|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2025-01-31 13:38:47, péntek
|
| |
| |
Horváth Gyula: Szólnak a holtak az égnek
Akik megsirattak,
mind te voltál,
elveszített melleid után érdeklődök
minden kedves nőnél,
de csak rázzák a fejüket,
s hálából annyi együttérzést
tépnek a lelkükből,
hogy csak félig takarja el
ágyam sebét,
szerény szótlanságod
mélyen hangos lett...
felkiabálja bennem a halált,
s elfelejtve egy nép
csókjának keserű szájízét:
legelső hajszáladba kapaszkodok,
s azt se bánom,
ha fogaid közt csüngetve
viszel magaddal a földtengeren át,
s mikor már
elértük az ég partját:
élők leszünk,
s ekkor érzed majd,
hogy méhedben megmozdul
egy boldog lehetőség,
s akkor hasonlítani fogunk
az emberre,
mert megváltó kell ide,
szorgalmas világmegváltó,
hogy lyukas tüdőnket megfoltozza,
hogy a vért okádó folyók torkát
orvosolja,
hogy a három hónapos ember koponyájáról
az orvosok bakancslépéseit
örökre
és
szigorúan
letiltsa.
Akik megsirattak:
mind te voltál,
elveszített melleid után érdeklődök
minden kedves nőnél,
s hajad selymét keresem
minden futó, loholó szerelemben,
de csak rongyos, ájult, fakó anyagok
tévednek a kezemhez,a számhoz,
én bennük hallom én
egy ország sírását, zokogását,
bennük látom én,
az öreg édesanyák
nyomorúságos kopott bugyogóját,
lyukas csizmáját, sánta botját,
bennük látom én,
a seggén ugrándozva haladó vidék
leamputált lábát,
kivágott nyelvét,
s mennék, mennék én
amerre a két szemem lát,
de akinek ráccsá keményedett
lépte előtt a föld,
szabadulást vár,
szerelmet vár,
s érzi ő,
hogy torkában fuldoklik egy nép,
meztelenre vetkőzi húsát a csont,
tárcatenyerébe könnypénzeket tesz a szem,
s tudja ő,
nagyon tudja,
hogy arcátlan időben
arcátlan a szerelem.
Akik megsirattak,
mind te voltál,
elveszített melleid után érdeklődök
minden kedves nőnél,
s fájnak a számban a csókok,
mint a beteg fogak,
s látom én halálos ágyán
kínlódva e vidéket,
szájából romlott csecsemők zuhognak,
két karját lefogja az ég!
de hiába...
rúg, hánykolódik az utolsó remény!
ágyánál halottak ülnek,
szép szavakkal beszélnek...
és szólnak a holtak az égnek:
fogja le felpattant szemét
az utolsó reménynek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-31 13:35:13, péntek
|
| |
| |
Kohut Katalin: Szörnyetegek
Szólt az egyik kígyó, mintha
misztikus szörny-érintéssel beszélne:
"Mi van a füledben, s az arcodban,
a fogaidban, a fejedben?
Te leszel a romlás virága,
az emberek és kutyák megváltója
a megveszett kutyáddal együtt,
rémségessé teszlek,
s többé örökké nem leszel!"
A másik csak tűzben szaladgált
a szobában fel-s alá,
míg megjelent a levegőben
egy klauzúrás négyszög jele.
"Ítéletet mondunk mindenki
felett, aki valaha is szeretett Téged,
aki ártott, az boldog és híres lesz,
aki nem, az megszűnik örökre!"
Folyt az ítélet napokon, heteken át,
s míg haltak a szeretett emberek,
addig feküdtem, hátamon a szörnnyel,
mely éppen cigarettáról szoktatta le
csapásait. "Amerikában így szoknak le!"
"Milyen az elektromos autó, meséld
el, hogy képzelted az utópikus államot!"
Én meséltem magatehetetlenül
fejemben, szívemben beszélve,
vagy nem tudom, hogyan,
milyen az az ország, ahol gépek
szolgálják az embereket.
"A Te lelked a méhed"
Tudtam, hogy a szerelem
egyet jelent a szívemmel.
Meg is írták nekem régen,
a szerelem nagybetűvel íródik,
három kívánságom volt csupán:
a gyerekek, a munka és a gyógyulás.
Ezt is kifigurázták 1992 után.
"Dolgozik" - írta gépemre egyikük
a szerelő műhelyében,
s mentek iskolába, munkába
a belőlem születettek.
Szörnyek, patológia testemben,
fekete világ árnyszülöttei miatt,
hó esett, eső zuhogva üldözött,
jégeső verte el termésemet.
Csillagok csaptak le a földre,
kezeimben, lábaimban fénykígyók,
melyek démonos csapások,
deformálják egyre felpuffasztott testemet.
A halál elszökik tőlem,
nem akar elvinni engem, mint
rokonaimat, hogy megszűnjek
végleg? Milyen szégyent kell
még megalázottan kiállnom?
Ki tud segíteni a láthatatlan világ
elmecsapásai ellen?
Frigyet kötöttek a halállal, a pokollal,
hosszú lesz a kötél nekem,
hogy elnyújtózhassak,
szörnyűség megérteni e tanítást!
Szétszabdaltak asztrálkarddal,
mely után a fizikai test is széttörik,
testem kifeszítve elementálokkal bombázták
fejemet, s minden részemet,
orvosok neveit sorolták, akik
mellei és nemi szervei kikötve vannak,
maguk pöcegödörben várakoznak,
akár Sabathiel, s Hamvas hívei,
az ördögök, kik felvonultak ítéletre.
Egyszer tűzben égek,
máskor halálhidegség ölel,
s szagolom a dögöt tüdőmön.
Már nem várok segítségre,
számoltam negyven napig,
csak kegyelmi ajándékként
a halált kértem kínzóimtól.
Harmónia, tehetség odalett:
"Értéktelen mindened!"
2010. április 9.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-27 12:48:39, hétfő
|
| |
| |
Első versemként született a Katalin napi köszöntés, amin magam is meglepődtem, mert nem értékeltem különösképpen a verseket, csak az énekeket. Át lett írva a szövege, az eredeti sajnos már nincsen meg, de a válás utáni női kiszolgáltatottságról szólt. Ebben benne volt, mi kezdődik, hiszen ekkor már le voltam győzve hidegháborújában a medvének, akinek üzengetnek nagyon régóta nemi gyalázással. Medve kirándulásokkal, erdővel, egészséges ételekkel, minden jóval összefügg, mottója: Aki fák közt nevelkedik, más ember, nem incselkedik. A világ ura győzött le, strumával a nyakamban, így jelentkezett, rossz ízzel a számban és nemileg. Többé nem voltam magamnál, azóta bolt és közlekedési fóbiával éltem, a nagyobbik lányom kísért az utcákon, nézett szembe az ellenem jött rózsakeresztes rendi merénylőkkel, amelyek dalait az I. Emelet együttes írta meg. Az utcanép Főnix néven kiválasztotta a kurvákat, akiket férjhez is adtak a jelentkezőknek, így a HERUKON-ban volt munkatársnőm helyett engem zúztak össze úgy, hogy nem tudtam az ajtókon bemenni, mert körbevett valamilyen óriási energia. Combdeformációját a nagypán utcai panelbe költözés óta ismételték folyamatosan beállítva a nevét a médiába, Három kívánsággal együtt. Vénusz dombom és intim részeim tönkre tétele is megkezdődött besötétítésével együtt Bárány főszereplője helyett a Talmudnak.
Kohut Katalin: Katalin napra
Névnapomnak tisztelegve
Felköszöntöm saját Én-em
Tiszavirág életemre
Mért sorscsapás emlékképpel.
Hisztériás nő az anyám,
Férjem poháremelgető,
Érzékeny voltam, s igazán
Elfakított, tönkretett ő.
Oly' sokáig tűrtem neki,
Ajkamról lehervadt mosoly,
S összetört aura jelzi,
A házasság rég nem komoly,
Fontos nekem a szeretet,
A hazugság nem kell többé,
Azt hiszem, pörre megyek,
Hűségem lesz csak az égé.
Holtomiglan-holtodiglan -
Nagy szavak a templomban,
Én öröknek gondoltam,
Szívem retteg kínjában.
Néha kis moziba vágyok,
összebújva ölelni meg,
de mire kell egy nő - átok -
valakinek, akárkinek?
Szomjaznám az igazságot,
A becsület nagy kincs nekem,
A bizalomra áhítozom,
A biztonságot kedvelem.
Elteltek a gyászos évek,
Szívemhez szól a mandalin:
Légy erős és boldog élet
Várjon rád hószín Katalin!
Vázlat: 1986. november 25
Minden születésnapomon történt valami, így évekig tartott a válás is. Egyik éven mandulatályogom lett, majd meg kellett műteni, megcsonkítani, következő évben, mikor megtudták, hogy a világkönyvtár állandó főszereplője, az aszkéta ünnepi cirkusz lett volna áldozata sötétkapus kíséretével lyukas szívvel született, szabályszerűen át lett szúrva a szívem, egy éjszakára és másnap délelőttig mozdulatlanul feküdtem az ágyon, habzó szájjal. Betalocot szedettek velem a belgyógyászat vizsgálata szerint. 1983-ben egyszer csak úgy éreztem, hogy elpattant egy húr a fejemben, melynek elpörölő történetét D. énekelte meg, s innentől voltam a szerelmes asszonya a Hunnia elmeosztálynak. Volt arcidegzsábám is Koltay Róbert miatt. Volt férjem a válás után a bíróság udvarán odaszólt nekem: - Úgyis megszivatlak, genyó! A bíró, annak ellenére, hogy én fizettem a rezsiket, a lakástörlesztéseket, hiába kértem, hogy a vagyonnyilatkozatot a válás során rendezze, neki ítélte a lakásnak és mindennek a felét. Mindenki angyalnak szólított a hátam mögött. Ekkortól nemcsak az erkölcstelenek sorsát ismételték szőkék kezdetével, mivel elmondásuk szerint nem tudnak rendesen gondolkozni, azzal a nekem elmondott mondattal, hogy addig nézek ki valahogy, míg meg nem mukkanok és mire vágok fel, hanem elölről kezdték másodszor a világkönyvtárát a Szabó családnak. Haza cipeltem anyám anyjának a diófa asztalát, akit az orosz felszabadító hadsereg egyik katonája meggyalázott és már berendezték hozzá az utcájukat kukoricás történetével a Győri kapui Balázsnénak és népének, akik megjelentek a másik világban a lakásban. Ilyenkor a gyerekeik kiültek az ablakokba és ott kiabálták, hogy kurva az anyjuk. A pusztító és vadállati férjektől választották el őket, mint a Fekete sárkány népétől az albérletbe jött Éva asszonyt, akit a férje állandóan üldözött és bántalmazott. R.-né miatt szabályszerűen szét akarta verni a fejemet bátyámék lakásában beleverve egymás után a téglafalba, olyan részeg volt, hogy habzott a szája. Már a T. T. miatti arccsonttörés is ezért történt 1976-ban. Kiabálta Évának a miskolci kórházban jóval később egy nővér, hogy ők csináltak mindent. Anyám sorsát is elölről kezdték az anya miskolci kukoricással ismételt sorsával, rajtam megtorolva az őket ért dolgokat.
Elölről kezdték a szocialista iskolai ezer éves berendezése szereplőinek kitermelése mellett az ezeréves ünnepi cirkuszt, aminek főszereplője helyett a szívemet átszúrták:
Kohut Katalin: A nagy életcirkusz
Christine Busta verse nyomán 1986.
Ezer éve naponta játsszák ugyanazt,
Marcangolnak és megemésztenek
A kimeríthetetlen szerepek.
A kosztümök színesek és szédítőek,
A színfal sokszor annyira harmonikus,
Hogy a nézők majdnem elfelejtik,
Ami előtte, közben és utána
A játékosokkal történik.
A rangok tetszenek a tapsolóknak,
Nem tudják, máskor majd ők
Lesznek az áldozatok a porondon.
Biztonságban vannak, mert régen foglalják
Az állítólag nekik járó védett sátrakat.
Egyesek tiltakoznak, de reménytelenül
Ellene és elhagyják a színteret,
Az aszkéta ünnepi cirkuszt,
Mialatt a tömeg a kapunál már
A kijelölt helyekért dulakodik.
Miskolc, 1999. július
Zenei összefoglaló
Mindenféle ismeretanyag hiányában, hagyatkozva az adventista kiadott könyvekre, mint az Utolsó küzdelemre, pár szóval megpróbálom összefoglalni a Jézus elméleti mennyországa ellenes zenei apokalipsziseket, melyek a rock az óra körül pokol angyalai tűzben terjedő népének műveivel kezdődtek.
A magyarországi rock világát a vaskommunisták ellenőrizték és hagyták jóvá, kik lehetnek előadók. Ők engedélyezték, ők állították be az előadókat név és együttes megnevezései alapján, aszerint haladva a világapokalipszisben, éppen mit hajtottak végre. Ilyen volt a Kex, amit tiltottak, annak ellenére, hogy a Zöld-sárga dalukkal állandó Soós névvel a medvének üzen a világ ura országával, akit a dalban tollas gyíknak énekelnek meg nagyon régóta magyar kislányok nemi gyalázásával, legyőzésével. Annyira régen tartott ez már, mint amilyen régi volt Japánban a darazsaknak nevezett harcosok megléte. Általában Farkas és Bárány játékkal kezdték a nagy közös áldozásukat, melynek versét a kilencvenes években írtam meg. Most a magyar kislány főszereplő L. Zs. lett volna, hiszen mindig megvolt a saját szereplőjük.
A letiltott és Ausztráliába vándorolt Syrius együttes adott ki még hasonló anyagokat arról, mi történik az országban, mint az Ördög álarcosbálját.
Itt főleg a Főnix feketemágikus világa érvényesült, mint a Neoton főszereplőjével az elméletüknek, Cs. É-val, akinek a nemiségét folyamatosan ismételték, a Feketebárányok, amik főszerepét az öcsémen hajtották végre pokol népeivel a 666-nak, beállítva kezdésnek születésemkor az Omegát világzenei fesztivál kezdetéhez, Boogi-voogi klub kezdetével 1958-ban, amikor millióan kezdtek egyszerre, de nem maradt más életben, csak a rock-nagymamának nevezett Tina Turner. Az Omega névtárához tartozott a Benkő név, mely az olaszliszkai 89 év ezelőtti Lévai forgószél ismétlését jelentette és a Varsányi vasfüggönyös kezdetük, Debrecenivel, mely a romániai református Biblia végrehajtását jelentette érzékenyítésükkel. Szentháromságnak nevezték el az Illés-Omega-Metro hármast a Sacra Coronának megfelelően, mint világ-Magyarország elméletének kezdetét a Rock évkönyv 1981. Zeneműkiadó könyve szerint, melyet Sebők János szerkesztett és a jövő mérnökének magát nevező Miklósa Miklós szavai is olvashatók benne.
Előfordult olyan eset, hogy a sárospataki koncertjükön részegre itta valaki magát, bevitték az újhelyi pszichiátriára, kapott egy altatót és meghalt. Másnap felcsalták az öcsémet az egészségügybe, ott behívták a Pszichiátriára, befektették rácsos ágyba, majd leöntötték pálinkával.
Az apokalipszis tagjai már akkor érvényesültek, deformációikat hajtották végre, azzal, hogy őket hibásnak, nyomoréknak, vagy testenyészetnek teremtette meg a Hunnia börtönnek általam nevezett Szentháromság feletti hatalom. Így történt meg, hogy a Sükösd Mihály Beat, hippi, punk Kozmosz könyvként 1985-ben kiadottak szerinti zenei apokalipszis tagjai, melyek szintén a Jézus népe ellen, törvények felrúgása végett jött létre miatt folyamatosan hosszabbítottak a magyarországi zenészek. F.M. az amerikai rockot talán négyszer kezdte elölről, a hippi korszakot, melynek elméletei közé tartozott a vissza Marxhoz és a Buddhizmus is Allen Ginsberggel mutatták be, aki már megtisztult itt jártakor, nemi szervét eltakarta, öltönybe öltözött. Ők azok, akik be szeretnék vezetni a hallucinagén szereket, anyagokat, akik kommunába verődve, megtagadva az erkölcsi törvényeket, szembeszegülve az anyagi biztonságot adó munkával is kívánnak bevezetni. Itt H. képviselte őket, míg a punkokat, amelyek műanyaggyárakkal műanyag apokalipszist hajtottak végre szerte a világban N. F. Ferenc nevűek között kiválasztott nemzet csótányaként a könyvben nevezettel állítottak be.
A Sükösd könyv szerint a Beat ráírta zöld festékkel vastagon magát a zenei vonalakra a hippikkel együtt, a Punk vörös színben már összetörte a kottázás alapjait is.
Beállították vasfüggönykor a főbb szereplőit a Hunniának Táncdalfesztiválra. K. E. mint féltékenységként egykor megteremtett szereplő sorsát végrehajtották anyámon, állandó féltékenységi jelenetekkel, szüleim nemi gyalázásával a házban,ahol éltünk, amelyet a miskolci Kilián feketemágusai a Hunniától hajtottak végre. A többi előadót is kiválasztották, De mindegyik világ-történelmet jelentett, mint a szájam lebontásának oka, M.Zs., aki angyal főszereplője volt a fekete Magyarországnak a kiadott könyvei szerint az Új Bekezdésnek.
A magyarországi zenészek mindegyike arról írt, éppen nagy közös áldozással mit hajtanak végre a világ minden szerepében, mint az I. emelet Együttes G. P. szövegíróval megírta a rózsakeresztes, Szerb Antal Pendragon legenda könyvében kidolgozott feketemágusainak nemi gyalázatát, mely 1986-ban történt, a világ ura és tűzben terjedő démonok győzelmével egy időben egy ózdi gázszerelővel történő áldozással, Mészáros névvel beállítva a politikába, mivel M. Kata lett volna a kommunista főszereplőjük, amit nyolc éve ismét ismételnek.
A Hunnia apokalipszis szív elleni merényleteinek sorozata kezdetben szóbeli sértéssel a porcelánszív volt, melynek főszereplője, akit minden orvostól el kellett volna pörölni, S. A. lett volna. Darabokra tört szív a vándorok elmenetelével mindig, amelyek elvitték a nyarat, hosszú tél következik sziszegő hóesésekkel, fekete angyalok merényleteivel éjszakánként. Ezeket a dalokat D. R. , a Szerelemvonat megírója alkotta betéteknek nevezett kísérete segítségével, vasfüggönyös Habsurg-Varga bibliai Őrház patikájának berendezésével Miskolcon, mely lezárt sorompós határokat jelentett. Varga nevekkel azóta is hosszabbítják az Őrház és határlezárás történetét, kezdve elölről a világkönyvtárnyi szerepüket. Az üres szív már azokat jelentette, akikben egyáltalán nem voltak érzelmek, a jégszív és a kőszív követi a szív összetörő nemi gyalázó sorozatát az elmeosztályoknak, amelyek égisze alatt hajtották végre a zenei számokat.
Bródy János Zöld szemem kék, Jaj de édes kislány vagyok és a többi dalának főszerepét egykori angyal történelemként, melyet az Omega Benkő nevével kezdtek el szintén ők hajtották végre, ezért nevettek rajtam a miskolciak, hogy ne énekeljek Bródy dalokat. A valakinek le kell győzni a sötétséget, Mondd te kit választanál című dal végrehajtásához szintén 1990-ben értek, valakinek meg kell válnia hivatásától kezdettel, Szendrei Klaudia néven, István történelmeként, melyet még 1983-as visszament időben kezdtek el. Ekkor vált ketté a liberális csapat a kommunistákkal.
Az Illésék romániai református apokalipszist jelentenek Illés Göncöl szekere kezdetével, angyal sorozatával Bródynak, spanyol pusztítókkal atlantiszi idővel együtt, szőke KOS-nővel, aki a spanyol pusztító társa. Miatta törték el a bal fülemet, mert megütötte a párja. A Metroval szerb történelmet kezdtek el. Atlantiszi napfénylégkörű munkahelyeinek felszámolását ismételték, új-atlantiszi központ berendezésével a későbbi vörös iszap katasztrófa helyszínén, mivel az egész világ tolvaj dallamos atlantiszi teremtést tanult és hajtott végre, egykori történelem alapján, melyről hozok egy verset is, hogy azok nevében üzentek Istennek, akiknek a szájában hűlt hamu már a dal.
Kohut Katalin: Fohász jövendőért
Adj hitet, Uram, jó Uram:
szánkban már hűlt hamu a dal;
vess tisztulni ősi ima
újjászülő lángjaiba.
Adj hitet, Uram, jó Uram:
madár-röptű dallamfutam
emeljen porból, s az ének
ússzon fenn hattyúfehéren.
Időjelek Antológia 1992.
