Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Emlékversek
  2025-01-03 21:15:27, péntek
 
 










EMLÉKVERSEK







A barátság aranyfonál,
mely ha egyszer elszakad,
Össze lehet kötni,
de a csomó megmarad.

A barátság olyan, mint a hegedű húrja, ha egyszer elszakad, össze lehet ugyan kötni, de már csak hamis hangot ad
/Fáy András újabb eredeti meséi és aphorizmái/





"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet
És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet."
/A magyar weben az idézet Johann Wolfgang von Goethe nevével híresült el, a bölcsesség eredeti német vagy angol nyelvű verzióját azonban nem sikerült felkutatniuk. Úgy gondolják, a mára közismertté vált gondolat írója egy ismeretlen magyar szerző lehet. Mivel a Citatum csak híres emberektől származó idézeteket gyűjt, ismeretlen forrású szerzeményeket szerzői jogi okokból nem áll módukban megjeleníteni, ezért a fenti idézetet törölték./

A kőben a nevet ellepi a moha, de mi egymást nem felejtjük el soha.

A múltba nézni mindig fáj, valamit mindig temetünk,
de az emlék visszaszól, s könnyes lesz tőle a szemünk.

A rózsa elhervad, a levél elszakad,
de a mi barátságunk, örökre megmarad.

"A szeretet drága kincs,
Földön ennek párja nincs.
Oszd meg mással, mégse fogy,
Sőt így lesz az még nagyobb."
/Benedek Elek/

A virág csak egyszer nyílik, s elhervad azután,
Tanuld meg, hogy szeretni csak egyszer lehet igazán.

Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen. Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja mit is élt át. A kendő csak később hullik le a szeméről és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg, mit is élt át és mi volt az élményei értelme.
/Milan Kundera/





Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.
/Goethe/

Az emlék olyan virág, amely el nem hervad soha
melyet a féreg nem rág, s a vihar nem hord tova.

Az élet, a sors mindenkivel játszik, Hatása nem múlik el nyomtalan.
Ha az arc meg is változik, A szív, s benne az emlék megmarad!

Az életed koszorúja három ágból legyen fonva.
Hit legyen az első ága, Remény a szomszéd ága,
Szeretettel összekötve, legyen boldog mindörökre.





Az élet egy angolkeringő, Melyet eltáncolsz a sírig.
Életed csak attól függ, Kivel táncolod végig!
/Goethe/

Az életben legjobb fiatalnak lenni, mindennek örülni, s vidámnak lenni.
Ha sírnod kell, akkor is nevess, ne gyűlölj senkit, mindig csak szeress.

Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd.
Úgy ingyen ahhoz senki sem jut el,
Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsölettől soha el ne térj,
Sem indulatból, sem pedig díjért!
(Petőfi)

Az élet hív, a sors vezet, megmarad az emlékezet.
A barátság olyan mint a szeretet, amely szívből jön és feledni nem lehet.

Az élet szép, ha van valaki veled,
valaki, aki szeret és fogja a kezed.

Az élet útja kétes és nehéz, vezéreljen rajt egy túlvilági kéz.
Ha lépsz, gondold meg léptedet, mert visszalépni nem lehet.

Adhat az Isten gyémántot, kincset palotát
csak kétszer nem adhat édesanyát.
S ha majd látod gondtól megőszült fejét,
Térdelj le elé, s csókkal halmozd el az ő áldott kezét.





Aki azt mondja, imád,
ne hidd a szavát
Aki azt mondja szeret,
talán igaza lehet
De akinél a szív beszél,
az csak érted él!

Akit szeretsz ne bántsd, ne üss szívén sebet.
Nem gyógyul az meg többé, ha meg is kérleled.
Mert ha ki is üríted az üres poharat, egy csepp mégis csak a fenekén ott marad.

Akit párodul melléd rendelt az ég
Becsüld meg, szorítsd meg kezét.
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG!

Akit szeretsz ne játssz azzal, mosolygó szóra jól vigyázz,
mert tréfából is lehet bánat, sok-sok éven át hosszú gyász.

