|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2025-04-24 21:24:33, csütörtök
|
| |
| |
Április 25
A Lélek kiosztása
,,Mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle." (Lukács 11:13)
Az imádságról elmélkedve egy imáról szóló kis könyv írója így ír: ,,Mélyen éreztem, hogy a Szentlélek munkálkodásának idején minden, amit Isten szolgálatában teszünk, kevés értéket képvisel, ha nem a Szentlélek ereje ihlette". Ez a jól ismert szövegre emlékeztetett engem: ,,Mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik őt". Mindannyiunk számára mindennap prioritás kell, hogy legyen, hogy az Atyától kérjük a Szentlélek ajándékát, hogy kielégítse mindennapi szükségleteinket. E nélkül nem tudunk Istennek tetszeni, és nem tudunk másoknak sem igazán segíteni. Imádságunknak, hogy életünk betöltse Isten célját, magától Istentől, a legmagasabb erőforrástól kell erednie. A víz nem emelkedhet magasabbra a forrásánál. Ha a Szentlélek rajtunk, mint emberi csatornákon keresztül imádkozik, imáink ismét Istenhez emelkednek, aki a forrásuk. Az imádságok úgy fognak meghallgatásra találni, hogy Isten bennünk munkálkodik. Mindannyiunk keresztény élete elsősorban imáink minőségétől függ, nem pedig a mennyiségtől. Micsoda anyag az elmélyült elmélkedéshez, az őszinte imádsághoz!
Andrew Murray
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Andrew Murray áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-04-24 21:07:23, csütörtök
|
| |
| |
Április 25
2Királyok 15-17
Veszélyes lekicsinyelni vagy elfelejteni a bűn szörnyű bűnösségét.
Könnyű lekicsinyelni, tagadni vagy elfelejteni a gonoszt, amely még mindig bennünk él, és ott is fog élni, amíg Isten megváltó munkája be nem fejeződik, és mi örökké vele leszünk. Igen, adta gyermekeinek a kegyelem eszközeit, mint például a Lelkét, az igéjét és az egyházát, de mégsem szabad lekicsinyelnünk a megmaradt bűn jelenlétét vagy erejét. Gondolkodjunk el a következő valóságokon:
Még mindig képesek vagyunk arra, hogy oda menjünk, ahová a vágy vezet minket.
Még mindig hagyhatjuk, hogy a harag vezesse tetteinket, reakcióinkat és válaszainkat.
Még mindig képesek vagyunk arra, hogy a keserűség vagy a féltékenység emésszen bennünket.
Nemcsak, hogy rendszeresen elmulasztjuk szeretni felebarátunkat, hanem utat engedünk a megvetésnek is.
Gyakran jobban szeretjük a saját utunkat, mint Isten útját.
Gyakran úgy tűnik, hogy jobban szeretjük a világot, mint Urunkat.
A listát még hosszan lehetne folytatni. Világos, hogy a bűnnel való küzdelmünknek nincs vége, de valami más is ugyanilyen világos. A bűn nem mindig tűnik bűnösnek számunkra. Néha amit Isten csúnyának mond, az számunkra szépnek tűnik. Azt mondjuk magunknak, hogy vétkezhetünk, és a végén minden rendben lesz. De a bűn hazudik. Soha nem tartja be az ígéreteit, és soha nem hoz létre jót bennünk vagy rajtunk keresztül. A bűn az élet ígéreteit suttogja nekünk, de csak a halálba vezet. A bűn mélyebben bűnös, mint ahogyan azt hajlamosak vagyunk elgondolni vagy elképzelni. Ezért Isten a történelem megrázó pillanatait rögzítette igéjében; azt akarja, hogy szembesüljünk a bűn szörnyű természetével. Az egyik ilyen megrázó pillanat a 2Királyok 16:1-4-ben van feljegyezve:
,,Pekahnak, Remaljá fiának a tizenhetedik évében kezdett uralkodni Áház, Jótámnak, Júda királyának a fia. Húszéves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit ősatyja, Dávid, amit helyesnek lát Istene, az Úr, hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt még a fiát is elégette áldozatul azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden zöldellő fa alatt."
Amikor ezekről a szörnyű bálványimádási szokásokról olvasunk, beleértve a gyermekgyilkosságot is, nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a szakasz nem egy animista, pogány nemzetet ír le. Ez Júda, Dávid törzse, amelyből a Messiás el fog jönni. Ez Isten népe, amely fokozatosan, lépésről lépésre eltávolodott Urától. Olyan messzire távolodtak el, hogy most már a gyermekeiket égetik el a hamis istenek oltárain!
Ez az undorító szakasz arról szól, hogy miért volt szükség Jézus Krisztus keresztjére. A kegyelemnek meg kellett fordítania a forgatókönyvet. Meg kellett fizetni a bűn büntetését, és a bűnt le kellett győzni. Ma emlékezzünk meg a bűn bűnösségéről, és ünnepeljük Isten kegyelmének örök győzelmét Jézusban.
További tanulmányozásra és bátorításra: Jeremiás 7:30-34
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindennapi evangélium |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2025. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
63 db bejegyzés |
| e év: |
319 db bejegyzés |
| Összes: |
37372 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 333
- e Hét: 3840
- e Hónap: 44733
- e Év: 294777
|
|
|
Offline
