|
2018-10-07 15:39:54, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Kerner Mariann- Úgy szeretnék megöregedni...
Úgy szeretnék megöregedni, hogy ne vesszen el,
Ami ma gyermeki kacajjal lelkemben énekel.
Hogy ráncos homlokom mosollyal áldja az időt,
Ne sirassam, ne láncoljam magamhoz a letűnőt.
Úgy szeretnék megöregedni, hogy természetes legyen,
Mint hajnalból az alkony- úgy változik életem.
Délelőttöt délután követ, őszre jő a tél,
Megőszült tincseim borítsa lágyan be a dér.
Úgy szeretnék megöregedni, abban szomorúság ne legyen,
Minden apró emlék, karc - gyémánttá omoljon szívemen.
Mindaz, mit tovább tudtam adni, utánam majd megmarad,
Őrizzenek az életet dicsőítő csendes szavak.
Méltóság és fény játsszon arcomon, derű, hála,
S miként régmúlt időben, ahogy megérkeztem a világra...
Úgy menjek odaátra, telve várakozással,
Szellőként egyesüljek a lassan megnyíló csodával.
Úgy szeretnék megöregedni, hogy minden ujjlenyomatom,
Legyen a szeretet örök virága az árván maradt sírokon...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KERNER MARIANN |
|
|
|
Címkék: ujjlenyomatom, várakozással, megöregedni, megérkeztem, természetes, délelőttöt, szellőként, egyesüljek, szomorúság, megőszült, hajnalból, szeretnék, őrizzenek, láncoljam, gyémánttá, lelkemben, mosollyal, kacajjal, megmarad, megnyíló, csodával, változik, dicsőítő, méltóság, tincseim, játsszon, gyermeki, homlokom, szeretet, magamhoz, sirassam, szívemen, régmúlt, sírokon, arcomon, borítsa, életet dicsőítő, lassan megnyíló, szeretet örök, árván maradt, Kerner Mariann- Úgy,
|
|
Offline
