|
2018-08-30 20:37:52, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Wass Albert: Álomtündérhez
Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtlen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem. . . kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - WASS ALBERT |
|
|
|
Címkék: reménycsillagot, álomtündérhez, töviskoszorú, változtattad, templomodba, csillagára, rózsabokra, gyújtottál, felkavarta, sugározzon, megtépett, elhagyott, viharzott, csendesen, hintettél, elvittél, mutattál, varázsos, tévedett, messiási, golgotán, vezettél, krisztus, glóriává, mellemen, mindenki, csendjét, csalfán, tavaszt, mindent, mogorva, kezembe, tölgyfa, réteken, virágot, igazság, álmodó avarra, élet rózsabokra, eszme-Krisztus után, igazság sugározzon, néma Golgotán, ember átka, béke messze, Wass Albert,
|
|
Offline
