TVN.HU Képtár Blog Továbbiak » Szótár

Belépés

menusgabor.blog.xfree.hu "A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor 1940.08.11 Offline Blogom, Képtáram,

1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16  Szilveszter 2024 - BUÉK 2025!   2024-12-31 16:45:43, kedd     SZILVESZTER 2024 - BUÉK 2025 ! ÓÉV BÚCSÚZTATÓ - 2024 Néhány óra múlva pukkannak a pezsgők, és száll a konfetti. Minden ember az új évet köszönti, és búcsúztatja az előzőt. Nehéz elköszönni számomra ettől az évtől is, hisz sok jó dolog történt, és megannyi rossz is, mikből lehet/lehetne tanulni. Vaj' mi várhat ránk 2025-ben. Vannak, akik a jobbat várják és vannak, akik kevésbé optimisták. Bárhogy is legyen, alázattal s tisztelettel, búcsúztassuk az Ó ÉV-et, kívánjunk együtt egy nagyon boldogságos ÚJ ÉV-et! Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba, nézhetünk utána nevetve, vagy sírva. Sokan bár örömmel búcsúznak el tőle, azt várják, hogy különb lesz a követője. Itt állok magam is,azt óhajtom éppen, jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben! A mezőkön áldást, a hazában békét, az emberek szívében boldog egyetértést. Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk, adjon az Úr Boldog Új Esztendőt nekünk! Angyal szál az égből, ruhája hófehér Csillagokon lépdel, míg a földre le ér. Jobbjában az új év, még fátyol borítja, De az ó esztendőnek készen már a sírja. Angyal édes angyal, lebbentsd föl a fátylat, Hogy az új esztendőben ne érjen sok bánat. Hozz reánk örömet, áldást, békességet, Hogy melegebben süssön a nap a házunk felett. Múlik a nap, múlik az év, ami rossz volt elmúlt már rég. Holnap egy Új Évre ébredsz, ehhez kívánok Neked nagyon sok szépet! B.U.É.K! M. Laurens: ÓÉV BÚCSÚZTATÓ Sántikál az Óév, az utolsókat rúgja, vén már szegény, mint az országok útja. Batyuját felkapva, görnyedve cipelve, megáll az útján, egy utolsó percre. Várja már a váltást, az Újév pelenkását, azt, ki most születik: a szakasztott mását. S eljő majd az éjfél, felsír az újdonsült, Ó-papi megnyugszik, Ó-mami ismét szült. S kezdődik minden újra, megint elölről, majd a friss Újév is, végül mindent felőröl. B U É K 2 0 2 5 ! Karácsony fényei halványabban égnek, Elmúlnak az órák , s lassan eltelnek az évek. Minden év végén valami újat s jobbat várunk, S szeretnénk ha teljesülne a legféltettebb vágyunk.. Lecseng egy esztendő és összekoccan a sok pezsgős pohár, És az ember valami megváltó csodára vár. Hát úgy legyen, minden álmunk váljon hát valóra, Miután éjfélt üt a falióra. Boldog új évet kívánok én is neked, Ki olvasod most e percben ezen üzenetet! B U É K 2 0 2 5 ! B U É K - M A G Y A R O R S Z Á G ! Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, Blogtársamnak és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL! Sehol a földön ne szóljanak a fegyverek, Éljenek békében együtt az emberek. Legyen az asztalon mindenhol eledel, Senki soha ne ébredjen könnyes szemmel. Gazdag Erzsi: ÚJ ÉV Köszöntelek, új év új világa! Hozz békességet a világra! Terülj, terülj ki, tarka kendő! Add elő kincsed, új esztendő! Ha új esztendő én lehetnék, minden gyermeket úgy szeretnék, mintha tulajdon enyém lenne; a jövendőmet látnám benne. Minden gyermekszív rubinláda, s egy-egy új év van abba zárva. Lackfi János: ÚJÉVI KÉREGETŐ Adjon az, kit kérve kérek, Öreg évnél újabb évet, Igazságot, hozzá érvet, Sok örömöt, kevés mérget, A szívekre vékony kérget, Az almákba sovány férget, Jusson és maradjon étek, Felvágottból dupla réteg, Elkerüljön vaskos vétek, Ne károgjon varjú néktek, Ne járjon rosszkedv felétek, Se finánc az adó végett, Legyen szesz és vágy, mely éget, Az öröm ne érjen véget, Legyen kisbárány, mely béget, Kívánok szép festett képet, Égboltból mindig csak kéket, Szövetből végtelen véget, Bort, búzát és békességet, Bölömbikát, banyát, béget, Halom betűt, nem csak béket, S még sok mást, mit én nem kérek... Várnai Zseni: BOLDOG ÚJ ÉVET! Álmodtál egy boldog évről Reménykedtél, igaz szívből. A remény mára tovaszállt, Az álmod is már messze járt, de vár az Újév ismét téged, Reményt hoz és büszkeséget. Vágyat ébreszt, s újra éltet, Boldogabbá tehet téged. Életed, még meseszép lehet Boldog Újévet kívánok neked! Te Új Világ, jóra törekvő, bár te lennél az a régvárt, békét hozó, csodás esztendő, mely az Idők méhében érik talán már évmilliók óta... s most a mi Századunk tüzében, most válik nagy...; igaz valóra..., Boldog új évet, emberek! Pósa Lajos: BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! ,,Újra elszállt egy esztendő, Mint az álom, sebesen... Milyen lesz majd a jövendő? Nem tudhatja senki sem. Azt kívánom mindenkinek Új esztendő hajnalán: Az örömnek gyöngymadara Szálljon be az ablakán. Rakjon fészket a szívébe, Soha el ne szálljon... Piros rózsát, rózsás kedvet Vígan hangicsáljon. Adjon Isten mindenkinek Boldog új esztendőt! Adjon Isten a magyarnak Napfényes jövendőt! ,, Mentovics Éva: B.Ú.É.K! Boldog legyen az új éved, patikára ne költsd pénzed. Spájzod legyen mindig tele, szerencse is férjen bele. Bú, és bánat messzi térjen, jó szerencse elkísérjen! Tervetekhez szerencsét, munkátokhoz kedvet, minden földi jóból a legtöbbet kívánom Nektek. Kérem a jó Istent küldjön áldást rátok és az Új Évben minden nap vigyázzon rátok. Arany János: ALKALMI VERS - Részlet ...Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Csondor Kata: Fényből szőtt új világ - Videó Link BUÉK - 2025 /Zene: Andre Rieu - Carneval De Venise G./ Link Boldog Új Évet - 2025. /Happy New Year!/ Ezzel a videóval kívánok Boldog Új Évet - /Happy New Year!, Glückliches Neues Jahr!, C novum godom! /fonetikus ejtés/, Feliz Ano Nuevo!/ - minden kedves barátomnak és látogatómnak. A világ bármely részén élsz és bárki vagy szeretném, hogy légy egy kicsit boldogabb! Kívánj igazabb ünnepet, kívánj igazabb életet, ahogyan én Neked! A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke, ezt kívánom Neked az Új Esztendőre! Az öröm lábujjhegyen jár. Alig vesszük észre, ha belép szívünkbe. Szívesen ott lakik, ha nem űzzük el erőszakkal. Az öröm kisimogatja szomorú álmaink görcseit. Letörli arcunkról a könnyeket. Összeköti hétköznapjainkat legszebb álmainkkal. Váljanak valóra az álmok 2019 évben! Zene: Liszt - Hungarian Rhapsody No.2 . Cologne New Philharmonic Orchestra. /The video was uploaded only for entertainment and language learning purposes and no money was earned from it! This video is not commercial./ Áldást Adjon az Úr kenyeret sokat asztalodra, hozzon neked meleget, hitet a házadba, éltessen, hogy élni tudj, veszni sose hagyjon, öltöztetve szívedet vendéged maradjon. Adjon az Úr égi fényt, reményt a lelkedbe, szeretettel öleljen reggel, délben, este. Ott legyen ha elesel, ébresszen, hogy felkelj, tüze vigyen utadon mindörökké. Ámen."/ Mezei Marianna / Link Boldog Új Évet - Happy New Year Link Link Happy New Year! 2025 * Magyar Fohász - Keresztes Ildikó - Varga Miklós - Vastag Csaba Link Fábián Zoltán - Újévi köszöntő Link Kedves Barátaim, Ismerőseim! Nagyon Boldog - magyar vágyakat, reményeket beváltó! - békét, nyugalmat, megértést és egymás iránti tiszteletet, egészséget, békességet, szeretetet, derűt és bőséget hozó Új Esztendőt kívánok! Tiszta szívemből kívánom nektek hogy a 2025 - ös év hozza el számotokra mindazt, amire vágytok . Legyen annyi szeretet bennetek, hogy tudjatok adni másoknak is belőle. Egy ölelésre soha ne sajnáljátok az időt az Új évben sem, mert mint tudjátok az ölelés többet mondd minden szónál! Szeressetek ITT és MOST, mert a holnap mindig bizonytalan. Én köszönöm hogy helyet kaptam a szívetekben 2024-ben is, remélem, hogy az elkövetkezendő 365 napban is ott maradhatok ! Szeretettel ölellek benneteket és kívánom, az elkövetkezendő évetek legyen békés és boldog! B Ú É K Mindenkinek! "Itt az új év, új jót hozzon, régi jóktól meg ne fosszon, de ha az új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat!" KÍVÁNOM, HOGY AZ ÚJ ÉVBEN NAPONTA MOLESZTÁLJON A SZERENCSE, AZ EGÉSZSÉG VEGYEN ÜLDÖZŐBE, MENJEN AZ AGYADRA A GAZDAGSÁG, S NE HAGYJON NYUGTON A BOLDOGSÁG! "Mit kívánjak én Szilveszter éjjelén? Sikert hivatásban, Szeretetet a családban, Sok igaz, hű barátot," Boldog Új Évet az oldal minden tagjának!     0 komment , kategória:  Karácsony - Újév   Fekete István: Karácsony és Szilveszter között   2024-12-30 22:15:17, hétfő     Fekete István író: KARÁCSONY ÉS SZILVESZTER KÖZÖTT Vágtat a vonat a vak világtalanságban, mert az a fény, amit magával hord, csak a pillanatokat világítja meg, s utána elenyészik, mint a tengerbe rohanó patak. Éjfél elmúlt, és karácsony másnapja van már, de bennem az éjféli mise révülete van még, a kétezer éves távoli, szelíd fény, ami a szívemben és a világban van egyszerre, és nem múlik el soha. Az éjszakából régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. Latolgatom közben, hogy illik-e ilyenkor vadászni. De elhessegetem túlzott aggályaimat, hiszen papunknak is megmondtam, hogy vadászni megyek, s egy szóval sem kifogásolta. Egész napos utazás után sötét hajnal van még, amikor megérkezem, és szállingózik a hó. Az állomás egy szem lámpája csak önmagát világítja meg, amíg végre elmegy a vonat, és a homályból kibontakozik Kis-Magyar nevű örökös fuvarosunk, amint öreg harcoshoz illően az ostornyéllel tiszteleg, mint békében a tiszt urak... Vége az éjszakának! Egy ember szeretete világít felém, és szinte látom hunyorgó, okos szemét, amikor megkérdi: - Mellém tetszik ülni, vagy hátra?... Ezt soha nem mulasztja el, már csak azért sem, mert tudja, hogy erre a ravasz kérdésre esetleg valami &#8220;jót mondok"... Ha ugyanis melléje ülök a &#8220;kocsis ülésre", az annyit jelent, hogy bizalmas beszélgetés következik, régi baráti alapon, míg ha hátra: csak valami &#8220;úrféle" vagyok, aki úgysem érti meg a szegényembert. - Hát hogy van, Jóska bácsi? - kérdeztem, amikor elindultunk, s ezzel felhúztam az &#8220;újságok", azaz az elmondandók zsilipjét. Sorra vettük először a családot, aztán az ismerősöket, aztán a &#8220;Hízót", aminek végnapja immár esedékes, ha ilyen marad az idő... - Patikárius úrék hogy vannak? Ezek a patikárius úrék a nagybátyámék, akiket nem akartam ilyen éjszaka zavarni, és úgyis kijönnek hozzám a vadászházba... de szeretem hallgatni az öreg férfias, bagószagú újságjait, amit úgyis megtudok majd, de sokkal szürkébb megvilágításban, mint ahogy az öreg elmondja... Mire a második faluhoz érünk, már sűrűn esik a hó. A lovacskák ballagnak, s néha tessék-lássék futnak is - egy-egy házablak már világos, mert kora hajnal van. Az öreg Józsi duruzsol mellettem, de már nem is fontos, mit mond. Körülöttünk leng a pipafüst; szagáról nagyapám jut eszembe... s a szívemben újra karácsony van. * A vadászházban János várt, az erdő és vad őrzője, csodálatos mesék elmondója, de minden vadnak, vadjárásnak tudója, barátunk és mesterünk, egyébként az erdő és a vadásztársaság vadőre. Ez a vadásztársaság nem nagy. Jánossal együtt hatan vagyunk. Öt Fekete és egy Kittenberger. Az öt Feketét nem érdemes bemutatni, és Kittenberger Kálmánt felesleges... De most csak ketten vagyunk, és - akárhogy szidom is magam érte - nem hiányzik senki. Pedig igazán szeretem a négy Feketét és az egy Kittenbergert! János rakosgatás közben elmondja, mi történt egy év alatt, mennyi a vad, és hol keressem... én pedig értek a szóból... de János egyébként is tudja, hogy szeretek egyedül lenni. - Ölt már, János? - Nem. Úgy gondoltam... - Nem fontos. Ha szétrakodtunk, szépen hazamegy, és megöli a disznót, amikor akarja. Újesztendő másnapján pedig - vagy harmadnapján a patikárius úr is kijön, és úgyis megáll a maga háza előtt. Felül a szánkóra, és kutyagolni sem kell. Addig én meglövök hat farkast. - Hát az nincs itt, de az árokban egy akkora vidrát láttam... de akkorát - és János széttárja karját. Ez a hír megdobogtatja szívem, mert János nem tartozik a &#8220;hazudós vadászok" felekezetébe. És János elmondta, hogy meglátta a vidrát bebújni a part alá, hát elcövekelte a be- és kijáratot, és a partban leásott a barlangjáratába. A barlangban csend volt, és János fáradt. Odament tehát az öt-hat lépésre levő bokorhoz, amire a kabátját akasztotta és a puskát támasztotta. A puskát megtöltötte, mert &#8220;nem alszik az ördög", aztán rágyújtott... mert fáradt is volt egy kicsit. Ebben a pillanatban - mint a villám - ugrott ki a kiásott új nyíláson egy óriás vidra, aztán fejest a vízbe. És egy pillanat alatt eltűnt... - De hát ki gondolta volna, hogy nem tart ki az utolsó pillanatig - fogta a fejét János még most is, és én megértettem nagy bánatát... (Meg bizony, mert hosszú-hosszú vadászmúltam alatt, félig megfagyva rengeteg éjszakai les után 1, azaz egy vidrát lőttem életemben.) Ezek után elővettem a barna papirosba csomagolt karácsonyi csomagot, amelyben gondoltam az egész családra... s ez Jánost némileg megvigasztalta. A nap aztán szépen elmúlik: Rakosgatok, és emlékekre emlékezem. Az ajtó kicsit nyitva, mert az óriás cserépkályha önti a meleget, ami - ha nem is rakom a kályhát - reggelig kitart. Néha varjúkárogás hallatszik be a szobába, néha nagyon távoli harangszó. Aztán alkonyodik. A havas, fehér erdő ugyan marasztalja még a világosságot, de az időnek nem parancsolhat senki. Az ég felhős, bár lehet, hogy csak köd takarja szemem elől, mert a völgyből vastagon hömpölygött ki a köd. Aztán csak úgy ledőltem, hogy még elrakom ezt meg azt... gondolataim cél nélkül ténferegnek összevissza, a kialvatlan éjszaka is bennem van... A nagy kályha ajtajának máriaüveg &#8220;szemei" alig hunyorognak már, de a padláson mintha János méhei zsonganának (János ugyanis befogott két család elkóborolt, rajzó méhet, s a padláson tartja őket...), aztán... már alszom is. Aztán - kivilágos virradattal - lassan és tele örömmel ébredek, mert két kis vendég, két kis mezei veréb diskurál, és talán azon tanakodnak, hogy ez az ember vajon az a "Jóember"-e aki tavaly olyan bőségesen etette őket?... - Az bizony! - pattanok le az ágyról, megkeresem a tavalyi etetődeszkát, és fél óra múlva már hangos csetepaté van a kis verebek és az erőszakos kis kék cinkék között... - Csend! - kiáltok ki a félig nyitott ablakon -, és el is csendesednek, de amikor később kileskelődöm, látom, hogy csendben ugyan, de nagyon lelkesen verekednek is. - Hát ez már az ő dolguk - intézem el az ügyet -, én ma vidrát akarok lőni, és ebben nem akadályozhat meg még a veréb-cinke háború sem. Ballagok, ballagok a kis árok partján, és derűs békém egyszerre megbicsaklik, mert a domboldalon ugat egy kutya. - Gyere csak! - gondolom, de a kutya nem jön, hanem helyette rettentő iramban egy fene nagy nyúl. - Gyere csak - gondolom, s lövésemre szegény nyúl ötöt is bukfencezik. - Megmondanád, hogy miért lőtted meg azt a szerencsétlen nyulat? - kérdi bennem jobbik énem. - Tele vagy étellel, itallal, mindennel, és itt úgyis kevés a nyúl. Mérgelődöm... - Eláll ez ilyen hidegben - találom meg végre a mentséget, s a nyulat a tarisznyám födele alá erőszakolom, hogy ne is lássam. S amikor kiérek az öreg hídhoz, leseprem a havat pereméről, és leülök leskelődni. Nyáron néha horgásztam itt apró, de nagyon jóízű halakra, és fogtam is szépen. A sötét vízben most is megvillannak kisebb halak. Aztán jön egy szánkó egy lóval, s rajta asszony az ülésben. A hídnak egy kis dombja van, s a sovány, öreg ló felhúzza ugyan a szánkót a kis dombra, de ott megáll. Az asszony szégyenlősen rám néz: - Elfáradt a ló. Öreg is már... - Aztán ilyen korán? - kérdem, csak hogy mondjak valamit. - Patikában voltam. Az uram nagyon beteg volt; megfázott, de már gyógyul is, Istennek hála! - A patikus a nagybátyám - mondom -, kár, hogy nem menet találkoztunk, megizentem volna, hogy olcsón mérje az orvosságot... - Ó... - s az asszony melegen elmosolyodik -, a patikárius úr mitőlünk nem fogad el semmit; a János előtt az uram itt szolgált. Szerették is... de aztán, hogy megházasodott... hát szóval engem vett el... s az én apám helyére lépett... a másik erdőben. - Okosan! - mondom, mert mit mondhatnék? De aztán az a szerencsétlen nyúl megold mindent. Előrelendítem a tarisznyát, és kirántom a fedél alól a nyulat. - Elfogadná? - s az asszony mellé teszem a nyulat az üléskasba... Az asszony elmosolyodik. - Hát... köszönöm szépen... az uram talán haragudna, de ha megmondom, hogy a patikárius úr öccse küldi... - aztán megpöccinti az öreg lovat, és nyekkenve elindul a szánkó. Később visszanéz még egyszer... és kedvesen bólint, én pedig intek, hogy a legnagyobb rendben van minden... és rendben is van, mintha kisütött volna a nap, mintha a lovacska is jobban sietne, és mintha nem is lennék egyedül... Múltak a napok, de ennek a napnak kedves emlékével tele maradt az időm. Nem hiába lőttem meg azt a szerencsétlen nyulat! Ma pedig szilvesztereste van, és már sötét. Ballagok hazafelé, szállong a hó, érzem kezemen és arcomon, és régi szilveszterek ballagnak velem. - Hát ez meg mi? - Felnézek a dombtetőre, s a kis vadászház ablaka világos... s az út mellett egy szánkó áll. A lovakat nem látom, mert befordultak a bokrok közé, és bizonyára le vannak pokrócozva. - Ki lehet? - örvendezem, s amikor felérek a teraszra, hallgatózom. Nagy a csend. Az ablak csupa pára, nem lehet belátni. Hát - benyitok... - Jó estét - mondom, s olyan érzésem van, mintha idegen helyre jöttem volna. - Jó estét kívánok! - mondja egy vadászruhás ember, aki eddig a kályhához támaszkodott, s most kezét nyújtva elindul felém, de a homályban feláll egy asszony is, és zavartan mosolyog. Ismerős, de mégis ismeretlen. - Nem bírtam ezzel az emberrel - mondja -, de jót tett neki az orvosság is, hát mindenáron eljött, hogy a nyulat megköszönje. Szép este volt, talán legszebb életemben. Odaadtam volna nekik az egész erdőt! A &#8220;Mi erdőnket", ahol ez a vadász inaskodott, nagybátyám keze alatt nőtt fel... és beláttam, nem várhatják meg az éjfélt, mert megfázik a ló, ami baj, de megfázhatna az ember is, ami nagy baj lenne... Összeszedtem mindent, amit odaadhattam. Nem akartak elfogadni semmit, de látták, hogy megharagszom, ha elrontják örömömet. A vadászt jól bepakoltuk, hogy a füle sem látszott ki, a menyecske meghúzta a gyeplőt, s a szán lassan belecsúszott a néma éjszakába. Néztem utánuk, amíg csak a szánkócsengő csendülései el nem némultak, s akkor világosan éreztem és tudtam - mintha újra hallottam volna, hogy: Ha szeretetem nem lenne, olyan lennék, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. Talán akkor fordult a Föld: Újesztendőre... (1966) Megjelent az Új Emberben, 1966. december 25-én. 2006. decemberi számában részletet közölt belőle a Magyar Vadászlap. Tartalmazzák a Vasárnap délután (1991), a Régi karácsony (1994), a Karácsony éjjel (2005) és az Erdély (2006) c. kötetek.     0 komment , kategória:  Irodalom - Próza   Angela Merkel: Visszaemlékezések 1954-2021   2024-12-29 21:45:35, vasárnap     Angela Merkel: VISSZAEMLÉKEZÉSEK 1954 - 2021 Ősszel került a polcokra Angela Merkel politikai memoárja SZABADSÁG - Visszaemlékezések 1954-2021 címmel jelenik meg a korábbi német kancellár, Angela Merkel könyve. A régóta várt emlékiratokat világszerte több mint 30 országban adják ki november 26-án. Magyarországon az Animus Könyvek gondozásában jelent meg 2024. december 29. Ferenci Ármin ,,Politikai munkám értelme és célja számomra abban állt, hogy lehetővé tegyem az egyén számára a sikeres életet" - hangzik el Angela Merkel memoárjának tételmondata a könyv 503. oldalán. Akár az amerikai alapító atyáktól is származhatna az idézet, ami tartalmában és stílusában is összefoglalja a volt német kancellár pályafutását: kicsit szárazan, a politikai realitásokat mindig figyelembe véve, fejet lehajtva küzdeni egy nemes célért. Merkel önéletrajzáról ugyanis azt nem lehet mondani, hogy ne lenne önazonos. Más tekintetben azonban a könyv bőven hagy kívánnivalót maga után. A szöveg szinte teljesen mentes az igazán szaftos kulisszatitkoktól, ezek híján pedig nem elég olvasmányos. Ráadásul a 672 oldal durván egyharmada rögtön Merkel NDK-ban eltöltött gyerekkoráról és pályafutásának kezdetéről szól, ami nyugati olvasóknak tartalmazhat újdonságokat, ám a szocializmust elsőkézből (vagy legalább szülői történetekből) ismerő magyar közönséget valószínűleg kevésbé fogja meg. A hatalomtechnika iránt érdeklődők is hiába forgatják a lapokat, nem fognak világmegváltó bölcsességekre lelni. Merkel merészebb húzásai, mint amikor politikai mentorát, Helmut Kohl korábbi kereszténydemokrata kancellárt hátbaszúrta távozásra bírta, ugyanis bántó sekélyességgel vannak tálalva. Helyette bőven van szó pengeélen táncoló klímacsúcsokról, aggódó pártemberekről és nehezen tető alá hozott megállapodásokról. Azok is csalódni fognak, akik Orbán Viktor európai pályáját szerették volna egy meghatározó külföldi politikus szemszögéből végigkövetni. A magyar miniszterelnök neve mindössze hatszor szerepel a könyvben: kétszer a 2014-es foci-vb döntője és négyszer a 2015-ös migránsválság esetében. A szövegkörnyezet az első epizódnál kifejezetten hízelgő, ahol Orbán éppen váteszi képességeit csillogtatja: ,,A stadionban az akkori brazil elnök, Dilma Rousseff mellett ültem, egy sorral előttem pedig Orbán Viktor magyar miniszterelnök foglalt helyet, aki elmesélte, hogy ő már tíz napja Brazíliában van, és több mérkőzést is látott, köztük a németek döntőbeli ellenfeléét, az argentin csapatét is. Még a kezdő sípszó előtt odafordult hozzám, és az izgatottságomat látva félig komolyan, félig nevetve azt mondta: &#187;Egyvalami biztos: nem veheted biztosra, hogy ti győztök.&#171; Angolul beszéltünk. Még épp egy ilyen megjegyzés hiányzott nekem. Úgyhogy ezt válaszoltam: &#187;Tudom, most már fordulj vissza, hadd nézzem!&#171; Kilencven perc után még mindig 0:0 volt az állás. Amikor aztán beállt Mario Götze, és a száztizenharmadik percben gólt lőtt, én meg majd kibújtam a bőrömből örömömben, Orbán újra odafordult, és túlharsogta a diadalordításomat: &#187;Most már megnyugodhatsz, calm down!&#171; &#187;De még van hét perc!&#171; - kiabáltam vissza. &#187;Nem fog már történni semmi, hidd el!&#171; És igaza lett." Orbán legközelebb akkor kerül elő, amikor a 2015-ös menekültválság közepette kerítésestül és pályaudvarostul épp szembemegy az európai szintű megoldásokat szorgalmazó uniós vezetőkkel. A könyv többi részéhez hasonlóan Merkel itt is már-már idegesítően diplomatikus: miközben azt ecseteli, milyen kiszolgáltatott helyzetben voltak az olasz és görög kormányfők, és mekkora horderejű döntéseket kellett percek alatt meghoznia, a magyar miniszterelnökről ennyit árul el: ,,Orbán és az én számomra világos volt, hogy tökéletesen ellentétes nézeteket vallunk a kérdésről." Mindig mindent jól Előkerülnek más vezetők is: meglepően sok szó esik Nicolas Sarkozy volt francia elnökről, akivel a szöveg szerint gyakran megértették egymást, ahogy Donald Tusk lengyel miniszterelnök is szóba kerül, akinek Merkel ,,mindig is csodálta az egyenességét és a szabadságszeretetét." Sokszor ír Vlagyimir Putyin orosz elnökről is: az ikonikus személyes találkozót, amikor a legtöbb elemző szerint Putyin egy fekete labradorral próbálta kellemetlen helyzetbe hozni a kutyáktól köztudottan rettegő Merkelt - amit aztán az orosz vezető később tagadott -, például így írja le: ,,Mialatt Putyinnal a tárgyalás kezdete előtt a fényképészeknek és operatőröknek pózoltunk, hogy fotókat és vágóképeket készíthessenek rólunk, igyekeztem nem tudomást venni a többé-kevésbé közvetlenül mellettem mozgolódó labradorról. Putyin arcjátékát úgy értelmeztem, hogy örömét leli a helyzetben. Csak meg akarta nézni, hogyan reagál valaki szorult helyzetben? Vagy ez egy kis erődemonstráció volt? Akkor csak azt gondoltam: maradj nyugodt, koncentrálj a fotósokra, el fog múlni. Amikor végre tényleg véget ért, egy szót sem szóltam erről Putyinnak, hanem mint oly sokszor életemben, tartottam magam a régi angol szabályhoz: Never explain, never complain. Sose magyarázkodj, sose panaszkodj!" Ezek érdekes anekdoták, amik színt adnak a kívülről száraznak tűnő tárgyalásoknak. Néhány esetben betekintést nyerhetünk a színfalak mögé, ott lehetünk, mikor a német banki vezetők először számolnak be a közelgő gazdasági nehézségekről 2008-ban. A legtöbbször azonban elmarad az elvárásoktól az a hozzáadott érték, amit egy nagyhatalom vezető politikusának az önéletrajzától elvárunk. A legnagyobb probléma a könyvvel azonban mégiscsak a kínossá váló folyamatos mentegetőzés. Manapság elemzői közhellyé vált, hogy a vergődő német gazdaságtól a lassú, döntésképtelen Európai Unióig a kortárs politikai válságok kialakulásának jelentős részében döntő szerepe volt Merkelnek, illetve legfőképpen az általa képviselt, konszenzust kereső és konfliktusokat kerülő politizálásnak. A volt kancellár azonban nem így látja: az ő elbeszélésében helyes döntés volt, hogy 2008-ban a javaslatára megtagadták a grúz és ukrán NATO-csatlakozást, ahogy az is helyes volt, hogy a német cégek érdekeit követve, a geopolitikai aggályokat félretéve tovább növelte országa függőségét az orosz gáztól. Sőt, az is helyes volt, hogy a fukusimai atomkatasztrófa után a szakmai konszenzussal szembemenve bejelentette Németország atomerőműveinek leállítását, és az is helyes volt, ahogy a menekültválságban bevallottan érzelmi alapon hozott olyan döntéseket, amelyeknek a bölcsessége retrospektíve minimum megkérdőjelezhető. De Merkel még ennél is tovább megy: szerinte ugyanis nemcsak, hogy jó döntései voltak, hanem az adott szituációban az övéi voltak az egyetlen jó döntések. George W. Bush volt amerikai elnöktől a kelet-európai országok vezetőiig mindenkit megfed, aki agresszívabb fellépést követelt Putyin Oroszországa ellen, mondván, lehet az orosz elnököt nem szeretni, de az általa vezetett atomhatalom nem fog eltűnni a térképről. Ennek megfelelően az ő diplomáciai erőfeszítései nélkül Putyin már korábban megtámadta volna Ukrajnát. A másik irányból is szól érvelés: a menekültkérdés nyilvánvaló terhet ró az európai állampolgárokra, ám a német alkotmány első cikke szerint az emberi méltóság szent és sérthetetlen, ez pedig kötelezi az országot arra, hogy az oda érkezők egyéni jogait megvédjék, függetlenül attól, kapnak-e menekültstátuszt az őket megillető eljárás végén vagy sem. Merkel néha elismer hibákat, jellemzően egy-egy félreérthető kifejezésért, mint például amikor egy energiakonszenzus-tárgyaláson a radioaktív sugárzást a sütőporhoz hasonlította. Szóba került az általa bevezetett adósságfék is, ami jelenleg súlyos korlátokat szab Németország védelmi kiadásainak növelése elé, és aminek a meg (nem) reformálása vezetett az Olaf Scholz-vezette szociáldemokrata-zöld-liberális koalíció felrobbanásához. Merkel továbbra is kitart amellett, hogy ez egy kitűnő ötlet volt, ám elismeri, valamely módosítások mindenképp szükségesek. Apropó védelmi kiadások: Merkel beismeri, Németországnak alkalmazkodnia kell a megváltozott világhoz, és növelnie kell a védelmi kiadásait, aminek a mértéke a hidegháború vége és 2024 között egyszer sem érte el a NATO (és Donald Trump) által szorgalmazott két százalékát az ország GDP-jének. A biztonság kedvéért Merkel hozzáteszi, ez nem az ő felelőssége, hanem leginkább az akkori koalíciós partner szociáldemokratáké (SPD). A realpolitika mindenek felett Visszatérő elem a könyvben, hogy több más politikai szereplő képtelen volt elfogadni a politikai realitásokat, a mozgásteret, amin belül döntéseket kellett hozni. Maradva Ukrajna és Grúzia NATO-csatlakozásánál, Merkel hosszan tárgyalja azt a bizonyos 2008-as bukaresti csúcsot, ahol a két ország reményeivel ellentétben nem kapták meg a tagsághoz vezető ütemtervet (Membership Action Plan - MAP). Itt Merkel kerek perec kimondja, hogy megérti a kelet-európai országok virgonckodását, de saját szavai szerint súlyos könnyelműségnek tartotta volna MAP-státuszt adni Ukrajnának és Grúziának anélkül, hogy kielemezték volna, hogyan látja a dolgokat Putyin. Sőt, ahogy azt a BBC-nek adott novemberi interjújában elismételte, önámításnak tartotta azt a feltételezést, hogy a MAP-státusz védelmet adna Ukrajnának és Grúziának Putyin agressziójával szemben, vagy annyira megrémíti őt, hogy tétlenül elfogadja. Ugyanebben a szakaszban leírja, hogy szerinte Putyin a 2000-es hatalomra kerülése óta a többpólusú világ kialakítására játszik, és ezen belül arra, hogy Oroszország ennek az új világrendnek megkerülhetetlen szereplője legyen. Azt is világosan látja, hogy a Szovjetunió volt tagállamai nem brahiból akarnak nyugati szövetségi rendszerekhez csatlakozni, hanem azért, mert Oroszország képtelen megadni nekik a szabadságnak és jólétnek azt a szintjét, amit megkívánnak. Az viszont süt a szövegből, hogy erre a súlyos konfliktusforrásra lényegében nincs egy koherens vízióba helyezett válasza, ahogy más kemény kérdésekre sem nagyon volt. Hogyan harcoljanak a szerencsétlen sorsú országok egy jobb jövőért? Hogyan vegye fel az EU a kesztyűt olyan vezetőkkel, akik semmibe veszik a játékszabályokat? A kínai gazdasági dömping és az amerikai techboom árnyékában hogyan vezényeljen le Németország egy teljes strukturális átalakítást? A könyvből kiderül, Merkelnél mindig a kommunikáció, a konszenzus és az adott helyzet körülményeinek figyelembe vétele jelentette a megoldást, függetlenül a kérdéstől. Válságot válság után menedzselt, hiszen végül is sikerült például az európai közvéleményt rávenni a görög mentőcsomag lenyelésére, ahogy Donald Trump amerikai elnök első ciklusát is túlélte valahogy az EU. Az eseményeket összekötő fonalról azonban bántóan keveset ír. A szabadság mindenek előtt Bár elsőre banálisnak tűnhet, hamar kiderül, miért kapta a Szabadság címet az önéletrajz. A könyv első lapjaitól az utolsóig áthatja a szöveget az egyéni szabadság kérdése, az, ami miatt a lelkészgyerekből fizikussá váló, születési nevén Angela Kasner nem is álmodhatott nagy karrierről az NDK-ban, és az, amit családlátogatáskor a levegőben érzett az NSZK-ban lévő Hamburgban. Az, amiért küzdött ifjúsági és nőügyi, illetve környezetvédelmi miniszterként, majd az egyesült Németország kancellárjaként. A magyar politikához szokottaknak kifejezetten üdítő lehet a cinizmus teljes hiánya, és a következetes politikacsinálás. Saját bevallása szerint Merkel előtt végig egy cél lebegett, hogy a politikai hatalmát felhasználva az állam elősegítse az egyén szabadságát és jólétét. Ennek megfelelően a volt kancellár érzékeny arra, amikor egyik ember szabadsága a másik kárát okozta, például az újraegyesítést követő NDK-s gazdasági nehézségek esetében. Ezekben az esetekben őszinte (vagy annak tűnő) empátiát lehet felfedezni a szövegben: mintha tényleg fájna Merkelnek, hogy nem tudta megmenteni a versenyképtelen, rossz minőségű termékeket előállító lengelfeldi szövödét. A szövegben többször figyelmeztet a globalizáció okozta lokális leszakadások veszélyére, és arra, hogy a politikai középnek hatékony megoldásokat kell nyújtania az emberek aggályaira. A könyv legvégén pedig Merkel megfogalmazza, mi szerinte a szabadság, és vészjóslóan hozzáteszi, mit kell azért tenni, hogy megmaradjon: ,,A szabadságnak demokratikus feltételei vannak - demokrácia nélkül nincs szabadság, nincs jogállam, és nem érvényesülnek az emberi jogok. Ha szabadságban akarunk élni, meg kell óvnunk demokráciánkat azoktól, akik kívülről és belülről