|
2018-09-26 17:54:11, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Szabados István -
Ott lakik túl a kék hegyen
A neve szerelem
Nem hoz írt, nyugalmat a száguldó idő,
nyugtalan a lelkem, bánatom egyre nő.
Gondolatom feléd száll, meggyötör,
száguldó idő lélekben mindent összetör,
Az érzést lélekbe zárni nem lehet,
sem a fényt, sem a száguldó szelet.
Lélek nyugtalan, szárnyaló szabad,
azt veszed észre, a múltad elragad.
Rád tör a múlt, mindig újra más,
néha szomorú, máskor szép, csodás.
Lelked ott jár, messze, túl a kék hegyen,
ott lakik, akire vágyol, a neve szerelem.
Megyek utánad, de soha el nem érlek,
visznek a szelek, takarnak a fények.
Ahol álltál, csak harmat cseppje hullt,
lassan az éj fátyla szememre borult.
Dunaújváros, 2017. január 31.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZABADOS ISTVÁN |
|
|
|
Címkék: dunaújváros, gondolatom, meggyötör, nyugalmat, nyugtalan, szárnyaló, lélekben, száguldó, szerelem, takarnak, szabados, szememre, összetör, elragad, szomorú, mindent, lélekbe, bánatom, visznek, cseppje, fátyla, mindig, lassan, veszed, szelet, január, borult, szabad, harmat, álltál, lelked, messze, megyek, hegyen, utánad, csodás, neve szerelem, érzést lélekbe, száguldó szelet, múltad elragad, Szabados István,
|
|
Offline
