|
2018-06-14 17:31:33, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Szebenyi Judit - Igaz barátság
Éltem napjaim megszokottan, elfáradva,
arcomon összegyűrt ráncok, könnyes szem.
Mindent feladni akartam, az életem már semmit
Jelentett, amikor te felbukkantál életemben.
Élet-e, vagy Isten küldött, nem tudom meg soha,
rejtély marad számomra, amíg élek, hálával tartozom.
Köszönöm neked léted, őszinte szavaidat,
örök, igaz barátságunkat elszakítani immár nem lehet.
Őszinte, tiszta szeretetem feléd határtalan
és lankadatlan, nem ingok már, erőssé te tettél.
Ekkora kincset nem kaptam, mint a te személyed,
tudd meg, én soha el nem engedlek és fogom kezed.
Nincs olyan vihar, sem szél, ami kettőnk egységét széttépné,
mindig mellettem voltál, türelemmel támogattál.
Vakon bízom benned, tudom szíved, lelked javamat akarja,
köszönöm néked, hogy újra élek, nyitott szemmel.
Szívem, lelkem szeretete tiéd, egyebem nincsen,
tudom, kevés a vers, ennyit adhatok jelképesen.
Mellé adom barátságomat egy életen át, őszinte szívvel,
Befejezem versem, és csak annyit mondok:
Köszönök mindent, Istenem, vigyázz rá és családjára!
2014. június 16. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZEBENYI JUDIT |
|
|
|
Címkék: barátságunkat, megszokottan, barátságomat, felbukkantál, lankadatlan, elszakítani, határtalan, szeretetem, összegyűrt, jelképesen, támogattál, türelemmel, családjára, szavaidat, életemben, befejezem, szeretete, mellettem, széttépné, jelentett, személyed, elfáradva, köszönöm, tartozom, barátság, számomra, köszönök, egységét, szebenyi, engedlek, feladni, egyebem, kettőnk, akartam, nincsen, nyitott, Szebenyi Judit,
|
|
Offline
