|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2025-04-04 21:40:07, péntek
|
| |
| |
Április 5
Tamás: A hit boldogsága
,,Boldogok, akik nem látnak, és hisznek." (János 20:29)
Krisztus kinyilatkoztatta magát, és megengedte Tamásnak, hogy megérintse a kezét és az oldalát. Nem csoda, hogy Tamás nem talált más szavakat, csak a szent imádat szavait: ,,Én Uram és én Istenem". És Krisztus mégis azt mondta: ,,Azért hiszel, mert láttál engem. Boldogok, akik hisznek anélkül, hogy látnának engem". Az igazi, élő hit sokkal mélyebb és bensőségesebb érzést ad Krisztus isteni közelségéről, mint még az az öröm is, amely Tamás szívét betöltötte. Tamás bizonyította Krisztus iránti intenzív odaadását, amikor azt mondta: ,,Menjünk mi is - és haljunk meg Jézussal együtt" (János 11:16). Egy ilyen szeretetnek, még akkor is, amikor hitetlenséggel küzdött, Jézus Krisztus kinyilatkoztatta magát.
Mi is megtapasztalhatjuk Krisztus jelenlétét és erejét egy sokkal mélyebb valóságban, mint ahogyan Tamás megtapasztalta. Azoknak, akik nem látták Jézust, és mégis hisznek, megígérte, hogy kinyilatkoztatja magát, és hogy az Atya és Ő eljön és bennük lakik. Mégis gyakran hajlamosak vagyunk úgy gondolni erre a teljes hitéletre, mint valami olyasmire, ami elérhetetlen számunkra. Az ilyen gondolat megfoszt minket a hit erejétől. Fogadjátok meg imádsággal Krisztus szavait: ,,Boldogok, akik hisznek anélkül, hogy látnának engem". Ez az áldás csak az élő Úr szeretetét és jelenlétét befogadó hit által jön el.
Andrew Murray
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Andrew Murray áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-04-04 21:26:05, péntek
|
| |
| |
Április 5
2Sámuel 1-3
Mivel ilyen kegyelmet kaptunk Istentől, mindig kegyelemmel kell válaszolnunk másoknak, még azoknak is, akik rosszul bántak velünk.
Ha én lettem volna Jézus helyében - elszenvedve azt a rossz bánásmódot, igazságtalanságot és kínzást, amivel ő szembesült -, vajon mit tettem volna, ha az ő ereje állt volna rendelkezésemre? Jézus még a kereszten való kínzása közben is megbocsátást fejezett ki kínzói iránt. A kegyelem a kereszt útja. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bosszút vegyünk a kezünkbe, gondolattal, szavakkal vagy tettekkel. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy kívánjuk valakinek a vesztét, aki bántott minket, vagy kárörvendjünk rajta. Helytelen, ha a kegyelmet ünnepeljük, miközben másokra ítéletet kívánunk. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy szeretjük barátainkat és gyűlöljük ellenségeinket, amikor Urunk arra hívott minket, hogy szeressük ellenségeinket, imádkozzunk azokért, akik rosszul bánnak velünk, és keressük a módját, hogy jót tegyünk velük. Mindnyájunknak meg kell küzdenünk a kísértés ellen, hogy nyilvántartást vezessünk a sérelmekről, hogy hagyjuk, hogy a keserűség megkeményítse a szívünket, és hogy fantáziáljunk mások szenvedéséről. A rosszindulat nem szerepel Urunk kegyelmi szótárában. Ahhoz, hogy ezeknek a dolgoknak ellen tudjunk állni, éppen azzal a kegyelemmel kell találkoznunk, amelynek adására elhívást kaptunk.
Erre a kegyelemre példát találunk a 2Sámuel 1:17-27-ben, amely Dávidnak Saul és fia, Jónátán halála miatti sírását írja le. Dávid úgy döntött, hogy megemlékezik és elmeséli a nagyszerű dolgokat erről a harcos királyról és fiáról. Hatalomról, vitézségről és hódításokról írt. Beszélt arról, hogy Saul uralkodása alatt Izrael fiai milyen áldásban részesültek. Igaz, hogy Saul nagyon megnehezítette Dávid életét. Saul irigysége miatt Dávid halálára vágyott és azon dolgozott. De Dávid nem használta fel Saul halálának alkalmát arra, hogy megszellőztesse mindazt a rosszat, amit Saul tett vele, és mindazt, ahogyan büszkeségében és lázadásában Saul kudarcot vallott Isten Izrael fölé rendelt képviselőjeként. Ezt a verset nem egy keserű ember írta. Dávid a békesség embere volt, mert bízott az Úrban, és mivel így tett, képes volt kegyelemmel tekinteni Saul életére. Íme egy részlet Dávid siralmából:
,,Saul és Jónátán, kik egymást szerették, éltükben kedvelték, a halálban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál. Izráel lányai! Sirassátok Sault, ki gyönyörű bíborba öltöztetett, ruhátokat arannyal ékesítette. Jaj, elestek hőseink a harcban! Jónátánt halmaidon sebezték halálra! Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél. Jaj, elestek hőseink, elpusztultak a fegyverek!" (2Sámuel 1:23-27)
Bárcsak mi, akikre nagy kegyelem lett kiárasztva, olyan hálával rendelkeznénk a szívünkben, és olyan nyugalommal a mi Urunkban, hogy nagyobb örömet találjunk a kegyelem megadásában, mint abban, hogy fantáziáljunk azok haláláról vagy ünnepeljük azoknak a halálát, akik bajt okoztak nekünk.
További tanulmányozásra és bátorításra: Máté 18:21-35
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindennapi evangélium |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2025. április
| | |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
63 db bejegyzés |
| e év: |
272 db bejegyzés |
| Összes: |
37325 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 638
- e Hét: 2656
- e Hónap: 67905
- e Év: 250006
|
|
|
Offline
