|
2018-09-23 08:40:22, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Somlyó György: Egyszerűen és igazán
Mit kívánhatnék egyszerűbbet?
mint, hogy mellém ülj, s melléd üljek?
Kettőnknek fújja halk dalát
ottkünn a hó, ittbent a láng.
Hogy lélegzeted töltse meg
szobám is, mint szívemet.
Hogy csengő hangú szép szíved
mérje múló perceimet.
És megszokott mozdulatod
köszöntsön nálam éjt s napot.
Az asztalhoz együtt üljünk le
és este együtt feküdjünk le.
Ne egymástól távol, titokban
kérdezgessük: most merre, hol van?
S ne magadban kérdezd, ha ébredsz:
Vajon, hogy aludtál édes?
S ne képzeletben kelljen látnom,
szemeidről, hogy lebben az álom.
De oly közel legyen a tested,
mint a számhoz a szó: szeretlek.
Szeretem őt s ő szeret engem.
Hogy mondhatnám még egyszerűbben?
Szeretem én és ő szeret.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESKÜVŐI VERSEK |
|
|
|
Címkék: egyszerűbbet, kérdezgessük, egyszerűbben, kívánhatnék, képzeletben, kettőnknek, köszöntsön, mozdulatod, szemeidről, egyszerűen, mondhatnám, lélegzeted, megszokott, perceimet, egymástól, szeretlek, asztalhoz, feküdjünk, titokban, szívemet, szeretem, magadban, kelljen, számhoz, ottkünn, ébredsz, aludtál, kérdezd, ittbent, üljünk, tested, szeret, együtt, mellém, látnom, lebben, asztalhoz együtt, Somlyó György,
|
|
Offline