fenyegetik. Ez akkor sikerülhet, ha együttműködünk. Ha együtt elkötelezzük magunkat. Mindenki magáért és mindannyian egymásért. A szabadság ugyanis nem csak egyeseknek jár, mindenkire ki kell terjednie." Angela Merkel: Szabadság Fordította: Torma Péter Animus Könyvek, 2024, 11&#8239;980 Ft Link     0 komment , kategória:  Irodalom - Próza   Meg van írva - 2024 december   2024-12-29 19:30:58, vasárnap     MEG VAN ÍRVA - 2024 DECEMBER . . . . . . . . . Meg van írva. Nem mi írtuk meg, de sokan olvassák. Olvassunk bele mi is újra, és figyeljük magunk körül mi is a megvalósulását. Nagyon igazi és tanulságos gondolatok a mai világunkról, a környezetünkről. AZ EGÉSZSÉGÜGY KARÁCSONYI ANGYALAI 2024. december 20. Szerző: Erlitz Anita Kedd reggel miután egy csomó magánrendelésről visszapattant a kérésem, utolsó esélyként hívtam a csornai kórházat. Szinte reménytelenül, de mégis azzal a fohásszal, hogy hátha sikerül bejutni egy szakorvosi vizsgálatra. ,,A fül-orr-gégészetre január 6-ánál előbb nem lehet bejelentkezni. Minden idei időpont betelt" -Válaszolt az ismeretlen hang, de azért megkérdezte, mennyire nagy a baj. Elmondtam, hogy már harmadik hete vagyok beteg és a gyógyszer, amit eddig szedtem, nem úgy hatott, ahogy vártam. Nagy sóhajt hallottam, majd kiszakadt belőle: ,,Hogyan segíthetnék magán?" Egy darabig néma csend következett, aztán megkérdezte: ,,Be tud jönni holnap 11-re?" Nem tudom, mi változott hirtelen, hogy volt ez lehetséges, de abban a pillanatban, mint még korábban talán soha ennyire mélyen, megértettem, mit is jelent az angyali üzenet: ,,Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat!" Annyi sztereotípia, annyi rossz beidegződés és sajnos rossz tapasztalat is van a magyar egészségüggyel kapcsolatosan, hogy szinte sírásig meghatott ez a semmiből jött jóindulat. Valaki a vonal másik végén, akinek se rokona, se barátja, de még csak ismerőse sem vagyok, minden tőle telhető módon segíteni próbált. Ez elképesztő! Isteni beavatkozásként éltem meg. Hiszem, hogy az a személy, kit angyalnak nevez a Szentírás, több mint az a pufók kis pucér gyermek a templomok freskóin, vagy a szárnyas pihekönnyű fuvallat a képeslapokon. Isten küldötte, aki örömhírt hoz. Nekem és a kedves Olvasónak is, aki hozzám hasonlóan talán nem zökkenőmentesen éli meg az idei adventet. Az én angyalaim hárman vannak. Első alkalommal a segítőkészség és jóindulat hangján szólítottak meg. Döbbenten pislogtam, hogy ez tényleg megtörténik! A valódi gyógyulás kezdetének idejét hirdette. Másodjára a féltő szeretet és a figyelem hangján szólt az orvos személyében. Nem csak az egészségem és emberi méltóságom tudtam a legjobb helyen, de azt is éreztem, hogy van valakim, aki még a lelket is tartja bennem. Végül pedig a gondoskodás hangján is megszólalt az angyal, mikor még másnap is számított a hogylétem. Hálás vagyok nekik az ellátásért, de azért is, mert tudtukon kívül egészen személyes lett az a megkönnyebbülés, amit a pásztorok, napkeleti bölcsek és minden egyes ember érezhetett az első karácsonyon. Van szabadulás! Végre felengedhet a görcsbe rándult lélek, mert itt a segítség. Velünk az Isten! Talán furcsa ezt mondani, de hálás vagyok ezért a hangszál és arcüreg gyulladásért, mert csendre és elfogadásra késztet. Panaszkodhatnék, sírhatnék, hogy miért pont velem történik ez, de inkább megköszönöm, hogy pont időben láthattam rá más szemmel a karácsonyi történetre, és a csöndemben meghallottam az angyali szót. Végre megértem rá, hogy meghalljam azt is, hogy üdvözítőnk született Jézus Krisztusban. Az enyém is lett ezen a szép ünnepen Mária éneke: ,,Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön." Isten áldja az egészségügyben dolgozókat, akik akkor is vigyáznak ránk, amikor mi már letettük a munkát! Áldott, békés ünnepet kívánok nagy felismerésekkel és jó egészséggel! ANGYALOK IDEJE 2024. december 3. Szerző: Némethné Sz. Tóth Ildikó Az idei adventre is díszbe öltözött kicsi városkánk - szerény lehetőségeihez mérten. Kikerültek a lámpaoszlopokra, főbb épületekre, az akácfasorra a már ismerős, évenként megjelenő fénydekorációk - égősorok, kisebb csillagok, angyalkák. A korán érkező sötétben barátságosabb ettől a település központja, akkor is, ha nálunk nincs hatalmas díszkivilágítás. Ebben az évben azonban két nagy fénylő angyalalak is megjelent, a néhány éve kialakított körforgalom közepén állnak, ragyogó ruhában, fényes trombitákkal hirdetik a karácsonyi örömhírt. Feltűnőek és szépek. Megragadják az ember tekintetét, szikrázóan méltóságteljesek, mégsem giccsesek. Ragyogásuk nem túlzás. Mert karácsonyi angyalok. A Szentírásban többször is találkozhatunk angyalokkal, mind az Ó-, mind az Újszövetségben. Nem túl sűrűn fordulnak elő, de ott vannak mindig, amikor Isten üzenetét kell továbbadniuk a kiválasztott embereknek. Megjelentek az ősatyáknak, Mózesnek és Józsuénak, Bálámnak és a szamarának, Gedeonnak és Sámson szüleinek, Illésnek és más prófétáknak. Nevükhöz híven (héber és görög jelentése is: hírnök, követ, küldött, hírvivő) többnyire Isten üzenetét hozzák az embernek, biztatnak, utat mutatnak, intenek-figyelmeztetnek, de van, hogy ítéletet hajtanak végre, vagy éppen harcolnak az Úr népe védelmében. Jézus is beszél róluk időnként, mint az Atya akaratának végrehajtóiról, és látjuk őket megjelenni az apostolok életében is az ősegyház első küzdelmei közepette, legvégül pedig a Jelenések könyvében. De a legsűrűbben és legnépesebben bizony Jézus születése idején jönnek-mennek, köszöntenek, üzenetet hoznak - néha négyszemközt, halk szóval, mint Gábriel Zakariásnak és később Máriának, néha harsogó égzengéssel, mint az angyali seregek a pásztoroknak. Igen, karácsony idején a legfényesebb és legörömtelibb a szavuk, sőt ekkor halljuk róluk, hogy énekelnek! A mi református hitünkben és kegyességünkben jóval szűkösebb a helyük, mint például a katolikusoknál, vagy épp a muszlimoknál, egyéb hitvilágokról nem is szólva. Mi ,,kálvinisták" annál jóval józanabbak és puritánabbak (?) vagyunk, hogy ilyen megfoghatatlan lényekről túl sok szót ejtsünk. Én mégis örömmel gyönyörködöm most a mi adventi fényes angyalainkban, és engedem, hogy emlékeztessenek arra a szolgálatra, melyet Istennek végeznek. Hogy ilyen értelemben bárki lehet angyal, ha Isten akaratának engedve, az Őbenne való örömtől átfényesedve indul meg, lép oda, szólít meg egy másik embert. Akár szavakkal, akár tettekkel! Ha át tudja adni, halk figyelmességgel, vagy éppen hangos vígsággal az örömhírt: Az Atya szeret minket és elküldte értünk a földre Egyszülött Fiát. A homályba, a halál árnyékának völgyébe, a bűn sötétségébe beleragyog a Gyermek szentsége és tisztasága. Beleragyog az ígéret, hogy Ő ennek a világnak a Megszabadítója és Királya. ANGYALRÖPTE 2024. december 21. Szerző: Soós Szilárd Az utolsó hittanórán, már nem is tudom miképpen, de szóba került a vadászat. Az egyik fiú nagy terítékes vadászaton volt. Kérdeztem tőle, hogy mit csinált. Ő is puskás volt, vagy hajtottak? Igazán egyiket sem, mondta. Nem volt hajtás? Nem. Akkor mi volt? Mit csinál a vadászaton a sok ember, meg egy ekkora fiú? Tulajdonképpen bérvadászok voltak, azok olyan fizetős emberek. Nekik dobálták fel a fácánokat ketten és röptették, amiket azután lelőttek. De hát hogy? Egy bokor mögül. Nem volt veszélyes? Vagy volt valami acél védőpajzs? Semmi ilyen nem volt. Másfelé volt a lőirány és felfelé. Honnan vették a fácánokat? Tenyésztették és ládákkal ideszállították. Több százat reptettek. Azután ezeket kiterítették. Nagy teríték volt. Az agyaggalamb lövészethez jobban hasonlít. Amikor egy kilövő szerkezet korongot lő a magasba és azt kell eltalálni. Csak itt a szerkezet a fiúk voltak, és a korong meg élő fácántyúkok, meg fácánkakasok. Sértődés ne essék, a fácánokból finom a leves. Végül ez illúzió. Mintha vadásztak volna. Mindenki lőtt pár darab fácánt. Nem kell azt tudni, hogy honnan vannak. Csak kicsit szomorú. Mert mindig azt gondoltam, hogy egy kicsit cserkelnek, aztán meg vadásznak. De alapból a körülményeket teszik olyanná, mintha vadászat lenne. Az egykori kelet-európai blokk kommunista vezetőinek is kedvelt időtöltése volt a vadászat. Erich Honecker egykori kelet-német vezetőt úgy vadásztatták nyúlra, hogy előre lelőtték és fagyottan, lehűtve helyezték el őket a lőállás mellé. Biztos, ami biztos. Nicolae Ceausescu is szeretett vadászni. Neki előre odaszoktatták a les mellé a medvéket, esetenként váliumos mézzel ,,lassították" az állatot. Vele mesélik, ill. Brezsnyevvel is mesélik a történetet, hogy a magyar pártvezetés vendégül látta és vadászatra vitte. Sajnos megkérdezték, hogy mire akar vadászni és medvét mondott. Nálunk nincs medve, ezért szerezni kellett. Egy kivénhedt cirkuszi medvét találtak, akit el is engedtek a vadászles mellett. A nagy vezető megcélozta, de nem találta el. Úgy megijedt a mackó, hogy menekülni kezdett, és egy tisztásra szaladt, ahol asszonyok dolgoztak. A biciklijüket a fának támasztották. A medve egy ilyen biciklivel kerekezett el, emlékezve a cirkuszban tanultakra. (A történetet Moldova György jegyzi, inkább szatíra) Hobó gyerekként néha elkísérte apját, id. Földes Lászlót vadászatra. Ez az élménye visszaköszön a Hobo Blues Band ,,Vadászat" című albumán. Pl. Mesél az erdő vagy a Hajtók dala. Egyébként meg így vall erről: ,,Rémületes volt látni az egészet. Nem értettem az élvezetet benne. Az egész hierarchia, a vadászok és szolgák viszonya hazugságon alapul. A hajtó, a vadőr a maga módján vigyázott a vadakra, de azért odavezette az urakat és az elvtársakat, hogy lőjék szarrá őket." Így karácsonykor, lelki szemeim előtt az a kép jelenik meg, hogy a bokorból angyalokat hajigálnak ki és röptetnek. Ezeket sorozzák a jól fizető angyalvadászok. Esetenként nem is a bokorból, hanem az adventi vásárok forralt-boros sátraiból. Vagy hurkapálcikákra kötik az angyalokat vagy Máriát a kis Jézussal, és légpuskával el lehet lőni, és megszerezni az elemes villogó fröccsöntött bóvli szobrot. Közben a búcsús hagyományokon felnőtt művelt közönség jól szórakozik. Nem kell nekünk a mózes pad mögül, vagy úrasztala mellől angyalokat reptetni, csodákat tenni, elkápráztatni. Nem kell tromfolni a gagyit. Nem kell. Nekünk elég, ha ott vagyunk Isten házában a kérdéseinkkel, kételyeinkkel, hitünkkel. Lehet, hogy nem kapjuk meg a megnyugtató választ, sőt lehet, hogy hallgat Isten. Lehet, hogy nem ,,lőttünk" semmit. Lehet, hogy megfásulunk, de még ha fáj is a hitetlenség, a közömbösség, a mozdulatlanság, mégis egy angyal fog kimozdítani. De őt nem fogják behajítani közénk. Mi nem fogjuk megtelt, dölyfös kebellel megcélozni. Mert várni fogjuk, hogy megérintsen. Nem minden áron. Csak ha akarja. ÉVA ÉS MÁRIA 2024. december 24. Szerző: Némethné Sz. Tóth Ildikó Az Ószövetségben nagyon sok prófécia olvasható az eljövendő Messiásról, aki majd népének, sőt az egész világnak megmentője lesz. Ezek a próféciák néha csak egyetlen mondattal utalnak a megígért Krisztusra, egy-egy tulajdonságát említik, egy-egy mozzanatot az életéből. Bár egy ilyen apró említés is rendkívül fontos lehet, hiszen például Mikeás jövendöli meg, hogy a Megváltó Betlehemben fog megszületni. Vannak részletesebb próféciák is, a 22. zsoltár szinte döbbenetes hűséggel írja le Jézus halálát, Ézsaiás prófétánál pedig rengeteg utalást és jövendölést olvashatunk, melyek mind beteljesedtek. A Fiú születéséről, a Világosság megjelenéséről, a Gyógyítóról, aki üdvösséget hirdet, az Úr szenvedő Szolgájáról - egészen megrendítő, ahogy az 53. fejezetben elénk tárja az isteni kegyelem titkát: a Krisztus a mi bűneinkért, helyettünk szenved és hal meg, hogy megszabadítson a gonosz hatalmából. A Szentírásban tehát végig követhetően kirajzolódik Istennek az ember megmentésére készülő és végül Jézusban beteljesedő terve - ezt hívjuk üdvtörténetnek. Ha keresztényként olvassuk, a hit látásával felfedezhetjük, ahogy biztatón, vigasztalón, néha pedig egészen félelmetesen összeáll, mint egy mozaikkép. A sok ,,út", bibliai történet és embersors, költői zsoltársorok és prófétai látomások, mind oda fut össze, amit most ünneplünk: Isten az Ő egyszülött Fiában személyesen és testben is belelép a kárhozat felé tartó embervilág történelmébe. Ha ezt felfogjuk, tudunk igazán hálásan ujjongva ünnepelni... Mert a mi Teremtőnk az első pillanattól fogva eldöntötte végtelen szeretetéből, hogy megment minket. A bűneset arról szól, hogy az ember Isten nélkül akar ember lenni, sőt önmagát megisteníteni. Jézus születése pedig arról, hogy Isten emberré lesz, hogy mi újra az Övéi és tényleg igazán emberek tudjunk lenni. Mindkét döntésnél pedig ott szerepel egy-egy nőalak, akik maguk is meghozzák rendkívüli jelentőségű döntésüket: az elsőt Éva, a másodikat pedig Mária. Éva szakít a tiltott fáról, az engedetlenség és az Istennel való szembefordulás fájáról és a bűn átkát hozza érvényre. Mária pedig befogadja és kihordja, megszüli és felneveli a tökéletesen engedelmest, aki egyedül megtörheti az átkot. Hasonlóságuk és egyben különbözőségük az, ami példa lehet számunkra, ami tanít minket. Mert mikor döntenek, mindketten hallgatnak valakit és hallgatnak erre a valakire és az ő szavának hisznek és engednek. Szinte tükörjelenet! Éva a kígyót, a Gonoszt hallgatja és hallgat rá, neki hisz és neki enged, engedelmeskedik. Önmaga istentelen ura akar lenni, és a legiszonyúbb rabságba zuhan. Mária Gábrielt, az Úristen követét, Élet-adó üzenetét hallgatja, és arra mond engedelmes igent, és a szabadító végtelen szeretetébe engedi bele magát. Karácsony pedig erre az utóbbira, Mária döntésére hív, biztat minket: Isten megbocsát, gyógyít, megment és helyrehozhat mindent! Rá figyelj, Őt hallgasd, Neki engedj! Benne bízz! ...ÉS MÉG JÉZUS IS ITT VAN 2024. december 18. Szerző: Bella Péter Ilyenkor az ünnepi időszakban sokszor érezzük, hogy elfolyik az időnk, nem tudjuk az életünkbe beleszuszakolni mindazt, amit tervezünk, aminek muszáj az óráinkban, napjainkban benne lennie. Általános élmény ez a karácsony előtti hetekben (és sajnos nem csak akkor). Nagy a nyomás kívülről: elvégezni minden munkát, megszervezni mindent, hogy kész legyen, hogy jó legyen, de legalább is megfelelő - vagy inkább egyenesen tökéletes. Megvenni mindent, ami nincs még kéznél - mert az ünnepre kész kell lenni, ha beletörünk is, akkor is. Nagy a nyomás belül is: közben békésnek maradni, lecsavarni a stresszt elviselhető szintre, türelmesnek lenni a délutáni sötét forgalmi dugóiban és a vásári tülekedésekben, kedvesnek maradni otthon, azokkal, akikhez az ünnepre amúgy is megfelelően szeretnék megérkezni. És még Jézus is itt van. Valahol biztos. Vagy pont őt hagytam el? De hogy tartsam kordában az elfolyó időt? Megfelelő szervezéssel talán működik. Vonalzóval és számológéppel leülni a naptárhoz, hogy próbáljam mérnöki pontossággal kiporciózni a lehetőségeket és alkalmakat, a feladatokhoz és szükségletekhez mérve. Percre pontos kereteket adni a találkozásokhoz is, most nincs idő a spontán összefutásokhoz. Az embereket beengedni abba, ami marad, és hát elég kevés marad, ez van, sajnos, elég gyakran. Nem jó ez így, érezzük, pont a lényeg veszik el. És még Jézus is itt van. Valahol biztos. Jézus is itt van. Az a Jézus, akit ünnepelünk karácsonykor, akihez közeledni lehetne, akivel az adventi időszakban még több időt kellene tölteni. Kellene - szomorú szó, ha belegondolunk, még egy ok ünnepi lelkiismeretfurdaláshoz. Újabb megoldandó probléma, mit tegyek hát? A maradékból kanyarítok neki is, a maradék erőből, a maradék időből, morzsák jutnak neki belőlem az Isten fiának. Keretet szabok meg, ahol megszólalhat, ahol rámkérdezhet, ahol találkozhatunk. Az istentiszteleten majd koncentrálok, a hajnali nyitott biblia fölött is próbálkozom vagy amikor a család végre köré gyűlik az adventi koszorúnak. ,,Hol vagy Jézus? tessék itt a lehetőség, de most akkor légy jelen! Most van rád időnk, tessék!" - valami ilyesmi történik ilyenkor. Csakhogy ez nem így működik. Nem szabadna így működnie. Az Úr nem tép számot, mint mi egy közműszolgáltató várótermében, hogy beálljon a sorba, hogy jelentkezzen, ha végre szabad vagyok, Jézus nem az általam megszabott keretekbe akarja belesűríteni azt, amit tenni vagy mondani akar. Jézus nem a teendőkről szóló lista egyik pontja, nem pár pipa a naptárban. Ő maga dönti el, hogyan, milyen módon lép közbe, szólít meg, érint meg. ,,Vagyok, aki vagyok&#8220; - szólt Isten Mózeshez abból a lángoló bokorból és az üzenet érvényessége nem szűnt meg. Veled vagyok, veletek vagyok, de úgy, ahogy én akarom, mert az lesz nektek a legjobb. Mert én tudom, mi kell nektek. Ezt üzeni nekünk Isten a régi történeten át. Jézus velünk van, de úgy és akkor, ahogy és amikor ő akarja. Jobb ez így nekünk, valójában szabaddá tesz minket. Istennek nem a rendezvényszervezői vagyunk, hanem tanítványai, emberek, akik készek és érzékenyek arra, hogy bármikor meghallják, meglássák Urukat. Nem kereteket kell szabni, hanem kíváncsian várni és kérni, hogy a rohanásban is, az ünnep előtti stresszben is megszólítson, megállítson. Mert képes rá, mert meg akarja tenni. ,,Lepjél meg, Uram&#8220; - ezt mondani az egyetlen lehetőségünk és ehhez el kell engedni a naptárat. Imádkozzuk ezt a legnagyobb rohanás és káosz közben is. És ő meg fogja tenni, úgy, ahogy akarja, mert jobban tudja, hogyan kell. Mert Isten nem csak ismer minket, de szeret is. Így lesz, csakis így a találkozás alkalma az adventi és a karácsonyi istentisztelet is, a hajnali bibliaolvasás és a koszorú körüli együttlét. De így lehet az Istennel való találkozás alkalma akár egy találkozás, egy nem várt fordulat, ajándékba kapott szabadidő, egy keresztény testvér bátorítása vagy intése, egy lerobbant autó, egy hirtelen felmerülő probléma, egy csendes, magányos séta, egy közös program azokkal, akiket szeretek, egy bátor lépés, hogy szolgáljak valamivel... És még lehetne sorolni, de nem kell, nem érdemes, csak várni. Várni arra, aki itt van, aki velünk van, minden napon, a világ végezetéig. És nem azért, mert kereteket szabok neki, mert helyet adok, hanem mert az övé vagyok, ő pedig az én Uram, aki szeret és vezetni akar. Velem van, Advent idején is, de úgy ahogy ő akarja - ahogyan az valójában nekem a legjobb. AZ ÉLET SZENT 2024. december 14. Szerző: Soós Szilárd - Képzeld. Anyámtól kaptam egy magnetit karkötőt. Azt mondta, ha ezt viselem, akkor simán megtanulom a héber és görög vizsgára az anyagot. Jobban a fejembe megy. - Segített? - Átmentem. Biztos van benne valami. Bár páran babonának tartják, de ha működik... Mit gondolsz? - Na figyelj! Ma péntek van. - Na és? - 13. - Huh! - És Luca napja. - Na ne már. - A református Bibliaolvasó kalauz szerint az 1 Korinthus 13. fejezet volt a napi penzum ... - Azta! - és az 1 Korinthus 13. fejezet pont 13 versből áll. - Ez már nagyon para. - Tulajdonképpen Jézusnak 13 apostola volt, még Júdást leszámítva is. - Hú... - és a 13. írta az első Korunthusi levelet. - Na ne! - Azt tudod, ha a Jelenések könyve 24 vén számából kivonjuk Jézus eredeti tanítványainak a számát az áruló Júdás nélkül, akkor az mennyi? Na! Na! Ne mennyi az? - 13. Fúúú ... - A kánai mennyegzőben volt 6 darab kőveder. Az ötezer ember megvendégelésénél volt 5 darab kenyér és két hal. Na mennyi az együtt? Pontosan annyi. 13! Arról nem is beszélve, hogy 10 leprást gyógyított meg Jézus azok után, hogy 3 napkeleti bölcs vitt neki ajándékot. Ugye az is 13? - Ezt nem tudtam. Így tele van a Biblia. Akkor most ez jó vagy rossz? Meghalunk vagy áldottak leszünk? - Most kezdjél el borzongani! Mert tudod milyen szóval végződik a 13. vers? Szeretet. Ez azt jelenti, hogy ettől fél minden gonoszság, nyomorúság, betegség, harag, feszültség, háborúság, hamisság, kérkedés, felfuvalkodottság, bántás, egoizmus. Mert ha belép a szeretet a kapun, akkor ezek feloldódnak. A szív kapuján belépő szeretet csodákra képes. Képes feledést hozni a rosszra, megbocsátásra indítani, nyugalmat adni, igazságra indítani, de nem bántóan. Képes megmutatni a másik ember szempontjait. Ezért retteg minden gonosz, ördögi indulat, gondolat és cselekmény, mert elrontja a játékot, ha valaki szeret. Márpedig Isten szeret. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. -Te! Ez a János evangéliumából van 3, 16. És ebben is benne van az 1 és a 3. Nem gyanús ez neked? - Most már hagyjál lógva! A Tízparancsolatról és Szentháromságról még nem is beszéltem neked. ÉPÍTSÜNK, DE HOGYAN? 2024. december 16. Szerző: Márton Gergely A befolyással bíró cégek émelyítő melaszba mártott karácsonyi reklámfilmjei, az ünnep fentről jövő misztériumát csodátlanítva, egyfajta belső emberi erőféleséggé degradálva, a Karácsony vallástalanításában (értsd: krisztustalanításában) munkálkodnak. A Telekom idén azonban, valószínűleg akaratlanul, burkolt keresztyén üzenetet is elrejtett reklámjában. (Ha nem látta, ide kattintva megnézheti.) A kisfilm felszíni üzenete aktuális, nagyon is valós. Falakat, jelen esetben üvegfalakat húzunk egymás közé, nincs átjárás, csak gyűlölködés. Ezt látjuk a világban, a környezetünkben, de valljuk meg bűnbánattal, ezt tapasztaljuk egyházunkban is. A felvetés tehát húsba vágóan életszerű. A főhős két kislány, akiket láthatóan zavar ez a megosztottság, a gyermeki ártatlanságot, tisztaságot hivatott megjeleníteni. Szerepük a feloldásnak szánt megoldásban azonban úgy értelmezhető, hogy a felnőttek által elrontott világot majd gyermekeink megjavítják. A fikciót a valóság inspirálta, hiszen ez a felelősségáthárítás az utánunk jövőkre napi mantra: tiétek a jövő! Miközben ezt a düledező, alapjaiban roskadozó tákolmányjelent terheljük rájuk hagyatékként, a szabad nevelési eszmékkel a valós megoldás lehetőségét kivesszük, és (amire a film rámutat) köveket adunk a kezükbe. A történet szerint két hógömbbe zárt világról van szó. A búrát légmentesen kitöltő folyadék a hógömb lételeme. Ezt törik össze a kővel. A záró kép így a pozitív üzenet helyett inkább megrendítő tragédia: két összetört hógömb, amelyekből kifolyt az életet adó folyadék. Ez maga a halál metaforája. És ehhez jön a kommunikációs cég szöveges üzenete: ,,Építsünk egy korlátok nélküli világot!" Akaratlanul is azt üzeni ez a kampány, hogy emberileg erre vagyunk képesek. Törni, pusztítani, ölni. Még a megoldásaink is rombolnak. Ezt tudja a korlátok nélküli világ nyújtani. A Telekom ezzel a groteszk, abszurd képpel (összetört, halott világgal ajánlani az építést, a korlátlanság eszményét) Krisztusért kiált. A korláttalanság veszélye, hogy nem lévén kapaszkodó, a magunk megfejtéseibe markolva ügyeskedünk, önigazolásaink bójái között lavírozva, akár másokat is beáldozva. Ha innen nézzük, akkor ez valóban karácsonyi reklám, egy sóhajtás, ima: Jöjj el, Szentlélek Úr Isten, egyszülött Fiadban, Jézus Krisztusban hozd el nekünk a Te mennyei megoldásodat, a Te szent korlátaidat, amelyek elvezetnek a biztos megérkezésig! Hogy ne kövekkel a kézben, hanem a Te Szent Lelkeddel telve - valóban építsünk. KARÁCSONYI IMA 2024. december 25. Szerző: Bella Violetta Mennyei Atyánk! Nem tudjuk milyen lehetett elbocsátani az Egyet ide le közénk, tudva, hogy nem fogadjuk majd fiadhoz méltón. Jézus, nem tudjuk milyen volt otthagyni azt az egyet, aki szeret, azokért, akik őt elhagyták. Szentlélek, nem tudjuk milyen volt végignézni ezt az elszakadást és azt, ahogyan egy kisbaba élete a szenvedések útjába torkollik, az angyali szózat feszítsd meg!-be folyik át az évek alatt. Szentháromság egy örök és igaz Isten mégis köszönjük neked ezt a csodát! Mert ha te nem szolgáltatod ki magadat nekünk, sosem ismerünk meg annyira, hogy bízhatnánk benned. Ha nem hagyod ott az eget Úr Jézus, nem tudjuk, hogy ezen a földön is lehet az Atyának kedvesen járni. Az Itt van Isten köztünk helyett továbbra is azt zengené az életünk, hogy az ég oly messze van, még messzebb tőled én. Sőt, nem is szólnánk róla, nem is tudnánk, csak tudatlan szaladnánk a hiábavalóságba. Add, hogy a mi életünk is jászol lehessen, ahol megszületsz, ahol kiábrázolódsz és ahol növekszel! Hogy szegényen, vagy gazdagon egyaránt eljöjjünk leborulni előtted! Kérünk szokásos családi rítusainkat és közösségeinket is hassa át a sérülékenységnek tőled tanulható bátorsága, mert csak ezáltal tanulunk ragaszkodni, kötődni, szeretni. Add az úrvacsorában teljességében látni az üdvözítésed tervét: együtt jászolt és keresztet, majd üres sírt. Sok felszínes szó helyett adj néhány igazat. Sok kép helyett adj egy emléket, melyet úgy őrizhetünk, mint Mária az angyali jelenés szavát. Sok ajándék helyett add, hogy magunkat tudjuk úgy adni, ahogy Te adtad! Karácsonyunk így legyen teljessé Veled és velünk, és azzal a találkozással, melyben megnyílik az ég! Ámen KIS BÖJTI KERESZTÚT 2024. december 1. Szerző: Nagy Viktória Azt hiszem, minél nagyobb a zűrzavar, annál nagyobb szükség van a belső rendre és egyensúlyra. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem úgy tűnik, hogy nem különösebben jellemző ránk, hogy lennének olyan vállalt időszakaink, amikor tudatosabban koncentrálnánk felfelé és befelé. Amikor határozottabban törekednénk rá, hogy felülről való szempontok alapján, elmélyültebben értelmezzük a körülöttünk zajló eseményeket, lássuk a többieket és nem utolsósorban magunkat. Pedig igencsak szükségünk lenne rá! Nem csak egy-egy istentisztelet után, amikor pár órára, fél napra, kinek meddig, megmarad a felvillanó világosság fénye, hanem hosszabb, a valós változásnak esélyt és időt adó hetekre, talán egy egész hónapra. Pont egy ilyen előtt állunk, ha akarjuk. Advent valamikor a Kisböjt ideje volt. A böjtöt sokféleképpen közelíthetjük meg. Van jó pár mód, gyakorlat, ahogy lehetséges a megélése. Lehet törekedni valami rossz szokás, berögzöttség, tulajdonság leküzdésére, mérséklésére, vagy valami jó szokás, napi gyakorlat, jótett beépítésére, de a célja mindegyiknek egy kevésbé testi, kevésbé önző, tisztább, szellemiségében megerősödött folytatás. Egyfajta belső nagytakarítás. Mint ahogyan a házat, a lakást kitakarítjuk, ha olyan vendéget várunk, aki számunkra fontos. ,,Várj, ember szíve készen, mert jő a hős, az Úr!" - ahogy az ének mondja. A várakozás tehát nem valami tétlen állapot, hanem aktív készülés, belső munka, aminek az energiáját az a pozitív feszültség adja, amivel a beteljesülés, a megtörténés, a találkozás irányába fordulunk. Ahogy egy másik énekünk mondja: ,,Emeljük Jézushoz szemünk, jön már királyi győztesünk! Mennyből leszáll, s együtt leszünk! Lelkünk vigyázni meg ne szűnjön! Felséges várástól feszüljön! Az álmot űzd el, készen állj! Krisztus-nép, jön, jön a Király!" Nem akarok már küzdeni a pogányos karácsonyozással. Itt van, rajtunk maradt, fenyőfástul, neon-fényestül, rongyrázósan, idegeskedve... De nem mondok le a belső készülődés útjáról, ami közelebb visz Hozzá. Advent Kisböjtjében - gondolatban legalább - szeretnék felsétálni a Golgota-hegyre. A világnak arra a pontjára, ahol minden a helyére került. Oda, ahonnan aztán tovább menve a jászolig, megújulhat bennem az Ő békessége, és az Isten Fiát, a Megváltót, a Királyt megillető áhítattal léphetek be a barlangistálló párás csendjébe. MEGSZÜLETETT 2024. december 22. Szerző: Nagy Viktória Csak úgy kavarognak a gondolatok a fejemben. Milyen lenne, ha a Megváltó megérkezését, Isten szeretetének a megtestesülését méltóképpen ünnepelnénk? Ha az Advent valódi lelki készülődés lenne ... Tele kedvességgel, szeretettel, megbocsátva és megbékélve, egyre csendesebben járnánk, míg végül lábujjhegyen lépnénk be a betlehemi istállóba, hogy könnyeink között rácsodálkozzunk az értünk önmagát adó Istenre és leborulva imádjuk Őt ... De ez csak kérdés marad. Biztosan nagyon jó lenne. Gyönyörű. Biztosan boldogok lennénk és a szívünk is összeérne ott a jászol körül. De nem így tesszük. Nem tudjuk így tenni. Ránk nehezedik a munkahelyi nyomás, az iskolai stressz, a világias karácsonyozás utált kényszere, és az amúgy is nehezen cipelt terheink még elviselhetetlenebbeknek tűnnek. De mintha nagyon is hasonló lenne ez az állapot ahhoz, ahogyan József és a mindennapos Mária, a császári parancsnak megfelelően meneteltek Betlehem felé. Gyalog, vagy épp szamárháton, át köves, kietlen pusztaságon. Lelkükben hordozva a családjaik, a közösségük kérdő, megvető tekintetét és a megbízatást: hogy felneveljék a Messiást. És nem volt számukra hely. Mégis megtörtént minden, aminek meg kellett történnie: Üdvözítő született ma nektek - mondja az Ige. Akármilyen fáradt vagy, akármilyen kimerült és szétesett, akármilyen nyomorultul érzed magad, akármilyen mélyen vagy - Üdvözítőd született! A barlangistálló nem volt arany díszekkel díszítve és neon-fényekkel kivilágítva. Nem járta át a forraltbor és a vaníliás sütemények illata sem. Feltehetően párás és nehéz szagú volt a levegője. Nem volt benne fehér szőttessel bélelt, míves bölcső sem, csak egy jászol, amiből az állatok ettek. És egészen biztosan sötét volt. Mint a világban, ahol élünk. Mint a lelkünkben, melynek a mélységeiben, útvesztőiben szinte elveszünk néha. Isten mégis úgy látta jónak, hogy ide érkezzen meg az Ő Fia. Talán, hogy el tudjuk hinni, hogy a mi szívünkben is helyet találhat. MELYIK A KEDVENC KARÁCSONYI ÉNEKED? 2024. december 26. Szerző: Pálfi Zsuzsanna Még az ünnep előtt történt, hogy az egyszeri hitoktató úgy tervezte, hogy az ünnep előtti utolsó órákon az egyes csoportokban a karácsonyi történet különböző nézőpontú felidézésén túl közös éneklésbe fog átcsapni a gyerekekkel. Az első ilyen órán fel is tette a kérdést: ,,Melyik a kedvenc karácsonyi éneketek?" Nagy naivan azt hitte, hogy özönleni fognak a válaszok. Tévedett. Sokkal inkább harapófogót kellett alkalmazni, és amikor nagy nehezen a Jingle Bells, I wish you a merry Christmas, meg a Last Christmas jött elő, rögtön rájött, hogy rosszul tette fel a kérdést. Potosított: ,,Melyik a kedvenc magyar karácsonyi éneketek?" A csönd még jobban sűrűsödött. ,,Hull a pelyhes fehér hó..."- mondta be a kicsik között valaki. ,,A Mikulás már megvolt december elején, én karácsonyit kértem! - próbálta mederbe terelni a dolgokat. ,,Akkor az Adventi hírnök..." Egyházi iskola lévén a heti reggeli áhítatokon hétről hétre énekelték ezt a karácsonyt megelőző négy hétben, ez legalább rövidtávon megragadt. ,,Örülök, hogy ezt tudjátok, de ahogy a szöveg is mutatja, ez adventi ének, én pedig karácsonyi dalt szeretnék!" - kötötte tovább az ebet a karóhoz. Nagy nehezen eljutottak a Kiskarácsony, Nagykarácsony... énekhez, amit talán kivétel nélkül mindegyik gyerek ismert. (Más kérdés, hogy azt már nem igazán értették, hogy miért hol kicsi, hol nagy a karácsony.) De a hitoktató csak nem nyugodott meg, tovább kérdezett: ,,És valami olyan karácsonyi éneket tudtok-e, amelyiknek valami köze van Jézus születéséhez is?" Ekkorra már eléggé le volt lombozva, hiszen évről évre igyekszik egy-egy karácsonyi éneket megtanítani a gyerekeknek, a karácsonyi szereplések során is előhozni egy-egy ,,klasszikus" éneket, de úgy látszik, hogy nem túl sok eredménnyel. Utolsó kétségbeesésében megkérdezte: ,,De azt csak tudjátok, hogy mit szoktatok énekelni Szenteste a fa körül, vagy mit hallgattok meg ilyenkor?" A többségtől a következő válasz jött: ,,Nem szoktunk semmit énekelni. Bemegyünk a karácsonyfához a csengő után, és rávetjük magunkat az ajándékokra." Igen, sokfelé ez az ünnep realitása. A keserű tapasztalatok után a hátralévő csoportokban már máshogy közelítette meg az éneklés kérdését. Elővetetett a gyerekekkel egy papírt, és elmondta, hogy karácsonyi énekeket fog dúdolni egymás után. Amelyiket felismerik, annak akár a címét, vagy belőle egy sort, szövegrészletet írjanak le. A memóriát serkentendő, kis édességet is helyezett kilátásba a legjobbak számára. A következő énekek dallamát dúdolta egymás után: 1. Csendes éj... 2. Pásztorok, pásztorok... 