|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2025-06-14 23:27:12, szombat
|
| |
| |
Általában jellemző mostanság az újdonságok iránti athéni rajongás, valamint a régi és megszokott dolgoktól és az atyáink által kitaposott ösvénytől való beteges viszolygás. Ezrek gyűlnek össze egy-egy új hang vagy tanítás meghallgatására, és egy pillanatra sem gondolnak bele, vajon igaz-e, amit hallanak. Szüntelenül sóvárognak az emberek a szenzációhajhász, izgalmas és az érzelmeket felkorbácsoló tanítások után, és egészségtelenül éheznek valamiféle görcsöktől rángatott, hisztérikus keresztyénségre. Némelyek számára alig jelent többet a vallásos élet holmi ,,lelki pityókázásnál", és szemmel láthatólag elfeledkeztek a ,,szelíd és csendes lélekről", amit Szent Péter ajánl a figyelmünkbe (1Pt 3,4). Sokakat semmi nem hoz lázba, csak a tömeg, a sírás, egy túlfűtött terem, a dagályos éneklés és az érzelmek szüntelen felkavarása. Széles körben terjed a tanítások megkülönböztetésére való képesség hiánya, és amíg ,,okos" és ,,komoly" a prédikátor, százak hiszik, hogy bizonyára minden rendben van vele, aki pedig arra talál célozni, hogy egészségtelen dolgokat tanít, azt mindjárt ,,szűklátókörűnek és szeretetlennek" ítélik! Moody és Haweis, Dean Stanley és Canon Liddon, Mackonochie és Pearsall Smith - mind egyformának tűnnek az ilyen emberek szemében. Szomorú dolog ez, nagyon szomorú, de még szomorúbb lesz, ha a mind nagyobb szentségre törekvés igazszívű hirdetői mindemellett még hajba is kapnak útközben és félreértik egymást. Akkor leszünk csak igazán nagy bajban.
Ami engem illet, jól tudom, hogy nem vagyok már fiatal szolgálattevő. Talán merevvé vált az elmém, és nem könnyen fogadok be új tanításokat. ,,Jobb a régi" - vallom. Azt hiszem, az evangéliumi teológia régi iskolájához tartozom, ezért meg vagyok elégedve azzal a megszentelődésről szóló tanítással, amiről Sibbes és Manton az azonos című, Life of Faith [Hívő élet] címmel megjelent könyveikben, valamint William Romaine a The Life, Walk, and Triumph of Faith [Hitben élni, járni és győzni] című művében ír. Csak remélni tudom, hogy fiatalabb testvéreim, akik új nézeteket tettek magukévá a szentséggel kapcsolatban, óvakodni fognak attól, hogy feleslegesen még több megosztottságot keltsenek. Azt gondolják, hogy színvonalasabb keresztyén életre van szükség napjainkban? Magam is. Azt gondolják, hogy világosabb, erősebb, teljesebb tanításra van szükség a szentséggel kapcsolatban? Magam is. Azt gondolják, hogy jobban fel kellene magasztalni Krisztust, mint a megszentelődés és a megigazulás forrását és szerzőjét? Magam is. Azt gondolják, hogy mind inkább biztatni kell a hívőket arra, hogy éljenek hit által? Magam is. Azt gondolják, hogy az Istennel való szoros együttjárás a boldogság és a hasznosság titka, és erre kellene ösztönözni a híveket? Magam is. Mindezekben tehát egyetértünk. Ám ha tovább akarnak menni, akkor megkérem őket, hogy ügyeljenek rá, hová is lépnek, és nagyon egyértelműen és világosan magyarázzák el, hogy értik, amit mondanak.
Végezetül, szeretettel bár, de mégis csak el kell ítélnem azt a gyakorlatot, amikor egyesek újkeletű, ám ügyetlen szavakat és kifejezéseket használnak a megszentelődésről szóló tanításaikban. Vallom, hogy a szentség érdekében indított egyetlen mozgalom ügyét sem lehet előrébb vinni újonnan kitalált kifejezésekkel, aránytalan és egyoldalú kijelentésekkel, bizonyos igeszakaszok túlhangsúlyozásával és külön kezelésével, egyik igazságnak egy másik kárára történő felmagasztalásával, bizonyos bibliai részek allegorizálásával, az igényekhez igazításával vagy olyan jelentések kierőszakolásával, amelyeket sosem rejtett el bennük a Szentlélek, sem azok megvetésével és lekezelésével, akik nem egészen a mi szemünkkel látják a dolgokat, és nem pontosan úgy munkálkodnak, ahogyan mi. Mindezek nem a békességet szolgálják, hanem eltaszítanak és elriasztanak sokakat. Az efféle fegyverek nem elősegítik, hanem inkább akadályozzák az igazi megszentelődés ügyét. Jogos gyanakvásra ad okot egy olyan mozgalom, amely a szentséget hivatott támogatni, de közben vitát és viszályt szít Isten gyermekei körében. Krisztusért és az igazság és a szeretet nevében igyekezzünk egyszerre követni a békességet és a szentséget. ,,Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza."
