Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
A pásztor zsoltára
  2024-12-24 22:00:58, kedd
 
  December 22

A pásztor zsoltára

,,Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért." (Zsoltárok 23:1-3)

Két ember, az egyik egy szamár tetején ülve, egy sötét úton haladt a holdfényes épületek felé Betlehem határában. Mária megkönnyebbült, hogy a hosszú útnak már majdnem vége - valahányszor a szamara megbotlott, fájdalmában megdagadt hasát szorongatta. Ki hibáztathatná, hogy egy kicsit megijedt? József nem sokat beszélt arról, hogy hol fognak éjszakázni. ,,Óóóó - nyögte Mária, amikor a szamár megtántorodott. József megállította az állatot, és félreállt, hogy a többieket engedje tovább a sötét úton. Mary a hátához szorította a kezét, és kiegyenesedett, hogy enyhítse merevségét. Még több ember áramlott el mellettük. Mária tekintete találkozott Józsefével - mindketten tudták, hogy a betlehemi éjszakai szállások zsúfoltak lesznek. József összefogta a szamár kantárszárát, és elindultak a város felé. Szeretem elképzelni ezt a jelenetet, te nem? A Szent Család olyan emberinek tűnik ettől. És ha én egy útitárs lettem volna, aki Mária és József mögött sétál, talán hallottam volna, ahogy a szamárháton ülő fiatal nő ismerős szavakat mormol: ,,Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm... Igen, bár a völgyben járok... a te vessződ és botod vigasztal engem." Betlehemi polgártársként felismertem volna, hogy ez a huszonharmadik zsoltár. Nem szokatlan, ha arra gondolok, hogy Mária Isten Igéjéhez fordult volna azon a rögös úton Betlehem felé. Talán Mária még a huszonharmadik zsoltárhoz hasonlót is idézett. Minden fiatal zsidó nő (különösen, aki ismeri Betlehemet, Dávid királyi városát) tudta azt, hogy a Betlehem feletti, pásztorokkal és nyájaikkal tarkított környező dombok szolgáltak Dávid számára a zsoltár ihletőjéül.

Uram, néha megfeledkezem a Betlehembe vezető út nehéz, sőt ijesztő körülményeiről. Ó, mennyire megvigasztalta Józsefet és Máriát a te Igéd. Köszönöm neked ezt.

Joni Eareckson Tada
 
 
0 komment , kategória:  Joni Eareckson Tada áhítatai  
Paul David Tripp December 22
  2024-12-24 21:43:00, kedd
 
  December 22

Jézus itt és most szembenézett az Atyjától való elszakadással, hogy mi megismerjük az Atya elfogadását most és az örökkévalóságban.

Jézus tudta, hogy mivel néz szembe. Tudta, hogy milyen árat kell fizetnie. Tudta, hogy mit jelent a mi helyünkben állni. Nagyon is tisztában volt a lelki matematikával: szenvedés egy pillanatra = elfogadás az egész örökkévalóságra. És ő hajlandó volt rá.
Egy nagy erkölcsi tragédia játszódott le nap mint nap minden egyes ember életében, aki ebbe a bűnnel tönkretett világba született. Minden mással ellentétben Isten az embert az ő képmására és a vele való bensőséges, szerető és imádó közösségre teremtette. A vele való kapcsolatnak kellett lennie a legmélyebb, legbefolyásosabb motivációnak az életükben. Ennek kellett alakítania minden gondolatot, minden vágyat, minden szót és minden cselekedetet. És ez a közösség Isten és az emberek között úgy volt tervezve, hogy örökkön-örökké megszakítatlan maradjon. De ezt a közösséget egy felháborító lázadás és lázítás cselekedete törte meg. Ádám és Éva nemcsak átlépték Isten világos határait, hanem az ő helyét is megkísérelték elfoglalni. Így az emberi történelem legszomorúbb pillanatában ki lettek űzve a kertből és Isten jelenlétéből.
A teremtés szemszögéből nézve mindez nagyon is elképzelhetetlen volt. Istentől elkülönülten élő emberek? Ez olyan volt, mint a hal víz nélkül, a méz, amely nem édes, vagy a nap, amely nem ad meleget. Nemcsak a teremtés logikájának és tervének mondott ellent, de nem is működhetett. Az emberi lények nem arra lettek tervezve, hogy függetlenül éljenek. Nem arra teremtettek minket, hogy önállóan működjünk és a saját bölcsességünk alapján éljünk. Nem arra lettünk teremtve, hogy a magunk erejéből éljünk és a saját bölcsességünk alapján éljünk. Nem arra lettünk teremtve, hogy a saját korlátozott erőforrásainkból éljünk. Arra lettünk teremtve, hogy állandó, életet adó kapcsolatban éljünk Istennel. Az emberek Istentől való elszakadása működési és erkölcsi katasztrófa volt.
Ezért ezzel a katasztrófával foglalkozni kellett. Az Isten és az ember közötti tragikus szakadékot át kellett hidalni, és erre csak egy mód volt. Jézusnak el kellett jönnie a földre második Ádámként, és tökéletes életet kellett élnie helyettünk. El kellett viselnie a mi lázadásunkért járó büntetést, és el kellett viselnie az elképzelhetetlent - az Atya elutasítását. Ez történt a keresztre feszítése napján, abban a szörnyű kilencedik órában, amikor hangosan felkiáltott: ,,Eloi, Eloi, lema sabachthani?" (,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?") (Márk 15:34). Ez volt Jézus legfájdalmasabb gyötrődési pillanata, amikor magára vette az Istentől való elszakadásunk tragédiáját.
Ez a pillanat valóban a karácsonyi történet középpontja volt. Ezért jött el Jézus. Ezért örültek az angyalok az eljövetelének. Azért jött, hogy az ideiglenesen elszakított Fiú legyen, hogy mi Isten örökre elfogadott gyermekei lehessünk. Na, ezt a történetet érdemes ünnepelni!

További tanulmányozásra és bátorításra: János 12:27-36

Paul David Tripp
 
 
0 komment , kategória:  New Morning Mercies  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2024.11 2024. December 2025.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 80 db bejegyzés
e év: 1488 db bejegyzés
Összes: 37151 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 259
  • e Hét: 1356
  • e Hónap: 4663
  • e Év: 30972
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2025 TVN.HU Kft.