3. Mennyből az angyal... 4. Krisztus Urunknak áldott születésén... 5. A kis Jézus megszületett, örvendjünk... 6. Dicsőség mennyben az Istennek... 7. Fel nagy örömre, megszületett... 8. Gyere el a jászolhoz még ma éjjel... 9. Kis karácsony, nagy karácsony... 10. Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján... 11. Ó jöjjetek, hívek, ma lelki nagy örömmel... 12. Ó gyönyörű szép titokzatos éj 13. Az Istennek szent angyala... Lehet találgatni, hogy milyen eredmény született! (Ki lehet próbálni fordítva, hogy megvan-e a tisztelt olvasóknak a hozzájuk tartozó dallam!) Valószínű mindenki kitalálta már, hogy ki volt az a naiv hitoktató. Éppen ezért elárulhatom az eredményt, miszerint messze egy harmadikos kislány volt a legjobb 8 találattal. Az átlag valahova 3-4 közé esett. Volt sajnos olyan is, aki mindössze 1 találatot hozott össze, az említett Kiskarácsony nagykarácsony...-t. Református berkekben sokáig, ha a karácsonyi énekek jöttek szóba, akkor a No.1 a Krisztus Urunknak áldott születésén kezdetű ének volt. Ha valamit teli tüdőből és karácsonyi lélekkel zengett a gyülekezet, akkor ez a dicséret volt az. Ugyan nem reprezentatív minta a felmérésem, de sajnos egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány gyereknek volt ismerős ez. (Pedig a többségnek már tanítottam is az évek során). Az Az Istennek szent angyala kezdetű énekünk nulla felismeréssel a sor végén zárt. A dicsőség mennyben az Istennek... dicséret legalább a többség számára ismerős volt, ha nem is mindenki tudta megnevezni, idézni, de legalább majd mindenki azt mondta, hogy már hallotta. Nem folytatom tovább az elemzést, (Ki lehetne pl. elemezni az angol nyelvű kulturális inváziót is, mely már a legfontosabb családi hagyományok szintjét is elérte, hogy bombázza szét magyar identitástudatunkat, ünneplésünket.), most legyen elég ennyi, és csak ismételten hangsúlyozom, hogy a fentiek egy egyházi iskolában estek meg. El is határoztam, hogy az általam rendezendő jövőbeni karácsonyi ünnepségeken mostantól fogva hangsúlyozottan a klasszikus karácsonyi énekek fognak megjelenni. Az általam nagyra tartott C.S. Lewis oxfordi professzor egyszer azt mondta: ,,Nem annyira új ötleteket kell elmondani nekünk, mint inkább emlékeztetni a régi igazságokra." Márpedig a klasszikus énekek még karácsony fő igazságát, üzenetét szólaltatják meg, szemben sok mai sziruposan csöpögős, érzelgős vagy bugyuta karácsonyinak nevezett dallal, melyek jobb esetben is max. az emberi szeretetig jutnak el. Persze ma is vannak kivételek, mert pl. a nyolcadikként említett Pintér Béla dal, melyet kakukktojásként tettem be a klasszikusok közé, nekem is nagy kedvencem. Mindenesetre a karácsonyi énekeinkkel kapcsolatos megtapasztalás is felhívja a figyelmet, hogy amiről azt hisszük, hogy örök igazság, és mindenki számára egyértelmű, tudott, az csak egy darabig és talán már csak nekünk magától értetődő. Ha azonban nem kap életünkben megfelelő hangsúlyt, ha nem tanítjuk tovább életünkkel, szokásainkkal, saját családi és templomi ,,liturgiáinkkal", magyarázatainkkal gyermekeinknek, unokáinknak is, szépen lassan a feledés homályába veszik, bármekkora értéket hordoz. Ne fosszuk meg a felnövő korosztályt sem a közös éneklés, a karácsony, a testet öltés csodája eldalolásának az örömétől! A régiek még tudták, hogy kétszeresen is imádkozik, aki szépen énekel! Dalra fel, még nem késő, hogy a legkisebbekkel együtt otthon és a templomban is kapcsolódjunk az Istent énekkel dicsérő angyali karokhoz! MI VAN AZ ISTEN TÁNYÉRJÁN? 2024. december 19. Szerző: Horváth Mihály Idén a kis konyhakertünkben tűrhető volt a vöröshagyma termés. Már többször átválogattam a télre eltett készletünket, mert a szemre keménynek és egészségesnek tűnő hagymák között mindig akadnak olyanok, amelyek tapintásra puhának bizonyulnak, mert beindul a rothadási folyamat. Behoztam három jónak látszó fejet, hogy pörkölt alap vagy valamilyen ragu legyen belőlük. Azonban a szép piros levelek alatt fekete foltokat vettem észre, amelyek a romlás első jelei. De ez még nem olyan nagy hiba, hiszen ha eltávolítom ezeket a külső rétegeket, utána még fel lehet használni a maradékot. Miközben a hagymát apróra vágtam össze, önkéntelenül is megdörzsöltem a szememet. Ennek következtében fél szemmel meg is sirattam a fazékba kerülésüket, vagy ha jobban tetszik az utolsó útjukat. Zsírban megpirítottam a hagymát, aztán mehetett rá a feldarabolt hús. Egy gyors pirítás és pörzsanyag képzés után már automata volt a rendszer. A felszabaduló kis időben átnézem a neten a híreket. Az egyik hírforrás szidta a kormány gazdaságpolitikáját, hogy 410 Ft-ba kerül 1 Euró és követelte, hogy azonnal mondjon le a miniszterelnök. A másik oldalon a gazdasági elemzők figyelmeztettek, hogy az Európai unió két motorjának számító Franciaország és Németország gazdasági krízisbe került, ami nem kis szerepet játszik abban, hogy mindkettőben megbukott a kormány. Franciaország államadóssága a GDP 113%-a, de ehhez még hozzájön az egykori afrikai gyarmatokról származó bevételek kiesése is, ami kormányválságot okozott. Németország is bajban van, egyre jobban érezteti hatását az erőltetett zöld átmenet és a leválás az olcsó orosz energiáról. Napirenden vannak a gyárbezárások. Érdekes azonban, hogy mindezen kedvezőtlen folyamatok ellenére az Euró stabil maradt. Pedig az EU tagországok többségének eladósodottsága is átlépte a viselhető szintet, és meredeken esik az egész EU övezet versenyképessége. A következő hír az Egyesült Államok államadósságáról szólt, melyben az amerikai pénzügyminisztérium tudatta, hogy 2024.07.29-én az ország államadóssága elérte a 35 ezermilliárd dolláros rekordszintet. Ez olyan adósságterhet jelent a lakosságra nézve, hogy 104.497 dollár (37,8 millió forint) jut belőle mindenkinek személyenként. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy 196 milliárd dollár új adósság termelődik havonta. Csak kapkodja az ember a fejét a számokon, hiszen ez naponta 6,4 milliárd, óránként 268 millió, percenként 4,5 millió, minden egyes másodpercben pedig 74.401 dollár új adósságot jelent az ország számára. Tehát az USA egy megfékezhetetlen adósságspirálba került, amit fedezetlen papírokkal tud csak valahogy kezelni. Ennek ellenére a dollár árfolyama is stabilan 380-390 Ft között mozog. De a legszembetűnőbb az ukrán valuta helyzete, hiszen egy beismerten államcsődben lévő háború sújtotta országról van szó. Az ukrán gazdaság teljesítménye már árnyéka sem a háború előtti önmagának. Jelen helyzetben csak külső források tartják még a víz felett az országot. Ennek ellenére az 1 ukrán hrivnya kb. 9,5 Ft-ot ér a hivatalos árfolyam szerint. (Bár én nagyon kíváncsi lennék, hogy ki adná meg érte ezt az árat!) Aztán jönnek az. un. Soros-birodalom tevékenységét pro és kontra megítélő hírek. De igazából ki is ez a névadó? Ha nagyon tárgyilagosak akarunk maradni, akkor is el kell mondani, hogy Soros György mindenképpen nagyon ellentmondásos személyiség. Hiszen például az 1940-es évekre zsidó létére úgy emlékszik vissza az emlékirataiban, mint élete legszebb éveire. Pedig nekem történelem tanulmányaimból úgy rémlik, mintha a zsidó emberek egészen másként élték volna meg ezt a vészkorszakot. Megemlíthetjük tőzsde spekulációit is, hiszen ő volt az, aki majdnem bedöntötte az egész angol pénzpiacot. Azt a bizonyos 1992-es őszi napot azóta is fekete szerdaként (Black Wednesday) emlegetik. De 2008-ban a magyar pénzpiacot is megtámadta a bedöntés reményében. Ugyanakkor mások szerint a demokrácia bajnoka ő, és nem utolsó sorban ízig-vérig filantróp személyiség, aki hatalmas összegeket fizet ki különböző ügyek támogatására. A Forbes magazin kimutatása szerint 2021-ben Soros 8,6 milliárd dolláros vagyonával a világ 288. leggazdagabb embere volt csupán. Ennek ellenére hogy lehet, hogy pont neki nyílnak meg a politikai kis- és nagykapuk nyugaton, és nem a listán előtte lévőknek?! De nemcsak gazdasági és politikai hírek jutottak el hozzám ebben a néhány percben. Felugrott egy hirdetés is: ,,Vegyél és egyél friss tanyasi csirkét!" A hirdetés azt sugallta, hogy az ilyen, szabadon kapirgáló baromfi maga az egészség. De vajon hol vannak azok a tanyák, ahol ezek a jószágok élnek, és nem mellesleg gazdaságosan tenyésztik őket megfelelő mennyiségben?! És honnan kerül elő az a rengeteg bioélelmiszer a boltok polcaira!? Esetleg látott már valaki egy zöld aktivistát is kapálni, gyomlálni??? Nekem ekkor lett elég a hírekből, a reklámokból! Inkább nekiálltam befejezni a főzést. Nagy igazság az, hogy teli gyomorral az ember másként látja a világot, és még a rossz is elviselhetőbbé válik egy tányér meleg étel mellett, főleg ha van kivel megosztani. Az én ragum is lassan tálalásra kész lett. Nem is gondolnánk, hogy mennyi mindenre megtanít a főzés, hiszen minden van benne, ami módfelett figyelemre méltó. Az egyszerű hagyma például jól megmutatja, hogy milyen is az élet, mert amire az ember lebontja az egymást takaró, a belsejét elfedő leveleket és meglátja a valóságot, tuti biztos, hogy sírni lesz kedve. De a szaftban kitálalva már szinte senki sem gondol a hagyma jelenlétére, nemhogy könnyfakasztó voltára. Az életben annyiszor a rossz és kifejezetten ártalmas dolgokat mindig igyekeznek elfedni előlünk, eltakarni valamilyen szemnek, léleknek tetsző csomagolással, hogy aki felületesen ránéz, az ne undorodjon meg tőlük azonnal, hanem inkább vágyjon rájuk. A tányéron a feltét jó, ha 1/3-ot képvisel, míg a köret legalább 2/3 részét jelenti a fogásnak. Érdekes, hogy egy fogás esetében azonos alapanyagok felhasználása, hasonló technológia alkalmazása és köret tálalása közepette az árat valójában a hozzáadott külsőségek, azaz a körítés fogja eldönteni. Míg egy lábszárpörköltet nokedlival a helyi kifőzdében akár 2500 Ft-ért is megkaphatunk, vajon egy Michelin-csillagos étteremben ugyanezért mennyit kéne fizetni?! Sajnos így van ez sokszor a hírekkel is: a pavlovi reflexeket beindító tálalás és magyarázás (&#8220;a lafatyolás") világában sokszor észrevehetetlen a lényeg, torzul, olykor el is veszik a valóság. Pedig nagy szükségünk lenne arra, hogy a sok köret és körítés közepette lássuk a főfogást is, amiért az egész tányér készült valójában. A lényeg meglátása, a helyes arányok megtartása talán a legfontosabb dolgok közé tartozik. Éppen ezért csak óvatosan a hírekkel! Ne kápráztasson el senkit a körítés! Feltétel nélkül csak az evangéliumban, az örömhírben bízhatunk meg, mert Isten szeretete, a főfogás mindig egyértelműen beazonosítható akár a szívünknek kedves betlehemes, istállós, pásztoros, bölcses karácsonyi tányéron egy katedrálisban tálalva, de akár még a töviskoszorús, szenvedős, keresztfás, sírás köretes nagypénteki ételben is egy kis fehérre meszelt falú templomban. Mindegyik tányéron ugyanis ugyanaz az isteni szeretet, kegyelem van, melyet Urunk ingyen ad mindenkinek. VIGYÁZAT, NÁRCIZMUS VESZÉLY! 2024. december 5. Szerző: Horváth Mihály Most jelent meg egy EU-s közvélemény kutatás eredménye a nők elleni erőszakról. A felmérés a 2020. szeptember és a 2024. márciusa közötti intervallumot foglalja magában, és 115 000 nő vett benne részt Európa minden pontjáról. Az összesítés alapján átlagosan az európai nők 31,8 százaléka, míg a magyar nők 54,6 százaléka szenved el valamilyen formában erőszakot élete során. A kutatás a lelki és fizikai erőszakkal, fenyegetéssel, szexuális erőszakkal és szexuális zaklatással kapcsolatos kérdéseket vizsgálta. Bár a felmérést reprezentatívnak mondják, mégis a számok tükrében óvatosan kell kezelni az eredményt, és főleg konklúziókat levonni belőle. De szerintem már egy eset is több, mint ami tűrhető, tolerálható ebben a tárgykörben. Ezekben az erőszakos megnyilvánulásokban az a közös, hogy mindig van egy önimádó, nárcisztikus ember, akinek csakis a saját érdekei, vágyainak a kiélése számítanak. Sajnos a legtöbbször nők válnak erőszak áldozatává, ezért nem lehet csupán a nemi hormonok különbségét felelőssé tenni, hiszen az ember nem csupán ösztönlény. Mint említettem, az erőszakban nagy szerepet játszik a nárcizmus. Kicsit utánajártam, mit mond a tudomány, milyen is a nárcisztikus ember és miről ismerhető fel. Miért van az, hogy ha potenciálisan ennyire veszélyesek, mégsem hallunk róluk eleget. Érdekes, hogy a nagy &#8220;coming out"-ok sorában még senki sem igyekezett eddig nyíltan felvállalni, hogy én bizony ilyen vagyok. Pedig a szexuális devianciák közreadását mára már büszkeség és megdicsőülés övezi a társadalom bizonyos szegmensében, úgy, mint az alkohol- vagy drogfüggőségből való szabadulást bizonyos hívő körökben. A nárcizmus még ma is nagyon kényes, mondhatni tabutéma, ezért kell róla beszélni, mert többeket érint a mindennapokban, mint az előzőek. Sajnos ez nem egy influenzaszerű megbetegedés, amit 100 méterről kiszúr az ember egy vörös nózi láttán. Ez a kór lappangó, és sokszor akkor sem veszi észre az áldozat, amikor már rég egy narcisztikus ember hálójában vergődik. A megnevezést a görög mitológiából eredeztetik. Élt egy Narkisszosz nevű fiú, aki egy nimfa gyermeke volt. Belé mindenki első látásra beleszerelmesedett, ami miatt elkezdte magát imádni, miközben minden hozzá vonzódót visszautasított. Egyszer meglátta saját tükörképét egy forrás vizében, és benne is felgyulladt az olthatatlan szerelem lángja. Végül annyira önmaga megszállottjává vált, hogy belemenve a folyóba megfulladt. A parton a Narkisszosz lábnyomából kinőtt virágot róla nevezték el nárcisznak. A nárcizmus kifejezést pedig Sigmund Freud alkotta meg a mitológiai alakra utalva. Freud szerint az ilyen kórképben szenvedőket beteges önhittség, önzés jellemzi, akik igazából csak magukat tudják szeretni. Ő úgy gondolta, hogy bizonyos szintű nárcizmus mindannyiunkban jelen van születésünktől fogva, csak nem mindegy mennyi. Az élet minden területén, közéletben, munkahelyeken, társas kapcsolatokban is fellelhetők a kórosan nárcisztikus emberek. Az ilyen személyiségzavarral rendelkező ember úgy érzi, hogy mindenki másnak meg kell változnia körülötte, hogy ő jól érezhesse magát, miközben ő maga semmin nem hajlandó változtatni. Amikor először találkozunk az ilyen személyiséggel, valószínű, hogy elbűvölőnek, vonzónak találjuk, sokszor ő van a társaság középpontjában. Ugyanakkor teljesen mást lát belőle a külvilág, mint amilyen valójában. Könnyű az ilyen embert megszeretni, de miután rátelepszik valakire, a kifejlődött parazita kapcsolatból már annál nehezebb kilépni. A nárcisztikus alapvetően jelentéktelen személyiség, semmiben sem biztos, legfőképpen magában nem, ezért mindig másol valakit. Nincsenek önálló gondolatai, mert a sok-sok csalódás, kudarc megtanította arra, hogy a saját kútfője nem sokat ér. Ellenben a helyezkedés művészévé válik, hogy előrébb jusson. Legalább 200%-ban óvja önmagát, és gondokért, bajokért a felelősséget állandóan valaki másra hárítja. 0-24 órában képes felvenni az áldozat szerepét, ahogy a helyzet megkívánja. Bármikor bocsánatot kér bárkitől, mert ezt nála csupán bejáratott szólam, amit megtanult, ugyanakkor nincs a szavai mögött semmiféle megbánás, változtatási szándék. Nincsenek valódi érzelmei, barátai, neki csak érdekei és céljai vannak. Kerüli a konfliktust, igyekszik rendszeresen kimaradni belőlük. Ezekben a helyzetekben a hasznos hülyéket használja, akiket megvezet. Ilyenkor ő nagyon elfoglaltnak tünteti fel magát, és a neki kellemetlen feladatokat másra testálja. Gyakran úgy kér: ,,Csináld meg te, légy szíves, mert nem érek rá a sok más fontos dolgom miatt, vagy - körmönfontabban - mert te úgyis sokkal jobban értesz ehhez, mint én." Nagyon szereti az un. háromszögeket: mindig valaki mást tol maga előtt a konfliktushelyzetben, míg ő a háttérben maradva igyekszik nem bekoszolni a kezét. A másik nagy fegyvere a kifárasztás; mindenkinek igent mond, de nagyon ritkán teljesíti az ígéreteit. Ha ezt számonkérik tőle, mindig van egy jó kifogása, és előbb-utóbb a számonkérőnek lesz kellemetlen a helyzet, és inkább beletörődik a változtathatatlanba, és kálózza a veszteségét. A nárcisztikus ember szereti bizonytalanságban tartani embereit és egyfajta függőségi rendszert alakít ki maga körül. A kórosan nárcisztikus személyiségek sokszor a legszorosabb emberi kapcsolatokban, mint például a házasságban is, szedik áldozataikat, a házastársak sokszor nem is tudják, hogy kivel bútoroztak össze. A beteges nárcizmusnak komoly szakirodalma van, de mivel annyira látens, hogy jó darabig nem tűnik fel a közvetlen környezetnek sem, lassan, lépésről lépésre, szinte természetesen fejlődik ki, hatalmasodik el. Nemcsak főnök és beosztott viszonyában lehet észlelni a tüneteket, hanem a házastársak, élettársak között is. Nagyon nem mindegy, hogy ki mennyit rak bele egy kapcsolatba az egyensúlyi állapot megtartása érdekében. Ha az egyik fél mindig csak kivesz, az összeomlás elkerülése végett a másiknak sokkal többet kell betenni, hogy valamiféle egyensúly fennmaradjon. Az anyagi, érzelmi vagy egyéb függésen alapuló viszonyban az egyik fél egyre nagyobb előjogokra tart igényt, a másik fél pedig kénytelen egyre inkább behódolni és akár az identitásának teljes feladásával fizetni. A narcisztikus ember természetesnek veszi, hogy neki van ,,házicselédje", aki szó nélkül kiszolgálja őt. Ezért hiányzik a szótárából a ,,köszönöm", mert neki bizony minden kijár. Így alakul ki egy egyre durvább alá- és fölérendeltségi szerep a békesség látszatának megtartásáért. A nárcisztikus ember uralkodik, a másik fél pedig tűr és olykor még hibáztatja is magát, hogy ő az, aki nem elég jó, és ezért talán rá is szolgál a büntetésre. A csöppet sem idilli helyzet valamikor kitart egészen a sírig. Ha a nárcisztikusból előtör a féltékenység, akkor rendszeresen számonkér, nyomoz és kutakodik, hogy a rögeszmét alá tudja támasztani tényekkel. Az alárendelt személy addigi szűk mozgástere még jobban csökken. Előfordul, hogy csenddel bünteti a másikat, napokig nem szól hozzá, sőt nem is válaszol a hozzá intézett kérdésekre. De a testiség megtagadása, korlátozása is szerepel a megregulázási palettán. Nyíltan kell erről beszélni, mert ez testileg és lelkileg tönkreteszi a másik felet. Legtöbbször a nők kerülnek bele az ilyen áldozati szerepbe, de nem kizárt, hogy ők is lehetnek narcisztikusak. A nárcisztikus ember által megfertőzött kapcsolat olyan mentális pressziót jelent az elszenvedő ember egészségére, hogy a károsodás sokszor visszafordíthatatlan. Ilyenkor nemcsak az áldozatot kell gyógyítani, hanem a kialakult körülményeket is meg kell változtatni, mert a ,,visszafertőződés" gyakori. A nárcisztikus ember ugyanis mindent megígér, hogy visszakapja a ,,házicselédjét". A másik fél meg elhiszi, hogy most másként lesz. Különben is sokszor nincs hova mennie, vagy a gyerekek érdekeit nézi és reménykedik. Sajnos ritka eset, hogy jobbra fordulnának a dolgok. A helyzetet az antidepresszáns tabletták sem oldják meg, csak is a pillanatot kezelik. De ennek az "idillnek" is komoly ára van, idővel ki is kell fizetni a kemikáliák adta nyugalmat testi-lelki mellékhatások formájában. A nyílt, igaz szó, a bűnbánat és bocsánatkérés, a megbocsátás és a szeretet tudná csak megoldani a problémát, aminek csupán egy ,,mellékhatása" van, még pedig a megelégedett, boldog élet. Sigmund Freud szerint minden emberben van egyfajta nárcizmus. Ez alól tehát az egyházi emberek, sőt a lelkészek sem kivételek. A Biblia se hadakozik ez ellen, hiszen azt tanítja: ,,Szeresd felebarátodat, mint magadat." Vagyis nem tudom a másikat sem jól szeretni, ha magamat nem fogadom el, nem szeretem. Azonban aki kilép a sokaságból a világot jelentő deszkákra, ad absurdum fellép a szószékre, miközben meg akar mutatni valamit magából is, ki van téve a nárcizmus kórossá válása veszélyének. A hiúsági faktor az egyházban is fellelhető. A lelkészi hivatás nagyon magányos szolgálat tud lenni, csak úgy lehet elviselni, ha a lelkész a terheit megmutatja és megosztja a gyülekezettel is. Mint minden hallgatósághoz szóló ember, bizony ő is igényli a visszajelzést szolgálatával kapcsolatban. De főleg a dicséretek elfogadásánál dől el, hogy az egója győzedelmeskedik-e, vagy szívből, őszintén hagyja, hogy Jézusé legyen a dicsőség. Minél inkább az egó győz, annál egyenesebb az út a kóros nárcizmus kialakulása felé, mely önzésben, önimádatban ölt testet, és elhatalmasodva, gyógyulás nélkül a kárhozatba is taszíthat. Az egyetlen visszaút az, hogy az ember Isten kegyelméből ráébred, hogy ő is az Úr egyik teremtménye csupán, aki csak azt tudja adni, amit ő is úgy kapott az Úrtól. Ha ez az alázat nincs meg, az fájni fog az egyénnek, de fáj a közösségnek is. PS. Találtam egy kisokost, miről ismerhető fel a nárcisztikus ember: 1, Elvárja, hogy mindenki csodálja, akkor is, ha erre nem méltó. 2, Teljes empátiahiány: Nem akar, és nem is tud azonosulni mások érzéseivel. (De a pózt fel tudja venni.) 3, Úgy érzi, hogy mások irigyek rá, de igazából ő irigy másokra, mert félti a pozícióját. 4, Túlzó, nagyravágyó, pénzről, hatalomról, sikerről fantáziál. 5, Úgy érzi, hogy ő ,,más", különlegesebb, mint bárki más. Nem alacsonyodik le egy ,,átlag" ember szintjére, gyakran lenéz másokat. De megtanulja ezt nem kimutatni, legalább is nyilvánosan nem. 6. Kizsákmányol, kihasznál másokat mind testileg, mind lelkileg. 7, Jellemző rá a nyílt vagy bújtatott arrogancia, fennhéjázás. Ez is helyzettől függő. 8, Túlteng a feljogosítottság érzése, mindenkinek azonosulni kell az ő elképzeléseivel, azonban ha nem értenek vele egyet, akkor hideggé, tartózkodóvá válik, illetve megsértődik, áldozati pózba vágja magát. 9, Nincsenek őszinte érzései, hiszen belül üres. De igyekszik saját idealizált képét odatartani a külvilág felé, hogy őt ezzel azonosítsák. 10, Semmiben sem biztos, ezért folyton kompenzál mindennel és minden módon. 11, Önmaga védelme a váratlan dühkitörésektől, a sértődésen, az áldozati pózon át a felelősség áthárításáig terjedhet. Érdemes megnézni Mikó Krisztina videóit a nárcisztikus emberekről és kapcsolataikról itt és itt. Link Link     0 komment , kategória:  Vallás   Wass Albert : Magyar karácsony az égben   2024-12-25 22:15:37, szerda     Wass Albert: MAGYAR KARÁCSONY AZ ÉGBEN Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit. Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki. De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben Magyar karácsony lesz odafönt. Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt. Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá. Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán! Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. ,,Pro libertate", suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar ,,Mennyből az angyal..." De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót. Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől. Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamenynyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba. Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. ,,Hát te minek bújtál oda?" - kérdezte tőle mosolyogva. ,,Restellem magamat" - vallotta be a szeplős. - ,,El ejtettem volt azt a csengőt, lássa." ,,Oh, hát te voltál az!" - nevetett az Úr. ,,Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?" ,,Katika a nevem s Budapestről jöttem - felelte a vézna, szeplős kicsi angyal - november negyedikén, Uram. Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. ,,Isten hozott, Katika" - mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. ,,Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?" ,,Küldtem, Uram" - felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt. ,,Aztán mit küldtél?" - kíváncsiskodott az Úr Jézus. ,,Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?" A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. ,,Nem imádságot küldtem" - vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. ,,Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?" ,,Kenyeret" - felelte szepegve Katika. ,,Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is" - tette hozzá bizalmasan. ,,S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már..." .... Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból. Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. ,,Jól tetted, Katika", mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, ,,sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön. Kenyeret." Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. ,,Ne sírj, nagymama!" - kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot - ,,Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!" Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött! Link     0 komment , kategória:  Wass Albert   Fekete ünnep Kolozsváron   2024-12-25 11:30:57, szerda     FEKETE ÜNNEP KOLOZSVÁRON 106 évvel ezelőtt keserű ünnep volt szent karácsony estéje az erdélyi magyarság számára: a román hadsereg ugyanis 1918. december 24-én foglalta el a keleti országrész fővárosát, Kolozsvárt. A gyászos emlékű megszállásra gyalui és gyergyószentmiklósi Mihály Jánossy Margit (1897-1984) erdélyi magyar író, költő, újságíró novellájával szeretnénk emlékeztetni. KARÁCSONY, ANNO: 1918. KOLOZSVÁR Írta: M. Jánossy Margit - Máriám - hallszik az ágyból egy gyönge, nyöszörgő hang. - Parancsol valamit, nagyanyám? - Süti-e Trézsi az ünnepi kalácsokat? - Süti kedves, hogy ne sütné? - Mondtad-e lelkem, hogy ne fukarkodjék a mazsolával? A kertész kisfiának pedig - a hang még pihegőbbre válik, amikor folytatja -, hiszen tudod. Szép fonatos legyen az a kalács, sok mazsolával, apró szőlővel benne, hadd csipegesse az az árva gyermek... - Minden úgy lesz, nagyanyám. - Jó lelkem, de mondd, a fenyőfát elhozta-e már Vasilie? - El. - Aztán szép-e, sudár-e, mert én olyant szeretnék. - Gyönyörű. A havasokról hozta. Talán még rajt csillog a dér. Egy ideig csend van a mély öblű, boltíves szobában, csupán a kandallóban kínlódó fának vizes pusmogása hallik. - Máriám - szólal meg a nagyasszony újból -, én úgy ehetném egy kis frissen sült kalácsot. Eridj, és kérj egy falatkát Trézsitől, úgy kívánom, mint még soha eddig. A szívembe fájdult, ahogy a konyhába nyitottam. A máskor zajos helyiség, ahol elmúlt karácsonyokon, fehér fejkendős főzőasszonyok sürögtek fürgén a nyársra húzott pulykák és kürtős kalácsok körül, most csendes volt és üres. Trézsi, az öreg gazdasszonyunk a falócán ült, búsan és álmosan, mint ölében Picula, a kandúr. Két orcáján a kusza ráncok között olyan szomorúság, hogy megsajnáltam őt. A rézedényeket takarította. Jöttömre megrezzent s alig hallhatóan kérdi: - Kisasszonka, valami baj? - Úgy van Trézsi néni. Nagyanyám jó, foszlós bélű kalácsot kíván. Mit csináljunk? - Csakugyan mit tegyünk?! Honnan kerítsünk elő kalácsot? - sírja el magát. - Reggel végigtalpaltam a várost, de suhutt egy kalán liszt, egy deka élesztő. A rományok felszedték a vasútsíneket, a falusiak nem tunnak behozni semmit. Karácson van pedig, es mündenki asztaláról hiányozni fog az ünnepi kalács... Önkéntelenül a konyha közepén álló, patyolatra súrolt asztalra hullott a tekintetem. Ilyenkor már rajta volt a habos háziszőttes, s azon diós, mákos patkók, kalácsok rózsapirosra sült garmadái. - Valahogy szereznünk kellene... Zsuzsi megpróbálhatná a cukrászdában, Károlyinál. - 'Sze megpróbálhatnánk éppeg, de bezonyvalóst heába. - Mindegy. Szalajtsd el Zsuzsit. Itt a pénz. - Sokat is érénk vele! 