|
2018-09-26 18:07:45, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Szabados István -
Elbúcsúzott a nyár
Elbúcsúzott, messze jár a nyár,
tétován megállok a fák alatt.
Pedig engem senki sem vár,
ez már nem a nyári alkonyat.
Zizegő lomb közül lehull
pörögve egy sárguló levél.
Balan kóró, megáll az úton,
nem fújja már, feljajdul a szél.
Itt az ősz, ez még nem a vég,
lesznek még vad nyarak.
Lesz idő boldog lenni még,
csak ragyogjatok, őszi sugarak.
De mégis oly furcsán, hirtelen
hideg, remegős lett a világ.
Jönne már a tél, a szemtelen,
fájdalmasan remegnek a fák.
Állok a fák alatt, hideg éjszaka,
érzem a messzeségen futni át.
Megcsap a hideg fanyar illata,
látom egy csillag remegő sugarát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZABADOS ISTVÁN |
|
|
|
Címkék: fájdalmasan, elbúcsúzott, ragyogjatok, messzeségen, feljajdul, szemtelen, megállok, szabados, alkonyat, hirtelen, remegnek, sugarát, sárguló, pörögve, csillag, sugarak, remegős, éjszaka, furcsán, megcsap, lesznek, tétován, lehull, illata, fanyar, megáll, boldog, nyarak, istván, messze, remegő, zizegő, hideg, jönne, világ, senki, nyári alkonyat, sárguló levél, messzeségen futni, hideg fanyar, csillag remegő, Szabados István,
|
|
Offline