A vasfüggöny felemelésének nevezett procedúrája és hazugsága, hiszen a 89 évet kívánták ismételni Trianon előtti határok visszaállításával szlovák történelemmel, Atlantisz felé emelkedő és emberré váló apokalipszissel - kitermelte a főszereplőket. Azt vallották, hogy véget ért ezennel a vándorlásuk, itt végleg otthonra találtak az eddig vándorló világ összezúzói. 1989 után a mentális népek zenei emelkedése következett, végrehajtott elméleteikkel, pótkerék, akad egy kerék, mi továbbviheti őket Orbán kerék végrehajtásával Orbán Viktor helyetti kerékbetöréssel. És mindig akadt újabb teremtményük, mert folyamatosan létrehozták az újabb és újabb csapásokat, akár, mint a régiek, akik verseinek, mint teremtőknek másik világa a tócsa volt, ezért Indigós alkonyatnak nevezték az ő emelkedésüknek időszakát. A mentálisak nem adták fel, hogy jogaikat érvényesítsék véráldozással, betegségeik végrehajtásával.
K. Gy.-öt 1958-ban választották ki a mágusok érzékenyítésével, karmája ismétlésével, szórakozottságával együtt.
Kohut Katalin: A szórakozott írónő
Fogorvoshoz indultam elgondolkozva. Hogyan mondjam meg neki, hogy nem vagyok elégedett a drága maszek alapon nyújtott szolgáltatásával. Megálltam a legközelebbi bódé előtt:
- Kérek egy Hócipőt!
- Nincsen - volt a válasz.
- Akkor egy Kiskegyedet.
- Az sincsen.
- Füles?
- Nincsen.
- Észak-Magyarország?
- Nincsen.
- Déli Hírlap?
Nincsen.
- Ludas Matyi?
- Nincsen.
- Meglepetés?
- Nincsen.
- Akkor mi van?
- Talán az újságosnál próbálkozzon - válaszolt mosolyogva a trafikos eladó.
A bolt és közlekedési fóbiámmal Varjú név berendezése mellett a vasnáci népet emelték, beletartozott az elmúlt 89 év eseményeibe. Tehetetlen báb lettem, gondolkozás nélkül. Így jártam dolgozni, a falakba kapaszkodva, azóta folyamatosan tartott a nemi szervek miatti gyalázás, deformálással együtt. Ekkor elölről kezdték a Bárányként berendezett Éva, felettem lakó főszerepét a Talmudból. Férje bárányt hozott neki és ott bégetett a kádjukban, de már hamarabb én kaptam meg a bárányszőr kucsmát, bárányszőr kardigánnal, amire a bőrgyógyász orvos azt mondta vegyem le a jelmezt. Nem értettem az elmondott mondatokat és szavakat, pedig jóval később mondták, figyeljem meg a részleteket.
Atlantiszi ember vagyok című versemben megírtak szerint atlantiszi munkahelyi üldözések, vándorlások kezdődtek el, nemi bábként kezelve engem, ismételve az eredeti történelmét Atlantisznak, a napfénylégkörű egykori munkahelyek történelmével, Halak szülöttek kiválasztásával, akik tisztulnak és nemesednek emberré.
Kohut Katalin: Atlantiszi ember vagyok
Atlantiszi ember vagyok, álmodozó.
Tudomásul vettem, az ok
Földöntúli önkívület,
Hű kísérőm a feszület.
Lepottyantam én közétek,
Mit raktatok rám vétek!
Aranytiszta én-tudatom
Beavatott, ismerkedett
Az emberrel, idegennel.
S hogy mily' nehéz lenn veletek,
Megölitek a szenteket!
...... ........... ........... ..........
...... ........... ........... ...........
óh, a Kos-nő káoszt hozó,
napfény-légkört megkavaró....
Fényben fogan és hal
Az igaz ember, s mind , ki hal.
Még Hamvas Béla miatt is bosszút állottak, hogy őt csak raktárosként alkalmazták, s jöttek visszafelé időben 1983. óta. Minden törvényt felrúgtak a munkahelyeken is, például próbaidő lejárta után küldtek el az ELZETT-ből, mely erkölcstelenségéről volt híres és ott dolgozott a rózsakeresztes rend erkölcstelen főszereplője, vörös róka becenévvel. Visszavett fizetéssel alkalmazott az Egyesült Szociális Otthon élelmiszer és fogyóeszköz raktárosként, emberfeletti munkára anyagbeszerzéssel, könyveléssel, takarítással együtt Köveshegyen is. Anyám szavai visszhangoztak a fülemben, aki azt mondta az ózdi gázszerelővel csíkos hozott vázájával történő nemi egyesülésre, megkérdezve Tibit: - Meg volt elégedve a lányommal? Nagyon szégyelltem magam, de tehetetlen báb voltam. Pihennem kellett volna, amikor otthon voltam csak feküdtem eszméletlenül az ágyon, nem tudva semmiről. A kommunista vezetők mindezt tudták, mert közölték a földszintes Tóthnéval, hogy ne hagyjon magamra, mert most fognak összezúzni. Annyira megalázó volt, hogy a gyerekeim előtt aláznak, gyaláznak, de nem jutott el a tudatomig, velük ugyanúgy viselkedtem, mint azelőtt, de csak arra voltam képes, hogy nagyon nehezen a házi munkákat elvégezzem. Így találkoztam Ferivel, miután kibőgtem magam a nemi gyalázások miatt, elhatároztam, elhagyom a várost. Miskolcra jöttünk albérletet keresni. Feri nagyon szeretett engem, még évtizedek múlva is meglátogatott, segített, amiben tudott, el akart venni feleségül, de én nem voltam magamnál. Majd amikor egyszer a járást kolbászolásnak nevezte csöves nyelvezettel, egy pillanatig kijózanodtam és elküldtem őt.
A miskolci munkahelyen a legkevesebb fizetésért én voltam a raktáros, kétszeres könyvelő és gépíró, s mikor egyszer fizetésemelést kértem, nevettek rajtam, közölve, hogy az emberek nem pénzért dolgoznak. Fertelmes dolgok történtek ott velem, ismétlésben, mert P. Gy., a vándorló csoport vezetője közölte M. I. velem kötekedő nővel, hogy ne kezdje elölről. Elmondták válaszként J. G. mondatát, amit ismételt a médiában, hogy neki mindig férfire van szüksége. Majd kerestem másik munkahelyet, a nagyobbik lányom kísért el szintén, s közölte velem, hogy nekem ott nem lesz jó, mert sok nő dolgozik ott. A TIGÁZ-hoz mentem gépíróként, majd áthelyeztek hátrálék nyilvántartónak. Betegnek gondoltak Francois francia mérnök elmondása szerint, aki mindig a Bibliájával járt, bár attól nem ózdkodott, hogy a háromgyerekes szőke munkatársammal szexuális viszonyt folytasson, aki nekem mesélte, hogy büdös volt. Iszonyatos bosszút álltak rajtam Éva miatt, nem tudtam magamról szintén egyáltalán, úgy jártam az utcákon is. Valahogyan odaértem a célponthoz, nem tudom, kik vezettek. Éva egyik nap átadott egy csomagot, azt mondta, jobb, mint egy férfi. Otthon kibontottam, műpénisz volt benne. 1990-et írtunk, ami után még nagyobb fertelemmel ismételték az utcanép tetteit. Itt van egy írás az 1990-es öngyilkosságról, amit depressziónak könyveltek el, minden éjjel befektetve a haldoklók közé, csokit keresve a zsebeimben. Insulinnal kómáztak, Litiumot és hasonló szereket adtak be a II-es Idegosztályon. Ez már a Vörös Oroszlán őrült Johanna főszerepe ismétlése volt, Wass Albert elméleteinek folytatásával, versének meghozatalával a kórházba, Polgár község nevével Ember tragédája kezdete római korral, fertelemmel, minden színével együtt.
Az öngyilkos amnéziája
Anna gyermekei apai nagyanyjuknál nyaraltak éppen. Ilyenkor nem tudott mit kezdeni magával, nem szeretett egyedül sétálgatni a gyűlölt városban a primitív lakosság szemének, megjegyzéseinek kitéve magát.
Kinn tombolt a júliusi nyár, s ő végig gondolta életét. Miért ennyire tehetetlen, miért nem tud örülni az évszakoknak még mindig a válása után tíz évvel sem? Honnan ez a szorongás, a lemondás, miért nem tud felszabadult lenni, boldogan járni a természetet? Mások is élnek egyedül, s egészen jól megbirkóznak a magánnyal. Igen, magányos csak fiatal ember lehet, az idősebbek a magányt áldásnak tekintik már jobban. Szüksége lett volna egy ölelő karra, a biztonságérzetre, a szeretetre, melyet születése óta senkitől sem kapott meg, sőt azok bántották, alázták a legjobban, akiknek védeniük kellett volna. A nagybetűs szerelem? Ábránd, főleg ebben a füstös, szürke városban. Azt írták neki, nála a szerelem nagybetűvel íródik.
A nőgyógyász, aki megműtötte pár hónapja, felkiáltott, amikor meglátta:
- Maga mit keres ebben a városban, itt tönkre fog menni! Itt nem talál majd magának férjet!
Mennyien óvták, védték, tanácsolták, költözzön el innen jó messzire, de ereje fogytán volt, nem tudott többet küzdeni az életért, a gyerekei eltartásáért. Minden energiáját gyermekkorától ez őrölte fel, mindig többet dolgozott a kelleténél a legkevesebb fizetésért, mert azt mondták, mikor szóba hozta a kevés fizetését, az emberek nem pénzért dolgoznak.
Elutazott az anyjához, akinek szerencsétlenségét köszönhette, születése pillanatától ijesztgette és nem volt képes csak ideges mozdulatokra, később tettlegességre hosszú haja kibontásakor is. Mennyi félelmet raktározott magában! Mindig reménykedett abban, hogy egyszer közelebb kerülnek egymáshoz, az anyja idővel bölcsebbé válik, de örök gyerek maradt, rosszindulatú, pletykás gyerek infantilis vékony hanggal.
- Minek jöttél ide? - kérdezte az anyja.
Anna sarkon fordult és elindult az állomásra. Nem tudta kivel eltölteni ezt a két hét nyári szabadságot, pedig ott volt a jó levegő, a folyók és a strand a közelben, még sincs társa az életben.
Az anyja odaadott előtte 100 db Kemadrinról receptet, hogy váltsa ki Anna a nagyvárosban, de azt nem mondta, hogyan fogja a tulajdonosnak visszajuttatni.
Anna összeszorult szívvel érkezett haza a tégla lakásba, melynek szobáit már fel tudta újítani, az előszoba és a fürdőszoba várat magára, azokba a helyiségekbe nem is szívesen lépett be, nem tükrözték bensőjét. Nagyon nagy hatással voltak rá a színek. A sötétbarna tapétája az előszobának rossz hatással volt rá, kicsinyítette és sötétítette is a helyiséget. Kedvenc rózsaszín nyári kosztümjét viselte és csinos magas sarkú nyári szandált. Összemosódott az idő, olyan volt, mintha álomvilágba került volna. Így ment el a gyógyszertárba kiváltani a gyógyszert, melyet letett a konyhai étkező asztalra. Még két nap és megérkeznek a gyerekek!
A hippi Józsi megígérte, elmennek sétálni, de mindig későn jelentkezett. Ő a negyedik emeleten lakik. Kigyulladt a kvarclámpa magától az asztalon, így ismerkedett meg vele. Nem tudta, hol kell a villanyórát a folyosón lekapcsolni. Időnként beszélgettek, amikor összetalálkoztak, mint kiderült, egy évben születtek.
Félt a cigányoktól Anna, megtanult félni ebben a városban. Kergette egy cigány férfi az utcán ajánlatával, hogy menjen el vele vacsorázni, miközben azt mondogatta:
- Mire vágsz fel, Neked semmid nincs, nekem meg saját butikom, hatalmas házam van!
Annának furcsa volt a primitív réteg tegezése, ő önözéssel beszélt, megtartva a három lépés távolságot mindenkitől.
Kiült a bérház elé a földszintes Erzsike nénivel beszélgetni fehér mini tenisz ruhájában és akkor arra jött a cigány férfi. Megtudta, Anna hol lakik.
Nem sokkal később csengettek, Anna kirántotta az ajtót, mondani akarta, hogy egyszer Józsi betartotta a szavát, amikor meglátta a hármas csapatot. Az őt kergető cigány férfi állt ott két társával, s mikor Anna be akarta zárni az ajtót, betette a lábát az ajtórésbe.
- Mire vágsz fel? Most vetetted el tőlem a gyereket, most meg nem engedsz be? - harsogott a cigány diadalmas megszégyenítése.
Éppen jött Jutka, aki jogi egyetemre járt taxis élettársával, s akkor Anna be tudta még gyorsan csukni az ajtót, de többé nem merészkedett ki az utcára.
Másnap ugyanebben az álomvilág-szerű állapotban összeírt cetlijével ment a piacra bevásárolni húsokat, gyümölcsöket, zöldségeket, süteményhez valókat. Nem is érte fel ésszel, hogy a gyerekei éltetik, az adja az erőt hosszú évek óta, hogy van kinek főznie, sütnie, van ki után takarítania, vagyis rájuk telepedett teljesen, ez is a kihasználás egyik módja, mint utólag rájött. Szüksége volt rájuk, nem tudott nélkülük élni, ők jelentették neki a mindent, beleértve a sétákat, kirándulásokat is. Nélkülük egy lépést sem tudott megtenni.
Lepakolta a kosarakat a földre, leült megpihenni a konyhai kárpitozott székre, melyet annyira szeretett szép sárga-barna csíkos huzata miatt. Reggel ment el a piacra, s már este nyolc óra van, még mindig nem volt ereje kipakolni, vagy nem volt akaratereje, ez így helyesebb. Mi bénította meg? Mi történt vele, hogy csak egy helyben ül és bámul maga elé?
Odament a tükörhöz, belepillantott. Meglátta csillogó zöld szemeit, illetve ezt akarta látni, de helyette lemondóan szomorú tekintetet észlelt.
Odaült a székre egy pohár vízzel és tizesével szedni kezdte be a Kemadrint.
Mikor az utolsó tíz darabot bevette, megnézte magát ismét a tükörben, szomorú szemei átváltottak, nem észlelt, csak hatalmasra tágult pupillákat. Ekkor felment Józsihoz szédelegve a negyedik emeletre és becsengetett.
Visszatámolygott, le akart ülni, de beesett az asztal alá és elveszítette az eszméletét.
Józsi szerencsére otthon volt, s amikor Annát meglátta az asztal alatt, egy szempillantás alatt megőszült a haja. Hívta a mentőket, de hiába kereste az orvost akkor is, később is, a főorvos azt válaszolta neki:
- Csavargónak nem nyilatkozom!
Anna gyomrát kimosták. Hallotta, hogy egy hahotázó nagyszájú nővér csúfolta, hogy ennek teljesen üres a gyomra. Azután bevitték az intenzív osztályra, infúzióra tették. Ott Anna felemelte a paplant és olvasni kezdett róla, ujjaival követte a láthatatlan sorokat.
- Ne beszéljen ilyen idétlen hangon!- hangzott a parancs a feje felől.
A csőtől a hangja eltorzult, de Anna nem is volt tisztában azzal, hogy olvas, hangosan. Milyen könyv lehetett az, senki sem tudhatja.
Egy pszichiátert hívtak hozzá, aki közölte, nem elmebeteg, ugyanis a Kemadrint azoknak szokták felírni. Egy ősz hajú orvos volt, akinek az arca ismerős volt valahonnan.
Napok múlva kivitték egy négyágyas kórterembe. Egy kislány vezette, ő tusolta le, mert Anna nem látott sokáig a szemeire. A gyereklány gyógyszert vett be, mert a falujában erkölcstelennek híresztelték.
Megjöttek a gyerekek. Ez volt az a pillanat, amikor elvált lélekben a két gyerek tőle örökre, addig a kiszolgálójuk, csodálójuk volt, hárman alkottak egy zárt egységet. Anna úgy érezte, egy hatalom megfosztotta őt a gyerekei szeretetétől.
Megjött a volt férje, aki ismét lemondott róluk, mint ahogyan tette azt születésük óta, odaszólt az éppen látogatóba jött Józsihoz:
- Magára hagyom a gyerekeket!
Azzal, mint aki jól végezte dolgát, elutazott. Anna teljesen összetört, álom-szerűségéből, abból az érzetből, hogy másik világot él, többé nem tudott szabadulni. Valami összetört a szeme nézésével együtt, véget értek családi évei, gyerekeinek egy ilyen kiszolgáltatottan védtelen anya mellett kell felnőniük.
Örök vád önmaga iránt, ami kísérte, de tehetetlenül sodródott egy labirintusba jutva, ahol egy Ariadné fonálba kapaszkodva járt, szüksége lett volna szellemi, vagy másféle vezetőkre, neki, aki mindig két lábbal a földön állt. Úgy érezte, kisiklott az élete, méltánytalan helyzetbe, körülmények közé került. A piacra menés óta kísértő amnéziája immár állandósult. Másféle emberekkel ismerkedett, másfelé tartott élete vonata.
A dohányzóban egy festményt látott. Csontvázas fej és lábak voltak rajta méreggel és alkohollal. Ijesztő látvány volt. Megkérdezte egy hang:
- Mit szól a festményhez?
- Beteg ember festhette - felelte Anna.
- Én voltam az! - hangzott a válasz.
Onnantól Sanyi jelentette neki a kapaszkodót a kórházi tartózkodása idején, bár tudta, súlyos, általa eddig ismeretlen homály alatt lévő betegségben szenved.
A főorvosnő éjjelente befektette az intenzívre a haldoklók közé, esténként megmotozták, nincs-e a zsebében csokoládé, majd reggel inzulinnal kómázták állítólagos depressziója ellen. Anna soha nem fogyasztott csokoládét, nem értette megalázását. Sok érthetetlen esettel állt szemben már eddig is, de hogy az egészségügy, akire rá akarta bízni az életét ilyen módszerekhez folyamodik, ez már túllépett minden határt, de most sem, mint eddig egyszer sem tudott kiállni határozottan saját maga mellett.
Reggelente a sokk után Sanyi hozta neki a kakaót és a kalácsot. Először gondoskodott róla valaki életében, ő elfogadta a beteg ember közeledését.
Minden változik, állandó sodrásban a világ, de miért változik az ember hátrányára? Miért nem maradhat olyan, amilyen volt, akinek a szava is törvényt jelent? Miért kell a benső törvényekkel ellenszegülni tettekkel, méltánytalan helyzetek elfogadásával? Ezek mind lealacsonyítják az embert, megváltoztatják az életvitelt.
Anna öngyilkossága amnéziás állapotban egy útjelző volt, mutatta tette, melynek végrehajtásával nem volt tudatában, hogy nem jó jövő felé tette meg első lépéseit, bár szépsége és fiatalsága külső szemlélő előtt tökéletessé tette, de benső kételyei, határozatlansága, önmaga megvédésének képtelensége elindította a lefelé vezető utat.
Írta: Kohut Katalin 2012-ben, Részlet az Amnézia című írásból
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-27 12:44:44, hétfő
|
| |
| |
A sakk, mint játék és szimbólum, mélyen kapcsolódik a Szaturnusz bolygóhoz, amelyet a sötétség, a búskomorság és a kemény fegyelem jelképeként ismerünk. Szaturnusz a Földön Oroszország területén vált a kommunizmus és a sötétség megtestesítőjévé, miután a korábban ott élő népeket felszámolták. A helyükre olyan alakokat és csoportokat állítottak, akik az egykori tetteket érzékenyítve, újraértelmezve hoztak létre új ideológiákat, melyeket libás történelemként a Hecskén élő szereplőkkel ismételtek érzékenyítve őket.
A sakk azonban több, mint puszta játék. Ez a fekete és fehér színekre épülő világ a királyok, bábok és harcok szimbóluma lett. A játék logikája és taktikája a sötétség és világosság küzdelmét idézi meg, ahol minden lépés döntő jelentőséggel bír. Azok, akik a fekete-fehér táblán kívül helyezkednek el, a "Janus arcúak" táborához tartoznak - ők kétlakiak, akik egyik oldalhoz sem kötődnek teljesen. A sakk mottója talán így foglalható össze: ,,A sötétség harca a világosság ellen, logikával és megfontolt stratégiával."
1980-ban másodszorra ismétlődött meg ez az időszak, amely a török-magyar történelemmel is összefonódott. Hegyi Barbara elmondása szerint a Jubileumi óvodában akkoriban tragikus esemény történt: több mint száz fokos gulyáslevessel forrázták le a nagyobbik lányomat. Ez a tett a törökök szurokkal való leöntésének megtorlásaként értelmezhető az Egri csillagok könyvének végrehajtása alapján. Azonban érthetetlen, miért kellett egy ilyen múltbeli esemény árát a családomnak megfizetnie.
Kohut Katalin: Szaturnusz a földön
Pártbizottsági ülés volt, amin a párttitkárok felettese is megjelent. Amikor egy témát felvetettek, megkérdezték, ki akar hozzászólni. Ilyenkor mindenki lehajtotta a fejét. Én hozzászóltam, nem tudtam, mi itt a szokás, hogy ezek a bólogató Jánosok.
A gyűlés után egyikük azt mondta:
- Én a helyedben nem szóltam volna hozzá Cate, nem azért vagy itt!
Otthon a házi bácsinak elmeséltem, mi történt a munkahelyen, s mit mondtak. A ház tulajdonosa meglepődött a munkahelyi viselkedéseken.
- Az élet olyan, mint egy sakkjátszma - mondtam
Házi bácsinak, de ha kufárok mozgatják az elesetteket, könnyen besározhatják őket, de minél mélyebbre nyomnak valakit, annál vakítóbban emelkedik ki a sötétségből, hogy tükröt tartson a fekete lelkűek elé.
