|
 1/10 oldal 
|
Bejegyzések száma: 98
|
|
|
|
|
|
2024-12-31 14:48:34, kedd
|
| |
| |
Felfalnak az évek
De ha nem ezzel méred
Hogy a földön e testben
mennyi időt töltesz
Hanem mondjuk azzal hogy
hányszor voltál boldog
Hogy könny futott a szemedbe
Elszorult a torkod.
Vagy azzal hogy hányszor láttad meg a hibát
Magadban, hogy belásd
Hogy csak tükör a világ
Vagy ahányszor utólag bántad azt
Ha volt akire mondtad, hogy "hülye paraszt"
Az Isten tudja milyen hosszú a lista
A halál karjaiban kevés az ateista
Mondd, ha ma lenne a napod
Hogy el kellene menni
Békével mondanád e
Hogy ez szép volt, ez ennyi.
Kowalsky meg a Vega
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-12-31 14:32:50, kedd
|
| |
| |
Terjedjen a szeretet
Az új esztendőben,
Szeretteink legyenek
Mind jó egészségben,
Csorbuljon ki mindörökre
Az intrika tőre,
Kívánok családi békét
Az új esztendőre!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ünnepek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-12-31 05:44:03, kedd
|
| |
| |
Kányádi Sándor
Ballag már az esztendő,
Vissza-visszanézve,
Nyomában az öccse jő,
Vígan fütyörészve.
Beéri az öreget
S válláról a terhet
Legényesen leveszi,
Pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul
S mikor éjfél eljő,
Férfiasan kezet fog
Múlttal a jövendő.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-12-29 10:41:37, vasárnap
|
| |
| |
A legszebb ünnepem akkor volt utoljára mikor együtt volt a család.
Mikor a családi asztalt körbeültük, és nem hiányzott senki.
Ma már csendben vagyunk a szentesti vacsoránál, tekintetünk
találkozásánál markoló fájdalmat érzünk a szívünkben, és a szemünk
sarkában megcsillanó könnycseppből tudjuk, hogy nem kellenek szavak.
Hiányzik a jelenlétük a nevetésük Hiányzik, hogy nem érinthetjük meg
többé, nem mondhatjuk, hogy vigyázz magadra, hogy kicsit többet is
együtt lehetnénk. Elmúltak az életük. Csak egy villanás volt.
A remény maradt, hogy odaát boldogságra találtak és figyelnek minket,
és óvják ezentúl a lépteinket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 9. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-12-29 08:04:33, vasárnap
|
| |
| |
Talán Csak lenni még kicsit.
Csak örülni még egy jó szónak,
egy mosolynak.
Csak megbékélni a múlttal
megbékélni a jövővel.
Csak lenni még egy kicsit
a jelenben.
Itt és most.
Csak megbékélni szeretnék.
Hogy ne fájjon. Ne kísértsen.
Ne reméljek.
S így Engedjelek el magamból.
Csak megbékélni szeretnék.
Az el nem hangzott búcsút hallani,
az el nem mondott szavakat
kimondani.
Csak megbékélni szeretnék.
Nem tudom
honnan van még könnyem.
Nem tudom
honnan van még hitem
vagy reményem.
De tőlük is búcsúzni szeretnék.
Békével.
búcsúzni az emlékektől,
a vágytól,
az akarattól.
Csak megbékélni szeretnék.
Nyújtsd felém kezed
s aztán engedd el.
Vár az erdő sűrűje,
tűzperzselt szívem
végleg itt hagyom cserébe, már
Csak megbékélni szeretnék.
Hogy már ne fájjon,
Az a szív ami addig Élt
amíg szeretett
és szeretve volt.
Katalin Natália
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-12-29 07:58:05, vasárnap
|
| |
| |
Szeretem azt a kislányt, kamaszt, fiatal lányt aki voltam.
Szeretem a régi és a volt barátaimat - azokat is, akik már nem barátok.
Szeretem a régi és volt szerelmeket - azokat is, akik már nem szeretnek.
Szeretem a régi és a volt álmaimat - azokat is, amelyek már nem álmok.
Mert nélkülük ma nem lehetnék az, aki vagyok.
Mert szeretem azt, aki ma vagyok. Szeretem a jelent.
Szeretem azt a nőt, akivé ezen múlt alapján váltam.
Szeretem tökéletes tökéletlenségét, nevetését és sírását, hisztijét és
nyugodtságát, szenvedését és szenvedélyét.
Nem vagyok tökéletes de már nem is vágyom ilyen balgaságra,
csak szeretném mindig szeretni azt, aki éppen vagyok és azt az életet,
amit éppen élek. Szeretem azt a kislányt, kamaszt, fiatal lányt aki voltam.
Szeretem a régi és a volt barátaimat - azokat is, akik már nem barátok.
Szeretem a régi és volt szerelmeket - azokat is, akik már nem szeretnek.
