|
2016-09-10 07:24:59, szombat
|
| |
| |
Mindenki az szeretné, hogy a gyermeke egészséges, aktív legyen, hogy jól érezze magát a bőrében. Mégis rengeteg a túlsúlyos, mozgásszegény életmódot élő gyermek. Pár napja látott napvilágot a felmérés, miszerint rengeteg a kicsik között a vitaminhiányos, a vérszegény, legyengült, akik ezáltal igen könnyen lesznek betegek is. Tegyük hozzá, hogy hazánkban a felnőttek között is népegészségügyi probléma az elhízás, és a rendszeres testedzés hiánya miatt lebetegedő ember. Szív- és érrendszeri betegségek, fogszuvasodás, állandó gyengeség, fáradtság általános tünetek.
Csodálkozunk, ha a gyerekeket sem kímélik ezek a betegségek? Teszünk-e eleget azért, hogy a szemléletünk megváltozzon és ezáltal jó utat mutassunk a következő generációknak? Félő, hogy nemigen.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szülői példa erejét. A következő történetet egy barátom mesélte. Vegyesbolt, kora délután. A nagydarab szülők buzgón pakolják tele a kosarat, készülvén a tévénézős vasárnap estére. Pattogatott kukorica, tortilla chips, hozzá a szószok, csokoládé és valami cukrozott szénsavas üdítőital. Kislányuk - maximum 12 évesnek saccolta a barátnőm - is elég húsos. Egy ideig figyeli, a szülők mit rakosgatnak a kosárba, majd megszólal:
,,Anya, kérlek nekem vegyél almát!" Az anya elhűlve néz rá: ,,Minek, nézd, raktam a kedvenc mogyorós csokidból is!" A kislány kis hallgatás után: ,,Nem szeretnék csokit enni, állandóan csúfolnak, hogy kövér vagyok." Most az anya hallgat kicsit, majd: ,,Nem vagy kövér! Ne hallgass a csúfolódókra! És vegyél magadnak almát a zsebpénzedből, ha akarsz."
A kislány végül nem vett almát. Elképzelem, mi játszódhat le az anyuka fejében, persze lehet, hogy tévedek. De valószínűleg őt is csúfolták gyerekkorában, amit igyekezett azóta kizárni a tudatából. Lám, lett egy férje, lett egy gyereke, mi baja lett belőle?!
Donna Tonna és a kegyetlen gyerekek
Volt egy osztálytársnőm, aki szintén túlsúlyos volt. Soha nem felejtem el, mennyit heccelték a többiek. Suli után mindig kimentünk a térre, és vártuk testületileg, hogy megérkezzenek érte a szülők a kocka ladával. Hárman: anyuka, apuka, öcsike. És figyeltük, hogy amikor osztálytársnőnk beszáll, hogy ereszkedik meg még jobban a kocsi, szinte a földet súrolta. Soha nem untuk meg a röhögést ezen. A lánynak temérdek csúfneve volt, a Donna Tonna volt a legenyhébb. Rajzok készültek róla, hol luftballonként, hol visító malacként ábrázolták. Hiába, a gyerekek kegyetlenek.
És a lány egyre befordultabb, visszahúzódóbb lett, és a kilók csak úgy mentek fel rá.
Mert a gyerek többnyire a családi mintát másolja. Nálunk otthon is állandó menü volt a zsíros húsleves, a hús hússal, a kevés zöldség és gyümölcs. Én tizenhét évesen mondtam először nemet a családi kosztra, és tértem át a zöldség alapú táplálkozásra. Máig tartom, és biztos vagyok abban, hogy a viszonylag jó kondícióm ennek is köszönhető.
A táplálkozás kísérletezői
Másik szomorú példa, ha a szülők a táplálkozás megszállottjai, és a kísérletezésbe a gyereket is bevonják. Szerintem sajnos az állandóan változó táplálkozási őrületek kontraproduktívak. Anyuka kikiáltja ellenségnek mondjuk a tejtermékeket, és onnantól a gyerek se kap. Anyuka tiltja az édességet, csak paleo süti kerülhet a gyerek szájába, és cukor nélküli limonádé. Több olyan gyereket láttam már, aki kikerülve a szülői kontroll alól, egy gyerekzsúron ráveti magát az első borzalmas - a mama szerint tilos - élelmiszerre, és addig eszi, míg rosszul nem lesz.