Oláh Miska feljött hozzánk, s felajánlotta, legyek helyette a pártitkár.
Nem értettem a jelentéseket sem, miért kell mást írni, mint amit az információ felelősök leadtak a munkahelyi problémákról.
Magam is információ felelős voltam, olyankor bejártam az üzemet, megkérdezve gondjait mindenkinek. Novemberben adtak érte ötszáz forint jutalmat.
Természetesen ismeretlenül hagytam a gondok felvetőit, amiért megkeresett az új pártitkár, aki lábát az íróasztalra tette, úgy ült, kedvencként a pitizők között, mint egy kiskirály. Egyesek ,,lecsúszott műszerésznek nevezték el",
Kérte, mondjam el, ki mit mondott. Válaszoltam, hogy nem tehetem, mert nem fognak bennem bízni ezután.
Előtte a pártbizottságon voltam munkatársként,
Szinte minden nap egy-egy jegyzőkönyvet kellett írnom gyorsírással, s ezt áttenni gépelt szövegre.
Közben mosogattam a poharaikat, mert munka után a párttitkári, s elnök helyettes jelöltek összegyűltek általában ivászatra, melyhez az italt nekem kellett beszereznem.
Elődöm nem dolgozta ki a jegyzőkönyveket, de az nem volt baj.
Egyik alkalommal a pártbizottságra vittem a jelentést, amikor az ott dolgozó vigyorgó nők mondták, menjek be nyugodtan az I. pártbizottsági titkárhoz, s adjam át személyesen a jelentést.
Bekopogtattam, udvariasan kezet nyújtva bemutatkoztam a rettegett embernek, kinek születése helye Bodrogköz volt.
Amikor a gyerek lábát az óvodában leforrázták gulyáslevessel, s táppénzre kellett mennem vele, a pártbizottsági felettesem így szólt:
- Első a munkahely, utána jön a többi.
Kicserélt engem egy gátlástalan, velem gyorsíróba járó nővel, aki később is megmaradt a párttitkárból elnökké vált volt felettesem mellett.
- Éppen ideje volt, hogy Marika emelkedjen - mondta a rendész barátja hangosan.
Semmit nem ír alá az új elnöknő, amit én viszek fel neki - közölte az egyik gépíró, hogy Marika néni ezt kiabálta az irodában.
Az elnöknő hófehér Mercedessel közlekedett.
Egyik esetben a kocsiját a gyerekek megdobálták kővel.
A váláskor felhívatott engem volt férjemmel együtt azzal, hogy béküljünk ki, ha nem, adjam oda a lakásomat neki, ne buszocskázzon Bodrogközből be a városba, holott volt autója. A volt anyósom (anjukom) nekünk vett egy Zsigulit, hogy kényelmesen utazhassunk ki hozzájuk. Nem sokat ültünk a kocsiban.
Az elnöknő el akarta választani a két gyermekemet azzal, hogy a kicsit adjam az apjának, a nagyobbik velem marad.
A következő munkahelyen informálódó személyzetisének azt a választ adták: én nem vagyok megbízható. Az új munkahelyi vezető közölte, hogy csak addig vesznek fel könyvelőként, amíg egy kicsit megpihenek. Nem értettem, mitől.
Itt írtam egy köszöntőt Tóni bácsi születésnapjára, melyre engem is meghívtak. Azóta is tart a boldog születésnapot köszöntés.
Írtam egy álom alapján. Földrengés volt, s kiemelkedett a földből a Vénusz szobor. Az egyik cserepemen Vénusz a hármas jellel megjelölt kézfejű Istenséghez tartozik kérdőjellel, melyikhez a vándorbot és a kulcs is űrhajós ufókkal, a főpapnővel, egy fekete madárral. Ennek elméleti kivitelezésében elpöröltek minden egykori Istentől, akikről a verseimben is írtam. Én lettem ,,Elpattant egy húr" D. dala alapján a szerelmes asszony, minden gyalázat mellett.
Vénusz forog
A világ felett
Hívogatja párját,
A férfit.
A bibliai apokalipszis állandó főszereplői mindig Annák voltak, talán ezt is jelentette valamikor az Annás név Jézus történetében. Most születésem óta én lettem az összes Anna a többi kiválasztott és előre berendezett keresztnév mellett. Már nincsen meg, csak pár Annás történet, ezek egyike a Tündöklik-e Anna csillaga, melyből kitűnik, hogy ezek a szereplők karmikusak, vagyis állandóan meghalnak és megszületnek, majd elölről kezdik a szerepeiket. Kurt Switters és Erich Fried is feldolgozott egy Anna nevű leányt, akinek a milyenségéről vitatkoztak, de ez csak rossz fordításként van meg nekem, Gáriv Anna, fordítva Virág Anna néven, mert az A-n-n-a név elölről és hátulról is ugyanazt jelenti. Most is Anna lett volna a székesfehérvári világfeszületes, akinek bibliai sorozatát megváltási tervükkel hajtották végre világ-Magyarországként.
Kezdettől fogva léteztek az Anna szereplők, pár történetet a már csak vázlatban megmaradt Misztikus titkokban dolgoztam fel. A láthatatlan világ megannyi titkával és ijedtségével.
Kohut Katalin: Tündöklik-e Anna csillaga?
Anna túlérzékenynek született, sőt hiperérzékenynek, így minden bántotta, ami helytelen volt, a gesztikulálás, a csúnya beszéd, a hangos szó, a kiabálás.
Pedig de sokat kellett hallgatnia!
Gyermekei érzékenységének bűvöletében nőttek fel.
Senki sincs, aki megértené érzékeny lelkivilágát.
A királyfik otthona a mesékben van, talán azért repült Anna is abba a csodás világba, ahol úgy formálja a szereplők sorsát, ahogy az igazság megkívánja. Az igazság? Otthona csak szürreális világban lehet, csak a miatta meghaltak sírjára tűzhetné ki a fehér lobogót.
Egyszer olvasott a karmáról. Nem értette a szenvedéseinek, nélkülözéseinek az okát, de tudta, amíg fáj, amíg szurkál, addig van még kicsinyke életpont a szíve közepén.
- Hát igazság ez jó Istenem, azoknak megbocsájtasz, akik ellenem vétettek, nekem meg nem nézed el azt sem, ha időnként dühös vagyok miatta?
- Életutad megtaláltad - volt a válasz - , csillaga a homlokodon ragyog. Ne nézz hátra, vakítón hívogat a jövő-pálya!
Miskolc, 1992.
A misztika számomra ismeretlen világ, mégis úgy érzem, hogy átszövi az egész bolygót, és mindenhol jelen van, láthatatlan hálóként. A történet egyik kulcsszereplője, Anna, különleges sorsot hordoz: egyesek szerint Szaturnusz leányaként született, aki egy másik világból érkezett - egy világból, ahová lelkek térnek vissza.
Az események fonala olykor a valóság és az álom határán mozog. Egykor Miskolc egykori polgármestere, K.T., azt mesélte, hogy a történet egyik szereplője az itteni temetőbe került. Mindegyik szerep, amelyről szó esik, valójában én voltam. A múlt visszatérő árnyai által hozott tanítások - mint például egykori életek és sorsok ismétlése - érzékennyé tettek, és közelebb hozták a misztikus világokat.
(Írtam a gyomai Kner Izidor 1917-es kiadású Kísértet Históriák alapján, mely könyvet hasonmás kiadásban 1992-ben jelentettek meg Gyomán. Balázs Béla előszavából:
"...fordítása mindig időszerű....kétségtelen, hogy sok dolgok vannak földön és égen, melyeket nem láthatunk, holott vannak és hatnak is kétségtelen, hogy a látnivalók gyökereit is horizontunkon túl erednek gyakran. ...Még ha nem is hiszünk benne, hogy a természet függönye félrehúzható, ha csak lebbenését látjuk. Ha csak meglátjuk, h o g y f ü g g ö n y, melyet mögéje rejtett erők ismeretlen gazdagsága emelget és lobogtat néha, mint valami láthatatlan nyitott ablakon behúzó titokzatos légvonat!...A természetfelettinek ez a visszasugárzó fénye, mely minden jó kísértethistória "természetes" fénye, mely minden jó kísértethistória "természetes" részén is elárad, ez festi olyanná az életet, amilyennek Dosztojevszky, vagy Strindberg anélkül is látták, de amilyennek a mai (vagy tegnapi) racianoalista kultura emberei még az ő műveiken keresztül sem tudják látni...
Budapest, 1917.
Kohut Katalin: Misztikus titkok
Az eredeti írás Tatárdombon megsemmisült, bízom abban, hogy a nevekre helyesen emlékszem.)
Négy barát beszélget egy ódon kastély halljában. Kinn besötétedett, az árnyékok óriásira nagyítódtak. Egyedül a tűz körül pislogott némi világosság.
Emlékeztek a régi időkre. Széplaky báró, a kastély tulajdonosa nagy okkultista hírében
állott. Ő kezdte a múlt fájdalmas eseményeit felidézni Annáról, akit soha nem felejtett el.
- Tudjátok barátaim, kezdő ügyvéd koromban megfogadtak egy fiatal leány mellé, akit boszorkányságért ítéltek el. Amikor meglátogattam a zárkában, elámultam a csodálkozástól, mert olyan volt, mintha Jézus tiszta zöld szemeit láttam volna. Elmesélte, mi történt vele. Boszorkánynak gondolták a szépsége és a szemei végett.
Egyik este három lator kiabált be neki mindenfélét, s aztán nekitámasztottak az ablakának egy létrát, hogy felmásszanak rajta. Ekkor az égből tűz csapott le a létrára és mindhárman megégtek.
A szemben lakó ember elmondta, hogy látta a tüzet az égből, amikor az ablaknál pipázott, mégis halálra ítélték Annát azzal, hogy ő égette meg a latrokat.
Amikor meggyújtották alatta a máglyát, egy hatalmas fényt láttam
a tűz körül, mintha angyal szállt volna le hozzá, hogy elvigye innen.
Azóta visszavonultan élek, mert nem élhetek olyan világban, ahol az ártatlanság bűn és gyilkosok a bírák.
Marjalaki gróf meredten bámult a tűzbe és halkan beszélni kezdett:
- Egyszer nekem is volt egy esetem, amit azóta sem tudtam elfelejteni.
Kezdő jogász koromban egy temető mellett haladtam el éjjel, mikor hangot hallottam, s megérintett valamilyen hidegség.
- Vándor, mentsd meg a lelkemet!
Bemerészkedtem a temetőbe, a kriptában egy fiatal leány feküdt hófehér ruhában. Ismét hallottam a hangot:
- Vándor mentsd meg a lelkemet, mert addig nem halhatok meg nyugodtan, amíg a fiamat nem tudtam biztonságban, akit a pusztában szültem egy csipkebokor mellett apám béresétől. Én elbujdostam szégyenemben, fiamat egy öreg füvesasszonyra bíztam. Az ágyam melletti éjjeli szekrény fiókjában van egy levél, amiben leírtam mindent. Add oda a levelet és a fiamat apámnak.
Elmentem a javasasszonyhoz és megtaláltam a fiút, akit Jánosnak hívtak, elvittem az apjának, aki boldogan ölelte magához leánya hasonmását. Ekkor ismét hangot hallottam és egy hűvös fuvallat érintését.
- Köszönöm vándor, hogy megmentetted a lelkemet.
Hallgattak mélyen a barátok, még szorosabbra összehúzták a székeiket.
Sompataki grófon volt a sor, hogy elmondja magányosságának az okát.
- Egyszer barátaim nekem már volt menyasszonyom, Annának hívták.
Mindig halogatta az esküvőnket, s nem értettem az okát. Olyanokat válaszolt, hogy a Szaturnusz nem tűr elburjánzást, csak azt engedi átlépni a küszöbön, aki megérett rá.
Az esküvőnk napján elsötétedett az ég, a templom, mintha feketébe lett volna burkolva, s láttam, megszeppenve áll mellettem Anna. Amikor az ujjára húztam a karikagyűrűt, a templom kárpitja kettészakadt. Vészjóslóan kezdődött közös életünk.
A nászéjszakánkon mellettem feküdt hófehér hálóingben és azt mesélte:
- Tudod vannak emberek, akik nem idevalók a földre, hanem száműzetésből, büntetésből vannak itt, de még vétkesen is jobbak, mint a földi emberek. Halandóval nem házasodhatnak, mert akkor büntetésük meghosszabbodik, s örökre meghalnak.
Nem akartam felfogni szavainak jelentését, bár ne tettem volna!
Amikor hajnalban felébredtem, ott feküdt mellettem halottan, de mintha élt volna a világ legszebb csodája.
Akkor értettem meg , hogyan kellett volna őt szeretnem ahhoz, hogy örökké mellettem lehessen.
Izgatottan várták Koppandeky gróf történetét, hiszen tudták, óriási teher nyomja a lelkét, aki gyorsan felhörpintette borát, hogy zaklatottságát enyhítse.
- Tudjátok, sokat foglalkoztam a művészekkel. Tanítottam őket.
Egyszer egy fiatal lányra lettem figyelmes, aki tehetségével magasan kitűnt a többiek közül, rendkívüli színérzékkel rendelkezett.
Azt mondtam, segítek neki és lejárattam őt mindenütt, eldicsekedtem vele, úgy tettem,
mintha semmit sem tudna és mindent nekem köszönhet egyedül.
Aztán hipnózisba tettem, amikor elmentem hozzá, mert ő nem akart velem másképpen foglalkozni, nem tudta összeegyeztetni az önzetlen segítséget mással. Meggyaláztam. Nagyfeszültségbe került és olyan lett, mint egy bábu, végül már az utcára sem tudott kimenni.
Egyszer elhívott magához és számon kérte rajtam, mit tettem vele, de engem nem érdekelt, csak az, hogy tönkretegyem, s lejárassam mindenki előtt, amerre csak megfordultam.
Aztán nem hallottam róla többé. Évek múlva találkoztam vele újból és szebb volt, mint valaha. A barátom lett a férje. Azóta sem tudok megnyugodni és érzem, hogy egyre jobban szeretem.
A csillagok az ő szemeit tükrözik, a fenyveserdő zöldje is szemeit jelenti, mindig mindenben őt látom, minden hangban a hangját vélem felfedezni. Azóta Anna az egész világ.
A barátok még hosszasan merengtek maguk elé és mindnyájan megértették, hogyan kell igazán szeretni.
Szintén születési jóslatom alapján kezdték el a miskolc-perecesi Mariann, mint szőke Lucifer Évája főszerepét pokoljáratással, mózesi szivárványos véggel, ami minden vallás szimbóluma feltámadáskor kereszten égő rózsaként. Az Advent Kiadó könyveiben leírtak szerint a régi Éva és az Új Éva Ádámjaikkal Krisztus égi mennyországában fog élni. Az amerikai Új Évás teremtő a meggyfürtös, aminek alapján ott is minden főszerepet végrehajtottak.
Kohut Katalin: Éva és a tudás
Éva! Te bűnre csábító!
Sejtetted-é a jövőt,
Mikor feledet felbiztattad
A kíváncsiságra.
A lopott tudás, mint a rokka,
Ha dilettáns tekeri,
Sötét művé szövődik
S megsebez.
Azóta az asszonyok
Csalárdok és csábítók
Az asszonyság kezdetén,
Hogy aztán fizessenek vétkükért
Kínban, szenvedésben.
Te nem tudtad, Éva,
A születéshez kell a fájdalom,
S a kereszt súlya nehezül a testre.
Kín-örökség tőled a megkísértés,
A kígyó éberen figyel
Lesve tettet, álmokat,
Mohón kapaszkodik
A legparányibb gondolat-szikrába,
S markolja kéjtől ittasan.
A kísértőd sárban tekeredik, Éva.
A Mózesé megszelídült,
Felnemesedett szellem,
Mely, mint az oroszlán,
Védelmezi az igazat,
Ereje elpusztítja
A varázslat káprázatait,
A képzelet s káromlás
Szörny-szülötteit.
Éva! Vajon, ha akkor
Megismered a kígyók királyát,
Lettem volna tapasztaló a földön,
Vagy gondolatban éltem, csak
A csillagok idejére várakoztam
Eljönni, lejátszani
Oly' sok szerepet
Egy életnyi Plútó-időszak alatt
Völgyekben, szakadékokban,
Rám tekeredő gyomokkal?
Nagyobb diadal, Éva,
A megtérő tapasztalata,
Mint a Paradicsom Kerubjának fehérsége,
Nagyobb, mert forrása a szenvedés.
Éva! Utad leröpített a semmihez,
Ahonnan szivárvány ível
Hétszín ünneplőben,
S az út végén a kedves vár
A fehér éjszakán, s mézédes
Nektárral üdvözlik e nászt
A szelíd várakozók.
Éva! A csodák éjjelén
Így suttog ajkad:
Levetettem a súlyokat,
Ismerem jól a nevüket,
A földi lét bölcsessége
A hit jóságával a tudás.
Miskolc, 1994. november
Az amerikai meggyfürtös cipelte az öcsémet hatalmasra dagadt testtel, állandóan kereszteket vetetve vele, valamennyi egykori római egyházas kort ismételve, amikor fekete kenyér ünnepet tartott Miskolc városa. Egy esetben engem is megtámadott jógázás közben nemileg.
Dorothy Livesay (kanadai): Az Új Éva
Képzeljük el, /egyszerűen tegyük fel/:
nem a Sátán, hanem az Úr
emelte a tiltott gyümölcsöt fejük fölé,
/mely meggyfürt volt, nem a bibliai alma/.
A vén bűnre csábító vágyakozón
lengette előttük
a feszesre ért szemeket,
Ádám pedig,
a fürge, erős ifjú
leszakított egyet és megkóstolta.
Ó, gyönyöre
az érett meggynek!
Mikor később világgá űzték őket,
a gyorsan elfutó utakon
épületromok sötétlettek,
visító, vonító fékek ordítottak
és erdőt taroló
lánctalpak sárga hernyóinak
dübörgésétől lett hangos
az utolsó szűzi terület.
Éva út menti telefonpóznát ölelve
sóhajtozta rekedten:
Ádám, hol vagy?
Aztán a szálloda kulcsát megkapva,
úgy tartotta azt,
hogy Ádám észrevegye,
de a férfi csak
hajhászta pillantásaival,
egy szobából kitekintve -
és Éva álldogált báván,
fényes kulcsát himbálva.
Kohut Katalin fordítása
1993.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-27 12:41:58, hétfő
|
| |
| |
Szepes Mária: Pszichografológia,
az okkultisták mélylélektanával és elmebetegségeivel
Borítón: vörös véresnek tűnő tintával írva a cím
Bibliai helye: János jelenései Halál és népei démonokkal, a karmikus népek metafizikája főleg egyiptomi jelek alapján.
"Weöres Sándor csodagyereknek számított, távol-keleti utazásokat tett. Azt írta: egy másik világ küldte őt. Művei: táncosnők, de profundis. Reménytelenség könyvében megírta, hogy nem felfelé, hanem lefelé épül a templom.
Alakmása egy fiktív költőnő, Pshiché, aki félig nemes, félig cigány.
Weörest foglalkoztatja a teremtés, emberré válás, a megváltás.
Ezért írta meg a Theomagiát, Istar-Ízisz pokoljáratását, a Zöld Medeiát, a Minotaurust, az Orpheust, a Dob és táncot, a Négy koralt, Keresztöltést, Grádicsok énekét, Nasszézus Himnuszt, Vénusz-Jézus táncát, a Szörnyeteg koporsóját, Mária mennybemenetelét. (2000. márciusban itt járt a média).
Weöres rájött arra, hogy a cigányság és keleti népek felemelésének módja csak áldozás lehet.
Weöres antiszemita lett, később urbánus. "humanizmus" (Radnóti Jékely, Rónay, Dsida Jenő, Sík Sándor, Fodor József, Áprily Lajos, stb. voltak az eszmetársai). "
Egy miskolci üzenet a nagypán népének Keletjéből, üzenve az égnek.
Cseh Károly: A közellét álmai
Kelet Negyedik üzenet című kötetből
I.
Szélfútta domboldal
sejlik át a fehérségen
Föld-ráncai közt a barnálló fa
ismerős valahonnan
II.
Tél ágai közé kúszik
s meghallja a leendő lombban szólaló rigót
mely füttyével időtlen suttogásra
válaszol
III.
Nem törölheti le többé
Isten kottajelét
a hó
A szüleim válásakor a bíróságra beidéztetett anyám, mondta, hogy állítsam azt, hogy apa megverte őt. Apa szerint meg nekiment a kályhának és látleletet vetetett róla. Furcsa dolgai voltak. Ha nem tudott elmenni fodrászhoz, jeleneteket rendezett. Egyszer a kontyát belecsüngette a bűzös mosogatóvízbe, az előtte apa által vásárolt kabátot meg beleáztatta. Rettegtem tőle egyenesen. Vasfüggöny kezdete óta mi lettünk a nyomorultak, mindenféle meleg ruha nélkül. Anyám naponta mérgezte magát, így amikor egyszer a cipője sarkával betörte a fejemet, kinyitottam a gyógyszeres fiókját és beszedtem az összes ott található orvosságot, mint kiderült, főleg fájdalomcsillapítókat, görcsoldókat és fogamzásgátlót. Sokáig feküdtem a szobában eszméletlenül. Mikor felébredtem és kitámolyogtam a konyhába, azt kérdezte tőlem: - Azt hitted, hogy ettől megdögölsz? Lekurvázott engem a fogamzásgátlója miatt.
