|
2018-05-30 14:00:50, szerda
|
| |
| |
Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni!
Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni - én nem. Odáig eljutottam,
hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is.
De nem szerettem. Ő meg szerette!
Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:
Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan
precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli
van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel,
hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás.
Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy hülye? Mégis szeretlek.
Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz
tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó.
Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan
ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai,
bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét.
Még a szentekében is van! De mennyi!
A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden
rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom.
Kidobom vagy elfelejtem. Nem értettem, s ezért még hozzátette:
No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat
végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó.
Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el
ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad! Olyan büdös voltál,
hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart.
Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára
borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál.
Évekig nem tudtam aludni miattad.
Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én
meg nyögtem alattad.
Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy
szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged.
Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek! Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban,
egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet!
Nem! Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot.
Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is,
szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit!
Vagy még inkább: a szívét!
(Müller Péter)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
Címkék: megnyilvánulását, fölébresztettél, párkapcsolatban, tisztaságmániás, szemeteszsákot, végigbömbölted, kétségbeesett, tulajdonságod, tulajdonságát, tulajdonságai, hülyeségükkel, összeszartad, gyengeséggel, szorongással, kapcsolatunk, bosszantóan, gátlástalan, megértettem, fürdesselek, barátságban, szerettelek, szégyelltem, követelődző, szeretethez, belehajítom, korszakához, megszeretsz, sorolhatnám, gyávasággal, szentekében, durvasággal, mosolyogtam, sérelemmel, bepisiltél, elfelejtem, üvöltéssel, hülyeségükkel együtt, drága anyám, másikat olyannak, hatalmas zsákban, lelkemben nyitottam, szeretethez bőséges, nagy szemetes, másik minden, utcán lusta, járókelők előtt, másik hibáit, Müller Péter,
|
|
Offline
