|
2018-08-22 10:30:16, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Tandari Éva: Úgy mennék
Csábít, vonz a messze-Ég,
s én hunyt szemmel mennék ...
~ Úgy mennék ... !
Oda, hol Csillagok ragyognak mesét ...
Oda, hol magamba szívhatnám a
Mindenség Szeretetét .
Mennék ! Már úgy mennék ... !
- Nincs itt számomra menedék ...
Átfon, lehúz a holnapok átka
fekete leplet borítva e Világra,
és mélybe taszít az Idő vak szele;
Magányos lelkem csak vergődik vele
nem tudva, nem értve : Mi végre
száll egyre tovább a Végtelenbe,
és mi végre került e törvénytelen,
rideg, vak közegbe hol nincs pihenni,
álmodni több jogom, mint vad ordasnak
ki Holnapot oroz véren és csontokon ...
Mennék ... Istenem, de mennék !
Szelek könnyű szárnyán, mint pille
Szívedre szállnék ...
Szívedre simulnék Uram,
mint egy árván hagyott sóhaj,
Lényedbe rejteznék félőn
mint könnyben ázó óhaj ...
Mennék ... Hisz Te vagy, Uram
az egyetlen biztos Menedék,
hol tiszta és hű az Igen s a Nem még,
s hol élni hagyottak Álmok és Mesék ...
~ Szememben nincs könny ...
Kiszárította rég azt a szégyen ...
De szívem fájó rejtekén ott ég
minden el nem sírt könnyem
~ Ők mondják el; már nem tudom,
alig fél-száz éve miért is jöttem,
mért hagytam el Otthonom oly könnyen
ha most átkok és jajok rezegnek bennem
s nem lelek Reményt és Vígaszt
sem Múltban sem Jövőben
ha megbotlom minden vélt és valós kőben ...
ha átkot látok minden elszálló felhőben ...
ha rettegést hallok minden madárcsicsergésben ...
Mennék ... Úgy mennék !
Ha nem is vár ; tán befogad mégis
tán elrejt e viharban végül az Örök Ég
hogy hallhassam újra a Csillagok Üzenetét
és érezzem Uram, Szívednek irgalmas
óvó Szeretetét ...
Mennék ... De hosszú az Út,
s a Cél ... oly messze még !
Nem tudom ; Élni és Remélni
erőm : Valaha lesz-e még ...
- Előttem vad, mohó árok,
beláthatatlan , végtelen mélység,
melyben meghal minden tisztaság
és holtan születik meg a szépség,
melyben nincs Fény és nincs árny
mert egyhangú a sűrű sötétség ,
melynek szélén állva most úgy hív ...
Úgy vonz az éj minden Csillaga ,
s úgy kínoz a tudat: Eltévedtem
a Végtelenben s nem lelem helyem
sem térben, sem korban sem létben,
s hol egy óhaj ég szívem vad tüzében;
Haza térni, honnét egykor
oly vakmerő-balga hittel
e sűrű mélységbe lejöttem ... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TANDARI ÉVA |
|
|
|
Címkék: beláthatatlan, kiszárította, törvénytelen, végtelenben, végtelenbe, szeretetét, eltévedtem, szívhatnám, hallhassam, megbotlom, rejteznék, csontokon, mindenség, mélységbe, csillagok, rettegést, ragyognak, hagyottak, szívednek, szememben, tisztaság, rejtekén, holnapok, csillaga, vergődik, otthonom, születik, rezegnek, holnapot, végtelen, simulnék, magányos, elszálló, irgalmas, egyhangú, szállnék, holnapok átka, árván hagyott, egyetlen biztos, sűrű sötétség, Tandari Éva, Mindenség Szeretetét, Hisz Te, Örök Ég, Csillagok Üzenetét,
|
|
Offline