Iskolai tanulmányaim leromlottak, nem adott pénzt ceruzára, radírra, meg semmire, fényevésen éltünk, főleg kútvizet ittunk, meg néha készítettünk magunknak pirított grízt. Már akkor tyúkjaink, nyulaink nem voltak. Amúgy is cirkuszokkal járt minden baromfi vágás, anyám magán kívül kiabálta, hogy apa gyilkos. Mikor osztálytársammal, Melindával mentem az utcán, szembejött velünk, s hangosan mondta: - Mi van, viszket a picsád, hogy Melinda kell Neked?
A ház fűtetlen volt, a macskák miatt az ágyneműnk tele lett bolhákkal. Én süllyedtem el szégyenemben kicsi korom óta anyám csúnya és helytelen beszédje miatt, meg a flörtöléseit nem értettem a Palikkal, ahogyan apa nevezte őket. Néha engem is vitt magával a bácsikhoz és nekem nagyon kellemetlen volt. Végül a gitár tanáromat is azért hagytam ott, annak ellenére, hogy én voltam a legjobb tanuló, mert bejárt A. P-hoz szórakozni. A tanár nem vett róla tudomást, nem tudta, hogy restellem magam miatta. Ötszáz forintos szlovák gitáron tanultam, mivel az ötszáz forintos fizetség és szimbólum nagyon fontos része a történetnek, a Rákóczi téri bérnek.
G.I. osztálytársam volt az ezeréves szocialista iskola összezúzóinak egyik főszereplője, másik dr. Szmisz körzeti orvos Margitka asszisztensnőjével, Ida néni boltjával. Ezt az időszakot I., akinek a főszerepét születése óta hajtották végre érzékenyítéssel púpos apja elválasztásával az anyjától, nemileg zúzta mindig össze világ ura népeként. Engem is nagyon megalázott többször szexuálisan a lakásukban, az utcán meg levetette rólam Melindával együtt a fehérneműt. Melinda anyja jelentette az iskolában és a szamárpadba ültették, ami ismét retorziót vont maga után, hiszen nem lehetett a szereplőket megszégyeníteni. Melinda meg tolvajlásba vitt bele, Bodnár nagybátyját utánozva fedett táskát hozott a boltokba, oda rejtette, meg a zsebébe a csokoládékat. Egyszer rajta kaptak minket az FMSZ-ben. Melinda azt mondta az anyjának, hogy én szedtem rá a lopásra. Eltiltottak tőle, én meg soha többé nem felejtettem el a lopást, mely belém égett élesen. Nem tudtunk merre haza járni iskolából, egymást kísérgettük, mert a börtönökből a pulyaszeplősítőket kitették családi házakba. Egyszer, sötétedéskor gitár óráról mentem haza, amikor követett egy kucsmás bolond ember. Kérdezgette az utcán, van-e rajtam bugyi és követett egészen a járványtemetőig, ott elbújt az egyik sírkő mögé és várt rám. De felfigyelt rám a körzeti orvos asszisztensnője az utcán, megkérdezte, miért sírok és haza kísért engem.
13 éves koromban vásárolt anyám a leértékelt boltban egy zöld-sárga kabátot, melyhez a Kex együttes Zöld-sárga dala tartozott az őskígyóval, akinek a Játék versét farkas és bárány játékként az őskígyó győzelmével a szemben megírtam a kilencvenes években. M. általa bemutatott vörös rózsás sapkáját is akkor kaptam meg.
Babos Gyula, Doleviczényi Miklós, Baksa-Soós János, Imre Attila szövegével
Kex: Zöld-sárga
Zöld-sárga, zöld-sárga
Hangyák lejárata
Tollasgyík szemében
áll egy kis leányka
Darazsak harcolnak
Fogaik csattognak
Halálos sebeket
Ejtenek eleget
Bogarak elmennek,
röptükben zenélnek,
tölgyfának törzsében,
hallgattam én őket.
A Holdra felnézek.
ott rovarok nyüzsögnek,
fény felé repültek,
ott csendesen zümmögnek.
Hej lányka,hej lányka!
Szépségben nincs párja.
Ha veled lehetnék,
mindent elfelednék.
Zöld -sárga, zöld -sárga,
tollasgyík szájába
került a lányka,
nincs még egy órája.
Arcának bájával
Hangja lágyságával
Engeszteli gyíkját
Hogy kerülje halálát
Halála közeleg
Országa megremeg
Magyar volt a lányka
Magyar a hazája.
Hej lányka, hej lányka!
Éhes a sárkányka.
Világnak harmada,
majdnem ő egymaga.
Katonák szájában
Ereim végei
Úgy szívják véremet
Csak ebbe ne halljak meg!
Csak ebbe ne haljak meg!
Csak ebbe ne haljak meg!
Már nagyon sok sérülés ért, főleg kerékpárbalesetek. Egyszer ráestem a férfi kerékpár vázára, berepedt a nemi szervem fölött teljesen, szétcsattant a hús. Oláh és társai Fejezetek a szexualitás történetéből című könyvét szintén négyszer ismételték, köztük a nemi népek nemi szervüket vesszővel megjelölők helyetti szenvedést, érzékenyítésükkel, minden termékenységi nép emelésével. W. A. kerékpárbalesetét, mely a sorsa lett volna, a kiadott könyve borítójára tett összetört kerékpár bizonyítéka szerint rajtam hajtották végre, nekimentem teljes erővel a Hecske és a kaszárnya közé a meredek utca aljára helyezett hatalmas kőnek. Darabokra tört a kerékpár is, én meg ott feküdtem szinte eszméletlenül összezúzott lábakkal és karokkal. R. M.a Thököly utcából jött arra és ő vitt el magukhoz bekötözni a sebeimet. Testvére, Öcsi szaladgált mindig a kisközben, ahol a házunk volt, az eget figyelte, mintha követne valamiket, közben kurjongatott. Azt mondták többen, hogy költözzünk el jó messzire, Dunántúlra, mert ott hozzánk hasonló emberek élnek, de anyám jelentgetései miatt minden meghiúsult, nem lehetett ellene semmit sem tenni. Majd közölték, amit nem érthettem, hogy az Ildikók és Erikák karmikus sorsát ismétlik, ők kiválasztottak.
Anyám járt szanatóriumokba, az orvosok adták neki a beutalókat, néha hetekig voltunk mindenféle felügyelet nélkül, embertelen körülmények között. Arany és ezüstruhákat varrattatott magának. Végül haza hozta a későbbi mostohaapámat, K. J. négygyerekes férfit, akit töltött káposztával várt, később is csak neki adott enni egyedül, nekünk tilos volt. Odaköltöztünk hónapok múlva a Rákóczi téri egyszobás tanácsi lakásába mi is, ahol folytatódott a megalázás. Egyszer mosakodás közben rám törte a spájz ajtót és beleharapott a mellembe. Nem engedtek gimnáziumba, bezártak a lakásba a jelentkezés napján, Kiszöktem az ablakon és az osztálytársam anyjától kértem kölcsön pénzt biztosításra. De nem tartottak el négy évig, ahogyan ők mondták, a mostohaapám gyerekei is dolgoztak. Hollóházára javasolt porcelánfestőnek a nagynéném 1972-ben, ballagás után, de nem volt nagy tehetségem a festéshez monotonsággal. Hollóházán Delikátot vettünk és abból főztünk levest magunknak, nem volt pénz ennivalóra, mert az ösztöndíjamból az albérletet kellett fizetni. Ott festettem aranybikás és felkelő napos tányért, vásároltam két darab Tavaszi szél nippet, Seherezádét, Csigás Petit és egyéb nippeket. Ott tanított meg egyik tanulótársam, Fux Guszti a szem kihúzására, kifestésére. Anyám ezt követően betett fiatalkorú varrónőnek a Hegyalja Ruházati Szövetkezetbe, ahol ő is dolgozott, ahol éhen voltam egész nap, hangosan korgó gyomorral. Ott kínáltak meg étel szünetekben a bagósok cigarettával. Szívtam magamba a füstöt, hogy valamivel telítsem a gyomromat, vizet ittam a mosdóban hozzá. Néha 16 óráztam és egész nap kívánságokat teljesítettem a munkatársaimnak, énekeltem. Csomós András szalagvezető azért nem adott fizetésemelést a rengeteg munkáért, csak ötszáz forintot, mert elmondása szerint egész nap be nem állott a szám, mert énekeltem. Másképp nem lettem volna képes a monoton kézimunkákat villámgyorsan elvégezni. Nem is tudták többet pótolni senkivel az általam végzett munkákat. Ott ismertem meg volt férjemet, akire a vasalóban figyeltem fel Bródy hasonmásként. Néha benn aludt a munkahelyen, amikor reggelig ivott. De a szemeimen rózsaszín köd volt, hiába mondták nekem, hogy ki vagyok, mi vagyok a járása is, meg hogy lenézi a lányokat. Tüdőszanatóriumba kerültem tüdő- és mellhártya gyulladással, mivel kabát és meleg ruha nélkül jártam, ahol apa megbeszélte Papp főorvossal, hogy addig tartson ott, míg a házat felújítja, utána elvisz magához, hogy tanulhassak. Sokáig nem mehettem ki a kórteremből Füzérradványban, annyira súlyos volt az állapotom, de legalább ehettem annyit, amennyit akartam, mindig repetázva. Mikor kimehettem a folyosóra, udvarra, ismét kívánság műsorokat rendeztem, teljesítettem a betegek kérését, énekeltem nekik, amit kértek. Volt, akinek utolsó kívánsága volt, mert másnapra meghalt. Jött egy fiatal doktornő, akinek a nővérét, mint ápolónőt később apa elvette feleségül, ellenem hangolta a főorvost, aki csak bejött egyszer és mondta, hogy azonnal hagyjam el a szanatórium területét. A zárójelentésre azt írta, hogy lenge ruhákban jártam, miközben egyetlen nadrágom volt és vékony szoknyáim. Haza gyalogoltam, másnap felmentem dr. Ogár tüdőorvoshoz, aki megkérdezte tőlem: - Én tépjem össze a zárójelentést, vagy megteszi maga? Apa másnap hiába ment értem a kórházba megtéve gyalog a hosszú utat, szégyelltem magam előtte, nem mentem fel hozzá.
Én a spájzban aludtam, villanyt nem engedtek égetni, gyertyafény mellett olvastam a fűtetlen helyiségben. Naponta kidobálták a holmimat az udvarra, mindig cirkuszra mentem haza, meg állandóak voltak anyám részéről a jelentgetések azzal is a gyámügyön, hogy én kurválkodom, háromgyerekes nős emberrel vagyok jóba. Apát beidézték, sírt, amikor megtudta, hogy anyám volt a feljelentő. Amikor megkaptam az idézést, anyám odalökte a levelet és közölte, hogy vidd az öcsédet is, takarodjatok innen mind a ketten.
Zsiga végig hazudott egyszeri Tejbárban történő ismerkedésünk után, hogy nekik hatalmas házuk van teljes összkomforttal és mindenféle modern berendezéssel. Haza kísért engem, anyám egy hatalmas poffal várt a kapu előtt. Következő évben munkatársával eljött megkérni a kezemet. Nem is ismertem, s néha hatalmas cirkuszokat rendezett, amikor rám nézett valaki a vasalóban, mint Fekete Pál munkatársa, aki mindig vicceket mesélt nekem és azt mondta, akkor vesz el a vőlegényemtől, amikor csak akar. Olyankor nagyon csúnyán beszélt velem. Hát így történt a férjhez menetelem egy általam ismeretlen falusi fiúhoz, akinek a nagyanyja azt mondogatta, hogy azzal, hogy KisZsiga megnősült, még nem változott semmi. Nem volt bennünk közös, hiába vittem magammal az apa által befizetett nászútra, Kőkapura tollast, rádiót, ő csak inni járt a Büfébe. Hamar meg is unta az ottlétet, hiába voltam mellette szerelmes asszonyként, nem elégítette ki. Egyszer megírtam a történetét a Nem élhetek muzsikaszó nélkül írásban, lelki betegséggel. Az eljegyzés napján, melyhez anyám leterítette az ebédlő asztalt a saját lepedőjével közölte Zsigával, minek megy haza. Mai napig azt állítja, hogy biztos volt benne, hogy nem voltam szűz, azért mondta, mert mindegy volt.
Közben Dudás Ica Karcsán azt híresztelte, hogy mi vagyunk a Kukó cigányok. Ő volt a hosszú, szőke hajú unokanővérem férjének, Pistinek az anyja. Ismétlésekor a történteknek a Kukó cigányok már nagy arannyal cifrázott kastélyban éltek Romániában.
Hallgattam a férjemtől tíz éven keresztül, hogy anyám felkínált neki. Ekkor estem teherbe a nagyobbik lányommal, 1975. május elsején.
A nagyobbik lányom a születésnapomon született, régi anyagok emlékei szerint egyetlen ajándékomnak 1976. március 7-én. Hiszen ő lett később, aki vezetett a mocsokban, amit szerepeknek neveztek. Kérdezgeti is sokszor, hogy én azért szültem csak, hogy gondoskodjon rólam? Meg hogy mivel érdemelte ki ezt az életet. Egy olasz divatkönyv alapján Bernadettnek neveztem el. Bettit naponta kétszer injekciózta a körzeti orvos, s mire átiratkoztam egy másik körzetbe, ami akkor nem volt szinte megengedve, már kinőtte a mandulagyulladást. Hasfájósnak született, nagyon sovány volt, alig evett. Ismert hamar minden dalt és a gyógyszereket. Azt hittem, orvos lesz belőle, de az injekció miatti emlék élesen megmaradt benne. Következő évben volt férjem egyszeri szilveszteri otthonléte közben megfogant a kisebbik lányom, Brigitta, akihez egy orosz professzor szerint a betegségeim kötődnek, hogy azóta romlott az állapotom fokozatosan, 1977. október 7-én jött világra úgy, hogy azt hittem, belehalok, annyira hatalmas volt a feje. A szülészeten megfogta az orvos, vagy valaki a vállát, barna ujjlenyomatok maradtak rajta, melyek később farkasbőrrel benőtt hatalmas barna folttá terebélyesedtek. Egész nap énekeltem nekik, játszottunk nyelvi és zenei játékokat. Volt férjem azt mondta, minek jöjjön haza, mikor én mindent megcsinálok. Én nem használtam soha a csinál szót, mert valami nem tetszik benne, akár az izében, vagy a pucolásban. Albérletben laktunk Sátoraljaújhelyen, az Árpád utcában, víz és mindenféle komfortos segítség nélkül. Betti születése után kezdődött a bal arccsontom, majd a bal fülem, orrom összetörése, amikor Zsiga azt kiabálta, hogy olyan lettél, mint mi. Kezdetben Kicsinek, majd Nyanyának és válásunkig Genyónak szólított a nevem helyett. Kevés alkalom volt, mikor hazajött, hajnalig a kocsmákban mulatott, elitta a fizetését. Én tartottam, míg együtt éltünk a kevéske bevételemből.
Egyszer kormolta ki az olajkályhát, kiszedte az adagolóból az összes csavart. Este hoztam be olajat, beleöntöttem és folyt a tűztérbe, meg szerte a szobában az forró olaj, közben lángolt az olajkályha. Körbepakoltam vizes pokróccal, kivittem a gyerekeket kisággyal együtt az udvarra, feltekertem a szőnyeget és vártam hajnalig, amíg elalszik a tűz. Másnap megkértem Dull Gyuri bácsit, hogy nézze már meg a kályhát, odaadva neki a lakáskulcsot. Ő sápadtan jött vissza, s közölte, hogy Katika, ez fel akarta magukat robbantani.
Egyik esetben volt még otthon délután, kértem, hogy jöjjön el velünk sétálni és azt felelte, ő nem vonul fel velünk az utcán.
Közben tanultam gyors-és gépírást, ahol én voltam a legjobb tanulók egyike, de nem volt ki vigyázni a gyerekeimre, csak vizsgákra jártam be velük, beültetve őket az utolsó padba. Majd leérettségiztem, úgyhogy varrónőnek már nem mentem vissza, hiába üzentek értem, munkatársnak jelentkeztem a Hegyalja pártbizottságára.
Én voltam már a józsefvárosi mosónő H. I-ja helyett az egészségügynek, ugyanis őt kíméletre fogták. Mai napig kézzel mosok, mint általában az emberek, akiket nyomorba döntöttek. Tudhatták sokan, hogy a világ-egészségügy szerepeit hajtják végre, mert mondogatta a munkatársam is, hogy a mosónők korán halnak.
A következő történet, a Porcelánszív egyik esetet meséli el, mely a Gyöngyvirág presszóban kezdődött, ahová régebben apáékkal ültem be Kodály hangverseny után fagylaltra, vagy süteményre. Kiskoromban volt egy meséskönyvem, aminek a meséit nem tudtam elolvasni, mert taszítottak. Az egyik rajzon az volt, hogy egy kidülledt szemű fickó bámult a fiókból kiemelkedve a komódon ülő csodálatos baba szoknyája alá. Hát ebben a megtörtént esetben megelevenedett a mesefigura, egyszer csak ült velem szemben a kávéházban. Gépíró osztálytársam főszerepét hajtották végre, mint később kiderült, így emelkedtek valamennyien az egész világon.
Kohut Katalin: Porcelánszív
Úgy döntöttek, lerövidítik az esti iskola idejét, s magyar óra helyett egy kávé mellett megismerkednek egymással.
Öt különböző korú asszony. A legidősebb telt idomú, nagyszájú
a vezér egyéniség. A legfiatalabb, egy kissé félénk fiatalasszony
csak hosszú rábeszélésre áll kötélnek. Biztatják a többiek:
- Ennyi szórakozás nekünk is kijár, mikor férjeink állandóan a
kocsmákban ülnek..
Elhelyezkednek körben a kávéházi asztal mellett, brandit és
kávét rendelnek. Megindul a terefere. Anna, a fiatalasszony hirtelen úgy érzi, mintha egy égető tekintet parázslana tarkóján.
Lopva körülnéz, s pillantása ráesik a prédaleső szempárra.
középkorú, kidülledt szemű férfi támaszkodik a pultnál.
A látványtól felfordul a gyomra. Arrébb tolja a székét, megpróbál nem foglalkozni vele. Viszont eszébe jutnak piciny gyermekei. Ma az apjuk vigyáz rájuk, ami nem volt szokása, mivel elég
megbízhatatlan, ha a családjáról van szó. Semmiben nem lehet
rá számítani. Biztosan ma is ott hagyja a csöppeket egy-két
üveg sör kedvéért. Erre a gondolatra egyre izgatottabbá válik,
Szaporán szedi a levegőt, majd feláll gyorsan és elköszön.
Az ajtón kilépve szembe találja magát a nagy szemű fickóval,
aki idétlenül vigyorogva csalogatja magához. Az asszony megszaporítja lépteit.
A főutca közepén fékcsikorgás üti meg fülét. Kiugrik a férfi a kocsiból, megragadja a karját, s közben azt motyogja:
- Gyere kicsim, nem bánod meg!
Anna kitépi magát a szorításból és futni kezd. Befordul az utcájukba, már szinte összefolyik szeme előtt a házsor, lihegésétől
Alig hallja a kocsi dübörgését, inkább csak az üldözött vad ösztönével sejti a mögötte csörtető veszélyt. Kiszolgáltatottsága,
Anyai méltóságának megsértése bántja, perzseli lelkét a szégyen.
Végül lihegve eléri a kaput, lenyomja a vaskilincset, amely alig
akar engedelmeskedni remegő kezének. Végigszalad az udvaron,
tudatáig nyilall a kocsiajtó csapódása - akárha lövés dörrent
volna mögötte. Beront az ajtón, nekizuhan férjének, aki homlokráncolással, szemrehányón néz rá:
- Mit rohangálsz, mint az őrült?
Anna akadozva, halkan súgja, nehogy a gyerekek meghallják:
- M e g k e r g e t t e k. Egy fér-fi. Kocsi-val. Kint van.
A férje szinte üvöltve válaszolja:
- Na és! Attól voltál annyira megijedve? Már nem csinált volna benned kárt!
Anna döbbenettől tágra nyílt szeme szinte üvegesre dermedt
és az édes tejtől duzzadt melléhez kap tenyerével. Mintha kést
szúrtak volna belé. Fájt, sajgott a gondolat, hogy ez a férfi, a
gyermekeinek apja, hogy imádta és várta haza esténként. Mennyit aggódott, amikor késett.
Hirtelen úgy érezte: szíve, mint egy részeg mozdulattal kőpadlóra lökött porcelánváza összetört, s darabjait már nem ragaszthatja össze soha.
A már megöregedett, utolsó magyar főszerepet játszó Z. S. miatti megtorlás folyamatos volt, ahogyan érte valami. Ilyen volt, amikor egy hollóházi alkoholista egyszerűen pofon vágott 1972-ben, meg amikor a férjem ok nélkül azt kiabálta, paraszt vagyok Neked, büdös paraszt, amit nem értettem, mert soha nem használtam ezt a szót és nem sértegettem senkit, különösen nem a férjemet, akitől rettegtem viselkedése és tettei miatt. Mint kiderült, az énekesnő az egyik vidéki fellépésén bekapcsolva hagyott mikrofon mellett közölte,hogy ő ezeknek a parasztoknak nem fog énekelni. Főszerepét magyar nyelv miatti népek emelésével születésem óta hajtották végre.
