|
2018-08-22 11:08:00, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Pej Erika
Perzselő vágy
Ahogy a víz reszket őszi éjszakákon,
Úgy reszketek én is, mikor rád várok.
Hideg lenne? Szél fújna?
Vagy csak a vágy az, ami ráz újra meg újra?
Nézem az eget, hogy mily szép,
ahogy az meghasad, s a Nap vére kifolyik...
S közben szívem nyíl így szét...
Ölelni akarlak!
Ölelni, utat adni a vágynak.
S érezni azt, ahogy a szádnak nem kell más csak az én bőröm...
Légy hát te az én börtönőröm!
Csókolni akarlak!
Csókolni, hogy érzem, ajkad melegét,
S halljam hangod, ahogy elcsuklik... s kér.
Testem ad, lángot ígér.
Azt akarom, hogy folyj belém!
S tested váljon testemmé.
Véred vérként száguldjon bennem,
mint fékevesztett folyó, aminek nincs medre
s arra folyik amerre a kénye kedve
viszi, mert így jó neki.
Szomjazom.
Mert már hetek óta nem iszom...
pedig víz van elég,
csak merítenem kellene még... s még.
S míg várok rád,
az ég elvérzik,
A vágy meg egyre csak vétkezik.
Vétkezik, mert nőttön-nő,
s vágyként lobogva az ölemből tör elő.
Jöjj hát, ne várass tovább!
Mert az éjszaka lángot ád.
Lángot, melyet használni kell,
mert most éget,
most perzsel.
Akarom, hogy perzseljen!
Mit perzseljen! Égessen!
S úgy égjek porrá kezedben,
hogy a vágyakozást lássam két szemedben. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - PEJ ERIKA |
|
|
|
Címkék: fékevesztett, vágyakozást, éjszakákon, száguldjon, perzseljen, börtönőröm, szemedben, elcsuklik, használni, reszketek, szomjazom, merítenem, vétkezik, testemmé, kifolyik, csókolni, vágyként, meghasad, elvérzik, perzselő, kezedben, égessen, reszket, lobogva, halljam, melegét, akarlak, vérként, szádnak, perzsel, kellene, vágynak, éjszaka, ölemből, hangod, tovább, kénye kedve, éjszaka lángot, vágyakozást lássam,
|
|
Offline
