|
2018-10-04 23:30:39, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Arany-Tóth Katalin:
Köszönlek, Anyám
Nézlek, ahogy fáradtan
mozdul törékeny tested...
Gyengülő erőd titkolva,
válladon pihen kereszted.
Nézlek, ahogy sápadtan
a múlt terhét vonszolod;
reményed könnyekbe rejted,
s csak szótlanul hordozod.
Nézlek, ahogy álmatlan
éjed ül egy hajnalon
- szemed alatt szarkalábot
mélyít az aggodalom.
Nézlek, ahogy szeretve
vársz, vagy éppen jössz felém:
ősi ösztön hajtja lépted
- áldott úton Fény kísér.
Nézlek, ahogy keresve
felém nyúlnak karjaid...
Ölelésbe fojtott könnyek
sírják Sorsunk harcait.
Nézlek, ahogy magad
áldozva vigyázol rám...
Óvjon meg Téged az Isten
és tudd: szeretlek, Anyám.
2007. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN |
|
|
|
Címkék: szarkalábot, vonszolod, könnyekbe, szótlanul, kereszted, szeretlek, aggodalom, köszönlek, hordozod, reményed, álmatlan, hajnalon, vigyázol, ölelésbe, fáradtan, sápadtan, szeretve, válladon, gyengülő, titkolva, törékeny, harcait, sorsunk, katalin, keresve, nyúlnak, karjaid, fojtott, könnyek, áldozva, ösztön, hajtja, mélyít, terhét, nézlek, tested, múlt terhét, Arany-Tóth Katalin,
|
|
Offline