'Sze aranyér se kapánk semmit. Teremtőm, hogy ezt is megértük... Nem vót elég a háború, hanem még e is. - Ne zúgolódj, Trézsi. Megsegít bennünket az Isten. - Bajosan, küsasszonkám, bajosan. Azt mondják, nyakunkon a rományok. Nyomúnak előre, délire mán itt es lesznek... - Csitt - intettem. - A nagyasszonynak nem szabad erről tudnia. De vajon meddig győzzük a hazugságokat? - Azt beszélik, küsasszonkám, hogy a tövisi állomáson mán gyikojják egymást. Ugyanvalóst itt es. A Magyar Nemzeti Tanács előtt verekedések vótak. Látám ma reggel. - Verekedések? Én bemegyek a városba. Félek, nagyon félek, hogy a bátyámnak is baja esik. Mint az alvajáró bújtam bekecsembe, fejembe nyomtam a sapkám. Kifordultam a kapun. Utcánk, a hosszú Monostori út néptelen, csak Külmonostor felől, mint repedt hurka sötét tölteléke, hegyén-hátán özönlik elő az odavalósi román legények tömege. Kalapjukon nemzeti szín szalag, kezükben puska, dorong meg zászló. Csúf, ázott papírrongyok. Vajon mire készülődnek? S rémülten hátra-hátranézve, lopakodom végig az utcán, akár a tolvaj. Az üzletek redőnye csukott, szinte halotti szemek, gondoltam, s a város csendes, vigasztalanul szomorú. Mintha minden lélek ma szilenciumot tartana. Az égről szürkén szennyes ködrongyok függnek le. Lucskos, havas esőt szitáló december huszonnégy. Fekete karácsony... Fekete a szemnek és nyomasztó a lelkeknek, pedig ezen a napon születik meg a kicsiny Jézus és felzeng minden torokból: "Békesség... Békesség földön az embereknek..." Mátyás terén nyüzsgés. Ijedt, feldúlt arcú emberek tétova továbbsietése. A városháza előtt román katonák. A csoport közepén sárga parolis osztrák-magyar monarchiabeli tiszt a brassói ezredtől. Illés János ez, Juon Illea már... Sapkáján messzire virít a frissiben felvarrt román nemzeti szalag. Hangos mellveréssel magyaráz valamit a szájtátó fajtájabelieknek. A Hintz patikából bekötött fejű székely bakák támolyognak ki. A hevenyészett kötéseken keresztül átszüremlik a vér. - Mi történt? Szemem kérdez, fülem éber, de csak a jól ismert szófoszlányok: - Itt vannak már a szomszédban... Formális harc... Felgyújtották az élelmiszerraktárt... Hallottad? Az útvonalakon felszedték a síneket... Hogy az Isten nyuvassza meg a festett nációját! - káromolja el magát egy székely atyafi, azután behúzva nyakát, körülnéz óvatosan. Továbbsietek. A Deák Ferenc utca piaca üres. Mátyás szobra körül is hiányzanak a karácsonyi díszekkel megrakott sátrak. Néhány fenyő szomorkodik csupán, azokat is bugyolálják már össze sietősen a gyaluiak. Orcájuk felhős, homlokukon a gond, a ház és a gyermekekért. El haza, ki tudja, nem áll-e azóta lángban a falu, vagy a kis zsindelytetejes ház? - Hát ma csakugyan karácsony vigíliája volna? Nem-e egy kezdődő, háborúnál is keservesebb jövő vigíliája? Az ég szürkül egyre, az eső gyorsabb ütembe kezd. Három székely önkéntes jön szembe velem, ahogy befordulok a Wesselényi Miklós utcába. Hirtelen megremegek. Csak nem a bátyám... Ott, az a középső, véres és támolygó fiú? Nem. Meg akarom szólítani őket, de rohannak. Az utca másik oldalán a posta felől román bakák fordulnak ki harsány kiáltással: - Szetreaszke! Úgy robban szét e kiáltás, mint a bomba. - Úristen, mi lehet Lajossal?! - futok rémülten a nemzeti tanács épületéhez. Egy tejes ember megragadva karom, ordít: - Küsasszon, ha Istent üsmer, fordujjék vissza, men leütik! Küsasszon! - kapaszkodik belém a figyelmeztetés újból, de izgalmamban se látok, se hallok. Vad tumultus közé sodornak. Fiatal magyar fiúk, katonák, egy zászlórúd körül tömörülnek. Piros-fehér-zöld? Kék-sárga-piros? - ködlik fel előttem elmosódottan. Egy román őrmester félrelódít durván s egyetlen káosszá verődik minden körülöttem. Most újból magyar fiúk szaladnak ki az épületből. Puskatusok emelődnek fel. Lövések dördülnek, közel, nagyon közel... - Lajos! - sikolt ki belőlem a felismerés - Bátyám! - Üssetek még egyet arra a fátára, ott! Hogy essen belé a dráku! - ordít románul egy baka. Vajon rám értette? Már egészen a kapuhoz szorítottak. Ott. Ott áll a bátyám. - Lajos! - intettem feléje. - Ó! Jaj, fekete karácsony, piros karácsony! Vér cuppan a földre, s egy puskaagy újból lecsap. Jaj, vér! Magasra szökik fel a vér... Ugye nem az én bátyám volt? Ugye nem az enyém? Az, amelyik ott hevert bezúzott fejjel az utca kövén? Egy üzlet küszöbén ülök, s arcok révednek reám. Kik ezek? Ki ez az öreg bácsi, aki fölém hajol, nevemet mondja és vizet nyújt nekem? Nézem, lassan kibontakozik előttem ismerősöm: Vecsey professzor... Vecsey Dani édesapja. Kocsiba emel és megindulunk. Ugyan merre? A vashíd felé? Nem. A Fő térre kanyarodunk. Hátunk mögött recsegő trombitaszó. A Biasini mellett ordítozás: - Szetreaszke! Szetreaszke Romania Mare! A saroknál meg kell állanunk. A trappolás gyorsul, a trombitaszó itt harsan már a közelünkben. Kis, mokány lovacska poroszkál elöl. A havas, csapkodó esőn keresztül magasba szúrnak a megvillanó dárdahegyek. Rozsdás ágyúk, szekerek, rendetlen sora. A románok. Báránybőr kucsmás, szakadt bocskorú katonák menetelnek. - Ők... A románok... - és elkapom szemem a kocsi ablakán keresztül is lelken ütő képtől. - Ők - mormolja Vecsey. - Ilyen csúfságot értünk. A kormány kiütötte kezünkből a fegyvert. Ezt a szégyent! Ezt a... Ezt a... - Mi történt a bátyámmal? Vecsey még mélyebbre hajtja fejét, amikor feleli: - Erős székely koponya, tán kiheveri... - Erős székely koponya - dibergem magam elé -, de vajon az a román puskaagy nem volt-e erősebb az ő fiatal fejénél? Hol van? - Elvitték. Kocsira tették Danival együtt, mert őt is. Bélteky doktor szedte fel őket. A kórházban vannak. Tehát igaz. A bátyja hevert összezúzott fejjel, véresen az utca kövén. Jaj, ordítani kellene, sikoltani, hogy felszakadjon embertelen szomorúsága, de lehet? Ököllel kéne szétverni a kocsiajtót és futni oda, ahol ő van, a bátyja, hogy nála legyen, amikor... - Kislányom, ne sírjon... Legyen erős, az Isten... - Az Isten, az Isten! - és két lendülő karom lebicsaklik, tenyerem meg össze: - Istenem, légy velünk segíts! Mikor kiszállunk, hatalmas tömeg feketéllik. Szászfenesiek, monostoriak vegyest. Vecsey sietve betol a kapun és visszaugrik a kocsiba: - A klinikára megyek egyenest - mondja. - Este benézek. Csak nyugalom kislánykám, nyugalom. * - Aranyom, küsasszonkám, csakhogy meggyütt... Ugyi mondottam, ugyi? - sírja el magát. - Jaj, jaj, de megpróbál münköt a Fennenvaló! Kibont bekecsemből, leveszi prémsapkám és rémülten kiált: - Máriám, lelkecském, sze tisztára egy vér... Kirisztus Marjám, mi érte?! - Hallgass, Trézsi - intettem nagyanyám szobája felé -, neki nem szabad tudnia semmiről, érted?! - Értem, értem - legyint, s mozdulatában mindennek hiábavalósága benne van. - Tisztára szerencse, hogy az a prémsipka vót a fejin. Béhasították vón a fejit egészen a szeméig. Ni, hajacskája is összeragadt, nyaka is csupa vér... Fáj lelkecském, fáj? - Ez a kis fejseb? - hirtelenében nem is tudom hogyan. Tán az őrmester? Nekem valami más fáj. Az nem gyógyul meg soha, soha többé... Nagyanyám alszik. Szakad az eső és mély feketeség odakünn. Trézsi sorba leereszti a függönyöket, néha riadtan ugrik félre. Ó, a hangokat nem lehet kirekeszteni. A hangok átbújnak a falakon, a nehéz drapériákon. - Át kéne vinnünk a tekintetes asszont a másik szobába - súgja nekem halkan -, a kerti szobába nem hallaná, mi zajlik az utcán. - Szetreaszke Romania Mare! Ijedten nézünk az ágy felé. Nagyanyám felnyitja szemét. Rémület kérdez bennük: - Máriám - leheli -, álmodtam, vagy...? Még kimondani is iszonyodik. Hazudjak? Fele úton visszaijed szavam és megadják a feleletet odakünnről: - Szetreaszke! - Átvisszük a kerti szobába nagyanyust. Itt nem maradhatunk! - De maradnunk kell! A fájdalommal hiába vonulnánk félre. - Talán mégis át? - ismétlem. -Hallja? Hallja, hogy ordítoznak? Lövöldöznek folyton. Beverik az ablakainkat, ha itt maradunk, ha világosságot gyújtunk... - Hadd verjék! - sikolt hisztériás izgalmában a beteg. - Trézsi, húzd fel a függönyöket! Úgy, a másikat is! Gyújtsátok fel a csillárt! - leheli immár kimerülten. - Ne gyújtsuk, nagyanyám... - Félsz talán?! Én... Én nem félek! Jöjjön ide az a golyó, ide - mutat a mellére, már-már önkívületben. - Ha Isten velem, ki ellenem?! - és a Biblia után nyúl. - Világosságot akarok és imádkozni. Hallgatni az éjféli misére megkonduló harangszót. De a harangok némák, csupán a mámoros, italtól és diadaltól részegült románság kiáltozása hallik, amely túlharsogná a harangok szavát. - Szetreaszke! - Imádkozzunk, nagyanyám - mondom és letérdelek. Trézsi a karos gyertyatartóban meggyújt egy szál gyertyát és az ágy elé, a földre helyezi, majd eltakarja kissé a paravánnal. Ég, árván pislog az egy szál gyertya. Árnyékunk megnyúlik kísértetiesen és ijesztően a mennyezetig ér. - Miatyánk, ki vagy a mennyekben... - Szetreaszke! - Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod... - Szetreaszke Romania Mare! - Jaj! Jaj! Üvegcsörömpölés. Bezúzott ablakunkon fütyülve sivít be egy golyó, utána másik, majd harmadik. - És legyen meg a Te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is... - Ne sírj, Trézsi, ne reszkess úgy Zsuzska. Úgy lelkem, úgy. Guggolj le, s óvatosan kússz át a kerti szobába, ha félsz. Nem? Idebenn maradsz mivelünk? - Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétőknek... Ablakunk alatt elnyújtott, nyöszörgő kutyavonyítás. Valaki reácsap, megrugdossa. Fájdalmas vakkantgatás sokáig, utána csend. Odakünnről élesen, hosszan benyelvel a csengő. Egymásra nézünk riadtan, valamennyien. Trézsi néni és Zsuzsi, az öreg és fiatal, mint megriasztott állat, remegve mozdul. - Majd én! - intek nekik és felállok. - Ne menj, Máriám! Ki tudja... - Én tudom, ki jött. Vecsey professzor ázottan, megviselt arccal megáll az ajtó keretében. Beljebb nem jön, nem is szól, csak a kezét nyújtja. - Mikor? - kérdem. - Egy félórája. - És Dani? - Meghalt a fiam is... - Bejön? - Nem. A feleségem még nem is tudja. Hát végük. Az ő fia az egyetlen, nekem a bátyám. A harmadik... Egyik Volhíniában. A másik Piavénál. A harmadik anno: 1918. karácsony vigíliáján. Jaj, véres karácsony ez, fekete ünnep... Állok, majd elvergődöm lassan az ajtóig. Rám néznek. - Csak a kertész adta be a kapukulcsot - mondom elfulladtan, hallgatva az igazságról, s mielőtt letérdelnék, meggyújtok még két szál gyertyát. A sublót tetején halkan tizenkettőt üt az óra. Monostoron a kápolnában megszólal a harang. Felel reá Szent Mihály templomáé, s a többié. Zengve zengnek, éjféli misére hívnak. Ma megszületett a Megváltó, de jaj, nem nekünk, magyaroknak... A szálas fenyőfán nincs aranycsillám, cukorka, dísz. Fekete gyászfátyol leng rajta komoran. Karácsony éjszakája. Nem fehér és békességes, hanem szomorú és véres. (Nemzeti Újság, 1938. december 25., Budapest, 7-8. o.) Link     0 komment , kategória:  Karácsony - Újév   Karácsonyi Idézetek   2024-12-22 16:00:31, vasárnap     KARÁCSONYI IDÉZETEK Karácsony közeledtével szívünkbe költözik a melegség és a szeretet varázsa. Ebben A blogbejegyzésben csokorba gyöjtöttem a /több tuvat/ legszebb karácsonyi idzeteket, amelyek megérintik a szívedet és emlékeztetnek arra, miért is olyan szép s gyönyörű, mért is olyan különleges a karácsony? Merüljünk hát el a karácsonyi idézetek bensőséges, csodálatos világában, mint hópelyhek a téli égen. "A Jézuska nem hoz semmit. Neki sem volt semmije. Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák a halála után. A Jézuska csak békét tud hozni, és csendet a szívben, és szeretetet, ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. Láthatatlan." /Müller Péter: A Karácsony Csodája/ "A karácsonyt a szívemben ünneplem meg, és ott megőrzöm egész éven át." Charles Dickens "A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen S ne csak így decemberben." /Juhász Gyula: KARÁCSONY FELÉ/ "A félelemre és a megfélemlítésre alapított világrendben nem is lehet csodálkozni azon, ha az ember nem bízik az angyal eljövetelében. De azért az angyal mégis eljött, és szállást keres az emberek szívében az isteni Gyermek számára. A Karácsony itt van. Lehet, hogy csak hangulat, csak külsőség: mégis nagyon nagy és áldott alkalom, talán az utolsó alkalom arra, hogy mélységes igazságára ráébredjünk, és a hangulatból valóságot, a külsőségből lelkiséget teremtsünk." /Makkai Sándor: A legnagyobb igazság c. esszé! "A házakban mindenhol kalács illatozzon, Fenyőfák alatt gyertyaláng ragyogjon. Szívekbe költözzék nyugalom, s szeretet, Hozzon a Karácsony békét és örömet!" "A hó alatt alszanak a házak, az egész világ csupa varázslat. S mint valami tündérálom, jön el hozzánk Szentkarácsony. Áldott, békés, szép ünnepet kívánok!" "A jászolban fekszik, de a világot tartja fenn; emlőkből táplálkozik, de az angyalokat táplálja; pólyába takarják, de halhatatlansággal ruház fel bennünket; tejjel tartják, de imádás hódol neki; nem talál helyet a szálláson, de templomot épít magának a hívők szívében;" /SZENT ÁGOSTON: A jászolban fekszik.../ "A karácsony a boldogságról és a szeretetről szól. Ha ezek nincsenek, akkor ez könnyen az év legfájdalmasabb időszaka tud lenni. Viszont amikor egyszer csak észreveszed, hogy boldogabb vagy, mint valaha, akkor a karácsony is új életre kel." /Penelope Ward: Neighbor Dearest - A legkedvesebb szomszéd/ "A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép, nem is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta." /Csanádi Imre: Karácsony fája c. vers/ "A karácsony azt üzeni (...): szeretni és szeretve lenni a legcsodálatosabb és legvarázslatosabb dolog a világon." Vermes Balázs: interjú a Hírek.sk c. o "A karácsonyfa alá mindig gyermekörömmel, gyermekhittel s gyermekszívvel s szeretettel kell állanunk. Akinek ez nincs, s mégis odaáll, az ott úgy fest, mint virágos májusi réten a kiégett kormos s hamvas pásztortűz helye." /Prohászka Ottokár: Új elmélkedések/ "A karácsony hangulata úgy elömlött a világon, mint a nagyúri parknak májusesti illata, melyből kijut a kastélynak, de kijut a faluszéli kunyhónak is, s érezi azt nemcsak a főúr, hanem az országút vándora is. Ez a hangulat ugyancsak édes s emberséges; van benne annyi szeretet és megnyugvás, annyi biztató remény és szent öröm, hogy nemcsak a hívő, hanem a hitetlen is megérzi varázsát. Ez a hangulat mint általános jóindulat járja be a világot; örülünk azon, hogy szeretetünket másokkal megéreztetjük, s hogy viszont másoktól jóindulatot veszünk s hogy élvezhetjük azt, hogy szeretnek minket." /Prohászka Ottokár: Új elmélkedések/ "A karácsony nem attól lesz meghitt, hogy kimosod a függönyöket, kiszellőzteted a főzelékszagú hétköznapokat, felsuvickolod a padlót, nagyság szerint sorba rakod a könyveket a polcon, és lökdösődsz a tömegben. Utolsó pillanatban csomagolsz, miközben ,,Jaj, odaég a kalács, kifut a leves, és a hajam is csapzottan lóg..." Ne tedd ezt magaddal! Futva és kapkodva csak túlélni lehet az ünnepet. A ráhangolódás az önmagunkra és másokra figyelés mély, belső munka. Az ünnep az együttléttől lesz tökéletes, attól, hogy egymásra mosolygunk, hogy érdeklődéssel meghallgatjuk egymást, hogy türelmesen bevárjuk a lassúbbakat, hogy együtt játszunk, együtt nevetünk, és együtt emlékszünk azokra, akik most nem lehetnek velünk. Az ünnep az akol-meleg, az összetartozás, az összebújás, a megölelés, a biztonság mesebeli hangulata. Az ünnep attól igazi, hogy észrevesszük egymásban a csodát." "A karácsony nem csak egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a huszonnegyedik óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése." /Csitáry-Hock Tamás: Mosolyvarázs/ "A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak." /Csitáry-Hock Tamás: Mosolyhíd/ "A karácsony úgy érkezik meg minden esztendőben, mint maga a decemberi hónap, havával és téli gondjaival, költészetével. Akár a telet, mintha az ünnepeket is elegendő volna rábíznunk a csillagok járására, hogy a nagy égi mechanizmus engedelmesen, évről évre meghozza számunkra. De ez nem így van. Az ünnep nem csak "ránk köszönt", az ünnepet ki is kell érdemelnünk. Annak, akinek az ünnepet már csak az idő körforgása hozza meg, annak számára lassan kihűl a karácsony melege, kiürül jelentése, míg végül kínos teherré válik." /Pilinszky János: Publicisztikai írások/ "A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen S ne csak így decemberben." /Juhász Gyula: Karácsony felé/ "A legkedvesebb ajándékok nincsenek a fa alatt Senki nem láthatja őket, nincsen rajtuk díszszalag. De a fényben, csomagok közt, mindenkinek ott van már A legkedvesebb ajándék, amit a karácsonytól vár. Az emberek szívében égő béke és szeretet: A jóakarat és az ünnep jelentik a legtöbbet." Virginia Katherine Oliver: A legkedvesebb ajándékok "A mi kis falunkban, egy kis fehér házra, Leszállt a karácsony Simogató szárnya. Ahogy elköltik az Ünnepi kalácsot: Énekelnek egyet... Így szokás ez nálok. Majd kopogás hallik, A szomszédok jönnek, Szép jóestét s boldog Ünneplést köszönnek." /Baja Mihály: Karácsonyest otthon c. vers/ "A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácson láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a karácsony. Mint szomjazónak a pohár víz, úgy kell mindig e kis melegség, hisz arra született az ember, hogy szeressen és szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony." /Szilágyi Domokos: Karácsony/ "A szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben! Gyermekkoromra gondolok s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre. De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis - mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket." Karl May: A szenteste "A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök - ide." /Reményik Sándor: Karácsonykor c. vers/ A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha. /Pál apostol/ "A világ bármely részén élsz és bárki vagy, Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb, Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet, Ahogyan én neked." /Piramis: Kívánj igazi ünnepet!/ "A világ elhallgat, Mert csoda kezdődik, A sok szép fa körül, Varázsfény tündöklik. Magától megszólal Egy kis csengő hangja, Így jelzi eljöttét Közénk a Jézuska! Talán most teljesül Majd az összes álmunk! Az, amit reméltünk, S már nagyon kívántunk. Itt van a szenteste, A boldog karácsony, Béke és szeretet, Az Isten megáldjon!" /Veniam? Szenteste/ "...az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez." Kontra Ferenc: A kastély kutyái ,,Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk." /Pilinszky János/ " Az emberi szív szeretetből áll össze. Adj ma egy darabot másoknak belőle. Ne félj , hogy elfogy , hisz neked is adnak, ezért van értelme minden egyes napnak . " (Ismeretlen szerző) "Az utca elcsendesedett, mindenki hazafelé siet. Együtt a család, készül a vacsora, frissen sült kalács kerül az asztalra. Díszítjük együtt a karácsonyfát, meggyújtjuk rajta a gyertyát, csillagszóró fénye világít, szívünk szeretete melegít. Apró ajándék amit egymásnak adunk, annak örülünk, hogy együtt vagyunk. Meghitt, békés a szenteste, hisz másnap lesz a szeretet ünnepe." /Nagy Sándorné: Szenteste/ "Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán! Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. ,,Pro libertate", suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar ,,Mennyből az angyal..." De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót." / Wass Albert : Magyar karácsony az égben / "Adventben vízbe teszünk kökényágakat s azok kivirágoznak, s az ember örül neki, örül az élet titkának s a szépség kibontakozásának. Nemde ily ág legyen lelkünk, mely az adventi vágytól új életre virágzik ki s szeretetét s odaadását szépségében, a szív tisztaságában leheli Üdvözítője felé?!" Prohászka Ottokár: Új elmélkedések "Advent napján kicsit megáll az élet, az idő lassul és a lélek magába száll, egy percre megérti az ember a létet - ki eltévedt, az ma visszatalál. Szöllősi Bernadett: Advent c. vers Ahány csengő: csendüljön, ahány gyerek: örüljön, ahány gyertya: mind égjen, karácsonyi szépségben." Csanádi Imre: Karácsony fája c. vers "Ahogy gyermekszív nagyon várja, mikor lebben angyal szárnya, úgy kívánok én is Nektek Boldog Karácsonyi Ünnepeket!" "Ahol annyi a szomorú És az elrontott élet, Ahol annyi a háború, És a hamis ítélet. Ahol az irigység tombol, És a pénz a hatalom, Ahol a háború rombol, Pusztul élet és vagyon. Ahol a szellem, a tudás, Egy eltévedt mozgalom Ahol a jutalom busás, Ha hazug vagy és barom. Ott kell a szeretet napja, jobban, mint akármi más, Ott kell, hogy az ember kapja Lélekben a gyógyulást. A karácsony összefogja a sok széthulló kezet. A karácsony visszahozza Az eltévedt lelkeket. Legyen ez az ünnep nekünk A szeretet virága. A karácsony legyen lelkünk Felébresztő harangja. Ahogy a harang megszólal Szent karácsony hajnalán, Úgy szökjön fel a mély sóhaj A családok asztalán Csengjen össze az emberek Karácsonyi fohásza, Hozzon reményt, szeretetet és békét a világra." /Benkő Gabriella - Karácsony/ "Akinek nincs karácsony a szívében, az a fa alatt sem fogja megtalálni." /Roy L. Smith: Karácsony/ ,,Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi se tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt." Nora Roberts "Amikor kigyúlnak a karácsonyi fények, együtt kell dobbanni az emberek szívének. Szóljon idén arról minden mese, ének: - varázslata van a szív szeretetének. Nyisd hát meg szívedet, öleld a világot, minden ember legyen örömmel megáldott, mosollyal vidíts fel, szóval, öleléssel, tiszta érzésekkel, mit szívedbe vésel. Teremts egy szeretőbb, élhetőbb világot, amilyet az ember eddig még nem látott. Megfagyott szíveket tölts meg szeretettel, legyen a világon boldog minden ember!" /Aranyosi Ervin: Karácsonyi kívánságom/ "Angyalok húznak a világ fölött. Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke! Megszületett az Igazság, a Jóság, akit úgy vártunk: megszületett végre!" Wass Albert: Karácsonyi versek "Azért jöttem a Földre, hogy SZERESSEK és megtanítsalak benneteket a SZERETET fogalmára és megélésére!" Azért, hogy megértsétek, mily különbség van az isteni és emberi szeretet között!" ,,Áldás szálljon házatokra, meghitt béke lengje be, boldogságnak légy forrása, szóljon erről Szenteste." "Álmodik a fenyőfácska odakinn az erdőn. Ragyogó lesz a ruhája, ha az ünnep eljön." Fésűs Éva: Karácsonykor c. vers "Áldás szálljon házatokra, meghitt béke lengje be, boldogságnak légy forrása, szóljon erről Szenteste!" "Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján! Áldd meg, Isten, a magyart karácsony éjszakáján! Engedd, hogy a harangszó, ha már mindenüvé elért, Egymáshoz öleljen szülőt, barátot, testvért, És mindazokat, kiket a sors ma idegen fenyő alá állit, De lélekben itthon vannak mind egy szálig!... Kiket - mint tékozló gyermekeket - már elveszettnek hittünk. Ma hazahozza őket az egyszerű jászolba vetett hitünk És a magyar röghöz láncoló szeretet, Mely legyőz minden távot, tengert, gyűlöletet, Hogy öledbe hozza édes szülő a gyermekedet. Hitvesnek a hitvest, testvérnek a testvért, barátnak a barátot.. Óh, színezüstben csillogó karácsonyfa, legyél érte áldott!- Bár ne aludna ki fényed soha, mely lángol karácsony éjszakáján, Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!" /Ligeti János: Karácsony éjszakáján/ "Ballag a szeretet a karácsonyi fényben, Megáll az ajtódban, csengetésre készen. Remélem, nálad is nyitott szívre lel, a csengetésre szíved nyitottan felel!" "Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből - Úgy mint régen - Fohászkodni, De jó volna megnyugodni." Ady Endre: Karácsony !! c. vers "Becsomagoltam egy szép dobozba, cseppnyi szívem szeretetét. Ezt adom idén a világnak, s szórom belőle szerte szét. Neked is jut, csak tárd ki szíved, a szeretet, az végtelen. Ha úgy érzed, te is szeretnél, hát szeress együtt én velem..." Aranyosi Ervin: Szeretet-ajándék" "Beköszöntött Szenteste, és Én totál ki lettem - mivel egész nap a fát díszítettem. Hogyha azt kérditek, a sok munka hol van, megmutatom nektek, miket varázsoltam. Mert kint a kertben a látvány tökéletes, ha megpillantjátok, a szívetek majd repes. Hatalmas sajtgolyó, kút likőrrel atom, és jódlizó manók hegynyi tejszínhabon. Akrobata csoport ugrált egymás fején át, aztán megmutatták a táncművészi vénát. S mikor már nem tudod merre kapd a fejed, felbukkan az utcán a Karácsonyi menet. Ily csodás parádét nem láttál már régen, kis cukortündérek repkedtek az égen, két vidám hóember pörgette a pálcát, pávák mögött egy sült pulyka táncolt tálcán. És mikor azt hitted, hogy láttál már mindent, egy waffel mikulás nagy kezével intett. Csupa vaj és szirup arcán a diadal - mellette a kórus, őt dicséri a dal." /Shrekből az angyal c. film/ "Bent álmok estje ünnepet mesél. Karácsonyest van. Angyalszó zenél. Parányi gyertyák lángja táncol égnek. Örvendj!... dicsőség!... zeng a boldog ének. A béke csendje templomot varázsol A szívekből, az eldugott tanyákból." Móra László: Örvendjetek! c. vers "Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek. Isten hírvivői Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak." Juhász Gyula Karácsonyi köszöntés c. vers "Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derű?" Juhász Gyula: Karácsonyi ének c. vers "Békességet, boldogságot, csengőszót és gyertyalángot-, ajándékot, szeretetet, s mindent, ami fontos Neked. Békés, Boldog Szép Karácsonyt!" Ismeretlen "Borulj a földre téli álom, ölelj át minden gyermeket És mindenütt a nagyvilágban örüljenek az emberek harangok tiszta, zengő hangja kísérjen minden éneket Csituljon el szíved haragja várjuk a legszebb ünnepet! Harang szól a kis faludban szent karácsony éjjel Együtt van az egész család, siess hát ne késs el Havas úton cseng a kis szán, a kéményekből füst száll Végre te is megpihenhetsz, a karácsonyfa ott áll Gyújtsál gyertyát ha leszáll a csendes éj Mondj el egy imát, a sok szegény emberért A szeretet ünnepe hidd el csak így lesz szép... Béke hull rád karácsony éjjelén" Éliás Tibor:- Szent karácsony éjjel "Cinke szeméről foszlik az álom; csenget a csengő: itt a karácsony!" Sarkady Sándor: Felsüt a csillag c. vers "Csendes éj, drága szent éj, Örvendj szív, bízva élj! Isten gyermeke áldva néz rád, hív az óra, mely víg reményt ád, Jézus a földre leszállt, Jézus a földre leszállt! Csendes éj,drága szent éj, Pásztor nép gyorsan kélj, halld az angyali alleluját, száll itt zengve, s a távolon át: Üdvhozó Jézusunk él, Üdvhozó jézusunk él!" /Joseph Mohr/ "Csend és éjszaka! Puhán von be mindent az ég hava, Istenem, bár el soh'se múlna, E csodás, szent Karácsony éjszaka!..." /Miskolczy Kálmán: Magyar Karácsony/ "Csingilingi, szól a csengő, gyertek, fiúk, lányok! Föl van gyújtva, meg van rakva A karácsonyfátok." Benedek Elek : A karácsonyfa c. vers "Csodálatos varázsa van a karácsony éjszakának! A kemény szívek meglágyulnak. A reményvesztettek bizakodóvá válnak. A felnőttek ismét boldog gyermekek lesznek. A fagyos karácsonyi éjben leolvadnak az emberi szívek kemény jégpáncéljai." Bánk József: Vasárnapok, ünnepnapok "Dobogjon hát minden szív, jön az imádságos éj...! Aki bűnös vagy, te se félj, bánatod elébe vidd! Mert mindenki jó lehet, aki látja a jelet, - Aki hinni akar, hisz s láthatja a Kisdedet!" /Kertész László: A Kisdeddé vált Ige / "Egy angyalt hoztam, hogy vigyázzon Rád, Fényed legyen, ha komor, sötét az éjszakád. Ha álmatlanság gyötör, altasson szelíden, Ha mindenki el is hagy, ő vigaszod legyen. Szárítsa fel könnyeid, ha bánatos a szíved, Ő legyen, ki enyhítheti bűnödet, vétkedet. Lelkedbe gyújtson kis szeretet lángokat, Melyeket majd Te is tovább adsz másoknak. S végül váljon benned áldássá a szeretet fénye. Hogy Te is ragyoghass mások szívébe!" /Egy angyalt hoztam, hogy vigyázzon Rád/ "Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot." /Sri Chinmoy, indiai filozófus / "Elhalkult a lárma emberek szívébe, Egy kis csönd lopakodik be decemberbe. Hódunyha terül szét az est csendjére, Megtisztul a sok szenny, s fény hull keblére. Kristálytiszta hang fakad, mely szépen repül, S angyalkák dala szíveknek adja hírül: Megszületett Jézuska, együtt örvendjünk, A szeretet-fény ragyog, Glóriát zengjünk! Betlehem öröme ujjong lelkek mélyében, Szívek ölelkeznek a gyertya fényében. Otthoni melegség csüng a karácsonyfán, Némasága megszólal az ajkak mosolyán. Örüljünk emberek, Jézuska közénk jött! Patyolat tisztasággal szívünkbe költözött. Karját végtelenbe kinyújtja, magához Szorít, s a szíve szeretetével gyámolít." /Timár Judith: Elhalkul a lárma/ "Eljött a nap, mit várva-vártunk, Az égen csillagfény ragyog, Jézuska fáját ím' elhozták A halkan szálló angyalok. Köszönjük neked, édes Jézus, Hogy szíved minket így szeret, S az angyalok dalával együtt Dicsőítjük ma szent neved! S ha elmúlik majd a karácsony, Te akkor is maradj velünk, Míg élünk, ezt a kis családot Szeresd, ó édes Istenünk!" /Pohárnok Jenő Karácsonyfa alatt/ "Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények, a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek. Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol, s a gyertyafényénél még a csillag is táncol. Mikor a fenyö illata megérinti szívünk, ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk. Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni, és másokért a szokottnál is többet tenni. A rohanó világban megkoptak a fények, halványak a hitek, és halványak a remények. Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban, őszintén szeretni, és bízni a jóban. Őrizzük meg a karácsonyunk fényét, S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét. Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk, s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk." Ismeretlen ,,...E szép este minden fénye adjon erőt az új évre. Minden napja legyen ünnep, melengesse kis szívünket." Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság "Ezüst esőbe száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sürű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsürű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel." Kosztolányi Dezső: Karácsony c. vers "Édes kis Jézuska, gyermekek barátja, hallgasd meg imánkat fenn a mennyországban. Születésed napján bús sóhaj ne szálljon, legyen áldás, béke az egész világon." /Újházy Irén: Karácsonyi ima/ "Ég a gyertya, ég, el ne aludjék! Karácsonyfa- gyertya köré mind ide gyűljék! Ég a gyertya, ég, el ne aludjék! Csillagszóró száz sziporka mind ide hulljék! Ég a gyertya, ég, el ne aludjék! Béke, szeretet, igazság el sose múljék!" Udud István - Ég a gyertya Éj-mélyből fölzengő - csing-ling-ling - száncsengő. Száncsengő - csing-ling-ling - tél csendjén halkan ring. Földobban két nagy ló - kop-kop-kop - nyolc patkó. Nyolc patkó - kop-kop-kop - csönd-zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő - csing-ling-ling - száncsengő. Száncsengő - csing-ling-ling - tél öblén távol ring. /Weöres Sándor: Száncsengő/ "Égjen És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És megkérdezem: virrasztotok még? És megkérdezem: hogy aludtatok? És aztán feltűzöm a szívemet A legmagasabb fenyő tetejére, - S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk... Néked ajánlom égő szívemet..." Reményik Sándor: Karácsonykor c. vers "És az égből az angyalok úgy néznek majd reád, megszületett ím prófétájuk, az új emberkirály. Ha a kérdésedre nincsen válasz, nincsen felelet, olyan egyszerű, csak arra gondolj, legyen szeretet." /Kormorán- A szeretet az egyetlen - Dalszöveg / "Évente egyszer, egy csodás téli éjjel, Bűvös, titkos, álmok suhannak a szélben! Mindenki házába boldogság költözik. Szívünk örömmel megtelik!" Ismeretlen "Fagyos maró december, rápillantok egyetlenegyszer... S megdermed hulló könnyem, Elvesznék az örök hű ködben. A lezúduló hó csoda szép, A tudat bánt, lentről végigtép. Csúszik az út, recseg, lúdbörzik A hőmérő lefutott -1C fokig. Vár rám egy hóember, egy angyal, Nem kell küzdjek többé a faggyal. Felelőtlen, örök szabad kölyök vagyok, S felvidítanak a karácsony dalok, Szemem csillog, szívem döbbenten dobog, Bár tudom: Ezek múló pillanatok... " /Balogh Ádám / "Fenyőfánk díszeit angyalkák rezgetik illatok lelke leng tekintet elmereng hajtsd fejed ölembe béke lel szívedre karácsony álma száll otthonra találtál." Ara Rauch magyar irónő - Karácsony c. vers "Fényben rezeg a fenyő. Lobognak a gyertyák. Ünnep van ma, Karácsony látogatott hozzánk." /Gazdag Erzsi: Karácsony/ "Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött." /Márai Sándor: A négy évszak/ "Ha elmúlik karácsony, És legszebb titkát nem árulja el, Az új csodára egy évig várni kell. Ha elmúlik karácsony, És legszebb titkát nem árulja el, Az új csodára egy évig várni kell." Neoton Família "Halld a csengő szép szavát, Mily vidáman száll! Fényes titkok ajtaját Nyitja, nyitja már, Tárul ajtó, tárul szív, Zendül a szoba: Tündökölve ott virít A karácsonyfa!" Elek István: Karácsony c. vers "Hallom már, angyal szárnya lebben, Szívem, mint régen, meg-megrebben, Itt vagy közel! Itt vagy közel, óh, szép karácsony, Rajtad csüng lelkem, semmi máson, Jövel, jövel!" Benedek Elek: Jövel, jövel! c. vers "Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek." Ady Endre: Karácsony c. vers "Harang zúg, zene száll ezen az éjjelen, a világ így muzsikál. Énekelj ma velem! Mert csoda éj ez ám, szebb soha nem jöhet: ezen az éjszakán Krisztus megszületett.+ "Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba. A szűk szobában is terem öröm, Gyúl apró gyertya ínség éjjelén, Ó csak ne legyen sorsom bús közöny..." Reményik Sándor: A karácsonyfa énekel c. vers "Ha répát akarunk, répát kell ültetnünk. Ha retket akarunk, retket kell ültetnünk. Ha szeretetet akarunk, szeretetet kell ültetnünk. Ha megértést akarunk, megértőnek kell lennünk. Ha megbecsülést akarunk, meg kell becsülnünk másokat. Ha azt akarjuk, hogy szeressenek minket, szeretnünk kell másokat." /Dan Millman/ "Ha találkozom a Jézuskával, majd elmondom, hogy mit hozzon neked. Hogy legyen majd az ajándékkosárban egy nagy dobozban sok szeretet. Szemünkben csillogjon öröm, s ne bánat, minden rossz messziről kerüljön el. Szebbet és jobbat, mondd mit is kívánjak? Adja a sors azt, hogy így legyen!" Poór Péter: Ha találkozom a Jézuskával "Hatalmas a készülődés... az utcákat hetekig díszítik, az árusok standjait sorban helyükre állítják, szervezik a programokat, színpadot építenek. A boltokban egyre nagyobb a nyüzsgés, a sorban állás, a türelmetlenség. Mert mindenki készülődik. A nagy napra. Az ünnepre. Amitől minden évben valami nagy érzést vár az emberiség, és vagy megkapja, vagy nem. Én megkaptam. Nem hosszú készülődés után, nem csak egy napra. Egy pillanatban, minden pillanatomra. Az érzést. Az igazi érzést. Téged." Csitáry-Hock Tamás: Találkozás Aforizma-gyűjtemény "Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa." Rainer Maria Rilke: Advent c. vers ,,Háztól házig, szívtől szívig, az egyik helytől a másikig - a karácsony melege és élvezete mindannyiunkat közelebb hoz egymáshoz." Emily Matthews "Hetek óta készültünk erre a napra. A szeretet ünnepére. Most itt van. Együtt vagyunk a mieinkkel. Szép ez az ünnep, de törékeny, kényes, mint a finom üveg. Megkarcolhatja, összetörheti egy fintor, egy rossz szó, egy akaratlan mozdulat. Vigyázzunk rá. Mosolyogni tessék! Szívből, igazán." Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék! "Hideg téli este van már, hallgatom a szél dalát. Félhomályos kisszobámban gondolatom messze száll... Felderengnek régi képek: Most Karácsony közeleg. De jó is volt réges-régen, mikor voltam még gyerek." /Lengyel Jolán: Karácsony felé.../ "Higgy abban, amit belül érzel, Engedd szabadra álmaid. Repüljenek. Mindened adott, ami ehhez kell, Hisz csak annyi kell, hogy higgy." Schaller Balázs: (Josh Groban: Believe c. dalszövegének fordítása) "Hitben él az igaz ember jön már a hideg december. Itt a karácsony Jézus megszületett ez a nap megváltoztatja az életed. Hull kint a hó, zord az élet, de Isten fent van és figyel téged. Hull kint a hó, fehér minden Jön karácsony, légy békében." /Antal Ede Levente: A karácsony hite/ "Hó alatt alszanak a házak, az egész világ csupa varázslat. S mint valami tündérálom, jön el hozzánk Szentkarácsony." "Hóban ébred majd az ünnep, minden percben nevet ránk. Tud-e bármi szebbet adni, mint a békés nagyvilág?" /Csondor Kata - Add tovább!/ "Hóból az erdő, ködből a felhő, hó esik, tél szele fújja... Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra! Száll csuda híre szívből a szívbe, kétezer év a tanúja: Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra! Angyalok ajkán, emberek hangján csendül a csillagos ének, Kétezer éve mennek Elébe boldogan, kik Neki élnek. Ott a helyed e drága menetben, életed KRISZTUSA vár rád. Hagyd el a gondot, légy vele boldog, zengje a szíved a hálát!" /Füle Lajos - Visszajön/ "Hófelhők, hóhegyek, csillogó jégvárak... kristályhegy tövében hóember sétálgat. Hópelyhek csillognak hófehér kabáton... száz angyal csilingel: - Itt van a karácsony! Lámpások fénye gyúl, felhő jár a Holdon... csillagok szikráznak éjszínű égbolton. Szép fenyő, ajándék, ez most már nem álom... boldogság, szeretet... - Itt van a karácsony!" /Mentovics Éva: Itt van a karácsony!/ "Hópihécske száll az égen, kis csengettyű szólal szépen. Az angyalok ma táncra kelnek,gyertyafénynél énekelnek, mosolyogva mondják néked:Békés Boldog Ünnepeket!" Ismeretlen Hó zuhatagba angyalok szálnak Hold ezüst hídján hozzád találnak. Tompán suhogó csillogó szárnyak Rabul ejtő szavak, titikos vágyak... /Angyalok szállnak/ "Itt marad most a fenyő. Itt marad minálunk. S amíg itt lesz, mindnyájan ünneplőben járunk." Gazdag Erzsi: Karácsony c. vers "Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született." Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony c. vers Jeles ünnep, szép zöld fenyő, Csengő csilingel a fákon, Legyen békés, boldog ünnepetek, Szívemből kívánom! "Jer, jer szép karácsony, Ó, de régen várunk, ragyogtasd be hit, reménnyel a családi házunk. Enyhítsed és vigasztaljad a csüggedt lelkeket, hozzál nekünk békességet s igaz szeretetet." / Jer, jer szép karácsony/ "Jégvirág költözzön mindegyik ablakba, gőzölgő kalácsből jusson az asztalra. Legyen sok ajándék - szívemből kívánom -, s hogy gazdagon, örömökben teljen a Karácsony!" /Ismeretlen/ "Kanyarog a hegedű mennyei hangja, csillog a zongora hangja alatta, gitáron égig szalad a nóta, sok kicsi hópihe hozzá a kotta. Angyali muzsika - gyorsan kapcsolj: ciccegj, döngess, csöngess, tapsolj! Döngjön a ritmus, zengjen az ének, advent nagy közös ünnepének!" Szabó T. Anna: Zenebona c. vers "Karácsony a szereteté, a szeretet mindenkié. Minden ember boldogsága, boldog szemek ragyogása ragyog most a fenyőfára. A fenyőfa meleg fénye, fénye lett az ünnep éke, éke legyen békessége. Béke, boldogság, szeretet, töltse be az ünnepedet!" /Lengyel Jolán: KARÁCSONYRA 2./ "Karácsony délután lassan jön az alkony. Kíváncsiság bujkál minden gyermekarcon." Donászy Magda: Karácsony délután c. vers "Karácsony este. És esik. Gyermekként sírva csorog az eresz. S halk szél, mint altatódal az anyák ajkán halkan neszez. Ring a csodás égi bölcső: - a gyermek sír, ki ma született, - s Mária dalolja altató dalát a csillagszemű fia felett." /Alföldi Géza: Mária dalolja.../ ,,Karácsony előtt bizony kukucskáló angyalkák szállnak le a Földre, bekukucskálnak minden ház ablakán. Azt lesik, hol laknak a jó kisgyerekek, akik megérdemlik a karácsonyi ajándékokat." Antal Imre: Pami "Karácsony éjjel Angyalok szárnyán jön a békesség közénk, Csillagok fényét ma a gyertya szórja szét. Kint bárhogy fúj a téli szél, Bent az otthon vára véd, Ma a szívünk összeér. Eljött az óra És a szívem rúgkapál, Csengettyűszóra És egy pillanatra vár. A fa is díszben áll, Mennyi gyertyaláng, És egy csendes dallam száll." /Szekeres Adrien - Angyalok szárnyán/ "Karácsonyfa, karácsony! Nincs is szebb a világon! Csilingel a csengettyű: "Szép vagy fenyő, gyönyörű!" Donászy Magda: Karácsonyfa, karácsony c. vers "Karácsonyfa a szobában, ő is díszbe öltözött, a szeretet melegsége a szívünkbe költözött. Együtt játszunk, társasozunk, s eszünk finom süteményt... Bárcsak mindig így maradna, ne adjuk fel a reményt!" Aranyosi Ervin: Akkor legszebb az ünnep! c. vers "Karácsonyfa minden ága csillog villog: csupa drága szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született." /Dsida Jenő/ "Karácsonyfán ajándék, a szívekben béke, de jó lenne, ha ebből jutna egész évre!" Juhász Magda: Mondókák c. vers "Karácsonyi ajándék ötleteim: az ellenségednek megbocsátás, az ellenfelednek türelem, a barátodnak szeretet, a partnerednek szívesség, mindenkinek jóindulat, minden gyermeknek egy jó példa, magadnak tisztelet." /Oren Arnold amerikai író és humorist "Karácsony fénylő csillaga, Szikrázva ragyog reánk Az Úr küldte le hozzánk, Első szülött fiát. Ragyogj kicsi csillag! Szórj ránk szeretetet! Fényesítsd belülről, kihűlő szívünket. Legyen áldott véled, A szent Karácsony Éj! Mert a kisded személyében, Megszületett a Remény." /Jakab Anikó: KARÁCSONYI CSILLAG / "Karácsonyi csillag fénye gyúlj ki ma az égen, árassz békét , szeretetet mindenki szívében Hirdess nekünk öröm himnuszt isteni szeretet, lángoljon fel minden szívben az emberi szeretet! Így lehessen nagyon boldog a mi KArácsonyunk. Jó Istenünk, Édes Atyánk, ezért imádkozunk." "Karácsony idején fehér pelyhek járnak, csillagok hullnak le az egész világnak, mesékből üzennek, tisztaságot hoznak, alázattal kérik, tegyük le a rosszat. Karácsony idején gyúlnak apró fények, szívünkben a remény napról-napra ébred. Fenn, a magas égen öröm-tüzek szállnak, készítik a helyet az Isten fiának. Karácsony idején nekem semmim sincsen, a kisded Jézusnak elküldöm a versem. Te, akihez elért, mondd hozzá pár sorod, Karácsony éjjelén elviszik angyalok." Pongracz Ágnes. Karácsony idején "Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra." Ady Endre: Karácsony "Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek hogy emberek lehessetek!" Wass Albert: Karácsonyi versek c. vers "Karácsonykor: Angyalok szállnak, Híradást hoznak, Béke jegyében, Élet fényében, Szentség lelkében, Hívők hitében, Krisztus képében Földön jár az Isten. Karácsonykor: Harangok zúgnak, Szent igék szólnak, Imádság szárnyán, Szíveknek vágyán, Zsoltárok hangján, Szeretet hídján, Bocsánat útján Mennyben jár az ember." /Dömötör Tibor: Karácsony/ "Karácsonykor az angyalok a földre szállnak, Térjenek be házadba és maradjanak nálad!" "Karácsonykor csillag gyúlt ki Betlehem felett, Betlehemi istállóban Jézus született. Karácsonykor szívetekben legyen szeretet, Jézus útján járjatok,mert Istenhez vezet." "Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni." /Márai Sándor: Az igazi/ ,,Karácsony közeleg...Ünneplőbe öltözött utcákkal, szépen díszített fával, sok-sok finomsággal, talán szeretettel, békességgel, töltődéssel. És ajándékokkal. Sok-sok ajándékkal...de nekem csak egy kell. Egy ajándék. Az igazi. Aki nem ünneptől függ, nem karácsonytól, húsvéttól, születésnaptól. Mert amikor megkapom, az a nap karácsony, húsvét, születésnap. Ünnep. A legcsodásabb ünnep. Az Ajándéktól. Az Igazitól. Tőled." Csitáry-Hock Tamás "Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján Örüljetek, örvendjetek: A kis Jézus megszületett! A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja. Lábaival ringázgatja, Két kezével ápolgatja." Magyar Népdal ,,Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel." /Müller Péter/ "Karácsonyra, karácsonyra Bekopog a karácsonyfa. Hozza havas erdők álmát, Ezeregy éj ragyogását. Jön, s megáll a kisszobában Csupa illat, csupa bársony, Feldíszítjük gyönge ágát, Simogatjuk zöld ruháját. Odagyűlünk mind alája, S ránk mosolyog minden ága." /Dénes György: Karácsonyfa/ "Karácsony ünnepén az a kívánságom. Legyen boldog mindenki ezen a világon. Itt is, ott is mindenütt legyen olyan béke, mint amilyen bent lakik az emberek szívébe." /Pálfalvi Nándor - Karácsony/ "Karácsony ünnepére Az a kívánságom, E háznak népére Béke, öröm várjon." Népdal "Karácsony van! Kisjézusom, ugye, hallod szavam? Segíts nekem, hogy még jobban ismerhessem magam! Segíts, hogy a testvéremnek jó testvére legyek, szeretetem tőled kapjam, és hogy szeressenek! Segíts, hogy a szüleimnek jó gyermeke legyek, Megérthessem a világot és az embereket! Karácsony van, Kisjézusom! Téged ünnepelünk. Hit, a béke s a szeretet legyen mindig velünk!" / Tóthárpád Ferenc: Ugye, hallod szavam?/ "Karácsony van megint, nagy örömmel tele, Megváltónk jöttének, szép öröm ünnepe. Karácsonyt ünnepel, ismét a nagyvilág, gyertyafényben ragyog, templom, fenyőfaág. Jézus születése, bár régen végbe ment, mégis úgy ünneplik, mint pólyás gyermeket. Pedig kőistállót, régen elhagyta már, megváltott hű népe, jövetelére vár! Szomorította Őt, a bűn, a szenvedés, rang és hírnév után, küzdelem, törtetés. Jézus, nem azért jött, hogy ünnepeljük Őt, hanem üdvre hívni, minden bűn - kedvelőt. Akit ravasz Sátán, bűnökre csábított, Alkotója ellen sarkalt, és lázított. Jézus meghalni jött, a bűnös emberért, érte áldozta fel szent vérét, életét! Sírtak az angyalok, Urukat látva lent, midőn áldozata, kereszten végbe ment! Jézus karácsonykor, értünk a földre jött, megjelenni velünk, mennyei trón előtt!" /Pecznyík Pál: Karácsony van megint/ "Kedves Jézuska. Nem akarok sokat a fa alá, csak azt szeretném, hogy az az ember, aki ezeket a sorokat olvassa, boldog legyen... Akarom, h a súlyos betegek meggyógyuljanak.. Akarom, h az embereknek ne legyen gondjuk a megélhetéssel, legyen meleg lakásuk, ételük. Kívánom minden embernek a barátságot, szeretetet, egészséget..." "Kicsiny kunyhóban szeretet, Szeressétek a gyermeket, E szent karácsony ünnepén Önöknek ezt kivánom én." /Karinthy Frigyes: Hit, remény, szeretet c. vers/ "Kint is bent is nagy vacogás, ringassuk hát a Gyermeket, nem válthat meg már semmi más, csak a jóság, a szeretet. Szép hitedet ne veszítsd el, nem élhetünk üres szívvel!" Csukás István: Karácsonyi vers mindenkinek c. vers "Kiskarácsony, nagykarácsony, angyal csókja rátok szálljon. Hozzon nektek minden jót, ne csak almát, mogyorót. Boldogságot, békességet, szép jövőt, szívből jövő melegséget, békés karácsonyt kívánva néked!" "Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, hadd egyem meg melegébe!" Népdal- Kodály Zoltán gyűjtése, Nógrád megye, Palotás, 1922 "Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál, ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután! Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet, békés karácsonyt mindenkinek!" /Piramis: Kívánj igazi ünnepet!/ "Koszorút kötünk a karácsony örömeiből s az újév reményeiből, glóriás fenyőgallyból s küzdelmes pálmaágból. Gondolatainkra két világosság vetődik, az egyik a karácsonyéj fényessége, a másik az újév hajnalának bíborsugárzása. Bűbájt gyakorol, izgalmat kelt mindkettő; az egyik a régi öröm bája, mely mindig új, - a másik az újév izgalma, mely már oly régi." Prohászka Ottokár: Új elmélkedések "Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje." Wass Albert: Karácsonyi üzenetek - Ötven erdélyi gyermek levele a Jézuskához c. novella "Legyen ez a nap - mint Jézus születése - mikor világunkba JÓ EMBER született. Legyen ez a lelkünk szebbre ébredése, szülessen szívünkbe jóság, szeretet! Sötét, önző korban, jöjjön a megváltás, tiszta fény ragyogjon, s békesség körül. Minden élőlényre sugározzon áldás, - mert, ha szebben élünk, a teremtőnk örül. Tárd ki hát a szíved, töltsd meg szeretettel, legyen a világunk újra élhető. Hálásan örüljön egymásnak az ember, legyen a fájó múlt, mind feledhető. Ajándékozz mosolyt, néhány kedves szóval, díszítsd fel a lelked, mint egy szép fenyőt. Adj örömöt másnak, ne fukarkodj a jóval, jó példával győzz meg, minden kétkedőt! Legyen ez az ünnep maga az ajándék, szülessen szívünkbe jóság, szeretet! Legyen mindenkiben a jobbító szándék, elmondhassuk újra, Megváltónk született!" /Aranyosi Ervin: Legyen szebb a Karácsony!/ "Mama minden évben készített ilyen mézeskalácsot, több száz darabot, tojásfehérjébe kevert porcukorral kicirkalmazva, mákkal, kókusszal, több színű cukorgyönggyel díszítve. (...) A lényeg viszont nemcsak a sokféleség és a díszítésbeli változatosság volt, hanem a hatása. Aki rácsodálkozott ezekre a süteményekre, valami melegség, karácsonyi hangulat, békesség járta át, és a késztetés arra, hogy ő is hozzájáruljon valamivel az ünnephez." Ara Rauch: Pecsét a karodon "Már csak pár nap van hátra karácsonyig, az emberek átlagos térfogata kétszeresére nőtt az ajándékoktól. És mintha versenyt cipekednének, minden egyes csomag azt üzeni: az én terhem a legnagyobb." Mécs Anna: Kapcsolati hiba "Már majdnem itt van, s alig várjuk, Szóljanak a harangok, s ünnepeljünk, Mert majd ha a telihold felkel, egész csapatunk énekel, Karácsony van!" /Karácsonyi lidércnyomás c. film/ "Meleg karácsony, szép karácsony, Miért hagytál el engemet? Már évről-évre méla gyásszal Köszönt rám fényes ünneped." Gyökössy Endre: Karácsony c. vers - megjelent: Magyar Lányok c. lap, 1907 / "Menj el, karácson, menj innen sietve, Hiszen családok ünnepnapja vagy te, S én magam, egyes-egyedűl vagyok." Petőfi Sándor: Karácsonkor c. vers "Mennyei szeretet járja át a földet, Mosolyogj, ünnepelj, felejtsd el a könnyet! Angyalkák repdessék körbe a te fádat, Boldogság, béke áldja meg a házadat" "Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-ür szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bús anyád melléért nyult... Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kiről zengjük, hogy "megszületett"! Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt. " /Babits Mihály: Karácsonyi ének/ "Mikor szent Karácsony angyalai szállnak, Öröm vendége minden igaz háznak. Eltörpül ilyenkor a lárma , az árnyék, Megszépül a szívben minden igaz szándék. Mert karácsony este Isten jár a Földön, Hogy templommává váljék minden szív és hajlék. Mikor szent KArácsony csillagfénye árad, Termő öle nyílik minden barázdának. S míg száll a szikra a fenyőágon, Szaporodik a sok mag szerte a világon. A megszentelt földbe az Isten veteget, S minden elvetett mag szeretetet terem." /Karácsonyi szeretet/ "Mi lenne, ha a karácsony a szeretetről szólna? Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna? Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne? Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?" /Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha a Karácsony... c. vers/ "Millió csillag ragyog fenn az égen, gyémántként szikráznak az éj sötétjében. De egyik fénye se ragyog olyan szépen, Mint a szeretet fénye az ember szívében!" "Milyen jó is, ha valaki tényleg a szemedbe mondja, hogy szeret, hogy fontos vagy neki! Milyen jó az is, ha megköszönjük a másiknak, hogy van, hogy ő van, és milyen jó érzés belefeledkezni a mosolyokba, a kézfogásba, ölelésbe, a csókba! És milyen jó lenne, ha nem csak ez az ünnep szólna a szeretetről, a szeretni akarásról, az odafigyelésről, hanem minden nap! Minden nap, amikor felkelsz, amikor megiszod a kávéd, reggelizel, éled azt, ami ma van, és este hálát adsz mindenért." Papp Ádám: Karácsony felé "Minden advent kegyelem: vétkem jóvátehetem. Minden advent vígalom: Isten Úr a viharon! Minden advent alkalom győzhetsz saját magadon! Minden advent ítélet: így kellene - s így élek! Minden advent remegés: Isten felé epedés! Minden advent ima is: Uram, fogadj be ma is! Minden advent szeretet: Betlehembe vezetett. Köszönd meg hát a csodát: a világ karácsonyát!" Ürögdi Ferenc: Minden advent "Minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat." Wass Albert: Karácsonyi üzenetek "Minden szívből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet." /Noreen Braman amerikai írónő/ "Mint mikor a hó esik sűrű nagy pelyhekbe, úgy hintem a szeretetem én is Mindenkire. Nem teszek kivételt, eljut mindenhova, ez az ajándékom nem fogyhat el soha. Lelkem lángja lobogva gyújtsa a fényeket, így kívánok mindenkinek Boldog ünnepeket!" / Lengyel Jolán Karácsonyra... / "Mosolyogjanak az angyalok Édes kis hazánkra, Szórjanak szeretet a hópihékkel Az egész országra. Égjen gyertya, legyen kalács Minden magyar házban, És legyen békesség végre A magyar hazában." !Bálintné Miklós Éva/ "Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik." Weöres Sándor: Fenyőfa c. vers "Nagy nagy nyugalom van az egész határban, csillog a fehér hó ezüstösen, lágyan. Akkor is ilyen szép éjszaka lehetett, mikor a kis Jézus a földre született." "...Ne a hóban, csillagokban, Ne ünnepi foszlós kalácson, Ne díszített fákon, hanem A szívekben legyen karácsony!" Szilágyi Domokos: Karácsony c. vers ,,Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá!" /Charlotte Carpenter/ "Nem az ajándék értéke számít, hanem a szeretet az ember szívében." /A farm, ahol élünk c. film/ "Nem furcsa, hogy bár az ember pontosan tudja, mit jelent a karácsonyi hangulat, mégis nehéz leírni az érzést? A karácsonyi hangulat valami puha, plüsshöz hasonlító érzés, amitől bizseregnek a lábujjaink és egy kicsivel szaporábban ver a szívünk, de nem annyira gyorsan, hogy kellemetlen legyen. A karácsonyi hangulat olyan érzés, amitől az embernek kedve támad kitárnia a két karját és magához ölelni valakit. A karácsonyi hangulat dalra fakaszt, mosolyra késztet, és gombócot ültet a torkunkba. Mindezt egyszerre. Ha a karácsonyi hangulatnak színe is lenne, meleg sárga lenne, noha a karácsony maga piros. A karácsonyi hangulat ugyanis a bensőnkben világít, mint valami fáklya." Maja Lunde norvég írónő - Hónővér Nem is az a lényeg, hogy hol vagyok, hanem hogy a békességet megtaláljam. Szerintem erről szól az adventi időszak. A magunk békéjét kell megtalálnunk, a helyünket a világban, hogy megértsük, hol tartunk, s jó úton járunk-e. Rúzsa Magdolna: Lipóti Pékújság, 2020/I. szám "Nemsokára karácsony lesz. Szép, meleg, barátságos kis ünnep, az esztendő legszebb napja, amelyen az emberek, ha még olyan fásulttá és érzéketlenné is tette őket a hétköznapok szürke melankóliája, felengednek a hidegségükből, vidámak lesznek, derűs lelkűek és tréfakedvelők, mert a karácsony hangulata megüli a lelküket s a barátságos szobák melengető mélyén felgyúló pici gyertyák fénye mellett szívesen fognak áldozni az otthon és a családi szeretet szellemének." Sztrakoniczky Károly: Karácsony c. cikk "Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem Adogattam olcsón, még nekem is maradt, Gondoltam ezekből csinálok most valamit Komponálok egy szép karácsonyi korált Amit aztán majd együtt fogunk énekelni..." Karinthy Frigyes: Karácsonyi karének c. vers "Nem veszekednénk többé, nem ócsárolnánk, nem gáncsolnánk egymást, családon, közösségen, nemzeten belül békét kötnénk egymással, és úgy haladnánk együtt, ahogy testvérekhez illik, egy szebb jövő felé. Megbocsájtanánk az ellenünk vétkezőknek, úgy viselkednénk magyar testvéreinkkel szemben, mint ahogy tőlük elvárjuk, hogy belünk szemben viselkedjenek, Hibakeresés helyett megértéssel közelednénk egymáshoz, gyanakvás helyett bizalommal, gyűlölet helyett szeretettel. Egyszerre megszűnne minden pártoskodás, minden széthúzás, rágalmazás, irigység, káröröm és önző elfogultság. Valóban egy nemzet fiává válnánk, testvérekké egymás szeretetében és nemzetünk szolgálatában. Koldus sorsunkat levetkőzhetnénk, s nagy nemzetté válhatnánk megint, akárcsak másfél ezer évvel ezelőtt, amikor még vérünkbe rögződött törvény volt az egymás iránti szeretet és hűség." /Wass Albert: Karácsonyi levél (1972)/ "Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra..." Ady Endre: Karácsony c. vers "Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket." Nicole Wise "nézd a fát és nézd a házat hópihéket, ahogy szállnak orrodra ül, ott viháncol itt van megint szép Karácsony fenyő tűi kézbe szúrnak nézd a fákon gyertya gyullad repedt kéreg friss kalácson itt van megint szép Karácsony dallamok az esti csendben angyal szárnya épp most rebben szeretetből puha bársony itt van megint szép Karácsony Komáromi János: Nézd, Karácsony "Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt." Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár c. vers "Ott van az ajándék. A csomagban. A dobozban. A fa alatt. Nézd csak meg. Bontsd ki. Látod? Látod az ajándékot? Nem. Nem láthatod. Te csak egy tárgyat látsz. Nem az ajándékot. Nem az igazi ajándékot. Mert az láthatatlan. Az igazi ajándék az ajándékban van. Abban, amit látsz, amit kezedben tartasz. Ott van benne. Láthatatlanul. A szeretet, a jószándék, a rádgondolás. Amivel ezt az ajándékot adták neked. Az ajándékban az igazi ajándékot. A szeretetet." Csitáry-Hock Tamás: Angyaltoll "Örömökben gazdag ünnepet kívánok, teljesüljenek be csillagfényes álmok! Szerető szívekre fénylő áldás szálljon, gyönyörű világunk fény-szigetté váljon!" Aranyosi Ervin: Karácsonyi gondolatok "Palotákban s kunyhókban egyaránt a karácsonyfa arra int, hogy a világot csakis a béke s a szeretet teheti jóvá s nemessé." Prohászka Ottokár: Új elmélkedések "Segítettem díszíteni, s azt mondtad, hogy szép vagyok! Úgy döntöttem, Karácsonykor, itt a fádon maradok. Én leszek a legszebb díszed, s szívemben a szeretet. A fenyő, s a többi díszek, adnak hozzám keretet..." /Aranyosi Ervin: A legszebb dísz a fán/ "Sötétedő az égbolt, szürke már a lég, eltörpült végtelen-űrben már oly kihalt a vidék. Gyűlik a tél takaró hullámzik, remeg, a víz alá utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségben hópihe száll, óriás magányban már a karácsony vár." Ismeretlen "Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok! Zörgessetek máma este minden piciny ablakot! Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek, Boldogságos ünnepet!" /Gryllus Vilmos: Szálljatok le... (karácsonyi gyerekdal)/ "Szálljon szívünkbe áldott akarat, Ez kösse egybe mind a kezeket. Karácsony édes ünnepén Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet! Akinek könnyet osztogat az Élet És kín a napja, kín az éjjele, Karácsony édes ünnepén Ne fuss előle! Óh beszélj vele!" Móra László: Karácsony édes ünnepén "Szelek szárnyán, fenyőágon megérkezett a karácsony. Fogadjuk meleg szobával, friss sültekből vacsorával, ünnepeljük, marasztaljuk, énekszóval magasztaljuk." Bornemisza Endre: Karácsony c. vers "Szent karácsony beköszöntött, pompázatos ruhát öltött. Oly szaporán, mint a zápor, ezer csillag hull a fáról. Örömkönnyek hullnak egyre, s pottyannak a kis kezekre. Fenyőfánkat körbeálljuk, és egymásnak azt kívánjuk: E szép este minden fénye adjon erőt az új évre. Minden napja legyen ünnep, melengesse kis szívünket." /Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság/ "Szent karácsony éjszakája... táncot jár a gyertya lángja. Szól a csengő: csingiling... karcsú fenyő ága ring. Színes gömbök lengnek rajta, díszes csomag vár alatta. Szól a csengő: csingiling... karcsú fenyő ága ring. Mennyi csoda, mennyi játék, mennyi hasznos, szép ajándék... szól a csengő: csingiling... karcsú fenyő ága ring. Csillag gyúl a fellegekben, fény csillan a kis szemekben. Szól a csengő: csingiling... karcsú fenyő ága ring." /Mentovics Éva: Szól a csengő/ "Szent ünnep van, gyújtsd a lángot, Dúdolj boldog dallamot, kívánj szívből szép világot, Kívánj békés holnapot, lásd a mosolyokon át a gyönyörű csodát, A szívek fénylő angyalát, égen földön várnak ránk." NOX: Dalszöveg "Szeretet ünnepe, Ragyogó karácsony, Nincs nálad áldottabb Ünnep a világon! Míg örömláng gyúl ki Zöld fenyőid árnyán: Ringatózik lelkünk Boldog béke szárnyán." /Endrődi Sándor: Karácsony c. vers/ "Szél szava száguld csörgő fák közt, ünnepi ének csendül halkan. Hópihe-csillag száll le keringve, tenyereden olvad, s cseppként csillan. Hívogatóan nagymami szólít, bő lakomáink illata lebben. Angyali hárfák zengnek lágyan, közel a karácsony, jő szeretetben." /Ara Rauch/ "Szeretnék egy karácsonyt Szépet. Neked. Összebújva csendesen Mint két fázós gyerek. Nézném a gyertyafényt, Az ezer apró csillagot, Ahogy a fáról szertehullik, Szemedben tükröződve Még egyszer felragyog. Magamba szívnám az ünnep Fenyő illatát, szíved Legapróbb zúgában találnék Otthont, barátot, hazát. Csak egy nap békét akarok, Neked, magamnak, nekünk, Minden boldogtalannak ezen A földön, együtt velünk." "Szép karácsony ünnepén, Az a kívánságom, Legyen boldog mindenki Széles e világon! Itt is, ott is, mindenütt Legyen mindig béke! Szeretet lakozzon az Emberek szívébe." /Pálfalvi Nándor - Karácsony/ "Szeretetünk lángja lobogjon lelkünkben, Különösen legyen így szent karácsonyeste. Várva várt e nap, bensőséges ünnep, A világon mindenhol erről szól az ének. Feldíszített fenyő mellett békesség az éke, Tárjuk ki szívünket, átjár melegsége. Öleljük át vele az egész világot, Emberszeretetünk ne legyen hiányos. Meghitt boldogság, szeretet és béke, Gyertyagyújtáskor vegyen minket körbe. Sugározza fényét, hintse mindenkire, Szálljon áldás családunkra, és földünkön élőkre." /Lengyel Jolán: Boldog Karácsonyt!/ "Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben." Juhász Gyula: Karácsony felé c. vers "Szobám sarkában a békesség fája zöld ruháján sok ezernyi szín, alatta fénylő melegségben a gyermeki világ játszani hív. Játszani, játszani, békében játszani gyermekem veled hagy játsszam még, körültáncolom veled a világot most, mikor mindenki érzelme ég. Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok röpdöső fényei szobámból szálljatok mind tovább." /Gyenes István:KARÁCSONYFA/ "Talán Te is hiszed: ,,Isten nem ver bottal!" Nem büntet. Vigyáz rád, őrző angyalokkal. Csak miattad teremt, - fűt, fát, vad virágot. Neked adta részül, az egész világot. Neked adta jussként, teremtő tudását, mégsem bosszulja meg az ember árulását. Mert tudd, az Istened mindig igazságos, Nem küld betegséget, sose bánt, nem átkoz. Csak mit mással teszel, csak azt adja vissza, az egység törvényét e-képpen tanítja. Szálljon hát lelkedből másokra a jóság, ne fösvénykedj vele, - mintha pazarolnád. Szeretet vízével locsolj minden lelket, használd a tudásod, ami jót teremthet. Holnap viharától többé nem kell félned, a boldog világot végre meg kell élned. Kérlek, gondolkozz el, e pár jó tanácson, nyissa meg a szíved a szerető Karácsony!" /Aranyosi Ervin: Karácsonyi gondolatok - 2./ "Te, szép zöld fenyő, köszöntünk mi téged! Hozz örömet mindnyájunknak és boldog új évet!" Petneki Jenő: A zöld fenyőfán c. vers "Útra kélt az erdő ezer fenyőfája örömet szerezni szerte a világba. Meghittség, boldogság, szeretet és béke legyen a családod örökös vendége! Boldog Karácsonyt!" Ismeretlen "Ülök a sötét, meleg szoba rejtekén S ezernyi régi emlék jő felém. Gyermekkorom sok karácsonya, Ajándékok s az ünnepi vacsora. Apámat látom, ki már nincs velem. Elnyelte őt az égi rejtelem. Anyám dúdol egy vidám dallamot, Szemében látom az összes csillagot. Repesve vártam a csengettyű szavát Mikor kitárták a szoba ajtaját Gyermek tud így örülni a csodának, A Jézuskának s a karácsonyfának. Ma rajtam a sor, hogy csodát tegyek És széppé varázsoljam az ünnepet. Uram! Adj erőt nekem és hitet. Adj nekünk boldog ünnepet!" /Loreley: Karácsony/ "Ünnepe a szeretetnek, Isten hozott szép karácsony! Boldogságot, békét árassz, Szerteszét a nagyvilágon. Ó, hozd meg azt mindenkinek, Miért küzdött, mire vágyott, S hol nem lángol szeretet, Minden szívben gyűjts világot!" "Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája." Csitáry-Hock Tamás: Mosolyhíd "Várjad Jézust, Ádvent népe, reménységgel nézz az égre! Jövetele nem kétséges, készül már a dicsőséges Jézus Krisztus, Isten Fia, ezt hirdeti a Biblia! Minden táján a világnak, Rá: - régóta - sokan várnak. Lassan már kétezer éve, hittel néznek fel az égre. Onnan várják a nagy Királyt, fényben, Isten dicső Fiát! Várja, menyasszonyi népe, mert ígérte: eljön érte! Ha indulást üt az óra, nagy égi harsonaszóra, év elején, vagy év végén? Fényes angyalsereg élén, fehér lovon, nagy hirtelen, Jézus, vágtatva meg jelen! S mind az, aki üdvöt kapott, meg látja azt a nagy napot. Az ígéret, beteljesül, Jézus, népével egyesül! Ám nem szürke földi téren? Hanem fent a levegőben! Haza viszi szíve párját, vérén váltott szép aráját! Várjad Jézust, Ádvent népe, Istennek adj hálát, érte. Ki Őt, türelmesen várja, eljön érte nemsokára!" /Pecznyík Pál: Várjad Jézust! "Végig a városon nem csilingel a szán, mint gyerekkoromba. Nem gőzölög a hó fázó lovak hátán. A kocsit gép vonja. Angyalok elszálló csengője se csenget a fehér utcákon. Jézuska pénzért jő, s karácsonyfát rendez gazdagok házában." /Babits Mihály: Karácsonyi lábadozás c. vers/ "Zúgva nyargal a szél, hordja a havat, Mindenekre tiszta fénypalástot ad. Egyiránt borít el bércet, völgyeket, Tán az egyenlőség tart ma ünnepet. Ünnep van valóban, ím a büszke vár Dús világításnak özönében áll, Fényes csarnokáról hangzik a zene, S vad dombérozásnak hangja jön vele." Madách Imre: Karácsonykor c. vers Elgondolkodtató "Mindig azt mondjuk, de jó volt régen. Keressük a régmúlt karácsonyok ízét, illatát, rajongunk a retro díszekért, régi mesekönyvekért. Keressük a nagyi sütijének a receptjét, és úgy egyáltalán, szeretnénk egyszer, csak még egyszer érezni azt a vágyott, boldog érzést. De mit is keresünk igazából? Tényleg a régi dolgokat, vagy inkább azt az összetartást, szeretetet, ami akkor még sokkal jobban megvolt az emberekben?! Azt, hogy gyerekként egy illatos almának, vagy egy aranypapírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni.. vagy amikor este elázva, még mindig kint szánkóztunk, és boldogok voltunk..? Hogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is, mint a sült krumpli kacsazsírral, hagymával, töpörtyűvel! De együtt ettük, nem pedig egymás mellett.. . Nem volt puccos hamburger, és boldogok voltunk nélküle. Ma, amikor roskadoznak a boltok a százféle szaloncukortól, miért nem érezzük ezt a régi, boldog érzést? Talán mert hiába az ezerféle étel, ha szanaszét a család, hiába a drága ajándék, ha nem szívből adjuk, és hiába minden, ha a legfontosabb, az összetartás nincs meg az emberekben. Ott ragadt valahol a múltban.. Ma csillogó a karácsony. Csillog a lakás, díszítve a városok, a boltok, és tényleg minden. Ömlik ránk az ál- boldogság, és hogy 'legyél boldog' mert karácsony van! Csak egy valami nem csillog, a lelkünk. Rohanunk, és közben épp ezekre a 'régi vágyott' dolgokra nincs időnk. Azokra a krumplievős, beszélgetős estékre. Amikor nem kellett tévé, internet és egyéb luxus a boldogsághoz... Mindannyian a gyermekkorunk emlékeit szeretnénk vissza, hacsak egy percre is. És ugyehogy nem arra a babára, vagy kisautóra vágyunk, amit akkor kaptunk, hanem az érzésre, amit akkor éreztünk. Nem volt sok ajándék, de megbecsültük, és odafigyeltünk egymásra. Nem cseten, nem telefonon, hanem szemtől-szemben, lélekkel. Hát ezt keressük mindannyian, a régi idők hangulatát, a gondtalan, talán szegényes, de boldog gyerekkorunkat. S úgy érezzük, így karácsony környékén talán egy kicsit újra átélhetjük, hiszen ez csak rajtunk múlik.Igen, haladunk kell a korral, de a szívünkben megőrizhetjük és tovább adhatjuk ezt az érzést. Mert a karácsonyi csoda létezik, de ez nem a boltokban, hanem a szívekben keresendő...     