|
2018-09-25 17:24:35, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Tóth Árpád: A PARKBAN
Halk hangon sírdogálnak a szelek,
Mint eltévedt és meghökkent fiúcskák,
Fakó aranyvonal a holdszelet,
S átlépte már a hervadt hegyek csúcsát
A sápadt hajnal, s halkan közeleg.
Megcsobbanó, híg sárban gázolok,
S az őszi kertben messzenézni félek,
Elhervadt ajkam csendesen zokog,
S érzem édes ízét tört, sűrü vérnek;
Az ágakon gyászlobogó lobog.
Egyszerre édes, lázas képeket
Látok kialvó szemmel, késő vággyal,
Hallok szelíd, lágy menüetteket,
S halk, surranó, selyembevont bokákkal
Az Élet a bús fák közt ellebeg..
1908
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÓTH ÁRPÁD |
|
|
|
Címkék: selyembevont, gyászlobogó, menüetteket, megcsobbanó, sírdogálnak, messzenézni, meghökkent, aranyvonal, holdszelet, egyszerre, csendesen, elhervadt, fiúcskák, eltévedt, bokákkal, csúcsát, hervadt, képeket, gázolok, közeleg, kertben, átlépte, parkban, ellebeg, surranó, vággyal, szemmel, szelek, hangon, ágakon, hegyek, vérnek, sárban, szelíd, hajnal, halkan, hervadt hegyek, sápadt hajnal, őszi kertben, ágakon gyászlobogó, Tóth Árpád,
|
|
Offline
