|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2025-04-09 21:49:37, szerda
|
| |
| |
Április 10
Az engedelmesség ereje
,,És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves." (János 8:29)
Ezekben a szavakban Krisztus elmondja nekünk, hogy milyen volt az élete az Atyával. Ugyanakkor feltárja az Istennel való minden közösség törvényét - az egyszerű engedelmességet. János 14-ben háromszor jelzi: ,,Ha szerettek engem, engedelmeskedjetek parancsaimnak" (lásd a 15., 21., 23. verseket); a 15. fejezetben is: "Ha engedelmeskedtek parancsaimnak, megmaradtok az én szeretetemben, ahogy én is engedelmeskedem Atyám parancsainak, és megmaradok az ő szeretetében..... Barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok" (10., 14. versek). Az engedelmesség Isten szeretetének bizonyítéka és gyakorlása a szívünkben. A szeretetből fakad és szeretethez vezet. Biztosít bennünket arról, hogy Krisztus szeretetében tartózkodunk. Megpecsételi azt az igényünket, hogy Krisztus barátainak nevezhessük magunkat. Tehát nemcsak a szeretet bizonyítéka, hanem a hité is. Biztosít bennünket arról, hogy ,,mindent megkapunk tőle, amit kérünk, mert engedelmeskedünk neki, és azt tesszük, ami neki tetszik" (1Jn 3,22). Az engedelmesség lehetővé teszi számunkra, hogy az Ő szeretetében maradjunk, és megadja számunkra az Ő töretlen jelenlétének teljes megtapasztalását. Az engedelmeseknek szól az ige: ,,És ebben legyetek biztosak: Én veletek vagyok mindenkor" (Máté 28:20), és akik számára ennek teljes jelentése feltárul.
Andrew Murray
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Andrew Murray áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-04-09 21:18:59, szerda
|
| |
| |
Április 10
2Sámuel 19-21
Lesz egy nap, amikor Isten felszárítja az utolsó könnyet is a szemünkről, és soha többé nem fogunk sírni.
Amikor megkaptam a telefonhívást, majdnem elszállt belőlem az élet, és még csak nem is a saját lányomról volt szó. A lány anyukája felhívott, és elmondta, hogy miután szólítgatta és az egész házban kereste a lányát, megtalálta őt a pincében. Halott volt, és a búcsúlevele ott feküdt mellette. A gyász mélysége az anya hangjában, amelyet kísérteties jajveszékelés szakított meg, minden törődő, szerető emberből kiszívta volna az életet. Tudtam, hogy el kell mennem hozzá, de rettegtem belépni abba a házba. Érzelmileg és lelkileg üresnek éreztem magam. Minden, amit a szívemben begyakoroltam, hogy mit fogok mondani, amikor megérkezem, szánalmasan elégtelennek vagy helytelennek tűnt. Az általam ismert teológiai dolgok, amelyek ehhez a szörnyű pillanathoz kapcsolódtak, távolinak, sterilnek, személytelennek tűntek. Amikor beléptem a házba, fizikailag éreztem a gyászt. Olyan volt, mintha egy szörnyű, szívszorító felhő töltötte volna be azt az otthont. Nehéz volt gondolkodni és nehéz volt lélegezni. A család sírt, és én is sírtam. A veszteség néma áhítatában kapaszkodtam beléjük. Azon az éjszakán érzelmileg kimerülten hagytam ott őket, de tudtam, hogy soha nem hagyják el, soha nem veszítik szem elől, soha nem felejtik el. Tegnap még a konyhában volt, és a házi feladatot csinálta; ma már a pincében volt, élettelenül, egy olyan szörnyűségben, amely túl erős ahhoz, hogy felfogható legyen.
Absolon Dávid kisfia volt. Dávid már csecsemőként a szívéhez szorította. Kisgyermekként játszott vele. Végignézte, hogyan fejlődik a személyisége és az adottságai. Megtapasztalta Absolon kutató elméjét és fejlődő vezetői képességeit. Dávid sok szeretetteljes, gondoskodó, bölcsességet adó, tanító, szórakoztató és büszke apai pillanatot élt át a fiával. Semmi sem tudta volna felkészíteni Dávidot arra, amit Absolon tenni fog, és arra, hogy milyen szörnyű módon fog meghalni Absolon. Dávidot legyőzte, irányította és foglyul ejtette a gyász (2Sám 18). Helyes dolog gyászban érezni és sírni, de veszélyes, ha ez uralkodik rajtunk. Ezért Isten feltámasztotta Joábot, hogy szembeszálljon Dáviddal, és felszólítsa a királyt, hogy térjen vissza ahhoz a munkához, amelyre Isten felkente.
Joáb szavai a 2Sámuel 19-ben keménynek és szeretetlennek tűnhetnek, de a gyász egyszerre helyénvaló és potenciálisan romboló hatású. Soha nem szabad, hogy uralja a szívünket, ne váljon az identitásunkká, és ne alakítsa, ne befolyásolja a jövőbeli reményünket. Most nem arról beszélek, hogy megtagadjuk az erőteljes és helyénvaló érzelmeket, hanem arról, hogy emlékezzünk arra, kik vagyunk, és mit kaptunk Isten gyermekeiként.
A tragédia és a veszteség szörnyű pillanataiban négy olyan dolog van, amit az Úrtól kaptunk. Miénk az Ő jelenléte. Ő velünk és értünk van a gyászunkban. Miénk az Ő ereje. Ugyanazzal az erővel áld meg minket, amellyel Jézust feltámasztotta a halálból. Miénk az ő ígéretei. Ezek jelentik a jelenlegi és jövőbeli segítséget, amelyet minden gyermekének garantált. Miénk az ő parancsolatai. A Szentírás megmondja nekünk, hogyan éljünk, bármi is legyen az, amivel szembenézünk. Isten a legrosszabb, legelképzelhetetlenebb pillanatokban is találkozik velünk jelenlétének, hatalmának, ígéreteinek és parancsainak kegyelmével, és ezeken keresztül éppen azt adja nekünk, amire a legmélyebb szükségünkben szükségünk van. Micsoda szeretet!
További tanulmányozásra és bátorításra: Ézsaiás 25:6-9
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindennapi evangélium |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2025. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
61 db bejegyzés |
| e év: |
270 db bejegyzés |
| Összes: |
37323 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 572
- e Hét: 2590
- e Hónap: 67839
- e Év: 249940
|
|
|
Online