0 komment , kategória:  Karácsony - Újév   Adventi történetek   2024-12-18 21:00:37, szerda     ADVENTI TÖRTÉNETEK Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé, szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből éppen azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: hetek, órák, percek kattogó szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. (Pilinszky János adventi gondolata) AZ AJTÓ Egyszer valaki régen látott ismerősétől kapott táviratot. A távirat szövege csupán egyetlen mondat volt: ,,Holnap a kora délutáni órákban átutazom a falun és szeretnélek meglátogatni." Miután elolvasta a rövid értesítést, nagyon izgatott lett. Rögtön elsietett a boltba és bevásárolt, hogy legyen mivel megkínálnia a kedves vendéget. Másnap aztán kora reggel felkelt és nekilátott a takarításnak. Alaposan felforgatta az egész házat. Mikor mindennel elkészült, leült egy kényelmes fotelbe és várt. Arra gondolt, milyen jó lesz találkozni a régi baráttal, mennyi mondanivalójuk lesz egymásnak... Közben elaludt. Az idő gyorsan elszaladt. Az ígért időpontban megérkezett az ismerős. Egy aprócska, ám nagyon lényeges dologról megfeledkezett emberünk: nem nyitotta ki a kaput. A kapu sajnos kulcsra zárva maradt, csengő pedig nem volt. A vendég egy darabig még ott toporgott a kapu előtt. Így gondolkodott: ,,Milyen furcsa, pedig táviratot is küldtem, hogy mikor érkezem. Bizonyosan el kellett váratlanul utaznia. Nagyon sajnálom." Azzal megfordult és továbbment. Az ember pedig csak várt és várt. Késő délutánra járt már az idő, amikor végre kijött a lakásból. Ekkor vette észre, hogy a kapu zárva maradt. Amikor kinyitotta, a friss hóban meglátta a lábnyomokat. ,,Hát itt volt - sóhajtott fel keserűen - ó, én balga, pedig mennyire készültem, s a leglényegesebbről mégis megfeledkeztem: elfelejtettem kinyitni a kaput..." *** Advent során mindannyian készülünk, ám a leglényegesebb dologról nekünk sem szabad megfeledkeznünk. Ha már kitakarítottuk a lakást, megvásároltuk az ajándékokat, rendet tettünk a lelkünkben, törekedtünk a jóra - következik a legfontosabb feladat: kinyitni szívünk ajtaját, hogy szenteste, mikor majd a Kisded Jézus hozzánk is elindul, ne kelljen a küszöbről visszafordulnia... A BARLANG Szent Pacomio meg akarta ismerni az élet értelmét, ezért folyton-folyvást szent szavakon és bölcsességeken meditált, hogy felfedezze a titkot. Egy napon az Úr teljesítette a kívánságát és csodás álmot küldött rá. Pacomio azt látta, hogy a világ egy hatalmas, sötét barlang. A emberek tapogatózva, bukdácsolva bolyonganak benne, néha meg is sebesítik vagy el is lökik egymást, és egyre bizonytalanabbak és szomorúbbak, mert nem találják a kivezető utat. De egyszer csak valaki fényt gyújt. Egészen kicsike fényt, de nem létezik olyan mély sötétség, amit ne tudna legyőzni a legkisebb fénysugár is. A fény segítségével mindig megtalálható a kivezető út, így aztán mindenki elindult a fényt tartó ember felé. Először összevissza tolongtak, egymást akadályozták, de aztán megpróbáltak libasorba rendeződni. De nagyon sokan voltak, a sötétség feneketlen, a fény viszont alig észrevehető. Végül rátaláltak a legkézenfekvőbb megoldásra: kézen fogták egymást. Ragadd meg a melletted levők kezét és tartsd szorosan, mert a fény nagyon kicsi, a sötétség pedig mélységesen mély. Fekete István: RORÁTE Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak. Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt. Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére. A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: ,,Harmatozzatok, égi Magasok..." Mise végére egészen bemelegedett a templom; majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is - ugyanonnan -; bár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához. És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul... Amilyen kutya konok ember volt világéletében - gondolja Illés -, azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés. Azután: csend. Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, és szeme szép lassan lecsukódik. - Nem! - ijedt meg. - Ezt igazán nem szabad - és Mátéra néz, aki - úgy látszik - elaludt. - Ez hát el, a híres - mosolyodik el -, pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle...akár a halotté... - Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!... Harag ide, harag oda - a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról - csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát: - Hallod-e, Máté? Máté felhorkan: - No! - és néz Illésre, mint a csodára. - Te vagy az, Illés? - Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél... És nézi egymást a két öreg. A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak. - Kicsit megszédültem - hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni -, már elmúlott. - Na, hál Istennek, hát akkor menjünk. És egymás mellett kicsoszognak a templomból. - Mi volt ez, Szentatyám? - néz fel az egyik kis pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. - Olyan meleg lett a szívem egyszerre. - Két ember kibékült - mondja a főszent, és melegen sóhajt. - Csoda! - suttog a kis angyal. - Hát bizony a mai világban... - És most mit csinálnak? - Nézz utánuk, fiam. A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák. - Gyere be, Máté, régen voltál nálunk - mondja Illés -, lángost sütött a lányom... A kis angyal kérdőn néz a főszentre: - Mi az a ,,lángos", Szentatyám? A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon. Fekete István: Roráte - Videó Link A KARÁCSONYI DOBOZ Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Az apa nem tudta, hogy a kislány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot. Egy dobozba becsomagolta és a fa alá tette. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta dühösen a lányának: - Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni. - De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van puszikkal, amiket én tettem el neked karácsonyra. Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a kislányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetbe. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle. Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól. PAPÍRSÁRKÁNY Egy verőfényes és szeles márciusi napon egy kisfiú a nagypapája segítségével színpompás papírsárkányt eregetett a kék égre. A szél egyre magasabbra vitte a sárkányt, mígnem már csak egy egészen kicsi pontocskának látszott. A zsinór letekeredett és követte a sárkányt a magasba, de a nagypapa jó erősen odakötötte a kisfiú csuklójához. Odafenn a nagy kékségben a sárkány nyugodtan lebegett követve a légáramlatokat. Arra repült két fecsegő galamb, akik ráérősen csatlakoztak a sárkányhoz és megcsodálták színeit. - Te aztán kicsípted magad, barátom - mondta az egyik. - Rajta, gyere velünk, versenyezzünk - mondta a másik. - Nem lehet - válaszolta a sárkány. - Miért nem? - Hozzá vagyok kötve a kis gazdámhoz, aki lenn van a földön. A két galamb lenézett - Én senkit sem látok - mondta az egyik. - Látni, én sem látom - felelte a sárkány -, de biztos vagyok benne, hogy ott van: mert néha érzem, hogy megrántja a zsinórt. Légy boldog, ha Isten néha megrántja a zsinórodat. Nem látod őt, de hozzá vagy kötve. És nem hagy elveszni. Sohasem. Monic Wilder: ADVENT Karácsony előtt négy héttel... ...egy angyal érkezik a Földre. Égkék ruhában jár-kel az emberek között, de azok annyira el vannak foglalva az ünnepek előtti készülődéssel, hogy észre sem veszik. A vásárlási láz - szebbet, nagyobbat, drágábbat, a pénztárgépek kattogása, a reklámok harsogó zaja elnyomja az angyal szavait, a szupermarketek tarka tömege elrejti törékeny alakját. Minden csillog-villog, zenél, követel: vegyél még, még, még... Színes-fényes papírba rejtik az ajándékaikat, lelkük sivárságát. Pedig csupán egy gyertya fénye s egy kis csend elég lenne ahhoz, hogy az angyal a vendégük lehessen. Karácsony előtt három héttel egy másik angyal érkezik. Feladata, hogy aranyszálból szőtt kosarát telepakolja ajándékokkal, s felvigye a mennybe. A kosár azonban nagyon törékeny; a rengeteg összevásárolt játék, ékszer, parfüm, plazma-tv súlya összeroppantaná. Az angyal nem is ilyen ajándék után kutat. Türelmesen, embertől emberig haladva keresi azt, ami súlytalan, végtelen, nem kerül semmibe, mégis mindennél többet ér. Az angyal a szeretet apró morzsáival tölti meg a kosarat. Karácsony előtt két héttel újabb angyal látogat a Földre. Végigjár minden házat, minden otthont, néhol elidőzik néhány percre, máshonnan szinte menekül. Tágas tereken sétál, kivilágított parkokban üldögél, figyeli a beszélgető, egymásra mosolygó embereket. A hidegtől kipirosodott ujjak kulcsolódnak a forralt boros poharakra, gyerekek hancúroznak a frissen esett hóban, félrebillent fejű hóember álldogál egy terebélyes fenyőfa oltalmában. Az angyal örömét leli a látottakban, meg-megérinti az embereket, s azok szívébe békesség, szemükbe ragyogás költözik. A várakozás ünneppé varázsolja a hétköznapjaikat. Egy héttel karácsony előtt angyalok serege érkezik, elhozzák a dalt, a zenét, a táncot. A várakozás lassan véget ér, a megbocsátás egymásba kulcsolja az emberek kezét. Emberekét, akik nem felejtették el várni az angyalokat, akik nem felejtettek el hinni a csodában, akiknek a karácsony nemcsak a díszes fenyőfát, a finom ételeket, az ajándékokat jelenti, hanem a több mint két évezredes titkot is. Ők azok, akik a szent éjjelen fürkészve figyelik az eget, s a csillagok fénye a mennybe vitt szeretetet sziporkázza vissza rájuk. Assisi Ferenc: IMA: "Uram, tégy a te békéd eszközévé, hogy szeressek ott, ahol gyűlölködnek, hogy megbocsássak ott, ahol sértegetnek, hogy összekössek ott, ahol viszály van, hogy reményt ébresszek ott, ahol kétség kínoz, hogy fényt gyújtsak ott, ahol sötétség uralkodik, hogy örömet vigyek oda, ahol bánat tanyázik. Uram engedd: ne arra törekedjem, hogy engem vigasztaljanak, hanem, hogy én vigasztaljak; ne arra, hogy engem megértsenek, hanem, hogy én értsek meg másokat; ne arra, hogy engem szeressenek, hanem, hogy én szeressek; mert aki ad, az nyer, aki elfeledkezik magáról, az talál, aki megbocsát, az bocsánatot kap, és aki meghal, örök életre ébred. Ámen." Ezekkel a gondolatokkal kívánok Minden Kedves Blogtársunknak áldott, békés, boldog, fénylő karácsonyi ünnepeket, egészséget hozó, jó kedvre derítő víg esztendőt! . . . .     0 komment , kategória:  Karácsony - Újév   Posztós Lenke versek   2024-12-14 22:00:55, szombat     POSZTÓS LENKE - KERESZTÉNY VERSEK A szóban rejlik gondolatunk; amit mondunk, azok vagyunk. Teremthetünk szép égboltot, vagy rossz szavakkal sötét poklot. Ha Istentől jön gondolatom, versbe fűzöm, s tovább adom; hogy kő legyen az épitőnek, s gyógyir minden szenvedőnek... /Posztós Lenke/ KERESZTÉNY VERSEK Link A LEGSZEBB ÖRÖM Megérteni egymást örömben, bánatban, szívet melengetni egy kihűlő világban, segíteni egymást, ha csak szóval is, támasza lenni jóban és rosszban is, mosolyt csalni ajkára, ha orcáján bánat ül, nem hagyni gondokban társadat egyedül, felemelni, amikor az élet földre súlyt, letörölni könnyeit ha lelkére baj zúdult, szeretni úgy is ha megviselt a kor, nem feledni sose, hogy tested földi por. Kézen fogva járni itt a szűk úton, hogy szívünkbe egymástól égi fény gyúljon. Imádni az Urat és egymást szeretni, így lehet csakis Istennek tetszeni. Nagyobb művészet ennél nem lehet, mit két ember egymásért mindig megtehet. Több mint barangolni s űzni a fényt, gazdagnak lenni és szórni a pénzt. A jóság lelkünk kincse, amit Istentől kapunk, és a legszebb öröm, mit egymásnak adhatunk. A NÉMA IMÁK Csodálatosak, mélyek a néma imák - Így beszél Istennel minden virág. Magában suttogja a Miatyánkot, S illatával betölti a világot. Nem keseríti el sem zápor, sem szél Ha jön a vihar, attól sem fél. Boldogan megy az elmúlásba; Tudja, hogy halál után, új élet várja. Illata még szebben, erősebben árad, Ha kerék zúzza össze, vagy széttapossa lábad, Mert az ártatlant, a csendben szenvedőt Átkarolja Isten, áldássá teszi őt. Ha réten, virágok közt lépdesel; Tekints te is velük az égre fel! Mondj el velük egy néma, mély imát, S higgy, hogy örök élet vár reád! A SORS KEREKE . . . Amikor a madár él... hangyákat eszik. Ám amikor elpusztul, a hangyák megeszik. Az idő és a környezet bármikor változhat... Aki öntelt máma, holnap lehet áldozat... Ne bánts és ne értékelj le soha másokat! A sors kereke forog, senkit nem válogat. Lehet ma erős vagy, de azt ne feledd, Az idő náladnál is sokkal erősebb! Egy fából több millió gyufaszál készülhet... De egy gyufaszáltól egy erdő is eléghet! Gondolkodj el hát mélyen az életen... Legyél alázatos s cselekedj helyesen... ! A SZERETET ÖRÖK A szeretet örök, ha lélekből származik; egy szívben nyíló virág, mely mindig illatozik. Hiszen mennyből való, Istentől árad, s ha szívedben hont talál, soha ki nem szárad. A szeretet táplálja e szépséges virágot, érzed az illatát, de rejtélyes; - nem látod. Csak akkor tűnik elő, ha szemed mosolyog, s fénylik, mint szirmok közt a harmatcsillagok. A VÁGYAKOZÁS TENGERÉN A vágyakozás tengerén hajózgatok én, Midőn az ősz is búcsút int, november elején. Halottaimra emlékezve, szívem fájón ég értük, kik a túlsó partról intenek felénk. Szeretteim sírjánál csendben elmélázok... Emlékeik tiszták, édesek és fájók- Imát mondok értük, már csak ezt tehetem Sírukon a virágok jelzik szeretetem. Gyertyalángja mellett, míg elmondom imámat, Szívemből lassan eltűnik a bánat. Fülembe suttogja a virág, s fenyőágak; Hogy ne higgyek a télnek, s az örök elmúlásnak. Hisz a tél csak átmenő egy csodás kikeletre- Mindaz, ami fáj még, válhat örömünkre; Csak hinnünk kell Jézusban; - Ő a "Feltámadás!" Általa lesz számunkra boldog találkozás. Addig is hordozom őket a szívemen - Hogy enyéim lehettek, köszönöm Istenem! Általuk oly szépek most az emlékeim - Béke, s áldás rátok Drága szeretteim! AZ ELSŐ ADVENTI VASÁRNAP ANGYALA Adventi csendben a mennyei fényből, kék köpenyes angyal száll alá az égből. Szikrázó csillagfény a ruhájának éke, aranyserleg kezében, az ő neve Béke! Szórja áldásait, hirdetvén az Igét, megérinti titokban az emberek szivét. De, a legtöbb ember észre sem veszi, az evilági dolgait elsőbb helyre teszi. De, ki jól figyel rá, meghallja a hangját, s békével kezdi meg Advent vasárnapját! A HARMADIK ADVENTI GYERTYALÁNG A harmadik gyertyaláng világit már adventben; Titkos várakozás rejlik a szivekben. Földre szállt egy angyal hófehér ruhában, jobbkezében fénysugár, csillagfény hajában. Megérint a fénysugárral minden olyan embert, akinek a szivében tiszta a szeretet. Átjárja a lelkét, lemossa a szemét, jótettekre inditsa lábait, s a kezét. A legszegényebb embernek is boldog lesz a szive, a nyomorgót és szenvedőt átjárja a béke. Forrást lel a szomjazó, az éhező eledelt, mert Aki érkezik, maga a SZERETET! A HARMADIK VASÁRNAP ANGYALA Harmadik vasárnapja van már az Adventnek; Rejtelmes várakozás epeszti a sziveket .- Földre szállt egy angyal hófehér ruhában jobbkezében fénysugár, csillagfény a hajában. Megérint a fénysugárral minden olyan embert, akinek a szivében tiszta a szeretet. Átjárja a testét, lemossa a szemét, elinditsa minden jóra; a lábát és a kezét. A legszegényebb embernek is boldog lesz a szive, a nyomorgót s a szenvedőt is átjárja a béke. A NEGYEDIK VASÁRNAP ANGYALA Negyedik vasárnapja van már az Adventnek Békét hoz egy angyal, a megfáradt sziveknek. Lila lepelével boritja a földet, Énekli a halleluját, s közben lantot penget. Figyelni kell énekére, s tiszta szivű lenni, Hogy meghalljuk a békedalát, s békét tudjunk lelni. Angyalsereg kiséri, s együtt énekelnek, Valamennyi mag a földben dalukra fölébred. A régi magok elenyésznek, hogy új csira szökjön, Igy lesz ismét új élet majd, tavasszal a földön. AZ OSTOBÁK SZILVESZTERE Ha véget ér az Óév, s eljön a Szilveszter, még a kevés eszét is elveszti sok ember. Eszik, iszik s durran a tömérdek petárda; hogy kinek, mit árt ezzel, azt kevésbé bánja. Mert csak ilyen szinten lézeng az elméje, a szeretet pedig nem lakik szívében. Érzése elfásult; bánt embert, állatot, ez a "szokás";- mondja, s ez is egy állapot. Úgy tűnik kiborul az ember önmagából, s őrültek világa lenne igazából. Utcára tódul, mint őrjöngő állat, dobja a petárdát s nagyokat piálgat. Kutyák és macskák félve menekülnek, nem tudják, mi oka e nagy őrületnek?! Mindezeknek pedig véget vetni kéne, mert sok pogány szokás törvénnyé lett téve. Inkább örvendezne szívében az ember! Az igazi örömhöz, tűzijáték nem kell! Ne mulasson csatazajon, ne szóljon petárda; az Új esztendőt békés szívvel, örvendezve várja! AZ ŐSZ Aranyszinű napsütésben az őszi tájon elmerengve, minthogyha egy halk megnyugvás észrevétlen átölelne. Bámulom a természetet, milyen szépen őszül, a vörösbarna rózsabokron ezüstszinű dér ül. Szép most az Ősz, bár köddel jön egy hűvös hajnalon, de melenget még a Nap, s egy mosolyt felejt arcomon. Mint szines kavalkád, oly csodás, oly gazdag; alatta a tegnap lábnyomai vannak. Igy van bizony velünk is; őszbe fordul létünk, a tavasznak s a nyárnak egyszer búcsút intünk. Lépkedve a rőt avarban, az Úr kegyelmét áldva, égre nézve hálát ad, ki őszi útját járja. AZ ŐSZ TÁNCA Hull a sok szép színes levél lebegve a fákról. Forgatja az őszi szellő, s velük vígan táncol. Bokrok között, fák aljában hegedül a szél. Elhúzza az ősz nótáját, s máris kopogtat a tél. Mi lesz veled kicsiny levél, hogyha hóval jön a szél? - Betakar a hópaplan majd, s az ág is új tavaszt remél! AZ URAT KERESVE... Borongós utakon az Urat keresve.., Fényével rám talált végtelen szerelme. Kerestem virágban, fában, emberekben, Bár mellettem volt mindig jósággal, szeliden. Útait szívemben vágyódva fürkésztem,- Hisz az élet útján sokszor eltévedtem. Csodáit látni, érteni kívántam, S feltárta előttem, mit régebb nem láttam. Mert megnyíltak szemeim, eloszlott a homály, S nem vagyok megláncolt, a világ rabja már, Átadtam szívemet s megfogta a kezem, Nem hagyott elveszni - Övé az életem. Kétely s félelemtől örökre megmentett- Ajándékba adta az örök életet! Szerelmét imádom, mert jóság és hűség- Benne van az élet, és Benne van üdvösség! A keresztfán szerzett vérével megváltást; A halál fogságából örök szabadulást. Megbékélte velünk a Teremtő Atyát, S megnyitotta nekünk a mennyek kapúját. Hirdetem hát, hogy útja számtalan minden szívhez e kerek nagy világban, Csak keresni kell és megtalálni Őt; a Kegyelmest, a Jóságost, az Üdvözítőt! S szívedbe fogadni, míg nem késő, még ma; Szívbe, melynek Ő a vágya, minden álma- Mert akinek batyuja az a keserű "nincsen," Ha a mélységből kiált is - rátalál az Isten! ADVENT Advent, a várakozás megszentelése! Kétezer éve már, hogy testté lett az Ige! Örvendjetek, örvendjetek mindig az Úrban, mert hozzánk az Úr már közel van! Nyissátok meg sziveteket, s az Urat várjátok! "Közeledjetek Istenhez és Ő közeledni fog hozzátok"! ADVENTI CSÖND Csönd, elmélkedés, imádság... Ég az Adventi gyertyaláng! Szimbólum, de lángja mennyei, - lelkünket a fénybe vezeti! Sötét az éj, de csöndjében gyúlnak már a fények! Áldott várakozást ölel át a lélek. A pislákoló mécsesek fellobbannak újra! Megbocsátás s ima száll az égre hangolódva! Úgy, mint egykor, Megváltónknak érkezését várták; - várakozás tölti el a szivek titkos vágyát. Valaki érkezik... Egy csillag is mutatja! Figyeljünk hát nagyon, hogy szivünk legyen nyitva! Szent e várakozás! s nem kell mellé semmi, csak imádni Istent, s az embert szeretni! Megszentelve Adventet szivünkre figyelünk! Óh, jöjj közénkbe Urunk, és Megváltó Istenünk! ADVENTI IDŐSZAK Adventi csendben ballagunk, - csillagúton haladunk. Áhitatot rebeg szánk, szivünk ég, mint gyertyaláng. Bűneink sötétjét világitja lángja, de, Jézus születése, örömünkre váltja! Lázban a föld, hódol a csönd; Isteni gyermeket köszönt! A szivekben cseng a vallomás; a Földre jött a Messiás! Kétezer év telt el, de várjuk minden évben, hogy szülessen meg újra az emberek szivében! Eljöveteléről, háromszor beszélünk; a jelenből a múltba s a jövőbe tekintünk! Felgyúlt az adventi gyertya már; - Jézus az ajtó előtt áll! Kopogtat! - jól figyelj, engedd be, hisz érted jött a mennyből le! Békét, fényt hoz, termést fügefán, hogyha betér a szived ajtaján. Bűnbánat mécsese gyúl, - szivedbe költözik az Úr! Ujjong a szivünk, dalol a szánk, az adventi koszorún lobog a gyertyaláng. Kerülünk haragot, feledünk bánatot, Szerető Urunk tanit alázatot. Mert alázat nélkül nem lehet szeretni, kinzó kiáltását a könnycseppnek érteni. Eltelnek éveink, földi útunk lejár, s ha Jézussal jársz, az út végén vár! Zengjünk hallelúját, dicsőitse szánk! Jézus megigérte, hogy visszajön hozzánk! Az ég s a föld elmúlik, és Ő visszajön, Itéletet tart majd holtakon s élőkön! Nyitsuk meg szivünket, imádkozzunk csendben, s higgyük, hogy mindenkor velünk van az Isten! Ő tölti meg széppel és jóval a lelkeket; - igy várjuk hát szeretetben a karácsony ünnepet! ALKONY Visszatekint alkonyatkor a nap szomorúan, a kertek déli lángja lassanként lelobban. Visszanézek olykor az elmúlt ifjúságra, szívemben lecsitult a nyári nap parázsa. CICA ÖRÖM Az ünnep nekem csupa öröm; ám e fához semmi közöm! Nagyon megterhelt volt szegény, s lefeküdött ni ide mellém. Cica módra szavam adom, a dorgálást én nem álhatom! Felmásztam az ágaira, hadd lám, van-e madár rajta? Dísszalagok, fényességek, nem láttam még ilyen szépet. Csengők, gömbök minden fajta, épp csak madár nem volt rajta. Egy ágba beakadt a karmom, s ím, hol fekszünk most a padlón. Ne légy ezért tele jajjal, hoz jövőben mást az angyal. CSODA SZÉP MÁJUS Annyi gyönyört s szépséget rejt a májusi zöld... Virágoknak illatával telik meg a föld. Üresek a szavak, nem létezik ének, mely kifejezné méltóságát a szép természetnek. Minden meghajolva dicsőíti Őt, Ki alkotott minden szépet - az Örök Teremtőt; Ki a zöld pázsitra harmatgyöngyöt hint, megáld minden teremtményt, s boldogságra int. Kinyissa a virág szirmát illatozásra, a dalos madár száját, hangos dalolásra. Felöltöztet bokrot, fát, - színes, szép ruhába, s megfürdeti reggelte arany fénysugárba. Fenn a mennyben járok, fehér felhő háton; nem tudom, hogy valóság-e, vagy talán csak álom... Gyönyörű szép május.., - csodás ez az élet; Köszönöm én Istenem a csodát, s azt, hogy élek. CSODÁLATOS LAKHELY Mi az az érzés, mit úgy hívunk: Szeretet? Milyen a boldogság, mit gyerek átél, s a felnőtt elfelejt? Mi az, ama erő, mit elme le nem győzhet, s ami minket szeretetben mással összeköthet? Mi az a fényes, tiszta, isteni szikra, ami a tékozlót az Atyához hív vissza? Mily nagy a mezeje e mágneses erőnek, hogy megérezzük hangulatát a mellettünk levőnek? Mi az, ami békességben érzi csak jól magát, s megfedi a rosszat, az elkövetett hibát? Mi az, ami Jézus lakóhelye lehet, és ha Őt követed, a mennyországba vezet?! Szívednél drágább kincs e világon nincsen! Egy csodálatos lakhely, hisz belefér az Isten! ELJÖTT MÁR A DERES ŐSZ A természetet csodálva Eltűnődök mélázva; Fújdogál az őszi szél, Hull a sárgult falevél. Gondolatom messze száll; Eltűnt már a meleg nyár. Nem hallszik a fülemüle, Bús a kert is őnélküle. Eljött már a deres ősz Ágak között tekergőz. Sóhajtozik nagyokat, S kurtítja a napokat. Bokrok között kotorász Diót ver és lombot ráz, Előhív hűs szeleket, S elűzi a meleget. ELTELT SZENT KARÁCSONY Eltelt szent Karácsony, Jézus születése, de szivünkben maradt ragyogó, szent fénye. Aki nyitott szivvel befogadta, várta; ott a kicsi Jézus, otthonát találta. Eltelt szent Karácsony, s ha láttad Isten képét, Őrizd meg szivedben örökre a fényét! Szeressed és ápold a kis Messiást, Ő megszenteli s megáldja szived jászolát! EMPÁTIA Van egy szép szó: <Empátia> hány ember még ismeri? Mások könnyét, jajszavait van még aki átéli? Van e földön még oly ember, ki feláldozza életét, barátjáért, testvéréért, akármelyik emberért? Vannak még e földön, akik megosszák a semmijük? Adnak másnak akkor is, ha ezen függ az életük? Van-e vajon szeretet még e sötét világban? Vagy sülyedünk a mélybe le, mint hajótörött az árban? Vannak vajon emberek, kik megértik a másikat? Vagy titokban koldusok, s elrejtik az arcukat? Koldulják a szeretetet, mert lélekben sivárak; féltik vagyonukat, s az igazságon áthágnak. Ameddig a lelkünk sivár, s szivünk közöny fogja át, meddig nem éljük meg végre, senki másnak nyomorát, ameddig az ártatlanság felzokog a kék égig, -nyomorultak maradunk s kárhozottak mindvégig. ESKÜVŐI KÖSZÖNTŐ Aranyszínű nyári napon, zeng a templom nagy harangja; Menyegzőtök boldog napját hirdeti ma vidám hangja. Eljött hát e szent pillanat, mikor két szív eggyé vált; Összetalálkozott két út, s társként haladnak tovább. Ez a nap most rólatok szól, ti vagytok a középpontban. Új út nyílik előttetek, szívetek már együtt dobban. Különbözők vagytok talán, de szívetekben mégis eggyek Hogy egymásé lehettetek, tekintsétek égi kegynek. Csodás ez a pillanat, szédítő a mámor; Fellegekig röpít a szép gyermekkori álom. Szárnyaljon hát szellők szárnyán szerelmetek mindig! A mai napnak boldogsága kísérjen el végig. Jövőtöket hozza öröm, ne fészkeljen bánat! A házasság egy titkos láda, benne kincsek várnak. Vágyaitok igaz gyöngye; az örömök s az álmok. A szerelem kulcsával ezt megtalálhassátok. Ám a napok sokszínűek; piros, szürke, tarkabarka... Örömötök ne rontsátok semmi rosszal készakarva. Csak a hűség s a szeretet éli meg az álmot; Bizalommal, reménykedve - szerelmetek zálog. Téged, kedves vőlegény, Isten, szent szolgálatra hívott! Az Ő választottja vagy! - Egy kis nyáj elé állított! Légy hát hű a te Uradhoz, hisz végtelenül szeret téged! Szolgáljad Őt teljes szívvel; te, s kit társul adott néked. ... Zeng e vidám nyári napon, templomunknak nagy harangja! Ez a nap, mely rólatok szól, életetek legszebb napja. Öröm hozta jövőtöket, szeressétek mindig egymást! Adjon Isten boldogságot, s a házasságra sok, sok áldást! ESTI FOHÁSZ I Eljött az est, minden csendes, Szempillámon álom repdes. Elmúlt napom leteszem Kezed közé Istenem. Minden dolgom, örömöm Én Istenem köszönöm! Bocsásd meg a vétkemet, Minden rossztól óvjál meg! Ha lecsukódik szempillám, Üdvös álom szálljon rám. Gyönge karral gyámolíts, Reggel Uram felüdíts! ESTI FOHÁSZ II Lement a nap, megjött az este, Mennyei béke, szállj szivembe. Teremtőm, esdve kér imám, Ha elalszom, vigyázzál reám. Köszönöm, az elmúlt napot, Hogy kegyelmed el nem hagyott. Nyújtsd ki most is oltalmadat, Adj lelkemnek nyugodalmat. A vakhomájú éjszakát Világosságod járja át. Ringass öledben Nyugalom, Hisz,Te vagy Uram az Oltalom! Ámen. ESTI IMÁDSÁG Köszönöm, Istenem, a mai estén Neked, hogy megóvott ma is gondviselő Kezed. Átölelt áldásod, fényed és kegyelmed- Alázattal meghajtom Előtted fejemet. Oltalmazó Karod útmutatást adott, szívemben hallom; intő, igaz hangod. Hálatelt szívemmel kérlek Jézus Uram; világítsd be fényeddel e zarándok útam. Szentlélek Úristen, Mennybeli Atya; Segíts emlékeznem igazi valómra, hogy tisztán ráláthassak gondomra, bajomra, figyeljek szavamra, s gondolataimra. Számadást tegyek; mi bennem ténykedett, megbocsássak annak; ki ellenem vétkezett. Segíts, hogy meglássam, azt, ahol hibáztam, és akaratod szerint, szívből kijavítsam. Pihentesd meg testem az álom mezejében, mikor lelkem fent jár Nálad csillagfényben. Angyalaid, akik kísérnek és óvnak, küld el hozzám őket, míg eljön a holnap. S ha megnyugodva Benned, lecsukódik szemem, éjjel amíg alszom, Te ringatsz el engem. Ámen. EZ A FÖLD A MI OTTHONUNK Uram, Te a Földet otthonunknak adtad. Mélyét mérhetetlen kincsekkel megraktad. Értelmet adtál, hogy megértjük művedet, hogy gondosan kezeljük, s betartjuk törvényed! Mindent a Földön az emberre bíztál; állatot, növényt a kezére adtál. De, felelős azért; hogyan bánik vele! Hála helyett nem-e Isten ellensége? Mert e Föld csak úgy adhat biztonságos otthont, ha a szeretet parancsát tudod és betartod! De kérdezi az ember, hogy tetszik-e oh Uram, hogy szép hűs erdőidet sorra kiirtottam?! Tiszta folyóidat megfertőztem szennyel, hímes pázsitodat megöntöztem vérrel. Kérdezzük-e vajon, hogy tetszik-e Neked, ahogyan kezeljük mi a természetet? Szidalmazunk s áldunk, hogy tápláljál minket, s közben megalkotjuk a saját törvényünket. Nem hallgatjuk Urunk szelíd, intő szavát, bűnben pocsékoljuk életünknek javát. Pedig Ő az embert méltóságra tette! Tudatában vagyunk, vagy elsiklunk mellette?! Van szemünk, de látjuk vajon a csodákat? A magasló hegyeket, a zöldellő rónákat? Vagy selyem pázsiton feküdve hanyatt, látjuk az égen a fehér bárányokat, amint legelésznek az ég mezején? S az, Aki tereli, korona van fején! Az Úr képessé tett csodás alkotásra, s mi megteszünk mindent emberpusztításra. Állítsd meg oh Uram, e romboló munkát! Ne engedd, hogy elveszítsük az élet koronáját! Keressük a szépet, az emberek javát! Adjuk vissza végre az élet méltóságát! Segíts, hogy bűnéből térjen meg az ember; - ne legyen a keze pusztító fegyver! A természet szüntelenül jelzi szenvedését, de képesek vagyunk megérteni nyelvét?! Csak Isten Igéje lehet nekünk fegyver! Különben elpusztul a Föld és az ember! ÉDES, JÓ ISTENEM Édes, jó Istenem, ne hagyj el engem, Óvd meg a bűntől a testem s a lelkem. Adj erőt nekem, mikor elfáradok Segíts rajtam kérlek, hogyha beteg vagyok. Lakjál a szívemben, vigyázzál reám Tied a nappalom, Tied az éjszakám! Fogjad a kezemet minden utamon Tied legyen Uram minden gondolatom. Vigasztalj meg engem, ha szomorú vagyok, Csillogj a szememben, ha örömtől ragyog. Mennyei jó Atyám, ne hagyj el engemet, Áldom éjjel, nappal szentséges Nevedet! Bűneinket Uram, kérlek, fel ne számold Mentsd meg én Istenem e szenvedő világot! ÉN A CSÖNDDÉ VAGYOK Azt kérded mid vagyok és mid lehetek. - Ülj ide mellém, - elmondom most neked. Ne várjál tőlem zajos éneket, én a csöndé vagyok, s a csönded lehetek. Ne várj tőlem lángot, régen kialudt. Parazsat sem találsz a tűzhelyen, csak hamut. Nem lehetek neked dicső éneked, én a csöndé lettem, s csönded lehetek. Kérded, hogy mid vagyok, és mid lehetek. Ha akarod barátod, ha akarod testvéred. Az élet egy nagy titok, szép vagy mostoha. Barátod lehetek, de ellenséged soha. Mid vagyok én neked és mid lehetek? Mi az mit utálok, s mi