|
|
|
2012-04-13 19:43:40, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Miért nem jelent másoknak is olyan sokat, hogy ,,külföldiként", a saját lábával járhat az ősi földön?
Miért nem jut senkinek eszébe, hogy a kassai dómban, székesegyházban temették el Zrínyi Ilonát és II. Rákóczi Ferencet...?
Még egy szál virágot sem tehettünk a sírjukra és senki sem háborgott miatta. Talán, mert az felért volna egy politikai provokációval?
Akkor, úgy mászkáltunk a kassai dóm környékén, mint egy ,,idegen" turista.
Összeszorult a szívem attól, hogy milyen gyanútlanul ünnepelték magyar őseink 1906-ban, a Nagy Halottak ,,hazahozatalát" és ,,hazai földben" való újratemetését!
Akkori elődeink nem sejtették, hogy tizennégy év múlva Kassán sem lesznek bujdosó őseink hamvai ,,otthon".
Nem sejtették, hogy hazájuk belekeveredik majd egy világháborúba és azt követően, a ,,trianoni békediktátummal" majd az ország kétharmadát elcsatolják tőlünk.
Nem sejtették, hogy ezzel a ,,döntéssel" Kassa sem lesz magyarországi város többé!
Annyi kérdés és kétely kavargott bennem, hogy végig kellett nézni a társaságon: vajon ki az, akivel ezekről a dolgokról lehetne beszélni.
Bizony, annyira igyekeztek útitársaim abban, hogy jól érezzék magukat, hogy mindenkit leintettek, aki valamilyen komolyabb témába belekezdett. Mintha semmire nem vágytak volna a finom cseh(szlovák) sörrön kívül.
Egész úton, minden látnivaló kapcsán újabb és újabb kérdések ágaskodtak bennem.
Amiért senkinek nem tudtam ezeket a kérdéseket feltenni, vagyis gondolatot cserélni, megmagyarázhatatlan nyugtalanság, kielégületlenség érzése kerített hatalmába. Olyan volt ez az érzés, mint amikor egy ínyencet eltiltanak a legkedvesebb ételétől. Nem rendelhet az étteremben olyat és végig kell néznie, amint a másik asztalnál valaki jóízűen lakmározik ugyanabból...
Olyan nehéz volt megérteni, hogy miért nem kérdezhetem meg útitársaimtól - például a zólyomi vár kapcsán, hogy:
,,Zólyom vára is magyar vár volt. Itt halt meg 1095-ben Szent László király... Most meg úgy mutogatják, mint csehszlovák nevezetességet!
Neked nem fáj ez? ,,
Vagy: ,,Miért nem tudhattunk arról, hogy mi történt 1968-ban**, ami miatt még Pozsony utcáin sem volt tanácsos magyarul megszólalni?"
(Csak évtizedek elteltével tudtam meg, hogy ez a "párgai tavasz" miatt volt!
,,A prágai tavasz a csehszlovák nép szabadságmozgalmát, a polgári társadalom csíráinak kiépülését takarta." ,,A mozgalomnak öt szocialista ország (Szovjetúnió, Lengyelország, NDK, Magyarország és Bulgária) csapatainak 1968. augusztus 20-i bevonulása vetett véget." A magyarok krónikája/Officina Nova K./1995.)
*
A krakkói szálláshelyre érve nem bírtam tovább. Nagyon-nagyon vágytam nagy- meghitt beszélgetésekre! Annyi kérdés és mondanivaló halmozódott föl bennem serdülő korom óta, hogy kénytelen voltam időnként kiírni magamból mindazt, amitől csordultig megtelt a szívem-lelkem.
Míg útitársaim nagy zsibongással szórakoztak, fölkuporodtam az emeletes vaságy fölső szintjére és levelet írtam titkos kedvesemnek.
Az "esti" középiskolában rátaláltam arra az ifjúra, akivel - végre megélhettem az egyívásúság boldog érzését! Akivel észre sem vettük, hogy a IX. kerületből gyalog mentünk haza, mert annyira belemerültünk a beszélgetésbe. Akivel, ha egymásra néztünk: szavak nélkül, vagy félszavakból is értettük egymást! Akinek a Beatles, John Lennon és a szerelem ugyanazt jelentette, mint nekem. Aki ugyanúgy vágyott arra - mint én - hogy néha kiengedje, kiélhesse elfojtott érzelmeit és vágyait! Csak neki, a zene jelentette azt az önkifejezést, amit nekem az irodalom, vagyis az írás.
Egy parázsló cigarettacsikk - amit az arcomon akart elnyomni titkos kedvesemnek a sógora - vetett véget kapcsolatunknak.
