|
2018-09-23 08:42:17, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESKÜVŐI VERSEK |
|
|
|
Címkék: lélekvándorlása, sugárkoszorút, sugárkoszorú, csipkebokor, felvetődtek, megfogtad, egyszerre, csöndesen, lombjából, visszatér, ragyogást, ezredévek, szeretlek, lombjába, fénylett, hamvassá, előttünk, mennyire, zsibbadt, hajadban, szívembe, pilláim, reszket, csenddé, illattá, halvány, éreztem, zenével, melyben, csendje, földre, szűrte, beitta, dolgok, titkok, áldott, dolgok esti, fényt szemem, isten szállt, földi érzés, Tóth Árpád,
|
|
Offline
