|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2024-11-07 19:52:27, csütörtök
|
| |
| |
Kun Magdolna - A régi ház
Szegényen éltünk, de sosem hittük azt,
hogy az a boldog, aki nálunk sokkal gazdagabb,
mert miénk volt a rét, az erdő, kis patak,
a nyári szélben hajladozó búzaáradat.
S miénk volt a féktelen nagy gyermekszabadság,
mit sosem pótolt volna kincs és gazdagság,
mert hiába a jómódúság, a sok-sok ékes kincs,
ha nincs olyan emlékünk mi a múltból visszaint.
Minden olyan emlék, mi a múltból visszaint,
a legkönnyesebb napon is mosollyal kacsint,
hisz boldogsággal telik meg szívünk és a lelkünk,
mikor a csodás gyermekkoron újra elmerengünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: K Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-07 19:42:28, csütörtök
|
| |
| |
Ady Endre - Eldönti a sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én kitalálónak
S nem is születtem rossznak vagy jónak,
De kedves, gyűlölt
Hiábavalónak.
Akarsz maradni?
Én, jaj-jaj, hisz alig tudok adni,
Igérni tudok és megfogadni,
De beváltani?
Inkább elszaladni.
Téged szeretlek,
Hogy Te szeretsz, nem is olyan fontos:
Két ember s mind a kettő bolondos.
Mi lesz velünk, majd eldönti talán
A Sors, e bölcs, gondos.
Ady-ról:
Élete rövid és szenvedélyes volt. Évekig minden hajnalban kapatosan meglovagolta az Operaház Szfinxjét: jó, ennek sport értéke volt, ilyen paralizises lábbal.
De azt bánta, ahogy végül útjára bocsátotta Brüll Adélt: távollétében, ráadásul az egész világ előtt versben (Elbocsátó szép üzenet) A másik soha nem épült fel a sokkból, többé soha nem találkoztak.
Csak azt nem bánta meg, hogy minden ízében, utolsó sejtjében magyar maradt, szenvedélyesen, néha kivagyi módon (Napsugaras zúgás amit hallok)
Ady, aki erősen rövidlátó volt, hiúságból nem viselt szemüveget (állítólag ennek köszönhette két híresen hatalmas szemét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A Ady Endre |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-07 19:37:43, csütörtök
|
| |
| |
Simon István - Csillagot láttam
Csillagot láttam a szemedben-
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam.
Mert az életem annyi botlás,
és mennyi álmom a romhalmaz;
a könnyed kellett, amíg hallgatsz,
egy tiszta csillag, hogy azon láss
és légy irgalmas.
Kis csepp, a harmaté ha ennyi,
áru benned fájdalmad a tenger,
mégis tűrted, hogy hideg szemmel
ne itéld azt, akit szeretni
akarsz, mert ember.
S éreztem, megszorítva formás
kezedet - mellyel letörölted -
hogy oly kapocs rajta a könnyed,
mint ami kicsit forrást
óceánokkal összeköthet.
Simon István magyar költő, műfordító, esszéíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sz Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-07 18:49:13, csütörtök
|
| |
| |
Émile Verhaeren - A szél
A végtelen vad réteken
Novembert trombitál a szél,
A végtelen vad réteken
Zúg-búg a szél
Garaboncásan útra kél
És mindig új haragba fúj,
Zúg-zúg a szél,
A vad novemberi szél.
A kutakon viharra vár
A vaslakat s a csiga, zár
Csikordul,
Az utakon viharra vár
A vaslakat s a csiga, zár
Zordul
Azt mondja, hogy halál.
A szél a vízen nyargalász,
Levél röpül nyomába száz.
A vad novemberi szél,
A szél haragja szétszed
Minden picinyke fészket,
Vasvesszővel dörömböl,
Agg lavinát tépáz, szilaj örömből,
Üvölt a tél,
Süvölt a szél,
A vad novemberi szél.
A nyomorult kis kalyibák
Megfoltozott ablakja sír,
Röpül a rossz újságpapír
A szél mivel most galibál
- A vad novemberi szél! -
És mit se tudva az időről
A vén malom csak jár le-fel,
Villanva kattog, kelepel,
A bús malom most szelet őröl,
A lisztje most a szél, a szél,
A szél,
A vad novemberi szél.
A régi pajta nyöszörög,
A vén templomtorony mögött
Recsegnek régi cölöpök,
Sóhajt a gátor, a sikátor
A bátor
Szél vad zajától,
A vad novemberi szél zajától.
A temetőn a sírkeresztek,
Holtak kinyúló karjai
Lehullanak, a fejfa reszket,
A szél, a szél csavarja ki.
A vad novemberi szél,
A szél,
Halljátok, hogy sziszeg a szél,
Boszorkány lakta út a cél,
Fagyot fütyöl, dühvel tele
Remegjetek, tarol a szél,
A félelem és jaj szele.
Láttátok éjjel őt, ki oly vad,
Letépte az égről a holdat,
Remegtek rozoga faluk,
A megriadt nép nem aludt,
Csak vakogott az avaron,
Mint a barom.
A végtelen vad réteken
Bömböl a szél,
A vad novemberi szél.
Emile Verhaeren
(1855 - 1916)
Flamand - Belga költő, drámaíró
A századforduló táján a nemzetközi irodalmi közvélemény a kor egyik legnevezetesebb és legnagyobb hatású európai költőjének mondta. Flamand származású, de francia ajkú gazdag kereskedőcsalád sarja volt. Mindazonáltal Emile Verhaeren is beszélte, a helyi dialektust.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ő ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-07 18:06:04, csütörtök
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső - Arany-alapra arannyal
Arany-alapra festeném arannyal,
és olyan lenne, mint egy cukros angyal,
aranyruhájú és aranyszemű.
És búsan búgna édes-lanyha teste,
mint egy nemes és ódon hegedű.
Lefesteném őt korareggel, este,
az ágyba, hogy fehéren gömbölyül,
kék árnyait a szemei körül,
s a kandalló mellett, mint puha macskát
huncut mosollyal, lustán, álmodón,
a vánkosok között két gyönge mellét,
két illatos és langyos vánkosom.
És olyan lenne fáradt ajaka,
mint szirupédes, barna malaga,
és karja, mint egy kóbor villanás,
és dereka, mint egy meleg kalács,
és hangja álmos, bágyadt rezdülettel,
mint enyhe fürdő és mint a meleg tej.
S lefesteném szeptemberi tüzét is,
lobogó testtel festeném le őt,
hogy aranyok között iszik aranysört
hó-abroszon vasárnap délelőtt.
Fanyar vonalja a bús, drága szájnak
azt mondaná: szeptember és vasárnap.
Azt mondaná: én, s én azt mondanám: ő,
és szüntelenül csak ezt mondanám én,
és fiatal, szemérmes szerzetes,
csak festeném örök iniciálém.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: K Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2024. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
160 db bejegyzés |
| e év: |
2551 db bejegyzés |
| Összes: |
11687 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 140
- e Hét: 4843
- e Hónap: 17058
- e Év: 237878
|
|
|
Offline
