|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2025-03-11 21:22:45, kedd
|
| |
| |
Március 12
Az élet, amely képes imádkozni
,,Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek." (János 15:16)
Az imádságban való erőnk az életünktől függ. Ha az életünk megfelelő, tudni fogjuk, hogyan imádkozzunk Istennek tetsző módon, és imánk meghallgatásra talál. ,,Ha bennem maradtok - mondja Urunk -, bármit kérhettek, amit csak akartok, és megadatik" (János 15:7). Jakab szerint az igaz ember imádságának ,,nagy ereje van és csodálatos eredményei vannak" (Jakab 5:16). A szőlőtőről szóló példázatban Jézus azt tanította, hogy az egészséges, életerős keresztény kérheti, amit kíván, és meg is kapja. Azt mondja: ,,Ha bennem maradtok, és az én szavaim bennetek maradnak, kérhettek bármit, amit akartok, és megadatik!". Ismét azt mondja: ,,Nem ti választottatok engem. Én választottalak téged. Arra rendeltelek, hogy elmenjetek és maradandó gyümölcsöt teremjetek, hogy az Atya megadja nektek, amit csak kértek, az én nevemet használva" (János 15:16). Milyen életet kell élni ahhoz, hogy valaki gyümölcsöt teremjen? Milyen embernek kell lennie ahhoz, hogy eredményesen tudjon imádkozni? Mit kell tennie valakinek ahhoz, hogy megkapja, amit kér? A válasz egyszerű. Élj úgy, mint egy ág, amely a Szőlőtőtől függ. Az imádságban az erő forrása a Szőlőtő. Ha ágak vagyunk, és Krisztusban, a szőlőtőben maradunk, akkor Ő adja az erőt. Ha bízunk a Szőlőtőben, akkor kérhetjük, amit kívánunk, és az teljesülni fog.
Andrew Murray
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Andrew Murray áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-03-11 20:58:09, kedd
|
| |
| |
Március 12
Józsué 5-8
Mit teszel, amikor az, amire Isten hív téged, hogy tedd meg, képtelenségnek tűnik?
Valóban igaz, hogy Isten gondolatai nem egyeznek a mi gondolatainkkal, és az ő útjai nagyon különböznek a mi útjainktól.
A székemben ültem egy nehéz és fájdalmas felépülés alatt egy olyan műtét után, amelyet reméltem, hogy elkerülhetek. Olyan gyenge voltam, hogy alig tudtam felállni a székből. Ott ültem, és nem csináltam semmit, mert a gyógyszerek annyira összezavarták az agyamat, hogy nem tudtam azt az írást végezni, amire Isten szerintem elhívott. Képtelenségnek tűnt, hogy abban a pillanatban, amikor azt hittem, hogy a legnagyobb evangéliumi befolyásom van, szinte a mozdulatlanságig legyengültem, és a világom erre a székre zsugorodott a philadelphiai tetőtérünkben. Emberi szinten ennek semmi értelme nem volt. Tudtam, hogy Isten nem játszik velem. Tudtam, hogy jelen van, hűséges és minden tekintetben igaza van. De lenyűgözött a pillanat látszólagos képtelensége, értelmetlensége.
Miután életem során végigolvastam a bibliai elbeszélést, kísértésbe estem, hogy írjak egy könyvet Isteni abszurditások címmel. Kérem, ne értsék félre a címet. Nem hiszem, hogy Isten bölcsességének teljes tökéletességében valaha is gondol, mond vagy tesz valami képtelenséget. De vannak pillanatok, amikor Isten olyasmit kér tőlünk, ami emberi szinten abszurdnak tűnik; vagyis olyan nehéz értelmet adni neki, hogy zavarba hoz vagy kicsit megijedünk tőle. A bibliai hit arra hív minket, hogy kitartsunk az értelmetlennek tűnő dolgokon keresztül, és ragaszkodjunk ahhoz a hitünkhöz, hogy Isten szent és bölcs, hogy minden útja jó, helyes és igaz. Ha megállunk az abszurdnál, az ésszerűtlennél, akkor lemondunk Isten hívásáról, és megfordulunk és elfutunk a másik irányba.
Józsué 6 arra hív minket, hogy tanúi legyünk az egyik ilyen abszurdnak, értelmetlennek tűnő pillanatnak. Isten arra hívja gyermekeit, hogy ne katonai stratégiával támadják meg a vastag falú Jerikót, hanem hét napon át meneteljenek körülötte. Emberi szinten ennek semmi értelme. Katonai öngyilkosságnak tűnik. De Istennek van egy terve. A hetedik napon, miután hetedszer is megkerülik a várost, az izraeliták megfújják a trombitákat, és torkuk szakadtából üvöltenek. A falak összeomlanak, és a várost kifosztják. Isten terve az volt, hogy olyan győzelmet adjon gyermekeinek, amelyet nem tulajdoníthatnak maguknak, és ezzel azt a hitet oltja beléjük, hogy ő jelen lesz velük, és az ő mindenható hatalmában vívják meg csatáikat az ígéret földjén. A képtelenség nem képtelenség volt, hanem Isten kegyelmének és dicsőségének ajándéka.
A bibliai elbeszélés egy újabb abszurdnak tűnő pillanat felé halad. Abszurdnak tűnik, hogy az emberiség egész reménysége azon nyugszik, hogy Isten emberré lesz, tökéletes életet él, helyettesítő halált hal, feltámad a halálból, és győztesen felmegy, hogy az Atya jobbján üljön. De ez nem volt abszurd; ez volt a tökéletes terv, amely már a föld kezdete előtt elgondolva volt. Hit által elfogadjuk a tervet, a hús-vér Istent, a kegyelem végső ajándékát és adományozóját.
További tanulmányozásra és bátorításra: Máté 4:1-11
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindennapi evangélium |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2025. Március
| | |
|
|
| ma: |
3 db bejegyzés |
| e hónap: |
44 db bejegyzés |
| e év: |
178 db bejegyzés |
| Összes: |
37231 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5625
- e Hét: 30987
- e Hónap: 79230
- e Év: 152147
|
|
|
Offline