az mit szeretek? Világi dolgokat ajkam nem dicsér. Én a csöndé vagyok - csönd, mely égig ér ÉVSZAKOK Úgy szeretném össze szedni szép szavakba septiben, mit nem mondott az életről el soha eddig senki sem. Gyönyörű az élet hidd el, ha vezérli a SZERETET! Reménykedve élni s hinni, hogy tél után jön kikelet! Oly sok panasz van a földön! Az élet nemcsak rózsás kert! De, a végén minden ember, azt arassa, amit vet! Csodálatos minden évszak, de sorra elszáll, mint a füst. S ha szépségeit felfedezed, Isten reád áldást küld. Szívből vallja minden ember, hogy a tavasz gyönyörű! Csupa illat, csupa öröm, - Vidáman nő fel a fű. Aztán jön a nyárnak tüze, s a munkának ideje: Napkelettől, napnyugatig fáradsággal van tele. Amikor az ősz is beáll, mint ezüsthajú meseszép, áldásait önzetlenül, szeretettel osztja szét! Áldás hát az időskor, de, nem épp könnyű nagykabát! Súlya alatt görnyedeznek; szülők, mamák, nagytaták... Mintha minden ősz más lenne egy-egy lomb hull lassúan.. De, lelkedben a fény örökre ott csillog, hisz benne van. Tél váltja fel majd az őszt is, de követi a kikelet! Isten az Úr mindeneken, és az életünk felett! Ha jól figyelsz az égiekre, s Isten hangja szól hozzád; megérted, hogy több az élet, mint zarándokként amit jársz. Osszál mosolyt, tegyél hát jót, mert számot adsz a legvégén; mire szántad életedet, mit tettél e Földtekén?! A jó Istent én arra kérem, Hallgassa meg hő imám: Legyen boldog minden ember, az őszbe fordult évszakán! Adjon áldást mindenkire, s meghallgatást imánknak, hogy még soká örülhessünk szeretetben egymásnak! FEHÉR HÓVIRÁG Üdvözöllek, kicsiny hírnök, - fehér hóvirág! Magaddal hoztad a tavasz illatát! Kicsalt mély álmodból a fényes kikelet, S kidugtad a hó alól kíváncsi fejedet. Milyen volt az álmod, a hosszú, fagyos téli? Olyan mint a mesében; szépséges, tündéri? Vagy már te is vártad a mosolygó tavaszt, A melengető napsugarat, mely rügyeket fakaszt?! De, feledjük végre a fagyos, puszta telet! Fáztunk már eddiglen éppen eleget! Nem süvít már a szél, a kopasz fák felett, Mosolyog a napsugár s a nyájas kikelet! FOHÁSZ A BETEGEKÉRT Mennyei jó Atyánk, tekints le ránk, hallgasd meg kérlek szívből jövő imánk! Szent Fényed, mi éltet, küld el nekünk, hogy gyógyitsa meg lelkünk, s fájó sebünk. Mit bűneink miatt magunkra vettünk, - tisztits meg Urunk, s bocsáss meg nekünk, Jézus nevében, Ki drága szent vérével megváltott minket szenvedésével! Istenem, jó Atyánk, adj szivünkbe békét, s gyógyirt a betegnek, Krisztus érdeméért! Mert minden hivő; gyermeked, s Krisztusban testvérünk, a betegekért fohászkodom - hallgass meg Istenünk! Küld el szent angyalod, hogy ölelje át Lénye, s gyógyulást hozzon teljességed Fénye! Kérlek, Uram Jézus, tekints a betegre, gyógyitsd meg sebeit a Te sebeidben. Köszönöm Megváltóm, mit tettél érettünk, hogy kiontott szent véred gyógyir lett minékünk! Ámen! FOHÁSZ A KORONAVIRUS LEGYŐZÉSÉÉRT Mennyei jó Atyánk, Mindenható Istenünk, Nagy veszélyben van az ember, s a mi kicsi nemzetünk! Benned bízva, könyörögve, színed elé járulunk, hisz segítséget kinél másnál, mint Tenálad találunk! Már nem szabadságharcot vívunk,- ez élet-halál küzdelme! Olyan, mint, amikor Dávid, Góliáttal küszköde. Legyőzte a kicsi Dávid, a hatalmas óriást, mert Te Urunk vele voltál, s elűzted a szorongást, győzelemre vezetve, mert hitt a Te Nevedben, Benned bízva, nem pedig a saját erejében. Mi is áldott, jó Atyánk, hittel állunk harcra; kérve- kérünk, ne ítélj, minket se kudarcra! Minden bizodalmunk csak Tebenned van Urunk, porba hullva, szépen kérünk, hallgasd meg a szavunk! Mindenféle betegségek, járvány, koronavírus, fenyegetve lesel reánk, mint vicsorgó cinikus. Szentlelkednek erejével, segíts minket jó Atyánk; mentsél ki e nagy veszélyből, vigyázz kérlek mireánk! A betegeket erősítsd meg, áraszd rájuk keneted, hogy felépülve, egészségben szolgáljanak Teneked! Köszönjük, hogy meghallgatod a mi esdeklésünket, Mennyben lakó jó Istenünk dicsértessék szent Neved! Ámen. GAZDI URAM, HOVÁ LETTÉL?... (Képes vers) Tegnap óta ki se jöttél, Gazdi uram, hová lettél? Nem szól reggel csergő vekker, Hová tűnt el a sok ember? Nézegélünk utcán, kertben, Olyan csend van, mint a Mennyben. Gazdi uram benn a házban, Nem jön ki csak néha tájban. Ennünk ad, s kinéz a kerten, Nem társalog senkivel sem. Mikor kimegy az utcára, Maszkot tesz az orcájára. Az emberek mintha félnek, Egymás között nem beszélnek. Minden embert házba zártak, Az állatok az utcán járnak. Csendes lett a táj, az utcák, Megfordult az egész világ. Megtudhatja most mindenki, Mit jelent szabadnak lenni!... GÖRDÜLŐ ESŐCSEPPEK Hallgatom az esőcseppek ahogyan kopognak; úgy tűnik, minthogyha egy régi dalt dúdolnak. Elmélázva csodálom e ritmikus dallamot, észrevétlen körülvesznek őriző angyalok. A fülembe dúdolják: "Sosem vagy egyedül!" Ha nyitva van a szíved, az élet is felderül. Nézem, amint legördül az esőcsepp az üvegen, olyan, mint az emberi sors, mely átkísér az életen... HALLGATTAD-E MÁR A CSENDET? Hallgattad-e már az éjszakát? A csendben rejtőzködő dallamot, csodát? Észlelted-e a csillagok neszét, a szél muzsikáját, s mint hordja szét az avarszőnyeget, s táncol a porral, összeölelkezve záporral, hóval... Figyelted a felhők vándorlását, miképp a szél tereli, mint pásztor a nyáját? Vagy az égen cikázó villámnak haragját, ahogyan átvilágítja a sötét éjszakát? Majd, mint égi lámpás, a hold feltűnik; vigyázva a földet egészen reggelig. Milliónyi csillag, mint megannyi mécses világit, s az ég oly csodás, oly ékes. A mindenben elrejtőző élet titkait látod, mily csodás, és minden hogy tanít... HAZAJÖTTEM IMÁDKOZNI Szülőfalum templomába jöttem imádkozni: A jó Isten kegyelméért ismét hálát adni. Megköszönni életemet, s mindent amit adott; Bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott! Harangszónál tanított meg engem jó anyám: Térden állva, alázattal mondjam el imám. Hitet vésett a szívembe kicsiny korún, régen Azóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen. Rég elhagytam én a falút, az idő elszaladt, Kongása a vén harangnak szívemben megmaradt. Hívogatott örömökben, de bánatban is ott volt, Mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott. Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek; Visszacsalnak olykor - olykor a régi szép emlékek. Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szívemhez tapadsz - Köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hívogatsz! Köszönöm, a jó Istennek, hogy itt lehettem ma; Felüdült a lelkem, mint a folyómenti fa, Mert szent ez a hely, mely ölébe fogadott, Szent e templom, s e falu, mely keblén ringatott! HÁLA URAM Hála Uram, az elmúlt évért, hálát adok minden percért. A mosolyért, a könnyekért, minden megnyert küzdelemért. Szüntelen Te velem voltál, betegségben gyógyítottál. Szereteted éreztem, köszönöm, hogy élhettem. A jövő, rejtély még előttem, de az Úrral, nem kell félnem! Te vezérelj Jézusom, hogy Veled járjak a szűk úton. HÉTVÉGE... 1. Eltelt a hét fáradsággal - Hétvége van újra! Elbúcsúzik Február is, hóbundába bújva. Isten veled téli hónap, nem voltál rossz velünk, találkozunk majd jövőben, ha megadatik nekünk. Vidd a fagyot, hideg telet, most csak arra kérünk, Kikeletre, új tavaszra vágyódik a lelkünk! *** HÉTVÉGE 2. Eljött ismét a péntek délután! Oly jó megpihenni egy dolgos hét után. A következő két napon nem kell korán kelni; lehet szórakozni, táncolni, pihenni. Mikor szombat reggel vidám kedvre ébredünk; - hogy tölthetnénk hasznosabban az időnket? - Kérdezzük. Kirándulni, szórakozni, pihenni is kellene, ám összehozni mind a hármat, hogy lehetne egyszerre? Hogy lehetne békességet, vidámságot teremteni, s a hétköznapok gondját, baját, fáradságát elfeledni? Csak az Úrral lehet mindent megtenni, ha Ő vezet, S feltöltődve, vidám szívvel kezdhessük az új hetet! HISZEM ÉS VALLOM! Szívből hiszem, számmal vallom, Jézus Krisztus a Megváltóm! Nem hallgatok, hitet vallok; Jézus az Úr, Övé vagyok! Megfizette minden vétkem; a kereszten meghalt értem! Minden igaz, amit mondott! Harmadnapra Feltámadott! HOL LAKIK A SZERETET? Ha az emberek szívébe belátni lehetne, Vajon mennyi szeretet találtatnék benne? Vagy elszáradt legbelül minden szép virág, s elfoglalta helyét a kapzsiság? Senki ne higgye, hogy különb a másiknál, csak azért, mert több jutott neki a szokottnál. Hisz mindenki fölött az élet elhalad s utána nem más, csak ködfátyol marad. Elgondolkodhatna nem egyszer azon, hogy bármikor ő ülhet a képen látott padon. Mert senki sem úr az idő s maga felett, s úgy lesz megitélve, ahogyan szeretett! HÓESÉSBEN Oly csodás megállni a szép hóesésben, tisztulásra vágyva egy álomtiszta térben. Hulljál szép, fehér hó, a kopár téli tájra. Borits puha köpönyeget a megdermedt világra. Hófehér, szép világ mesebeli álom, végy körül, ölelj át, tisztulásra vágyom... HULLÁMZÓ TENGER AZ ÉLET Hullámzó tenger az élet... Rejtélyes dolgokra képes. Hullámai olykor simogatnak, máskor fejünk fölött összecsapnak. Küzdelemre, harcra születik az ember; kisebb, nagyobb hullámokkal küzdenie kell. Próbatétel útja, ez a földi út, de küzdésünkben Isten segítséget nyújt. Lehetsz fáradt, lankadt, mert sorsod mostoha, de reménytelen, elhagyott nem lehetsz ám soha! Szánni való, akinek nincs bizalma, hite, mert, Krisztus nélkül keresztjét egyedül kell vigye! Félelem csak ott lehet, ahol nincsen hit! Sötétség van ott, ahol Krisztus nem világít. De, boldog az az ember, ki hívőnek bizonyul, mert annak a reménye egyedül az Úr! ILDIKÓNAK S LUJZIKÁNAK, A BARÁTOK MIT KÍVÁNNAK? Beköszönt a szép tavasz - Szórja illatát; Igy köszöntjük mi is ma Ildikót és Lujzikát! Ünnepel a természet - Itt a kikelet! Feledünk haragot, bánatot, hideget. Szülinapra jöttünk örömmel, boldogan, szívből köszönteni, szeretve, ahogyan csak barátok szoktak, kik egymást megbecsülve jól érzik magukat igy szépen egybegyűlve. Én is kedves barátom, felállok szerényen, köszöntőt mondani mindnyájunk nevében: Adjon Isten hosszú, szép életet Nektek, százszor annyi termést, mint amennyit vettek. Mint Isten gyermekei, minél jobbá váljunk; Külön, külön nektek is ugyanezt kivánjuk! Minden jótettedért kapj jutalmat négyszer, a mosoly legyen ajkadon a leggyönyörűbb ékszer. Boldogságod, örömed érjen fel az égig! A Hit, Remény és Szeretet kisérjen el végig! Egészségből, vidámságból soha ki ne foggyál, - Maradj mindig ugyanaz, aki eddig voltál. Ildikónak külön mindnyájunk kiván; boldog házasságot, mig csak tart e világ. Legyen részük egészségben mindvégig e földön, neveljenek sok unokát, akiknek örüljön. Lujzikának pedig egy csodaszép vőlegényt; daliást, gazdagot, s munkában kőkeményt. Hogy jövendő évei boldogan teljenek, s örülni tudjon minden boldog percnek. Mindezek után még csak áldást kérek Istentől, annyit, ami rátok férhet! Köszöntőm végén szívemből kívánom: " Legyetek boldogok széles e világon!" IMÁDKOZTAM ÉRTED ... Imádkoztam érted, hogy legyél nagyon boldog! Ne érjenek téged, csalódások, gondok. Sorsodnak az útja bármerre is vezet, A jó Isten áldása legyen mindig veled! Imádkoztam érted, hogy legyen egészséged! Ne epesszen bánat, keserűség téged. Áldjon meg az élet minden jóval, széppel, Vidámságban, örömökben legyen mindig részed. Imádkoztam érted, hogy legyen békességed, S arcodon a mosoly, a legszebb ékességed. Ne halványítsa el jó kedvedet semmi, Tudjál tiszta szívvel, derűs arcú lenni. Imádkoztam érted, hogy legyen erős hited! Erőd a kereszthez, mit neked is kell vinned. Járjál a szűk úton, hol Jézus fogja kezed, Hisz Ő az egyedüli, Ki győzelemre vezet! ISTENEM, KÉRLEK, ÁLD MEG A VILÁGOT! Istenem, kérlek, áld meg a világot, áldj meg minden embert, áld meg a családot! Űzz ki a szívekből aggódást, félelmet, mit a jó mag mellé a gonosz elültet. Áld meg a szülőt és áld meg a gyermeket, hogy legyen az életük, mint szép virágos kert, melyet lágyan ringat lenge déli szellő, s illata messze száll, mint a vándor felhő. Adj erőt a szenvedőnek fájdalmai fölött, ha csapások alatt a lelke összetört, s az élet hullámai ha földre lesúlytották, segítsd meg Istenem, hogy fényed megtalálják. Áld meg két Kezeddel, áld meg az öreget, az imára kulcsolt, remegő kezeket; kinek fáradt lelke immár az út végén megnyugvását várja Istennek kebelén. Mert Te vagy a Csend és Te vagy a Nyugalom, Tied az ország és Tied a hatalom! Égi jó Atyánk vagy, Urunk és Királyunk! Szabadító Istenünk, - áldunk és imádunk! ITT A TÉL Hipp - hopp, itt a tél! Csillagporos szakállán csilingel a szél. Megrázza a bundáját, s köszön - HALIHÓ! Amúgy kereng, szállingózik a puha, fehér, selymes hó. Bunda nőtt a házakon, fehér lett a táj. Nagykabátba bújok, nyakamban a sál. Hópaplan alatt szunnyadoz az ág, mély álomba szenderül tavaszig a világ. JÉZUST VÁROM... Adventi csendben Jézust várom, Szívemet Előtte sarkig kitárom! Tudom, hogy eljön Ő hozzám, Békesség-lepelét teríti énrám. Tudod ó Jézusom, mennyire szeretlek! Azt is tudod, hogy hiszek Tebenned! De, Nélküled a hitem gyenge, Várok a Te kegyelmedre! Segits, jó gyermeked lennem, Ó, kérlek, Te lakozzál bennem! Engedd, hogy e Karácsonyban, Megismerhesselek jobban! JÓ ÉJSZAKÁT! Sötét éj borult a földre, álomtündér suhan csöndben. Elmondom az esti imám, egy kis angyal mosolyog rám. Puha ágyam megvetve vár; az álomtündér szememre száll. Eldúdolja álomdalát; áldott, békés, jó éjszakát! KEDVES KIS HÓVIRÁG Tavasz szép hírnöke, - kedves kis hóvirág, hófehérben tündökölsz - csodálva nézek rád. A földön repedezik, roppan a hópaplan, mely alól kidugod fejecskéd álmosan. Még el sem tűnt a jég, a hó, a téli fehér takaró, szunnyadoznak még a fák, s te virulsz már kis hóvirág. A legszebb tavaszhírnök vagy, bár dajkád a hó és a fagy. A nap oly szemérmetesen kis fejedre csókot csen. Felébredsz a hó szőnyeg alatt, mint fehér, piciny hajnalharang. Csodálatba ejted ámuló szememet, zsenge léted hirdeti: Közel a kikelet! KÉSZÜLŐDNEK MÁR A GÓLYÁK Őszi ruhát ölt a határ, készül már a gólyamadár messzi útra, déli tájra, vándorútját Isten áldja! A gólyanép im összegyűlve; magasba száll kelepelve. Kísérik a kósza felhők, áramlatok, égi szellők... Gólyamadár, gólyamadár, ki tudja, rád hány veszély vár? Hová rejtőzöl el gyorsan, ha vihar csap le haragosan? Elmélázva, utánatok szomorúan nézek... Nélkületek üres marad a rét s a gólyafészek. Visszajöttöd gólyamadár tavasszal úgy várom! Jó utat most neked, drága, jó barátom! KIRÁLYI GYERMEK VAGYOK! Mint kicsiny lelkes porszem jöttem e világra, szélvihar sodort völgyekbe, sziklára. Ám Isten megtalált, s tenyerébe vett, melengetett, csiszolt, mert nagyon szeretett! Lassan újra formált, de meg is fenyített, s bár minden pici sejtem vijjogott, reszketett, leásott a mélybe, honnan kifejtette azt az igazgyöngyöt, mely lelkembe volt rejtve. Értékesnek látott, keze tisztított; letörölt rólam minden földi port. Nem vagyok hát bárki - koldusbotnak vége; értem is hullott Krisztus drága Vére! Én Őbenne vagyok, Ő is bennem él, s földi utam egyszer majd ha véget ér, Atyámtól a mennybe koronát kapok, mert megváltott Krisztus - a Királyé vagyok! KIS IBOLYA, ESTI ÁLMOM... Egy kis ibolyát haza vittem, az imakönyvbe bepréseltem. Könnyét a lap mind beitta, de elrejtőzött szép illata, itt legbelül a lelkembe, hol öntözgetem reggelte. Kis arcának bársony hamva visszaszállt a mennyországba. Ő felé vonz esti álmom, tündérképű szép világom.. KÖLTÉSZET A legszebb érzelem, ha versben mondod el azt, ami a szíved mélyéből tőr fel. Akárcsak egy festmény, akárcsak a zene, kedvesen hívogat, hisz lélekkel van tele. Úgy érzed a lelked sasszárnyakra kél, s elröpít messzire, mint a forgószél. Egy szebb és jobb világba, ahol álmodni mersz, ahol örök béke s boldogság a perc. Ahová egyedül csak a szív vezet, s uralni ésszel soha nem lehet. Ott, hol a fény a teljes súlyegyen, s a gondolat, mely átkarol az örök végtelen. Hisz felülről a mélybe érkezik a tudat, s ölébe kisdedként kicseréled magad. A szeretet forrásba meríted a szíved, s ami megszületik, úgy hívják "költészet." KÖSZÖNNÖM, ISTENEM, ELMÚLT ÉVEIMET! Küszöbön az Új év, s az Ó már búcsút int, Szívünkbe a remény új álmokat hint. Az égre hangolódva jó Atyám én Neked megköszönöm szívből, elmúlt éveimet. Köszönöm a mosolyt, a jó szót, az örömet, olykor a szememből kicsordult könnyeket, melyek után mindig feljön a szivárvány, s lelkünk megtisztulva, felszáll angyal szárnyán. Köszönöm azt is, hogy fogtad a kezemet, gondosan őrizted, óvtad a léptemet, meghagytál erőben, s adtál még napokat; vetés - aratásra; - mindenre alkalmat. Hogy mit hoz az Új év, azt senki nem tudhatja, de, aki az Úrnak életét átadja, öröm jön, vagy bánat - szívében él a hit, hogy mindent az Úr Isten a javára fordít! KRISZTUST KÖVETEM! Döntöttem szívemben, követem Krisztust! Mögöttem a világ, szívemben Jézus! Ő nem osztozik lelkemen, hűn szeret és félt, kézen fogva vezet, míg elérem a célt! Amikor ráléptem Megváltóm útjára, követésének tudtam mi az ára. Tudtam, hogy mit adok, azt is, hogy mit kapok, azt is Kit szeretek, s azt, kit megtagadok! Mikor, még a világ csábítgatott, hívott, lelkem tőle nem mást, csak pokol-tűzet kapott! S mondtam: Vidd azt a jót, amit adtál! Találtam én jobbat a te javadnál! Nem percekre szóló, hazug ámító, mert Aki adja, Ő az Örökkévaló! S lehet bármilyen nagy is az ára, én hallgatok Jézusom szavára! A világ kinevethet, s megtagadhat engem! Szeretem az Urat, s úgyis Őt követem! Mit bánom, - lehetek kitagadt, megvetett, kidobhat szívéből mindaz, ki szeretett! Rám törhet a világ összes hatalmával, harcolhat ellenem pokoli hadával, maradhatok gúnnyal egymagamra, nem fog tőrni azért panasz az ajkamra! Ígérhet a világ bármit is nekem, nem kell tőle semmi, én Krisztust követem! KÜSZÖBÖN Küszöbön az Új év, s az Ó már búcsút int, Szívünkbe a remény új álmokat hint. Az égre hangolódva jó Atyám én Neked megköszönöm szívből, elmúlt éveimet. Köszönöm a mosolyt, a jó szót, az örömet, olykor a szememből kicsordult könnyeket, melyek után mindig feljön a szivárvány, s lelkünk megtisztulva, felszáll angyal szárnyán. Köszönöm azt is, hogy fogtad a kezemet, gondosan őrizted, óvtad a léptemet, meghagytál erőben, s adtál még napokat; vetés - aratásra; - mindenre alkalmat. Hogy mit hoz az Új év, azt senki nem tudhatja, de, aki az Úrnak életét átadja, öröm jön, vagy bánat - szívében él a hit, hogy mindent az Úr Isten a javára fordít! LELKE VAN Lelke van a földnek, lelke van a létnek, lelke van a földön minden teremtménynek. Lelke van a fának, a fűnek, a virágnak, lelke van az embernek, s az egész világnak. Lelke van a víznek, mert forrása éltet, simogat fúvása, - lelke van a szélnek. Lelke van a Napnak, mert életet ad fénye, lelke van a Holdnak, mert világít az éjben. Ősi múltunk őrzi csillagoknak léte, érzelmeket gyújt föl lelkünkben a fénye. Lelke van madárnak, szöcskének, bogárnak, lelke van bizony az egész világnak. Bennem is lélek van elrejtőzve csendben, s lélek a szavakban, mit összefonok versben. Lélekből származik a szív élő lángja, s szívünkben a nyíló szeretet virága. LÉLEGZETÁLLÍTÓ ÉLMÉNYEK Barátom, ha látni kívánsz; bámulatos tájat, hol a képzeletnek a valóság vet árnyat, szédítő sziklákat, a meseszép Gyilkos-tót, - érdemes megjárnod a Békási-szorost! Rohanó patakok, méregzöld legelők, zöldellő hegycsúcsok, óriási fenyők, meredek sziklákban rejtelmes barlangszáj, meseszép környék e magashegyi táj. Délkelet felé az Olt forrásvidéke, lenyűgöző látvány - körbetekintve. a Gyilkos-tó szürkezöld szeme tükröz fentről - Nehéz elszakadni e csodálatos helytől. Nyugalom, békesség, misztikus hangulat. Kristálytiszta levegő - amit e táj adhat. Körben sziklacsúcsok - csodálatos szépség A tó tükrén békésen úszó tőkésrécék. A Gyilkos-tótól elbúcsúzva, a Békás patak képpel, feltűnik a Tündérkert egy sziklaképződménnyel. Az Oltárkő ez óriás, a tetején kereszttel: Imára hívja lelkedet, hogy találkozz Istennel. E mészkőbe vájt hasadékot elfeledni nem tudod- Ritka szépség, szikla szírtek, zúgó hegyi patakok... A világot bejárhatod, a sok idegen tájat, ennél szebbet úgy gondolom, szemed nem is láthat! MÁJUS VAN Napfény van, virág van, zöld fű van, Május van. Hadd legyen titok, ma mögöttem hány év van! Évszámot cserélek, telnek az esztendők, Hogy e kort megértem, szívemmel örülök! Milliónyi virág, madárdal, kéklő ég, Amit csak kaphattam ingyen jött ajándék. Hogy örülni tudok a tavasznak, virágnak, Megköszönöm százszor Teremtő Atyámnak! Ablakomon táncot jár a napsugár fényesen, Az orgonafa felém bólintgat kedvesen. Szívemhez szorítom gyönyörű virágját, Lelkem mohón issza bódító illatát. Őszbe borult fejjel nézek vissza máma, Arra, ami elmúlt, a tavaszra s a nyárra. Mi vált valósággá miből álmot szőttem, Mennyi jó és rossz volt, s csalódás is bőven. Köszönöm Istenem a jó és rossz napokat, Hogy születésem napjára Májust választottad! Előmbe szórtál millió virágot, Szívembe hoztad a szép Mennyországot! Napfény van, virág van, illatos Május van. Minden mi körülvesz úgy érzem értem van. Kismadár énekel lombok közt vidáman, Szívemben megnyugvás, béke és áldás van! MÁSFÉLE KARÁCSONY A karácsonyi csillag fenn ragyog az égen... De, ez a Karácsony nem olyan, mint régen. Hódolattal körül álljuk Jézus jászolát, ám, maszkok alatt nem látjuk már egymás mosolyát. Megsokasodott a bűn, nőtt a vétkek árja, s egy pusztító járvány sulytott a világra. Elszigetelt egymástól, mosolyunk halványult, a szívekben gyötrelem háborúja dúlt. Ám, Isten szeret minket, nem kell elcsüggednünk! Szeretetből küldte el szent Fiát érettünk! Jézus eljött hozzánk, s még mindig arra vár, hogy Neki adjuk végre szívünk otthonát. Jöjj, ó drága Jézus, az ajtó nyitva áll; térj be otthonunkba, hisz szívünk várva, vár! Nézd mennyi a szenvedés, egy maszkos, bús világ kegyelmedért, megváltásért, hozzád felkiált! Jöjj Megváltónk szívünkbe, nem kérünk mi mást; hozz békét e világnak, hozz szabadulást! Segíts a bűnt kerülni, térjünk helyes útra, add, hogy egymást szeressük, s ölelhessük újra! MESESZERŰ ŐSZBEN... Meseszerű őszben, a sétányba tiporva, az elmúlt forró nyárról mesélni jó volna. Arról, ami szép volt, s ami lelkünkben él, miközben fejünkre szitál a dér. Mindarról, mit szívünkbe rejtett a lét, s ami széppé tette életünk regényét. MESESZÉP VIRÁGOK Pirkadó hajnalon ébredez a rét, fölötte kitágul derűsen az ég. Milliónyi virág kinyitja kis szemét; illatba borul a végtelen messzeség. Vadvirágok fonják útszélét, réteket, a gyönyörtől cserben hagy minden képzelet. Színes ruhácskájuk csalogatva vonz, hogyha a szabadba, vadonba kiosonsz. Liliomok, rózsák, meseszép virágok, lengedezve köszöntik az egész világot. Szíveknek regélnek, haláltól nem félnek, illatukat osztják szanaszét a szélnek. Bólintgatnak egymásnak, olyan kedvesek, megsimogatják selymesen szerető kezemet. Beszélek hozzájuk, - nevetnek a fényben, táncot járnak némán a kalandos szélben. Illatos, szép virág bizony ha nem volna, tavasz sem lenne, talán nyár sem volna. Méhecske sem zümmögne, lepke sem csapongna, álmokat sem szőnénk, madár sem dalolna... MIHÁLY ARKANGYAL TISZTELETÉRE Uram, Jézus, -Atya fénye, Megváltónk és életünk, az angyalokkal egyesülve, imádunk és éneklünk. Tisztelettel ünnepeljük angyalaid csapatát, főképpen az égi hadnak vezérét és bajnokát. Michaelt, Ki tüzes karddal harcol mindig érettünk. Szózatja egy mondatból áll: "Ki olyan, mint Istenünk!" Szépségével túlszárnyalja minden angyal szép lényét. Isten mellett Ő tartja fenn az igazság mérlegét. A hatalmát Tőled kapta - Örök Atya: - Szeretet; lángkardjával letaszíttá, ki fellázadott Ellened. Az Istenfélő, hívő embert vigyázza sok jó angyal. Vele imádkoznak együtt áldó, szelid, lágy hanggal. Bizony, boldog minden lélek, ha Krisztusban van; Benne él! Útjai oly világosak, mint napsugaras tiszta ég. Istenünk, Kit angyalkarok szüntelenül imádnak, hűségéért Szent Mihálynak, a Te kedves szolgádnak, küld le nékünk védelmünkre a mennyből angyalsereged, hogy óvják, védjék itt a földön testünket és lelkünket. MINDENHATÓ JÓ ISTENEM Mindenható jó Istenem, csak Te tudod mi lesz velem; Tudom, ha Rád bízom magam, akkor minden javamra van. Te vagy az én égi Atyám, mindig gondot viselsz reám. Reád bízom én gondomat, mind éltemet, mind holtomat. Te vagy estém s jó reggelem, tudom, mindig Te vagy velem. Mi kell nekem, azt Te tudod, s ha javamra van, meg is adod. Oly sokat adsz, s keveset kérsz, velem vagy; - a szívemben élsz. Óvod, őrzöd a szívemet, elcsüggedni nem engeded. Hogyha hívlak, elmémbe szállsz, égi eledellel táplálsz. Lelkembe térsz s felragyogsz, szemeimmel mosolyogsz.... Tudom, Te vagy mindig velem, legyél áldott jó Istenem! MOSOLYOG AZ ŐSZ Mily szépen mosolyog az Ősz, kertben, dombon elidőz... Lelkünk hála járja át mindenért, mit elénk tárt. Mint divatos öreg hölgy, az ősz is színes ruhát ölt. Csupa illat, csupa fény, örül minden teremtmény. Oly pompás vagy és olyan szép, ne siess el, - maradj még! Ajándékod megáldjuk, a hideg telet nem várjuk! MOST VAN TAVASZ, MOST VAN TÉL... Előbújt egy hideg szél, Most van tavasz, most van tél! Márciusnak eleje, A napnak nincs még ereje. Nagy pelyhekben hull a hó, Napsütésről nincs is szó! Lipa, lipa, libuskák, Nincs még fű, csak hóvirág! NÉZZ LE RÁNK ISTENEM Nézz le ránk Istenem, mennyi a fájdalom, Oly sok a szenvedés, alig van szánalom. Nincsen már ölelés, ritka a jó barát Látni sem lehet az emberek mosolyát. Szemekben holt remény, könnyek és csüggedés Tegnap mi szép volt, mindaz most ködbe vész. Tudjuk, hogy sok a bűn, Uram, ne kérj számot, Szánd meg ó jó Atyám, szánd meg a világot! Nézd mennyi szenvedés, hányan sírnak gyászban, Hullnak az emberek úgy, mint a csatában. Segíts Uram Jézus, mert a vész fenyeget, Tedd rá a népedre megmentő kezedet. Bocsásd meg vétkeink, tedd jobbá szívünket, Szánjuk és bánjuk tömérdek vétkünket! Adjál még időt, az embernek megtérést, Űzd el a nagy veszélyt, űzd el a szenvedést! NOVEMBERI ŐSZ Színes levelekkel táncol az őszi szél, felemeli s elengedi, mint egy kis kacér. Pompás, szép ruháját letépte a fáknak, s szégyenlősen bólintgatnak mesztelen az ágak. Felhők közt a napsugár pajkosan mosolyog, verőfényes sugara a fák közt átragyog. Érdekes ez az év, bár vége fele robog, mint eltévedt idős úr, az ősz még bódorog. Szállnak, peregnek az őszi levelek erdők, rétek lakóinak puha ágyat vetnek. Melenget a napsugár messze elnyúlott az ősz, erdei tisztáson még legelész az őz. A hegyek mögül szórja most a Nap sugarát, kicsalta ágyából az álmos ibolyát. Ám hajnalban felébredt egy háborgó hideg szél, keresi, kutatja, hová rejtőzött a tél... NŐK A NŐKRŐL (Tréfás vers) Nők napja a nőkről beszél, s kilépve a körből, elmondanék én is most egy néhány szót a nőkről: Az asszonyoknak, világ óta, mindig sok a dolguk; takarítás, főzés, mosás, ezerféle gondjuk. Gyermekszülés, gondozásuk, mind az asszony dolga; asszony nélkül ez az élet nem létezett volna. Na, de vannak jó férjek, kik megosszák a munkát, így mutatnak másoknak is követendő példát! Hiszen tudja minden férfi, hogy bármennyire serény, úgy sem tudna megélni az asszony nélkül szegény! Mert az asszony gondoskodó, várja jó falattal, mondom én, az asszony előtt le a kalapokkal! Egész nap csak sürög, forog, nem áll meg egy percig, nincs ideje megpihenni egész késő estig. Szerencse, a tudománynak volt a nőre gondja, kitalált egy tucat gépet, így könnyebb lett a dolga. Nem fáradoz már oly sokat, a gépet villany hajtja, porszívóval takarít, s a seprűt azért tartja, hogy majd kellő képen megillesse férjét, ha felcsavarja idegeit, s ki kell főzze mérgét, amikor a munkából csak éjfélkor jön haza, mert hosszan tartó gyűlésben volt - e képp panaszolja. Erről eszembe jut egy jópofa történet, amely bárkivel is bizony megtörténhet. Olvastam valahol, hogy Székelyföld táján történt, hogy a hű férj úgy fél három táján eregélt haza, kicsit szédelgősen, bizonyára elfáradott egy jó hosszú gyűlésen. Mindenki már aludt bölcsőben, vagy ágyban, amikor lábujjhegyen beillant a házba. Egyből felpattant az asszony szempillája, s mérgesen mutatott a fél meleg kályhára, hogy ott van az étel, ha korrog a gyomra, s azzal mérgesen a fal felé fordula. Gondolá a férfi: Jól megúsztam eddig, biztos, nem tárgyalunk, úgy a jövő keddig. Hisz megtörténhet bárkin, hogy nem bír önmagával, s a gyűlésen benyakal egy jó néhány kupával. Azzal a sötétben a kályha fele lépdelt, s pont a macskájuknak a farkára lépett. Az elkezdett visítni, s olyan csúful morgott, mint egy porszivattyú, olyan vadul forgott. Közben a fogával a lábához kapott, s egy jó nagy darab foltot arról lehasított. Ijedten csitítá: Hallgass, rusnya állat! S azzal a kályháról megfoga egy lábast, félig volt az valami ízetlen, híg lével, s benne egy jó darab rágós húsfélével. A leve még elment, de már a nagy mócsing, mire megevődött, megizzadt a gyócsing. Reggel megébrede holtig csömörölve, s mondá az asszonynak, hogy jobban megfőzhette volna azt a vén húst, hisz majd kitört a foga, s nem emészti meg azt, holnap sem a gyomra. Mit beszélsz te ember, elment tán az eszed? Hisz én túrós csuszát hagytam volt ki neked! Megzsibbadt az eszed a sok pálinkától! Azzal nagy hirtelen leszökék az ágyból, rikót egyet olyat, mint aki megvadult, s az üres mosogatótállal hirtelen megfordult. S mondá, na, te híres, éghet most a gyomrod, megetted az egész mosogatórongyot. Na, de akkor nem volt mosogatógépje, s azért pirul most is a szégyentől a képe. Vannak azért helyek, igaz, hogy ez ritka, hol a mosogatást elvégzi a cica. Nem kell azért menni mindenki szavára, - Akinek nem inge, ne vegye magára! - Azért, én azt mondom, jobb kinek van gondja, hogy nehogy gépek nélkül maradjon a konyha. Mert, ha bekap a férj egy jó liter pálinkát, haza megy, s részegen megeszi a macskát. NYÁRI EST Pihentető csendet szitál az est, A szél is elrejtőzött, meglebbenni rest. Oson az éj észrevétlen, fátylat húz a tájra, A csillagok még nem gyúltak ki, a Hold olyan árva. A házak üvegszemén kigyúlnak a fények, megpihen a fáradt test és megpihen a lélek. Tova a nádasból hallszik békaszerenád, tóvízében megmártózik egy szomjas fűzfaág. A Hold is belemártja keskeny sarlóját, lemossa a hosszú út szürke csillagporát. A fénylő tó vízében megcsodálja magát, majd szelíd mosolyával kíván jó éjszakát! NYÁRI ÉGBOLT Nézd, mily gyönyörű az égbolt, s mily csodálatos a nyári éj; Mintha feltárul a régmúlt, s a Tejút régi időkről mesél. Lásd, mennyi lélek most rád figyel; - meséld a teret, az időt... Mondd el a Göncöl mit cipel, s az életről mondd el ki dönt? Miről szól a szférák zenéje? Vagy elmesélni nincs arra szó? Honnan van a csillagok fénye? S az égbolt hogy olyan ragyogó?... Ámen. NYÁRI HÉTVÉGE Elérkezett újra egy szép nyári hétvége! Gondot, fáradságot félretenni kéne. Oly jó gyönyörködni a szép, meleg nyárban; meglátni az áldásokat minden kis csodában. Hisz teérted van minden, hogy Te boldog legyél. Csak figyelned kell reá, hiszen hozzád beszél. De csak akkor láthatsz körötted csodákat, ha nemcsak a szemed, a szíved is kitártad. OKTÓBER VÉGÉN Sárga leveleket hordoz a kósza szél, Hirdeti, hogy ősz van, s közeleg a tél. Kavarja, forgatja a félnedves avart - Nemsokára dérré válik a gyöngyszemű harmat. Nem szól többé, - elrejtőzött a hegedűs tücsök. Nagy cseppekben hideg eső csipeg-csöpörög. Nincs már többé dalos madár, - elbújt hangya, bogár, Száraz ágon varjú biceg, s nagyot rikkant; kár, kár... Mint idős hölgy, az őszi rózsa; - fejét