|
2018-09-11 20:14:02, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Túrmezei Erzsébet: Otthonom...
Otthonom a templom.
Ajtaján belépve mindig hazaérek,
Ismerősen csendül fülembe az ének,
Mintha minden hangja simogatás lenne!
Égi Atyám keze simogat meg benne.
Megterített asztal, -
éhező mellőle sose kel fel éhen,
megelégedhetik mennyei kenyéren:
élet kenyerével, élet italával,
igében, szentségben: Krisztussal magával.
Mesterem műhelye.
Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
hogy régi emberből új emberré tegyen!
Hogy amíg templomát látogatom híven,
templommá formálja egész bűnös szívem!
Otthonom a templom.
Mennyei otthonom halvány földi mása,
drága tükörképe, szent hívogatása!
Míg egykor mennyei hajlékod befogad,
köszönöm, Istenem, földi hajlékodat!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET |
|
|
|
Címkék: megelégedhetik, krisztussal, szentségben, megterített, hívogatása, kenyerével, hajlékodat, templomát, látogatom, simogatás, templommá, tükörképe, ismerősen, otthonom, túrmezei, erzsébet, mesterem, köszönöm, emberből, hazaérek, formálja, kenyéren, hajlékod, italával, műhelye, templom, befogad, istenem, mennyei, halvány, emberré, keresem, magával, mellőle, csendül, fülembe, Túrmezei Erzsébet,
|
|
Offline
