|
2018-06-26 15:37:25, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Meggyesi Éva - Túl közel voltál
Túl közel voltál, mégis oly távol,
néha annyira vágytalak,
de sohasem tudtam lerombolni
azt a hatalmas kőfalat.
Mely köztünk állt mindig, magasra nyúlva,
eltompítva a hangokat,
s bármilyen szépen, szelíden szóltam,
az csak közömbös szó maradt.
Mint hideg kő, amely érzéketlen,
olyannak láttam arcodat,
s bármilyen szépen simítottam,
kemény páncéllal védted azt.
Lelkemnek minden mozdulása
érfalaimban megtapadt,
s mára megkövült. Hiába várnád,
nem szól belőle semmi hang.
Talán szerettél... a magad módján,
de sosem láttad a kínomat,
mikor oktalan, durva szóval
bántottál, bennem ott maradt.
Mára már elmúlt, s megkopott emlék,
mely lelkemben néha felszakad,
mint megriadt őz, és messzire tűnik,
mint egy elsuhant gondolat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MEGGYESI ÉVA |
|
|
|
Címkék: érfalaimban, simítottam, lerombolni, érzéketlen, eltompítva, lelkemnek, bármilyen, mozdulása, megtapadt, lelkemben, felszakad, megkopott, bántottál, szerettél, megkövült, páncéllal, vágytalak, megriadt, hangokat, szelíden, közömbös, meggyesi, messzire, olyannak, hatalmas, elsuhant, gondolat, szóltam, kínomat, oktalan, arcodat, kőfalat, annyira, köztünk, magasra, sohasem, hatalmas kőfalat, csak közömbös, magad módján, elsuhant gondolat, Meggyesi Éva,
|
|
Offline
