|
2018-09-11 19:30:42, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
A. Adél -
Messze, messze...
Messze, messze, tőled messze
Álmodhatok jobb világról,
De egymagamban elveszve
Ki se látszok vak homályból.
Bár egy szavadba kerülne,
S kiszaladnék a szobámból,
Karjaid közt elmerülve
Visszatérek a halálból.
Messze, messze, tőled messze
Bizonytalan már a létem,
Mert minden ember keresztre
Teper. Túl régóta érzem,
Nélküled el vagyok esve,
Csak csordul reá a vérem.
Ámultunk mi egymást lesve,
Mekkorát is dobbant szívem.
Messze, messze, tőled távol,
Nem is emlékszem már arra,
Mit is tettél, drágám, akkor,
Mikor csókot adtam szádra.
Lapozzuk el, visszavágyok:
Hajadat dühös viharba`
Újra szárítsam... Oda, hol
Még semmi sem fordult rosszra.
Messze, messze, tőled távol,
Rád gondolok nap mint nap,
Szívem pedig újra lángol,
Ha ajkam tőled csókot kap.
Elrabollak messze, mámor
Szárnyán repülünk. Vajon szab
Nekünk határt bú vagy bájolt
Ármány, mely csodádra akad?
Messze, messze, tőled távol,
Nem találom a világom,
Azt hittem, itt megtalálom
Rózsás kertben a virágom.
Holtakat felverve játszol,
Kezedben parányi szirom,
Hallom, még betűket számolsz,
S páros lesz még e világon.
Messze, messze, újra messze,
Rám talált az unalom.
Lelkemet csak emésztgesse
Élelemnek az utadon,
S feltétlen jusson eszedbe,
A különleges nyugalom,
Mit árasztottam szemedbe,
Mi nekem volt csak jutalom. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - A.ADÉL |
|
|
|
Címkék: visszavágyok, visszatérek, árasztottam, bizonytalan, emésztgesse, egymagamban, kiszaladnék, elrabollak, megtalálom, különleges, álmodhatok, elmerülve, homályból, élelemnek, keresztre, feltétlen, szobámból, emlékszem, szárítsam, halálból, repülünk, felverve, gondolok, számolsz, mekkorát, szárnyán, ámultunk, lapozzuk, lelkemet, szemedbe, nyugalom, csodádra, elveszve, világról, szavadba, kezedben, szavadba kerülne, különleges nyugalom,
|
|
Offline
