|
2018-09-07 10:39:09, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Mentovics Éva: Búcsúzik a gólya
Lápi világból tér meg a gólya,
kéményre szállva körbetekint,
morcos szél már a földeket rója,
holnaptól újra ősz lesz megint.
Hajlongó nyárfa egyre csak súgja:
dér szitál álmos kertek felett,
indulni kell hát, szárnyalni újra,
minket a nyár most elfeledett.
Szélfútta lombok súgnak a tájnak:
érik a szőlő, földre pereg,
erdőket tépő szélvihar támad,
dér lepte fákon ősz kesereg.
Tétova szellő borzolja ingét,
dél fele szárnyal a gólyacsalád.
Árbocok mellett félve tekint szét,
onnan csodálja a Hold aranyát. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MENTOVICS ÉVA |
|
|
|
Címkék: körbetekint, gólyacsalád, elfeledett, szárnyalni, szélfútta, mentovics, holnaptól, szélvihar, kéményre, szárnyal, borzolja, csodálja, világból, hajlongó, földeket, búcsúzik, indulni, erdőket, mellett, árbocok, kesereg, aranyát, szállva, kertek, felett, tekint, súgnak, szellő, lombok, minket, tétova, tájnak, szitál, megint, morcos, földre, földeket rója, nyár most, Mentovics Éva,
|
|
Offline