Amíg szép az élet, soha meg ne vesd
ami kedves emlék, soha el ne feledd.

"Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mind kettőnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,
Szeretni akarlak és megtartani örökre.
Kezem feléd nyújtom szívem neked adom,
Melyet vissza soha nem kérek.
Szeress, egy életen át, úgy mint én téged,
Akkor is, ha megöregszünk és akkor is ha már nem élek!"
(Ady)





Amit szívedben rejtesz, szemednek tárd ki azt.
Amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt.
A szerelembe mondják, belehal aki él ,
de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.
/József Attila: AMIT SZÍVEDBE REJTESZ/

Azt kívánom légy szerény, mert ez egy szép erény,
Legyél okos ne pedig önfejű kos.

Bár merre jársz a Földön, kísérjen a boldogság
de a szívedben megmaradjon a hűség és a barátság.

"Bár zord a harc, megéri a világ, ha az ember az marad ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."
(Ady Endre)

Csak egyet mondok: mint kaptárba a méh a mézet,
úgy gyűjtsd ebbe a könyvbe a sok kis emléket.

Diák marad az ember amíg él, csak a lecke lesz nehezebb a réginél.

E könyvbe emlékverset teszek, gondolj rám akkor is, ha nem leszek,
Tudom mi az élet, egy hervadó rózsa, gondolj arra, ki e pár sort neked írta.

Egy adósság van a földön, mit megadni nem lehet,
ezzel te is tartozol szüleidnek, mely neve a szeretet.

Egy holdvilágos nyári éjszakán, ha az égen ezer csillag ragyog,
rózsabokor illatával, gondolatban csak feléd futok.
Előttem, mint üstökös világít, kedves arcod, édes mosolyod,
kék szemednek fénye, messzíről nevet, de boldog vajon ki lesz veled?
Egy holdvilágos nyári éjszakán, remélem, hogy te is gondolsz rám.





Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
És tartsd tenyeredben a végtelent.

Elhull a virág, eliramlik az élet
de a mi barátságunk megmarad végleg.

"Emberi törvény kibírni mindent, s menni menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák."
(Hemingway)

Emlékül mit írjak egy ifjú lánynak
Kire még az élet örömei várnak. Ki még nem csalódott, kit még nem ért bánat.
Emlékül legjobb lesz, ha azt kívánom: legyen az életed hosszú, édes álom
Álmodjál csendesen mindenféle szépet, és ne tudd meg sohasem mi is az az Élet!

Erdő mélyén illatot lehelve él egy piciny virág, ibolya a neve
Nem szeret fényt, sem a napvilágot, mégis úgy szeretik a piciny virágot.
Légy szerény mint az ibolya, hogy rólad mindenki azt mondhassa:
Szerény kislány barátságos, hasonlít az ibolyához.

Evezz, evezz az élet tengerén, csak ki ne köss a bánat szigetén.
Legyen erőd tovább evezni, s a boldogság szigetén kikötni.

Életednek nyíló országútján ezer reménnyel indulsz kislány.
Reményeid mind-mind valóra váljanak, légy boldog akkor is, ha az ifjúság elszalad.

Élvezd a világ örömét, legyen díszed az erény.
S ha egykor bánat ér, legyen rövid, mint ez a költemény.

"...És érezzék egy kézfogásból rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy:
S egy tekintetünk elhitesse véled,
-Szép dolgokért élsz - és érdemes élned!"
(Váci Mihály)





Gyönyörű az, ha az ember célba lát, és el is éri azt tűzön-vízen át.
/Ibsen/

Ha bajban melletted áll a barát, akkor biztos lehetsz benne, hogy ő igazi barát.
S ki nem áll melletted, tudd, hogy őt már elvesztetted...

Ha bánat dúlja lelkedet, s a szíved sajogva ég,
Ne mondd el soha senkinek, nehogy gúny tárgy légy.
Mosoly legyen az ajkadon, ha vérzik is a szíved,
Hogy ne lásson át a fátyolon a bámuló tömeg.

