szerzője, minden áldás forrása,
imádlak téged, hogy képessé tettél arra, hogy megismerjelek téged,
hogy értelmet és lelkiismeretet adtál nekem,
hogy vágyakozásra indítottál engem utánad;
Dicsőítelek téged önmagad kinyilatkoztatásáért az evangéliumban,
a te szívedért, mint a szánalom lakóhelyéért,
a felém irányuló békés gondolataidért,
türelmedért és kegyelmedért,
irgalmasságod határtalanságáért.
Megmozgattad lelkiismeretemet, hogy megtudjam, hogyan
lehet a bűnösöknek megbocsátani,
a szentségteleneket megszentelni,
a szegényeket meggazdagítani.
Add, hogy mindig azok között legyek, akik nemcsak hallanak, hanem ismernek is téged,
akik veled járnak és örülnek benned,
akik szavadon fogadnak és életet találnak benned.
Tarts meg engem mindig vágyakozva
a jelen üdvösségre a Szentlélek vigasztalásában és örömében,
lelki kegyelmek és áldások után,
segítségért, hogy értékeljem kötelességeimet és kiváltságaimat egyaránt.
Add, hogy ápoljam az egyszerűséget és az istenfélő őszinteséget.
Segíts, hogy a valóságban olyan legyek előtted, amilyen megjelenésben vagyok az emberek előtt,
hogy hívő legyek, mielőtt megvallom a hitet,
hogy elhagyjam a világot, mielőtt belépnék az egyházba,
hogy szeretetemet a fenti dolgok felé fordítsam,
hogy kerüljem a tiltott bolondságokat és hiúságokat,
hogy a kegyelemnek necsak részese, hanem terjesztője is legyek,
hogy készen álljak arra, hogy a rosszat elviseljem, mint ahogyan arra is, hogy a jót megtegyem.
Istenem, tégy méltóvá erre a hivatásra,
hogy Jézus neve megdicsőüljön bennem és én őbenne.
Ámen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Imádságok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-01 22:39:57, péntek
|
| |
| |
November 2
Ez az én Atyám világa
,,Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók." (Zsoltárok 24:1)
Ez az én Atyám világa. Erre gondoltam tegnap, amikor korán érkeztem a gyülekezetünk szerda esti imaórájára. A templom hátsó részébe kerekeztem, amely a Malibu Creekre néz. A zöld pázsit lágyan lejt a patakhoz, amelyet fák és bokrok szegélyeznek. Két hatalmas eukaliptuszfa ad árnyékot, és a lenyugvó nap sugarai megérintették a rózsabokrokat. (Igen, Kaliforniában még novemberben is vannak rózsák.) Fél órát töltöttem azzal, hogy aprólékosan katalogizáljak mindent, ami a szívemhez nőtt, fürkészve a fenyőket, a tiszafabokrokat, a jégvirágokat, a rózsákat, a nyulakat és a madarakat. Lassan szemügyre vettem a táj minden egyes részét, és egy-két pillanatig hálát adtam Istennek az Ő csodálatos, teremtő változatosságáért. Micsoda módja annak, hogy egy szerda esti imaórát elkezdjünk. És micsoda módja annak, hogy emlékezzünk arra, hogy ez a világ nem a mozgatóké és a mozgatórugóké. Nem a hatalomgyakorlóké. Nem a kormányok irányítják, és nem a bankok finanszírozzák. A terroristák nem tudják elpusztítani, és az ENSZ nem tud békét teremteni. A Kodak megpróbálhatja megörökíteni a színeket, és az A&M Records megpróbálhatja megteremteni a hangot, de nem lehet félreérteni... ez az én Atyám világa. Erre újra és újra ráébredtem, amikor a templomunk rózsakertjében ültem. Ha kell, öltözzetek fel, és menjetek ki, hogy megvizsgáljátok a mi Atyánk világának látványát. Nézzétek végig lassan, és figyeljétek meg, hogy a Művész milyen aprólékos figyelmet fordított a részletekre. Aztán dicsérjétek őt.