És még valami...
Elkövettem azt a hibát, hogy ezeket a leveleket, úti-beszámolókat feladtam postán, a munkahelyi címére. Lehet, hogy ez indította be azt a folyamatot, amitől a ,,Hatalom" ,,T"űröm-listájáról átkerültek a ,,T"iltomra?
Történt ugyanis, hogy ez után a nyár után következő tanév szeptemberi tanévnyitóján a dolgozók közgazdasági szakközépiskolájának osztályfőnöke fölolvasta azok nevét, akiktől
- ,,meg kellett válni a nyár folyamán". Ők azok, akik ,,rosszul mérték föl képességeiket, erejüket és már az első évfolyamon nem voltak képesek velünk lépést tartani".
Még a vér is kiment a fejemből, amikor meghallottam a nevemet.
- Nekem sikerült az év-végi vizsgám. Be is iratkoztam a második évfolyamra.
Mondtam kétségbeesve.
A beavatottak mindent tudásának magabiztosságával rám szólt a mellettem ülő évfolyamtársam:
- Ne cirkuszolj Ilonka! Nincs semmi értelme!
- Hogy mondhatsz ilyet? Csak nem képzeled, hogy itt reklamálnék, ha kibuktam volna?
Mondtam neki félhangosan. Az osztályfőnök vetett véget a vitának.
- Az nem lehet, mert nincs itt a bizonyítványa!
Felkaptam a táskámat és elhagytam az osztálytermet. De, nem hazamentem, hanem az irodába. A helyettesítő iskolatitkárnak előadtam a problémámat.
Szerencsére, az iskolapadból közvetlen kikerülő, pályakezdő-alkalmazott volt a kislány, akit akkor a tanulmányi osztályon találtam.
Még nem ölték ki belőle a ,,Szolgálat" iránti tisztességet!
Feldúlta még a raktárhelyiséget is a bizonyítványom után. Meg is találta az egyik kartondobozban, az évekkel korábban kibukottak bizonyítványai között.
Szétnyitva, döbbenten láttam, hogy az új tanévhez be lett ugyan ragasztva az okmánybélyeg, de mindkét félévet áthúzta valaki. Előrelapoztam az első és második félévekre. Megkönnyebbülve láttam, hogy valóban le lett pecsételve és dátumozva az a rész, ahova beírták: ,,...második osztályba léphet."
Mindezek ellenére, nem éreztem örömöt a kiderített igazságom fölött. Nehéz szívvel mentem vissza az osztályba. Egy szó nélkül letettem a tanári asztalra a kinyitott bizonyítványomat és leültem a helyemre. Szégyenemben lehajtottam a fejemet és nyeltem a könnyeimet befelé.
A következő szünetben odaszólt nekem a távozó osztályfőnöknő:
- Menjen ki az egyik közeli postára és vegyen egy új okmánybélyeget!
A legközelebbi iskolanapon jött értem az iskolatitkár, hogy hivat az igazgató-helyettes. A történelmet és a politikai gazdaságtant tanította más osztályokban. Én, eddig nem is tudtam róla. Bemutatkozva jelentkeztem nála. Felállt az íróasztala mögül és jól alaposan megnézett, majd felkért, hogy üljek le a dohányzóasztal mellett lévő egyik fotelba. Leültem a fotel szélére és szorosan összezártam a lábamat.
Megpróbáltam - az akkori divat szerint mininek nevezett - szoknyámat a combomon lentebb húzni.
Hátratett kézzel mászkált előttem, majd hirtelen lehajolt és belenézve az arcomba, megkérdezte:
- Igaz, hogy szerelmi viszonyt folytatott az egyik osztálytársával?
- ,,Csak" a barátom volt, de már annak is vége.
Válaszoltam megalázottan. Válaszom megnyugtathatta, mert leült a másik fotelba. Úgy folytatta a faggatódzást.
- Maga egy csinos kislány. Nem létezik, hogy ne találna egy magához való nőtlen srácot!
- Nem vagyok kislány! Elvált asszony vagyok és egyidős az illetővel.
- Tudta, hogy két-gyermekes családapa?
- Igen, tudtam. Két héttel ezelőtt beszéltem a feleségével és sikerült mindent tisztázni.
- Tényleg? Hát, akkor a jövőben jobban válogassa meg a partnerét! Most még elnézem magának ezt az esetet. Én felelek az iskola erkölcsi színvonaláért. Meg kell ígérnie, hogy nem fog többé találkozni vele.
- Ez elkerülhetetlen, mert egy osztályba járunk!
- Nem úgy gondoltam, hanem ... érti? Iskolán kívül...
