|
2018-09-27 17:53:23, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Horváth Gergely -
A vándor
Ki kísér utamon,
ki lesz a társam,
Mert a nagyvilágot eddig,
egymagam jártam.
Magányos vándor,
ki a tükörből néz rám,
S nem érti miért,
kóborol árván.
Nem találja helyét
e hatalmas földön,
Nem találja társát,
s a magánya börtön.
A lelkében érzi,
hogy valaki várja,
S talán Ö lesz majd,
ki végre megváltja.
Megsúgja sorsát és
a kezét is megfogja,
Mikor az élet sűrű,
s a magány megfojtja.
De csak mosolyog rám,
nem hajtja az időt,
Mert egyszer érte jön,
ki szereti öt.
Reménye örök, csak
az utat járja,
Mit nagy gonddal szabtak,
mértek ki rája.
Bármit hoz az élet,
bármi is bántja,
Mindennek oka van,
s semmi sincs hiába.
Tudja hogy útja,
egyszer majd véget ér,
S kézen fogva veled,
végre már hazatér.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- HORVÁTH GERGELY |
|
|
|
Címkék: nagyvilágot, megfojtja, megváltja, mindennek, magányos, egymagam, tükörből, lelkében, megsúgja, mosolyog, hatalmas, megfogja, kóborol, egyszer, gonddal, találja, szereti, magánya, gergely, szabtak, horváth, hazatér, reménye, társát, jártam, sorsát, társam, utamon, börtön, bántja, valaki, földön, hajtja, magány, vándor, mértek, nagyvilágot eddig, magánya börtön, lelkében érzi, élet sűrű, magány megfojtja, utat járja, Horváth Gergely,
|
|
Offline