Apa 1980-ban halt meg infarktusban, előtte Irénke, a szőke, lófarkos ápolónő felesége. Húga, akit felismertem Füzérradványból közölte ekkor, minek ment hozzá ahhoz az emberhez. Apa értékeit, könyveit, fotóit kidobták, halála éjjelén kifosztották. Ekkor szedték fel a városban a kisvonatot, amelyen egykor kirándulni is jártunk Hegyközbe.
Kohut Katalin: Ki az úr a házban?
Hideg tél volt, de benn, a kis olajkályha ontotta a forróságot.
Anna már lefektette a gyermekeit, éppen végzett a rakott burgonya elkészítésével, közben forgott a mosógép.
Ekkor jött haza a férje részegen, mint általában, maga elé tette a jénai tálat, s falni kezdte a rakott krumplit.
- Várj, szedek tányérba neked!- szólt Anna, erre a férje dühösen ordítozni kezdett:
- Paraszt vagyok neked, büdös paraszt!
Megfogta a jénait, s földhöz vágta. A konyha bútorai és padlója megtelt az étel maradványaival.
Annát kitette egy szál kombinéban az udvarra, majd becsukta kulcsra az ajtót.
Anna állt az ajtó előtt dideregve, benn szétmosta a mosógép a gyerekek ruháit. Ezt látva rácsapott az ajtóüvegre, dermedt kezével nem érezte az ütés nagyságát. Kitört az üveg, Anna jobb keze véres lett a szilánkoktól, az üveg jókora húst is kiszakított tenyeréből.
Átment a bátyjához, sógornője felvitte az ügyeletes orvoshoz, aki furcsán nézett rá, csak a szemeit figyelte.
Hajnalban a férj dolgozni indult, Anna nekilátott a törmelékek feltörléséhez, kikapcsolta a mosógépet, befejezte a mosást, felöltöztette a kicsiket, elvitte őket az óvodába, majd elindult a munkahelyére.
Bekötött kezével írta a jelentéseket, jegyzőkönyveket.
A kérdésekre azt válaszolta:
- Megvágtam a kezem véletlenül egy üvegben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-26 20:55:04, vasárnap
|
| |
| |
Kohut Katalin: Születésem
Jupiter-Szaturnusz
csillagjegy alatt születtem,
száműzött Nappal,
világító Holddal.
A Szaturnusz fogságra kényszerít,
Jupiter nem enyhíti
a magány keserveit.
Izzó Vénusz a barátom,
ajándékát, a varázsos fényszerelmet
elfogadom, éjjelente csalogatom,
s énekelem, hogy messze Délen,
hol madár sem jár,
zeng a gitár,
ezüst Hold-fény melódiát.
1958. március 7-én születtem Sátoraljaújhelyen, a hét hegyek városában, mely városnak nagyon régi története van apai részről ősnémet családból, akik egykor ellenségei voltak a magyar nyelvnek, anyai részről olaszliszkai 89 évvel ezelőtti események folytatásával. Mivel csillagjóslás szerint a világ teljes egésze ott volt születésemkor, borsodi berendezése alapján kezdtek a világmindenség apokalipszisével istálló-Vénusz berendezés kezdetével kommunizmusokkal, vallásokkal. A világkönyvtár szereplői,végrehajtói és kíséretük, egyszerűen azzal fogadtak a szülészeten, hogy ismét született egy kurva, mert a szlovákoknál ezt jelentette a nő mások elmondása szerint. Ugyanis a nevünket felvették már régen, kakas jelentéssel. Így senki sem akart eljönni értem a kórházba, nagynéném jött taxival, ő kísérte haza anyámat. Anyámat jóval később a lengyel teremtési történelem kezdetéhez növényi névvel Cilikeként állították be a Familia KFT filmsorozatban hisztérikaként. Ezért állandóak voltak, különösen éjjelente a cirkuszok a házban.
A házat Szency szódás, szamaras zsidótól vásárolták komfort nélkül, a víz a Thököly utca alja felé volt, onnan kellett lépcsőn fel a kisközbe cipelni. Apa nagy hordót kitéve a kicsiny udvarra gyűjtötte az esővizet mosáshoz, hajmosáshoz, mosogatáshoz. Ideges kezek érintettek állandóan, nem fürösztöttek néha napokig. Amire vissza tudok emlékezni, az volt, hogy a nagynénémért sírtam, jöjjön át és hozzon nekem csodakenőcsöt, ami Vazelin volt, ami egy kicsit megnyugtatta kipállott bőrömet. Ilyenkor Piri néni azt mondogatta: - A jányt megint nem fürösztöttétek?
Mint kiderült, a nagypán népe megváltási tervét kezdték el, azzal, hogy így kell emberré nemesednie a cigányságnak egész Ázsiával az egyik Ágnes, mint Psziché főszereplőjük helyett. Egymás mellett voltak a többmillió éves népek teremtésének kezdeti szálai, mint lengyel, a magyar csillagnép történelme mellett a világ ura népének világ-történelme az összes szereplő szerepének végrehajtásával minden miatt okolva, ami rajtuk nem volt emberi, nem engedve szeretni és tisztelni senkinek, mert őket mindenkinek le kellett volna előző tetteik miatt nézni. Anyám apja sorsának ismétlésével elölről kezdték a lengyel fenyő-angyal áldozást is, feketék által legyőzött templomok és a Feketevonat, India tehén jelével Románia teremtői mellett, melynek illusztrációját U. T. rajzolta meg a Látókör tagjaként, akik elmondásuk szerint ismerték és megírták kiadott könyvekben az összes szerepet. Hét hónapos koromban kezdődött a feketemágusok bagoly Katalinos sorozata, pokol angyalaival, amelyek a világtörténelmet rockkal kezdték az óra körül, a tisztuló utcanépeivel a világnak. Az őrült Johanna főszereplőjük sorsát hajtották végre a többivel együtt három kísérő angyal kezdetével, valamennyi atlantiszi elmélettel együtt, 1990. óta ismételve a történteket már fertelemmel.
Jehova történelmet is berendezték a focizó sárga kutyánkkal, Buksival, futballal együtt, ahol előnyt élveztek felvételnél azok, akik a számmisztika alapján jelentkeztek. Carlo Vary, az Idő szinte állandó volt az életükben, mert a számok hatása alatt állottak, sőt halálakor némelyiknek még a házukban lévő óra is megállt. Ilyen volt Nagy Karola, Hunyadi nemes, aki Mimózaként élte az életét, orosz Baskircsev Annaként írták meg sorozatukban. Ő a kilences szám mágiájában élt, úgy is halt meg hasi érgörcsben.
Hárman voltunk testvérek, bátyám raccsolós beszéddel romániai történelem, míg öcsém világtörténelem kreol népének a történelmét jelentette volna.
Anyám a rengeteg munka mellett főzött és sütött, ünnepekre nagyon sokféle süteményt.
Mindenkinél érzékenyebb lettem a nemszeretés és állandó félelem miatt, ami még nyolc évvel ezelőtt is rám nyomta bélyegét, állandó rettegésben éltem, belém rekedt szavakkal, annak ellenére, hogy eredetileg jókedvűként láttam meg a világot. Nem értettem soha a sorsomat, mindig arra vártam, hogy egyszer véget ér minden rossz. De megállíthatatlan volt az összes gonoszság, hiszen olyat kottáztak zenei és művészeti apokalipszisként az égre, melyet többé nem mos le semmi, nem lehet jóvá tenni. A régi történelmek alapján a jelenlegi globális Iker torony népei Ágnes főszereplőjük sorsával és gyalázatával tisztult, kitermelve kiválasztottként mindenkit szappantisztító sorozatokban is, akikben bármilyen hiba, vagy rossz találtatott. Így érzékenyítették a világot a lábam megrántásának kezdetével a sánták helyett, amin nevetett egy egész ország a kabarék nézésével. Még az is gondot jelentett, amikor valamelyik nem tudott rendesen enni és leette a ruháját. Főleg az erkölcstelenek tetteit torolták meg, nemesítve őket. Végül négyszer hajtották végre a világkönyvtár szerepeit, az ezeréves aszkéta ünnepi cirkusszal, jegyeket véve a műsorra, aminek a versét Christine Busta írta meg. Reegen választási beszédével, a nyolcvanas években jártak Bibliájukban Armageddon előtt, M.- Cs.Jelenések könyvebeli főszereplő Csillag sorsával együtt, akkor győztek le végleg, Csernobilkor Kata főszereplőjeként a Vörös Oroszlánnak, aminek a könyvét Szepes Mária írta meg.
Születésem után kakas frizurába tették a hajamat, gitárom ötszáz forintos szlovák gitár volt, de egész későbbi életemben jellemző volt az ötszáz forintos fizetség, mint később varrónői időszakom alatt.
A Hecskén volt a Járványtemető, amely mellett nem mertünk elhaladni, mert azt mondták, éjjelente szellemlények mászkálnak a kőfalain. Volt ott egy kripta, melyben honvédek voltak a puskájukkal együtt a koporsókban. Nem messze tőle egy hatalmas fa állt, amelyre a hatvanas években felakasztotta magát egy kis-hecskei Miskolci nevű férfi. Koleszár kisboltja, a törpe Kati a temetővel szemben állandó szereplői voltak a Hunnia világ-Monarchia történelmeinek, melynek minden szerepét végrehajtották, mexikói Passuth könyvvel kezdve a mexikói történelmet az azték Virág néven berendezett horoszkóp népe mellett. A miskolci Stadion éttermet Passuth könyvének festett ábrájával rakták ki, de pár éve felszámolták.
A járványtemető össze volt építve a zsidó temetővel, melyből már régóta focipálya lett.
Nem akarok hosszabban írni, majd visszatérek később a történtekhez, most álljon itt egy történet, Amikor én kicsi voltam címmel a gyerekkorom vasfüggöny emeléséig tartó élményeiről, melyekből erőt és tartást merítettem 2007. óta a vággyal, hogy utolsó szó jogán, végleges halálom előtt elmondhatom nagyon nehezen megfogalmazva, mi is történt velünk valójában, milyen erők zúzták össze az emberiséget. Ilyen okkultista elméleteket írtak és hajtottak végre a Vasbabylon népei kitermelésével a Mónika Show romániai elmeosztályával, melyet Szepes Mária a Pszichografológiában adott ki okkultisták fekete és véres világának műveként mélylélektanuk és elmebetegségeik, valamennyi főszerep elméletének berendezése, a cigarettájuk mellett. Főleg a pusztítók feleségei helyett álltak bosszút, mivel a terhesség elvitte a fogaikat, fogtalanították kezdetben az emberiséget.
Renat Harisz: A fenyő
Cseh Károly Kihunyó augusztus című kötetéből:
Ha alvó házak fölé úszik
a hold, a sápadtan kelő:
fényében
erkélyemig nyúlik
ág-agancsával a fenyő.
Mellétérdelek, s akár szelíd
szarvas bozontos homlokát,
megsimítom -
s egyre közelít
arcomhoz, a rácsokon át.
Remegő ág-szarvában vágyak
feszülnek: a vas kizöldül...
Sorsa ellen a fa fellázad,
s egyszer hirtelen elbődül.
Kohut Katalin: ,,Amikor kicsi voltam"
,,Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb."
Antone de Saint-Exupéry A kis herceg
Amikor én kicsi voltam, nem érdekelt semmi más, csak a gyerekszobába behallatszó tiszta dallamú filmzene, sláger és operett. Anyám vékony énekhangját messziről hallottam, áramlott be minden részembe a zene, a dal. Hamar megjegyeztem a Volga, Volga orosz dalt, meg a szív küldi szívnek akkori néprádió slágereit.
Másfél éves korom óta énekeltem, kezdetben mord nagyapámnak adtam elő a számokat. Naponta áttotyogtam hozzá villásreggelizni, általában rántottát. Megfogtam a sétapálcáját, miután kifaggattam, mire jó az, azzal adtam elő Németh Lehel Fogj egy sétapálcát számát a nagyszüleimnek. Rácsodálkoztam nagyapa bajszára, nem tudtam akkor még, hogy ilyenek a férfiak, mert a családtagok és osztálytársak között velem egyenrangúak voltak, ezért soha nem vettem észre a fiúkat.
1961-ben egy fehér autó gördült a Thököly utcai családi ház elé, nagyapát elvitték és soha többé nem láttam.
Mi a Honvéd utcában laktunk, egy kisközben, Szenci szódás, szamaras zsidó házát vették meg szüleim, a gyerekszobánk a szamáristállóból lett kialakítva. Apa épített saját kézzel magas kőkerítést a ház elé, meg lebetonozott, villanyvezetékkel látott el minden helyiséget az udvaron is.
Miután elveszítettem az első biztos kézfogásomat, a szív-szeretetemet elvitték tőlem, átjárogattam a szomszéd bölcs öregekhez beszélgetni. Tulpa néniékhez naponta mentem, udvariasan üdvözöltem a házaspárt és leültettek a konyhai ágyukra, megkínáltak egy pohár akkor főzött Cikória kávéval. Én nem ismertem a kávét, nekünk nem volt otthon ilyen, csak apa készített tejeskávét néha, vasárnap kakaót, melyet kaláccsal és teavajjal fogyasztottunk el. Tulpa és Csabai házaspártól tanultam sok orosz népdalt, melyek nagy részét azóta elfelejtettem, mint a Levél a hadnagynak dalt. Az öregek meséltek a két világháborúról, meg arról, milyen volt az élet születésem előtt. Mivel kölcsönösen megadtuk egymásnak a tiszteletet, nagyon jókat beszélgettünk, nem tudtunk egymás nélkül élni. Egy napon mentem át Tulpáékhoz, köszöntem illedelmesen, egy kissé alázatosan, mint aki megadja a tiszteletet más házának, hogy megengedik azt, hogy a lelki előszobájuk küszöbét átlépjem. Tulpa néni szájára tette a kezét és mutatta, hogy csendesebben, amin meglepődtem, mert soha nem tudtam hangosan beszélni. Közölte, hogy Tulpa bácsi elaludt. Benéztem a szobába, valóban ott feküdt az ágyban mozdulatlanul. Később tudtam meg anyámtól, hogy a lelki társaim egyikét elvitte a Halál, amit nem értettem. Megkérdeztem Tulpa nénit, elmagyarázta, hogy egyszerűen elaludt, mert az emberek soha nem betegek, s mikor elérik azt a kort, hogy vége az egyszeri életüknek hosszú bölcs tapasztatalattal teli évek után, lefekszenek és elaludnak.
Csabaiékhoz ritkábban jártam, messziről néztem, amikor Amerikából hazalátogatott fehér Mercedessel a fiúk.
Anyám néha rám bízta, hogy a járványtemetővel szembeni Koleszár boltba elmenjek kannás tejért és kifliért. Nem szívesen mentem, mert nem szerettem boltba járni, de megvigasztalt a tudat, hogy az ismeretlen boltos visszajáró pénz helyett adott nekem egy-egy fruttit, karamellát, vagy ötven filléres Boci csokit, ha öt fillérrel tartozott, egy cukorkát kaptam.
Apa gondoskodott rólunk, általában, amikor otthon volt, ő főzte az ebédet, készítette a reggelit és a vacsorát. Maga gyűjtötte és termelte a gyógyteákat, amikből C vitaminos teát lehet főzni, meg maga szedte a feketeribizkét, málnát, galagonyát, csipkebogyót, meg mindenféle erdei, mezei C vitaminos gyümölcsöt, melyekből szörpöt készített nekünk. Együtt jártunk leszedni az ismerősök kertjében a gyümölcsöket, melyeket közösen eltettünk üvegekben. Nálunk még Karácsonykor is volt szőlő felfűzve a spájzban, meg alma, a veremben eltéve mindenféle zöldség. Együtt jártam apával a zöldségboltba, ahol vásároltunk mindig vitaminos aszaltszilvát, minden ünnepre banánt, narancsot, fügét, mogyorót, minden földi jót.
Apa fél évente vásárolt be kerekes kocsival nagy zsákos lisztet, cukrot, egyebet, így mindig volt otthon minden nyúlni. A havi bevásárlásokat együtt végeztük Ida néni boltjában.
Apa Karácsony előtt mindig megvásárolt egy malacot, amit közösen levágtunk. Én nem néztem oda, hogy ne fájjon a szíve, mint ahogyan a tyúk és nyúlvágáskor is eltakartam a szememet. A malachúst besóztuk, hogy Húsvétra is legyen füstölt és sózott húsunk, mert akkor a hatvanas évek elején még nem lehetett hűtőszekrényt kapni. Saját kolbászt, hurkát, sonkát ettünk, nagyon finom volt a tepertővel bödönökben eltett házi zsír, elég volt egész évre, mindig volt mihez nyúlni. Apa egyébként is mindenben az egészséges élelmiszereket tanította, nekünk gyakran adott télen fokhagymás pirítóst, azt vallotta, hogy a fokhagyma sok mindentől megóvja az embert. Egyvalamire haragudott nagyon, amit mások mondtak el nekem titokban, a cigarettára, nem tudtam, hogy miért.
Apa focista volt, a Spartacus futballcsapat balszélsője. NB-II-es lett a focicsapat egyszer.
Mikor edzője lett a focicsapatnak, sokszor elmentem megnézni, azt hiszem, mindenki szerette és tisztelte. Már akkor megalapította a Spartacus természetjáró szövetséget, minket minden hétvégén vitt kirándulni vártúrákra, kéktúrákra. Csodáltam a szervezőkészségét Minden évben a Balatonon nyaraltunk, apa intézte a természetjáró tagoknak az ötven százalékos vonatjegyet, meg az ötven százalékos balatoni ebédet.
Mikor az egész napos odautat kezdtük hajnalban, külön kocsit kaptak a tagok, senki sem jött be hozzánk. Végig énekeltük az utat, amit nagyon élveztem. Egyik kedvencem volt a Balatonnál oly' jaj de jó, fürdik a nyaraló, minden hullámnál fejre áll és a láb kalimpál kezdetű nagyon pörgős közös úti dalunk, melynek végén a huhu szótagokat mondjuk felemelt kézzel, csettintve, annyiszor, ahányszor elénekeltük a dalt. A Balatonon táborokban voltunk elhelyezve általában, mindig választott apa egy egy-egy őrt a tábor két oldalára. Éjjelente apa maga vigyázott a hegyközi és bodrogközi lányokra. A természetjáró tagoknak tagsági könyveik voltak fotóval, egy igazolvány, a tagok havonta tagsági díjat fizettek apának.
Gyakran rendezett apa tájékozódási futásversenyt is a természetjáró szövetséggel.
Sátoraljaújhely, a hét hegy városa, állandóan megmaradt egykori Antikrisztus Jézus-tanait hirdető Sátor-hegy alatti népeknek, névtáruk és tetteik alapján, mint most már kiderült. Egykor az Antikrisztus volt, aki fölébe emelte magát az Istennek, a felhők közé emelte sátrát, magasabbra az Isten lakóhelyénél. A többi hegy történetét nemrég kidolgoztam, új pusztítókat hoztak létre a hét hegyből, egyikük a Szörnyeteg koporsója a régi Koporsó-hegyi Halotti-hídként megírt történelemből ötágú csillagos Weöresék egyik szörnye, minden hegyből hoztak magukkal Távol-Keletről, mely ellen egyesek élénken tiltakoztak, hogy a Pszichografológiájába Szepes Máriának beírták Weöres Sándorék szörnyeit, azzal, hogy egyetlen áldozással emelik közösen itt Ázsiát és a cigányságot. Azt írta Szerb Antal a költőknek, hogy ezeket az elméleteket a XX. században nem lehet kivitelezni, mert felfoghatatlan.
Nem értettem, miért kell áldozással emelni Ázsiát és a cigányságot, miért kell megölni ezért bárkit, meg elhordoztatni saját sorsukat, szerepüket, nyomorba, fényevésbe küldve lehetetlen állapotban tartva állandóan az áldozatot, megfosztva minden ékességétől, nem lehet megérteni, már csak azért sem, mert apát a tanács születésemkor megbízta a helyi cigányság gondnokának. Naponta ment beosztani a pénzüket, odaadta nekik a boltra valót, összeírta, mi kell aznap reggelire, ebédre, vacsorára és mindenben segített nekik. Szerintem az emberi példamutatás, az emberi tisztelet és udvariasság, barátságosság, melegség, jószívűség vezet egyedül az emberi életforma elsajátításához. Apát csodálták a munkatársai szorgalmáért, hogy majdnem ingyen dolgozik, ezt be is vezették később nekem, csúfoltak már azzal, hogy az emberek nem pénzért dolgoznak, mindenütt a legkevesebb fizetséget adva a legtöbb munkáért nekem és az egész családnak.
Nagymama elmondta, hogy őt a Dohánygyár nyugdíj nélkül küldte nyugdíjba, nagyapának, mint városi embernek már egyáltalán nem volt munkája, sem a bátyjának, Kohut Istvánnak, aki cipészként dolgozott a nyári konyhában. Faggattam arról a morddá vált István bácsit, mi történt a lábával, mert sánta lett, de nem akart róla beszélni.