Szeretem a régi és a volt álmaimat - azokat is, amelyek már nem álmok.
Mert nélkülük ma nem lehetnék az, aki vagyok.
Mert szeretem azt, aki ma vagyok. Szeretem a jelent.
Szeretem azt a nőt, akivé ezen múlt alapján váltam.
Szeretem tökéletes tökéletlenségét, nevetését és sírását, hisztijét
és nyugodtságát, szenvedését és szenvedélyét.
Nem vagyok tökéletes de már nem is vágyom ilyen balgaságra,
csak szeretném mindig szeretni azt, aki éppen vagyok és azt az életet,
amit éppen élek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magamról |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-12-29 05:39:29, vasárnap
|
| |
| |
Kivágtam a lakásomból a fiamat, a mennyemet és három unokámat. Pont egy napot adtam nekik, hogy összeszedjék a cuccaikat és elhagyják a lakásomat. És egy cseppet sem bánom A rokonok elítélnek, rossz anyának neveznek, de nem érdekel, mit gondolnak mások. Egyszerűen nem bírtam elviselni, amit a házamban csináltak
Amikor reggel felkeltem, már tudtam, hogy ma lesz az a nap, amikor kimondom, amit hetek óta érzek. A konyhába mentem, és egy csésze kávéval próbáltam megnyugtatni magam. Hiába. A gyerekek nevetése és kiabálása újra betöltötte a lakást, ahogy minden áldott nap. Az én otthonom, amely valaha a béke szigete volt, most egy kaotikus játszótérré vált.
Péter, a fiam, belépett a konyhába, és látta az arcomon, hogy valami nincs rendben.
- Anya, minden rendben? - kérdezte, miközben leült az asztalhoz.
- Nem, fiam, nincs rendben - válaszoltam csendesen, de határozottan. A szavak, amelyeket kimondtam, nehezek voltak, de igazak.
- Mit értesz ezen? - kérdezte, a hangjában már ott volt a feszültség.
Sóhajtottam, majd letettem a csészét.
- Péter, én szeretlek titeket. Szeretem a gyerekeidet, a feleségedet, és hálás vagyok, hogy itt vagytok. De ez így nem megy tovább. Nekem ez a ház az egyetlen menedékem. Itt akartam békében tölteni az éveimet, de már nem érzem otthonosnak.
Láttam, ahogy a szavai után ökölbe szorul a keze.
- Nem mondhatod komolyan. Nem gondolhatod, hogy ennyi év után egyszerűen elküldesz minket - vágta rá.
Ekkor Anna, a menyem, lépett be a konyhába, kezében egy játékautóval, amit Áron dobott el az előbb. Zavartnak tűnt.
- Mi történik itt? - kérdezte óvatosan.
Megpróbáltam higgadtan beszélni, bár belül remegtem.
- Úgy érzem, eljött az idő, hogy külön folytassátok. Ti már egy nagy család vagytok, és nekem szükségem van a saját nyugalmamra.
Anna döbbenten nézett rám.
- De Margit néni, nincs hová mennünk... - suttogta.
Fájt hallani ezeket a szavakat, de az igazság nem változott.
- Fiatalok vagytok. Meg tudjátok oldani. Én viszont már nem bírom ezt a zajt és a rendetlenséget.
Péter felugrott a székből, és idegesen kezdett járkálni a konyhában.
- Ezt nem teheted velünk, anya! Ez a ház az én otthonom is!
Szomorúan néztem rá, de határozottan válaszoltam.
- Ez a ház az apádé és az enyém volt. Keményen dolgoztunk érte, és most már csak ez maradt nekem. Nem vagyok rossz anya, de a saját boldogságomat nem áldozhatom fel.
Anna szeme könnybe lábadt, és próbált érvelni, de én már meghoztam a döntésemet. Egy napot adtam nekik, hogy összepakoljanak. Tudtam, hogy ezzel ellenséget csinálok magamból, de nem volt más választásom.
Amikor másnap reggel elindultak, csendben figyeltem őket az ablakból. Péter rám sem nézett, csak gyorsan behúzta az ajtót maga után. A lakás üres lett, de nem éreztem ürességet, inkább megkönnyebbülést. Végre újra enyém volt a csend.
Tudom, hogy sokan elítélnek, és talán Péter is haragszik rám. De én is ember vagyok, és nekem is jár a béke. És ha egyszer megérti, talán megbocsát. Addig pedig megpróbálok békében élni, itt, az otthonomban.
Péter arca megfagyott. Tudtam, hogy nem fogja könnyen megérteni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/10 oldal
|
Bejegyzések száma: 98
|
|
|
|
2024. December
| | |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
98 db bejegyzés |
| e év: |
1512 db bejegyzés |
| Összes: |
36503 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 227
- e Hét: 934
- e Hónap: 17668
- e Év: 444866
|
|
|
Offline