Az a szívem vágya, és azért imádkozom Istenhez nap mint nap, hogy nagy mértékben növekedjék a szentség az angliai hitvalló keresztyének körében, ugyanakkor abban is bízom, hogy mindazok, akik tenni igyekeznek érte, szorosan ragaszkodni fognak a bibliai arányokhoz, figyelmesen különbséget téve az egymástól különböző dolgok között, és elválasztva ,,a jót a hitványtól" (Jer 15,19).
J. C. Ryle |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-06-14 11:58:42, szombat
|
| |
| |
Egy híd alatt aludt. Még csak hétéves volt.
Mezítláb, éhesen, láthatatlanul a világ szeme előtt.
London, 1866. Egy hideg, nyirkos éjszaka.
Thomas Barnardo, az orvostanhallgató, az East Endben jár - a város legszegényebb negyedében.
Ott találkozik Jimmel, egy kócos hajú fiúval, akinek tekintete olyasmit tükröz, amit egy gyereknek sosem lenne szabad megélnie.
Jim rémtörténeteket mesél - de ezek nem kitalációk:
Gyerekek, akik csatornafedelek alatt alszanak.
Akik lopnak, hogy túléljenek.
Akik meghalnak a hidegtől vagy betegségekben.
Valós történetek.
Néhány nappal később Jim meghal. Egyedül. Ahogyan oly sokan mások is.
És ekkor, ebben a veszteségben Thomas megért valamit:
nem fog elutazni Kínába, ahogy tervezte.
A harctér, amelyen helyt kell állnia, Londonban van.
Azok a kicsik, akiket meg kell mentenie, itt élnek - az árnyékban rejtőzve.
1870-ben Thomas megnyitja első otthonát az elhagyott gyerekeknek.
A bejáratnál egy tábla fogadja a látogatókat, amely örökre megváltoztatja több ezer gyermek sorsát:
,,Egyetlen gyermeket sem utasítunk vissza."
Nem kér pénzt. Nem vár el semmit.
Bárkit befogad, akinek szüksége van rá.
Akkor is, ha már nincs hely. Akkor is, ha őrültnek nevezik.
Az ő ígérete nagyobb volt a félelemnél.
Így születnek újabb otthonok, új családok, új esélyek.
Egyes gyerekeket Kanadába küldenek, hogy ott kezdjenek új életet.
Mások maradnak. Tanulnak. Kézművesek, ápolók, jövővel bíró emberek lesznek belőlük.
Barnardo számukra nemcsak mentő, hanem apa is lett.
Nem szónoklatokkal, hanem egy tányér meleg levessel.
Nem elméletekkel, hanem tiszta ággyal és őszinte öleléssel.
Amikor 1905-ben meghal, több mint 60.000 gyermeket mentett meg.
De hatása nem számokban mérhető.
Ott él a visszatért mosolyokban.
Az újraírt életekben.
Abban a jogban, hogy valaki gyerek lehessen.
Ma a Barnardo's nevű szervezet továbbra is működik az Egyesült Királyságban, segítve a legkiszolgáltatottabbakat - folytatva egy ember küldetését, aki látott meghalni egy gyermeket... és soha többé nem fordította el a tekintetét.
Néha nem kellenek nagy hatalmak ahhoz, hogy változást hozzunk.
Elég egy szív, amely képes látni, és két kéz, amely tud befogadni.
Thomas Barnardo ezt hagyta ránk: egy példát.
És egy tanítást, amit soha nem lenne szabad elfelejtenünk.