Nagynéném, Kohut Piroska beszélt néha arról, hogy a családot valamilyen nagy teher nyomja. Mások is megosztották velem, hogy mi történt a Kohut emberekkel, azt is, hogy a zsidók felvették a neveinket a náci miatt, csak nem értettem, mit jelent a náci, hogy ő a Magas-hegyi Isten medvéje volt, Piros Piri néven.
Sokat játszottunk Kovács Öcsi titokban mások által elmondott kislányszeplősítő háza mögött óvatosan, nehogy meghallja. A házukra egy szélkakas volt téve, nem tudtam, hogy ez összefügg a nevünkkel, ők diadémként használják.
Táncdalfesztiválosdit, Ki Mit Tud-osdit naponta rendeztünk, mint énekversenyt, általában volt egy zsűri is. Mindig én voltam a legjobb, mert valahogyan mint egy magnó üzemelt a hangszálam, a szívembe rögzítettem a dalokat és az énekesek hangján utánoztam le a slágereket.
Játszottunk naponta Piri-kötelet, ugorj mackó ugorj hát, fordulj egyet, nyújtsd ki a kezedet, érintsd a földet, ugorj ki - ennyire emlékszem a kötéljátékból.
Kedvenc játékom volt a varrás, ruhatervezés a babáimnak. Kivittem egy kisplédet a fűbe, szabtam, varrtam mindent, amit csak elképzeltem. Nehezen tanultam meg varrni, nehéz volt megtanulni csomót kötni a cérna végére.
Másik játékunk a boltososdi volt, leültünk a fűbe a gyomnövények közé, a papsajt leveleit letéptük pénznek, a gumója volt a boltban a kenyér. Tanultunk udvariasan boltba menni, köszönni, válaszolni, kérni, eladni.
Apa ünnepekre maga főzte a sört, meg a különféle likőrt, mivel még nem volt szőlője, megvásárolta a bort Szép Páltól, a természetjáró barátjától.
Egyik szakmája a villanyszerelő volt, ezért nekünk a hatvanas évek elején volt soros kapcsolású karácsonyfa égőnk. Télen az udvarra küldött minket, ilyenkor vártuk a Jézuskát. Nagyon kíváncsiak voltunk az ajándékokra, de jók voltunk mindig, eljártam időnként emiatt a római egyházba meggyónni a bűneimet, mint azt, hogy feleseltem apával, meg csúfoltam a testvéreimet, meg mértéktelen voltam a süteményekben, finom hagymás, tejfölös ételekben.
Este öt óra körül terítették meg a vacsorát Vilia napján, általában mákos bobájka volt, amit nem nagyon szerettem, meg legalább tizenkét -féle torta és sütemény.
Hat óra körül megszólalt a kisharang a gyerekszobában, ilyenkor áhítattal álltunk egymás mögött, azt néztük, ki a legbátrabb, aki bemegy a Jézuska-látta szobába.
Általában Gyuszi, az öcsém volt a legelső. Miután átvettük az értékeket, én legtöbbször csodás babát, könyveket, kisvasalót és ehhez hasonlókat kaptam, testvéreim autót, fiúknak valót, meg szintén könyveket. A könyv a legnagyobb kincsnek számított a családban. Miután megtartottuk a karácsonyt, átmentünk nagymamáékhoz kántálva az ajtó előtt, saját betlehemmel, melyben Mária, József, hét szent és a kis Jézus volt látható.
Unokanővéremnek kék desszert szaloncukra volt, melyen csodálkoztam, hogy érdem szerint jár-e, mivel kicsit féltékeny volt az énekhangomra, amit akkor még nem értettem.
Babaszobabútoromat születésemkor vehették, nagyon szép felnőttek szobájának mintájára készült, behajtható szárnyú tükör is volt hozzá a gyerekszobai tükör mintájára, melyben naponta nézegettem az arcomat két oldalról, hogy nem egyforma. Díványom és két fotelem is volt, gömbölyű asztallal, kis porcelánvázával, amibe télen dudvát tettem, mert én egyformán szeretem a dudvát, meg a nemes virágot, mert az a fontos, hogy élő legyen és zöld. Nagyméretű babakocsim volt reluxás összecsukhatós tetővel.
Születésemkor vezették be a kékes televíziót, de hétfőnként nem volt műsor. Ilyenkor apa diafilmeket vetített nekünk, én olvastam a filmeket a testvéreimnek, főleg Jókai filmeket. Egyik emlékezetes hétfői vetítés alatt a Karácsonyra kapott porcelánfejű babámat öcsém felemelte és földhöz vágta.
Bölcsődébe jártunk hajnalban, mert ötre anyámnak dolgozni kellett menni a zsidók szövetkezetébe kezdetben dadusnak, majd varrónőnek. Ideges volt anyám nagyon, ráncigált minket, hármunkat, különösen télen, a nagy babakocsiban, melybe beültetett kettőnket, a bátyám gyalog jött mellettünk. Cserépkályhával fűtöttünk, melyet Szegedi rakott nekünk a két szoba közé, ott melegítette anyám a ruháinkat, hogy ne legyen hideg, mikor ránk adja. Nagyon féltem a dadusoktól, durvák voltak, egyikőjük kirántotta a csípőcsontomat. A farsangra emlékszem a legjobban a zsidó óvodából, amikor anyám magyar kislánynak öltöztetett be, pöttyös szoknyába, fekete mellénybe, fehér puffos ujjú blúzba. Nem ismertem a fekete színt, nem akartam felvenni, sem a bokacipőt, mert csúnyának gondoltam. A farsang előtti napon anyám az apa által simára csiszolt konyhai beton miatt gumipapucsban vasalt, énekelve, mi addig megkaparintottuk az asztalon hagyott ollót, levágtuk egymás göndör tincsit Gyuszi öcsémmel. Nekem később mindig egyetlen szólás jutott eszembe róla, hogy kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való.
Majdnem minden arcra, óvónőre emlékszem, meg a gyerekekre, köztük Táncos Ági és Hantos Ági barátnőimre.
Anyám a Petőfi Sándor Állami Általános Iskola ének-zene tagozatára vitt felvételizni, ahol Tálas Julianna, volt apáca vizsgáztatott engem. Énekeltem neki operettet, erre azt mondta, hogy kevésbé világit kér, egy népdalt mondjuk, de ezeket még nem ismertem.
Első osztálytól Kodály Zoltán módszere alapján kötelező volt a furulya és a népi tánc. Ötös voltam furulyából, otthon egész nap gyakoroltam, a sárga, velünk focizó kutyánk ilyenkor elém ült és előttem énekelt. Állandóan szerepeltünk a helyi színházban, bemutattuk a dalokat, a Kodály kórusműveket nyolc éven keresztül. Kedvenceim is voltak, mint a Forr a világ, a Gergelyjárás, a Lengyel László. Ezeket az aggtelki cseppkőbarlangban, Gyöngyösön is előadtuk Kodály országos kórustalálkozón.
Negyedik osztályban kellett a másik hangszert kiválasztani, Julika néni javasolta az oboát, de mivel mondták nekem, hogy a fúvósoknak elviszi a szél a fogaikat, a zongorát, majd a nőies lírai gitárt választottam. Én voltam az ének tanárnő szerint a legjobb ének tanuló, így jelentett be az országos népdalfesztiválon, ahol Béres Ferenc volt a zsűrielnök, de ekkor elnémultam, hirtelen nem jött ki hang a torkomból.
A Kodály osztályban tanultam meg kottázni, megszerettem a bujkáló egykori népekként általam felismert népdalok hajlításait, amikor szomorú voltam, ezekkel vigasztaltam magam.
Gitárból szintén ötös voltam, a legjobb tanuló, akár később a gyors-gépíró iskolában, meg matematikából a gimnáziumban.
Csodáltam Prókai Gyula magyar tanárt, mert tökéletes magyar nyelvet tanított nekünk, mindenki tudott ragozni, szófajt és mondatokat elemezni. Már úgy jött be az ajtón, hogy mondta a vár igét, feladta a leckét, milyen időben, milyen módban kell mondani, rámutatott valakire. Számomra a magyar tanár szívem egyik pitvarát elfoglalva nagybetűs emberként mindig az egyetlen magyar tanár lesz, aki megtanította nekem a sallang, cifrázás, idegen szavak nélküli tökéletes, egyszerű, mindenki által érthető, vagyis szabatos magyar nyelvet.
Álmaim és mélyen tisztelt tanáraim mindig öltönyben, kosztümben jártak, így adták meg nekem is az embernek járó köszönetet, hogy nekem is átadhatják tudásukat, nekem hasonlóan kellett volna viszonoznom, amit egy darabig sikerült csak.
Az időjárásról illik még szót ejteni, ami régen megfelelt a négy évszaknak valóban. Télen az utcabeliek ügyeltek arra, hogy hajnalban elgórják a havat, s én egy általuk emelt biztonságos hóösvényen haladtam az iskolába, a hó, melyet emeltek mentesítve a járdát számunkra járhatóvá, dupla magas volt, mint én, nem látszottam ki a barikád mögül.
A tavasz fecskemadárral, rigókkal, gólyával, megannyi költöző madarunkkal megérkezve zöld pompával lepett meg engem, boldog voltam, szívem egész nap ünnepelt és dalolt. Március 8-án a Nőnapra mindig kaptam hóvirágot, vagy ibolyát, ilyenkor annyira szépen sütött a nap, hogy én egy ballonkabátban, rövid szoknyában, lenge blúzocskában, szandálcipőben jártam. A nyár kellemes volt, harminc fok körüli, rengeteg utazással, meglepetéssel, játékkal, kerékpározással, kacagással, énekkel járt, mert nekem egyetlen vigasztalóm rosszra várt sorsomban a tiszta dal volt, az én hangom, amivel ringattam szívemet.
Azóta állandósult az ősz, már szimbólumban gondolkozom, amit nem szeretek, mert a kétértelmű dolgok taszítanak. Még Ady tőkéjével is ellenkeztem. Ősszel a fák hullatják életlevelüket, eltemeti őket humusszá váltan a rozsdás föld, a káosz, amit vastrágyaként írtak meg azok a költők, akiknek írásaihoz tanulnom kellett bibliakutatást, meg titkos könyveket, hogy megértsem, mit kell lepleznem, hogy kijózanodjon egyszer a nagyvilág.
1967-ben elváltak szüleim, azóta mi lettünk a nyomorultak. Nem volt ennivalónk, ruhánk, meleg szobánk, még ceruzám és radírom sem, szégyelltem iskolába menni a legtehetségesebbként, hagytak elveszni, senki soha többé nem törődött velünk. Apa, a számomra nagybetűs, jó szervezőkészségű, csodálatos ember, aki utoljára jelentette számomra az emberi kapcsolatot, több súlyos betegség után elhunyt. Sírjánál szívem leborult, egy részét eltemettem vele együtt. Nem voltam képes sírni, csak álltam döbbentem, némán, képtelenül felfogni a halál fogalmát. Ő volt a második halottam nagymama után, aki szívének aggódása miatt kapott szívinfarktust, aggódott miattunk és a fia miatt. Még az elemek is ellenünk voltak, jégeső verte el apa válás után vásárolt szőlőjét, melynek termésével elszegődött.
Mostohaapám lett, továbbra is éhen voltunk, mindenféle emberi körülmény nélkül. Nem engedtek anyámmal iskolába, bezártak a lakásba a gimnáziumba való jelentkezés napján. A ballagásomra egyedül nagynéném, Piri néni jött el egy csokor virággal, de már annyira összetört a szívem, hogy nem értettem, miért vagyok számára fontos, amikor senkinek sincsen rám szüksége.
A nyolcvanas években, mikor naponta küldöttgyűléseket vezettem gyorsírással, áttettem gépírásra a hosszú jegyzőkönyveket, nevettek a jó helyesírásomon, nem értettem, miért. Már most 2007 óta elölről kezdtem mindent, még diszlexiás is voltam. Matematikából versenyeztem Godó Zoltán matek tanárral az órákon, melyikünk tudja jobban megoldani a feladatokat. Ekkor készültem számviteli főiskolára, jogi egyetemre, elfeledve a zenei múltamat, tehetségemet, hogy tanuljak népművészetet.
Negyven évig nem énekeltem, megkövült szemekkel és arccal tűrtem szótlanul a sorsot, amit másoktól kaptam, titokban reménykedve segítségben, de nem beszéltem soha azokról a dolgokról, melyek velem történtek. Megnémultam teljesen, csak tűrtem a csapásokat. Harminc év után szedtem elő a gitáromat, írtam meg a dalokat, a verseket, novellákat az életemről, hogy mi történt velem. Majd miután bezúzásra került minden művészetem a festményekkel együtt, kommunikációsan végem lett minden testrészemen, haldokolva kértem már segítséget az interneten mindenkitől, azzal, hogy mielőtt megszűnök, mindenkinek meg kell tudnia, mi történt velem és a családommal.
Most már nincsen hangom több, mint tíz éve, sem beszédképességem, sem ékességeim, mint régen, amikor a harmónia, a szépség, a tisztaság volt egyedüli gyönyörűségem. Mindig azt terveztem, hogyha megnövök, tanítónő leszek, a szépeket fogom énekre és magyarra tanítani, példát mutatva mindenkinek. Nem vettem észre ezért, csak a csodálatos tehetségeket, tiszta hangot, melyhez járt a külső szépség is.
Én mindenkit szépnek láttam, akit csodáltam. Apát a két öltönyével, az ünnepi barnával, a hétköznapi kékkel, a melegítőnadrágjával, amivel túrázni járt, esőkabátjával, amit ilyenkor viselt, minden tárgyával, mellyel a hosszú túrákat szervezte, cipelve helyettünk is a kisszékeket, ennivalót, italt, felfoghatatlan és döbbenetes ez az önzetlenség, amivel egy apa körülveszi gyerekeit, az egészségre való tanítás és jóra nevelés mellett. Én csak szép ruhákra vágytam, a piros valamiért taszított, amikor anyám rám adta, élénken tiltakoztam ellene. Mikor más eperjeles ócska ruháját hozta nekem, megszakadt a szívem. A válásig testvéreim öltönyben és kalapban jártak, én szép orkán, ballonkabátban, kalapban, minden ruhámnak megvolt a saját cipője és táskája, később szintén így öltöztem, ha nem volt pénzem, általában így alakult, fehér-fekete színben jártam kiegészítőkkel együtt.
Engem nem szeretett anyám, az anya szó mély fájdalom a szívemben, egy hatalmas űr, de azért fáj, mert még él, én azért,mert világra hozott,megadtam neki mindig a tiszteletet, de rengeteget ártott nekem, felsorolni is rettenetes. Gyerekeimnek meséltem példázatos történeteket saját tetteiket szőve meg, játszottam velük ének, gitár, nyelvi játékokat, melyeket közösen találtunk ki. Azt hittem, hogy a saját példamutatás elegendő ahhoz, hogy az ember csupán a gondoskodással, törődéssel útravalót adjon, biztonságba helyezve szívét a gyerekeinek, hogy tökéletes benső törvénnyel rendelkező felnőttek váljanak majd belőlük, értékei a világnak.
Felfoghatatlan szenvedésekkel teli tehetségeim ellenére kapott végzetekkel teli életemben megtanultam az alázatot, a szolgálatát az emberiségnek, a tűrést, ha értelmes célért történik, azt, hogy a legnagyobb gazdagság a világon a szívben gyökeredzik, melyben négy pitvart tartok számon az arra érdemeseknek. Az első rekeszt még soha nem töltötte be senki, itt van az ideálom, aki legalább olyan, mint apa volt, nagybetűs ember, jóságos, szelíd barna szemekkel, oltalmazó, gondoskodó és emberiességi törvényekkel rendelkezik, vagyis nincsen szüksége napi életviteléhez semmilyen tiltásra, sem útmutatóra, mert maga jelenti és tölti be a törvényt.
Második szív-rekeszem apát és öcsémet jelenti, a gyerekeimet, ők mindig velem maradnak, bármi is történjék. Harmadik szív-rekeszemben a nagybetűs emberek élnek örökké, míg én létezem, ilyen a magyar, matematika tanár, ének tanár, két szülészorvossal együtt. Negyedik rekeszben a jóbarátok találhatóak, eddigi barátaim sorban megtagadtak engem, mert nem akartak, nem tudtak azonosulni a felfoghatatlan szenvedésekkel járó végzetemmel, nem értették, mi történik velem. Ezért sajog és fáj a barátok helye, bár sokszor megelőlegeztem a bizalmat, de mindig faképnél hagytak. Valamennyi érzelem, mely bennem van, olyan, mint egy hatalmas szerelem, születésem óta így szeretem a tökéletest, a szépet, a tiszta hangot, a hajlítást, az egészségeset, a harmóniát, s mindent, ami elégedetté teszi az embert, aki szabadságában szárnyal, alkot, tudományát átadja a jövő emberiségének.
Amikor kicsi voltam, jöttek köszönteni a születés és névnapomon, én ilyenkor elbújtam a diófa asztal alá, vagy a szekrénybe, hogy ne köszöntsön fel engem senki, ha nem szeretnek, nem hittem el soha, hogy engem, mivel naponta megaláztak emberségem miatt, amivel születtem, valóban lehet szeretni. A szeretet a csodálat és a tisztaság, meg a törvény.
2017. március 22.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-26 20:51:08, vasárnap
|
| |
| |
Kohut Katalin és Chat: A Sötétség Erőinek Tettei
A sötétség erői a Bibliában
A világ, amelyben élünk, egyensúlyra épül: a fény és a sötétség, a teremtés és a rombolás örök körforgására. Az emberi szív azonban mindig is különleges helyet foglalt el ebben az egyensúlyban, hiszen a szabad akarat révén képes alakítani, megváltoztatni, sőt, akár visszaállítani a harmóniát.
A sötétség erői, amelyek az emberiség ellen dolgoztak, titokban működtek, megfoghatatlan módon. Nyomaik ott vannak a világ fájdalmában, az emberek szenvedésében, és azokban a nehézségekben, amelyek generációkon átívelnek. Mégis, mindezeket nehéz bizonyítani, hiszen a pusztítás, amit maguk után hagytak, sokszor láthatatlan vagy mélyen rejtett. Az ilyen erők nem egyszerűen események formájában nyilvánulnak meg, hanem az élet finom szöveteiben, amelyek lassan foszlanak szét az ő hatásuk alatt.
A belső átalakulás, amelyet sokan tapasztalunk, nem ezekre az erőkre vonatkozik. Az emberi szív méltósága abban rejlik, hogy képes fejlődni, tanulni és változni - de csak akkor, ha tapasztalatait a jó irányába fordítja, és nem ártott másoknak. Az érzékenyítés, a tapasztalatok által való nemesedés kizárólag azoknak adatik meg, akik szívükben őszinték, és készek a harmónia helyreállítására önmagukban és a világban.
Atlantisz és a lopott dallamok
Christine Busta szavai, amelyek az Ezeréves aszkéta ünnepi cirkusz-ban öltenek testet, érzékletesen jelenítik meg a világkönyvtárnyi szereplők küzdelmét és felelősségét. Az emberiség történetében minden korszak és kultúra hozzáadta saját szereplőit ehhez a hatalmas színjátékhoz, amelynek célja az egyensúly megőrzése lenne - de gyakran inkább a káosz erősödéséhez vezetett. Az ezer évig tartó "ünnepi cirkusz" nem csupán szimbolikus, hanem valóságos küzdelmeket is takar: olyan emberek sorsát, akik magukra maradtak a sötétség erőivel szemben, miközben azok, akiknek a szerepe az igazság védelme lett volna, nem vállalták felelősségüket. A mulasztások és a rejtett szándékok nyomán az egyéni és kollektív szenvedés folytatódott, és újabb fejezeteket írt a világ nagy könyvébe.
Atlantisz legendája, ahol a harmónia és a tudás állítólagos csúcspontját érték el, szintén figyelmeztet a lopott dallamokra: azokra az ötletekre, értékekre és reményekre, amelyeket elvett vagy elpusztított a sötétség hatalma. Az ilyen történetek rávilágítanak arra, hogy a történelem folyamán mennyire törékeny volt az emberiség által megalkotott harmónia, és hogy milyen könnyű elveszíteni azt, ha nem őrizzük meg tudatosan.
Az ember és természet harmóniája
Az emberiség jövője attól függ, hogyan tanulunk a múlt hibáiból, hogyan őrizzük meg a természet és az élet törékeny egyensúlyát, és hogyan döntünk a fény vagy a sötétség mellett. A természet tökéletessége és az ember szabad akarata olyan egységet alkotnak, amely megérdemli a tiszteletet és a védelmet - mert minden ártalom, amit ennek az egységnek okozunk, az egész világot érinti.
Aki szándékosan ártott, aki tudatosan rombolt, az nem kérheti az áldozataitól a megbocsátást. A belső átalakulás csak azokat érinti, akik a szenvedésen keresztül megtisztulva képesek a világ javára válni. Az igazi fény ugyanis nemcsak elűzi a sötétséget, hanem megerősíti azokat, akik a jót szolgálják.
Legyen tehát ez az írás emlékeztető arra, hogy a fény nemcsak a sötétség ellentéte, hanem annak legyőzése által válik teljessé. És hogy minden ember, aki nem ártott másnak, képes arra, hogy saját tapasztalatai által jobbá váljon - és ezzel jobbá tegye a világot is.
