|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2025-03-05 21:43:11, szerda
|
| |
| |
Március 6
Tolakodása, kitartása miatt
,,Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert a barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van." (Lukács 11:8)
"Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk... Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (Lukács 18:1, 6-8)
Urunk Jézus úgy gondolta, hogy annyira fontos számunkra az imádságban való kitartás szükségességét megismernünk, hogy két példázatot mondott, hogy tanítson bennünket. Az imádságnak ez az aspektusa tartalmazza az imádság legnagyobb nehézségét és legnagyobb erejét. Az imádságban olyan nehézségekre kell számítanunk, amelyeket csak elszánt kitartással lehet legyőzni. Az első példázatban Jézus azt mondja nekünk, hogy Atyánk készségesebben ad jót azoknak, akik kérnek, mint bármelyik földi apa adna kenyeret a gyermekének. A másodikban arról biztosít bennünket, hogy Isten vágyik arra, hogy igazságot szolgáltasson választottainak. Nincs szükség sürgető imádságra amiatt, hogy Istent hajlandóvá kell tenni. A szükség bennünk van. A vonakodó barátot és az igazságtalan bírót arra használja, hogy megtanítsa, hogy a kitartás minden akadályt legyőzhet. A nehézség abban rejlik, hogy képtelenek vagyunk az áldás befogadására. A lelki felkészültségünk hiánya miatt van nehézség Istennél is. Az Ő bölcsessége, igazságossága, sőt szeretete sem meri megadni nekünk azt, ami kárt okozna nekünk, ha túl hamar vagy túl könnyen kapnánk meg.
Andrew Murray
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Andrew Murray áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-03-05 21:16:08, szerda
|
| |
| |
Március 6
5Mózes 21-23
A bibliai történet lassan egy fára akasztott emberig menetel: Jézusig, aki helyettünk halt meg, aki a tökéletes áldozati bárány.
Minden reggel reménnyel és örömmel ébredek. Nem azért, mert mindig jól érzem magam. Miközben ezt írom, csillapíthatatlan fájdalmat érzek. Valami történt a hátammal, ami miatt minden, amit csinálok, fájdalmas. A székből felállni is kínszenvedés. Autóban ülni gyötrelmes. De a reményem és az örömöm nem csökkent. A reményem nem azon alapul, hogy Isten milyen feladatra hívott el. Nem az emberek rólam alkotott véleményén vagy az anyagi biztonságomon alapszik. A reményem nem azon alapul, hogy a hősömmel házasodtam össze, vagy hogy négy csodálatos gyermekem van. A reménységem valóban egy fára tekint vissza, egy ősi város falain kívülre, ahol egy ártatlan ember önként szenvedte el a legkegyetlenebb és legmegalázóbb halálnemet, a keresztre feszítést, az én megbocsátásomért, az Istennel való megbékélésemért, az Ő családjába való befogadásomért és a vele való örök helyemért a dicsőségben. Jézus az én reménységem. Jézus az én örömöm forrása. Az ő értem végzett munkája, jelenléte és kegyelme - nem pedig a szenvedésem, a munkám vagy a családom - határoz meg engem. Krónikus fájdalmaim nem tesznek dühössé vagy keserűvé, mert naponta elragad a tudat, hogy mit tett értem, és hogy ki vagyok benne.
Az 5Mózes 21. fejezetében Isten utasításokat ad arra vonatkozóan, hogyan kell bánni egy olyan emberrel, aki főbenjáró, azaz halálbüntetéssel büntetendő bűncselekményt követett el. Az ilyen személyt fel kell akasztani egy fára. Nehéz olvasmány ez a szakasz, de azért van ott, hogy útmutatást és védelmet nyújtson nekünk. Ez a szakasz azért található az Ószövetségben, hogy emlékeztessen minket arra, hogy Isten komolyan veszi a bűnt, ezért jobb, ha mi is komolyan vesszük. Annak érdekében, hogy kapcsolata legyen a népével, Isten soha nem hagyja figyelmen kívül vagy minimalizálja a bűnt. Ez a szakasz azért maradt meg, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy valaminek történnie kell, ami lehetővé teszi a bűnösök számára, hogy kapcsolatuk legyen egy tökéletesen szent Istennel.
Az 5Mózes 21:22-23 két fára mutat. Először is, visszatekint az Édenkertben lévő fára, ahol a kísértés és a bűn először lépett be a világba, és elválasztotta az embereket Teremtőjüktől. Másodszor, előre tekint arra a fára a Golgota hegyén, ahol Jézus önként szenvedett és meghalt a megigazulásunkért és az Isten családjába való örökkévaló felvételünkért. Mózes ötödik könyvében egy embert akasztanak fel a saját bűnei miatt; a Golgotán egy embert akasztanak fel mások bűneiért. Mózes 5. könyvében egy ember szenvedi el a büntetést a maga vétkeiért; a Golgotán egy ember fizeti meg a büntetést sokakért. Az egyik fa a halál fája; a másik fa végső soron az élet fája. Az egyik fán egy ember függ, akinek nincs reménye; a másik fán egy ember halála örök reményt ad a bűnösök megszámlálhatatlan seregének.
Van reménységünk azért, amit Jézus tett azon a fán, és amiatt, amit továbbra is tesz értünk minden nap megújuló irgalmával.
További tanulmányozásra és bátorításra: 1 Péter 1:13-21
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindennapi evangélium |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2025. Március
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
43 db bejegyzés |
| e év: |
177 db bejegyzés |
| Összes: |
37230 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5575
- e Hét: 30937
- e Hónap: 79180
- e Év: 152097
|
|
|
Online