Ha bölcsesség költözik a szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked,
Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged,
Megment a helytelen úttól és az álnokul beszélő emberektől.

Ha egy jó anyával áldott meg az ég, szeresd őt,
és csókkal halmozd el mind két kezét.
Ne bántsd egy szóval sem, mert fájni fog a szó,
vissza fogod sírni őt, a hideg hant alól.

Ha egyszer tőled elszakadva, talán feledve is leszek,
és nem lesz semmi mi felnyitná emlékemet,
Legyen emlékeztető könyvednek e pár sora,
hogy él egy szív a nagyvilágban, ki nem feled el soha.

Ha leírod a neved a porba, az első futószél elhordja,
de ha a neved kősziklába vágod, azt évek múltán is megtalálod.

Ha elsötétül előtted a világ, légy olyan, mint a madár.
Mely alól, ha kivágják a fát, nem zuhan le, hanem még magasabbra száll.

Ha leszáll az este, tárd ki ablakod,
s keresd az égen a legszebb csillagot.
Hogyha rátaláltál, mondj egy hű imát,
és akire gondolsz, az is gondol terád.

Ha lépsz, gondold meg léptedet, mert visszalépni nem lehet.





Ha majd alszom zúgó lomb alatt,
Ó ne zavard meg csendes álmomat,
Borulj a síromra csendesen
S ne félj, ott lent már nem fáj semmi sem.

Ha majd boldog leszel, az élet legszebb napján
csak egy rövid percre gondolj vissza rám.

Ha majd a rövid ruhát a hosszú váltja fel
ha majd a játék helyett a szerelem érdekel
ha majd az oltár elé egy csinos fiú vezet
Akkor se felejts el engemet.
Csendes kis kápolnába ereszkedjél térdre
és akit legjobban szeretsz imádkozzál érte.

Ha majd a szíved lángra lobban, s megtudod mi a szerelem
Ne hidd soha, hogy nálad jobban nem tud szeretni senki sem.
Mert van fiú ki büszke gőggel csalfán csak játszadoz veled,
de szíve mélyén forró hévvel egyedül csak téged szeret.

Ha majd az élet zúgó tengerén elhagy az utolsó remény
egyetlen szó mely boldogít mi volna más mint a hit.
Ha a sors csapásai alatt rajongó szíved meghasad,
mint egy fényes égi tünemény megjelenik az utolsó remény.
Hit, remény rég elhagyott, s osztályrészül kaptál bánatot.
Mi vigasztalná más életed, mint az igaz szeretet.

Ha majd egyszer csendes este, lapozod e könyvet,
s ha a múlt emlékén ejtesz egy-két könnyet,
Eszedbe jut majd akkor e régi szép nóta,
Boldog idő szép gyermekkor jöjj vissza egy szóra.

Ha majd egyszer csendes éjjel felsír majd egy hegedű
Tudom akkor kisszobádban ott fogsz ülni egyedül.
Elsiratsz egy régi májust, elsiratsz egy régi dalt,
Visszasírsz egy vérző szívet, mely számodra rég meghalt.

Ha majd egyszer évek múltán, hajad fehér lesz, kezed reszkető,
kisunokáid közül a legkisebb egy könyvet vesz elő:
"Nézd nagymama egy könyvet találtam!"
S te felnyitod a kis könyv fedelét, s eszedbe jutnak a régi arcok,
Valaki, kit tán rég takar a sír....s kisunokáid félre összesúgnak:
"Nézzétek, a nagymama sír..."

Ha majd egyszer könnyben lesz a szemed,
Ha szomorú és magányos leszel,
Ha majd nem tudod éppen elfogadni a világot,
Érezd, érezd, hogy fogom a kezed,
Veled vagyok és tudd, hogy valaki nagyon szeret !!!

Ha majd egyszer messze visz a sorsunk,
ne feledd, hogy jó barátok voltunk.