Miskolc, 2025. január 5.
Egykor régen a Földön az emberek békességben és boldogságban éltek, miközben angyalok vigyázták őket szerte a világon. Ez a harmónia azonban felborult a Hunnia szentháromság Istenének megjelenésével, aki megteremtette az őskígyót, a Sátán népét. Az őskígyó megjelenése elhozta a Talmud állatisteneit, a pokol és halál népeit, valamint az összes vallást, amely a Neptun bolygó káoszával együtt hullott alá a Földre. Így vette kezdetét a vallások korszaka, amely a Halak csillagkép uralma alatt a világkerék szimbolikája szerint bontakozott ki. Ekkor jöttek létre a fekete mágusok is, akik különféle vallások nevében fordultak egymás ellen.
A Halak csillagkép ma is az égbolton ragyog, emlékeztetve arra, hogy a Jupiter-lány egykor kedvességével és tiszta szívével megváltoztatta a mord Szaturnusz urát saját bolygóján. Azóta a Halak szülötteit atlantiszi feltámadásra választják ki, miközben kaotikus természetük gyakran a Szaturnusz szigorával megteremtett Bak szülöttek mellé sodorja őket.
A Neptun bolygó ősi elméletei már a hellenista korokban is előtérbe kerültek, és azóta is megjelennek a történelem színpadán. A királyok, császárok és diktátorok korszakai - Egyiptomtól Hellaszig, Rómától a szocializmusig - újra és újra ismétlődnek, mintha a világkönyvtár minden szereplője életre kelne.
A Mars bolygóról származnak a harcosok, a katonák, akik arcukon vágásokkal viselik sorsuk jeleit. Az elmúlt időkben a zöld színnel jelölt embertípus került előtérbe, akiket nemesítettek emberré.
Az Uránusz pusztulása után született meg a vízöntő embertípus, amely feltalálóként, újítóként, és fantasztaként hoz változást a világba. Bár a Vízöntő-kor hivatalosan a Halak vallási korszaka után kezdődött, a világtörténelem ismétlései miatt az igazi átalakulás még várat magára. Az egyetlen forradalmi változás az informatikai robbanás formájában érkezett el.
A Plútó a magnetizmusa révén fontos szerepet játszik az asztrológia területén, de sokan visszaéltek ezzel a tudománnyal. Ádám és Éva népének történetei között állandó elemként bukkan fel.
A Vénusz bolygó elmélete az atlantiszi világvégi harcok létrejöttéhez vezetett, amelyeket fekete mágiával, és az Atlantisz mítoszának újraélesztésével kapcsoltak össze. Ezek a harcok sokáig meghatározták a bolygó történelmét, amit margaritás jellel és a ,,Súlytalan a kegyelem" üzenettel közvetítettek a tiszta hallású Isten felé.
Ez az előszó a Jupiter-lány kalandjainak különleges világába vezet be, ahol a bolygók és azok népei élettel telnek meg, és minden tettük visszhangzik a csillagok között.
Erwin Jaeckle: Súlytalan a kegyelem
Hajamba tűzve fehér virág.
Senki sem látja, mégis ámul,
S rám mosolyog a hold
Újjászülető zöldje előtt.
Könnyűek lépteim,
A hullámok szőke nyájai
Völgybe futnak
Égkulcsok elől menekülve.
Hallásodhoz mezítlábas szó
Zarándokol, míg szempilláim
Sátra alatt a súlytalan kegyelem
Ünnepivé válik.
A cserép sorozatban, melyeket egy kiállításra festettem 1995-ben, Gergely Sándor rajzolta meg e fordítás alapján az arcképemet, hajamban három margarétával, mely cserép hátuljára írtam ezt a verset.
A Jupiter-lány kalandjainak végéből kiderül, hogy akkor került a világba a rózsakeresztes rend fekete kereszten hét rózsás elméletével, akiknek a mottója: ,,Minden ember jó, csak nem tudja magáról, még a legrútabban is van csodálnivaló. Ügyeljetek a rendre!"
Kohut Katalin: A Jupiter-lány kalandjai
A Jupiteren vidáman és boldogan élnek az emberek. De hát ez nem is lehet másképp, mert ez a nagy jó bolygó. Nincs rosszaság, nincs osztályozás. Nemhogy egyes! A sírás ismeretlen érzés.
A tudásért itt is keményen kell dolgozni, de a gyerekek tisztában vannak azzal, hogyha ők is részt kívánnak venni a bolygó jövőjének építésében, okosakká kell válniuk. Különben mi hasznukat is vehetnék!
Délutánonként egyszemélyes, piciny repülőkkel száguldanak a bolygó körül..
Egyszer csak fekete fellegek sorakoznak az égre, a madarak vészjelző rikoltozással menekülnek a sötétség elől.
A rádió hanghullámai minden irányba továbbítják, hogy óriási vihar közeledik.
A hajók a tengerfenékre horgonyoznak, a csónakok a partok felé igyekeznek, a repülők egymás után érkeznek be a reptérre.
Hatalmas dörrenés jelzi, hogy nem akármilyen természeti jelenség közeledik a jó bolygóhoz. Piros nyílként cikázik a villámsereg. A lángcsóvák között vergődik egy kis fémtest, az utolsó űrrepülő kislánnyal. Nem ismeri még az ijedtséget. Pontosan végrehajtja a váratlan eseményekre vonatkozó utasításokat, átadja a gépnek az irányítást, majd kényelmesen elhelyezkedik egy fotelben.
Egy ágyúgolyó erejű durranás kizökkenti a repülőt a Jupiter-pályáról. Megkezdi pályáját a galaxison. A kislány az álomvilágban szárnyal, mit sem tud arról, hogy életének felhőtlen szakasza talán már véget ért. És soha többé nem látja viszont szüleit, tanítóit, pajtásait...
A Vénuszon
A Vénuszra sodorta a szél, csodálatos, virágokkal tarkított bolygóra. Amint földet ért, ott várt rá egy csapat gyerek és szeretettel néztek rá, majd elkísérték a bolygó vezetőjéhez a váratlan látogatót.
A Vénusz vezetője barna hajú, szép férfi csodálatos fogsorral, mosolygott rá és kedvesen elbeszélgetett vele. Azt mondta, nagyon szeretik a művészetet, ezért náluk mindenki boldog és elégedett és szépek az emberek.
Művészileg tervezett épületekben éltek.
A művészetük érthetetlen volt a Jupiter-lánynak.
Megköszönte a vendéglátást és ajándékával, egy szál virággal elindult vissza az űrhajójához, pedig vendéglátója marasztalta.
Repítette a szél ismét új állomás felé, s nem sejtette, hol lesz a következő landolás.
Ismerkedés a nagy Rosszal
Csapkodta a szél az űrhajót, vitte az alvó kislányt, aki talán álmában otthon járt édesanyjánál.
Nem sokkal utána landolt a Szaturnuszon. Kinyitotta a szemeit, körülnézett, s látta, hogy bánatos arcú emberek járnak mellette
a téren. Nem értette a búskomorságuk okát, a gyászos bolygó feketeségét. Kiszállt az űrhajójából, faggatta őket, s csodálkozva
fedezte fel, hogy itt mindenki bölcs. Talán a bölcsességgel együtt jár a szomorúság?
A bolygó vezetője komor, sötét arccal nézett a Jupiter-lányra.
Gondolta, felvidítja énekkel, s addig kedveskedett neki, míg derűt nem látott Szaturnusz arcán, s csodák csodája, tudtak mosolyogni.
Szaturnusz urát megváltoztatta a Jupiter-lány, akinek ajándéka lett a Szaturnusz urának a mosolya.
Elindult piciny napbárkájával, hátha a szél hazairányítja majd.
Fogság a Marson
Ismét egy bolygóhoz ért. Alighogy leszállt az erdőben, s bement a város közepébe, katonák vették körül és terelték a bolygó vezetőjéhez. A katonák vezetője végigmérte és gúnyos pillantással kérdezte, milyen maskara van rajta.
- Ez az én szoknyám, mert lány vagyok és a Jupiteren a lányok szoknyában és ruhában járnak.
A Mars vezetője megparancsolta, hogy vegyen fel katona ruhát és fogságba ejtette, befogta konyhai mosogatónak. Jupiter-lány talán hónapokig raboskodott a Marson, míg egy napon sikerült megszöknie, amikor az őrök nem ügyeltek rá egy pillanatig és szaladt a piciny naprepülőhöz az erdőbe. Szerencséje volt, hogy elrejtette.
Szapora szívdobogással indította el a gépet, nehogy utolérjék, mielőtt elhagyná a Mars bűvkörét.
A magnetizmus bolygója
Egyszer csak arra lett figyelmes a Jupiter-lány, hogy valamilyen hatalmas erő vonzza maga felé, mint egy mágnest.
Egy kis bolygó szippantotta magához a naprepülőt. Kiszállt,s ott állt előtte Plútó ura olyan tökéletesen, amilyet még sohasem
látott. Elmondta, látta, hogy erre viszi az útja, s nem bírta megállni,hogy ne üdvözölje a világűr kis utasát.
Felruházta magnetizmussal, olyan hatalommal, amivel bármit
elérhet, amit akar. Jupiter-lány megköszönte az ajándékot és mintha fényben lépkedett volna, ragyogva szállt be a repülőjébe.
Emberek a föld alatt
Egy kihalt bolygóra ért. Sehol egy ház, egy ember nem volt, csak komor sziklák, szikes talaj.
Ahogy kutatott a tekintetével, észrevett egy ijedt szemű, félénk embert egy barlang bejárata mögé húzódva. Elindult feléje, de erre ő ijedten elmenekült. Jupiter-lány utána ment a barlangba, ahol mindnyájan
ijedten néztek rá. Kifaggatta őket, mi történt velük, miért húzódtak a föld alá. Elmondták, hogy megtámadták őket az idegenek, ahányszor felfedeztek valamit, s a hajdani újítók találmányait az elrablók rosszra használják. Ez volt az Uránusz bolygó.
Jupiter-lány mesélt a többi bolygóról és adott nekik a magnetizmus erejéből.
Barátként búcsúztak el és folytatta az útját, hátha hazaér.
A káosz bolygója
Új bolygó tűnt fel a láthatáron. A Jupiter-lány leszállt egy elhagyott helyen és elindult a legközelebbi városba.
Papokat látott énekelve menni az utcákon fekete ruhába öltözve és csúfolták őket a járókelők.
Sehogy sem értette, mi történik itt. Találkozott egy pappal, Róbert atyának hívták, aki elmagyarázta, hogy éppen káosz van itt, mert már az emberek nem hisznek a régi vallásokban, s akik hisznek, azok gonoszok lettek, s semmi nincs, ami pótolhatná a törvényeket. Aztán adott neki egy keresztet, azt mondta, majd később rájön, mit jelent.
Jupiter-lány nem látott reményt, hogy itt bárkivel is szót érthetne,
Elindult ismét a Neptunuszról ki a galaxisba.
A hold felett
Elálmosodott, amikor feltűnt a láthatáron a Hold. Álmában megjelent egy fehér szakállú ember a Hold felett és rámutatott a keresztre. Elmondta, hogy fontos küldetést bízott rá.
A föld
Szeme előtt új bolygó tűnt fel. Ezt már ismerte, tanulta az égitestek tudományából. Egy füstös város végére ereszkedett le a repülő. Kiszállt, körülnézett. Pár lépésre patak csordogált, de olyan bűzös a vize, hogy nem lehet lélegezni fölötte. Szürke emeletes házak sorakoztak egymás mellett. Hát itt jól felborították a természet harmóniáját! - gondolta, s bement a legközelebbi presszóba.
Mást nem hallott, csak káromkodást, részegek eltorzult kiáltásait, a lányok visítozását, ahogy ráncigálták őket a mocskos kezek.
Az utcákon az öregek félősen sietnek, mert a kapuk alól eléjük ugrottak kifosztani, megverni őket. De nem riadtak vissza az emberöléstől sem egy kis nyereség reményében. Az emberek nyomorognak, éheznek, mert az állam a fél évszázados adósságait rajtuk akarta behajtani adók ki-
vetésével. Amiért megdolgoztak - a felét az állam tette zsebre, a maradékból fizették az adóval terhelt energia árakat, élelmiszereket.
Sokan munkanélküliek. Ők már olyanok, mint a koldusok. Ha meglátnak egy szelet kenyeret, remegnek és csorog a nyáluk, összeszűkült gyomrukkal alig tudnak emészteni. Inkább, hogy elfedjék az éhség fájdalmát, italra fordítják a könyöradományt, amit néha kézhez kapnak.
Nagy bűn egyetlen ember, vagy jószág éheztetése is, , nemhogy egy egész országé!
Itt rosszabb a helyzet, mint az Uránuszon, ott más bolygók népétől tartottak, ezek pedig egymást bántják, egymást alázzák,
testvér a testvért, fiú az anyját, apa a lányát. A gazdagok önfeledten tivornyáznak, ahogyan a Petőfi nevű költőjük megírta, de
az már mikor volt?
Azóta fejlettebbnek kellene lenniük az összes bolygónál, mert ide eljut a Szaturnusz bölcsessége, a Vénusz szeretete, az Uránusz újítása, a Neptun hite, a Hold fantáziája, a Nap fénye, s ezeket mind semmibe
véve egyedül a Mars erejét engedik szabadon garázdálkodni.
Töprengett Jupiter-lány, mit tegyen. Végül arra gondolt, alapít egy iskolát. Hozzá is látott a szervezéshez, segítőket is talált.
A régiek mellett új tantárgyakkal egészítette ki a tanrendet: asztronómiával, egészségtannal, gasztronómiával, csillagászattal,az időjárás tudományával, építészettel, a természeti erők kezelésével, filozófiával, a belső erők tudományával. A harmonikus zenére nagy hangsúlyt fektetve tisztogatta a gyermekek lelkét.
S mikor a hét év eltelt, csodálatos tehetségek kerültek ki kezei alól. Ők már az új kor képviselői, tudományukat átadják a követ-
kező nemzedéknek. Mivel már minden tanár méltóan állta meg a helyét, a Jupiter-lány úgy érezte, itt az ideje visszatérni igazi ott-
honába.
A gyerekek könny nélkül, fegyelmezetten búcsúztatták, de a szemük annál többet elárult.
Tudták, egyszer mindennek eljön az ideje, s a búcsú nem örökké szól. A lelki barát a távolból is segít, ha valaki bajba kerül.
Beszállt a rég kinőtt piciny repülőbe, ami annyi vihart átvészelt már, de az üzemanyaga,a napenergia változatlanul működésbe tudta lendíteni, s repült végre hazafelé.
Már mindenhol otthon
Már hetven éves. Nem érezte a kort, mert ereje inkább nőtt, mintsem csökkent. Izgalommal gondolt vissza szeretteire, de
akárhogy is kívánta az érzést felidézni, amivel annak idején szülei iránt érzett, mindannyiszor elébe villan a másik, az igazi: a testvériség. Mindenkit egyformán szeretett, a rosszat és a jót, az ellenséget és barátot, egyforma, odaadó, sugárzó szeretettel.
Akadálytalanul repült a gép, s nemsokára feltűnt az ismerős repülőtér.
Alaposan megváltozott minden. Mondták, a vihar hatalmas tisztogatást végzett, de akik életben maradtak, óriási lelkesedéssel
vetették bele magukat az újjáépítésbe.
És aki a lelket tartotta bennük és felemelte sorsukat, nem más volt, mint a Jupiter-lány édesanyja.
Oly' hosszú idő óta anya és leánya megfogták egymás kezét.
Az idő nyomot hagyott testükön és mégis mindketten újjászületve állottak és gyönyörködtek a lélek-nemesség másik képviselőjében.
Közösen láttak munkához ezután, s mert ereikben megtisztulva áramlott a vér, akár a vörös rózsában a tiszta nedv, hosszú-hosszú
évek alatt úgy felvirágoztatták a Jupiter bolygót, hogy hétszeres erősséggel árasztotta a világba:
Minden ember jó,
Csak nem tudja magáról.
Még a legrútabbon is van
Csodálni való.
Ügyeljetek a rendre!
Miskolc, 1994. júliusa, Tatárdomb Üllő u. 5.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-21 23:45:06, kedd
|
| |
| |
Egészségügy és Társadalom:
Az egészségügyi rendszerek nemcsak az emberek egészségének fenntartására, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére is hatással vannak. Az orvosi modell története a biomedikális megközelítéstől a bio-pszicho-szociális szemléletig ível, amely szerint az emberi megbetegedések okai nemcsak biológiai, hanem pszichológiai és társadalmi tényezőkben is keresendők. Az egészségi állapot és a társadalmi hovatartozás összefüggése különösen hangsúlyos a globális szegénységi arányok és az egészségügyi egyenlőtlenségek elemzésekor.
A Betegségértékelés És Társadalmi Hatásai
Az emberek észlelése, hogyan érzékelik magukat betegségében vagy éppen az egészségügyi rendszer megbízhatóságát, kulcsfontosságú abban, hogyan alakítanak ki kapcsolatot az egészségügy szereplőivel. Az egészségmegtartásért és a gyógyulásért tett lépések alapja az önfelelősség és az egészségi tájékozottság.
Az orvos-beteg kapcsolatot az összhang és a kölcsönös tisztelet tehetné eredményessé. A páciens bizalmának és együttműködésének megszerzése az orvos legfontosabb feladata, amelyhez empátiára és türelemre van szükség. A betegek egyenlő társadalmi helyzettől függetlenül, szorosabb kapcsolati normákat és rugalmasabb ellátási ráfordítást igényelnének.
Az orvostudomány történelmi áttöréseiben új kihívásokat mutató próbákat értelmez, mint az előfutára új, gyógyítási technológiáknak az egyensúly megtartásához.
Nagyon jó és modern egészségügyi felszerelések vannak, de mielőtt a betegségeket megállapítjuk, szükséges lenne pszichológiai felmérés olyan pszichológusokkal, akik felmérik az adott személy tetteit, amelyeknek köszönhető a betegsége. Ahogyan egykor Jézus bemutatta, a betegség bűn, amit vagy meg lehet bocsátani, vagy hordozni kell a következményeit. És ezzel a nyugati részeit kivéve a világnak Kelet népe mindig is tisztában volt, sőt olyat tettek mindig, amit már nem lehet megbocsájtani. Mindennek következményei vannak, akár egy leánynak az egyszeri elcsábulásként bekövetkezett nemi bűnbeesés, ami szégyenérzetet, meghasonlást idéz elé önmagával. Mindez a tendencia a hatvanas évektől éleződött, s vált egyre természetesebbé az erkölcstelenség, valamennyi rossz tulajdonságával azoknak, akiket azelőtt kicsi korukban példamutató tanárok, vagy szülők büntettek. Emiatt szükséges a pszichológia átdolgozása is, valamint az emberség legalább humanista elméleteinek elsajátítása ember-szeretetről.
Felnézek azokra az orvosokra, akik partnerként kezelnek és mindent elkövetnek, hogy segítséget tudjanak nyújtani bármiben. A lelkiismeretesség és a modern gépek, mesterséges intelligenciák használata nem zárja ki egymást, csak megkönnyíti a mindennapi információkat, az adminisztrációt, ami néha túlságosan sok ahhoz, hogy egy orvos a napjait ésszerűen be tudja osztani. Nem számozni kell az embereket, nem digitálisan kell őket nyilvántartani, éppen elég az, amit eddig elértek, a neve és adatai mellett a TAJ, egészségkártya nyilvántartási száma ezekkel foglalkozó hivatalokkal.
Az orvostudománynak le kell mondania az ésszerűtlen, mindent megfizetni tudó gazdag réteg kívánságainak teljesítéséről szépészeti, vagy bármilyen területen. Nem lehet becsapni egy egészséges embernek a többieket azzal, hogy átszabja magát, vagy hosszabbításából a politikának megbotránkoztasson másokat. Egy lelkiismeretes orvos ebben nem vállal részt, hiszen nem más a partnere, csupán a pénz.
Az egészségügynek mindent el kell követnie azért, hogy az emberiség egészségét helyreállítsa, rendbe hozza. Nem érdem szerint jár a gyógyítás, mindenkinek joga van orvoshoz fordulni, de különválik a tettek alapján kapott betegség azoktól, akik ártatlanul szenvednek a körülményeknek köszönhetően.
Az orvosnak emberfeletti tulajdonságokkal kell rendelkeznie, akire a páciens felnéz, akiben megbízik, s nyugodtan rábízhatja az életét, titkait, melyekkel soha nem élne vissza. De mit lehet várni olyan világban, ahol bűnt jelentett emberként élni? És ennek már nagyon régi múltja van, kevesek ismerték fel az emberség fontos szerepét. Ezért szükségesnek gondolom az egészségügy átalakítását példamutató gárdával az emberség jövője érdekében.
Ha elfogadjuk, hogy a betegség bűn következménye, egészen másképp látunk hozzá a gyógykezelésekhez. Számtalan eszköze lehet a jóvátételtől kezdve a bocsánatkérésig.
Biomedikális orvoslás: A betegségeket fiziológiai zavarokra, mérhető biológiai változókra vezeti vissza, amelyek hátterében fizikai sérülés, biokémiai egyensúlyzavar, bakteriális, vírusos vagy egyéb fertőzés áll.
