|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2024-11-29 23:09:50, péntek
|
| |
| |
November 23
Az engedelmesség a hálás imádat cselekedete, nem pedig az Isten kegyének elnyerésére irányuló félelmi eszköz.
Egyszerűen semmit sem tehetsz azért, hogy elnyerd Isten kegyét. Ezt el kell fogadnod és emlékezned kell rá. Soha nem leszel elég sokáig eléggé igaz ahhoz, hogy kielégítsd Isten szent követelményeit. A gondolataid soha nem lesznek elég tiszták. A vágyaid soha nem lesznek elég szentek. A szavaid soha nem lesznek elég tiszták. A döntéseid és cselekedeteid soha nem lesznek eléggé Istent tisztelőek. A léc túl magas ahhoz, hogy te és én valaha is elérjük. Nincsenek kivételek. Mindnyájan a törvény súlya alatt élünk, és mindnyájan képtelenek vagyunk nem vétkezni. Mindnyájan inkább vagyunk lázadók, mint engedelmesek. Mindnyájan természetünknél fogva inkább vagyunk büszkék, mint alázatosak. Mindnyájan inkább vagyunk hajlamosak a bálványimádásra, mint Isten imádására. Sokkal inkább vagyunk képesek háborúzni felebarátainkkal, mint szeretni őket. Mindnyájan természetesebbnek találjuk az irigységet, mint az elégedettséget. Mindnyájan tolvajok vagyunk így vagy úgy. Mindnyájan áhítozunk arra, ami másoknak van. Az igazságot inkább természetszerűleg elferdítjük, mint megvédjük. Szavainkkal inkább elítélünk, mint kegyelmet adunk. Minden nap bizonyítékot teszünk le arra, hogy önállóan soha nem fogjuk elérni Isten színvonalát.
Itt van az ,,Ez mindent elmond" kijelentésed: ,,Mert a törvény cselekedetei által senki sem igazul meg az ő színe előtt" (Róm 3,20). És ez miért igaz? Azért igaz, mert ,,mindenki vétkezett és elmarad Isten dicsőségétől" (Róm 3:23). Ez a nyelvezet mindent magában foglal. Semmiféle kivételt nem hagy. Ez az a lesújtóan megalázó hír, amelyet minden embernek be kell fogadnia a szívébe és identitástudatába. De ez a nehezen elfogadható hír nem a depresszív önutálat, hanem az örök remény és öröm kapuja. Csak akkor kezded megérteni Isten ajándékának szükségességét, ha elfogadod, hogy ki vagy és mire nem vagy képes. Tegyük össze a rossz és a jó hírt, ahogy Pál teszi a Róma 3-ban. Azt írja, hogy ,,mindenki vétkezett és elmarad Isten dicsőségétől", de ezzel még nincs vége a történetnek. A továbbiakban azt mondja, hogy ,,megigazulunk az ő kegyelméből, ajándékként, a Krisztus Jézusban való megváltás által, akit Isten az ő vére által engesztelésül állított elő, hogy hit által fogadjuk el" (23-25. v.).
Az engesztelés engesztelő áldozatot jelent. Jézus áldozata lecsillapította Isten haragját, és megbékélést teremtett Isten és mindazok között, akik belé vetik hitüket. Mivel Isten gyűlöli a bűnt, nekünk, bűnösöknek csak úgy lehet kapcsolatunk vele, ha Krisztus az életét adja, hogy megfizesse a bűnünkért járó büntetést. Nem kell engedelmeskedni ahhoz, hogy elnyerjük Isten kegyelmét. Krisztus elnyerte Isten kegyét érted. Így az engedelmességed soha nem félelmi fizetség, hanem a hála himnusza egy olyan Isten felé, aki ott találkozott veled, ahol voltál, és megtette érted azt, amit te magad nem tudtál volna megtenni.
További tanulmányozásra és bátorításra: Zsidók 3
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-29 07:06:03, péntek
|
| |
| |
November 22
A vadászat
,,Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok." (Filippi 1:3)
Soha nem fogom elfelejteni az 1963-as hálaadás napját. Tizennégy éves voltam, egy marylandi farmon éltem, és Cauthorne úr, a folyó túloldalán lévő nagy birtok tulajdonosa meghívott egy rókavadászatra. Hálaadás napján kora reggel apám segített átvontatni a telivéremet a vadászklubba. Perceken belül felnyergeltem, és körülnéztem Mr. Cauthorne után. Megláttam őt az istálló mellett, amint a vadászbölcsességgel felruházott lova tetején ült. Vörös kabátja volt rajta, oldalán kopókkal. A karámban kutyák ugattak és lovak nyüszítettek. Megszólalt a kürt, és - indulás! Cauthorne úr mögé sorakoztattam a lovamat, megfigyelve, hogy milyen kegyesen engedelmeskedik a vadászmesternek. Biztosra vettem, hogy én is így teszek. Lassú galoppra sarkantyúztuk lovainkat. Még mindig érzem, ahogy a kezem a gyeplőt fogta, a szelet az arcomban, ahogy átkánkáztunk a borotvált kukoricamezőkön és átvitorláztunk a falakon. Soha nem sikerült elkapnunk a rókát. De az izgalom kevésbé az állat zsákmányolásában rejlett, mint inkább a lovaglás élvezetében. A vadászklubban a pulykavacsora így még finomabb lett... és a hála Istennek még személyesebb. Több mint harminc éve nem ültem lovon. Az egyetlen bőr, amin most ülök, a kerekesszékem párnázata. Nyereg körül nincs fűző, csak a középsőm körül, hogy jobban tudjak lélegezni. A paták csattogását felváltotta a kerékcsapágyaim kattogása. Ez nem baj. Majd a mennyországban lovagolok. Addig is hálát adok Istennek az emlékekért. Tervezd meg a saját hálaadási emlékeidet. Tervezz olyan ünnepi hagyományt, amely egyedi és a családodhoz illő. Talán egy focimeccs. Egy családi kirakós játék. Túrázzatok egyet, mielőtt megeszitek a desszertet. Bármi legyen is az, emlékezetes lesz, ha a hálaadás jegyében teszitek.
Segíts, hogy ez az ünnep emlékezetes legyen a családom és a barátaim számára. Köszönöm, Uram, hogy annyi áldást adtál nekünk, amiért hálát adhatunk.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2024. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
59 db bejegyzés |
| e év: |
1433 db bejegyzés |
| Összes: |
36998 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 81
- e Hét: 3022
- e Hónap: 12786
- e Év: 571336
|
|
|
Offline