Ha majd egyszer összehoz a sorsunk, emlékezni fogsz e ,
hogy osztálytársak voltunk?
A barátság oly erős, mint egy kemény szikla,
s nem kopik le neved róla, ha bele van írva.

Ha megtanulsz az életben valakit szeretni
tanuld meg azt legelőször, el is kell feledni.
Mert az aki tud szeretni, de nem tud feledni,
annak bizony az életben sokat kell szenvedni.

Ha megtanulsz valakit igazán szeretni, próbálj meg hozzá mindig hű maradni,
Mert szeretni könnyű, csak ösztön az egész, de hűnek maradni sokszor igen nehéz...





Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak!
Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad!
Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett a legszebb virág fakad.
/Goethe/

Ha szívedben sok a bánat, ne meséld el fűnek-fának,
Nem baj, hogyha fáj, ha vérzik, ne mondd el, hisz úgysem értik.

Hogyha idők múltán elválaszt a sorsunk, ne feledd, hogy osztálytársak voltunk.

"Igazán boldog az életben csak az lehet, aki szeretve van, s viszont szeret."
(Kölcsey)

Ígérd meg azt, hogy kezed, kezemből vissza nem veszed,
s hogy szeretni fogsz akkor is mikor én már nem leszek.





Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
/Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg/

Kedves kicsi lányka, mit is írjak neked?
Legyen mindig tiszta, aranyos kis szíved.
Lelkedből a gyomot tépd ki mind egy szálig
szeresd a barátot, s légy jó mindhalálig.





Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át, úgy, mint én Téged
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.

Kék ibolya, zöld nefelejcs, engem soha el ne felejts.

Két szócskát írok neked : mindig és soha;
Légy boldog mindig, de szomorú soha.

Ki azt mondja imád, ne hidd annak szavát,
Ki azt mondja szeret, talán igaz lehet.
De ott ahol a szív beszél, az valóban érted ég.

Kinek féltő gondja, el nem fogy soha rád, szeresd szívedből a jó édesanyád.
Mert elfogyhatnak, hűtlen mindazok, kit szeretettel ölel át két karod.
De boldogtalan nem leszel soha, még el nem fogy az ő mosolya.

Kis barátnőm naplójába mit is tudnék írni?
Ne tanulj meg kicsi (pl.) Kati soha soha sírni.
Legyen boldog minden órád, boldog minden perced.
Jöjjön el érted is a mesebeli herceg.

Kiskertemben üldögélek, emlékverset írok néked.
Emlékversben az van írva, ne felejts el engem soha.

Kis Petőfi nem vagyok, verset írni nem tudok,
csak azt írom könyvedbe: légy boldog örökre.

Köd ül a tájon, a szavam jéghideg
Haldoklik a part, tudom, rég beteg.
Víz és sár. Nem merek átlépni a gáton.
Egyedül, csak egyedül a jobb időket várom.

Lassan fúj az esti szellő, csak drága szívem érted él.
Ne felejts el arra kérlek, még élsz s még élek én.

Legyen a sorsod bármily mostoha, E pár sort ne feledd soha!
Ma még nyíló virág az élet, De a vihar téged is letéphet.
Akit szeretni tudsz, csak szeresd És ne sírj, mert nem érdemes.

Magasra repül egy fecske, szájában egy levelecske.
A levélben az van írva, engem ne felejts el soha.

Majd ha sok-sok idő múlva hajad fehér lesz, kezed reszkető
kis unokáid mellett üldögélve, a legkisebb egy könyvet vesz elő.
"Nagymama nézd egy könyvet találtam", odaviszi leteszi eléd.
Felújulnak a régi emlékek, s köztük talán én is.
De akkor már késő lesz, mert engem már takar a sír,
kis unokáid félve suttogják, "Nézd a nagymama sír."

Maradj kis bimbónak, maradj csak míg lehet,
mert kinyílt virágnak nincs többé kikelet.

Minden ember lelkében egy dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.
S csak kinek szép lelkében az ének, az hallja csak mások énekét is szépnek.





"Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot (...)
Mindig szeretni s remélni, így érdemes a földön élni."
(Papp Lajos: Így kellene c. vers)





"Mikor rózsát látok, Te jutsz az eszembe,
Ha a neved hallom, könny szökik a szemembe.
Nehogy azt hidd, hogy elfoglak feledni,
Mert én téged örökké foglak szeretni."

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, szerelmes szavakra, forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez, mint a valóság, kár hogy álmodom.
Sötét éjjel, édes álom hamar tova száll, felébredek és a szívem vadul kalapál.
Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem
Szeretném, ha velem lennél, mindig csak velem.

Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik,
de mindennap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni.
/Herakleitos/








"Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval, csak te , csak én örökké és holtodiglan.
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni, lelkünk mélyén őszintén igazán szeretni.
(Stendal)

Mint az örökzöld fenyő mely nem hullat levelet,
úgy maradjon meg közöttünk az igaz szeretet.





Mint egy virág, olyan vagy, oly tiszta, oly szelíd.
Elnézlek és szívemhez a bánat közelít.
Kezem véd könyörögve meghallgat tán az ég.
Ilyen maradj örökre, ilyen kedves, tiszta, szép!
/Heine: MINT EGY VIRÁG OLYAN VAGY /

Minden elmúlik ami él, bánat s öröm elrepül.
Ami tartós tud maradni, az az emlék egyedül.

"Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik,
de minden nap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni."
(Herokleitosz)

Mit kívánnék egyebet, csendes lépésedet kísérje szeretet
életed legyen örök nyár, kevés felhő, sok-sok napsugár.

Míg gyermek vagy, élsz gondtalan, Nem tudod mi vár reád.
De eljő az idő, mikor az élet Neked is gondot ád.
Játsszál, mulass, szórakozz, De azért tanulj,
Hogyha jönnek a gondok Könnyebben boldogulj!

"Mondj igent és tedd rá életed, hogy szavad állod, amíg a sír eltemet.
Utunkat kísérje árnyék helyett fény, s egymásért küzdjünk, amíg az élet fénye ég."

Most elbúcsúzom vár az élet, gyermekkorunk vége már.
Ki tudja merre visz a sors, talán messze földön át.
De emlékem mindig haza száll, mert tudom, hogy mindig hazavár a szülői ház. A drága szülői ház.
Ti kik életetekkel át küzdötettek, szívből mondok köszönetet.
Dolgos kezetek emberré nevelt, hálás leszek érte: Gyermeketek.

Most még összekötnek az iskolapadok,
most még együtt játszunk, még nem vagyunk nagyok,
de ha egyszer a mi útjaink is széjjelválnak,
marad-e emléke e kis barátságnak?

"Most valóság lesz minden édes remény,
sok álmunk, mely ott él a szív rejtekén.
Az élet a munka tárt karokkal vár,
Hogy szép lesz e csak rajtunk áll." (Fagyejev)

Ne gondold, hogy a jövő a jelennél szebb s jobb legyen
ifjúságod tündérálmát nem pótolja senki sem.
Majd ha egykor álmaidnak rózsafája már lehullt,
Akkor látod, hogy magában mennyi szépet rejt a múlt.

Ne hullass könnyet, az igazi könny ritka,
mosolyogj mindig, ez az élet titka.

Ne írd a nevemet a porba, mert elhordja a szél,
hanem írd a szíved közepébe, ahol megmarad örökké.

Ne légy büszke, mint a magas pálma, légy szerény mint a kis ibolya.
Mert a pálmát letöri a szél, de a kis ibolya a fűben is megél.

"Ne váltsd apróra szíved kincseit
Ki mindent akar, mindent elveszít.
Reményeid elérhetetlen délibábja,
Ne csaljon biztos útról ingoványba.
Ami fél, azt el ne fogadd,
Egészet akarj, és egészet adj!"
(Ady Endre)





Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem,
hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.
/Goethe/

Nem az a legjobb barátod, ki emlékkönyvedbe ír,
hanem az, ki veled együtt érez, veled együtt sír.

Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem,
Hanem amit tűrni kell, mosolyogva, csendesen.

Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya,
Mert nem a jólétben van a szívek boldogsága.
Örömöt adhat egy kunyhó is eleget,
Csak a szív legyen sorsával elégedett.

Ne merengj a múltba vissza, a jövő még előtted áll.
Az legyen szép amit te magad, a szívedben alkottál.
S majd ha egyszer évek múltán, elmerengsz a múlt felett,
legyen boldogabb jövődnek tükre az emlékezet.
És ha majdan évek során, felkeresed e lapot,
Nyugodtan mondhatod, hogy teljesült az óhajod.

Nemes önbizalom, de ne az önhittség rugói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig itt e földi létben
Ember lenni mindig, minden körülményben.





"Nem érdemes sírni,
az igazi könny ritka,
Mosollyal szenvedni
ez az élet titka."
/Gárdonyi Géza/

Nem írok én kis könyvedbe szépen csengő szavakat,
véss be engem a szívedbe, s az emlék majd ott megmarad.





Nem mondom, hogy szeress, azt se, hogy gondolj rám
ha szíved nem súgja, hiába is mondanám.
A virág is egyszer nyílik, s elhervad azután,
Szeretni csak egyet lehet, tiszta szívből igazán.
Ha széjjel téped boldogságom, megsebzed szívemet,
Te se legyél soha boldog, ha nem szeretsz engemet.

Nem szabad soha visszanézni, kergetni eltűnt álmokat
A múlt emlékét felidézni, azt aki elment, nem szabad.
Nem szabad visszasírni azt aki elment, ki itt hagyott.
Nem tud a szív örökké fájni, kergetni futó csillagot.
Maradjon emlék, ami emlék, tanuld meg hogy elfeledd,
Új boldogság kell, nem a régi, mert visszasírni nem szabad.

Nem teheted be a bankba, mégis kamat terem rajta.
Amíg tied nem is tudod, milyen kincs a tulajdonod.
Pazarlod, vagy nem pazarlod, így is elfogy, úgy is elfogy.
Megöregszel, akkor tudod, milyen nagy volt a vagyonod.

Nem tudod, mit rejt a sorsod?
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket?
Tanuld emg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket.





Ne sírj, az igaz könny ritka, mosolyogva szenvedni ez az élet titka.
Nem az az igaz szenvedés, amitől könnyes lesz a szemed, hanem az,
amit eltűrsz mosolyogva, csendesen!
/Goethe/





Olyan furcsák vagyunk mi emberek, lelkünk sír, de az ajkuk nevet.
Egymásról azt hisszük, hogy boldog talán, s irigykedünk egy vallomás szaván.
Mert azt hisszük, hogy a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták és szabadok.
És nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy könnyek ragyognak csillogó szemében.
Mást mutatunk, mint amit érzünk, s leplezük dallal kacagással, mert oly keveset törődünk egymással.
szeretnénk lerontani az álmokat, s szeretnénk megvalósítani a vágyakat, de csak játszunk az élet színpadán.
S nem torpanunk meg érzéseink során, hazugság egész életünk, mert akkor is sírunk, amikor nevetünk.

Olyanok a barátok, mint a vándormadarak,
Jönnek, mennek szívünkben, csak pihenőt tartanak.
Napsugárnál, derült égnél, számuk, soruk egyre nő,
S tovatünnek, elrepülnek, ha közeleg a zord idő.

"Oly sok szépet ígértünk egymásnak, forrón lángol szerelmünk tüze.
Ha mindig ily szép lenne az élet tán nem is lenne szükség esküre.
Legyen bármily hosszú is az élet, sírig tartó boldogságot nem ad,
S bártan nézhetsz az emberek szemébe mindaddig, míg betartod szavad"

"Öregedjünk meg együtt, a sors bármit is rendel.
Így állunk elébe mi ketten... egy szerelemmel.
Szerelmünk Isten áldja meg."
(John Lenon)

Piros rózsák, fehér rózsák súgjátok meg nékem
szeret e még az a kislány, vagy csak csábít engem.
Súgjátok meg hogy a szívem titkon érte vérzik,
Hogy a csendes éjszakákat érte sírom végig.

