2018-09-04 09:06:31, kedd
|
|
|
|
|
|
Ha soha többé...
Ha soha többé nem látnálak
akkor is hinned kell nekem!
Hisz te voltál az egyetlen a földön
kiért feladtam volna mindenem!
Rólad álmodtam, mikor nem voltál itt!
Meg annyi hűvös éjszakán
hozzád szállt minden sóhajtásom
álmaim szürke fátyolán.
Benned láttam a kinyíló virágot
a zöldülő rétek lágy sóhaját,
tőled vártam a hűs szél érkezését
amitől halkan suttognak a fák.
Tőled akartam mindent a földön
ami még egyszer boldoggá tehet,
de ha te nem jössz, nem marad semmim!
Csak szétfoszlott álmok, múló képzelet!
Meggyesi Éva |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MEGGYESI ÉVA |
|
Címkék: szétfoszlott, sóhajtásom, érkezését, suttognak, feladtam, álmodtam, mindenem, éjszakán, meggyesi, boldoggá, képzelet, egyetlen, fátyolán, látnálak, egyszer, kinyíló, akartam, mindent, sóhaját, zöldülő, virágot, hozzád, vártam, amitől, benned, láttam, szürke, álmaim, minden, szállt, voltál, földön, semmim, halkan, hinned, marad, kinyíló virágot, zöldülő rétek, Meggyesi Éva,
|
|