|
2018-09-03 21:24:22, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Magamnak rajzoltalak
Messze jársz, csak az álmok érnek el,
találgatom, valóban létezel?
Vagy csak magamban teremtettelek,
szabadon hagyva képzeletemet...
Rajzoltam neked szemet, alakot,
s arcodra mosolyt, amely rám ragyog.
Lelked kiszíneztem csodaszépen,
akartam, az enyém légy egészen.
Velem oszd meg minden gondod, bajod,
érezd mindig, hogy melletted vagyok.
Fogd meg kezem, hogy már ne féljek,
tárd ki ajtód, hogy hozzád betérjek.
Leülhessek temelléd egy székre,
s azt kívánjam, sosem legyen vége.
Legyen rá néha-néha alkalom,
hogy eljátszd nekem a kedves dalom.
S ha mégis könnyes lesz a két szemem,
töröld le azt, s maradj kicsit velem.
Messze jársz, tán soha nem érlek el,
itt ez a kép, tudom, hogy létezel.
Farkas Éva |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FARKAS ÉVA |
|
|
|
Címkék: teremtettelek, képzeletemet, kiszíneztem, rajzoltalak, csodaszépen, leülhessek, találgatom, rajzoltam, melletted, magamban, eljátszd, szabadon, magamnak, temelléd, kívánjam, betérjek, alkalom, mosolyt, akartam, egészen, könnyes, arcodra, létezel, valóban, székre, legyen, minden, gondod, vagyok, kedves, féljek, mindig, hozzád, szemem, messze, maradj, álmok érnek, enyém légy, kedves dalom, Farkas Éva,
|
|
Offline
