|
2018-09-21 11:55:23, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Szabados István -
Lélek húrjai
Gyengéden simult kézhez a kéz,
múló életünk így lett régen szép.
Múlt siralma a jövőt emészti meg,
rágondolok, a lelkem megremeg.
Kibírni életünk számtalan csapását,
ha mindennap újakat szül.
Fájdalom torzít el minden percet,
a néma mosoly sírássá vegyül.
Emlékem, mint hulló rózsaszirmok,
remények, mit a végtelenbe szórok.
Nincs fény, jövőkép, elmúlt a varázs,
hamu lesz minden, elhamvadt parázs.
Úgy mennek homokórán az évek,
porszem lesz, ami régen szép.
Sok szép emlék feledésbe merül,
fájdalom könnyekbe menekül.
Vándornak is egyszer az út véget ér,
fa is kidől, ha nem fogja gyökér.
Hosszú úton a szív se bírja már,
a lélek örökké él, nincs halál.
Dunaújváros, 2017. március.1
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZABADOS ISTVÁN |
|
|
|
Címkék: rózsaszirmok, dunaújváros, végtelenbe, rágondolok, homokórán, számtalan, feledésbe, mindennap, elhamvadt, gyengéden, könnyekbe, vándornak, csapását, fájdalom, remények, szabados, megremeg, március, egyszer, sírássá, menekül, emlékem, életünk, porszem, jövőkép, siralma, kibírni, emészti, húrjai, elmúlt, gyökér, varázs, szórok, simult, parázs, minden, jövőt emészti, lelkem megremeg, néma mosoly, végtelenbe szórok, lélek örökké, Szabados István,
|
|
Offline