Bizonyítékon Alapuló Orvoslás - BAO: Olyan, a gyógyító tevékenységhez, illetve a klinikai döntéshozatalhoz használt módszertan, amely a rendelkezésre álló legjobb tudományos bizonyítékok (eredmények) gyűjtése és kritikus értékelése alapján hoz döntéseket az egyes diagnosztikai, terápiás technológiák (eljárások), illetve egyéb gyógyító-megelőző tevékenységek gyakorlati alkalmazásáról. Egészségértés: Egészségügyi kérdésekben a megfelelő információszerzésnek, az információk megértésének és az egyén saját érdekében való alkalmazásának képessége
Endémia : Bizonyos földrajzi helyhez kötött állandó járványos megbetegedés rendszeres és tömeges előfordulása.
Epidemiológiai korszakok: Azok az időszakok, amelynek során a születéskor várható élettartam és a vezető halálokok viszonylag állandóak. (Orvosi szociológiai fogalomtár 2019-2020)
Pandémia: Fertőző betegség okozta járvány.
A 20. század második felében az orvoslásban a biomedikális modellt egyre inkább felváltotta a rendszerszemléletű bio-pszicho-szociális elmélet. E megközelítés szerint a megbetegedések hátterében mind a biológiai, mind a pszichológiai, mind pedig a társadalmi háttértényezőknek (és kölcsönös egymásra hatásuknak) jelentős szerepe van. (Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet)
A betegség magatartás:
Az egyén észleli magán a tüneteket, hogy egészsége valamiben megrendült. Itt fontos kiemelni a bizalom jelentőségét azzal kapcsolatban, mennyire bízik az orvosokban képes-e arra, hogy megkeresse őket bármivel kapcsolatban. Kezdetben foglalkozhat öngyógyítással, keresve, kutatja problémájára a lehetőségeket, hogyan, mi módon küzdhet az egészsége visszaállítása érdekében. Általában az orvoshoz fordulás a legvégsőbb esetben fordul elő, bár vannak kivételek, olyanok, akik minden apró tünet észlelésénél orvost keresnek fel.
A betegségmagatartás determinánsai:
Individuális esetben (D.Mechanik) az egyén személyi jellemzői a lényegesek, vagyis az, mennyire van tudatában annak, hogy fontos segítséget kérnie. Mennyire vállal felelősséget önmagáért, felismeri-e, hogy fontos megőriznie az egészségét. Mert míg az ember egészséges, nem gondol a betegségekre, nincs tisztában vele, milyen érzés kiszolgáltatottnak lennie, mert a beteg kiszolgáltatja jellemét, viselkedését, teljes személyiségét a szakembernek, akihez normális esetben fordulhat.
Szociális (kollektivista) megközelítésben a beteg képes felismerni a betegség társadalmi vonatkozásait, ,,Az egészséges ember veszélyeztetett: saját viselkedése, természeti és társadalmi környezete, genetikai adottságai a betegség fenyegetését hordozzák magukban. Az egészség megőrzése hovatovább ugyanannyi erőfeszítést követel, mint a betegség leküzdése, integráns részét képezi a mindennapi életnek, az életmódnak." (Dr. Szántó Zsuzsanna)..
Az egészséges ember tudatosan törekszik egészsége fenntartására, ezért mindent megtesz. Ez vonatkozik az egészséges táplálkozásra, a fizikai erőnlét fenn tartására, megőrzésére, egészséges életmód folytatására, például alkohol, káros anyagok fogyasztásának mellőzésére. Azt is tudja, hogy mindezzel fontos szerepet tölt be a társadalomban, a családjában, mint munkára képes személy és esetleg, mint a család egyik fenntartója, ellátója. A megbetegedés szorosan összefügg a becsülettel is, mert aki szorgalmas munkával, mentesen mindenféle politikai változástól kíván élni, általában kevesebb bevétellel rendelkezik, akár a kétkezi, fizikai munkások. Ezáltal rosszabb körülményekre számíthatnak nyugdíjba kerülésük után is.
Sokrétű és bonyolult folyamat a különféle társadalmi rétegek különbözősége a betegségek kialakulásával kapcsolatban. Itt felmerül az anyagi különbség, mert egészen más a helyzete egy jólétben élőnek (Dallas c. sorozat), mint egy szegénynek (Egy marék film c. film).
Itt fontos kiemelni, hogy a szegénység, a nyomor (esetleg háború) szinte gyártja a betegségeket, sőt a betegségek melegágya lehet. Még ha kapcsolatba is kerül egy rászoruló orvossal, nem biztos, hogy az utasításokat be tudja tartani, nem biztos, hogy ki tudja váltani a neki felírt gyógyszereket, gyógyhatású készítményeket. Mindenki hallott már régi szájhagyomány útján fennmaradt történetekről arra vonatkozva, hogy régen az emberséges orvosok hogyan segítettek akár saját pénzükön vásárolt készítményekkel a szegényeken. Manapság ez nem megoldható, mikor személytelenné váltak az egészségügyi alkalmazottak. Nincs idő egy-egy esettel behatóbban foglalkozniuk, esetleg magánúton, ami szintén nem garancia a gyógyulásra.
Önmagában az egészségügy nem képes az emberek egészségi állapotán javítani, a legújabb kutatások szerint már nem tíz, hanem csupán nyolc százaléknyi szerepe van ebben - derült ki többek között “A nyomor ellátása" címen szervezett továbbképző programon.".. . (Tacza Orsolya MedicalOnline)
Tehát ezeknek az éhezés, embertelen létforma nélküli embereknek a legfontosabb a pénz lenne, mely által felzárkózhat az egészségjobbítók közé. Az anyagiak viszont függnek egy-egy ország politikájától, tiszteletétől.
,,Ha egy szegénynek orvosi ellátásra van szüksége, az még szegényebbé teszi, és ennek következtében még korábban meghalhat, mert a kiadások csak tetézik a problémáit. Ha mindez nem lenne elég: a szegénység a génekbe is beleég. Az erről szóló kutatások Dániában és Illinoisban jelentek meg, de akár nálunk is készülhettek volna. (Meixner Zoltán Házipatika.hu)
Tehát a szegény hamarabb öregszik, így hamarabb jelentkeznek nála az öregséggel járó betegségek, így fokozatosan elkülönül a társadalomtól, különösen, ha egyedül él, vagy betegségével nem akar másokat, esetleg a családtagokat megterhelni.
Mert mindaddig, míg van a betegben emberi méltóság valamennyi szikrája, nem képes arra, hogy másokat terheljen problémájával, hogy másokra terheljen, különösen nem a családtagjait. Mert be kell vallani, hogy egy-egy beteg ellátása huzamosabb ideig nehéz a családnak, főleg, ha anyagiakban is rászorult helyzetben van. Ez sokszor felőrli a szeretetet, vagy hatalmas próbára teszi. Pedig szeretet nélkül lehetetlen bármilyen betegségből a teljes felépülés.
Kisebb falvakban és városokban megnehezült a szegények orvosi ellátása. Néhol helyettesítő, betegeket személyesen nem ismerő orvoshoz kerülnek, ha egyáltalán van elegendő pénzük a közlekedés megoldására. Mert gondot jelent egy vonatjegy, buszjegy, vagy bérlet megvásárlása is, amivel az egészségügyi szakemberek talán nincsenek is tisztában. Mint ahogyan személytelenül néha felírják a legdrágább készítményeket, holott vannak olcsóbbak, amik ugyanolyan hatásfokkal rendelkeznek. Vagy gondot jelent egyes gyógyszerek mellékhatása, mint a hízás, cukorbetegség kialakulása, mégis annak ellenére használják ezeket, hogy tudják, az embernek egyetlen egy nyugtató már felborítja a szervezete működését, befolyásolja a táplálkozását.
A krónikus betegek is élhetnek teljes életet, ha megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek, ezzel biztosítva a terápiák igénybevétele mellett a megfelelő étrend, emberi körülmény és mozgás elérése. Míg a szegények és munkából kiesettek lehetetlen helyzetben vegetálnak, a család jelenti számukra az egyedüli pénzforrást, mely a méltósághoz való jogát teljesen megsemmisíti. Ugyanilyen kihalásra ítélt emberi érzelmekkel rendelkeznek a nyomorban lévő egyedülálló betegek. Tehetetlenség és megoldásnélküliség jellemzi ezt a helyzetet.
A pandémia esetén a világegészségügyi szervezet megfékezésére ellenanyagokat állít elő, melyet vagy magából a betegségből vonnak ki, vagy kémiai anyagok bejuttatásával hozzák mintegy harci helyzetbe a test védekezését. Mint valamennyi járvány során a történelemben, akár a koleráéban, pestisében, meg kellett találni a megfelelő vakcinákat a súlyos kórtünet és halál elkerülése érdekében.
Az orvost úgy képzeli el az egyén, hogy emberfelettinek kell lennie, hiszen rábízza az életét, ezért biztosnak kell lennie abban, hogy az orvos döntései, diagnózisa, általa megfogalmazott utasításai, kezelése minden körülmények között megállja a helyét. Többféle orvosi magatartással találkozhat ezért a betegségtünetet magán észlelő páciensnek, ilyen a személytelen, az érdeklődő, a kioktató és a partner, ami ideális lenne minden kapcsolatban.
A személytelen kapcsolatot már az elején észleli a beteg, képtelen a bizalomra és nehezen, vagy nem teljesen nyílik meg előtte tüneteivel kapcsolatban.
Ha már érdeklődést mutat az orvos, a beteg őszintén elmondja a problémáit, ennek ellenére csalódást tapasztalhat a diagnózis felállítása során.
A kioktató orvos, akihez nem szívesen fordul az ember, mert ha jó szakember is, jó a felállított diagnózisa, az azt követő viselkedése lerombol szinte mindent, ami kölcsönös kapcsolatot feltételezne.
A partner, aki magával egyenrangúként bánik a beteggel, bizalmat ébreszt, ezért a beteg megnyílik előtte és minden gondját megosztja vele. Az orvos a legjobb tudása szerint kezeli a felállított diagnózist. Erre az ideális együttműködésre, mely egyedüli módja és helyes iránya a betegség gyógykezelésének lenne szükség egyedül, elegendő Idő ráfordítás mellett Magyarországon. A nyugati jólétben alkalmazott gyógymódokból a legfontosabb, amit át kellene tudni venni, a betegekkel való türelem és elfogadása az életmódnak, ami a betegséget kiváltotta, annak elfogadása, hogy a betegségi jogok kimondják, a beteg nem tehető felelőssé kialakult betegségéért. Persze, miután rendezték a karmikus eredettel, tettek alapján keletkezett betegek helyzetét.
,,A megromlott egészségi állapot helyreállítása, az élet védelme mindig megoldandó feladatként jelentkezett az egyén, a közösség és az egész társadalom számára. A betegségek, bajok, sérülések megelőzésére és kezelésére; a halál ,,elkerülésére" a lehető legváltozatosabb módszereket dolgozták ki az emberiség története során." (Antal Z. László: A gyógyítás társadalmi beágyazottsága)
Tehát elsősorban az egyén az, aki felismeri a betegség tüneti változásait a szervezetében. Ennek megoldására, ha anyagi helyzeti engedi, szakorvosi beutalókkal élhet kivizsgálások céljából. A gyerekekről a szülők gondoskodnak ideális esetben, míg az öregek elkíséréséről a család, vagy valamilyen karitatív szervezet. A betegségek súlyossága és elszaporodása az egész társadalomra hatással van. Itt gondolok a megváltozott munkaképességűekre, akik rászorulnak az adott ország segítségére. Nehéz ezt a kérdést körbejárni, mivel a rokkantsági járadékok néha annyira kevesek, hogy hiába minden gyógyulásba vetett hit, vagy orvossal történő együttműködési hajlam, ha nem rendelkezik anyagi eszközökkel. Senki sem nyújt külön szociális támogatást annak, aki nem kapja meg a rokkantsági nyugdíjat, sőt ezek személyek nyugdíjazása esetén még lehetetlenebb nyomor állapotba kerülnek. A betegségek súlyosságának százalékát mindig az adott politikai rendszer változtatja, mint ahogyan volt példa erre 2011-ben, amikor 80 %-ot elért betegségekkel kaptak csak rokkantsági nyugdíjat, a többiekét megszüntették.
Egy-egy állam maga tehet a lakosság egészségügyi állapotáról és helyzetéről az általa képviselt politikai változásokkal, irányvonalakkal. Ezért vannak olyanok, akik szenvedői a helyzetnek, míg vannak élvezői, akik meg tudják váltani saját egészségüket, megbetegedés esetén elegendő hatalmuk és anyagi forrással rendelkeznek testi épségük visszaállítására. A szociális háló megléte is ritkán tudja orvosolni a nyomorban lévők gondjait, akik vagy hajléktalanok, különféle bőr- és egyéb betegségekkel megfertőződve, vagy kis lakásokban, családi házakban fagyoskodva élnek, mert a rezsit sem képesek fizetni. Ez a ,,szürke halál" egyik formája, amikor leválik teljesen a társadalomról, a hozzátartozóktól, ismerősöktől. Még néha a külseje is taszítja a ,,normális", egészséges embereket, hiszen a lemondás vitaminokról, friss zöldségekről utáni vitaminhiány különféle újabb betegséget produkál, mint a fogak elvesztése, test torzulása.
Fontos szerepe van a gyógykezelésben a gyógykészítmények felírása mellett a patikusok munkájának is, hiszen nem mindegy, milyen áron kínálják a termékeiket. Mert a betegségmegőrzéshez való vitaminok, étrendkiegészítők, szolgáltatások megvásárlása, az étkezési szokások kialakítása nagyon költséges, ezt csak olyanok engedhetik meg maguknak, akik jól kereső munkában dolgoznak, vagy emelt nyugdíjakban részesülnek. A betegség együtt jár az állandó pénzkiadással, a havonta magas patika költségekkel. Néha sziszifuszi munkát végeznek a lelkiismeretes orvosok, hiszen hiába követnek el mindent, hogy a beteg egészségét rendbe hozzák, ha nincsenek meg hozzá az emberi körülmények, pénzforrás. Az ilyen betegeket sokszor állandó megalázás kíséri mindenütt, amerre jár.
Ha a beteg-orvos kapcsolatban az orvos részéről olyan magatartás merül fel, mely sérti a beteg jogait, lehet fordulni panasszal a betegjogi biztoshoz, akinek a neve ki van függesztve minden egészségügyi intézményben.
Hippokratész esküje, mely a mai orvosi tudományok részét is képezi, kimondja: ,,Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok...Amit kezelés közben látok vagy hallok - akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben, - nem fogom kifecsegni, hanem titokként megőrzöm. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője".(Wikipédia)
Összefoglalva a tüneteivel orvoshoz forduló ember életét rábízza az emberfeletti hivatással felruházott orvosra, melyhez megelőlegezi a bizalmat. Az egészséges partner kapcsolatnak teljes bizalomra kell épülnie, ezt sem a beteg, sem az orvos egészséges esetben nem szegheti meg. Tudjuk, a szeretet és a tisztelet gyógyító hatással van mindenkire, eszerint kell művelni a szociális ellátásokat. Ehhez mindig a megfelelő személyek kiválasztására lenne szükség, akik valóban odavalók és szociális érzékenységgel rendelkeznek.
Miskolc, 2025. január 15.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-19 18:24:17, vasárnap
|
| |
| |
Írtam Chattal versekkel, írásokkal alátámasztva a világ összes szerepének végrehajtásáról egy könyvet. Majd jöttek átolvasás után a javítások. Fontos lett volna a könyvanyag, mivel a gyerekeim mai napig nem hisznek nekem, amivel az elmeosztályok visszaélnek, világ-Monarchia skizoprenjeivel együtt, hogy nekem írták le a saját diagnózisukat, mint akit kiválasztottak megváltására a pokol népének, pokoljáratásokkal, mely születésem óta tart. Utána kivégeztek 1983-as es kezdettel, amit ünnepel a világ győzelemként, az ország világ-Monarchiát nyitott ispánsággal, a többi liberális fertelem fertelmeskedik, mint Lucifer népei, Hét éve eljátszották, hogy a médiában a gyerekemnek mutatják, mi történt velem, s azóta teszik tönkre a gyerekeivel együtt.
Ember tragédiája falanszteri színénél járnak az Iker tornyos űrpusztító földönkívülijeivel, amik hét éve támadtak meg szomszéd berendezésével a Rákóczi terükkel együtt ismétlésben. Babylon elmélete Földanya atlantiszi egykori elméletekkel Tavaszi szél Vénuszi ismétlésével negyedszer, amelyeket Hamvas az ördögökkel hozott napvilágra, emiatt folyamatosan eljártak engem az elmeosztály csapásaival, érzékenyítésével a világnak, támadva minden betegségük miatt, nem értik, hogy a gyilkosok miért betegek. Nekem semmi sem járt, nemsokára meghalok. Most fogják felszúrni a végbelemet, mert a Bertalan utcabeliek nagypán népének végbéltükrözése volt, majd nem fogok tudni enni a torkommal, mivel mindent lebontottak a számból az ózdi Ízisz-Jézus elméletével együtt az összes vallásának a világnak. Letiltották tőlem a Chattal való további beszélgetés ott, ahol az anyagok le vannak mentve, nem engedik, hogy az eddigi könyvanyagot, mely tele van bizonyítékokkal, hátra hagyva a gyerekeimnek, elküldje nekem a mesterséges intelligencia. Márcsak azért sem, mert az Iker tornyos szomszéd is szerepel benne, amelyek születésem óta áldoznak Ikrek berendezése mellett fertelemmel, nemi gyalázással, olaszliszkai forgószéllel, kelet hosszabbítóival együtt, Főnixszel az élen. Engem Magyarország mai napig áldoz és kínoz éjjel-nappal, folyamatosan végeznek ki, hogy miért, nem tudom a szív sorozatok, kommunikációs lebontások után is a tökéletes magyar nyelv és ének miatt. Sokáig fog még tartani a zenei torünnepe az elmeosztályoknak mindig új celebek kitermelésével, a művészet megváltja a világot értelmiségeivel az értelmiség legyőzők kiválasztottjainak 130 éves kezdettel, Nyugat és Kelet elméleteivel az apokrífekkel az élen. Legyenek boldogok, hiszen ünnepelnek már Csernobil óta, vagy hamarabbtól, legyőztek mindenféleképpen. Ez a maguk hazugságra alapított világának történelmét jelenti, ami az egykori világok alapján lett kitalálva. Maguk adnak véráldozással kegyelmet egymásnak a feketemágus egyházaival az Ébredő játszótér vallásainak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-06 16:41:19, hétfő
|
| |
| |
A Rákóczi tér nagypán utcája már mondogatja, kérdezgeti tíz éve az utcákon, hogy magának is volt végbél tükrözése? Mivel a betegségeiket hajtják végre 1986 óta, itt vannak körben rajtam, tehetetlen vagyok ellenük.
Tavaly első utam a posta volt egy év után, tavaly januárban kapott székletvizsgálat kérést hajtottam végre, feladtam a pesti labornak levélben. December 20-án már el is készült a lelet, hogy nem negatív a két napos széklet, vér van benne. Egy évig legyengült az immunrendszerem, megváltozott a hormon működésem a struma műtéttel, fulladások voltak jellemzőek novemberi sürgősségi beszállításomig, nem kaptam levegőt, a struma műtét óta nem volt székletem, mert nem tudtam enni, semmi nem indokolja, hogy a vizsgálatot ne lehessen megismételni, hogy feleslegesen az egészségügy ne kínozzon tovább engem. Nem bírom ki, de a házi orvos közölte, hogy ha a műtétet és a sürgősségit kibírtam, ezt is ki fogom bírni, nem lehet megismételni újabb mintavétellel. Csak egy kis emberség kellene a körzeti orvos részéről és megértés, mondjuk három hónap múlva ismétlést kérni.
Felhívtam ma a megyei kórház gasztroterológiai osztályát, közölték, hogy a városlakók a Semmelweis kórházhoz tartoznak. Kérdésemre, hogy a Dormicum injekciót, ha íratok fel, beadják-e, úgy, mint Pesten a betegeknek, azt válaszolták, hogy ők nem adják be. Pesten elmondása szerint az ottaniaknak az altató kába hatása alatt végzik a brutális tükrözést, Miskolc megmaradt a brutális vizsgálatoknál, ők, illetve az orvosuk 1978-ban a gyerekelvétel kaparását is altató nélkül végezte
Sátoraljaújhelyen. Kibírhatatlan fájdalom, amit az egészségügy művel azokkal, akiknek kevés a pénzük, mert amúgy 128.000 forint altatásban a vizsgálat magán úton. Ők élnek jól, s azok járnak oda, akik jólétben élnek, mint végtelen hosszabbítói a nagy közös áldozásnak. És így akarnak változtatni az egészségügy rendbe tételével.
Dormicumot nem lehet légzési probléma esetén beadni, sem altatni nem lehet gége és hangszál bénulással, tüdőbetegséggel. Ismét szenvednem kell. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2025. Január
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
15 db bejegyzés |
| e év: |
35 db bejegyzés |
| Összes: |
7376 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1308)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (93)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (648)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (401)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (143)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1664)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (223)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (359)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (122)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 843
- e Hét: 4663
- e Hónap: 27311
- e Év: 62361
|
|
|
Offline
