|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2024-11-15 22:00:26, péntek
|
| |
| |
November 16
Kifogások, kifogások
,,Ó, URam! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet." (Jónás 4:2)
Az emberi természetből fakad, hogy kifogásokat keresünk. Ha egy vizsgáztató, egy tanár vagy egy főnök ellenőrzése alá kerülünk, megrándulunk a székünkben, majd egy jól kitalált indokot mondunk a viselkedésünkre. Néha a körülményeket hibáztatjuk. Néha másokat hibáztatunk. Dilemmába esve büszkeségünk mindenre ráveti magát, ami csak a figyelmet eltereli a kudarcunkról. A büszkeség leghalálosabb kifogása az, amely Urunkat hibáztatja kudarcunkért. Gondoljunk csak Ádám kifogására, miszerint Isten hibásan teremtette a nőt. Vagy Jónás próbálkozását, hogy a Tarsisba való menekülését arra a tényre fogta, hogy tudta, hogy Isten, ahogy a mai vers mondja, ,,kegyelmes és könyörületes Isten, aki lassú a haragra és bővelkedik szeretetben". Ezzel szemben a méltatlan szolga kifogása a mester szigorú, megbocsáthatatlan természetére irányult (Mt 25:24-25). Ez nem fog működni. Nem hibáztathatjuk Istent, sem tetteit, sem jellemét kudarcunkért. Az ilyen kifogások gyártása több, mint egy kísérlet büszkeségünk védelmére. Ez az Istenbe vetett hitetlenségünk alapvető kinyilvánítása. Azért hibáztatjuk őt, mert nem hisszük, hogy a mi javunkat tartja szem előtt, hogy el fogja érni a célját, vagy hogy kegyelmes lesz. Életünk őszinte leltározása feltárhatja azokat a területeket, ahol esetleg kételkedtünk, majd hibáztattuk Istent. Haragszol Istenre a munkád miatt? Nézd meg, hogy hol kételkedtél az Ő gondviselésében. Csalódott vagy az Ő látszólagos hallgatása miatt? Vizsgáld meg a járásodat, hogy kételkedtél-e a parancsaiban. Félsz attól, hogy egy napon szemtől szemben találkozol vele? Valld meg, hogy kételkedsz az ő irgalmában és megbocsátásában. A hitben való élet kioltja a büszkeség szüntelen keresését, hogy megvédje magát a szégyentől, és lehetővé teszi számunkra, hogy megbocsátó emberként szabadon éljünk.
Uram, munkád és jellemed feddhetetlen. Szedd le a kifogások védőrétegét, hogy hitből élhessek, és higgyek a felém irányuló kegyelem minden mértékében.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-15 21:36:51, péntek
|
| |
| |
November 16
Ha Isten gyermeke vagy, akkor ma is szeretve vagy, még akkor is, ha emberi kapcsolataidban teljesen egyedül vagy.
Mit teszel tehát, hová menekülsz, mit mondasz magadnak, vagy hogyan reagálsz, amikor ebben a megtört világban egyedül maradsz? Valamilyen módon ez mindannyiunkkal megtörténik. Arra teremtettünk, hogy Istennel és egymással közösségben éljünk, mégis elidegenedve és egyedül találjuk magunkat. Az ilyen magány mélyen vág és nagyon fáj, éppen azért, mert társas lényeknek lettünk tervezve. Arra teremtettünk, hogy önfeláldozó szeretetben és békében éljünk egymással. A durva szavaknak, a hűtlen tetteknek, a rágalmazó szándékoknak és az erőszakos pillanatoknak soha nem lett volna szabad megfertőzniük és elpusztítaniuk azt a közösséget, amelyre teremtettek bennünket. De közvetlenül azután, hogy Ádám és Éva engedetlen volt Istennek, feszültség és vádaskodás tört ki a kapcsolatukban, és aztán nagyon gyorsan nagyon rosszra fordult a helyzet. Káin, Ádám és Éva fia, testvéri féltékenységében megölte a testvérét.
Mivel a bűn megfertőzte a világunkat, a rossz megfertőzte a kapcsolatainkat is. Összetöri azt a közösséget, amelyben Isten szándéka szerint élnünk kellene, és sokunkat magunkra hagy. Ez az egyedüllét sokféle formában jelentkezik:
* A barátok hátat fordítanak a barátoknak.
* A férjek és feleségek elválnak.
* A szomszédok elköltöznek.
* Munkatársakat rúgnak ki.
* A gyerekek elutasítják szüleiket.
* Az egyházak széthúznak.
* Az élet problémái szakadékot vájnak közénk.
* A barátok és rokonok elveszítik a kapcsolatot.
* Az öregség magányossá tesz minket.
* A halál elveszi tőlünk a szeretteinket.
Igen, valahol az életedben egyedül maradsz. De az egyedüllét eme tapasztalatában kell emlékezned Jézus Krisztus evangéliumára. Jézus megragadta ennek kapcsolati szépségét a saját életében, amikor a halállal szembenézve azt mondta tanítványainak: ,,Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van" (János 16:32). Igen, az emberek és a körülmények magadra hagynak. Mégis, lehetetlen, hogy Isten gyermekei közül valakit teljesen elhagyjanak, mert van egy mennyei Atyánk, aki mindig velünk van, és aki nem hagy el minket, bármi történjék is. Emlékeztesd magad ma arra, hogy Isten gyermekeként nem számít, hány ember távozott az életedből, az alapvető magányosság már a múlté.
További tanulmányozásra és bátorításra: Zsoltárok 94
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2024. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
59 db bejegyzés |
| e év: |
1433 db bejegyzés |
| Összes: |
36998 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 81
- e Hét: 3022
- e Hónap: 12786
- e Év: 571336
|
|
|
Offline
