|
2018-07-03 14:23:48, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Meggyesi Éva - Ez a föld
Ez a föld, ahol megszülettem,
olyan tágas és végtelen,
ezt a porhanyós fekete földet
nem pótolhatja semmi sem.
A Sárréti tájak csodás varázsát,
a zizegő nádat, az éji neszt,
valahol mélyen magamba zártam,
s örökre itt lesz énvelem.
A csattogó ostort kint a réten,
mely csordát, nyájakat terel,
ma is úgy hallom még fülemben,
mintha itt szólna, idebent.
A szíkfű szirmait ujjaim közt
szinte gyógyírként ízlelem,
és a hatalmas búzatáblák
szinte aranylón díszlenek.
A repceföldek, a napraforgó,
mind, mind csak nékem integet,
mintha mondaná, s egyre hívna,
jöjj, és ne menj el sohasem.
Bármerre jártam, bárhol éltem,
visszahúzott a vén szívem,
nincs más hely nekem itt a földön,
ahol boldogan élhetek.
Csak a Sárrét, mely magához csábít,
mint az anyát a gyermeke,
mely szívének minden dobbanását
sajgónak érzi nélküle.
Itt születtem. És itt szeretnék
pihenni majd a föld alatt,
hol az őseim olyan mélyen,
s olyan régóta nyugszanak.
S valahol lent majd álmaimban
mindig, örökké itt leszek,
itt, az alföldi rónaságon,
amely oly kedves énnekem. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MEGGYESI ÉVA |
|
|
|
Címkék: megszülettem, visszahúzott, repceföldek, gyógyírként, napraforgó, dobbanását, pótolhatja, búzatáblák, nyugszanak, porhanyós, álmaimban, szeretnék, díszlenek, születtem, rónaságon, varázsát, sajgónak, szirmait, boldogan, nyájakat, csattogó, fülemben, szívének, bármerre, meggyesi, aranylón, gyermeke, hatalmas, végtelen, sárréti, pihenni, csordát, alföldi, énvelem, idebent, mondaná, porhanyós fekete, zizegő nádat, csattogó ostort, szíkfű szirmait, hatalmas búzatáblák, föld alatt, őseim olyan, alföldi rónaságon, Meggyesi Éva,
|
|
Offline
