|
2018-07-16 17:04:26, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Fésűs Éva:
A kicsi láng
Táncolt a kályha kormos, mély ölében,
aztán a rácsra mászott,
a hideg vasat izzóra harapta,
úgy ágaskodott, lobogott és lázadt, -
és mégsem szökhetett ki börtönéből!
Csak ég tovább a kályha bús ölében.
Öreg fatuskók pattognak zokogva,
amint tüzétől csókot kap a kérgük.
Táncol a roskadó hasábokon,
bokázik a szenek fekete hátán,
szoknyája színét egyszer kékre váltja,
majd hajlik egyet s újra mélyvörös,
úgy emelgeti, teregeti,
lobogtatja, libegteti, rázza,
pörög, forog, parazsat lép a lába,
feszíti csöppnyi tűzvállát a rácsnak,
úgy bújna ki! - bár tudja, mindhiába!
De forró gyötrelmétől messze űzve,
- míg ő maréknyi hűlt hamura oszlik, -
vágyát a füst tündöklő égre írja.
Szegény szívedre mennyire hasonlít! ...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÉSŰS ÉVA |
|
|
|
Címkék: gyötrelmétől, szökhetett, lobogtatja, börtönéből, ágaskodott, mindhiába, libegteti, mélyvörös, szoknyája, hasábokon, pattognak, tűzvállát, tündöklő, fatuskók, csöppnyi, szívedre, teregeti, hasonlít, emelgeti, mennyire, lobogott, parazsat, maréknyi, táncolt, zokogva, harapta, roskadó, bokázik, mászott, egyszer, feszíti, szegény, tüzétől, rácsnak, fekete, messze, kicsi láng, kályha kormos, rácsra mászott, hideg vasat, roskadó hasábokon, szenek fekete, füst tündöklő, Fésűs Éva,
|
|
Offline
