|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2025-04-15 21:35:13, kedd
|
| |
| |
Április 16
A misszionárius élete
,,Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek." (1Thesszalonika 2:10)
Pál nem egyszer hivatkozik arra, amit a megtérők a saját életéből láttak. Így mondja: ,,Bátran és tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy minden cselekedetünkben Isten adta szentséggel és őszinteséggel éltünk. Isten kegyelmére támaszkodtunk, nem pedig saját emberi bölcsességünkre. Így viselkedtünk a világ előtt, és különösen veletek szemben" (2Kor 1,12). Krisztus éppúgy tanította tanítványait az életével, mint a tanításával. Pál is igyekezett élő tanúja lenni mindannak az igazságnak, amit Krisztusról hirdetett.
Pál írásaiban végig saját életének példájára hivatkozik. A Filippi 4:9-ben Pál ezt írja: ,,Mindazt, amit tőlem tanultatok és kaptatok - mindazt, amit tőlem hallottatok és láttatok engem cselekedni -, továbbra is a gyakorlatban valósítsátok meg. Akkor a békesség Istene veletek lesz". Az 1 Timóteus 1:14-16-ban: ,,Ó, milyen nagylelkű és kegyelmes volt az Úr! Ő töltött el engem azzal a hittel és szeretettel, amely Krisztus Jézustól származik..... Akkor mások is rájönnek majd, hogy ők is hihetnek benne, és örök életet kaphatnak." Higgyük el, hogy amikor Pál azt mondta: ,,Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Galata 2:20), akkor Krisztus tényleges benne maradásáról beszélt. Krisztus munkálkodott benne, hogy megtegye mindazt, ami az Atyának kedves. Imádság közben ne nyugodjatok meg addig, amíg nem mondhatjátok: ,,Pál Krisztusa az én Krisztusom. Az ő ereje az enyém is".
Andrew Murray
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Andrew Murray áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-04-15 21:15:31, kedd
|
| |
| |
Április 16
1Királyok 12-14
Nincs csábítóbb, megtévesztőbb és vonzóbb bálvány, mint az én bálványa.
Egy pár azért jött hozzám tanácsadásra, mert a házasságuk háborús övezet volt. A normális beszélgetések szóbeli párbajokká váltak a hatalomért. Egymás indítékait, jellemét, döntéseit és cselekedeteit olyan módon támadták, ami mélyen személyes és bántó volt. Nehéz volt olyan területet találni a házasságukban, ami nem volt csatatér. Azt állították, hogy hívők, és elég jó gyülekezetbe jártak, de a házasságukban nem volt ott Isten. Mivel nem volt Isten a házasságukban, nem volt magasabb rendű cél, mint a saját kívánságaik és boldogságuk. Házassági etikájukat az én ura határozta meg. Az önzés uralta kapcsolatuk minden aspektusát. Kimerültek és csüggedtek voltak, de soha nem gondoltak arra, hogy a házasságuk számára a reményt nem egymás támadásában, hanem abban találják meg, hogy együtt támadják meg a bálványt, amely minden problémájuk középpontjában állt.
A bálványimádás már a bibliai történet elején felüti csúnya és pusztító fejét. Az 1Mózes 3-ban Ádám és Éva nem engedelmeskedik Istennek, mert olyanok akarnak lenni, mint ő. Az önimádat, Isten imádata helyett az önimádat a legelső bűn oka a földön. Az önimádat az a szomorú, diszharmonikus hang, amely az egész bibliai elbeszélésen végighallatszik. A nagy lelki háború Isten szent trónja és az én szentségtelen istenítése között zajlik. A vertikális engedetlenség és a horizontális kegyetlenség minden cselekedete Isten trónfosztásában és az én trónra emelésében gyökerezik.
Ezt világosan látjuk az 1 Királyok 12:25-29-ben:
,,Jeroboám kiépítette az Efraim hegyvidékén levő Sikemet, és ott lakott. Majd elköltözött onnan, és kiépítette Penúélt. Eközben Jeroboám így gondolkozott: Még mindig visszakerülhet Dávid házához a királyság! Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az Úr házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz, Júda királyához hajlik, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához. Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó, Izráel, akik fölhoztak téged Egyiptomból! Az egyiket Bételbe helyezte el, a másikat pedig Dánba vitette."
Az ország most megosztott. Jeroboám Izrael királya, Rehoboám pedig Júda királya. Megdöbbentő látni, hogy Jeroboám aranyborjúkat állít fel, hogy a népe imádja őket, de még megdöbbentőbb hallani, hogy ezeknek a bálványoknak tulajdonítja Isten népének a rabszolgaságból való kiszabadulását. Ha azonban csak ezt látjuk ebben a szövegben, akkor nem vesszük észre a mélyebb figyelmeztetést. Jeroboám azért állítja fel ezt a bálványimádást, hogy népe többé ne menjen Jeruzsálembe istentiszteletre. Fél attól, hogy elveszíti a hatalmát. Ennek a vallási bálványimádásnak a középpontjában az én bálványa áll. Ez a beszámoló figyelmeztetésként áll előttünk. Kegyelméből Isten szabadítson meg bennünket önmagunk rabságából.
További tanulmányozásra és bátorításra: Jeremiás 17:5-10
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindennapi evangélium |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2025. április
| | |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
63 db bejegyzés |
| e év: |
272 db bejegyzés |
| Összes: |
37324 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 607
- e Hét: 2625
- e Hónap: 67874
- e Év: 249975
|
|
|
Online