Ismerek vegetáriánus családot, ahol a gyereknek is tilos a hús (én ezt vegaként nem tartom jónak - a gyerek döntsön, majd ha felnőtt lesz), és a végén csodálkoznak, ha a kicsi vérszegény lesz. Mert arra már nem marad energia, hogy a megfelelő táplálékkiegészítőket is ugyanilyen vehemenciával adagolják. Ráadásul a legtöbb gyerek még egyáltalán nem tudja megtenni, hogy az élete ennyire kajaközpontú legyen: kortárs társaságban egyenesen kényelmetlenül érzi magát a rengeteg tiltás miatt, és hogy nem eheti azt, amit a többiek. (Más persze, ha a gyereknek ételallergiája van, például glutén- vagy laktózérzékeny.)
Kicsit lidérces, hogy nem engedhetjük át egymáshoz játszani a kicsiket, attól rettegve, hogy ott valami ,,mérgező" falatot kapnak.
Ismerek zugevő tízévest, akinek a mamája a vegán étrend nagy hirdetője. Persze ezek még mindig jobbak, mintha az otthoni példa a nyakló nélküli zabálás, főleg felesleges kalóriákat tartalmazó ételekből. És a mozgás teljes hiánya. Mert mint az ételeknél, úgy a mozgásnál is nagyon fontos a példamutatás. Ha az egyébként meg nem mozduló anyuka papol a sport fontosságáról, nehéz hinni neki.
Nem látok igazi, nagy igyekezetet arra, hogy a fejekben megtörténjen a változás. A napi testnevelésóra sem megoldás - akik akarnak, megtalálják a kibúvókat, kínos penzummá válik az egész, a körülményekről ne is beszéljünk. Ráadásul sokan meg sem engedhetik maguknak, hogy ne a legolcsóbb pékárut vegyék, és hogy naponta kilenc egység zöldség-gyümölcs kerüljön az asztalukra. A jó minőségű húsokról és főleg halakról ne is beszéljünk.
És akkor marad az (egyébként finom és mértékkel étrendbe illeszthető) tészta, krumpli, kenyér. És a pluszkilók. És a betegségek. Ha csak a felét tolnák a tudatos táplálkozás népszerűsítésébe, a rászoruló családok segítésére, mint keresztény üldözöttek megmentésére, stadionokra, illetve tanácsadókra vagy a pálinkakultuszra, sokkal előrébb lennénk. De úgy látszik, ez nem cél. Az egészségügy majd megoldja, nem?
Mikor megszületik a gyerekünk, szülőként azon vagyunk, hogy a legjobb ellátást kapja, hogy egészséges legyen. Amíg szoptatjuk a gyereket, addig nincs nagy probléma, mert természetes tápanyagot kap a kicsi szervezete és pont erre is van szüksége. Viszont amint elkezdünk változatos étrendet biztosítani neki, még mindig az az ösztönünk, hogy egészségesen etessünk, ezért a legtöbben gyümölcs és zöldségpürét vagy főzeléket adnak a gyereknek, ami már önmagában is egy korai diéta gyerekeknek, ami nagyon egészséges, bár tudni kell, hogy főzés során elfő a vitamintartalom, de ettől még az egyik legjobb ételfajta számukra.