Piccole Storie |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-06-14 11:28:28, szombat
|
| |
| |
Június 15
Vasárnapi iskolák
,,Igen! - ezt mondja az Úr. A harcostól is el lehet venni a foglyokat, és az erőstől is elszökhet a zsákmány. Perlőiddel én fogok perelni, és fiaidat megszabadítom." (Ézsaiás 49:25)
Isten Egyházának minden munkája az Ő munkája. Neki kell megtennie. Az imádság annak elismerése, hogy Ő meg fogja tenni. Az, hogy átadjuk magunkat az Ő kezébe, hogy Ő munkálkodhasson bennünk és rajtunk keresztül. Imádkozzatok a több százezer vasárnapi iskolai tanárért, akik ismerik Istent, hogy megteljenek az Ő Lelkével. Imádkozzatok a saját vasárnapi iskolátokért. Imádkozzatok a gyermekek üdvösségéért. Imádkozzatok bátran. ,,Van egy nagy főpapunk ... Jézus, az Isten Fia ... Jöjjünk tehát bátran az irgalmas Isten trónjához" (Zsidók 4:14, 16). Amint az közbenjáró imádság munkájáról gondolkodtunk, mit tesz ez értünk? Tudatosítja bennünk imádkozásunk gyengeségét? Köszönjük ezt Istennek. Ez az első lecke, amire szükségünk van ahhoz, hogy eljussunk az ,,igaz ember buzgó imádságához, amely nagy hatalommal bír és csodálatos eredményeket hoz" (Jakab 5:16). Tartsunk ki, és merészen vigyük minden ügyünket a kegyelem trónjához. Imádkozva megtanulunk imádkozni, hinni és egyre bátrabban várni. Tartsatok ki a bizalmatokban; Isten parancsa, hogy közbenjárókként lépjetek fel. Krisztus kegyelmet ad nektek, hogy úgy imádkozzatok, ahogy kell.
Andrew Murray
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Andrew Murray áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-06-14 11:16:31, szombat
|
| |
| |
Június 15
Zsoltárok 40 - 45
A tested mindig abba az irányba mozdul el, amerre a szíved vágyik.
Ha hallhatnám a szíved vágyait, mit hallanék? Talán egyedülálló vagy, és egy életre szóló házasságra vágysz. Talán van munkád, de egy kielégítő karrierre vágysz. Talán a családban uralkodó zűrzavar közepette a családi béke édességére vágysz. Talán beteg vagy, és fizikai egészségre és erőre vágysz. Talán arra vágysz, hogy legyen elég pénzed a számláid kifizetésére vagy egy megbízható autó megvásárlására. Lehet, hogy diák vagy, és a közelgő vizsgáid sikerére vágysz. Szívünk soha nem mentes a vágyaktól, és ahogy a Biblia tanítja, testünk követi a szívünk vágyait.
A 42. zsoltár arról a gyönyörű és életet adó vágyról szól, amelyet Isten szánt arra, hogy uralkodjon a szívünkben és alakítsa életünket. Mi ez a vágy? Ez az Isten iránti vágy. Az Isten iránti vágyakozás magában foglalja az Ő jelenléte, a Vele való közösség, a bölcs uralkodása, a megmentő kegyelme utáni vágyakozást és azt is, hogy együtt legyünk azokkal akik szintén vágyakoznak utána. De ahhoz, hogy Isten után vágyakozzunk, ahhoz először a kegyelem fel kell ébressze és meg kell erősítse bennünk ezt a vágyakozást. A bűn lényegének és működésének középpontjában az Istenné válás vágya áll. Ez a vágy egészen az Édenkertben történt bűnbeesésig nyúlik vissza. És mivel bűnben születünk, ezért bálványimádó vágyakozással születünk. Ahelyett, hogy természetesen Isten után vágyakoznánk, az Ő helyét, hatalmát és uralmát vágyjuk. Mindannyian kegyelemre szorulunk, hogy megszabaduljunk az önimádattól, hogy szívünk felemelkedhessen ahhoz, aki elsőként hajolt le hozzánk.
A 42. zsoltár egyszerre meggyőző és bátorító:
,,Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot." (Zsoltárok 42:2-5)
Légy őszinte ma: vágyakozol-e és sóvárogsz-e Isten után? Olyan vagy, mint a szomjazó szarvas, amely a folyóvízhez kívánkozik? Az Isten iránti vágy hajtja-e az imaéletedet, csendességeidet, kapcsolataidat és a nyilvános istentiszteleten való részvételedet? Az Isten iránti vágy mindig szeretetet szül Isten népe iránt és örömteli részvételt Isten nyilvános imádatában.
Ha hiányzik belőled ez a vágy, emlékezz arra, hogy Jézus azért jött, hogy visszaadja neked azt, amit a bűn elvett tőled. Imádkozz, hogy Isten vágyat keltsen a szívedben iránta. Isten örül, amikor népe vágyakozik iránta, ezért örömmel válaszol az ezért a vágyért esedező imádságainkra.
További tanulmányozásra és bátorításra: Máté 5:1-12
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindennapi evangélium |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2025. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
184 db bejegyzés |
| e év: |
577 db bejegyzés |
| Összes: |
37630 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 95
- e Hét: 3564
- e Hónap: 20668
- e Év: 447497
|
|
|
Offline