Teremtő Isten, annyi szépséget rejtettél a teremtés minden egyes részébe, hogy ha csak egy kicsit is megpróbálok befogadni belőle, az félelemmel és csodálattal tölt el. Köszönöm, hogy ez a te világod - senki más nem birtokolhatja. Hálás vagyok, hogy azért teremtetted, hogy mi élvezhessük. Taníts meg arra, hogy jobban figyeljek a szépségre, amellyel körülvettél.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-01 22:23:32, péntek
|
| |
| |
November 2
Jézus Krisztus keresztje a reménység világítótornya a romlott világban. Az élet, a remény, a megbocsátás és a változás valóban lehetséges!
A kereszt nem áll a Messiás halálos vérével megfestve az erkölcsi vereség sötétségében. Nem egy rosszul sikerült terv szomorú szimbóluma. Nem azt hirdeti, hogy a jót a gonosz keze zúzza szét. Nem szívja ki az üdvösség reményét azokból, akik hinni akarnak. A kereszt nem a megváltás megszégyenítésének nagyszerű szimbóluma. A kereszt miatt nem szabad szégyenkezned. Nem, hanem a dicsekvésed epicentrumában kell állnia. Hallgassátok meg Pál apostol szavait: ,,Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára" (Galata 6:14). Egy bűnnel sújtott világban valóban nem sok dolog van, amivel érdemes dicsekedni. Bűnösökként, akiket hatalmas kegyelem mentett meg önmagunktól, nem sok jogos okunk van arra, hogy felfújjuk a mellkasunkat. Mindannyian inkább vagyunk a kegyelem esettanulmányai, mint hősök. A körülöttünk lévő világ nyög körülöttünk bukottságának súlya alatt. Az emberiség története beteges és sivár történet lenne, ha nem lenne a Golgota hegyén a halál durván kivágott fája. Valószínűtlen hely volt ez a történelmet megváltoztató diadal színhelyének. A hely, ahol bűnözőket végeztek ki, úgy tűnik, az utolsó hely, ahol reményt találhatunk. A helyszín, ahol megölték a világ egyetlen ártatlan emberét, nem tűnik ünneplésre ösztönző helynek. De ilyen a kegyelem paradoxona. A halál az élet kapuja. A reménytelenség a remény bejárata. A gyengeség az erő megtalálásának helye. Az igazságtalanság az, ahol a kegyelem folyik. Az élet azokhoz érkezik, akik megérdemlik a halált. A vereség valójában győzelem. A vég valójában kezdet. A szomorúságból örök ünneplés születik. A sír az a hely, ahol új élet kezdődik.
A megváltás lehetetlen paradoxonjai az átalakító kegyelem szabályos mozdulataivá válnak. A reményt a szenvedés dallamára éneklik. Az élet a halál hangszerén szólal meg. A kegyelem nem a törvény kottája szerint játszik. Isten a tragédia hangjegyeiből komponálja a reményt. Ezért a Golgotára tekintve nem siratóénekeket énekelünk - a diadal és az ünneplés, a remény és a megváltás dalát énekeljük. A Sátán zenészei nem tudták elnyomni az üdvösség dalát. A megváltottak társasága reményének éneke soha nem fog véget érni. Egyre hangosabbak, egyre nagyobb az ünneplésük és a dicsőségük. A kereszt a témája ezeknek az énekeknek, és az életet adó kegyelem a kórus.
Jézus Krisztus keresztje az, ami okot ad a reménykedésre, az éneklésre, az ünneplésre és az életre. Soha nem volt megszakítója Isten üdvözítő tervének, hanem annak lényeges eszköze. Soha nem volt vereség. Mindig győzelem volt.
További tanulmányozásra és bátorításra: Jelenések 5
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2024. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
59 db bejegyzés |
| e év: |
1433 db bejegyzés |
| Összes: |
36998 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 105
- e Hét: 3046
- e Hónap: 12810
- e Év: 571360
|
|
|
Offline