Visszamenve az osztályba, megeredt a könnyem. Egy láthatatlan skarlátbetűt égettek a lelkembe. És, valóban úgy is kezeltek, mint egy erkölcstelen, kipellengérezett, parázna nőszemélyt.
De, ennél sokkal jobban fájt a meghitt séták, nagy beszélgetések hiánya! Ezért is talán, amikor pár hónap múlva felhívott a munkahelyi (nem volt más) telefonon, megígértem neki, hogy ott leszek a kért időpontban a ,,szokott" helyen.
Elhatároztam, hogy hűvös és elutasító leszek. Ő, azonban lehajolt hozzám és megpuszilta az arcomat.
Először nézhettem a szemébe két hónapja. Az ismerős melegség szétáradt bennem, mintha mi sem történt volna! Annyira jó lett volna akkor, örökre úgy maradni! Semmit nem mondani csak nézni egymást - megfürdetve a lelkünket a másikéban...
(Részlet: Tiborca I. f. 24. részből)
Pusztai Milona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: kielégületlenség, bizonyítványomat, raktárhelyiséget, kipellengérezett, megkönnyebbülve, iskolatitkárnak, megnyugtathatta, békediktátummal, beszélgetésekre, kapcsolatunknak, osztálytársával, székesegyházban, elkerülhetetlen, évfolyamtársam, kartondobozban, bizonyítványai, dohányzóasztal, cigarettacsikk, középiskolában, nevezetességet, bizonyítványom, okmánybélyeget, osztályfőnöknő, beszélgetésbe, világháborúba, belemerültünk, hazahozatalát, szálláshelyre, beszélgetések, provokációval, bizonyítványa, fölkuporodtam, magyarországi, újratemetését, színvonaláért, lengyelország, saját lábával, kassai dómban, szál virágot, felért volna, politikai provokációval, szívem attól, ország kétharmadát, dolgokról lehetne, finom cseh, kérdéseket feltenni, ínyencet eltiltanak, legkedvesebb ételétől, étteremben olyat, másik asztalnál, prágai tavasz, polgári társadalom, Zrínyi Ilonát, Rákóczi Ferencet…, Nagy Halottak, Szent László, Officina Nova, John Lennon, Tiborca, Pusztai Milona,
|
|
|
|
|
|
| saját lábával, kassai dómban, szál virágot, felért volna, politikai provokációval, szívem attól, ország kétharmadát, dolgokról lehetne, finom cseh, kérdéseket feltenni, ínyencet eltiltanak, legkedvesebb ételétől, étteremben olyat, másik asztalnál, prágai tavasz, polgári társadalom, magyarok krónikája, krakkói szálláshelyre, emeletes vaságy, egyívásúság boldog, szerelem ugyanazt, zene jelentette, parázsló cigarettacsikk, arcomon akart, sógora –, munkahelyi címére, nyár után, dolgozók közgazdasági, nyár folyamán”, első évfolyamon, év-végi vizsgám, második évfolyamra, beavatottak mindent, osztályfőnök vetett, helyettesítő iskolatitkárnak, iskolapadból közvetlen, tanulmányi osztályon, bizonyítványom után, egyik kartondobozban, évekkel korábban, kiderített igazságom, tanári asztalra, kinyitott bizonyítványomat, könnyeimet befelé, következő szünetben, távozó osztályfőnöknő, egyik közeli, legközelebbi iskolanapon, politikai gazdaságtant, íróasztala mögül, dohányzóasztal mellett, fotel szélére, akkori divat, combomon lentebb, egyik osztálytársával, barátom volt, másik fotelba, csinos kislány, magához való, jövőben jobban, iskola erkölcsi, osztályba járunk, láthatatlan skarlátbetűt, meghitt séták, kért időpontban, ismerős melegség, kielégületlenség, bizonyítványomat, raktárhelyiséget, kipellengérezett, megkönnyebbülve, iskolatitkárnak, megnyugtathatta, békediktátummal, beszélgetésekre, kapcsolatunknak, osztálytársával, székesegyházban, elkerülhetetlen, évfolyamtársam, kartondobozban, bizonyítványai, dohányzóasztal, cigarettacsikk, középiskolában, nevezetességet, bizonyítványom, okmánybélyeget, osztályfőnöknő, beszélgetésbe, világháborúba, belemerültünk, hazahozatalát, szálláshelyre, beszélgetések, provokációval, bizonyítványa, fölkuporodtam, magyarországi, újratemetését, színvonaláért, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5564
- e Hét: 6944
- e Hónap: 7891
- e Év: 43832
|
|
|
Offline