"Régi harcok, régi kopott könyvek,
Derű, mosoly, néha fájó könnyek.
Elsuhannak, elmúlnak az évek,
Búcsút intünk múló diákévek."
(Hemingway)

Rózsa ágon kis madárka azt csicsergi édesen
Aki ezt a pár sort írta, ne feledd el soha sem.

"Sírok, ha sírsz. Ha ragyogsz ragyogok. Néma barátod, rabszolgád vagyok.
Alázatos és bizalmas barát, aki nem kér semmit, csak néz és imád.
És nem akar lenni csak általad, csak az árnyéka annak ami vagy. "
(Szabó Lőrinc)

Sírva jöttél a virágra, s körülötted mindenki örült,
Igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva menj el a világból,
s körülötted mindenki sírjon.





"Sorsunk egybe forr, együtt megyünk tovább
az élet viharában te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz, hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem!"
(Wörösmartynak tulajdonítják - de hamis)

Sose haragudj meg arra, ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés, lásd a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki sem rossz, lásd be jók az emberek.
Valakiért mindenki harcol, valakit mindenki szeret.

Száraz ágon ül egy veréb, emlékkönyvbe ez is elég.
Ha nem lenne ennyi elég, szálljon mellé még egy veréb.

SZ - edd a tavasz virágait
E - gy csokorba össze.
R - ózsát, és nefelejcset,
E -gy egy szálat közbe.
T - ekints a csokorra
L - átni fogsz a múltra,
E - mlékezni fogsz arra,
K - i e pár sort írta.





Szeressük egymást ameddig csak lehet,
vegyen körül minket az igaz szeretet,
a bajban mindig nyújtsunk segítő kezet,
mely letörli arcunkról a fájó könnyeket.

(a szerző ismeretlen)





"Szeretet, barátság, mint minden mulandó,
De emlékezete, öröme állandó.

(Berzsenyi Dániel: EMLÉKKÖNYVBE)





Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon.
/Wilhelm Busch (költő): Frühlingslied c. vers
/Az idézet magyar nyelven tévesen Goethe neve alatt terjedt el./





Szeretni úgyis lehet, hogy nem mutatod meg,
szeretni úgyis lehet, hogy lábad meg remeg.
Szeretni úgyis lehet. hogy csókolni nem mered,
szeretni úgyis lehet, hogy könnyed megered.
/Vámos Robi: Csak úgy/

Szerénység legyen főerényed, szíved nemes mint a drága kő.
Erényekkel szép az élet, csak jó szívvel nemes a kő.

Szép az ibolya, ha vázába teszik
Szép a barna lány hogyha megölelik.

Valaki titokban rólad álmodik,
valaki rólad szövi legszebb álmaid.
Valaki téged nagyon-nagyon szeret
valaki boldog, ha melletted lehet.
Valaki szemében miattad könny ragyog,
az a valaki hidd el: én vagyok.

Valakit megszeretni egy pillanat is elég,
de elfeledni, egy élet is kevés.

Vedd e pár sort, vidd magaddal, emlékül utadon,
gondolj néha rám is, ha az emlék visszavonz.
Hullócsillag leszek talán, mely lefut és fénye vész,
Őszi levél kit a szívből elröpít a feledés.

Virágos legyen az életed, mint nappal a kikelet,
Három csillag vezéreljen: Hit, remény, szeretet.

Viruló rózsának szép zöld a levele
A te kicsi szíved örömmel van tele.
Eljön majd idővel neked is a tavasz
amikor szívedben a rózsa kifakad.
Éppen ezért kicsim, jól vigyázz magadra.
szívedben a rózsát tövis fel ne váltsa
mert úgy szép az élet, ha kivirul minden
utadon szerencse s boldogság kísérjen.

