H.Kohut Katalin: Emlék - Kohut Katalin, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

H.Kohut Katalin: Emlék

2019-12-03 20:44:43, kedd


	H.Kohut Katalin: Emlék Amikor kis fámra tekintek, azt érzem, már soha többé nem kell majd hazatérnem, keresnem az otthont távoli világban, hisz senki nem élhet énnálam cifrábban. Telik a kenyérre, akad leves néha, szívemben az öröm felderengő, léha, színhez színt választok, ruhám is ünnepi, kedvemet ilyenkor a remény ellepi. Nem is tudják sokan, mennyire gazdagok, amikor csillannak a szemben csillagok, őszinte sugarát a tiszta tekintet szív mélybe berejti, nincs, ami megintet. Szelídség és béke lenne osztályrészem, ha nem bú és bánat lenne veteményem, eláraszt a kórság, fertő tóban élek, nem voltak sohasem jóság menedékek. Csodálkoztam mindig, másoknak hogy lehet, szeretet, boldogság, mit bárki megvehet? Mért osztották énrám ezt a sok szerepet, melynek torünnepén egy világ nevetett? Szükség van a hóra, a csendes magányra, mikor a sötétség lelkébe bezárva számot vet magával, bár bocsánat nincsen, szétosztották sorsom, hozzá minden kincsem. A tükör régóta nem nyújt vigaszt nékem, szépséget keresek, az eszemet védem, ne bolyduljak meg a torzulások miatt, tartom magam mindig, halk vagyok és riadt. Ártottam, azt hiszem szóban és szavakkal, soroltam igazam megcsúfolt ajakkal, s mert az igazságom néma és vádoló, nem látom, hogy hol él az Ember, a pártoló. Most ismét lázongom, cinkos lett az este, lepelét a tettek mételyére fedte, elhagyja dalomat mindegyik hős fül itt, ujja a sztárjuknak mutatja, hogy csitt. Mini kis műfenyőm illat nélkül pihen, megszoktuk már egymást, már szeret, azt hiszem, közös volt a létnek minden elmúlása, tűrő sorsomnak minden változása. Mikor ránézek, sajog a fájdalom, azt hiszem, hogy ismét csöndre kell váltanom, egyetlen menedék danolásom óta, kíváncsian várom, mit hoz majd a kvóta. Emlékek özöne, meg kell, hogy haljatok, hogy édes nektárral lepjenek magasok, békesség örökké a Földre szállt lajtorja, Szeretet ünnepén Jóság ezt dalolja. 2019. december 3.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

Címkék: szétosztották, osztályrészem, csodálkoztam, sztárjuknak, megszoktuk, megcsúfolt, csillannak, felderengő, torünnepén, kíváncsian, bolyduljak, hazatérnem, veteményem, torzulások, szavakkal, osztották, mindegyik, cifrábban, változása, menedékek, boldogság, danolásom, szépséget, szívemben, sorsomnak, csillagok, nektárral, szelídség, mételyére, igazságom, választok, megintet, kedvemet, ilyenkor, mennyire, elmúlása, otthont távoli, öröm felderengő, remény ellepi, szemben csillagok, tiszta tekintet, világ nevetett, csendes magányra, sötétség lelkébe, tükör régóta, eszemet védem, torzulások miatt, igazságom néma, tettek mételyére, sztárjuknak mutatja, létnek minden, Kohut Katalin,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]