Amint elkezd kibújni a kicsik foga, egyre komplexebb és szilárdabb ételeket is meg tudnak majd enni. A szülők próbálják ugyanazt adni a gyereküknek, amit ők is esznek, mert mennyivel egyszerűbb, nem kell külön főzni. Ezek az ételek általában több kalóriát is tartalmaznak ahhoz, hogy gyerekeknek adni lehessen. Persze sok gyerek egészséges, normál testalkatú. Ez két dolognak köszönhető. Az egyik, hogy a szülei egészséges ételekkel próbálják etetni, amiben sok rostos élelmiszer van, de kevés liszt és cukor. A másik, hogy elküldik sportolni valahova, hogy égesse a plusz kalóriákat. De, ha a gyerek olyan szülőkhöz kerül, akik szintén kövérek és az étkezésükkel tesznek is érte, hogy azok maradjanak, akkor a gyereknek sincs más választása, mint a kövérség. Egy jó nevelés tudna segíteni rajta, de sajnos a kövér szülők, se tudják, pontosan mit kellene csinálniuk, ahhoz, hogy ne legyenek kövérek, így nagyon nehéz lehet bármilyen diéta gyerekeknek.
A másik nagy probléma a gyerek kényszeres etetése. Hányszor láttunk már olyat, hogy a gyerek nem hajlandó többet enni, mint amennyi a tányérján van? Egy gyerek nem fogja éheztetni magát, mindig annyit fog enni, amennyi jól esik neki. Ennek ellenére a szülő addig nyüstöli, amíg meg nem eszi a maradékot. Egy gyereknek is van jól lakottság érzése, így el tudja dönteni, hogy mennyire van szüksége. Azonban, ha erőltetjük még rosszabbat tehetünk vele, mert a felesleges evés csak a zsírpárnákat hozza elő. Ne keverjük össze egy gyerek szervezetét egy felnőtt szervezetével, mert nekünk több kalóriára van szükségünk, mint egy gyereknek. Ezért is fontos külön diéta gyerekeknek, mert elég könnyű például palacsintából túl enni magát egy gyereknek, de a legtöbb felnőttnek is. Ezért nyugodtan rábízhatjuk az adagokat egy étkezésnél.
A konklúzió az, hogyha mi magunk is kövérek vagyunk, akkor nagy az esélye, hogy a gyerekünk is az lesz, mert ezt látja, ezt tanulja és ezt fogadja ez a szüleitől. Tehát mielőtt elvárnánk, hogy a gyerekünk ne legyen kövér, várjuk el magunktól is ezt és mutassunk példát, mert könnyű a másikra mutogatni, mikor mi magunk vagyunk a probléma forrása. Ha normál test alkatunk van, de nem szeretnénk, hogy a gyerekünk kövérek életét élje, akkor létfontosságuk egy olyan diéta gyerekeknek, ami betartható is. A gyerekkorban kell megszerettetni vele az egészséges ételeket és nem rászoktatni a cukros, lisztes dolgokra. Ez az odafigyelés sokkal többet jelent, mint elküldenénk sportolni, mert, ha nem eszik kalóriadús ételek, akkor nem is kell azokat lemozogni. Lehetséges, hogy nekünk is gyümölcs és zöldségpüréket kellene ennünk? A kövérség egy ördögi kör, aki bent van azt nem eresztik! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészség 1. |
|
|
|
Címkék: pálinkakultuszra, népszerűsítésébe, osztálytársnőnk, népegészségügyi, vitamintartalom, vitaminhiányos, laktózérzékeny, ételallergiája, luftballonként, testnevelésóra, kényelmetlenül, zöldségpüréket, létfontosságuk, osztálytársnőm, megszerettetni, kísérletezésbe, körülményekről, visszahúzódóbb, megszállottjai, generációknak, gyerekkorában, fogszuvasodás, tejtermékeket, palacsintából, táplálkozásra, zsebpénzedből, fontosságáról, szervezetével, mozgásszegény, megérkezzenek, vehemenciával, gyerekzsúron, zsírpárnákat, csodálkozunk, megmentésére, egészségesen, gyermeke egészséges, kicsik között, felnőttek között, rendszeres testedzés, szemléletünk megváltozzon, következő generációknak, szülői példa, következő történetet, barátom mesélte, nagydarab szülők, tévénézős vasárnap, barátnőm –, ideig figyeli, anya elhűlve, kedvenc mogyorós, anya hallgat, Donna Tonna,
|
|
Offline