Volt egyszer egy kis emlékkönyv, jó dolga volt régen
barna szemű barna kislány lapozgatta régen.
Kislányból asszonyka vált, könyvecskéből dísz lett.
Évek múlva barna gyermek lapozgatja a könyvet.
"Nézd anyácska, de gyönyörű! Ki írta e verset?"
Az anya a könyvbe pillant, olvassa a verset.
Két szemében könnycsepp csillan, ismerős az írás...
Eszébe jut ifjúsága, környékezi sírás.
Felrémlenek régi arcok, sok szép emlék tér vissza...
Sír vele a barna gyermek, és nem tudja hogy miért.

CS - icsergő kis madár szállott egy faágra
A - ranyos levelet hozott a szájában.
K - emény kis csőrével azt kaparta rája
T - e vagy életem legdrágább virágja.
É - nnekem csak te vagy minden reménységem
G - ondolsz e néha rám írd ezt nékem
E sorok is azt mondják neked
D - rága kisangyalom édes kis tündérem
SZ - ebb vagy mint a napsugár vakító fénye.
E - zernyi csillag az ég tengerében
R - ózsák nefelejcsek előtted táncolnak
E - nyelgő tündérek előtted játszanak.
T - erád hogyha nézek szívem dobban
L - elkem újra éled ha rád nézek titokban.
E - l ha nem hiszed mit szívem ír,
K - eresd versem kezdő betűit.







Benedek Elek: EMLÉKVERSEK

1. Nézd a hangyát, mily szorgalmas,
Parancs nélkül dolgozik,
Reggel kezdi, este végzi,
Sohasem unatkozik.
S rendes az ő munkája:
Járj tanulni hozzája.

2. Szeretnéd, ugye hogyha volna
Egy aranyszőrű kis lovacskád?
De azt ugyebár nem szeretnéd,
Ha volna benne nagy makacsság?

3. A bátorság nagy ékesség,
Ha jár vele szívnemesség.
Enélkül a bátorságod
Jóra csak ritkán használod.

4. Szép tulajdonság a figyelmesség,
Csak semmi folt rajta ne essék,
Vigyázz, hogy többet rád ne mondhassák:
Van egy folt rajta: a makacsság.

5. A munka a lelket nemesíti,
Száraz kenyeret megédesíti.
Ki dolgozik, édes a pihenése,
Édes az álma, az az ébredése.

6. A szeretet drága kincs,
Földön ennek párja nincs.
Oszd meg mással, mégse fogy,
Sőt így lesz az még nagyobb.

7. Az alattomosság nagy szégyen,
Szavad s tetted hát nyílt légyen.
Bármit teszel, Isten látja,
Légy az igazság barátja.

8. Szolgálatkész vagy: no, ez szép dolog,
Ám ehhez én valamit gondolok:
Szívből s nem színből vagy az, ugyebár?
Dicséret néked úgy méltán kijár.

9. A madár sem repdes céltalan,
Az ő útjának mindig célja van.
Reggel, ha ébredsz, mondd: ma jó leszek.
De légy is az. Meglásd, hasznát veszed.

10. A folyó vize lassan folydogál,
Szép csendesen foly, soha meg nem áll,
Mossa a partot, merre elhalad,
Lásd, munkát végez, habár nem szalad.

11. Kék ibolyácska a bokor tövében,
Elbújik, mint gyermek anyja ölében;
Ott áll szerényen, nem beszél magárul,
S te mégis rátalálsz az illatárúl.

12. Nem az a szegény, kinek pénze nincs,
Hanem kinek munkára kedve nincs.
Ki dolgát végzi szépen, rendesen,
Gazdag lesz, mert elégedett leszen.












 
 
0 komment , kategória:  Szép versek és idézetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2024.12 2025. Január 2025.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 28 db bejegyzés
Összes: 4980 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 751
  • e Hét: 8970
  • e Hónap: 21288
  • e Év: 96870
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2025 TVN.HU Kft.