|
2018-09-23 08:29:15, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Törő Zsóka -
Tövismadarak
Mondabeli tövismadár
fészkét hagyva messzire száll,
magát tövisre szúrja fel,
úgy énekel, mint még sosem.
Szebben dalol, mint más madár,
de tudja, rá a halál vár,
éneke száll a mennybe fel,
Istennél majd otthonra lel.
A költő is tövismadár,
ha fájdalmára rátalál,
tőrt forgat fájó szívében,
és úgy dalol, mint sohasem.
A bánat lassan megöli,
de közben újra énekli,
hogy nem szeret így senki más,
az élet csak egy állomás.
Dalát világgá zengi el,
sok bánatos szív ráfelel,
és együtt száll a hattyúdal,
míg lelkük lassan belehal.
Tanuld meg hát, az életben,
szeretetben, szerelemben,
semmi nincs ingyen, hiába -
végül fájdalom az ára. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÖRŐ ZSÓKA |
|
|
|
Címkék: tövismadarak, szeretetben, szerelemben, tövismadár, fájdalmára, mondabeli, hattyúdal, otthonra, fájdalom, messzire, istennél, szívében, életben, mennybe, rátalál, állomás, sohasem, világgá, bánatos, ráfelel, belehal, tövisre, szebben, fészkét, hagyva, ingyen, közben, együtt, énekel, forgat, szúrja, lassan, lelkük, tanuld, megöli, énekli, bánat lassan, élet csak, Törő Zsóka,
|
|
Offline