a szél rázza. Alázattal, békésen megy a végső elmúlásba. Megpihen a természet. - Alszik nemsokára, Fehér hótakaró alatt új tavaszra várva. A naptárlappal egy ütemben fogynak a nappalok, Hosszúak az éjszakák, s a nyárról álmodok. Tűz sustorog a kályhában, a lerben sül az alma, Egy, egy gazda unalmában, az új bort kóstolgatja. Hosszú, őszi estéken elmélázok csöndben; Oly jó megpihenni a Biztonság ölében. Átélni fájdalmat, gyönyörűt, keserűt, S érezni az Urat, hogy veled van mindenütt, Hogy örömben, bánatban kíséri a lépted, Biztat, hogy: " Ne félj! " - Ő oltalmaz téged! Sose hagy egyedül, - úgy őriz, mint kincset, S fogja a kereszted, mit végig kell vinned! ÖCSÉM EMLÉKÉRE Imát rebeg csendben ajkam, Fohászom szép lelkedért van. Hogy örök boldogságra lelhess, S nyugodalmad legyen csendes. Egy kis zúgban a szívem mélyén, Ott őrizlek kis öcsém én. Emlékedre áldás szálljon, Lényed őrzi szívem fájón. Fáj, hogy immár nem láthatlak; - Eltűntél, mint hulló csillag. Messzi fényben látom arcod, Te már megvivtad a harcod. Túl a szürke felhők fölött, Hol nincs szenvedés, s az élet örök, Részed már a sok, szép kaland, Lelked szabad, fehér galamb. A Béke országába szállt, Hol Jézus ontja fényét rád. Szeretettel onnan nézel, S átöleled lelkem - érzem... ÖRÜLJ A MÁNAK ... Örülj a mának, hisz nem tudod mit hoz a holnap. Soha ne hidd, hogy másnak a sorsa nem rosszabb. Mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak. Ne aggódj hát, az élet kerekei tovább forognak. Akár ha magány is lenne a te sorsod, nem vagy egyedüli, ki e terhet hordod. Erőt ad az Isten meglátni a szépet minden kis dologban, mit eléd tár az élet. Hisz Ő az, Aki kötözi a szívek fájó sebét. Felállítja az elesettet, s megfogja a kezét. Menj hát tovább bátran, mert elcsügged ki fél! Isten utat mutat s változik a cél. Köszönd meg az Úrnak, hogy mi - mindent átéltél, hogy oltalmazott Keze, s össze mégsem törtél. Ami elmúlt, - elmúlt, s visszahozni nem lehet. Fogadd el a jelent, s élj emberhez méltó derűs életet. ŐRIZD URAM ÉJSZAKÁNKAT... Elköszön a fényes nappal, sötét ruhát ölt az éj. Elpihen a fáradt lélek, drága Jézus Kebelén. Az éj lámpása kísér csendben mindent, mi a földön él. Angyalkarok zenéjétől; nyugodt, áldásos az éj. Édes Jézus, óvj meg minket kísértéstől, rossz léttől. Minden, ami árthat nekünk; űzd messzire lelkünktől. Őrizd meg az éjszakánkat, védj meg Isteni Barát; engemet és enyéimet, s adj nekünk jó éjszakát! ŐSZI KÉP Szél muzsikál lombon, bokron, darvak szállnak az égbolton. Falevelek táncot járnak, búcsút intnek minden ágnak. Kopár bokron veréb borzong, avart a szél sodor, borzol. A felhőből könnyek hullnak, a szép nyártól elbúcsúznak. Ősz borult a fákra, földre, barangol a sűrű ködben. Fák közt suhan nesztelen, s hagyja őket mesztelen. Szürke az ég, kopár az ág, nincsen többé délibáb. A Nap, ott fenn a hegyek mögött, alánéz bús felhők között. Rám talált hirtelen az ősz, fejemen némán elidőz. A nyár hevét nem keresem; elszállt, mint régi szerelem. REGGELI IMÁM Atyánk, a nap ránk köszöntött, felnyitottad szememet, én is köszöntelek, s áldlak, mint szerető gyermeked. Köszönöm, hogy velem voltál, s átvittél az éjszakán, új erővel, megpihenve áldlak Téged jó Atyám! A mai nap is arra kérlek, segítsél meg engemet, hogy elvégezzem feladatom, s kerüljem a bűnöket. Tegyek mindent szent Nevedben, Veled kezdjem munkámat, Tied legyen szívem, akár öröm ér vagy bánat. Tudom, minden javamra van, mert szeretlek Téged, azt is tudom, hogy mindenekért Tiéd a dicséret! Áld meg Uram szeretteim, vigyázz kérlek rájuk, hogy semmi bajba, ártalomba ne ütközzön lábuk. Szeretetben éljünk ma is, úgy, ahogyan te szeretsz. Járjuk csak a keskeny utat, amelyiken Te vezetsz. ROHAN AZ IDŐ Ismét ősz van, most volt nyár, kopogtat a tél is már. Tavasz jön, ha múl a tél, az idő röpül, mint a szél. Robog az év szekere, meggyorsult a kereke. Az idő minél rövidebb, egyre megsokasodik a seb! Az imént még zöld tavasz volt, s már a fák levele holt. Az élet; kaland, utazás, míg jön a végső állomás. Tavasz után jön a nyár, az őszt is tél követi már. Az idő rohan fölöttünk, s véget ér az életünk... SZENT KARÁCSONY ÜNNEPÉN... Szent Karácsony ünnepén szívemből kívánom: Szálljon mindenkire béke angyalszárnyon. Legyen minden ember a világon boldog, fájdalomra s könnyre soha ne legyen ok. A háborúság lelke csituljon el végre, lakozzék a szívekben szeretet és béke! Szülessen meg Jézus mindenki szívében, mert, ahol Ő lakózik, ott szeretet van és béke! SZEPTEMBER - ŐSZELŐ Beköszöntött szeptember, a szép őszelő; harmatos szilvát, szőlőt érlelő. A fák levelei lassan hulldogálnak, búcsút integetve a gyönyörű nyárnak. Halványul a kerti virág, csípősek a hajnalok, habár érzi halálát, a kis virág még mosolyog. Tova fönn a felhők útján darvak szállnak messzire; viszik a nyár szép álmait, elrejtve a szívükbe. Tücsök Tóni búsan húzza a sárguló levélnek; búcsúdalát a szép nyárnak, s halálát a rétnek. Vonójára, amíg dér űl, húzza éjjel, nappal, majd bebújik egy faódúba, s kijön csak tavasszal. SZÜLINAPI KÖSZÖNTŐ... Ma van szülinapod szeretett Testvérem! Kérem a jó Istent, hogy sokáig éltessen! Adjon neked erőt és sok egészséget, Az élet viharában bajtól óvjon téged. Észre sem vesszük, úgy telnek az évek... Mint a homokóra, olyan ez az élet. Egyre csak peregnek a napok és az évek, Jóval és rosszal - gyűlnek az emlékek. Telik az idő, de csüggedni nem szabad, Minden napnak valami öröme akad. Kívánok neked sok jót és szépet, Aranyozza be a jó Isten a léted. Legyen lelked boldog, nyugodt és csendes, - Naponta az Úrral mindig így beszélgess. Nem az a fontos, hogy múlnak az évek, Hanem, hogy szeretve szép csak az élet! Rövidke a versem, de benne a lényeg, Hogy senki úgy nem szeret, mint én szeretlek téged! Köszönöm az Úrnak, hogy te vagy a testvérem, Szívemből kívánom, - a jó Isten éltessen! SZÜLINAPRA... Ma van szülinapod, drága Erzsike! Neked írtam, rólad szól ez a versike. Téged ünnepelnek; rokonok, barátok, Neked illatoznak máma a virágok. Mikor a létedet az Úr megtervezte, egy csodálatos angyalt küldött le a földre. Benne volt a szépség, a jóság, az alázat, és sorolhatnánk mellé legalább vagy százat, mellyel a jó Isten téged felruházott, s e világba ültetett, mint illatos virágot. Eljött a szép tavasz, amikor kinyiltál. Követte a forró nyár és te illatoztál. Ám a tavasz elmúlt, s elszállt már a nyár, - rohan az idő, őszre fordult már. De, Isten áldott kis virága ajkán, mindig ott a hála. Bár tépte vihar, rostálta sors, szirma most is oly illatos. Mint angyalképű, égi virág, úgy nézünk mi, mindig Reád. S köszönjük a jó Istennek, hogy téged adott Barátnőnknek! Most, születésed napján, azt kivánjuk néked; minden széppel s jóval - áldjon meg az élet! Kerüljön el mindig messzire a bánat, maradj meg mindvégig szépnek és vidámnak! Ragadjon át jóságod körülötted - másra; hisz, ki másokat áld, ő is meg van áldva. Ragyogjon be téged lelkednek szépsége, lakozzék szívedben csak öröm és béke. S még kívánjuk neked, hogy légy egészséges, - ne érjenek soha gondok, szenvedések! De, az élet viharában, a baj ha megtalálna, Mindig számíthatsz ránk, mint két jó Barátra! Ám, te ne aggódjál, Isten szeret téged! Szívednek óhaját megadja, ha kéred! Nekem is Őhozzá, az a fő kérésem; hogy téged a jó Isten sokáig éltessen! A 65.-IK SZÜLETÉSNAPODRA! Ez a vers, most neked szól, rímbe foglalt sorokból. Szülinapi ajándékom, - szivből jön a gondolatom. A 65- ik megünneplés, nem is sok, de nem is kevés. Egy élet súlya válladon, mennyi emlék.., mennyi nyom... Elmúlt a zöldellő tavasz, a nyár is már utána halad... Az ifjúság még visszanéz, szépet, rosszat felidéz; úgy, mint jöttek, váltakozva, hullám hátán lovagolva. Gyönyörű a tavasz, forró a nyár, de lásd az idő halad, őszre fordult már. Tükörbe tekintve szeretnénk látni, a régi ifjú képet újra megtalálni. De mást festett arcunkra lassan az élet, nyomokat hagynak az elszálló évek. Egy, egy ráncot vésett minden múló év, hópelyhet szitált fejünkre a dér. Szemeink sarkában gyűlnek szarkalábak, melyeket a lélek hullámai vágnak. Még visszatükröződnek a boldog nevetések, mit ajkunk szögletére emlékképül véstek. Változunk a korral, akár a gondolat, - semmi sem állandó, csupán a pillanat. S az évek közben múlnak, röpülnek fölöttünk, amikor szárnyalunk, vagy amikor megyünk; andalogva, kézen fogva, emlékekkel felkarolva, az életbe kapaszkodva, összebújva vagy széthullva, a múltból jövő illatokkal, tarisznyánkban jóval, rosszal, friss idővel vagy a múlttal, könnybe fojtott fájdalommal, - halad az idő; örömmel, bájjal, s elragad mindig valamit magával. Lassulnak a léptek, érlel a sorsunk, jól esik a csend, bár lángoló tűz voltunk. Óh, mily gyakran gondolunk rád, régen elmúlt szép ifjúság! Ködbe foszló emlékeid őrzik szívünk örömeit. Hisz te is voltál kamasz gyerek, ki röpke álmokat kergetett, és voltál, mint zúgó örvény, az álmok csodás tengerén a szerelem mámorával kalandozva át a rövidnek tűnő holdas éjszakát. S a kialvó lángban most csendesen eltűnődsz a múlton szenvedélytelen. De, ne bánd, hogy idősödsz, hiszen ez kiváltság, mert, minden kort a földön csak egyszer élhetsz át. Örüljél a mának s ha van egészséged, feledd el a rosszat s őrizd meg a szépet. Örülj minden napnak, az őszi lombhullásnak, reggel a rád mosolygó fényes napsugárnak. A felnőtt gyerekeknek és az unokáknak, kik lépteid követve, nyomdokidban járnak. S kívánom még neked, hogy légy egészséges, - ne érjenek sose gondok, szenvedések. Jókedvet, mely csakis vidám szívből árad, tündöklő napfényt, mely soha el nem fárad. Nyugodt, boldog, sok, sok évet, fiatalos öregséget, hisz, milyen volna ez az élet, ha vidámsággal nem töltnéd meg? Csüggedésre nincsen okod, hogyha a hit, támaszbotod. Legyen hosszú, szép életed, - ezt kívánom szívből Neked! Bátran menjél mindig tovább, - várnak rád még oly sok csodák. Szeress minden jót e földön, mert a jó, - az Istentől jön. S e szép napot, mit neked adott, Áldott, boldog szülinapot! URAM JÉZUS... Uram Jézus, járj velem, szenteld meg az életem. Mindenemet Neked adom, Tied minden akaratom. Utamon, mit kijelöltél, kérlek Uram, Te vezessél. Tudom, Tőled erőt kapok, ha égi fényed reám ragyog. Adj erőt, hogy megbocsássak, segítséget Tőled várjak! Legyen hitem, békességem, add meg Uram, mindezt nékem! Fogjad kezem, ne engedd el, ha ingadozok, segítsél fel. Oly jó lenni mindig Veled, Legyen áldott a Te Neved! URAM, NE FELEDD EL ŐKET! Ki őrködsz a világ felett Istenem, hallgass meg engemet; A csillagoknak távolában, ahol nincs csak szeretet Pihentesd a mennyországban elhunyt szeretteinket. Emlékezz meg őseinkről, szüleinkről, testvérünkről; akik sok szép álmot szőttek.., Óh Uram, ne feledd el őket. Azt sem, aki keresztjét türelmesen vitte, azt sem, aki sok kin alatt türelmét vesztette. Emlékezz meg, kinek élte csak parancsodra mutat, arról is, ki elvesztette a feléd tartó Utat. Te tudod, hogy vérzik szívünk, azokért, kit elvesztettünk; Hittárs, szülő, barát, testvér, Mindannyiuk szívünkben él. Te bevésted oda a szeretet törvényét, mely a síron túl sem veszíti el fényét. Majd, azon a napon, mit Te rendelsz el nékünk, a Szeretet Forrással egybe olvad fényünk. VÉGE VAN A NYÁRNAK! Vége van már, vége van a szép, meleg nyárnak, Odakint a ligeten hűvös szelek járnak. Színes ruhát öltött magára az erdő, Szürke színben úszik milliónyi felhő. A költöző madarak lassan szárnyra kelnek; Fészküknek s a tájnak búcsút integetnek. A sárguló falevelek földre huldogálnak, Nagy búja van, bánata a tücsök cimborának! Hegedűje bús hurjain keserűség lángol; Szomorúan búcsúzik a réttől s a szép nyártól. Bánatosan hegedűjét hóna alá dugja, S elbúvik majd tavaszig egy sorvadt faodúba. VISSZAJÖTT A GÓLYAMADÁR... Ó, te kedves gólyamadár, visszajöttél, - úgy vártunk már! Nem jön tavasz, csak te véled, lásd, most minden újjá éled... Tó hívogat, nádas zörren; béka, kígyó van ott bőven. egér, szöcske, lent a réten, lakodalom lesz a héten. Kísérik a gólya vőt megkérni a gólya nőt. S mire lesz majd kicsi gólya, mohából már készül pólya. Így van mindig tavasz - nyáron, gólya lagzi, dínom - dánom. Kinek tetszik s kedve volna, meghívják egy békacombra. < Ne féljetek jó emberek, szeretünk ám benneteket! Nem hoztunk mi járványt, virust, tavaszt hoztunk, nem bacilust! Mégis sok helyt nincs már fészkünk, mért verik le, sose értjük... Pedig szívünk vágyódva vár, míg vándorútról haza talál... VISSZATEKINT MÉG A NYÁR... Visszatekint még a nyár göncölszekeréről, körülnéz a tájon bájosan, szeretőn. Búcsúzik mindattól, mit nem vihet magával, erdő szélén kismadár köszönti dalával. Elidőz a dombtetőn, mint aki nem siet, friss forrásnak, üde rétnek búcsút integet. Zöld ruháját a tölgyerdő nem vette le még, fölötte oly derűsen mosolyog az ég. Most fakad bimbaja az őszi virágoknak, sárgul még a színe; körtének, almának. Vonul fenn az égen a sok vándor madár, utánuk döcög göncölével a nyár. VOLT EGYSZER EGY FIÚ... Volt egyszer egy fiú - nem volt édesanyja Szíve nagy szerelmét egy szép leánynak adta. Nem telt el sok idő, elvitték bakának; Epedt is a szívük a szép ifjú párnak. Két év katonaság, nem is rövid idő! Nem tudhatjuk sose, mit hoz az esztendő? Mert, hogyha a sorsod másképp van megírva; Követed az utad, lehet néha sírva... Így történt ez itt is, ebben a mesében; Ahogy lenni szokott minden szép regényben: Más ifjú lopta el a szép leánynak szívét - A mi kis bakánknak egyetlen szerelmét. De, minthogy a szerelmet nem dézsával mérik, Búsult is ő szegény egy jó darab ideig... Mert Aki sorsunkat egyszersmind megírta; Hogy miért kell így legyen - azt egyedül Ő tudja! VOLT EGYSZER EGY SZÉP MESE... Volt egyszer egy szép mese, amit régen írtak; Volt egy meleg otthon, mit szeretetnek hívtak. Boldog volt ott; kicsi, nagy, mind az egész család, mert, hol szeretet van, a jó Isten is megáld! Nem volt földi kincsük, mit a moly megemészt, ami nem örökös, s egyszer a porba vész, de gazdag volt a szívük, mert, ki tisztán szeret, nem koldus az bizony, hanem Király gyerek! Őnáluk a vámszedő, soha nem volt vendég, kenyerüket két kezük munkáján keresték. S boldogok voltak, úgy, mint senki más, habár az élet sok gonddal felruház. Gyakran mondogatták; hadd lám, ki jobb szívű? De, édesanyjuk szíve volt igazán gyönyörű! Édesapjuk mesélt élettörténetet, hogyha jó kedve volt, vidáman énekelt. De, Aki a sorsot egyszersmind megírta, úgy döntött, az édesanyát, magához szólítja! A mesés könyvben többet nem írtak más oldalt, Igy, ez a szép mese a felénél megszakadt!     0 komment , kategória:  Posztós Lenke   Csodálatos szép természet - képekben   2024-12-12 22:15:09, csütörtök     CSODÁLATOS SZÉP TERMÉSZET - KÉPEKBEN Mottó "Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem fogy ki soha belőlük." "A természet az egyedüli, melyet a fantázia nem szépíthet, nem nagyíthat, csak törpíthet." /Mikszáth Kálmán: Tóth atyafiak/ Régen az ember tisztelettel fordult a természet és szülőföldje felé. Benne élt és a természettel együtt élt, dolgozott és alkotott. Kölcsönösen táplálták, formálták és óvták egymást. Az ember felelősséggel gazdálkodott a földeken. Földet művelt, legeltetett, halászott. A természet gondoskodott a földek megújulásról, az ember tevékenysége pedig a természet erőit felelősen használta, és a természet sokféleségének megnyilvánulásán pedig nem ejtett csorbát. A legeltetésnek köszönhetően a legelők dús növényzetű, üde legelők és virágos rétek maradtak, nem szaporodtak el az őshonos növényfajokat megfojtó tájidegen fajok. A halászattal pedig nemcsak az ember jutott táplálékhoz, hanem a mértékletes halgazdálkodás a vizes élőhelyek állatfajainak is jó táplálékbázissal szolgált. így élt az ember harmóniában a természettel, nemcsak a legelők állataival, hanem a tavak, lápok és erdők lakóival, a gólyákkal, kanalas gémekkel és vidrákkal. Az ember által formált tájból és épített környezetéből is ez a harmónia volt érzékelhető. Az ember keze nyoma és létének minden rezdülése szervesen kapcsolódott a természethez. Mindez az emberi kapcsolatokban és közösségekben is teremtő és megtartó erőként hatott. Mára az elmúlt évtizedek során számos formában megbomlott ez az éltető és ,,élhető" harmónia. Az ember természeti környezetét a végsőkig kiaknázza, a tájban az ember benső sérültsége tükröződik, ahogy az emberi kapcsolataiban is. A helyi közösségek szétestek, nincs ami összetartsa őket, mert ahogy az ember elveszíti szorosan összefonódó és megtartó kapcsolatát a természettel, úgy veszíti el saját identitását is. Gyönyörű relaxációs zene &#8226; norvég természet és hegedű, fuvola, zongora és hárfazene - Videó /kicsit hosszú, de nagyon szép. a zene és a táj is/ Link     1 komment , kategória:  Természet         1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16  2024. December Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas   1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31   Blog kereső Bejegyzések ma: 0 db bejegyzés e hónap: 16 db bejegyzés e év: 193 db bejegyzés Összes: 5036 db bejegyzés Kategóriák   Általános (21) Belső kör (0) Család (22) Munka (15) Haverok (0) Iskola (20) Ábrányi Emil (4) Adamis Anna (1) Ady Endre (16) Ágai Ágnes (1) Agytorna (30) Albert Einstein (2) Alföldi Géza (2) Alhana (1) Ambrus Magdolna (1) Andók Veronika ( (1) Andróczky Lászlóné (3) Antoine de Saint-Exupery (3) Anyák napja - gyermeknap (33) Áprily Lajos (3) Arany János (11) Arany Viktor (1) Arany-Tóth Katalin (1) Aranyosi Ervin (19) Artai Zsuzsanna (2) Árvai Attila & Emil (3) Átyim Lászlóné (1) B. B. Nala (1) B. Huszta Irén (1) B. Radó Lili (1) Babits Mihály (5) Bagi Tibor (1) Bajza József (1) Baktai Faragó Aranka (2) Balassi Bálint (1) Balázs Béla (1) Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2) Bálintffy Etelka (1) Balla Zsuzsanna (2) Balogh József (2) Baranyai Mária (1) Baranyi Ferenc (3) Barsy Irma (2) Bartalis János (1) Bartis Ferenc (2) Bartos Erika (2) Bella István (1) Bencze Marianna (1) Benedek Elek (3) Berde Mária (1) Bertók László (1) Berzsenyi Dániel (1) Bíró Melinda (1) Birtalan Ferenc (1) Boda Magdolna (1) Bódás János (2) Bodnár Éva (3) Bodó János (1) Bodor Aladár (1) Bodré Anikó (1) Bogár Lilla (1) Bogdán András & Bogdán László (2) Bognár Barnabás (1) Bonifert Ádám (1) Buda Ferenc (1) Budai Zolka (1) Bulvár (52) Bölcsességek és gondolatok. (150) Börzsönyi Erika (1) Coelho Paulo (1) Csabai Andrea (1) Csabai Lajos (2) Csapó Lajos (2) Csatári Édua Éva (1) Cseffán Zsolt (2) Cseke Erika (1) Cseppely Zsuzsanna (1) Cserényi Zsuzsanna (1) Csiki András (1) Csitáry-Hock Tamás (1) Csokonai Vitéz Mihály (1) Csoóri Sándor (1) Csorba Győző (1) Csukás István (1) Csuray Zsófia (1) Czóbel Minka (1) Dáma Lovag Erdős Anna (1) Dapsy Gizella (1) Darvas Szilárd (0) Darvas Szilárd (1) Deák Erika (2) Devecseri Gábor (1) Dévényi Erika (3) Dienes Eszter (1) Dobos Hajnal (1) Dobrosi Andrea (1) Dobszai Károly (2) Dóczi Lajos (1) Domahidi Klára (1) Domonkos Jolán (1) Donászy Magda (2) Dorys May (0) Dr. Gyökössy Endre (2) Dsida Jenő (7) Duduj Szilvia (1) Dugasz István (2) Dutka Ákos (2) Dylan D Tides (1) Ecsedi Éva (1) Egészségünk érdekében... (149) Egyed Emese (1) Elekes Tímea Izabella (1) Életképek (101) Életmód (93) Endrődi Sándor (1) Erdei Éva (1) Erdélyi József (1) Erdős Olga /Luna Piena/ (2) Erdős Renée (1) Eszenyi Matula István (1) Évszakok (131) Falcsik Mari (1) Falu Tamás (1) Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6) Fáy Ferenc (1) Fazekas István (1) Fazekas Miklós (1) Fecske Csaba (2) Fehér Miklós (1) Fekete Lajos (1) Fellner Isrván (1) Fenyő László (1) Ferenczi Csilla (1) Fésűs Éva (2) Ficzura Ferenc (1) Film - színház (54) Flammerné Molnár Edit (1) Fodor Ákos& Emese&József (2) Fonyó Tamás (3) Fortune Brana (2) Fuchs Éva (1) Füle Lajos (6) Földeáki-Horváth Anna (1) Gabriel Garcia Márquez (4) Gál Éva Emese & János (2) Galyasi Miklós (1) Gámenczy Eduárd (1) Garai Gábor&János&Katalin (3) Gárdonyi Géza (6) Gaudi Éva Molly (1) Gebhardt Nóra (3) Geisz László (2) Gere Irén (1) Gergely Ágnes & István (2) Gligorics Teréz (3) Goethe (5) Gősi Vali (1) Grigó Zoltán (1) Gulyás Pál (1) Gutási Éva (1) Gyimóthy Gábor (2) Gyóni Géza (2) Győrfi-Deák Éva (3) Gyulai Pál (5) Gyurkovics Tibor (2) Gyöngy (1) Gyönyörű virágok&idézetek (38) György László (2) H. Kohut Katalin (1) H.Gábor Erzsébet (0) Hajas György (1) Hajdú Levente (1) Hajdu Mária&Saci (2) Hajnal Anna (2) Hámori István Péter & Zsóka (2) Hamvas Béla (1) Hamza Anikó (2) Harcos Katalin (4) Hatos Márta (1) Havas Éva (1) Hazafias versek (18) Hazánk - otthonunk (188) Heine (3) Heiner Ágnes (1) Héja (1) Helen Bereg (3) Helena (1) Heltai Jenő (10) Hemingway (2) Hepp Béla (1) Hervay Gizella (1) Híres emberek-jeles napok-évfo (157) Hirth Éva (1) Hóbor Hajnalka (1) Hock Éva Etelka (1) Hollósy-Tóth Klára (1) Horváth Ilona & Horváth István (2) Horváth M. Zsuzsanna (1) Horváth Piroska (1) Horváth Tóth Éva (1) Hosszú Bettina (1) Humor (250) Húsvét - Pünkösd (36) Idézetek birodalma (151) Ignotus (1) Ilianne (2) Illés Judit & Gábor (2) Illyés Gyula (2) Imre Flóra (1) Irodalom - Próza (111) Ismeretlen szerzők (1) Jagos István (1) Jakos Kata (1) Jatzkó Béla (1) Jékely Zoltán (1) Jobbágy Károly (2) Jókai Mór (6) Jolie Taylor (1) Jónás Tamás (1) Jószay Magdolna (1) József Attila (9) Juhász Gyula (6) Juhász Magda & Juhász Szilvia (3) Juhászné Bérces Anikó (2) K. László Szilvia (1) Kacsa Zsóka (2) Kaffka Margit (1) Káli László (1) Kálnoky László (1) Kamarás Klára (2) Kamenitzky Antal (1) Kányádi Sándor (2) Karácsony - Újév (80) Karai Gábor (1) Karinthy Frigyes (4) Károlyi Ami (1) Kárpáti Tibor (1) Kassák Lajos (1) Kaszás Zoltán (1) Katerina Forest (1) Katona Bálint & Andrea (3) Katona József (1) Kecskés Beatrix (2) Kelemen Évi (1) Keller Boglárka (1) Kerecsényi Éva (1) Kerekes László (1) Kereszti Hajnalka (1) Keresztury Dezső (1) Kerner Mariann (1) Kertünk - házunk - otthonunk (54) Kijacsek Erzsébet (2) Kincses Zoltán (2) KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6) Kocsis Dániel (1) Koltay Gergely (6) Komáromi János (2) Komjáthy Jenő (2) Komróczki Zoltán (0) Konda Bartal Piroska (2) Kondra Katalin (1) Koós Attila (2) Koosán Ildikó (1) Kormányos Sándor (1) Koszpek Ferenc (1) Kosztolányi Dezső (7) Kotsy Krisztina (1) Kovács Daniela & Anikó & Erika (4) Kun Magdolna (4) Kustra Ferenc (1) Kölcsey Ferenc (4) Lackfi János (2) Ladányi Mihály (1) Lady Moon (1) Lampert Géza (1) Lányi Sarolta (2) Laren Dorr (2) László Andrea, & Ilona, &Noémi (3) László Ilona (1) Lelkem szirmai (77) Lengyel Jolán (2) Lengyel Károly (1) Lesznai Anna (1) Lévay József&Lévay László (3) Ligeti Éva (2) Linda Dillow (1) Lindák Mihály (1) Linn Márton (1) Lippai Marianna (1) Lithvay Viktória (1) Lőrinczi L. Anna (1) Losonci Léna (2) Lupsánné Kovács Eta (2) Lys Noir (1) Lyza (1) M. Laurens (1) Maczkó Edit (1) Madách Imre (2) Magyar sorsot - magyar kézbe! (88) Major Gabriella&Majoros Gabrie (2) Majtényi Erik (1) Majthényi Flóra (2) Márai Sándor (7) Mardi Miriam (1) Marschalkó Lajos (1) Marton Pál (2) Maryam /Moldován Mné (1) Maszong József (1) Máté Péter (2) Matos Maja (1) Mécs László (1) Média (439) Meggyesi Éva (1) Mentovics Éva (2) Metzger Zsuzsanna (1) Mikodi Bianka (1) Minden, ami szép (8) Mindenszentek, halottak napja (10) Mirian (2) Monok Zsuzsanna (1) Móra Ferenc (4) Móra László (3) Moretti Gemma (1) Móricz Eszter (1) Művészet (62) Müller Péter (2) Mysty Kata (1) N. (0) Nadányi Zoltán (1) Nagy István Attila & Bálint (3) Nagy Krisztina (1) Nagy László & Ilona (4) Nemes Nagy Ágnes (1) Némethné Mohácsi Bernadett (1) Nemzeti ünnep (62) Névnap- szülinap (49) Nőnapra & Farsang (11) Nyakó Zita (1) Ó. Kovács Ibolya (1) Oláh Gábor (1) OMNYE (58) Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3) Orgoványi Anikó (1) Őri István (3) Orosz költők (3) Orth László (3) Osho (4) P. Geraldy (1) P. Pálffy Julianna (1) P. Tóth Irén (1) Pajzán történetek&mondák (47) Palágyi Lajos (1) Pálvölgyi Attiláné (1) Papp Váry Elemérné (2) Pásztor Piroska & Klaudia (2) Paudits Zoltán (1) Paula S. Tizzis (1) Pecznyík Pál (2) Pej Erika (1) Pénzár Miklós Csaba (1) Péter Erika (1) Pethes Mária (1) Petőfi Sándor (13) Pilinszky János (2) Piszár Éva (1) Pogány Zoltán (1) Politika (24) Poller Ildikó (3) Popper Péter (2) Pósa Lajos (11) Posztós Lenke (2) Prohászka Ottokár (1) Puskin (3) Rab Zsuzsa (1) Rabindranath Tagore (1) Radnóti Miklós (4) Rajki Miklós (3) Rajzó Eszter (1) Rasztik Edit Emese (1) Ratkó József (1) Reichard Piroska (1) Rejtő Jenő (2) Reményik Sándor (25) Reviczky Gyula (3) Riersch Zoltán (1) Romhányi a Rímhányó (1) Rónay György (1) Rózsa Amarilla (1) Rudnyánszky Gyula (1) S. Farkas Zsuzsanna (1) Sajó Sándor (6) Sándor Gyula (2) Sango Villagren (1) Sárándí Szilvia (1) Sárhelyi Erika (2) Sarkadi Sándor (1) Sárközi György (2) Sarlós Erzsébet (1) Scheffer János (1) Schrenk Éva (1) Schvalm Rózsa (1) Schwartz Léda (1) Serfőző Attila (1) Shakespeare (1) Shelley (2) Sík Sándor (2) Siklós József (1) Simon Ágnes & István (2) Simonyi Imre (1) Sipos Julianna (1) Sohonyai Attila (1) Somlyó Zoltán&Somlyó György (3) Somogyváry Gyula (3) Sonkoly Éva (1) Soóky Melinda (1) Sport (91) Steph McGrieff (2) Süssünk - Főzzünk (13) Szabados István (3) Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3) Szabó Kila Margit (1) Szabó Lőrinc (3) Szabó Magda (1) Szabolcsi Erzsébet (1) Szabolcska MIhály (1) Szádeczky-Kardoss György (1) Szakáli Anna (1) Szalai Fruzsina (1) Szász Károly (1) Szatmári Delina (1) Szebenyi Judit (3) Szécsi Margit (1) Szeicz János dr. (2) Székely János (1) Szeleczky Zita (3) Széles Kinga (1) Szemlér Ferenc (1) Szent Gály Kata (1) Szentirmai Jenő (2) Szép Ernő (3) Szép versek és idézetek (86) Szépek szépei (21) Szerencsés János & Tünde (2) Szilágyi Anita&Viktória (2) Szilágyi Domokos (1) Szilágyi Hajnalka (1) Szilas Ildikó (1) Szilveszter Levente (2) Szőke István Attila (3) Szőllösi Dávid (0) Szőnyi Bartalos Mária (1) Szuhanics Albert (6) T. Fiser Ildikó (1) Takács Dezső (1) Tamás István (2) Tánczos Katalin (2) Tarsoly Beke Tamás (1) Tasnádi Bernadett (1) Tatiosz (1) Taygate (4) Telekes Béla (1) Természet (29) Thalis Silvenier (1) Tobai Rózsa (1) Tóbiás Tünde (1) Tokaji Márton (2) Tompa Mihály (2) Torday Teodóra (2) Torma Judit (1) Tormay Cécile (1) Tornay András (2) Tóth Anett, Juli, Julianna (3) Tóth Árpád (5) Tóth Attila & János (3) Tragédiák - katasztrófák (159) Tudod-e? (19) Tudomány - technika (67) Túri A. Zsuzsa (1) Túrmezei Erzsébet (3) Turza Sándor (0) Törő Zsóka (1) Történelem (174) Ujvári Lajos (2) Utassy József (1) V. Hugó (2) Váci Mihály (2) Vajda János (4) Vallás (87) Válóczy Szilvia (1) Vámosi Nóra (1) Varga János Veniam (1) Varga József (1) Varga Patrícia & Gyula (1) Vargáné Éva (1) Vargha Gyula (1) Varjú Zoltán (2) Várnai Zseni (8) Varró Dániel (1) Varró Dániel (2) Vas István (1) Vasas Mihály (1) Vázsonyi Judit (1) Végh Mária (1) Venyercsán László (1) Vesze László (1) Vészi Endre (1) Víg Éva (1) Világirodalom (21) Világirodalom (5) Világjárók (222) Virág Aliz (1) Vitó Zoltán (1) Vogelweide (2) Vona Erzsébet Cecilia (2) Vörös judit (2) Vörösmarty Mihály (3) Wass Albert (76) Weöres Sándor (4) Z, Zs (0) Z. Konkoly Juci (1) Zágorec-Csuka Judit (1) Zagyi G. Ilona (1) Zas Lóránt (2) Zelk Zoltán (2) Zene, zene, zene... (123) Zeneszöveg (21) Zimonyi Zita (1) Zsefy Zsanett (3) Zsigai Klára (1) Zsóka Mariann (1) Örökzöld dallamok (40) Keresés   bejegyzések címeiben bejegyzésekben Archívum   2025. április (14) 2025. március (23) 2025. február (18) 2025. január (18) 2024. december (16) 2024. november (13) 2024. október (16) 2024. szeptember (12) 2024. augusztus (13) 2024. július (14) 2024. június (12) 2024. május (12) 2024. április (15) 2024. március (22) 2024. február (21) 2024. január (27) 2023. december (21) 2023. november (19) 2023. október (21) 2023. szeptember (15) 2023. augusztus (16) 2023. július (18) 2023. június (22) 2023. május (24) 2023. április (21) 2023. március (19) 2023. február (24) 2023. január (30) 2022. december (25) 2022. november (28) 2022. október (18) 2022. szeptember (28) 2022. augusztus (21) 2022. július (19) 2022. június (19) 2022. május (24) 2022. április (12) 2022. március (12) 2022. február (11) 2022. január (10) 2021. december (11) 2021. november (12) 2021. október (19) 2021. szeptember (36) 2021. augusztus (32) 2021. július (37) 2021. június (26) 2021. május (25) 2021. április (36) 2021. március (34) 2021. február (29) 2021. január (23) 2020. december (19) 2020. november (24) 2020. október (30) 2020. szeptember (16) 2020. augusztus (16) 2020. július (23) 2020. június (24) 2020. május (26) 2020. április (26) 2020. március (27) 2020. február (21) 2020. január (24) 2019. december (20) 2019. november (22) 2019. október (17) 2019. szeptember (22) 2019. augusztus (21) 2019. július (18) 2019. június (17) 2019. május (12) 2019. április (9) 2019. március (26) 2019. február (33) 2019. január (36) 2018. december (45) 2018. november (22) 2018. október (29) 2018. szeptember (25) 2018. augusztus (21) 2018. július (24) 2018. június (20) 2018. május (24) 2018. április (17) 2018. március (21) 2018. február (33) 2018. január (34) 2017. december (25) 2017. november (31) 2017. október (32) 2017. szeptember (35) 2017. augusztus (25) 2017. július (28) 2017. június (26) 2017. május (25) 2017. április (31) 2017. március (29) 2017. február (38) 2017. január (35) 2016. december (33) 2016. november (17) 2016. október (44) 2016. szeptember (31) 2016. augusztus (24) 2016. július (29) 2016. június (25) 2016. május (35) 2016. április (33) 2016. március (37) 2016. február (44) 2016. január (63) 2015. december (50) 2015. november (40) 2015. október (59) 2015. szeptember (47) 2015. augusztus (25) 2015. július (40) 2015. június (11) 2015. május (24) 2015. április (28) 2015. március (31) 2015. február (41) 2015. január (73) 2014. december (36) 2014. november (24) 2014. október (18) 2014. szeptember (12) 2014. augusztus (12) 2014. július (33) 2014. június (23) 2014. május (14) 2014. április (42) 2014. március (34) 2014. február (27) 2014. január (33) 2013. december (32) 2013. november (25) 2013. október (29) 2013. szeptember (29) 2013. augusztus (22) 2013. július (23) 2013. június (22) 2013. május (39) 2013. április (42) 2013. március (33) 2013. február (18) 2013. január (29) 2012. december (30) 2012. november (40) 2012. október (30) 2012. szeptember (31) 2012. augusztus (28) 2012. július (19) 2012. június (19) 2012. május (16) 2012. április (25) 2012. március (20) 2012. február (29) 2012. január (53) 2011. december (25) 2011. november (36) 2011. október (24) 2011. szeptember (27) 2011. augusztus (22) 2011. július (20) 2011. június (23) 2011. május (24) 2011. április (38) 2011. március (54) 2011. február (69) 2011. január (72) 2010. december (60) 2010. november (73) 2010. október (57) 2010. szeptember (47) 2010. augusztus (54) 2010. július (70) 2010. június (56) 2010. május (24) 2010. április (8) Látogatók száma   Ma: 1393 e Hét: 1393 e Hónap: 42224 e Év: 334735 Szótár   Angol     >>>     Magyar Magyar  >>>     Angol Német   >>>     Magyar Magyar  >>>     Német Francia  >>>    Magyar Magyar  >>>    Francia Latin       >>>    Magyar Magyar   >>>    Latin Olasz       >>>    Magyar Magyar   >>>    Olasz teljes egyezés szó eleji egyezés szó végi egyezés bármilyen egyezés

Blogok, Szótár, © 2002-2025 TVN.HU Kft.